5.: "Hosszú" éjszaka

Üdv minden olvasónak! Holnap elutazom, így nem tudom írni a blogot. Legközelebbi rész júl. 07-e után lesz. Addig is itt van az 5-ik "fejezet".

-Itt vagy Thalia?-lépett hozzám anya, ugyanis még mindig az ajtóban álltam, és néztem az eltűnő kocsi alakját.
-Ja igen, bocsi.
-Mi jót néztél?-kérdezte kíváncsian.
-Csak Harry kocsiját néztem, ahogy elmegy.-mondhattam volna neki mást is, de hát mi értelme lenne? Örültem, hogy egyáltalán hozzám szólt.
-Kedvesek ezek a srácok.
Na ezen a kijelentésen nagyon meglepődtem.
-Ezt eddig is tudtuk-válaszoltam mosolyogva.-Már nem is utálod őket?-kíváncsiskodtam vigyorogva, érdekelt a válasz.
-Hát attól, hogy itt voltak, még nem változott meg a véleményem, csak megjegyeztem valamit. Na de most már irány az ágy, 22:36 van.
-De még nincs is annyira késő.-mondtam halkan. Felmentem a szobámba, kicsit összepakoltam, mert szembesülnöm kellett azzal, hogy ahova a One Direction belép, ott nagy kupi lesz. De hát szívesen csináltam rendet, mert hát nem akárkik csinálták. Mindent helyre raktam, csak a gitár maradt. Leültem az ágy szélére, elénekeltem a More Than This-t, és visszaemlékeztem arra a bizonyos ölelésre. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy egyáltalán nem örültem neki, pontosan fordítva volt. Nem mindenkit ölelget Harry Styles. Még érezni lehetett a kölniének finom illatát a ruhámon, teljesen el voltam varázsolva... Az órára néztem, már 23:00 volt, de egyáltalán nem voltam álmos. Lementem ettem egy szendvicset.
-Búúú!-megjött Amanda...
-JESSZUS! A szívbajt hoztad rám.... Ez nem volt vicces...-durcás képet vágtam, de nem bírtam sokáig, nagy nevetésbe törtünk ki.-Hát a kisgyerekeknek nem kéne már ilyenkor aludni?
-Na tudod ki a kisgyerek...-mondta Ami sértődötten.
-Jól van na, csak vicceltem. Kérdezhetek valamit?
-Attól függ.
-Oké, akkor megkérdezem-kezdtem bele-Mi jót beszélgettél Zayn-nel?
-Hát semmi különöset. Csak elmondtam neki, hogy mennyire imádom a zenéjüket, stb. De inkább beszéljünk rólad, és Harry-ről.
Ettől a mondattól féltem.
-Mit szeretnél tudni? Nincs semmi...
-Én nem úgy láttam.-kacsintott rám a tesóm.
-Én örülnék legjobban annak ha lenne köztünk valami.
-Egyfolytában téged nézett. Itt lesz valami.
-Jó is lenne. De nézzünk a dolgok mögé. Vagyok én és Harry. Ő egy mondhatni világsztár, én egy átlagos ember. Miért pont én jönnék be neki?-mondtam Aminak elkeseredve.
-Ezek szerint mégis bejössz neki. Nem mindenkit ölel meg csak úgy, 2 óra ismeret után.-hogy is mondjam, Amandának igaza volt.
-Hát ti? Már rég aludni kéne, már éjfél is elmúlt!-jött le a konyhába anyu.
-Úristen, jól eltelt az idő-lepődött meg a tesóm.-Na megyek szunyálni.
-Menjél te is Thalia. Átgondoltam a szombati vagyis a holnapi napot. Elengedlek, ha nagyon szeretnél elmenni.
Erre az egy mondatra egyáltalán nem számította.
-És a nagyiék?-kérdeztem.
-Tudod járnak egy nyugdíjas klubba, és ott szerveztek egy kirándulást. Oda mennek.
-Jézusom, köszönöm anya-öleltem meg.
-Szívesen, de most már menjél lefeküdni.
-Oké, megyek. Jó éjt.-egy jó éjt és köszönöm puszit nyomtam az arcára.
Felmentem, átöltöztem pizsibe, és lefeküdtem. Nem tudtam elaludni, Amanda szavai jártak a fejemben: Nem mindenkit ölel meg 2 óra ismeret után... Gondolkodtam még azon is, hogy mikor szóljak Meggie,nek, hogy mégis elmehetek, aztán elhatároztam, hogy ha reggel felkelek egyből felhívom. Ezután a király, és felejthetetlen nap után nem is tudom, hogy lehet jobb majd a holnapi nap.
Elaludtam....