6.: Újra látjuk egymást

Helló minden olvasónak! Ez a rész egy csöppet hosszúra sikeredett, de remélem azért végig fogjátok olvasni! :)

Reggel, pontosabban hajnalba már alig vártam, hogy fel tudjam hívni Meggie-t, és el tudjam neki mondani a jó hírt. Az órára néztem, még csak 5:25 volt. Lassan telt a idő, úgy döntöttem, hogy felöltözök, rendbe rakom magam, és elmegyek egyet sétálni, hátha gyorsabban telik majd az idő.
Még mindenki aludt, ezért egy kis lapra leírtam anyának, hogy hova megyek: Már korán felkeltem, elmentem sétálni. Puszi.
Elmentem a St. James Parkba. Mindig oda megyek, nekem az a hely nagyon tetszik. Nem voltak sokan, legalább egy kis csönd volt. Telt az idő, de nem elég gyorsan... Egyszer csak röhögcsélést hallottam. A zaj irányába fordítottam a fejem, gyorsan megtöröltem a szemem, azt hittem, hogy csak képzelődök. A One Direction volt. Épp "Niall aerobik órája" tartott, mert melegítőben futott az egész társaság. Oda értek hozzám, és megálltak.
-Helló Thalia, hát te?-kérdezte Harry kedvesen.
-Már korán felkeltem, gondoltam kijövök ide, szeretem ezt a parkot. És ti mi jót csináltok?
-Most van Niall aerobik órája-vigyorgott Niall.
-Óó, nem is tudtam, hogy ilyen sportosak vagytok-nevettem.
-Hát hidd el, én sem-lihegett Zayn.
-Ma fogtok találkozni Meggie-vel, igaz?-úgy kérdeztem, mint aki nem tudja.
-Igen, de nagyon sajnálom, vagyis sajnáljuk, hogy te nem jössz-mondta Harry szomorúan.
-Van egy jó hírem: én is megyek-vigyorogtam.
-Na ez király-örült meg Harry, na meg a többiek is.
-Ha nem haragszol, akkor mennénk tovább, mert egyre többen jönnek erre, és nem akarjuk, hogy meglássanak, nem akarunk a címlapon lenni-mondta Liam.
-Oké, persze semmi baj, majd úgy is látjuk egymást.
-Szia Thalia-hallatszott a köszönésük, miközben "csámpázva" tovább futottak.
Megnéztem az órát, 7:01 volt, mégis hamar elment az idő. Haza mentem, anya már fent volt.
-Jó reggelt-köszöntem.
-Szia, na kisétáltad magad? Hol jártál?-kíváncsiskodott.
-Hát a szokásos helyen. Képzeld megint találkoztam az 1D-vel. De ne mond el senkinek.
-Ez nagyon jó, akkor ez a találka lesz a 3. velük. Gyere kész a kaja, Amanda is mindjárt jön.
Meglepődtem, hogy alig múlt 7 óra, a kaja már kész van, és ráadásul már Ami is fent van.
-Mi ez a nagy frissesség? Már mindenki, és minden kész van?-mosolyogtam, persze meglepődve.
-Hát, hamar felkeltünk, ezért van ez.
Lemászott a tesóm is az emeletről, elkezdtünk reggelizni. Amikor készen voltunk, segítettem elpakolni, elmosogatni, aztán felhívtam Meggie-t, 7:56-kor már biztos fent volt. Legalábbis gondoltam.
Beütöttem a számot, és felhívtam.
-Halló?-szólt bele az álom szuszék, ugyanis még nem volt fent, csak a telefon csörgésére kelt fel.
-Szia Meggie, bocsi a "hajnali" hívásért, de van egy jó hírem!
-Anyukád elenged?-kérdezte kicsit álmosan, és szerintem sejtette a választ.
-Igen, elenged-mondtam neki.
-Ez nagyon királyságosság-mondta örülve.-És mi lenne, ha hamarabb jönnél, és mesélnél a fiúkról, hogy milyenek igazából, meg hogy mi volt tegnap?
-Oké, jó ötlet. Mikor menjek?
-Szerintem gyere 12:30-ra.
-Rendben, de nehogy csináljon az anyukád nekem is ebédet!-volt már úgy, hogy máskor is kb. fél 1-re mentem, és az anyukája nekem is csinált ebédet. Persze jól esett a kedvesség, de nem kellett volna.
-Jó, rendben, nem fog-mondta nevetve.
-Na, akkor 12:30-kor ott leszek. Szia!
-Helló.
Letettük. Megkerestem anyát, hogy szóljak neki, hamarabb mennék Meggie-hez. Szerencsére beleegyezett.
-Na, kivel is találkoztál most a parkban?-jött oda Amanda.
-Miért, mit hallottál?-kérdeztem. Reménykedtem, hogy hátha nem hallotta, ugyanis, ha valami 1D-s a fülébe jut, nem tudja megállni, hogy ne mondja el.
-Csak annyit hallottam, hogy mondtad anyunak, hogy képzelje el, kivel találkoztál. Többet nem, mert csörgött a telefonom.
-Ja, nem fontos, csak egy régi jó barátommal.-muszáj voltam hazudni.
-Ennyi? Azt hittem nagyobb durranás-már indult fel az emeltre, mert megint csörgött a mobilja.
-Várj!! Még azt szeretném kérni, hogy ne mond el senkinek, hogy tegnap itt járt a One Direction, mert ha valaki más is megtudja, akkor minden újság erről fog írni, és egy csomó fotós, riporter, meg ilyenek lesznek a ház előtt, tudod miről beszélek.
-Persze, tudom, és nem mondom el senkinek-mondta mosolyogva.
Ezzel az egy mondattal megnyugtatott.
-Thalia!!-szólt anya.
-Tessék?-mentem oda hozzá.
-Elkéne menni a boltba, itt a lista-és a kezembe nyomott egy csöppet sem rövid bevásárló listát.
-Ezzel sose fogok végezni, és nemsokára mennem kell- mondtam neki.
-Ha sietsz, hamar végzel.
Nem volt más választásom, elmentem. Szerencsére közel van egy bolt, nem kell sokat menni. Elővettem a bevásárló listát, és megvettem mindent. Amikor már végeztem a pénztárnál, valaki megfogta a vállam, hirtelen hátra néztem, mert hát na, megijedtem. Meggie volt.
-Jézus, ilyet még egyszer ne csinálj!-vigyorogtam.
-Ezt nem lehetett kihagyni-és megölelt.-Mi jót csináltál?
-Hát ennyi szatyorral, egy boltban nem is tudom mit lehet csinálni. Szánkóztam.
Erre elkezdtünk röhögni.
-Már végeztél?-kérdeztem.
-Aha, csak láttam, hogy itt vagy, ezért megvártalak. Mennyi az idő?
Az órára néztem, és kikerekedett a szemem.- 11:58, jó gyorsan eltelt az idő-mondtam csodálkozva.
-Ja, nem sokára jössz értem-vigyorgott.
-Úgy nem lenne jó, hogy haza kísérsz, lerakom a cuccot, elmegyünk hozzád, te is lepakolsz, aztán ott maradnék?-kérdeztem.
-Úgy tökéletes lesz. Menjünk.
Elindultunk hazafelé. Meggie már akkor elkezdett kérdezősködni, de én direkt nem mondtam semmit, hagy furdalja még a kíváncsiság.
-Na de mondj már valamit!-mondta, szinte már kérlelve.
-Nézd itthon vagyunk-mondtam vigyorogva.- Nyugi Meggie, mindent el fogok mondani.
Bementünk.
-Szia anyu! Megjöttem. Bocsi, hogy késtem, csak Meggie-vel összefutottam a boltban, és ő is jött.
-Üdv Mrs.Johnson!
-Sziasztok! Semmi baj, gondoltam, hogy valami ilyesmi okból késtél.
-Lerakom a konyhába a cuccot, és megyünk tovább, oké?
-Jó rendben. Mikor jössz haza kb.? Esetleg Meggie nem akar itt aludni?-kérdezte mosolyogva.
-Hát nem tudom, majd jövünk valamikor. Tényleg, nem alszol itt?-fordultam Meggie-hez.
-Jó ötlet, megkérdezem anyát.
-Na, akkor menjünk.-adtam ki a "parancsot".-Sziasztok!-köszöntem el.
-Sziasztok!-köszönt vissza anya, és a tesóm.
Elindultunk Meggie-ékhez.
-Szia anyu, megjöttem, hoztam magammal Thalia-t is.
Én is köszöntem, de nem jött válasz. Szétnézett Meggie, hogy hol van az anyukája. Egy papírlapot talált az asztalon. Be kellett mennie a kórházba, mert egy másik orvos lebetegedett, és helyettesítő kellett. (Meggie anyukája orvos)
-Nincs itthon, bement a kórházba.
-Értem.
-Na, itt vagyunk nálam, kezdhetsz mesélni-mondta vigyorogva.
-Na jó, ha annyira akarod: Amikor ajtót nyitottam, és megláttam, hogy kik vannak ott, majdnem összeestem örömömben....
Elmondtam neki mindent.Elértem a végéhez.-Elköszöntem mindenkitől. Harry-hez értem. Tőle is elköszöntem, de ő megölelt... Elképzelhetetlenül jól esett, hogy pont ő ölelt meg. Éreztem a kölnije jó illatát, melegség öntötte el a szívem. Mintha csak ő lett volna, és én...
Annyira belemélyültem a visszaemlékezésbe, hogy Meggie szavai hoztak vissza a "valóságba".
-Ezt nem hiszem el, ekkora mázlistát. Itt lesz még valami-kacsingatott.
-Lehet, hogy másnak ez csak egy sima ölelésnek tűnik, de nekem valahogy mégsem.-folytattam. Végül is Meggie megakart tudni mindent. Hát én elmondtam.
-Én nem is tudom, hogy mit csinálnék, ha Louis megölelne.-neki Louis a kedvence. Nekem (mondani sem kell) Harry.
-És képzeld el, ma reggel is találkoztam velük. De ne mond el senkinek.
-Hol?-kérdezte kíváncsian.
-A St. James Parkba. Épp futottak. Nem beszélgettünk sokat, mert siettek, nehogy sokan lássák őket.
-És Harry?
-Mi van vele?-nem tudtam, mire akar kilyukadni.
-Hát ő nem csinált semmit?
-Mondom, hogy siettek. De nem hiszem, hogy pont én jövök be neki...
-Jaj Thalia, olyan pesszimista vagy... Nem mindenkit ölelget meg Harry Styles.
-Ne mond tovább, tudom mi következne a beszédedben.-mosolyogtam.
-Oké, akkor nem mondom. Olyan csend van, kapcsoljunk egy kis zenét.
Szerintem nem is kell mondani, hogy mit kapcsolt be. Abban a percben, hogy elindult a zene, elkezdtünk táncolni, és énekelni: 'Baby you light up my world like nobody else...' 
Még sokáig "bulizgattunk":
-Na induljunk, már mindjárt 15:00. Hamar eltelt az idő.
-Oké, menjünk.-mondtam.
Elmentünk a megbeszélt helyre, ahol találkozni fogunk velük. Nem kellett sokat várni, hamar megérkeztek. Úgy vártam őket, mintha először találkoznék velük. Kiszálltak Harry kocsijából. Amikor megpillantottam Harry-t, nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el. Ő is egyből rám mosolygott, megint az az érzésem volt, mint amikor megölelt. Oda lépett hozzám, köszönt, én is köszöntem, és csak néztük egymást percekig, nem foglalkozva a többiekkel. Belenéztem két gyönyörű zöld szemébe, nem bírtam mozdulni sem. Louis hangja törte meg a köztünk lévő csöndet.
-Szia Thalia!-köszönt.
-Sziasztok!- köszöntem mindenkinek, még mindig "elvarázsolva".
-Mintha már találkoztunk volna...-mondta Louis, és vigyorgásra görbült a szája. Nevettünk.
-El nem tudom mondani, hogy mekkora rajongótok vagyok! Eddig csak álmodoztam róla, hogy szemtől-szembe találkozni fogok veletek-áradozott Meggie.
-Örülünk, hogy találkozhattunk két ekkora rajongóval, mint ti.-mondta Harry mellettem állva.
El nem lehet mondani, mit érzetem abban a pár percben, hogy ott áll mellettem. Mintha ki tudja mennyi ideje ismernénk egymást...