16.: Tejszínhab

Már a nap is lement teljesen, de mi még mindig ott ültünk a tengerparton. Beszélgettünk mindenféléről, egyszer feltűnt nekem valami.
-Hol van Niall?-ekkor a hátam mögé néztem, és megtaláltam. A pulóverén fekve aludt. Mondani sem kell, nagyon cuki volt.
-Van egy ötletem! Kinél van tejszínhab?-kérdezte Louis nagy vigyorral az arcán.
-Eszedbe se jusson!-figyelmeztette Meggie.
-De ezt nem lehet kihagyni. Képzeld már el milyen "jól" nézne ki egy nagy tejszínhab bajusszal-mondta Liam, és kivette a kajás táskából a tejszínhabot.
-Meggie, mi nem vagyunk normálisak...
-Miért nem?
-Miért raktuk be a tejszínhabot?-kérdeztem nevetve. Ezalatt a fiúk egy kis bajszot csináltak Niall-nak. Sajnáltam szegényt, de nagyon vicces volt.
-Na készen van Mr.Horan. Most már inkább angolnak néz ki, mint írnek ezzel a bajusszal-jegyezte meg Zayn. Elővette a fényképezőt, és csinált vele pár képet. Mivel sötét volt, vakuzni kellett, és erre fel kelt Niall. Semmit nem vett észre, mi meg úgy nevettünk, hogy majdnem megfulladtunk.
-Mit nevettek?-kérdezte álmosan.
-Semmit-válaszoltunk kórusban.
Még egy utolsót nevettünk Niall-en, és kezdtünk összepakolni.
Amikor készen voltunk, elindultunk a kocsikhoz. Niall még mindig nem vette észre az újdonsült bajszát. Pár perc múlva megszólalt a telefonom. Anya volt. Azért hívtak, hogy szóljanak, megérkeztek.
-Ez mégis mi a jó franc az arcomon?!!-meglátta Niall az arcát a kocsi ablakában. Ekkor nagy röhögésbe kezdtünk.-Ki volt ez??
Nem szóltunk semmit, csak Louis-ra mutattunk. Jó, nem volt szép, hogy bemártottuk, de nem lehetett kihagyni. Na meg kíváncsiak voltunk, hogy mi lesz a büntetése.
-Jól van Louis, ezt nem kellett volna!-megfogta Niall Louis karját, és belelökte a vízbe. Szegény Louis akkorát csobbant a vízben, mint egy bálna. Ekkor már fulladoztunk a röhögéstől.
-Most hogy nézem, nem is áll olyan rosszul ez a bajusz-jegyezte meg Niall.
Kimászott Louis a vízből, be akart szállni Harry kocsijába, persze ő is nevetett.
-Állj csak meg Louis! Ilyen vizesen nem szállsz be a kocsimba!-állította meg Hazza.
-Na jó, akkor megyek Zayn-hez-mondta Louis felhúzott orral.
-Ilyen vizesen ide sem szállsz be Louis! Van egy ötletem! Sétálj addig a kocsi mellett, míg meg nem száradsz!
-Na jól van!-mondta ismét sértődötten Louis, persze csak viccelt.
Elindultunk, azt hittem megfulladok a röhögéstől Meggie-vel együtt. Nagyon vicces volt, hogy a két kocsi kb. 2-vel megy, Louis meg ott megy mellette, hogy megszáradjon. Direkt megnéztem az időt, 2 és fél óra alatt értünk Doverből Londonba olyan gyorsasággal, ahogy elindultunk. Abban az utcában, ahol a házunk van, beszállhatott a kocsiba Louis is. Így az utolsó 600 méter normális tempóban tettük meg, és hazaértünk.
-Na, jót sétáltál Louis?-kérdezte bosszúálló vigyorral Niall, akin még mindig ékeskedett a tejszínhab bajusz.
-Igen, nagyon jó volt ez a séta Mr.Horan.-mondta Louis angol úriember módjára.
Lepakoltunk, leültünk a kanapéra, és bekapcsoltuk a TV-t. Épp díjugratás volt benne.
-Juj, ezt nézzük!-fogtam meg Liam kezét, hogy ne kapcsoljon tovább.
-Nem is mondtad, hogy szereted ezt a sportot!-lepődött meg.
-Hát szeretem, és csinálom is, csak most nem lehet menni lovagolni, mert az edző elutazott. Jövő héten már mehetek is.
-Az király. Majd elkísérlek, szeretném megnézni ,hogy hogy ugratsz.-mondta Liam.
Én nagy érdeklődéssel néztem tovább a díjugratást, a többiek annál kevésbé...
-Ez meddig tart még?-kérdezte Niall, egy kicsit már kezdte unni.
-Nyugi, még nincs vége. Amúgy nem akarod már lemosni a bajszod?
-Talán zavar hölgyem?
-Nem, csak na... De pssszt, még nincs vége!!
-Ha nem haragszotok, én már megyek aludni.-mondta Zayn, és egy nagyot ásított.
-De ha annyira zavar, elkapcsolhatunk.-adtam oda a távirányítót.
-Nem kell, tényleg álmos vagyok már. Jó éjt!
Kis idő múlva vége volt a díjugratásnak is, így elkapcsoltunk. Már nagyon álmos voltam, de nem akartam még felmenni. Kényelmes volt Harry ölében feküdni.
-Már én is megyek, mindjárt elalszok. Jó éjt!-köszönt el Niall.
A többiek is felmentek, csak mi ketten maradtunk, Hazza és én.
Megnéztem, hogy mit csinál, már aludt. Nem akartam felkelteni, hát kikapcsoltam a TV-t, és visszafeküdtem az ölébe aludni.
Reggel, amikor felkeltem, Harry nem volt ott. Sőt senki. Felültem, és szét néztem. A ház ki volt díszítve, először nem tudtam az okát. Aztán rájöttem: ma ünnepelünk!