8.: Bevallom neked...

Mikor megkaptam a két puszit, hirtelen elsötétült minden. Össze estem...

-Hahó Thalia! Hallasz?-hallottam a kérdést, miután magamhoz tértem.

-Mi történt?-kérdeztem a fejemet fogva.

-Elájultál-mondta nekem Harry kicsit megijedve.-Jobban vagy?

-Igen, jobban, köszi.

Felültem, és éreztem, hogy amikor össze estem beüthettem a fejem, mert eléggé fájt.

-Jól vagyok, mehetünk-álltam fel. Nem akartam, hogy ez legyen a téma, elég cikis volt.

-Nem mentek sehova. Az kéne, hogy megint össze ess hazafelé, mit kezdene veled Meggie?- fogta meg a kezem Harry.-Az lesz a legjobb, ha inkább itt maradtok reggelig.

-Ezt komolyan mondod??-kérdezte Meggie kikerekedett szemekkel.

-Igaza van Harry-nek, maradjatok itt éjszakára-lépett hozzánk Liam.

-Nem, erre nincs szükség, már kutyabajom-mentegetőztem-Meg amúgy is, mit mondanánk a szüleinknek?

-Mondjuk azt az anyukádnak, hogy te nálam alszol-mondta Meggie-Én meg azt mondom, hogy nálatok alszok, és reggel, amikor haza megyünk bevalljuk, hogy nem így volt. Oké?

-Hát, nem tudom, elég nagy rá az esély, hogy lebukunk...

-Ez jó ötlet Meggie-dicsérte meg Louis.

-Jó, és hol fogunk aludni?-kérdeztem.

-Van itt egy szoba, régóta nem használjuk, alhattok ott, ha szeretnétek.-közölte Zayn.

Nagy nehezen beleegyeztem, és felmentünk megnézni a szobát.

-Ezt nem használjátok?? Ez nagyon király szoba!-ámuldozott Meggie.

-Hát ezt nem használjuk. Pont jó, hogy ez üresen van, így legalább itt tudtok aludni.-mondta Niall, kezében két megmaradt pizza szelettel.

Nem szóltam egy szót sem, a puszin, az ölelésen, a fagyin, tehát az eddig történteken járt az eszem. Tisztázni kellett a dolgot Harry-vel, de csak akkor akartam vele beszélni, amikor a többiek nem hallják... Mialatt járt az agyam, addigra már Meggie elfoglalta a számára legjobban tetsző ágyat, és csak ámuldozott.

-Thalia, min gondolkodsz annyit?-kérdezte Meggie.

-Á, semmin, nem érdekes. Amúgy miben fogunk aludni, és reggel mivel mosunk fogat, meg ilyenek?

-Azzal most ne foglalkozz. gondolj bele, itt vagyunk a One Direciton házában, és egy éjszakát náluk fogunk tölteni. Mint egy valóra vált álom!

-Igen, az...

-Látom nem nagyon örülsz neki. Mi a baj? Harry?

-Nem, nem ő. Na jó, oké, Harry a baj...  Nem tudom, hogy mire véljem ezt a sok ölelést, puszit, stb... Most láttuk egymást 3-szor, és már itt tartunk? Félek, hogy ez csak egy jelentéktelen dolog nála. Nekem nem az, mert én mindig is erre vágytam, hogy ez legyen, de azt nem tudom, hogy neki ez mit jelent... Ő egy híres énekes, én meg csak egy sima átlagos ember...

-Hátha nem jelentéktelen. Nem úgy ismerem, mint aki csak úgy ölelgeti a rajongóit. Oké, nem ismerem őt annyira, mint pl.: téged, de akkor is. Ha nagyon nem tudod hova tenni a dolgot, akkor beszélj vele.-szeretem elmondani Meggie-nek ha valami bajom van, ő mindig meghallgat, és mellettem áll. Nem hiába ő a legjobb barátnőm.

-Köszönöm a tanácsot, én is ezt akartam csinálni, csak még várni akarok, nem akarom, hogy a többiek is hallják. Ez csak rám, és rá tartozik.

Kimentem a szobából, le a nappaliba. Csak Harry, és Zayn volt ott. Valamiről beszélgettek. Nem akartam hallgatózni, ezért gyorsan beszaladtam a konyhába, ittam egy pohár vizet, és visszamentem a szobába. Leültem az ágyra, és csak néztem a földet. Semmi más nem volt a fejemben, csak Harry. Nem úgy gondoltam rá, mint eddig. Most az eddigiek miatt volt a fejemben. Egyre többet gondolkodtam, annál reménytelenebbnek éreztem a helyzetet. Hogy miért, annak okát én sem tudtam. Eközben lement Meggie a többiekkel a nappaliba.

-Héj, Thalia, nem jössz le a nappaliba? Társasozunk. Már Meggie is lent van. Gyere!-hívott le Niall.

-Köszi Niall, de most nem szeretnék játszani, inkább lefekszek aludni.

-Hát jó, de ha meggondoltad magad, akkor azonnal gyere le-mosolygott, és bezárta az ajtót.

Lefeküdtem, próbáltam elaludni, amikor eszembe jutott, hogy nekem még megbeszélnivalóm van Harry-vel. Lentről felhallatszott a nevetgélés, de mégsem volt kedvem csatlakozni hozzájuk. Inkább csendben feküdtem az ágyon. Bekapcsoltam a zenelejátszómat, azt hallgattam, de ez sem kötött le. Minél hamarabb túl akartam lenni azon a bizonyos beszélgetésen. Ekkor kinyílt az ajtó...

-Fent vagy Thalia?-hallottam a kérdést egy férfi hangon. Reménykedtem, hogy Harry az.

-Igen, fent vagyok, gyere be nyugodtan-hívtam be a "látogatót".

-Csak feljöttem megnézni, hogy minden rendben van-e.-Louis volt az...

-Persze, minden rendben, csak már egy kicsit álmos vagyok.

-Akkor nem is zavarok.

-Nem zavarsz, maradhatsz nyugodtan.-mondtam Louisnak, nehogy azt higgye, hogy le akarom rázni.

-Nem, tényleg megyek, mert "hív a természet". Jó éjt Thalia!

-Jó éjt Louis!

Ekkor eszembe jutott, hogy még nem köszöntem el a többiektől, és nem akartam bunkónak látszani, hogy elszállásolnak, aztán még csak el sem köszönök. Kimásztam az ágyból, és lementem a földszintre. Beértem a nappaliba. Nem szóltam egyből, nagyon cuki volt mindenki, ahogy nagyban társasozott. Közöttük is Harry volt a legédibb...

-Csak azért jöttem, hogy jó éjszakát kívánjak mindenkinek-oda mentem hozzájuk.

-Máris fekszel le?-kérdezte Harry.

-Igen, egy kicsit fáj a fejem, és már álmosos is vagyok.

-Hát jó, akkor jó éjt!

-Jó éjt-mondták szinte kórusban.

Visszamentem az emeletre, lezuhanyoztam, majd visszavettem az az napi ruhámat, mert hát nem volt másik nálam, és elmentem lefeküdni. Az órára néztem, és 00:13 volt. Becsuktam a szemem, de nem tudtam elaludni, pedig éreztem, hogy álmos vagyok. Csöndben feküdtem.

Egy idő után már nem hallottam nevetgélést, gondoltam már végeztek, és nem sokára bejött Meggie is, hogy lefeküdjön. Szép csendbe jött, mert azt hitte, hogy alszok. Már majdnem az ágyhoz ért, mikor egy nagy pukkanást hallottam. Felriadtam, és felültem. Meggie feküdt a földön.

-Te mégis mi a jó eget csinálsz?-kérdeztem, és nevetésbe kezdtem. Vicces volt a földön feküdve látni.

-Azt hittem közelebb van az ágy-ő is elkezdett röhögni.

Szerintem a többiek is hallották, mert nem sokára ők is bejöttek, hogy megtudják, hogy mi volt ez.

-Ti mit csináltok?-kérdezte Niall.

-Hát...khm...öm....-hebegett Meggie, de még mindig nevetett.

-Meggie próbált lefeküdni, csak kicsit messzebb volt az ágy, mint ahogy azt ő gondolta-és röhögtünk tovább, de már a fiúk is beszálltak a nevetésbe.

-Gyere Meggie, segítek. Elkísérlek az ágyhoz-fogta meg Louis Meggie kezét, hogy segítsen neki lefeküdni, nehogy megint "megcsókolja az anyaföldet". Ezen is röhögtünk egy sort, majd mindenki ment vissza a szobájába lefeküdni.

-Na, mit szólsz hozzá, Louis megfogta a kezed-kacsingattam Meggie-re.

-Sose mosok kezet többet-vigyorgott.-De egy ölelés, vagy egy puszi jobb lett volna. Olyan szerencsés vagy.

-Lehet, hogy az vagyok, de nekem mégsem tűnt igazi ölelésnek... Meg is keresem Harry-t, és megbeszélem vele a dolgokat.

Felálltam, és kimentem a szobából. Nagyon cuki volt, minden ajtóra fel volt írva a fiúk neve. 6 szoba volt, végig mentem rajtuk: Louis>Liam>Zayn>és Harry szobája. Nem mertem bemenni...-Most azonnal fordulj vissza!-mondtam magamban, de vettem egy nagy levegőt, és bekopogtam.

-Alszol?-kérdeztem olyan halkan, hogy épp hogy csak meghallja Harry. Azért kérdeztem meg, mert az előbb, amikor a többiek átjöttek a pukkanásra, ő nem volt közöttük.

-Nem, fent vagyok.-mondta kedvesen. Szerintem sejtette, hogy én vagyok.

Benyitottam.

-Szia, bocsi a zavarásért, de meg kell beszélnünk valamit.

-Semmi baj, mondjad nyugodtan.

Bementem a szobájába, és leültem mellé az ágyra.

-Szóval az ölelésről, és a pusziról lenne szó-kezdtem bele-Először amikor megöleltél, azt hittem a fellegekben járok, nagyon örültem, hogy Harry Styles megölelt. Aztán, amikor jöttünk ide a házatokhoz, megöleltelek, te is engem, nagyon örültem ennek is... De elbizonytalanodtam... A két "búcsú" puszitól meg még jobban. Nem értem, hogy ezek miért vannak. Szeretném azt hinni, hogy azért, mert...

Itt elcsuklott a hangom, nem akartam folytatni...

-Miért? Mit szeretnél hinni?-kérdezte Harry.

-Azt, hogy...hogy...oké...elmondom neked szemtől-szembe. Szeretném azt hinni, hogy ezek azért voltak, mert tetszem neked, de azért kicsit a dolgok mögé néztem, és rájöttem, hogy 3 találkozás után nem lesz szerelmes az egyik ember a másikba. Meg hát a több ezer rajongó, meg más lány közül miért pont én jönnék be neked?-bevallottam neki, hogy mit gondolok, és elkezdett könnyezni a szemem.

-Szóval szeretnéd megtudni az ölelések okát?-és letörölte az arcomon végig gördülő könnycseppet.

-Igen ezt szeretném megtudni.

-Ahogy hallottam az előbb, te nem hiszem a 'szerelem első látásra' izében. Talán itt a bizonyíték arra, hogy ilyen mégis van. Mikor legelőször megláttalak, tényleg nem éreztem semmi különöset irántad, de ahogy egyre többet beszélgettünk, szórakoztunk, meg ilyenek, rájöttem, hogy te pont olyan lány vagy, aki nekem tetszik. Sajnálom, ha tolakodásnak vetted ezeket a dolgokat.

Ezeket hallva, nem hittem a fülemnek. Ezek igazak, vagy csak álmodom? Harry Styles tényleg ezeket mondta nekem?

-De ezek igazak Harry? Nem csak úgy mondod, hogy beetess, és utána lepattints?-kérdeztem, és még mindig a sírás kerülgetett, de nem értettem az okát.

-Nem akarlak beetetni, szívből mondtam ezeket. Itt már csak az a kérdés, te is így érzel?