25.: Thalia mentőakció

~Thalia szemszöge:


Mikor megláttam anyát és Amandát, azt hittem leáll a szívem...
-Jól vagy Thalia?-kérdezte egyből anya.
-Igen, nincs semmi bajom, de ti mióta vagytok itt?
-Tegnap mentünk haza, mert bevásároltunk, és hazafele fogtak el.-mondta Amanda.
Bevittek engem is, és anyáékat is egy szobába... A helyzet, és a helyszín ugyan az volt, mint 9 éves koromban...
-Újra itt. Nagyszerű...-mondtam halkan.
-Mi lesz velünk? Ki fog innen kiszabadítani?-kezdett el sírni Amanda.
-Nyugi hugi, a fiúk ki fognak innen menteni.-nyugtatgattam. Bár ebben a helyzetben nem értünk túl sokat vele.-A lényeg, hogy most legalább együtt vagyunk.
Kinéztem az ablakon, ugyanúgy nem láttam senkit, és semmit, mint régen...

~Meggie szemszöge:


Megbeszéltük a többiekkel, hogy mit fogunk csinálni, vagyis, hogy hogyan fogjuk Thalia-t kiszabadítani. Én egyszer már ezt átéltem, igaz még akkor mind ketten kicsik voltunk, de akkor is annyira izgultam, mint most. Nem tudtunk mit csinálni, meg kellett várni a reggelt, így visszamentünk a kocsikhoz. Egy valaki azért fent maradt, hogy szemmel kövesse az eseményeket, és majd váltunk. Először én maradtam kint 'őrszemnek', addig a többiek bementek a kocsikba. Hiába álltam ott, nem történt semmi, legalábbis egy darabig.
-Fiúk, felkelni, egy csomó alak jött ki az épületből!-riasztottam a többieket.
Kiszállt mindenki a kocsiból, néztük, vártuk, hogy elmenjenek, és a romos ház felé vettük az irányt. Szinte lábujjhegyen mentünk, nehogy észre vegyenek. Oda értünk egy ablakhoz, benéztünk, és beszóltunk. Vagyis csak Harry, mivel ő a legmagasabb, és csak ő látott be normálisan.
-Psszt, Thalia, mi vagyunk-szólt be halkan.
-Úristen Harry, de jó, hogy látlak titeket! Elfogták még anyát, és Amandát, segítsetek megszökni kérlek!-hallottam Thalia szavait.
-Kifértek ezen az ablakon?
-Nem, mivel, mint láthatod, be van rácsozva... Bújjatok el, jön valaki!-mondta Thalia. Harry gyorsan lebújt, és mi is, nehogy észrevegyenek, mert akkor végünk. Na jó, nem szó szerint, de nem tudhatjuk, hogy mit csinálnának velünk.
-Ha le tudnánk szedni a rácsokat az ablakról, simán ki tudnának jönni. Na, de hogy szedjük le?-kérdeztem.

~Thalia szemszöge:


Kinyílt az ajtó, egy fekete ruhás pasas nézett be, de szerintem csak ennyit akart.
-Ha innen kijutunk Thalia, soha többet nem lakhatsz egyedül!-mondta anya.
-Jaj anya, 1) ne ez legyen most a legnagyobb bajod, először jussunk ki
2) ezt ne kend a fiúkra, semmi sem az ő hibájuk, ha veletek lettem volna, akkor is megtörtént volna.
-Igaza van Thalia-nak, ne ez legyen most a legfőbb probléma.-helyeselt Amanda.
Nagyin idegesít mindig, hogy anyának sose az a baja, ami épp aktuális, mindig más miatt aggódik...
-Héj, Harry, itt vagytok még?-néztem ki az ablakon.
-Igen, még itt vagyunk. Azon gondolkozunk, hogy mit csináljuk a ráccsal.
-Talán valami izével vágjátok el, vagy nem tudom. De kérlek Harry, siessetek!
-Megteszünk mindent, amit tudunk, nem hagyunk itt titeket!

~Louis szemszöge:


Én hátul néztem az eseményeket, persze folyton azon gondolkoztam, hogy hogyan tovább.
-Fiúk! Emlékeztek még James-re?
-Igen, de ez most hogy jön ide?-kérdezte Zayn idegesen.
-Ő talán tud segíteni! Hátha el tudja vágni a vasat valamivel!
-Jaj Louis, te mindig csak a hülyeségedet tudod mondani! Szerinted ha nem szólunk a rendőröknek, egyből egy régi ismerőst hívunk, hogy segítsen? Inkább ne szólj semmit...-esett nekem Harry. Oké, ideges Thalia-ék miatt, de akkor sem kéne így beszélnie senkivel...
-Segíteni próbáltam, nem kell egyből leordítani a fejem...
-Elég legyen fiúk, most ne egymással foglalkozzatok!-állított le minket Meggie.-De amúgy Louis-nak nem volt rossz ötlete, azt hiszem én is tudom, hogy ki az a James. Talán tényleg ide kéne hívnunk.
-Jó, hívjátok...
Visszaszaladtam a telefonomért, és felhívtam, majd visszafutottam a többiekhez.
-Mindjárt itt lesz. Elmondtam, hogy hol vagyunk, és hogy mit kéne csinálni.
Nem is kellett sok idő, James hamar megérkezett. Megmutattuk neki a dolgokat, és megpróbálta valahogy elvágni a vasat.
-Ez az sikerült!!-örült meg mindenki. Thalia és Amandáék gyorsan kimásztak az ablakon, Meggie közben felhívta a rendőrséget, és amilyen gyorsan tudtunk, visszafutottunk a kocsikhoz, és vártuk a zsarukat.

~Thalia szemszöge:


Mikor sikerült kiszabadulni, beültünk a kocsikba, majd láttuk, ahogy a rendőrök elviszik a rablókat.
-Nem is tudom, hogy hogy köszönjem meg nektek, ha ti nem lettetek volna, nem is tudom, hogy...
-Thalia, ezen ne gondolkozz, már kint vagytok, és elfogták őket. Már nem kell semmitől félni-adott egy csókot Harry, és átölelt. Azt hittem, sose fogom újra megölelni...