15.: Új lakók

-Na, mondjátok, mi a jó hír?-kíváncsiskodtam.
-Bocsi, rosszul mondtam. Van egy jó, és egy rossz hírünk. Melyikkel kezdjük?-kérdezte Harry.
-Hát, először a jó hírt szeretném hallani.
-Oké, a jó hír az, hogy anyukád megengedte, hogy találkozzunk egymással, szóval bármikor meglátogathattok.-mosolygott.
-Komolyan? Óó, köszi anya!-mentem oda anyához, hogy megöleljem.
-Szívesen. Reggel mindent megbeszéltünk a fiúkkal.
-És, mi a rossz hír?-kérdeztem egy pöppet félve.
-A rossz hír az, hogy kaptam egy ajánlatot munka ügyben...-kezdte mondani anya.
-És ez miért rossz?
-Azért rossz, mert nem itt van Londonban, hanem Glasgow-ban.
-Hogy hol?? Az Anglia másik végében van! Így hogy fogok majd találkozni Meggie-vel, és az 1D-vel?-mikor meghallottam, hogy anya hol kapott új állást, teljesen elképedtem. Nem tudtam elképzelni, hogy mi lesz, ha elköltözünk.-És egyáltalán miért nem jó a mostani munkád? Itt van Londonban, nem kell sokat utazni, és még jól is fizet!
-De Thalia, ez egy kihagyhatatlan ajánlat.
-Nem! Én nem megyek innen sehová! Nem hagyom itt a barátaimat!
-Nyugi Thalia, megoldjuk!-nyugtatgatott Meggie.
-Van egy óriási ötletem!-mondta Amanda.-Mivel te nem akarsz jönni, ezért maradhatnál itt, és hogy ne legyél egyedül ide költözne a One Direction, mert hozzájuk most törtek be. És ha megengedné Meggie anyukája, akkor ő is ide költözne. Én meg anya elköltöznénk Glasgow-ba, és így jó lenne mindenkinek. Na, király vagyok, vagy király vagyok?-osztotta meg Amanda az ötletét velünk, miközben büszke fejet vágott.
-Ez nagyon jó ötlet! Mit gondoltok?-fordultam a fiúkhoz, és Meggie-hez.
-Ez tényleg jó ötlet!-mondta Liam.
-Mit gondol Mrs. Johnson?-kérdezte Meggie.
-Hát...nem is tudom...na jó, ide költözhettek.
Nagyon örültem, hogy anya megengedte, hogy így legyen a dolog.
-Köszi, köszi, köszi, köszi!-olyan szorosan megöleltem anyut, hogy szinte majdnem megfulladt.
Megbeszéltük a továbbiakat, hogy mi hogy lesz ezentúl. Az 1D haza ment, hogy elhozzák a cuccukat, én addig rendbe raktam magam, és megettem egy szelet pirítóst. Már csak attól teljesen izgalomba jöttem, hogy belegondoltam, hogy pár perc múlva ide költözik Harry, na meg persze a One Direction.
Már csak egy kérdés maradt: megengedi Meggie anyukája, hogy hozzánk költözzön? Reméltem, hogy elengedik.
-Na, én megyek, és megkérdezem anyát.-vette fel a cipőjét Meggie.
-Sok sikert!-mondtuk szinte egyszerre.
Ezalatt anya felhívta a főnökét, megbeszélték a dolgokat, és kezdett összepakolni.
-Amúgy hol fogtok lakni? Már lakást is találtatok?-kérdezősködtem.
-A cég ad egy lakást, amíg ott dolgozok, az a miénk lesz. Nagyon jó helyen van, szép kilátás van a területre. Légyszíves nézd már meg Amandát, hogy ő pakol-e már. És ha nem, akkor mond már meg neki, hogy pakoljon.
-Oké, megyek.
Felmentem, bekopogtam a tesóm szobájába, és bementem.
-Anya küldött, hogy megnézzem, hogy pakolsz-e már. Szeretném megköszönni, hogy kitaláltad ezt a dolgot. Ha ez nem jut az eszedbe, itt kéne hagynom mindent, és mindenkit. Nem is tudnám elképzelni, mi lenne, ha...
-Oké, oké. Ebben nem is kell belegondolni, hogy mi lett volna ha... Már meg van oldva-mosolygott.
-Köszi még egyszer.-megöleltem, és segítettem neki bepakolni. Amikor végeztünk, lementem a nappaliba, és abban a pillanatban toppant be Meggie. Szomorú képet vágott, tudtam, hogy mi a helyzet...
-Nem engedik meg, hogy ide költözz?-kérdeztem szomorúan. Rám nézett, majd elkezdett vigyorogni.
-De elengednek!
-Ezaz!! Ez király!-elkezdtünk ugrabugrálni.
-Öm... esetleg zavarok?-jött oda hozzánk Louis vigyorogva.
-Nem dehogy, csak annak örülünk, hogy Meggie is ide költözhet!
-Na ez nagyon jó, így már mindenki itt van-mosolygott ránk, majd bement a konyhába.
Anya, és Amanda már összepakoltak. Kicsit csodálkoztam, hogy ilyen hamar összeszedték a dolgokat, és már készen álltak az indulásra.
-Már készen is vagytok?-kérdeztem.
-Igen, készen vagyunk. Lassan indulni is kéne, mert már vár az új főnök, és még oda is kell érni, kipakolni, stb.
-Hát, akkor itt a búcsúzkodás ideje-mondtam halkan. Kicsit rossz volt úgy elbúcsúzkodni, hogy Anglia másik végére költöznek.
-Legyél jó Thalia, ha bármi van, azonnal hívj, a házat ne nagyon verjétek szét, és vigyázz magadra!-ölelt meg anya.
-Oké, megígérem, vigyázni fogok magamra, minden rendben lesz. Ha megérkeztetek, hívjatok fel!
Oda mentem Amandához is.
-Hát hugi, remélem jó helyre költöztök, azért majd ne nyugodj meg, meg foglak látogatni, és majd lesz kivel veszekedni-öleltem meg őt is mosolyogva.
-Box órákat fogok venni, és majd meglátjuk a dolgokat! Ja, és a szobámat ne nagyon forgassátok fel!-vigyorgott.
Kikísértem őket a kocsihoz, segítettem bepakolni, beszálltak a kocsiba, utoljára elköszöntünk egymástól, és elmentek...
-Hát elmentek...-mondtam egy kicsit szomorúan.-Na gyertek, megmutatom ki hol fog aludni. Vagy legalábbis megmutatom a szobákat. Nem olyan jók, mint a tiétek, de hát na.
Felmentünk az emeletre, megmutattam a "kínálatot". Mindenki elfoglalta a számára szimpi szobát. Liam, Zayn, és Niall foglalta el anya szobáját, Louis, és Harry Amanda szobáját, Meggie és én pedig a szobámat foglaltuk el. Minden szobába két ágy volt, régebben nem tudtam elképzelni, hogy mi értelme van, de most már jó, hogy két ágy van mindenütt. Még délelőtt volt, nem tudtuk, hogy mit csináljunk.
-Menjünk el Dover-be, a La-Manche partjára!-szólalt meg Louis.
-Oké, menjünk. Akkor mindenki szedje elő a fürdőruháját!-adta ki a "parancsot" Liam.
Felvettük a fürdőruhánkat, rá egy pólót, és egy nacit, és készen voltunk az indulásra, de azért még csináltunk pár szendvicset. Beszálltunk a kocsikba, és a fehér sziklák felé vettük az irányt. Nem kellett sok idő, hamar megérkeztünk. Kivettük a csomagtartóból a cuccokat, egész pontosan egy halom kaját. Lementünk a partra, leraktuk a táskákat, levettük a pólót és a nadrágot, és egyenesen bementünk a vízbe. Niall és Zayn kint maradt. Zayn a víz miatt nem csatlakozott hozzánk, Niall pedig a kaja miatt. Ahogy letettük a kajás táskát, egyből elkezdte tömni a fejét. Mikor végzett, akkor bejött.
Nagyon jól szórakoztunk. Kezdett sötétedni. Kiültünk a partra, bár nem volt a legjobb ötlet, mivel a La-Manche partján nem homok, hanem kavics van, és nem a legkényelmesebb azon ülni, de a naplemente gyönyörű látványa elterelte a figyelmet. Mindenki leült, és csak a tájat, és a vizet nézte. Na meg a napot, ahogy szépen lassan eltűnik. Én természetesen Harry mellett ültem. Átkarolt, és csak ültünk. Ekkor éreztem: egy új élet kezdődik számomra...