11.: Otthon

-Hát csak úgy. Gondoltuk örülni fogtok neki.
-Persze, hogy örülünk.-néztem a kezemben lévő ajándékot. Két jegy volt a következő koncertjükre.
-Így legalább több időt tudunk hülyéskedni egymással!-örült meg Meggie.
-Köszönjük szépen-köszöntem meg.
-Ne nekünk köszönd meg, Harry ötlete volt-mutatott Zayn mosolyogva Harry-re, aki csak a háttérben állt, és nézte a dolgokat.
Odaléptem hozzá, és megköszöntem neki.
-Köszönjük szépen a jegyeket Harry.-nem mertem a szemébe nézni...
-Szívesen. Hazaviszlek titeket.-ajánlotta fel. Egészen meglepődtem a felajánláson, bár rajta még mindig látszódott a csalódottság.
-Azt megköszönjük.-mondta Meggie.
Felvettük a cipőnket, kezünkbe vettük a táskánkat, és Harry-vel hármasban elindultunk a kocsi felé.
-Sziasztok!-köszöntek el a fiú. Olyan szívesen maradtam volna még, de hát menni kellett.
-Sziasztok! És köszönjük még egyszer a szállást, meg mindent!
Beszálltunk a kocsiba, Meggie hátra, én az anyósülésbe ültem.
Elindultunk, integettünk, és elhagytuk a házat. A úton nem szólt  senki sem, csöndben ültünk.
-Meggie téged hol rakjunk ki?-kérdezte Harry.
-Jó lesz Thalia-nál. Onnan majd hazamegyek.
-Úristen, hol vannak a jegyek?!- észre vettem, hogy hiányzik.
-Nem nálad van?-kérdezte Meggie ijedten.
-Én azt hittem, hogy nálad van!
-Nyugi lányok, nálam van. Útközben elhagytad Thalia, és felvettem.-nyugtatott meg Harry.
-Ohh, azt hittem elhagytuk. Köszi.
Már csak pár száz méter volt a házunkig, legszívesebben visszafordultam volna, és egész életemet a One Direction házában töltöttem volna...
-Megérkeztünk.-szólt Harry.
-Köszi a hazahozatalt.-köszönte meg Meggie. Én addig kimásztam a kocsiból.
Mind a hárman kiszálltunk. Harry-hez fordultam.
-Harry, nem haragudhatsz rám a végtelenségig! Nem akartalak megbántani!-nem bírtam szó nélkül hagyni.
-Jaj Thalia nem lehet rád haragudni!-és olyan szorosan megölelt, hogy alig kaptam levegőt. De persze nagyon örültem neki, hogy megbocsájtott.
-Úgy örülök, hogy nem haragszol!
-Na végre, hogy kibékültetek!-jegyezte meg Meggie mosolyogva.
-Sajnálom Thalia, de mennem kell. Gyakorolni kell a holnapi koncertre-engedett el Harry.
-Tényleg, az hol is lesz, és hánytól?
-Liverpool-ban lesz, és 19:00-tól. Majd értetek jövünk, olyan 16:00 körül.
-Oké, addigra készen leszünk. Szia Harry!-és egy puszit nyomtam az arcára.
-Szia Harry!-köszönt Meggie is.
-Sziasztok!-beszállt a kocsiba, és elment.
Integettünk még egymásnak egy darabig. Olyan rossz volt, látni ahogy elhajt a kocsijával.
-Holnap akkor háromkor jövök, oké?
-Persze, úgy tökéletes. Szia Meggie!
-Helló!
Elköszöntünk, és bementem a házba.
-Nicsak, kit látnak szemeim-"üdvözölt" anya a nappaliból.
-Szia anyu, sajnálom, hogy nem szóltam hamarabb, hogy Meggi-éknél alszok.
-Nem baj ,de máskor ne forduljon elő! Mi van a kezedben?-kérdezett rá a jegyekre.
-Öm... nos, a One Direction következő koncertjére a belépő. Holnap lesz, és szeretnék elmenni, ha nem baj.-ártatkan képet vágtam.
-Áá, szóval a One Direction... az a pasi is közöttük van, aki ott ölelgetett téged?-vont kérdőre anya. Nem tudtam, hogy mondjam-e el neki, hogy, igen, közülük van. Ekkor eszembe jutott, hogy be kellene vallanom a tegnap éjszakát is.
-Na jó, ő az egyik banda tag volt, Harry Styles.
-Akiért úgy oda vagy?-kérdezte anya kicsit szemrehányóan.
-Igen, ő az....
-Oké, akkor elmondom a véleményem róla-pont ettől féltem...-Én egy olyan fiúnak látom, aki beeteti a lányokat, és csak lepattintja őket. Mihelyt elmennek koncertezni talál egy másik lányt, őt is beeteti, téged elfelejt, és  vele lesz, aztán ő is erre a sorsra fog jutni.
-Ezt annyira utálom, ha egy embert csak a látszat alapján, vagy a híressége alapján ítélnek meg. Először ismerjék már még, és utána mondják a véleményüket....
-Ha továbbra is ilyen hangnembe beszélsz velem, biztos, hogy eltiltalak tőle, és nem mehetsz el a koncertre!
-Jó, bocsánat... Felmegyek a szobámba, és átöltözök.
Felmentem, levettetem magam az ágyamra, tisztára fáradt voltam, ekkor megcsörrent a telefon. Ismeretlen szám volt.
-Halló, ki az?-vettem fel. Nem szólt vissza senki, megkérdeztem még egyszer-Haló, ki az???-ekkor hirtelen belevisított valaki. Nagyon megijedtem, hirtelen eldobtam a telefonom, de nem direkt.
-Jaj, szia Thalia. Nem is tudtam, hogy haza jöttél. Mit csinálsz itt?,-jött be Amanda a szobámba.
-Szia Amanda. Bocsi, csak valaki szórakozik a telefonban.
-Hogy-hogy szórakozik?-kérdezte.
-Ismeretlen hívott, felvettem, nem szólt bele senki, aztán meg hirtelen egy visítás volt. Azt hittem összecsinálom magam...
-Gyaa, az komoly. Na, hogy vagytok?
-Hogy hogy vagyunk?-kérdeztem értetlenkedve, nem tudtam, hogy mire céloz...
-Hát te meg Harry. Láttam amit láttam tegnap éjszaka, le ne tagadd!-kacsingatott.
-Nem is akartam letagadni. Megcsókolt.
-Hát te nagyon tudsz. És hallom kaptál egy koncert jegyet.
-Igen, kaptam, Meggie-vel holnap megyünk. Mi az, te már nem rajongsz annyira értük? Ha neked lenne jegyed, én már rég elcsóriztam volna tőled.
-De persze, hogy szeretem őket, de hát én nem kaptam, ezért nem mehetek. A jegy meg a tiéd, nem kérhetem el. Vagyis elkérhetem, csak úgy sem adnád. Na megyek, mert anya elküldött a boltba. Pá.
-Szia.-egészen meglepődtem, hogy Amanda így reagált a dologra. Ekkor ismét megszólalt a telefon. Megint ismeretlent írt ki, de most nem vettem fel. Eszembe jutott, hogy Elizabeth-nek meg sem köszöntem, hogy összehozott egy találkát a fiúkkal. Részben neki köszönhetem, hogy "összejöttem" Harry-vel. Azonnal fel is hívtam, megköszöntem neki, majd lementem a konyhába, mert közben szólt anya, hogy kész az ebéd.
Lementem, és elkezdtünk enni.
-Szóval, akkor holnap elmehetek a koncertre?-kérdeztem anyát, ezzel megtörve a csendet.
-Kivel, és hogyan mennél el?
-Nos, Meggie jönne majd ide, és megvárnánk a fiúkat, ők vinnének minket a koncertre.
-Milyen fiúk?-kérdezte anya, nem tudta, hogy kikről beszélek.
-Hát a One Direction.
-Ja, értem... Állj! Holnap nem mehetsz!
-Miért nem?!