19.: A tónál

-Hahó Harry! Ez nem vicces! Hova mentél?- egy kicsit nagyon is kétségbeestem, hogy egyedül maradtam. Ekkor hallottam, hogy valami van a bokorba. Nagyon megijedtem, mozdulni sem tudtam.
-Itt vagyok. Csak khm..."meglocsoltam" a talajt.
-Azt hittem elmentél, vagy elvitt valaki! Szerintem induljunk el valamerre.
-De még sötét van, nem látunk semmit. Várjuk meg a reggelt.
Visszaültünk a földút szélére, Harry átkarolt, és vártuk, hogy kivilágosodjon. Időközben elnyomott az álom, Hazza vállára dőltem, és aludtam. Ezalatt kivilágosodott annyira, hogy legalább egy kicsit lássuk az utat.
-Jó hajnalt Thalia. Tudtál aludni?-kérdezte Harry, miután álmosan ránéztem.
-Hát tudtam, és te aludtál?
-Nem aludtam egy percet sem, de nem baj.
Nagy nehezen felálltunk, odaléptem Bladio-hoz, megpaskoltam a nyakát, és megegyeztünk, hogy most én ülök fel rá, Harry vezeti, majd cserélünk.
-Álljunk meg egy kicsit! Hangokat hallok. Ezek lehet, hogy Meggie-ék!!-örültem meg a hangoknak. Elmentünk a hang irányába, és tényleg egy csoport volt, csakhogy nem a mi csoportunk... Azért megkérdeztük, hogy merre juthatunk ki.
-Jó reggelt, csak azt szeretnénk megkérdezni, hogy merre van a kiút ebből az erdőből?-kérdeztem meg a csoport túravezetőjét. Ők csak néztek ránk, megkérdeztem még egyszer.
-Öm... Thalia, ezek nem angolok, nem értik, hogy mit mondunk-világosított fel Harry, miközben én már a fejemet fogtam.
-Ja, az más... De legalább téged felismertek, úgy látom-vigyorogtam oda, miközben a túracsoport több mint fele Harry körül volt, és aláírást kértek.
Mikor mindenki megkapta az autogramot Hazza-tól, tovább mentünk, de most már Harry ült a lovon, és én vezettem.
Egy tóhoz értünk.
-Ez tudom melyik tó! Ide akartalak titeket hozni! Innen már tudom a hazautat!!-örömömben megöleltem Harry-t. Ekkor egy öreg bácsi jött oda hozzánk.
-Sziasztok! Ti mit csináltok itt?-kérdezte.
-Öm... jó reggelt, semmit, mindjárt megyünk tovább-mondtam egy kicsit félve. Nem ismertem az öreget, és nem tudtam, hogy mit akart.-Maga kicsoda?
-Én régebben ennek az erdőnek voltam az erdésze. Már nyugdíjba vonultam, de minden nap kijövök ide. Úgy ismerem ezt a helyet, mint a saját tenyeremet.
-És esetleg nem látott errefelé egy deres színű lovat?-kérdezte Harry.
-Lovat? Erre? Láttam, nem is egyet. Egy 5 fős lovas csoportot láttam, arra mentek, és úgy látszott, hogy keresnek valamit.
-Azok Louis-ék lehettek! Mikor látta őket arra menni?-"faggattam" tovább az öreg bácsit.
-Még tegnap.
-És egy lovas nélküli lovat nem látott? Kék nyeregalátéttel, fekete nyereggel?
-Nem, lovas nélküli lovat nem láttam. Na de nekem már menni kell, sziasztok gyerekek.
-Viszlát!-köszöntünk el tőle.
-Ebben a tóban vannak halak?-érdeklődött Harry.
-Asszem nincsenek, de miért kérdezed?
-Csak köveket akarok dobálni a vízbe. Üljünk le egy kicsit.
Én leültem a szélére, és vártam, hogy Hazza is csatlakozzon. Vártam pár percet, majd hátra néztem, hogy mit csinál. A kis kavicsokat gyűjtögette, hogy dobálni tudja a vízbe.
-Így most úgy nézel ki mint egy kisfiú.-vigyorogtam.
-Ohh, olyan fiatalnak látszom? Mondták már páran...
-Áá, nem csak fiatal vagy, hanem "szerény" is. Amúgy is egy 18 éves ember nem öreg még. Na gyere, ülj már ide.
Nagy nehezen odajött mellém, és elkezdte dobálni a köveket.
-Jéé, mit találtam!-kicsit beljebb ment, hogy felvegye a talált dolgot, ekkor hirtelen eltűnt, és egy nagy csobbanást lehetett hallani. Ez a "gyerek" beesett a tóba!

-Na úgy kell neked Harry!-nem álltam fel neki segíteni, mert tudtam, hogy kicsi a víz, és leér a lába.
-Nem segítenél esetleg drága Thalia?-kérdezte gúnyos vigyorral.
-Nem.
-Na jól van... Ezt megjegyeztem!-felhúzott orral mászott ki a vízből. Mellém lépett, lerakta a földre a megmaradt kavicsokat.
-Mit szeretnél?-néztem fel rá büszke mosollyal.
-Én? Ugyan már. Semmit.-aztán hirtelen megfogott, és bedobott a vízbe.
-Harry!! Ezt miért csináltad? Segíts kimászni!
-Nem.
-Miért nem? Ja, már tudom... Akkor segíts nekem kimászni, menj be a vízbe, és én is segítek neked kimászni. Oké?
-Bocsi, vigyázni kell Bladio-ra, nem tudok segíteni.-mondta. Látszott, hogy büszke magára, és vigyorog az orra alatt.
-Kösd ki a lovat, és gyere be. Én biztos jobb úszó vagyok, mint te.-ezt csak azért mondtam, hogy bejöjjön.
-Thalia, nem tudom, hogy észre vette-e, de én nem tudom kikötni a lovat.
Oda mentem hozzájuk, egy faághoz kikötöttem Bladio-t, visszamentünk a tópartra, majd egymás kezét fogva beugrottunk a vízbe.
-Na, mit is mondtál, jobb úszó vagy, mint én? Ússzunk el a másik oldalra, és ha te nyersz, kérhetsz valamit tőlem, de ha én, akkor én kérek.  Áll az alku?-nyújtotta oda a kezét.
-Oké. Már gondolkozok is azon, hogy mit kérjek majd.-visszaszámoltam, nagy levegőt vettünk, és elindultunk. Olyan gyorsan úsztam, ahogy csak bírtam. Egy idő után láttam, hogy nincs Harry a közelemben, gondoltam biztos leelőztem. Mikor kiértem a másik oldalra, láttam, hogy Harry csak úgy tett, mint aki elindult, még ott volt, ahonnan indultunk.
-Harry Styles!! Még egy ilyen...!-ordibáltam oda neki, ő ezalatt csak nevetett.-Na jól van! Ezt megjegyeztem...
Visszaúsztam hozzá, amikor odaértem lepocsoltam büntetésül.
-Na jó, most tényleg úszok én is. Kaphatok előnyt?-a meggyőzés érdekében elkezdte rebegtetni a szempilláját.
-Na jó kaphatsz, de csak azért, hogy lássam, hogy most elindulsz.
Ismét visszaszámoltam, és Harry ezúttal tényleg elindult. Alig bírtam utol érni, de sikerült. Annyira elindultam, hogy le is előztem. Mikor a partra értem, fülig ért a szám.
-Chh, hagytalak nyerni-mondta Harry.
-Ugyan már Hazza, tudjuk, hogy én nyertem. És mivel én lettem a nyertes, kérhetek valamit.
-Oké, mit kérsz?
-Háááát, nem is tudom még... Eszembe jutott, egy csókot kérek-mosolyogtam.

-Azt nem kell kérni, kapsz kérés nélkül is.-és megcsókolt.
-Khm...elnézést. Tudnának nekem segíteni?-kérdezte tőlünk egy nő.
-Öm... Igen, mondja csak.-a kérdése csak annyi volt, hogy hol van a Patak Völgyi Lovasudvar (ott lovagolok). Megmutattam neki.
-Ideje tovább menni Harry. Még Rogue-t és a többieket is meg kell keresni.
-Oké, menjünk.
Kimentünk a partra, ki kötöttem Bladio kantárszárát, és elindultunk. Nem ültünk fel rá, nem akartam, hogy a nyereg vizes legyen.
-Thalia, az ott nem Rogue?!-mutatott egy irányba Harry.
-De az ő! Várj meg itt, utána megyek!-amilyen gyorsan csak tudtam, felültem Bladio-ra, vágtába ugrattam, és az elszökött ló után galoppoztunk.
-Na, megvan?-kérdezte Harry, miután visszamentünk.
-Igen, megvan végre-mondtam.-Melyikre szeretnél felülni?
-Nekem mindegy, csak ne menjen össze-vissza.
Oda adtam neki Bladio-t, én felszálltam a másik lóra, és elindultunk mint más sokszor ebben a két napban...
-Thalia...itt vagyok...erre....-megint hallottuk a hangot. De most nem csak hallottuk...