18.: Hol van a lovam?!

Hátra néztem, és Harry a földön ülve fogta a könyökét. Gyorsan leszálltam a lóról, és oda rohantam hozzá.
-Jézusom, Harry jól vagy?-kérdeztem aggódva.
-Nyugi Thalia, nincs semmi bajom, csak bevertem a könyököm.
-De biztos, jól vagy? Tudod mozgatni a karod? A fejedet nem ütötted be?
-Thalia, nyugi, mondom nincs semmi bajom. De hol van Bladio?
Segítettem neki felállni, és láttuk, hogy nem látjuk a lovát. Vagyis az enyémet.
-Nem láttátok merre ment?-kérdeztem egy kicsit kétségbeesve.
-Én csak Harry-re figyeltem, ahogy leesik-mondta Niall.
-Na jó, meg kell keresnünk!-jelentettem ki.
-De mi hogy keressük? Menjünk lépésben? Mást úgy sem tudunk csinálni.-mondta Liam.
-Nem baj, az a lényeg, hogy megtaláljuk! Harry, te ha gondolod szállj fel mögém a lóra, és úgy keressük. Oké?
-Jó, de fogunk vágtázni is, meg ugratni?-kérdezte Hazza egy kicsit félve.
-Hát ugratni nem, de ha meglátjuk a lovat, muszáj lesz vágtázni. Ne félj, kapaszkodj belém, és nem fogsz leesni.-mosolyogtam rá ,miközben "feldobtam" a lóra. Rogue megint elkezdett balhézni, ment össze-vissza...
Mikor nagy nehezen megállt, felszálltam, és megbeszéltük, hogy ki merre fog menni.
Én és Harry az erdőbe mentünk.
-Mindig ezt csinálja a lovad?-kérdezte Harry.
-Melyik? Bladio? Nem, sose csinálta még ezt, nem tudom, hogy miért szökött el...
-Lehet, hogy miattam, nagyon sajnálom Thalia.
-Ne magadat okold ezért Harry, biztos megijedt, hogy leestél róla, és ezért ment el.
Tovább mentünk. Lépésben nagyon lassan haladtunk, gondoltam elkezdünk ügetni. El is indultunk, ekkor megint egy pukkanás volt.
-Auuuu! Szólhattál volna, hogy figyeljek!
-Úristen, Harry nagyon sajnálom, elfelejtettem, hogy te nem tudsz még ügetni!! Ne haragudj!-leszálltam a lóról, segítettem neki felállni (megint),és megöleltem.
-Még egy ilyen, és gyalog megyek!-ekkor elkezdtünk mind a ketten nevetni. Rogue és mi is elfáradtunk, így leültünk egy fa tövébe. Harry leült mellém, megfogta a kezem, és még egyszer bocsánatot kért, hogy (szerinte) miatta szökött el Bladio.
-Harry, ha még egyszer bocsánatot kérsz, tényleg gyalog jössz tovább!-fenyítettem be vigyorogva.
-Jó, akkor nem mondom. Nem akarjuk tovább keresni?
-De, menjünk.
Felálltunk, odaléptem Rogue-hoz, kioldoztam a kantárszárat, és miközben Harry-nek segítettem felszállni, egy hang a nevemen szólított.
-Thalia...
-Tessék? Ki az?-fordultam a hang irányába, de nem láttam senkit.-Ki volt ez Harry?
-Kit láttál? Én nem láttam senkit.
-Én sem, csak hallottam, hogy valaki a nevemen szólított.
-Nem hallottam semmit. Biztos csak képzelődsz Thalia.
-Nem, nem képzelődök!
-Thalia.....-ekkor megint hallottam, hogy szólítanak.
-Na most se hallottad Harry?!
-De, most hallottam. Nézzem meg, hogy ki az?
-Ne, maradj itt, mindjárt összecsinálom magam!
-Ne félj Thalia, ha valaki bántani mer, szétütöm!-ölelt meg Harry.
Felszálltunk a lóra, elindultunk. Pár perc múlva hirtelen megtorpant Rogue, és nem ment tovább. Hiába rúgtam az oldalát, hogy induljon el, semmit nem csinált.
-Jaj, ha én ezt tudom, nem indulok el ezzel a lóval! Miért mindig akkor van napja, amikor ki akarom vinni terepre?-kérdeztem egy kicsit már idegesen.
-Szerintem valamit láthatott, de nem vagyok biztos.-ebben a pillanatban elsuhant valami előttünk, Rogue megijedt, egy hatalmasat ágaskodott, mi leestünk, és elgaloppozott.
-Na ez király, már egy lovunk sincs.. mihez kezdjünk most?!-a félelemtől ,és az idegtől könnybe lábadt a szemem.
-Hívjuk fel a többieket!-elővettem Harry a telefonját, és megkereste valamelyikük számát.-Ez nem igaz, nincs térerő...
-Akkor mi lesz? Hogy fogunk innen kijutni? Hogy fogjuk megtalálni a lovakat? Rogue egy díjugró ló, egy kisebb vagyonba kerül. Miből fogom én kifizetni? És mi lesz Bladio-val??!!
-Thalia, megkeressük a lovakat, ne aggódj.
-Thalia.... itt vagyok....-jött megint a titokzatos hang, majd eltört egy faág. Annyira megijedtünk, hogy amilyen gyorsan csak tudtunk, elfutottunk.
-Egyre jobban félek. Ki szórakozik velünk?
-Nem tudom, de remélem, hogy befejezi... Menjünk valamerre, hátha megtaláljuk a többieket, vagy legalábbis valamelyik lovat.
Elindultunk egy úton, de pontosan mi sem tudtuk, hogy merre visz. Már sötétedett, és el is fáradtunk, de nem akartunk megállni, csak mentünk. Ekkor nyerítést hallottam.
-Ez Bladio!! Ezer ló közül is megismerem a nyerítését!-elindultam a hang irányába, és megláttam a táltosom alakját.
Oda mentem hozzá, és megöleltem a nyakát. Legalább az egyik ló megvan.
-Na végre, hogy megtaláltunk Bladio! Vagyis inkább te találtál meg minket.
-Már késő van Thalia, és besötétedett. Mit csináljunk?-lépett oda hozzánk Harry.
-Nem tudom. Szegény Bladio, teljesen kifáradt. Üljünk le ide, és majd meglátjuk a többit.
Leültünk a föld út szélére, és csak néztünk ki a fejünkből. Legalább már egy ideje nem hallottuk ,hogy valaki szólongatna, és Bladio is megvan. Ő vígan legelészett, mi meg halálra fagytunk. Éjszaka sosincs 40°C-os meleg, főleg Angliába.
-Hát, nem ilyen ünneplésre számítottam... Egy jó napot akartam nektek szervezni, és tessék, miattam vagyunk itt az erdőben egyedül... Szép volt Thalia..
-Hát nem egy szokásos boldog évfordulót ajándék, de legalább örökre emlékezetes marad, hogy ketten eltévedtünk itt az erdőben, egy lóval.-mosolygott Harry.
Hirtelen erős szél támadt. Érdekes volt, és bizarr egyszerre, ugyanis az erdőben nem nagyon szokott fújni a szél. Összekuporodtunk, és vártuk, hogy csillapodjon.
Felnéztem, vagyis oldalra, és láttam, hogy nem látom Harry-t.
-Harry hol vagy???!!