12.: Vége a sulinak

-A múltkor is akkor akartál elmenni, amikor jöttek volna vendégségbe! Most az osztályfőnököd fog jönni. Most nem engedlek el sehova! Ja, és amúgy is holnap suli!
-De a suli fél 2-ig tart, és amúgy is, Mrs. Vén Asszony minek jön?-kérdeztem. Olyan ideges lettem, hogy fel tudtam volna robbanni.
-Minden gyerekhez elmegy, és meglátogatja a szüleit
-De ide ne jöjjön! Amúgy is utáljuk egymást! Nem érdekel, én akkor is elfogok menni!-ezzel felálltam az asztaltól, és kimentem a házból. Pont rajtam volt még a cipőm, így nem kellett felvenni.
-Thalia, azonnal gyere vissza!-hívott vissza anya a konyhából.
-Nyugi anya, utána megyek.-állt fel az asztaltól Amanda.
Ezalatt én már elhagytam az utcát, és a park felé vettem az irányt. Megszólalt a telefonom, üzenetem jött. Meggie volt az. Csak érdeklődni akart, hogy hogy vagyok. Nem volt kedvem visszaírni, mikor vissza akartam rakni a telefonom, a hátulján észre vettem egy kis papírt odaragasztva. Egy telefonszám volt rajta, a hátulján pedig az, hogy: Ha bármi van, hívj fel!
                                                                      Harry :)
Egyből felhívtam, hogy elmondjam neki, hogy nem mehetek.
-Haló?
-Szia Harry, én vagyok az, Thalia.
-Óó, szia Thalia. Mi újság van?
-Nagy baj van Harry, anya nem enged el a koncertre!
-Hát ez gáz... Valahogy győzd meg anyukádat, hogy engedjen el.
-Nem fog elengedni.... Jön az osztályfőnök, és miatta nem mehetek....-mondtam szomorúan, és dühösen.
-Nem baj, mi minden esetre értetek megyünk, és majd mi meggyőzzük anyukádat. Meggie-t elengedik?
-Nem tudom, még nem kérdeztem.
-Hol vagy most?
-Itt vagyok a szokásos helyen.
-Oké, várj meg, és odamegyek. Szia!
-Oké, megvárlak, szia!
Letettük a telefont, én ezalatt már a parkban voltam. Leültem egy padra, és csak vártam, hogy megérkezzen Harry.
-Szia Thalia! De jó, hogy megtaláltalak.-a hang irányába fordultam, tudtam, hogy nem Harry az, mert ez a hang egy lány hang volt. Amanda volt az.
-Ha azért jöttél, hogy elmond, hogy anya azt üzeni menjek haza, nem megyek!
-Megértem, hogy így elrohantál, de azért nem kéne szerintem ennyire komolyan venni a dolgot.
-Nem kéne komolya venni?! Eltudod te képzelni, hogy hova nem enged el? Ne idegesíts még jobban Amanda!
-Sziasztok!-eközben megjött Harry is.-esetleg zavarok?
-Nem, nem zavarsz, ülj le nyugodtan.-mentem arrébb, hogy le tudjon ülni.
-Jó, akkor majd gyere, ha megnyugodtál. Sziasztok!-köszönt el Amanda.
-Maaaaajd megyek... Szia!
-Na mesélj, mizu van?-ült le mellém Harry.
-Hát csak annyi, amit elmondtam. Muszáj lesz valamit kitalálnom. Nem fogok otthon ülni, miközben egy VIP jegyem van a koncertetekre.
-Ha nem enged el anyukád, én sem megyek!-jelentette ki.
-Aranyos vagy, de nem teheted ezt a rajongókkal.
-De én akkor sem megyek, ha te sem.
-De cukiii-megöleltük egymást. Ha Harry a közelemben van, akkor minden bajom, és rossz kedvűségem elmúlik.-És mit csináljunk? Hogy-hogy el tudtál jönni? Úgy tudtam, hogy gyakoroltok.
-Azt mondtam, hogy dolgom van, és eljöttem. De szerintem sejtik a fiúk, hogy ide jöttem, de ez engem most valahogy nem nagyon érdekel. A lényeg, hogy itt vagyok.
Felálltunk, sétálgattunk, dobáltuk a vízbe a köveket, egyszóval elvoltunk. Mikor az órára néztem, már fél nyolc is elmúlt. Nem akartam még haza menni, de Harry-nek mennie kellett, egyedül meg nem akartam maradni, így hát lassan hazasétáltam.
Hazamentem, nem szóltam semmit, felmentem a szobámba, pont mint a múltkor. Nem csináltam semmit, csak a gép előtt gubbasztottam. A vacsorát is kihagytam, csak úgy lefeküdtem. Persze előtte lezuhanyoztam, átöltöztem, stb.
Eljött a koncert napja... Reggel korán felkeltem, mivel iskola volt... Igaz, hogy ez volt az utolsó hét a suliból, de egyáltalán nem akartam menni.
-Thalia, beszélni akarok veled, gyere ide légyszíves!-szólt anya. Nem akartam lemenni, tudtam, hogy mi a beszélgetés témája. De hát azért ekkora bunkó nem vagyok, hogy ne menjek oda, ha hívnak, ezért oda mentem....
-Tudod, azt mondtam, hogy nem mehetsz el a koncertre, mert jön az osztályfőnök. Mivel tegnap csak úgy elrohantál, így már emiatt sem mehetsz el. És mivel az utóbbi időben, mióta találkoztál azzal a "szép" fiúbandával, azóta megváltoztál, visszabeszélsz, nem szólsz, hogy mit csinálsz, meg ilyenek, ezért eltiltalak tőlük!
-Micsoda?! De nem tilthatsz el!!
-Nem? Na máris megtettem-mondta anya egy kicsi gonosz vigyorral az arcán.
-Neked az hogy esne, hogy eltiltanak a 'barátaidtól', és még az egyik ráadásul mondhatni a pasid. Neked az milyen lenne???? Tönkreteszed a gyerekkorom!-csak jöttek a szavak a számból, egy kicsit kiborultam. Felrohantam a szobámba, felvettem az iskola táskát, és elmentem.
-Mégis hova mész? Még csak negyed 8 van!
-Nem érdekel, örülj, hogy egyáltalán elmegyek az iskolába...-bevágtam az ajtót, és elindultam az iskola irányába. Tényleg korán volt még, így leültem a suli előtti téren egy padra. Megszólalt a telefon. Harry hívott.
-Jó reggelt!
-Szia-ekkor kitört belőlem a sírás.
-Mi a baj Thalia?-kérdezte Harry egy pöppet (csöppet) ijedten.
-Összevesztem anyával, és nem hogy a koncertre nem enged el, még tőletek is eltiltott.
Csönd volt, szerintem Harry sem tudott erre mit mondani.
-És akkor most mi lesz?-kérdezte tanácstalanul-Ne sírj Thalia, majd megoldjuk!
-De nem tudom, hogy mit fogok csinálni, ha nem láthatjuk egymást-nem bírtam abba hagyni a sírást...
-Nyugi Thalia, ma úgyis elmegyünk értetek, és megbeszéljük ezt az anyukáddal, persze majd te is legyél ott.
-Oké, és köszi előre is. Puszi.
-Puszi, szia.
Elköszöntünk egymástól, megnéztem az időt, már háromnegyed nyolc volt. Nemsokára megérkezett Meggie is.
-Szia Thalia. Jesszus, mi a baj?-kérdezte Meggie, mikor meglátta a sírástól kipirosodott szemem.
Elmeséltem neki mindent, ő is csak azt tudta mondani, hogy majd mindannyian megbeszéljük anyával.
Becsengettek, elkezdődött az első óra. Nagyon lassan telt az idő, vártam már, hogy este legyen.
Történelem volt, és dolgozatot írtunk... Semmit nem tanultam, teljesen kiment a fejemből. Mikor elkezdtük írni, megszólalt a tűzjelző, és gyorsan el kellett hagyni az iskolát. Mindenki kiment a suli elé, és várta, hogy mi lesz. Kis idő múlva kijött az igazgató, és egy "jó" hírt közölt velünk.
-A kémia terem kigyulladt, így ma elmarad a tanítás. De nem csak a mai, az egész heti, így nektek már ma elkezdődik a szünet. Boldog vakációt.
Mindenki nagy éljenzésbe kezdett, és örültünk a jó hírnek. A tanárok kihozták a cuccunkat, és mehettünk haza.
-Mekkora királyság ez az egész!-ujjongott még mindig Meggie. Én is örültem, hogy nincs több suli, de valahogy nem tudtam volna ujjongani, vagy ilyenek.
-Muszáj még haza menni? Menjünk el az 1D-hez. Talán még otthon vannak.
-De anyukád nem tiltott el tőlük?-kérdezte Meggie.
-Lehet, hogy durván fog hangzani, amit most mondok, de nem érdekel, hogy mit mondott. Én akkor is elmegyek hozzájuk, és kész. Anyának se kell mindenről tudnia.
Elindultunk a fiúk házához, és amikor megérkeztünk, becsengettünk. Zayn nyitott ajtót nekünk, és eléggé megörült, hogy ott látott minket.
-Hát ti?-kérdezte meglepődötten.
-Hát a suliban felgyulladt a kémia terem, így elkezdődött a vakáció.-újságolta Meggie.
-Ez király, gyertek be nyugodtan. Bocsi a kupiért, épp pakolunk a koncertre.-mikor kimondta Zayn a koncert szót, elsírtam magam.
-Jaj, bocsi Thalia, el is felejtettem, hogy mi van-mondta Zayn.
-Semmi baj Zayn.
Mikor megláttam Harry-t, odarohantam hozzá, és olyan szorosan megöleltem, amennyire tudtam. Örültem, hogy láthattam.
-Jaj de jó, hogy látlak Thalia-mondta Harry.-Hogy-hogy itt vagytok?
Meggie elmesélte a dolgot, hogy mit is keresünk itt, én addig csak öleltem Harry-t.
-Kértek valamit enni-inni?-kérdezte Liam.
-Én kérek!-mikor meghallottam Niall az enni szót, egyből felcsillant a szeme.
-Te nem kapsz Niall! Amúgy is pakolnod kell a cuccom, mivel tegnap elveszítetted a fogadást!
-Milyen fogadást?-kérdezte mosolyogva Meggie.
-Hát...abban fogadtunk, hogy tegnap hova ment Harry. Niall azt mondta, hogy a boltba ment neki venni valamit, én pedig azt, hogy Thalia-val találkozik. Én nyertem, ezért ő pakolja most össze a dolgaimat, ami majd kell.
Elkezdtek ezen nevetni.
-Thalia, te meg ne aggódj, akkor is eljössz a koncertre, ha.... mindegy, akkor is elviszünk-mondta Liam.
-Olyan rendesek vagytok, köszönöm szépen.-megtöröltem a szemem.
-Nézzünk meg egy filmet!
-Nem, mennünk kell, talán legközelebb...már ha lesz legközelebb...-utasítottam vissza a filmnézést.
Elköszöntünk tőlük, és hazamentünk.
Anya még nem volt otthon, ugyan is dolgozott. Felhívtam azért, hogy tudja, hogy mi van, majd leültem a gép elé.
Viszonylag gyorsan telt az idő, elkészültem felvettem azt a ruhát, amit a koncertre szántam, de azért vettem még rá egy másik cuccot, hogy anyának ne tűnjön fel, hogy mégis elfogok menni. Ez idő alatt már megjött anya, Amanda, és Meggie is.
Csöngettek, egyből lerohantam, tudtam ,hogy kik a vendégek.
-Sziasztok! De jó, hogy itt vagytok!-köszöntöttem a fiúkat.
-Kik azok?-kérdezte anya.
-Mindjárt bejönnek, és meglátod. Gyertek be.
Beengedtem a One Direction-t a nappaliba, és egyből "neki ugrottak" anyunak.
-Üdv Mrs. Johnson! Csak a lányáért jöttünk, szeretnénk, ha elengedné.-kezdett bele Harry, de anya félbe szakította.
-Szó sem lehet róla! Attól, hogy ide jöttetek, még nem engedem el őt, és nektek is mondom: nem mehettek a lányom közelébe!-erre a válaszra nagyon nem számítottunk-Sziasztok fiúk, ezért nem kellett volna jönni.-anya majdnem, szó szerint kidobta őket a házból. Én csak álltam, és nem hittem a fülemnek, se a szememnek.
-Borzalmas vagy anya! Direkt tönkre teszed az életemet!-amilyen gyorsan csak tudtam eltűntem a szeme elől, bezárkóztam a szobámba. Csak sírtam, és sírtam. Ekkor eszembe jutott a megoldás: kimászok az ablakon, és elmegyek a koncertre!