10.: Ideje hazamenni

Ott álltunk ketten egymásba fonódva, mikor egy hang a nevemen szólított.
-Thalia?-jött a kérdés.
Harry-vel egyből elengedtük egymást.
-Amanda?!-mikor megláttam a testvérem arcát a sötétben, egyből lefehéredtem.
-Te, vagyis ti mit kerestek itt? Nem úgy volt, hogy Meggie-nél alszol?-kérdezte értetlenkedve.
-Én is kérdezhetném ugyanezt tőled!
Miközben faggattuk egymást Amandával, addig Harry csak állt, nem szólalt meg.
-Én kérdeztem először!
-Oké, elmondom. De anyának egy szót sem! Szóval, ma, vagyis tegnap találkoztunk a One Direction-nal, Meggie, és én. Nagyon jól elvoltunk...
-Azt látom...-mondta Amanda szemrehányóan.
-Ne szakíts félbe légyszíves. Szóval, nagyon jól szórakoztunk, és nem is törődtünk az idővel. Mikor már megláttam, hogy hány óra van, láttam, hogy már másnap van, tehát vasárnap. Muszáj voltam anyának hazudni a hollétemről, mégsem mondhattam el neki, hogy 5 pasinál töltöm az éjszakát. Azt találtuk ki, hogy azt mondjuk, hogy én Meggie-nél alszok, ő pedig azt mondja majd, hogy nálunk aludt. Amit meg láttál, arről meg nem szeretnék beszélni... Megtudtál mindent, most te jössz! Mit keresel itt?
-Egy barátnőm szülinapi buliján voltam, csak most lett vége. Nyugi van, anya is tud róla.
-Szépen kérlek, ne mond el neki, hogy hol voltam, és hogy mit csináltam!-mondtam Amandának, szinte már könyörögve.
-Nem mondom, de jössz nekem egyel! És mikor jössz majd haza?
-Hát ezt nem tudom-fordult Harry-hez. Szegény végig ott állt csöndben, és csak hallgatta a beszélgetésünket.
-Oké, akkor majd gyere haza. Szia Thalia!-ment haza a tesóm.
-Szia Amanda! És köszönöm előre is! Sajnálom Harry, ez nagyon cikis volt.-néztem a földet, és elszégyeltem magam.
-Nem volt az, semmi baj. Na fázol még?-kérdezte kedvesen.
-Nem, már nem fázok-odabújtam hozzá, ő pedig átkarolt.-Mennünk kéne már.
-Hát jó, pedig még szívesen maradnék. Mennyi az idő?
-3:04. Nemsokára világosodik.-kicsit elcsodálkoztam, hogy mennyi időt voltunk a parkban.
Elindultunk hazafelé. Kézen fogva sétáltunk.
-Tényleg szeretnék bocsánatot kérni az előbbiért.-törtem meg a csendet.
-Mondtam már, semmi baj. Jó volt látni ahogy a két testvér "faggatja" egymást.-vigyorgott.
A ház előtt megálltunk, volt egy kis mondanivalóm Harry számára.
-Mondani szeretnék valamit. Szeretném, ha ez a "parkos" ügy titokban maradna egy ideig. Nem szeretném, hogy a fiúk, és Meggie megtudja. Ha majd úgy látjuk a dolgot, akkor elmondhatjuk nekik, de én még szeretném ezt titokban tartani. Remélem nem gond.
-Oké, nem mondjuk el senkinek. És szeretnék én is bocsánatot kérni, hogy csak úgy minden nélkül megcsókoltalak.
-Egyáltalán nem haragszok, csak félek a folytatástól. Ma reggel haza megyünk, és ha jól tudom, ti elutaztok egy koncertre, és ki tudja mennyi ideig nem fogjuk látni egymást. Lehet, hogy te találsz egy nálam jobb lányt, és én meg mehetek majd a béka "popsija" alá.
-Úgy ismersz engem, mint aki csak úgy eldobja a lányokat?
-Épp ez az, hogy alig ismerlek, és már az első csók is megvolt közöttünk...
-Én már bocsánatot kértem. Ha te nem akartad, akkor miért hagytad magad?-kérdezte Harry már egy kicsit idegesen. Megértettem a reakcióját, teljesen igaza volt.
-Sajnálom Harry, én csak elmondtam, hogy mit gondolok. Ennyi.
-Hát kössz, legalább már tudom... Megint csak azt tudom kérdezni: ha nem bizol meg bennem, miért hagytad magad?-kinyitotta az ajtót, és bement.
Én is mentem utána. Hogy lehettem ekkora 'marha'? Elkapott a sírás... Bementem a fürdőbe, és elsírtam magam. Miután átment rajtam a dolog, megmostam az arcom, hogy a többeik ne lássák, hogy sírtam.
-Jó reggelt Thalia!-állt az ajtó előtt Meggie.
-Szia Meggie-próbáltam gyorsan tovább menni, hogy ne lássa rajtam, hogy valami nincs rendben. De nem jött össze.
-Mi a baj?-kérdezte.
-Nincs semmi baj...
-Biztos, hogy van, látom rajtad.
-De nincs semmi, már mondtam-válaszoltam már egy kicsit idegesebb hangnemben.
-Oké, ha nem akarod, akkor ne mond el, elvégre legjobb barátnők vagyunk...-ezzel bement a fürdőbe, és bezárta az ajtót. -Nagyszerű, már két embert bántottam meg egy nap alatt. Ehhez értek csak...-gondoltam magamban.
-Reggeli!-szólt mindenkinek Liam a konyhából.-Most én csináltam kaját, úgyhogy legyen a közelben egy orvos.-viccelődött.
Lementem a konyhába, és leültem egy székre. Csak Louis, Niall, és Liam volt ott, na meg én.
-Többiek?-kérdezte kíváncsian Niall.
-Zayn a séróját csinálja, Meggie a fürdőben van, Harry pedig a szobájában. Nem tudom, hogy mit csinál.-adta az infókat Louis.
Harry biztos miattam maradt a szobájában. Gondoltam felmegyek.
-Felmegyek a szobámba, mindjárt jövök-álltam fel az asztaltól.
-Oké, menjél nyugodtan, a kajának még amúgy is kell pár perc.
Felmentem az emeltre, remegő lábakkal. Féltem, hogy mi lesz Harry reakciója.
-Szia Harry...-léptem be a szobába.
-Mit szeretnél Thalia? Tovább szeretnéd nekem mondani, hogy mennyire nem bízol bennem? Nem kell, köszi, már felfogtam...
-Nem, nem azért jöttem. Bocsánatot szeretnék kérni tőled.
-Tudod milyen rosszul esett, amikor ezeket a szemembe mondtad? Azt hittem, hogy te más vagy, mint a többi lány... De látom, tévedtem.
-Harry ne mond ezeket! Én nem akartalak megbántani, csak szerettem volna elmondani, hogy mit gondolok.
-Elmondtad, megértettem, ennyi.-mondta Harry szomorúan.
-De Harry...
-Légyszíves menj ki Thalia, egyedül szeretnék lenni.
Harry-t ennyire megviselte a dolog? Lehet, hogy mégis komolyan gondolta a kettőnk között lévő dolgot...
Lementem ismét a konyhába, már tartott a reggelizés, én is közéjük ültem. Pontosabban Meggie, és Zayn közé.
-Meggie, szeretnék majd mondani neked valamit!-sugtam oda a fülébe.
Liam egész finomat csinált. Piritóst... De hát azt is ellehet rontani. Időközben lejött Harry is. Leült, és csak elkezdett enni.
Én meg csak gondolkoztam. Ma reggeli után hazamegyünk, az 1D holnap elmegy koncertezni, és talán sose látjuk többé egymást. Egyszóval ugyan az járt a fejemben, mint amit Harry-nek mondtam.
Befejeztük a reggelizést, segítettem Liam-nek elpakolni. Ezalatt mindenki a nappaliban volt. Még Harry is.
-Mit szerettél volna mondani?-jött oda Meggie.
-Hazafelé szeretném elmondani. De most szeretnék bocsánatot kérni.
-Semmi baj, el van felejtve-megöleltük egymást. Olyan "megbocsájtok" ölelés volt.
Ránéztem az óra. 9:58 volt.
-Ideje mennünk-mondtam a fiúknak, és Meggie-nek.
-Óó, ne menjetek már még!-marasztalt volna Louis, de hát menni kellett.
-Bocsi Louis, a szüleink már várnak.
Sorban megöletünk mindenkit, és elköszöntünk. Harry-től is csak egy sima ölelést kaptam... Nem is vártam többet. Még ennyit sem érdelemtem volna, a reggeli dolog után.
-Várjatok! Szeretnénk még odaadni nektek valamit!-lépett oda hozzánk Niall, és a kezünkbe nyomott valamit.
-Ezt miért kapjuk?