5.: "Hosszú" éjszaka

Üdv minden olvasónak! Holnap elutazom, így nem tudom írni a blogot. Legközelebbi rész júl. 07-e után lesz. Addig is itt van az 5-ik "fejezet".

-Itt vagy Thalia?-lépett hozzám anya, ugyanis még mindig az ajtóban álltam, és néztem az eltűnő kocsi alakját.
-Ja igen, bocsi.
-Mi jót néztél?-kérdezte kíváncsian.
-Csak Harry kocsiját néztem, ahogy elmegy.-mondhattam volna neki mást is, de hát mi értelme lenne? Örültem, hogy egyáltalán hozzám szólt.
-Kedvesek ezek a srácok.
Na ezen a kijelentésen nagyon meglepődtem.
-Ezt eddig is tudtuk-válaszoltam mosolyogva.-Már nem is utálod őket?-kíváncsiskodtam vigyorogva, érdekelt a válasz.
-Hát attól, hogy itt voltak, még nem változott meg a véleményem, csak megjegyeztem valamit. Na de most már irány az ágy, 22:36 van.
-De még nincs is annyira késő.-mondtam halkan. Felmentem a szobámba, kicsit összepakoltam, mert szembesülnöm kellett azzal, hogy ahova a One Direction belép, ott nagy kupi lesz. De hát szívesen csináltam rendet, mert hát nem akárkik csinálták. Mindent helyre raktam, csak a gitár maradt. Leültem az ágy szélére, elénekeltem a More Than This-t, és visszaemlékeztem arra a bizonyos ölelésre. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy egyáltalán nem örültem neki, pontosan fordítva volt. Nem mindenkit ölelget Harry Styles. Még érezni lehetett a kölniének finom illatát a ruhámon, teljesen el voltam varázsolva... Az órára néztem, már 23:00 volt, de egyáltalán nem voltam álmos. Lementem ettem egy szendvicset.
-Búúú!-megjött Amanda...
-JESSZUS! A szívbajt hoztad rám.... Ez nem volt vicces...-durcás képet vágtam, de nem bírtam sokáig, nagy nevetésbe törtünk ki.-Hát a kisgyerekeknek nem kéne már ilyenkor aludni?
-Na tudod ki a kisgyerek...-mondta Ami sértődötten.
-Jól van na, csak vicceltem. Kérdezhetek valamit?
-Attól függ.
-Oké, akkor megkérdezem-kezdtem bele-Mi jót beszélgettél Zayn-nel?
-Hát semmi különöset. Csak elmondtam neki, hogy mennyire imádom a zenéjüket, stb. De inkább beszéljünk rólad, és Harry-ről.
Ettől a mondattól féltem.
-Mit szeretnél tudni? Nincs semmi...
-Én nem úgy láttam.-kacsintott rám a tesóm.
-Én örülnék legjobban annak ha lenne köztünk valami.
-Egyfolytában téged nézett. Itt lesz valami.
-Jó is lenne. De nézzünk a dolgok mögé. Vagyok én és Harry. Ő egy mondhatni világsztár, én egy átlagos ember. Miért pont én jönnék be neki?-mondtam Aminak elkeseredve.
-Ezek szerint mégis bejössz neki. Nem mindenkit ölel meg csak úgy, 2 óra ismeret után.-hogy is mondjam, Amandának igaza volt.
-Hát ti? Már rég aludni kéne, már éjfél is elmúlt!-jött le a konyhába anyu.
-Úristen, jól eltelt az idő-lepődött meg a tesóm.-Na megyek szunyálni.
-Menjél te is Thalia. Átgondoltam a szombati vagyis a holnapi napot. Elengedlek, ha nagyon szeretnél elmenni.
Erre az egy mondatra egyáltalán nem számította.
-És a nagyiék?-kérdeztem.
-Tudod járnak egy nyugdíjas klubba, és ott szerveztek egy kirándulást. Oda mennek.
-Jézusom, köszönöm anya-öleltem meg.
-Szívesen, de most már menjél lefeküdni.
-Oké, megyek. Jó éjt.-egy jó éjt és köszönöm puszit nyomtam az arcára.
Felmentem, átöltöztem pizsibe, és lefeküdtem. Nem tudtam elaludni, Amanda szavai jártak a fejemben: Nem mindenkit ölel meg 2 óra ismeret után... Gondolkodtam még azon is, hogy mikor szóljak Meggie,nek, hogy mégis elmehetek, aztán elhatároztam, hogy ha reggel felkelek egyből felhívom. Ezután a király, és felejthetetlen nap után nem is tudom, hogy lehet jobb majd a holnapi nap.
Elaludtam....

4.: Váratlan vendégek

Percekig nem tudtam megszólalni.

-Helló, bemehetünk?-szólított meg kedves hangon a váratlan vendégek egyike.

-Öm..hát..izéé...na..-egy normális szó nem jött ki a számon, aztán neki ugrottam még egyszer- igen, gyertek be nyugodtan.

-Úristen, ezt nem hiszem el, itt van a házunkba a ONE DIRECTION!!!!-jött le Amanda visítva örömében.

-Bocsi, ő a tesóm, Amanda.-ezalatt leért ő is közénk.

-Igen, gondoltuk, hogy a tesód, hasonlítottok egymásra.

-De ti mit kerestek itt? Vagyis inkább, mi járatban erre? Honnan tudtátok, hogy itt lakok?-szabadítottam az 1D-re a rengeteg kérdést.

-Héé, egyszerre csak egy kérdést-állított le Louis mosolyogva.- Egy bizonyos Elizabeth hívott fel, elmondta a lakcímedet, és itt vagyunk.

-Ezt nem hiszem el!-még mindig akkora volt a csodálkozástól a szemem, mint egy gumilabda. Ezalatt Amanda mindenkinek csinált vagy 10-10 képet.

-Tényleg, milyen buta vagytok, gyertek beljebb, kértek valamit enni, inni?

-Én kérek valami enni valót-jelentette ki Niall.

-Igen, ezt mindenki gondolta-jegyezte meg viccesen Liam.

-Oké, mindjárt hozok pizzát, még kértek valamit?

-Nem, csak én kérek, úgy látom-vigyorgott vissza Niall.

-Király házatok van! Kívülről kisebbnek tűnik-mondta Harry.

-Nekem sokszor még ez is kicsi.-válaszoltam mosolyogva vissza a konyhából.-Tessék, itt a pizza.-Niall egyből hozzá is kezdett, tiszta cuki volt ahogy evett, de ezt azért nem mondtam hangosan.

-Ismeritek Elizabeth unokahúgát, Meggie-t?

-Igen, de csak hallomásból, Eli sokat mesélt róla.-válaszolt a kérdésemre Zayn.

-Thalia, nem akarod nekik megmutatni a házat?-kérdezte anya a konyhából.

-De megmutathatom, ha szeretnétek.

-Mehetünk-állt fel Louis a kanapéról.

-Oké, de bocsi a rendetlenségért-figyelmeztettem őket.

-Látnád a mi lakásunkat.-jegyezte meg Liam.

Felmentünk az emeletre.

-Na szóval, ez a szobám.

-Jéé, mennyi jóképű pasi van a faladon. Kik ezek?- kérdezte Louis vigyorogva, ugyanis tele van a szobám 1D-s poszterrel.

-Ez kérlek szépen a One Direction. Nem hallottál még róluk?

-Még nem. De jól néz ki, az ott szélen-mutatott magára. Mindenki nevetett.

-Tiszta kevesen vagyunk. Hol van Zayn, és Amanda?- kérdeztem csodálkozva.

-Úúú, biztos együtt vannak-mondta Harry, kacsingatva. Nevettünk ezen is.

-Megnézem őket, addig nézzetek szét nyugodtan, de a naplómhoz hozzá ne nyúljatok!-befenyítettem őket viccesen.

-Pedig pont most akartam elolvasni-szólalt meg Harry. Persze csak tréfának szánta.

-Amandaaaa! Hol vagytok?

-Itt!!-jött a válasz.

Lementem a  nappaliba, és ott voltak, ahol gondoltuk. A kanapén beszélgetett Zayn, és Ami.

-Nem jösztök fel?

-Én megyek segítek anyának a főzésben.

-Én megyek-és jött velem vissza Zayn.

Mikor visszaértünk a szobámba, mindenki elfoglalta a számára legkényelmesebb helyet.

-Na mi jót találtatok?-kérdeztem tőlük.

-Király a szobád! Cserélhetnénk, bár ez a narancssárga színű fal nem megy a szemem színéhez-mondta Liam, miközben rebegtette a szempilláit. Elég hülyén, és viccesen nézett ki, ezért ismét nevetésbe kezdtünk.

-Gitározol? Megnézhetem?-vette észre Harry a szoba sarkága állított gitárt.

-Megnézheted. Igen, szoktam gitározni.

-Ééés, miket játszol rajta?-kérdezte Zayn.

-Legtöbbet One Direction számokat.

-Szuper, akkor énekeljünk egyet!-erre Harry elkezdett gitározni, mi meg énekeltük a szöveget.

Sokáig elvoltunk, közben csatlakozott hozzánk Amanda is. Egyszer csak eszembe jutott: Meggie! Annyira elvoltam a One Direction-nal, hogy el is felejtettem neki szólni, hogy jöjjön át. Gyorsan leszaladtam a nappaliba, megkerestem a telefonomat, és felhívtam.

-Helló Meggie, el nem tudok képzelni, ki van nálunk!-mondtam neki izgatottan.

-Csak nem az 1D?-kérdezte.

-De. De mégis honnan tudtad?

-Én beszéltem meg Eli-vel, hogy beszélje meg velük, hogy menjenek el hozzátok, mivel szombaton nem tudnátok találkozni.-mesélte.

-Akkor miért nem jöttél át?

-Sajnos nem vagyok otthon, és szombaton fogok velük találkozni. De most menj, és érezd jól magad velük!-mondta Meggie kedves hangon.

-Jézus, nem tudom, hogy hogy köszönjem meg!

-Sehogy, majd meséljél.

-Oké, és köszi. Szia!

-Szia.

Letettük. Vissza mentem az emeletre, de már vége volt az éneklésnek.

-Lassan mennünk kell...-mondta Niall.

-Ne menjetek már még, van egy csomó idő.-próbáltam lebeszélni őket.

-De mennünk kell, különben kikapunk a menedzserünktől.-állt fel Louis.

-Hát, oké... Köszönöm, hogy eljöttetek.-és sorban elköszöntem mindenkitől. Harry-hez értem. Meglepődésemre, megölelt. Néztem egyet, aztán én is megöleltem. Nagyon jó érzés volt... Alig akartam elengedni... Mintha csak ő lett volna, és én...

-Na menjünk-mondta.

-Lekísérlek titeket.

-Oké, de nem fogunk eltévedni-mosolygott Louis.

-Nem baj, lemegyek én is.

Lekísértem őket, beszálltak Harry király kocsijába, és elmentek. Szinte lesokkolva zártam be az ajtót, nem tudtam hova tenni ezt az ölelést...

3.:Jönnek a nagyiék...

-Jól hallottad, nem mehetsz el- zárta le a témát, de én akkor is folytattam.
-De anya, ez az egyetlen lehetőség, hogy találkozzak velük! Legalább mond meg, hogy miért nem mehetek!
-Oké, elmondom. Szombaton jönnek a nagyiék látogatóba.
-Ennyi?! Én ezért nem mehetek?? A nagyiék eljöhetnek vasárnap is, vagy bármikor, de én nem találkozhatok az 1D-vel minden nap!-mikor meghallottam az indokot, azt hittem elájulok. Azért nem mehetek el, mert jönnek vendégségben? Oké, most nem azt mondom, hogy nem örülök a nagyiéknak, de most van egy fokkal fontosabb is.
-Elég legyen Thalia, menj fel a szobádba, és ne is lássalak egész nap!-szólt rám anya, már egy kicsit idegesen.
-Köszönöm szépen. Te is tudod, mennyire imádom őket, és nem engedsz el?? Ez annyira nem igaz...-sírásba kezdtem, és felmentem a szobámba, ahogy anya akarta.
Nem tudtam elképzelni, hogy pont most nem mehetek el. Még ha csak annyi lenne, hogy összejövünk az osztálytársakkal, de nem. Ez most más. Egyre inkább azon járt az agyam, hogy szombaton kiszökök valahogy. Miközben nagyban el voltam merülve a dolgokban, Amanda lépett be.
-Mi a baj? Hallottam összevesztél anyával.
-Ha hallottad, akkor miért kérded?-kérdeztem tőle idegesen.
-Az okát nem hallottam, azért jöttem. Annyira utálom, hogy ha összeveszel anyuval, akkor már velem is így viselkedsz-mondta Ami, miközben felállt, hogy kimenjen.
-Várj! Bocs, nem akartam bunkó lenni, csak...
-Csak?
-Csak szombaton lehetőségem lett volna találkozni a One Direction-el, de "anyuci" nem enged el, mert hogy jönnek a nagyiék....
-Ezért nem enged el? Hát ez gááz...
-Nekem mondod? Alig vártam, hogy elújságoljam anyának, erre el sem enged.... És még nem mondtam el neki mindent.
Ekkor lépett be anya... Csöppet sem volt jó hangulatban.
-Drága lányom nem akartál elmondani még valamit?
Egyből tudtam miről van szó...
-De, lenne még valami... A biosz tanár gondolom már fel is hívott téged.
-Igen, felhívott. Mégis miért nem vigyázol a dolgaidra?
-De anya, ez csak egy könyv!-mentegettem ismét magam, mint Mrs.Vén Asszonynál. Ezalatt Amanda inkább kiment a szobából, nehogy baj legyen.
-Lehet, hogy ez csak egy könyv, de neked a jegyed múlik rajta!-válaszolt anyu idegesen.
-Miért? Talán megbuktat egy könyv miatt? Nem teheti meg!
-De igenis megteheti, ő a tanár, azt csinál a jegyekkel amit akar! Mikor felmentél, gondoltam magamba, hogy elengedlek szombaton, de így álmodni se merj róla!- ezzel elviharzott.
-Ez szép...-jegyeztem meg magamba. Ekkor visszajött Amanda.
-Szeretnéd, hogy beszéljek anyával? Szívesen megteszem, még úgy is tartozok a múltkori szívesség miatt-mosolyodott el.
-Nem kell. Az kellene még, hogy rád is bepöccenjen, aztán ülhetnénk a szobánkban egész nyáron.
-Hát oké, de ha meggondoltad magad, akkor szólj.
-Köszi aranyos vagy.
Kiment  Ami a szobából, és abban a pillanatban megcsörrent a mobilom. Meggie volt. Felvettem.
-Szia Thalia! Isteni hírem van!
-Helló. Bocs, hogy közbevágok, de óriási probléma van.
-Anyukád nem enged el?-kérdezte ijedten.
-Eltaláltad... Nem hogy nem enged el, még szoba fogságot is kaptam.
-De hát mivel húztad ki a gyufát?
-Elújságoltam anyunak a szombati dolgot, de ő egyből visszautasította azzal az indokkal, hogy jönnek a nagyiék. Én próbáltam mondani-meg hát mondtam is- hogy a nagyszüleim tudnak máskor is jönni, és nem találkozhatok bármikor az 1D-vel.
-És erre felküldött a szobádba?
-Pontosan... Aztán "berontott" ide, miszerint Mrs. Vén Asszony elmondta neki, hogy a bukás szélén állok, mert sose viszem a könyvem. Ezen is összevesztünk, így egész héten nem mehetek ki-meséltem Meggie-nek.
-Hát ez óriási.... Akkor mégis mit csináljunk?
-Te nyugodtan elmehetsz, én meg majd elálmodozok arról, hogy milyen lehet velük találkozni....
-Dehogyis! Hülyéskedsz? Nélküled nem mennék el, az biztos!-utasította vissza.
-De menjél, ezért nem sértődök meg rád.
Csend volt. Biztos azon járt az agya, hogy elmenjen-e, vagy sem. Ekkor megszakadtunk. Lemerült a telefonom...
-Hát ezt nem hiszem el!!-és eldobtam a telefonomat az íróasztalra.
Lefekvési idő volt. Vagyis inkább úgy fogalmaznék, hogy késő. Még sokáig irosgattam, rajzolgattam a füzetembe, aztán lefeküdtem aludni.
Eljött a másnap, eljött a péntek. Reggel a köszönésen kívül semmi mást nem mondtam anyunak.
-Na, megenyhült már anyukád?
-Pff, dehogy... Nem is szóltunk egymáshoz egész reggel...
Jöttek sorban az órák, alig telt el a nap...
Hazamentem. Lepakoltam, és a mosoly szünet továbbra is tartott anya, és én köztem.
Egyszer csak csengettek. Anya nyitott ajtót, majd szólt nekem, hogy menjek, mert engem keresnek.
Lemásztam durcásan az ajtóhoz, aztán azt hittem összeesek, nem hittem el, amit láttam....

2.: Elengedsz anya??

-Hát nem is tudom, talán majd délután...-mondta Meggie, hogy még jobban izguljak.
-Ne viccel már, most szeretném hallani!
-Oké, oké. Akkor mondom: Az unokatesómnak megvan az egyikük száma.
-Micsoda?? És hogy szerezte meg?
-Azt nekem se mondta el, azt mondta, hogy titok.
-Akkor honnan tudod, hogy megvan-e neki a számuk?-kérdeztem kételkedve.
-Úgy, hogy előttem hívta fel őket, és megbeszéltek egy találkát.
-Hát ez nagyon király! Na, de mond csak, hogy jövünk mi a képbe?
-Úgy, hogy mi imádjuk az 1D-t, és az uncsim ismeri őket, így tudunk velük találkozni.-mesélte Meggie.
-Hol? És mikor?-kérdeztem kicsit nagyon is izgatottan.
-Szombaton az uncsim házánál. Aztán elmegyünk majd vele a megbeszélt helyre. 15:00-ra gyere értem, és megyünk tovább.
-Jézusom Meggie, ezt nem hiszem el!! Hogy köszönhetném meg neked?-öleltem át.
-Nekem? Sehogy. Majd Eli-nek köszönd meg- reagált Meggie.
Eljött a második óra.
Majd a harmadik.
Aztán a negyedik, biológia óra...
-Vegyétek elő a tankönyvet, és nyissátok ki a következő leckénél!-utasított a biológia tanár.
-Elnézést, de én nem hoztam a tankönyvem.-mentem a tanárhoz lehajtott fejjel.
-És szabad megkérdezni, hogy miért nem?-kérdezte mérgesen.
-Hát mindenütt kerestem otthon, de sehol nem találtam.
-Persze, jó kifogás. Nem ez az első, hogy nincs itt a felszerelésed, befogom hívni anyukádat!-közölte velem.
-De hát ez csak a 3-ik alkalom!-védtem magam, hátha meggondolja magát. De nem így volt....
-Hát ez szép.... Ha a "drága" tanár néni behívja anyát, akkor lőttek a szombati napnak....-vágódtam le a padba, Meggie mellé.
-Ne izgulj, majd megoldjuk.
Ez az óra még lassabban telt, főleg mivel nem volt könyvem, és jól le lettem szidva.
Aztán "megkegyelmeztek odafent", és kicsöngettek. Szerencsénkre ma csak 4 óránk volt, így minél előbb eltudtam mondani anyának, hogy mit tervezek a szombatra. Már csak azért is akartam hamar, hogy Mrs. Vén Asszony nehogy előbb hívja be anyát. (Mrs. Vén Asszony a biosz tanár. Azért kapta ezt a becenevet, mert hát öreg is, és minden kis dologért már hívja a szülőket)
-Helló, hazajöttem!-szóltam be, miközben vettem le a cipőmet.
-Szia! Hamar hazajöttél. 4 órád volt?
-Aha, elmaradt 2 óra szerencsémre. Szeretnék mondani valamit.
-Jajaj, itt már bajok vannak- mondta anya kicsit félve, de mosolyogva.
-Nem, nincs semmi baj. Na szóval: Meggie unokatesójának-Elizabeth-nek-meg van a One Direction egyik tagjának a telefonszáma.
-Jaj az az együttes-vágott közbe anya. Finoman szólva is utálja őket, de nem tudom, hogy miért....
-Jó, tudjuk, te nem szereted őket. Na de megvan az egyikük telószáma, és megbeszélt velük egy találkozót, hogy Meggie, és én tudjunk velük találkozni. Szombaton 15:00-kor mennék Meggie-hez, és úgy tovább. Mit szólsz hozzá? Elengedsz?-néztem rá nagy szemekkel.
-Szó se lehet róla!
-MICSODA????

1.:Még az elején

-Thalia kelj fel! Hallod? Elkésel a suliból!-ébresztett anya.

-Jól van kelek...-annyira idegesít, amikor anya azzal akar kiugrasztani az ágyból, hogy nem sokára elkések, mindig van még kb. másfél óra az indulásig...

- Helló Thalia!!-köszöntött a tesóm, Amanda.

-Szia! Te már korán reggel fent vagy? Nem minden napi- jegyeztem meg mosolyogva.

-Na elég a csevegésből, irány a konyha, csináltam reggelit.

Kikeltem nagy nehezen az ágyból, levánszorogtam a nappaliba.

-Jesszus, hogy nézek ki- néztem a tükörbe nagy szemekkel. Tegnap este kicsit sokáig írkáltam a naplómba.-Húú, úgy nézek ki, mint egy másnapos...

-Nem vagy a legjobb passzban, az tény.

-Jól van már, nem kell gúnyolódni...

-Oké lányok, elég legyen, gyertek, mert kihűl a rántotta.-hívott anya minket az asztalhoz.

Megreggeliztünk, nagy nehezen visszamásztam az emeletre, gyorsan rendbe szedtem magam, mert már majdnem ott voltam végül, hogy elkések. Bepakoltam a táskámba, de sehol nem találtam a biosz könyvem

-ANYA!! Hol van biosz könyvem?- ordítottam le anyának, hátha tudja, hogy hol is van. De persze nem tudta.

-Én mégis honnan tudjam kislányom? Mi vagyok én? Könyvtár?

-Jól van na, csak kérdeztem.-igazság szerint anya nem szereti, ha "rajta keresem" a dolgaimat. 10 perc keresés után feladtam. Majd kimagyarázom valahogy.

-Indulhatunk?

-Igen.-válaszoltunk, szinte kórusban.

Elvitt minket anya a suliba, kirakott, és ment tovább dolgozni.

-Sziasztok!-köszöntöttem a barátaimat, akik már az ajtó előtt álltak.

-Helló. Már azt hittük, sose jössz.

-Sehol nem találtam az egyik tankönyvem, azt kerestem.

-És meglett?

-Dehogy lett... Felforgattam mindent a szobába, de sehol sem találtam.

Megszólalt a csengő, kezdődött az első óra. A tanár nagyban magyarázott, én majd el aludtam. Egyszer csak arra ébredtem agyilag, hogy valamivel megdobtak. Megnéztem. Egy kis levél volt, amiben ez állt:

'Olyan hírem van, hanyatt vágod magad!'  Meggie-től jött. Kíváncsi voltam, hogy mi lehet a nagy hír. Így már még jobban vártam, hogy kicsöngessenek. Visszaírtam neki, és vissza dobtam a levelet.

Kicsöngettek. Azt hittem, sose fog eljönni ez a pillanat.

Egyből megkerestem Meggie-t.

-Na mesélj, mi az a nagy hír- kérdeztem tőle izgatottan.

-Nem fogod elhinni! Találd ki, ki fog találkozni hamarosan a One Direction-al!

-Jézusom, csak nem te?????-néztem rá nagy, kikerekedett szemekkel.

-De, én! És még ki fog? TE!

-ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉNNN? Jézus, ezt nem hiszem el-mondtam, mint aki nem is tudom, mit látott.-mesélj el mindent részletesen!