27.: ASDA

~Harry szemszöge:
Na, hát ez a mondat egy kicsit meglepett. Odaértem hozzájuk, a nagy beszélgetésből hirtelen nagy csönd lett. Nem szóltam semmit, csak jó reggelt kívántam.
-Szia Harry. Tudtál aludni a földön?-jött oda Thalia, és adott egy puszit.
-Igen tudtam. És te?-nem akartam megmondani, hogy hallottam, hogy valamit szerveznek, ezért úgy tettem, mint aki nem hallott semmit. Leültem az asztalhoz, és elkezdtem enni. Közben lejött Amanda is.
-Jó reggelt mindenkinek.-köszönt. Mi is köszöntünk neki.
-Szia hugi. Anya alszik még?-köszöntötte a tesóját Thalia is.
-Nem, már fent van, csak elment a fürdőbe lezuhanyozni. Lefoglalhatom a géped, meg akarom nézni, hogy mikor megy vonat Glasgow-ba.
Én már befejeztem az evést, de még éhes voltam.
-Ne már, üres a hűtő?-kérdezem.
-Micsoda?! Elfogyott a kaja?-kerekedett ki Niall szeme.
-Menjünk el bevásárolni. Jössz Harry?-indult el Thalia felvenni a cipőjét.
-Megyek, de akkor veszünk Twix-et!

~Thalia szemszöge:
Felvettem a cipőmet, kimentem a kocsihoz, és vártam, hogy Harry is kijöjjön.
-Juj, nem mondtam anyáéknak, hogy addig maradjanak, amíg vissza nem jövünk.-visszaszaladtam, és megmondtam nekik.

-Az ASDA-ba menjünk?-szálltam be a kocsiba.
-Aha, mehetünk oda is.-Harry ma reggel elég csöndes volt, gondoltam megkérdezem, hogy mi  baja.
-Mi a baj Hazza? Ma reggel olyan csöndes vagy.
-Oké, ha szeretnéd tudni, elmondom, hogy mi a bajom. Reggel, amikor mentem le a konyhába, hallottam, hogy Louis-al nevetgélsz, meg ilyenek...
-Jaj Harry, ne legyél féltékeny, én téged szeretlek-szakítottam félbe mosolyogva.
-Jó, de akkor Louis miért mondta azt, hogy 'mehetünk, de Harry-nek ne szóljunk'?
Reméltem, hogy Harry csak ennyit hallott a reggeli beszélgetésből.
-Nem szeretném elmondani Harry, remélem nem haragszol.
Erre Harry csak valami olyasmit motyogott, hogy 'persze, nem haragszom....'. Mondanom sem kell, hogy ezután szótlanul mentünk bevásárolni, nem nagyon beszélgettünk.
4 szatyorral mentünk vissza a kocsihoz, amikor Harry megállt.
-Thalia, te hallod ezt a sírást?-kérdezte.
-Igen hallom, biztosan csak egy kisgyerek.
Ekkor odafutott hozzánk egy kislány sírva, és átkarolta Harry lábait, mert csak addig ért fel.
-Ki ez a kislány?-kérdeztem csodálkozva, azt hittem, ismeri.
-Nem tudom, életemben nem láttam még.-lehajolt a kislányhoz, és megkérdezte, hogy hol vannak a szülei.
-Keressük meg a szüleit.
-Oké, de hol kezdjük?-kérdezte Hazza.
-Talán menjünk vissza a boltba, és ott keressük először.-Harry felvette az ölébe a kislányt, és visszamentünk. Útközben néztem Harry-éket, és akaratom ellenére is elmosolyodtam. Nagyon aranyosak voltak együtt.
Megkértük az egyik biztonságit, hogy csináljon valamit. Bemondta a bemondó izébe, hogy elveszett egy kislány, a szüleit keresi. A kislány valahogy egyre ismerősebb volt. Valahol mintha már láttam volna, de nem emlékszem, hogy hol... Kis idő múlva aggódó szülők jöttek, szinte futva. Persze a kislány szülei voltak.
-Úristen, nagyon hálás vagyok, hogy megtaláltok a lányunkat!-hálálkodott az anyukája.
-Igazából ő talált meg minket. Egyszer csak odajött sírva hozzánk.-mosolygott Harry, miközben 'átadta' a kislányt az apukájának.
-Köszönjük szépen még egyszer-megköszönték még egyszer, és tovább mentek. A kislány hátrafordult, és elkezdett integetni Harry-nek. Irtó aranyos volt.
-Egyre nagyobb hős vagy Hazza-mosolyogtam.
-Hát, aki tud, az tud-vigyorgott. Visszamentünk a kocsihoz, bepakoltunk, és hazaindultunk.
-Megjött a kaja!-állt fel az asztaltól Niall, és jött segíteni. Már csak azért is, hogy hamarabb tudjon elkezdeni enni. Lepakoltunk az asztalra.
-Amandáék még itt vannak?-kérdeztem.
-Nem, sajnos el kellett menniük, mert az anyukádat hívták munka ügyben, ezért a leghamarabbi vonattal mentek el.-közölte Louis.
-Ohh, értem...
Beraktuk a hűtőbe a kajákat, és Louis-t félre hívtam, hogy beszéljek vele.
-Baj van Louis! Harry hallotta, hogy mit beszéltünk. Vagyis, csak annyit, hogy válaszoltad, hogy mehetünk, de neki ne szóljunk. Kezd gyanakodni, mit csináljunk?
-Semmi baj, holnap úgy is elmegyünk.

~Harry szemszöge:
Csináltam magamnak egy szendvicset, elkezdtem enni, amikor hallottam, hogy az emeleten megcsörrent a telefonom. Felmentem, hogy felvegyem, de fél úton megálltam. Elég érdekes dolgot láttam, még pedig azt, hogy Thalia ölelgeti Louis-t...

26.: Ismét egy hosszú éjszaka

~Amanda szemszöge:
 Jó volt látni, hogy Thalia és Harry így egymásra talált. Őszintén szólva egy kicsit irigykedtem, hogy így megismerte a One Direction-t, és ráadásul összejött Harry Styles-al.
-És hogy fogunk hazamenni Amanda?-kérdezte tőlem anya.
-Ez jó kérdés. Nem tudom. Talán vonattal.
-Mi eltudunk vinni titeket, úgyis 2 kocsival vagyunk, és pont befér mindenki.-mondta Zayn.
Beültünk a kocsikba, Thalia, anya, Meggie és én mentünk Harry kocsijával, Liam, Louis, és Niall ment Zayn-el.
-Thalia, jól vagy?-fordult oda anya.
-Persze, jól vagyok.-mondta halkan.
-Nem hiszem, hogy jó ötlet, ha továbbra is itt maradsz egyedül, mi meg visszamegyünk Glasgow-ba. Jobb lenne, ha te is jönnél...-láttam, hogy amikor ezt Harry meghallotta, kikerekedett a szeme.
-De igenis jó ötlet! Én nem megyek sehova! Nem hagyom itt se Meggie-t, se Harry, se a többieket!-Thalia még mindig a történtek hatása alatt volt, így nem csoda, hogy kiborult ennek a megjegyzésnek a hallatán.-Engem sehogy nem fogtok magatokkal vinni!
-Nyugodj meg Thalia. Maradj itt, ha ennyire akarsz, de nagyon nem örülök neki...-vigasztalta anya. Rossz volt így látni a nővéremet, abban bíztam, hogy majd kialussza magát, és újra megnyugszik.
Hazaértünk. Ezt az éjszakát itthon, vagyis a Londoni házunkban fogjuk tölteni, és reggel indulunk vissza Glasgow-ba.

~Thalia szemszöge:
Amikor hazaértem, valahogy egy kicsit megnyugodtam, kezdtem felfogni a dolgokat. Végre az a pedofil megint börtönben van, így egy darabig ismét nem kell majd aggódnom miatta.
Bementünk a házba, anya egyből szóvá tette, hogy (szerinte) milyen kupi van....
-Hát nincs valami nagy rend...
-A rendetlenség oka az, hogy amikor Harry jött nekünk szólni, hogy Thalia-t elrabolták, nem az volt az első dolgunk, hogy rendet rakjunk, és utána menjünk segíteni. De mindjárt összepakolunk-mondta Meggie.
-És hol fogunk aludni?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Alhattok a szobámba, mi meg Meggie-vel átmegyünk majd Harry-ékhez. De megtennéd anya, hogy nem szólsz bele a dolgokba?-felmentem az emeletre, átvittem két takarót, és két párnát Harry-ékhez, hogy azért ne a hideg földön aludjunk. Hirtelen megfájdult a fejem, de nem akartam mondani, mert anya ebbe is belekötne...
-Nem vagytok éhesek?-kérdeztem, miközben visszamentem a nappaliba.
-Én nem vagyok éhes, csak álmos.-mondta Amanda.
-Menjetek fel nyugodtan, már megcsináltam az ágyakat.-felmentek lefeküdni, én meg levetettem magam a kanapéra, és csak néztem a földet.
-Minden oké Thalia?-kérdezte Louis.
-Igen, jól vagyok. Louis, szeretném még egyszer megköszönni, hogy kimentettetek. Örökre hálás leszek neked.
-Ugyan már, még szép, hogy segítettem.-visszament a konyhába, és elkezdett enni. Felálltam, és én is kimentem. Harry az asztalnál ült, és az előtte lévő poharat bámulta.
-Mi a baj Hazza?-ültem le mellé.
-Miattam történt ez... Ha én nem találom ki, hogy menjünk ki a parkba, nem raboltak volna el. Nem csodálkozok, hogy az anyukád is rossz szemmel néz rám. Nagyon sajnálom Thalia...
-Harry, ezt azonnal felejtsd el! Semmi sem a te hibád! Utálom, amikor magadat vádolod. Ez bármikor megtörténhetett volna. Nekem eszembe sem jutott, hogy téged vádoljalak, sőt hálás vagyok, hogy megmentettél a többiekkel együtt.-megöleltem olyan szorosan, amennyire csak tudtam, ezzel is jelezve, hogy még mindig szeretem, és nem haragszok rá. Kis idő múlva felment mindenki a szobájába. Mozgalmas estén vagyunk túl, mindenki elfáradt. Lefeküdtem a földre, ahova megcsináltam az átmeneti ágyamat.
-Héj lányok, le ne feküdjetek a földre, gyertek fel az ágyra, mi meg leköltözünk oda.-mondta Louis.
-De itt jó nekünk, maradjatok csak-mondtam.
-Nem, azonnal gyertek fel!-adta ki a 'parancsot' Louis. Helyet cseréltünk, én Harry ágyába, Meggie Louis ágyába feküdt, a fiúk meg az ágyuk elé. Hamar elnyomott az álom.
Rémálmom volt, még pedig újrajátszódott bennem az egész dolog, ami ma este történt velem...

~Harry szemszöge:
Éjszaka hamar elaludtam, de arra lettem figyelmes, hogy valaki egyfolytában forgolódik. Felültem, és láttam, hogy Thalia az. Gondoltam rosszat álmodik, így felkeltettem.
-Thalia, hallasz? Minden oké?-ébresztettem fel.
-Jaj, bocsi Harry, csak rémálmom volt. Minden oké. Te tudsz aludni?-suttogta, hogy a többiek ne kelljenek fel.
-Hát úgy-ahogy tudok.
-Jó neked... Jó éjt, vagyis jó hajnalt.-időközben már kezdett világosodni. Visszaaludtam én is.
Kb. 10 körül keltem arra, hogy kint szakad az eső... Ezek szerint ma egész nap a házban leszünk. Rajtam kívül már csak Meggie aludt. Louis és Thalia ezek szerint már felkeltek, mivel nem voltak az ágyukban. Kimentem a fürdőbe, lezuhanyoztam, és lementem reggelizni. Ott láttam meg Thalia-t, és Louis-t. Nagy nevetgélésben voltak, a lépcső legalján maradtam, nem tudtam, hogy menjek-e közéjük, vagy inkább hagyjam... Nem vagyok annyira féltékeny típus, de Thalia elég sok időt tölt mostanában Louis-al...
Úgy döntöttem én is lemegyek közéjük, ekkor hallottam, amint Louis válaszol Thalia-nak.
-Oké mehetünk, de Harry-nek ne szóljunk!

25.: Thalia mentőakció

~Thalia szemszöge:


Mikor megláttam anyát és Amandát, azt hittem leáll a szívem...
-Jól vagy Thalia?-kérdezte egyből anya.
-Igen, nincs semmi bajom, de ti mióta vagytok itt?
-Tegnap mentünk haza, mert bevásároltunk, és hazafele fogtak el.-mondta Amanda.
Bevittek engem is, és anyáékat is egy szobába... A helyzet, és a helyszín ugyan az volt, mint 9 éves koromban...
-Újra itt. Nagyszerű...-mondtam halkan.
-Mi lesz velünk? Ki fog innen kiszabadítani?-kezdett el sírni Amanda.
-Nyugi hugi, a fiúk ki fognak innen menteni.-nyugtatgattam. Bár ebben a helyzetben nem értünk túl sokat vele.-A lényeg, hogy most legalább együtt vagyunk.
Kinéztem az ablakon, ugyanúgy nem láttam senkit, és semmit, mint régen...

~Meggie szemszöge:


Megbeszéltük a többiekkel, hogy mit fogunk csinálni, vagyis, hogy hogyan fogjuk Thalia-t kiszabadítani. Én egyszer már ezt átéltem, igaz még akkor mind ketten kicsik voltunk, de akkor is annyira izgultam, mint most. Nem tudtunk mit csinálni, meg kellett várni a reggelt, így visszamentünk a kocsikhoz. Egy valaki azért fent maradt, hogy szemmel kövesse az eseményeket, és majd váltunk. Először én maradtam kint 'őrszemnek', addig a többiek bementek a kocsikba. Hiába álltam ott, nem történt semmi, legalábbis egy darabig.
-Fiúk, felkelni, egy csomó alak jött ki az épületből!-riasztottam a többieket.
Kiszállt mindenki a kocsiból, néztük, vártuk, hogy elmenjenek, és a romos ház felé vettük az irányt. Szinte lábujjhegyen mentünk, nehogy észre vegyenek. Oda értünk egy ablakhoz, benéztünk, és beszóltunk. Vagyis csak Harry, mivel ő a legmagasabb, és csak ő látott be normálisan.
-Psszt, Thalia, mi vagyunk-szólt be halkan.
-Úristen Harry, de jó, hogy látlak titeket! Elfogták még anyát, és Amandát, segítsetek megszökni kérlek!-hallottam Thalia szavait.
-Kifértek ezen az ablakon?
-Nem, mivel, mint láthatod, be van rácsozva... Bújjatok el, jön valaki!-mondta Thalia. Harry gyorsan lebújt, és mi is, nehogy észrevegyenek, mert akkor végünk. Na jó, nem szó szerint, de nem tudhatjuk, hogy mit csinálnának velünk.
-Ha le tudnánk szedni a rácsokat az ablakról, simán ki tudnának jönni. Na, de hogy szedjük le?-kérdeztem.

~Thalia szemszöge:


Kinyílt az ajtó, egy fekete ruhás pasas nézett be, de szerintem csak ennyit akart.
-Ha innen kijutunk Thalia, soha többet nem lakhatsz egyedül!-mondta anya.
-Jaj anya, 1) ne ez legyen most a legnagyobb bajod, először jussunk ki
2) ezt ne kend a fiúkra, semmi sem az ő hibájuk, ha veletek lettem volna, akkor is megtörtént volna.
-Igaza van Thalia-nak, ne ez legyen most a legfőbb probléma.-helyeselt Amanda.
Nagyin idegesít mindig, hogy anyának sose az a baja, ami épp aktuális, mindig más miatt aggódik...
-Héj, Harry, itt vagytok még?-néztem ki az ablakon.
-Igen, még itt vagyunk. Azon gondolkozunk, hogy mit csináljuk a ráccsal.
-Talán valami izével vágjátok el, vagy nem tudom. De kérlek Harry, siessetek!
-Megteszünk mindent, amit tudunk, nem hagyunk itt titeket!

~Louis szemszöge:


Én hátul néztem az eseményeket, persze folyton azon gondolkoztam, hogy hogyan tovább.
-Fiúk! Emlékeztek még James-re?
-Igen, de ez most hogy jön ide?-kérdezte Zayn idegesen.
-Ő talán tud segíteni! Hátha el tudja vágni a vasat valamivel!
-Jaj Louis, te mindig csak a hülyeségedet tudod mondani! Szerinted ha nem szólunk a rendőröknek, egyből egy régi ismerőst hívunk, hogy segítsen? Inkább ne szólj semmit...-esett nekem Harry. Oké, ideges Thalia-ék miatt, de akkor sem kéne így beszélnie senkivel...
-Segíteni próbáltam, nem kell egyből leordítani a fejem...
-Elég legyen fiúk, most ne egymással foglalkozzatok!-állított le minket Meggie.-De amúgy Louis-nak nem volt rossz ötlete, azt hiszem én is tudom, hogy ki az a James. Talán tényleg ide kéne hívnunk.
-Jó, hívjátok...
Visszaszaladtam a telefonomért, és felhívtam, majd visszafutottam a többiekhez.
-Mindjárt itt lesz. Elmondtam, hogy hol vagyunk, és hogy mit kéne csinálni.
Nem is kellett sok idő, James hamar megérkezett. Megmutattuk neki a dolgokat, és megpróbálta valahogy elvágni a vasat.
-Ez az sikerült!!-örült meg mindenki. Thalia és Amandáék gyorsan kimásztak az ablakon, Meggie közben felhívta a rendőrséget, és amilyen gyorsan tudtunk, visszafutottunk a kocsikhoz, és vártuk a zsarukat.

~Thalia szemszöge:


Mikor sikerült kiszabadulni, beültünk a kocsikba, majd láttuk, ahogy a rendőrök elviszik a rablókat.
-Nem is tudom, hogy hogy köszönjem meg nektek, ha ti nem lettetek volna, nem is tudom, hogy...
-Thalia, ezen ne gondolkozz, már kint vagytok, és elfogták őket. Már nem kell semmitől félni-adott egy csókot Harry, és átölelt. Azt hittem, sose fogom újra megölelni...

24.: Gyerekrablók fogságában

Üdv! Tegnap gondolkoztam azon, hogy talán a történet túl egyoldalú, hogy mindig csak Thalia szemszögéből írom, ezért mostantól más szemszögéből is olvashatjátok majd a sztorit. Remélem így jobban fog tetszeni ;)

~Thalia szemszöge:

-Ezt nem hiszem el...
-Hát helló Thalia, úgy látszik, megint találkozunk. Megígértem, hogy akárhova mész, megtalállak.-a gyerekrablóval újra szemtől szembe találtam magam...
-Hagyja már békén! Ő mit ártott magának?-állt fel Harry.
-Héj fürtöske, üljél csak vissza! Téged senki sem kérdezett.
-Gyere Harry, fussunk el-súgtam a fülébe. Hiába mondtam halkan, a pedofil meghallotta, és ekkor valaki megfogta a kezem, a hátamhoz szorította, ahogy a Harry-ét is. Felállítottak a padról, és elvittek egy fekete kocsihoz, ekkor tudtam: a történet újrajátszódik...
-Ne aggódj Thalia, meg fogunk menteni!-hallottam Harry szavait.
-Engedjenek már el! Hova visznek?!-próbáltam kiszabadulni, de nem ment...

~Harry szemszöge:


Szörnyű volt látni, hogy a szemem előtt elrabolják Thalia-t, de semmit nem tudtam tenni, mert lefogtak, és mozdulni sem tudtam... Hátra rúgtam a lábammal, így az ember, aki lefogott összeesett, ezért el tudtam futni, de sajnos ekkor már a kocsi elment... Egyből haza futottam.
-Thalia-t elrabolták!-rontottam be az ajtón.
-Micsoda???!!-jött oda mindenki riadtan.
-Elrabolták! Ki mentünk a parkba...-elmondtam nekik hadarva a dolgokat, ugyanis a leghamarabb intézkednünk kellett.
-De mit csináljunk? Azt se tudtuk, hogy hova vitték! Talán hívjuk a rendőrséget?-kérdezte Meggie szinte sokkos állapotban.
-Én egy darabig láttam, hogy merre mentek, nézzük meg. Egyelőre ne avassuk be a rendőröket.
Amilyen gyorsan csak tudtunk beszálltunk a kocsikba, és elindultunk, amerre a fekete autót láttam elhajtani.
-Ott az autó!-mutattam a pirosnál álló fekete kocsira. Amikor a lámpa zöldre váltott, utána mentünk. Nem akartunk nagyon közel menni hozzá, nehogy észrevegyenek. Épp olyan távolságra voltunk, hogy lássuk merre megy.
-Szegény Thalia, nem hiszem el, hogy ez történik vele...-Meggie-nek már a szeméből folyt a könny.
-Nyugodj meg Meggie, meg fogjuk menteni, és minden rendben lesz!-ölelte át Louis, hogy megnyugodjon.
-Megálltak. Itt szálljunk ki, és menjünk tovább gyalog.-kiszálltunk, és elmentünk ahhoz a romos házhoz, ahol megállt a kocsi. Láttam, ahogy Thalia kiugrik a kocsiból, majd elfogják, és beviszik. Legszívesebben azonnal odarohantam volna, és segítettem volna neki, de körülbelül 20-an voltak ott.
-Nem megyünk oda?-kérdezte Liam.
-Nem, egyből nem 'támadhatunk' rájuk.-megbeszéltük, hogy mit fogunk csinálni.


~Thalia szemszöge:


Sokáig mentünk, és én végig csak azon voltam, hogy kiszabadítsam magam, de nem ment. Egyfolytában Harry járt a fejemben. Vajon mit csináltak vele? Ki tudott szabadulni? Meg fog menteni?
Egyszer arra lettem figyelmes, hogy megálltunk. Megérkeztünk... Kinyitották az ajtót, hogy 'kiszedjenek', de felálltam, és sikerült kiugranom a kocsiból, és elkezdtem futni. Persze azt emberek meg utánam... Elfogtak, és bevittek egy romos épületbe...
Az épületbe érve láttam, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit elfogtak. Még két ember volt ott rajtam kívül. Ahogy vittek, megláttam, hogy kik azok.
-Titeket is elfogtak?!

23.: Na, milyen volt?

Sziasztok! Remélem, hogy nem nagy baj, hogy ilyenkor rakom fel a következő részt. 
Megígértem Annának, hogy berakok egy képet az előző részhez, de sajnos nem tudtam megcsinálni úgy, hogy jó legyen, így ide rakom be. Bocsi Anna, hogy ide rakom, remélem nem baj. ;) Na, de jöjjön a következő rész.

A hotel ablakában besütött a nap, amikor felkeltem nem láttam semmit. Felültem, és körülnéztem. Harry még aludt mellettem. Ekkor eszembe jutott a tegnapi nap, és az este. Miközben visszagondoltam minderre, éreztem, hogy elmosolyodtam.
Visszafeküdtem, és elnyomott megint az álom, de nem alhattam nagyon mélyen, mert hallottam, hogy Harry felkelt, és kimászott az ágyból.
-Jó reggelt Thalia-mosolygott rám Harry, mikor kinyitottam a szemem.
-Jó reggelt. Nocsak urasága is felkelt?-köszöntöttem.
-Fel, de vissza tudnék még aludni, az biztos.
-Na, én már megtettem. Felkeltem már egyszer, csak még te is aludtál, gondoltam visszaalszok én is.
Kimásztam én is az ágyból, és kinéztem az ablakon. A nap annyira sütött, hogy alig láttam valamit. Egyszer megszólalt a telefon. Meggie volt. Egyből Harry-re néztem.
-Öm... Meggie hív, mit csináljak?
-Lehet, hogy bunkóság, de szerintem ne vedd fel. Khm... még egy 'jó reggelt' puszit sem kapok? Meg van jegyezve!
-Dehogynem kapsz.-adtam neki egy puszit, és elkezdtünk táncolni a csengőhangra, mert hát nem vettem fel.
-Ennyi ideig aludtunk? Már 10:23 van. Mondjuk nem baj, csak mondtam.-azért egy kicsit meglepődtem, hogy eddig 'húztuk a lóbőrt'.
-Na, akkor ideje hazaindulni. A többiek azt fogják hinni, hogy elvesztünk.-vigyorgott.
Összepakoltunk. Vagyis nem kellett sokat pakolni, mert nem készültünk arra, hogy egy hotelben fogjuk tölteni az éjszakát, szóval csak a telefonomat raktam be a táskában, és készen voltunk az indulásra. El is indultunk. Mikor kiléptünk a hotel ajtaján, két lány megpillantotta Harry-t, és oda jöttek. Persze aláírást kértek, Hazza adott, megköszönték, beszálltunk a kocsiba, és hazaindultunk.
-Tudom, hogy már megköszöntem de még egyszer köszönöm, hogy elhívtál randira.
-Nagyon szívesen.-mosolygott.
Hazaértünk. Lassan mentünk be az ajtón, hogy a többiek ne tudják, hogy megjöttünk. De nem jött össze, Meggie egyből ott volt előttünk.
-Na meséljetek, milyen volt?-kérdezte.
Nem szóltunk semmit, csak vigyorogtunk. Megbeszéltük hazafele, hogy nem szólunk ez ügyben semmit, csak vigyorgunk majd.
-Jaj, mondjatok már valamit, annyira kíváncsi vagyok!
-Nyugi Meggie.-mosolyogtam rá egy hülye vigyorral.
-Ohh, nicsak, kik jöttek meg. Azt hittük, hogy megint elvesztetek.-'köszöntött' Louis. Megint nem szóltunk semmit, csak vigyorogtunk.
-Ha nem haragszotok, én felmennék átvenni a cuccot.-indultam fel az emeletre. Meggie egyből jött utánam, ezek szerint tényleg nagyon kíváncsi volt a randira.
-Óó, ne kínozz már Thalia, mesélj már, hogy milyen volt!
Leültem az ágyra, és direkt húztam az időt, hogy Meggie-t idegesítsem. Tiszta vicces volt, hogy annyira kíváncsi volt rá.
-Na jó, elmondom. Először golfozni mentünk, onnan Doverbe, ott ettünk-ittunk, majd elmentünk egy hotelbe . Ennyi.
-Ezért lehetett volna részletesebb, de azért köszi, hogy elmondtad. Úú, kérdezhetek valamit?-kérdezte Meggie. Tudtam, hogy mit akar kérdezni.
-Kérdezhetsz. Az már egy másik dolog, hogy válaszolok-e rá.-vigyorogtam megint olyan hülye mosollyal.
-Oké, szóval. A hotelben az volt, amire gondolok?-kacsingatott rám.
-Hát ezt a fantáziádra bízom drága-kacsingattam vissza.-De most már tényleg átakarom venni a ruhát, 2 napig ebben voltam.
-Megéreztem, hogy ez lesz a válaszod, de hát végül is ez csak rátok tartozik. A cipő végig rajtad volt?
-Nem, a La-Manche-nál levettem, meg nem ebben golfoztam. De köszi még egyszer, hogy felvehettem ezt a ruhát.
-Ha gondolod neked adom, én úgy sem tudom felvenni sehova. Louis biztos, hogy nem fog sose elhívni randira... Nekem ez csak egy álom marad.
-Ne legyél ilyen pesszimista Meggie, nem tudhatod előre. És köszönöm szépen, hogy nekem adtad-átöltöztem, és lementem a konyhába enni valamit. Nem volt ott senki, nem tudtam, hogy hol vannak. Az asztalon megláttam egy Twix-et. Mivel imádom azt a csokit, egyből utána jártam, hogy kié, és hogy megehetem-e. Visszamentem az emeletre, bekopogtam először Liam-ék szobájába. Nem volt bent senki, ahogy Harry-ék szobájában sem.
-Meggie, nem tudod, hogy hol vannak a többiek?-kérdeztem egy kicsit értetlenkedve.
-Nem tudom. A szobákban nézted már?
-Onnan jövök.
-Honnan van az a csoki?!-meglátta Meggie a kezemben, egyből elkezdett 'folyni a nyála'.
-Pont a gazdáját keresem.-ekkor Harry jött fel a lépcsőn.
-Hát te? Hol voltál? És a többiek?-kezdtem el 'faggatni', de csak azért, hogy megtudjam, hogy hol vannak.
-Kint vagyunk a kertben, azért jöttem, hogy lehívjalak titeket. Kié az a csoki?!!-Harry is imádja a Twix-et, így ő is szívesen megette volna.
-Jó kérdés, azért kerestelek titeket, hogy megtudjam ,hogy ki a gazdája.
-Állj csak meg Harry! Én már lestoppoltam!-szólt Meggie.
-Nyugi van gyerekek, senkinek nem adok belőle. Főleg, hogy azt se tudjuk, hogy kié-vigyorogtam büszkén.
Lementünk mind a hárman a többiekhez. Kint ültek a kerti asztalnál.
-Fiúk!! Van egy fontos kérdésem! Kié ez a csoki?-mutattam fel a Twix-et.
-Az enyém, de megeheted. Egy kedves rajongó adta nekem, de én nem szeretem a Twix-et.-mondta Zayn.
-Ohh, köszönöm szépen.-elkezdtem enni az egyiket.
-Thalia, tudod, mi legjobb barátnők vagyunk. És én éhezem!-próbálkozott Meggie. Ekkor már  Harry is odajött.
-Én nem éhezek, de imádom a Twix-et, úgyhogy szívesen kaphatok belőle-kért belőle Harry is. Pont a számomra két legfontosabb ember jött oda csórni a csokimból, jó hogy adtam nekik. Megköszönték, és elkezdték enni.
-Ti nem kértek?-kérdeztem a többieket.
-Én szeretnék kérni!-jelentkezett Niall. Miután elosztogattam a csokit magunk között, leültem én is a kerti asztal padjára, és beszélgettünk.
-És milyen volt az első randi?-kacsingatott Liam.
-Jó volt-vigyorgott Harry.
-Van egy ötletem! Játszunk 'felelsz vagy mersz'-et! Mindenki kap zsetonokat, és ha nem válaszol, vagy nem teljesíti, akkor adnia kell egyet, és akinek a leghamarabb elfogy, holnap telesítenie kell a kérésünket. Na, mit gondoltok?-adta az ötletet Niall.
-Oké, játszunk.-Niall be ment a házba a zsetonokért. Valami játékhoz volt. Körbe mentünk, először Louis kérdezhetett Liam-től.
-Na Liam, felelsz vagy mersz?
-Merek.
-Oké... akkor vedd fel a lányok egyik ruháját, és a játék végéig legyen rajtad.
-Én majd keresek neki ruhát!-álltam fel, hogy bekísérjem.
Mikor Liam visszament az egyik ruhámban, mindenki fulladozott a röhögéstől a látvány miatt. Játszottunk tovább. Sorra került mindenki, jól szórakoztunk. Egy kicsit örültem, hogy nem kérdeztek semmit a randival kapcsolatban se tőlem, se Harry-től. Közben rendeltünk egy pizzát, és azt ettük vacsorára. A vesztes ezúttal Louis lett, így holnap ő fog minket kiszolgálni.
Amikor befejeztük a játékot, és megettük a vacsit, mindenki fel ment aludni, csak én és Harry maradtunk.
-Nézd, hullócsillag! Kívánjunk valamit!-mutattam az égre, mert közben már be is sötétedett. Kívántam gyorsan, még pedig azt, hogy örökké ilyen életem legyen.-Na, kívántál Harry?
-Nem, ugyanis már meg van mindenem.-rám nézett, elmosolyogta magát, és megölelt.
-De édes vagy.-mosolyogtam rá én is.-Még nem vagyok álmos. Nem akarunk valahova menni?
-De, jó ötlet. St. James Park? Ott úgyis régen voltunk.
Felvettük a cipőnket, és elmentünk a parkba. Leültünk egy padra, ami pont a tóval szemben van. Harry átölelt, beszélgettünk a következő koncertről, és arról, hogy nem gondoltam-e meg magam azzal kapcsolatban, hogy énekeljek velük egy számot. Ekkor elénk lépett valaki.
-Jaj ne...

22.: Az első randi

Korán felébredtem, és már egyből a fél 10-et vártam. Kimásztam az ágyból, megnéztem az időt, még csak fél 8 volt. Tüsszentettem egyet, amire Meggie is felkelt.
-Bocsi Meggie, csak nem számítottam rá.
-Semmi baj, úgyis kelni akartam már. Amúgy egészségedre.
-Köszi. Juj, már nagyon izgulok.
-Miért? Úgy is tökéletes lesz-mosolygott.
-Tudom, de hol lesz, mit fogunk csinálni?
-Jaj Thalia, úgy csinálsz, mintha ez lenne az első randid. Oké, Harry-vel az, de akkor is. Nyugi. Ha nem lenne baj, én még vissza alszok.
-Oké persze, nem baj.
Bementem a fürdőbe, fogat mostam ,lezuhanyoztam, megfésülködtem, és lementem reggelizni. Szerintem rajtam kívül még senki nem volt fent. Kivettem a hűtőből a zabpelyhet, a tejet, és elkezdtem enni.
-Jó étvágyat!
-Jó reggelt Zayn, és köszi. Már fent vagy?
-Aha. Mivel a szobában csak két ágy van, mi meg 3-an vagyunk, én aludtam a földön. Nem tudom, hogy Niall mit álmodott, de rám esett, ő nem vett észre semmit, alig tudtam kimászni alóla...-nagyon vicces volt ahogy Zayn mesélte, elnevettem magam. Leült mellém az asztalhoz, és elkezdett ő is enni.
-Már ennyi az idő?!-ránéztem az órára 9:10 volt.-Nem leszek kész időben!!
-Hova-hova?-kérdezte Zayn.
-Harry nem mondta? Randira megyünk.-mosolyogtam.
-Óó, értem már. Jó szórakozást!
-Köszi. Na megyek készülődni.-felszaladtam a szobámba, felvettem a ruhát, és elfoglaltam a fürdőt. Kisminkelte magam, és gyorsan kivasaltam a hajam. Nem tudtam hogy mit csináljak vele, ezért megkérdeztem Meggie, aki szerencsére már felébredt.
-Segíts Meggie, hogy legyen a hajam?
-Szerintem így is jó.
-Csak így leengedve? Biztos?
-Igen, így jó.
-Köszi. Mennyi az idő?-kérdeztem.
-9:24. Mikor mentek?
-Fél 10-kor.
-Akkor jó szórakozást.
-Köszönöm-mosolyogtam.
Lementem a nappaliba, Harry már ott volt.
-Bocsi Harry.
-Miért bocsi?
-Nem késtem el?
-Nem dehogy. Na indulhatunk?
-Mehetünk.-kimentünk a kocsihoz.-És hova fogunk menni Harry?
-Hát egy madárka csicseregte még régebben, hogy szeretnéd kipróbálni a golfot. Ha szeretnéd elmehetünk oda is.
-De jó! Mehetünk!-mosolyogtam.
Elindultunk. Mindössze 3 utcát mentünk, és már meg is érkeztünk.
-Na, megjöttünk. Gyere, megkeressük Josh-t, és mehetünk.
Hamar megtaláltuk azt az embert, beszültünk vele, és kimentünk a pályára.
Harry a kezembe nyomott egy golfütőt, én csak néztem rá. Nem úgy, mint aki még nem látott olyat, hanem úgy, mint aki nem tudja használni.
-Gyere megmutatom, hogy kell.-beállított, és megmutatta.
-Vigyázat, repül az ütő!-hát mondanom sem kell, elütöttem a labdát, és repült vele együtt az ütő is. Én utána szaladtam, Harry szakadt a röhögéstől, egy öreg golfozó bácsi pedig motyogott a bajsza alatt.

-Hát Thalia, ezt még gyakorolni kell. Na, én jövök.-Harry persze elütötte, és belement a lyukba.

-Most be fog menni!-határoztam el magam.
-Oké, de csak szólok, hogy az ütőnek nem kell elrepülnie-vigyorgott Harry.
-Jól van na, csak véletlen volt.-mondtam sértődötten, de nem gondoltam komolyan.(a sértődést)

Megint Harry jött. Elütötte a labdát, ezúttal nem ment be egyből, egy fa elé esett. Nem lehetett nagyon hozzáférni, de Harry megoldotta. Most én röhögtem úgy, hogy majdnem megfulladok.
-Szép volt Harry.-még mindig röhögtem.
-Így kell ezt csinálni látod-látod.
Nagyon jól éreztük magunkat ketten, rengeteget nevettünk. A végén összeszámoltuk a pontokat, és egyértelműen Harry nyert. Nem lepődtünk meg rajta.
-Köszönöm szépen Harry, hogy elhoztál ide, nagyon jól éreztem magam.-rámosolyogtam, és megcsókoltam.
-Örülök, hogy tetszett, legközelebb is elhozhatlak?
-Szívesen jövök.
-Nem akarok még haza menni, csak 14:10 van. Menjünk még el valahova.-nézett az órájára Harry.
-Ezzel én is így vagyok. Menjünk Dover-be?
-Jó ötlet, mehetünk.-megfogtuk egymás kezét, és elmentünk a kocsihoz, onnan pedig a La-Manche partjára.
-Úgy szeretem ezt a helyet. Olyan gyönyörű.-mondtam halkan.
Leültünk a partra, és néztük, amint a kompok, és hajók jönnek-mennek. Megfogtam pár követ, és elkezdtem dobálni a vízbe.
-Így most úgy nézel ki, mint egy kislány. khm.... ki is mondta ezt?-vágott vissza Harry a múltkori miatt, amikor a tónál le 'kisfiúztam'.
-Jól van na.- mosolyogtam és megkordult a hasam.
-Nocsak-nocsak, valaki éhes?
-Nem, nem vagyok éhes, csak már korog a gyomrom-válaszoltam vigyorogva.
-Most, hogy így mondod, én is ennék valamit. Én egy hamburgerre szavazok. Te mit kérsz?-kérdezte Harry, miközben felállt.
-Én is egy hamburgert. De itt hol fogunk venni?
-Thalia... Ha jobbra fordítod a fejed, látod, hogy nem is egy büfé van ott. Ha balra fordítod a fejed, meglátsz engem. Ha előre nézel...
-Oké, köszi, felfogtam ,hogy mi hol van-tettem a szája elé a kezem. Elmentünk a legközelebbi büféhez, kértünk két hamburgert, és két cola-t. Leültünk egy asztalhoz, és enni kezdtünk. Harry elkezdte nyomogatni a telefonját, egyszer csak hallottam, hogy lefotózott.
-Héj!! Azonnal töröld ki, úgy néztem ki, mint egy hörcsög!
-Épp ezért fotóztalak le, tiszta aranyos képet vágtál.
-Akkor csak mutasd meg.-oda tartotta elém a telefonját, megláttam a képet, gyorsan kikaptam a kezéből, és  próbáltam kitörölni, de a szemem előtt kalimpált, hogy ne lássam.
-Na add csak vissza! Kitörlöm én.-mondta Harry.
-Nem, én akarom! Hol van?
-Sok sikert, úgysem fogod megtalálni-vigyorgott büszkén.
-Na jó oda adom, de légyszíves töröld ki. Vagy... nem tudom, hogy mi lesz, majd kitalálom.
-Jó, kitörlöm. Pedig olyan jól sikerült.-kiskutya arcot vágott, hogy meggyőzzön afelől, hogy ne kelljen kitörölnie.
-Jó, akkor ne töröld, de senkinek ne mutasd meg!
-Oké, nem fogom.-elrakta a telefonját, és ettünk tovább.
-Úúú, tele vagyok. Köszi a hambit.-köszöntem meg, miután megettem.
-Szívesen. Ezt a kicsit már nem bírom megenni. Na, mit csináljunk? Sétálgassunk vagy menjünk haza?
-Még sétálgassunk, nem szeretnék még haza menni.-az idő 20:02 volt. Bár még nem volt vége a napnak, már  akkor éreztem, hogy ez volt életem legjobb napja. Kettesben voltam egész nap Harry-vel, és nem foglalkoztunk semmivel és senkivel, csak egymással.
Felálltunk az asztaltól, és visszasétáltunk a partra. A nap is kezdett lemenni, ismét leültünk a kövekre.
-Csináljunk közös képet!
-Az előbb meg azért küzdöttél, hogy töröljem ki ami rólad készült.
-De az hülye kép.
-Na jó-oda jött hozzám, lefotóztuk magunkat hátunknál a La-Manche-val, majd egyedüli képeket is csináltuk.
Besötétedett.
-Köszönöm Harry, hogy elhívtál randira. Nagyon jól éreztem magam.-köszöntem meg neki.
-Szívesen, én is nagyon jól éreztem magam. Még mindig nem akarok haza menni.
-Én sem. Egyből elkezdenének kérdezősködni a többiek, meg még szívesen maradnék kettesben veled.
-Akkor menjünk egy hotelbe?
-Mehetünk oda is.-beszálltunk egy kocsiba, és elmentünk egy hotelbe. A nevét nem figyeltem, így nem tudtam, hogy melyik az, de nem is nagyon érdekelt. Kértünk egy szobát, és felmentünk. Az éjszaka további részét együtt töltöttük...

21.: Otthon, édes otthon

-Mi jót csináltál még?-kérdezte Meggie, miután én is beszálltam a kocsiba.
-Csak elköszöntem Bladio-tól.
-Úú, most olyan szagom van, mint az istállóban volt... Ha haza érünk, az lesz az első, hogy lezuhanyzok.-fintorgott (megint) Louis.
-Harry-től már bocsánatot kértem, tőletek is szeretnék, hogy így elrontottam az évfordulótokat. Ha tudom, hogy így el fogunk tévedni, nem vittelek volna titeket lovagolni... Sajnálom...
-Ugyan már Thalia, nagyon jó volt, vagyis inkább izgalmas. Ezt a két napot biztos nem felejtjük el-válaszolt Louis.-Csak azért izélek itt a lószaggal, mert annyira nem kedvenc állataim a lovak. Bár az a ló, amelyiken ültem, egész jó volt. Már nem emlékszek a nevére.
-Bárónak hívják Louis-mosolygott Meggie.
Mikor megláttuk a házunkat, megkönnyebbültem. Az okát nem tudom, de valahogy azt éreztem, hogy itt biztonságban vagyunk. Kiszálltunk a kocsiból, hátra mentem a csomagtartóhoz, és láttam, hogy a nyergem, a kantárom, és minden más felszerelésem, a Meggie-ével együtt ott van.
-Ez mit keres itt? Ki rakta be?-kérdeztem értetlenkedve.
-Én raktam be, mert mondta Vicent, hogy hozzuk haza, mert felújítják a nyergest. Neked nem mondta?
-De rémlik valami. Köszi, hogy beraktad az enyémet is.
Kivettük a felszereléseket, a fiúk segítettek bevinni. Harry vitte az izzasztókat, Niall a kantárokat, Zayn, és Liam a két ápoló szettet, Meggie és én a nyergeket, Louis, pedig kivette a két patakaparót, és azt vitte be a házba. Mindent leraktunk a szobánkba, és lementünk enni a konyhába.
-Egy igazi túl élő vagyok, két napja nem ettem semmit... Hogy bírtam ki?-esett neki Niall a maradék tortának, amit a hűtőben talált.
-Rendeljünk pizzát, mert Niall megeszi az összes tortát.-adta az ötletet Zayn.
Rendeltünk két 50 centis pizzát, és megettük. Mindenki úgy evett, mint aki nem kapott kaját 2 napja. Mondjuk úgy is volt...
-Na, megyek lezuhanyzok várjatok meg.-ment el Louis a fürdőbe.
Én a nap hátralévő részében csöndbe voltam, alig szóltam valakihez is bármit. Az ok talán a félelem volt, hogy az az ember megtalál, vagy csak a fáradtság lehetett.
-Nagyon szótlan vagy Thalia, mi a baj?-ült le mellém Meggie a kanapéra.
-Nincs semmi baj, csak gondolkoztam. Nem érdekes annyira. Tényleg, mi újság van veled, és Louis-al? Közelebb kerültetek már egymáshoz?
-Nem, dehogy. Nekem nincs akkora szerencsém vele, mint neked Harry-vel. Olyan jó látni, hogy összejöttetek.
-Én is örülök, végre teljesült az álmom.-mosolyogtam.-Ha nem baj, felmegyek a szobámba.
-Nem, nem baj, menjél nyugodtan.
Felmentem, leültem az ágy szélére, és csak néztem ki az ablakon. Behallatszott a szobába, hogy Harry valakivel beszél telefonon, egy koncert miatt. Reméltem, hogy olyan koncert lesz, amire mi is el tudunk menni megint. Egy üzenetet kaptam, odaléptem az asztalomhoz, megnéztem, hogy ki írt. Anya volt, csak érdeklődött, hogy hogy vagyok. Nem akartam neki megírni, hogy 2 napra eltévedtünk egy erdőben, és hogy a pedofil újra szabad lábon van, ezért csak annyit írtam: Jól vagyok, minden oké. Remélem veletek is minden rendben van :). Visszatettem a telefont az asztalra, és megláttam a gitáromat a sarokban. Régen játszottam már rajta, gondoltam elénekelgetek pár számot. Először a More Than This-t, az I Wish-t, és a Taken-t játszottam el.. Kb. a felénél tartottam, amikor kopogott valaki az ajtón.
-Bejöhetek?
-Igen, persze.-Liam lépett be az ajtón.
-Csak azért zavarok, hogy megmondjam, nagyon jó hangod van! Hallottam az előbb, amikor énekeltél.
-Köszönöm-mosolyogtam.
-A következő koncerten talán énekelhetnél velünk egy számot.
-Dehogyis, ne viccelj Liam. Hol van az én hangom a tiétekhez képest? De azért köszi, hogy felajánlottad.
-Oké, de úgy is lesz egy koncertünk 2 hét múlva (most szóltak), és ha szeretnél, énekelhetsz velünk bármikor.-ezzel kiment a szobából. Fontolóra vettem az ajánlatát. Nem is lenne olyan rossz. Lassacskán elszállt a rosszkedvem, és gondoltam, lemegyek a többiekhez. Épp Monopoly-ztak.
-Te is beszállsz Thalia?-kérdezte Harry, amikor meglátott.
-Hát, aha. De vigyázzatok, ebben verhetetlen vagyok!-leültem közéjük, és játszottunk.
Mint ahogy beígértem, verhetetlen voltam ezúttal is, és én nyertem. Összepakoltuk a játékot, visszaültünk a szoba közepére és beszélgettünk, Louis megint mondta a hülyeségeit, azon nagyokat nevettünk.
-Ki éhes? Rajtam kívül persze.-kérdezte Niall.
-Én-mondta szinte mindenki. Leültek az asztalhoz, és elkezdtek enni. Nem voltam éhes, ezért én a földön maradtam, és csak ültem.
-Búúúú!
-A szívbajt hozod rám!!!
-Bocsi Thalia, de ezt nem lehetett kihagyni.-jött oda Harry.-Liam mondtam már, hogy lesz egy koncertünk 2 hét múlva?
-Igen, mondta. Felajánlotta, hogy énekeljek egyet veletek, mert hallotta, hogy (szerinte) milyen jó hangom van.
-És remélem beleegyeztél.
-Nem, nem egyeztem bele, nem mernék annyit ember elé kiállni, és amúgy is a rajongók miattatok mennek, és nem miattam.
-Kár, pedig szívesen énekeltünk volna veled. Nos, tudod min gondolkoztam?
-Na mesélj.
-Holnap lesz két hete, hogy összejöttünk. Nem nagy idő, de még egyszer sem hívtalak el randira.
-Már ennyi ideje? Nekem ne tűnt ennyinek.
-Igen, és  szeretném, hogy ha holnap eljönnél velem egy randira. Na mit szólsz?
-Még szép, hogy elmegyek Harry.
-Oké, akkor holnap "érted megyek". 9:30 megfelel hölgyem?
-Tökéletes lesz uram-mosolyogtam. Nagyon örültem, hogy Hazza randira hívott, egyből elkezdtem gondolkozni azon, hogy mit vegyek fel. Meg is kérdeztem, hogy tudjam.
-És hova megyünk? Csak, hogy tudjam, hogy mit veszek fel.
-Hát nem kell kiöltözni, még én sem tudom, hogy mi lesz a program. De az biztos, hogy nem kell estélyi ruhát felvenni.-kaptam egy szájra puszit, és ment enni a többiekhez. Én meg csak mosolyogtam.
-Valakinek jó kedve lett?-jött oda vigyorogva Meggie, miközben én felültem a kanapéra.
-Igen, jó kedvem lett. Képzeld, Harry randira hívott!
-Ez komoly? Nagyon király. És hova fogtok menni?
-Nem tudom. Kérdeztem, de még Harry sem tudja. Olyan aranyos.
-És mit fogsz felvenni? Segíthetek kiválasztani?-kérdezte Meggie, bizakodó vigyorral.
-Persze, hogy segíthetsz. Menjünk fel, és nézzük meg!
-Fiúk, felmegyünk a szobánkba!-ordított a többieknek Meggie.
-Oké!-válaszolták.
Felmentünk, egyből nekiestünk a ruhás szekrényeknek.
-És milyen ruhára gondoltál?
-Hát, kérdeztem Harry-t, hogy mit vegyek fel, és azt mondta, hogy nem kell nagyon kiöltöznöm.
-Akkor mit szólnál ehhez?-mutatott egy pólót.
-Ez nem lesz jó.
-És ez?
-Ez sem.
-És ez?
-Ez sem jó-ezt még eljátszottuk 4x, amikor Meggie kivett a szerkényéből egy ruhát. Egyből lecsaptam rá.-Ez tökéletes lesz!
Kerestünk még hozzá cipőt, fülbevalót, karkötőt, táskát, és gondoltam a körmömet is kifestem olyan színűre, mint a ruha.
-Vedd fel az egészet, nézzük ,hogy fog állni.-nem kellett kétszer mondani, egyből felvettem.
-Ezt a ruhát a holnapi napra találták ki!-örültem annak, hogy Meggie ide adta. Visszapakoltuk a ruhákat, én kerestem egy körömlakkot, kifestettem a körmömet, majd lementem köszönni a fiúknak, mert már elég késő volt.
Lementem a nappaliba, csak Liam volt ott, és Louis. Épp befejezték az evést, mikor oda értem.
-Többiek?-kérdeztem.
-Harry a földszinti fürdőben, Niall az emeleten zuhanyzik, Zayn meg már letudta, és elment lefeküdni. Mi meg várjuk a többieket.-adta a helyzetjelentést Liam.
-Ja oké, köszi. Akkor jó éjt fiúk.
-Szia Thalia-köszöntek.
Felmentem, bekopogtam Zayn-hez, hogy tőle is elköszönjek, közben feljött az emeletre Harry is, tőle is elköszöntem, majd Niall-nak is jó éjszakát kívántam, és vártam a sorom a fürdőben.
-Végre már az ágyamban alszok-feküdtem le, miután végzetem mindennel.
-Ja, imádok lovagolni, meg lovak között lenni, de azért már jó itthon lenni.-válaszolt Meggie.
Nem kellett sok idő, és már aludtunk is.
Eljött a reggel...

20.: Végre megvagytok!

Üdv! Nos, elérkeztünk a 20. részhez. Nem olyan nagy, de legalább kerek szám. Azt gondoltam, hogy itt az ideje, hogy megköszönjem azoknak az embereknek, akik minden nap, minden részt elolvasnak, és jó kommenteket írnak. Szóval köszönöm nektek: Niki, Anna, Kamilla és Anita. :) Na, de itt a következő fejezet. )Igazából nem tudok okot, hogy miért most írtam este)

Egy fehér alakot láttunk pontosan velünk szembe. Nagy volt a csönd. Csak a lovak szuszogása, és horkantása hallatszott. Úgy éreztem, hogy az ereimben megfagyott a vér. Nem mozdultunk, csak nagyon lassan Harry-re néztem, akinek a pillantása a fehér alakon volt.
-Elég! Elegem van abból, hogy itt szórakozol velünk! Gyere ide, és mond meg hogy ki vagy!-törte meg a csendet Harry.
-Tényleg akarod tudni, hogy ki vagyok?-ekkor odajött hozzánk, levette a fejéről a fehér izét, és ránk nézett. A látványtól kikerekedett a szemem.
-Maga? Itt? Miért van itt?-kérdeztem. Nagyon féltem, ugyanis aki előttem állt, nem volt egy kedves ismerős.
-Ki ez Thalia?
-Nem tudom, de gyorsan menjünk innen!! Kapaszkodj meg a ló sörényébe, és tartsd magad!-kénytelen voltam ráütni Bladio hátsójára, hogy elinduljon vágtába, nem volt arra idő, hogy megmutassam Harry-nek, hogy hogyan kell elindítani. Én is vágtába ugrattam Rogue-t, és amilyen gyorsan tudtunk, elgaloppoztunk.
-Megtalállak Thalia, akárhova is mész!!!-hallottam a hátam mögül, miközben elszáguldoztunk onnan.
Olyan messzire mentünk, amennyire a lovak bírtak galoppozni, majd megálltunk.
-Úristen, azt hittem az első 5 méteren belül leesek. Király volt ilyen gyorsan menni. De ki volt ez Thalia?-kérdezte Harry, miután lelassítottunk, és lépésben mentünk tovább.
-Nem szeretnék beszélni erről Harry. Sajnálom...
-Thalia, mond el légyszíves, hátha tudok segíteni.
-Oké, elmondom... Nos... kisgyerek voltam még, kb. 9 éves. A sulinak vége volt, mentem a kocsihoz, anya már ott várt. Az ajtó előtt állt ez az ember... Én mentem volna tovább, de megfogta a karom, és cukorkát adott. Én mivel még kicsi voltam, persze hogy elfogadtam. Megkérdezte, hogy ki jött értem, mondtam, hogy az anyukám-ekkor már a sírás fojtogatott, és könnyezett a szemem-elkísért egy darabig, aztán...
-Mi volt aztán?
-Aztán...megálltunk egy fekete rendszám nélküli kocsi előtt. Az az ember hirtelen megfogta a karom, és berántott a kocsiba... Gyorsan beszállt ő is, és elindult a kocsival, mindezt anya szeme láttára... Elvitt egy gyárszerű épületbe, ott összekötötte hátul a kezem, és bevitt egy sötét szobába. Nem volt ott semmi, mindössze egy ablak. Oda mentem, és elkezdtem kifele ordibálni, hátha meghallja valaki, de hiába. Nem járt arra senki, így nem is hallották. 10 napon keresztül ott tartott, a kajám minden nap egy kifli volt, egy pohár langyos vas ízű vízzel. A 10. napon benyitott hozzám. Bizarr módon vigyorgott rám, majd odalépett. Elkezdte simogatni a karom.. és.. elkezdett leöltözni, először a pulcsiját vette le, majd a pólóját, bár kicsi voltam, de tudtam, hogy mi a szándéka... Ha akkor nem tör "ránk" a rendőrség, nem is tudom, hogy mi lett volna. Vagyis tudom, hogy mi lett volna, de akkor ebbe bele sem mertem gondolni... A rendőrség elfogta, és 7 év börtönt kapott. Ezek szerint kiengedték, és az volt az első dolga, hogy megkeressen.... Már mindent tudsz. Úristen Harry, nagyon félek!!-elkezdtem sírni, és megöleltem, mert eközben leszálltunk a lovakról. Ha ő a közelembe van, biztonságban érzem magam.
-Ne félj Thalia, én megvédelek! Ha kijutunk ebből az erdőből végre, már tudom is, hogy mit fogunk tenni. Van egy ismerősöm, aki egy nyomozóirodában dolgozik, ők elfogják kapni.
-Köszönöm Harry. Úgy örülök, hogy vagy nekem. Nem mondtam még neked, de.... szeretlek!
Nem szóltunk semmit, csak öleltük egymást.
-Thalia? Harry? Végre megvagytok! Annyit kerestünk már titeket!
.Meggie! Jaj azt hittem, hogy sose látjuk már egymást többet! Nagy baj van, a pedofil, aki elrabolt még régen engem, újra itt van!
Elmeséltük Harry-vel együtt a többieknek, hogy mik történtek velünk.
-Semmi baj, itt vagyunk mindannyian, és meg fogunk védeni Thalia! Senki nem fog téged bántani!-mondta Louis. Annyira jól esett, hogy ezeket mondják nekem. Végre eljött az a pillanat, amikor azt mondhatom, végre megtaláltam az igaz barátaimat. (persze Meggie mellett, nála jobb barátnőt nem is kérhetne az ember.)
-Köszönöm szépen mindenkinek. Nagy ölelééés!
-Na, ideje visszamennünk Vicent (a lovas oktató) már biztos halálra aggódja magát miattunk. Na meg a lovak miatt is aggódhat.
Mindenki felült a lovára, és elindultunk, most már a hazavezető úton.
-Képzeljétek el, Harry úgy galoppozott a lóval ,mint egy igazi zsoké. De komolyan, nagyon jól csinálta, és a lovon maradt.-meséltem a többieknek.
-Komolyan? Hogy csináltad Harry?-vigyorgott Harry-re Liam.
-Pff.. aki tud, az tud...-elkezdtünk nevetgélni, a többieknek hála, most nem járt a pedofil emberen az eszem.
-Ott az istálló!-örült meg neki Niall.
-Na Harry, letudsz engem győzni egy "galopp versenyen"?-mosolyogtam rá.
-Persze. Bármikor.-igazából még mindig értetlenkedtem, hogy Harry hogy volt képes a lovon maradni, de hát aki ügyes, az ügyes.-De hogy kell elindítani?
-Majd én segítek.-elindítottam megint Bladio-t, és mi is utánuk galoppoztunk. Harry néha-néha kielőzött minket, de nem hagytuk magunkat. Hazza most is, mondhatni tökéletesen ült a lovon vágta közben.
Az istállóhoz érve még mindig száguldoztunk, és a karámnál álltunk meg. Nem hittem el, Harry Styles leelőzött!
-Harry, te hogy csináltad ezt?-kérdeztem értetlenkedve.
-Igazából, én sem tudom. Csak úgy jött.
-Thalia! Végre visszajöttetek! Mi tartott eddig? Hol voltatok?-jött oda hozzánk Vicent.
-Megtudom magyarázni Vicent!-elmondtam neki mindent elejétől a végéig. Eközben a többiek is megérkeztek. Minden lovat egyesével lecsutakoltak, majd csatlakoztam hozzájuk. A felszereléseket is lerendeztük.
-Na itt az ideje hazamenni-mondta Liam.
-Menjetek előre, én is mindjárt ott leszek.-csak Bladio-tól akartam elköszönni.

-Köszönöm táltosom, hogy elszöktél, így legalább 2 napot együtt tudtam tölteni Harry-vel, habár a körülmények nem voltak a legjobbak. Örökre hálás leszek neked Bladio!-megsimogattam puha nóziját, és a többiek után mentem. Az biztos, hogy ezt a két napot sosem felejtem el...

19.: A tónál

-Hahó Harry! Ez nem vicces! Hova mentél?- egy kicsit nagyon is kétségbeestem, hogy egyedül maradtam. Ekkor hallottam, hogy valami van a bokorba. Nagyon megijedtem, mozdulni sem tudtam.
-Itt vagyok. Csak khm..."meglocsoltam" a talajt.
-Azt hittem elmentél, vagy elvitt valaki! Szerintem induljunk el valamerre.
-De még sötét van, nem látunk semmit. Várjuk meg a reggelt.
Visszaültünk a földút szélére, Harry átkarolt, és vártuk, hogy kivilágosodjon. Időközben elnyomott az álom, Hazza vállára dőltem, és aludtam. Ezalatt kivilágosodott annyira, hogy legalább egy kicsit lássuk az utat.
-Jó hajnalt Thalia. Tudtál aludni?-kérdezte Harry, miután álmosan ránéztem.
-Hát tudtam, és te aludtál?
-Nem aludtam egy percet sem, de nem baj.
Nagy nehezen felálltunk, odaléptem Bladio-hoz, megpaskoltam a nyakát, és megegyeztünk, hogy most én ülök fel rá, Harry vezeti, majd cserélünk.
-Álljunk meg egy kicsit! Hangokat hallok. Ezek lehet, hogy Meggie-ék!!-örültem meg a hangoknak. Elmentünk a hang irányába, és tényleg egy csoport volt, csakhogy nem a mi csoportunk... Azért megkérdeztük, hogy merre juthatunk ki.
-Jó reggelt, csak azt szeretnénk megkérdezni, hogy merre van a kiút ebből az erdőből?-kérdeztem meg a csoport túravezetőjét. Ők csak néztek ránk, megkérdeztem még egyszer.
-Öm... Thalia, ezek nem angolok, nem értik, hogy mit mondunk-világosított fel Harry, miközben én már a fejemet fogtam.
-Ja, az más... De legalább téged felismertek, úgy látom-vigyorogtam oda, miközben a túracsoport több mint fele Harry körül volt, és aláírást kértek.
Mikor mindenki megkapta az autogramot Hazza-tól, tovább mentünk, de most már Harry ült a lovon, és én vezettem.
Egy tóhoz értünk.
-Ez tudom melyik tó! Ide akartalak titeket hozni! Innen már tudom a hazautat!!-örömömben megöleltem Harry-t. Ekkor egy öreg bácsi jött oda hozzánk.
-Sziasztok! Ti mit csináltok itt?-kérdezte.
-Öm... jó reggelt, semmit, mindjárt megyünk tovább-mondtam egy kicsit félve. Nem ismertem az öreget, és nem tudtam, hogy mit akart.-Maga kicsoda?
-Én régebben ennek az erdőnek voltam az erdésze. Már nyugdíjba vonultam, de minden nap kijövök ide. Úgy ismerem ezt a helyet, mint a saját tenyeremet.
-És esetleg nem látott errefelé egy deres színű lovat?-kérdezte Harry.
-Lovat? Erre? Láttam, nem is egyet. Egy 5 fős lovas csoportot láttam, arra mentek, és úgy látszott, hogy keresnek valamit.
-Azok Louis-ék lehettek! Mikor látta őket arra menni?-"faggattam" tovább az öreg bácsit.
-Még tegnap.
-És egy lovas nélküli lovat nem látott? Kék nyeregalátéttel, fekete nyereggel?
-Nem, lovas nélküli lovat nem láttam. Na de nekem már menni kell, sziasztok gyerekek.
-Viszlát!-köszöntünk el tőle.
-Ebben a tóban vannak halak?-érdeklődött Harry.
-Asszem nincsenek, de miért kérdezed?
-Csak köveket akarok dobálni a vízbe. Üljünk le egy kicsit.
Én leültem a szélére, és vártam, hogy Hazza is csatlakozzon. Vártam pár percet, majd hátra néztem, hogy mit csinál. A kis kavicsokat gyűjtögette, hogy dobálni tudja a vízbe.
-Így most úgy nézel ki mint egy kisfiú.-vigyorogtam.
-Ohh, olyan fiatalnak látszom? Mondták már páran...
-Áá, nem csak fiatal vagy, hanem "szerény" is. Amúgy is egy 18 éves ember nem öreg még. Na gyere, ülj már ide.
Nagy nehezen odajött mellém, és elkezdte dobálni a köveket.
-Jéé, mit találtam!-kicsit beljebb ment, hogy felvegye a talált dolgot, ekkor hirtelen eltűnt, és egy nagy csobbanást lehetett hallani. Ez a "gyerek" beesett a tóba!

-Na úgy kell neked Harry!-nem álltam fel neki segíteni, mert tudtam, hogy kicsi a víz, és leér a lába.
-Nem segítenél esetleg drága Thalia?-kérdezte gúnyos vigyorral.
-Nem.
-Na jól van... Ezt megjegyeztem!-felhúzott orral mászott ki a vízből. Mellém lépett, lerakta a földre a megmaradt kavicsokat.
-Mit szeretnél?-néztem fel rá büszke mosollyal.
-Én? Ugyan már. Semmit.-aztán hirtelen megfogott, és bedobott a vízbe.
-Harry!! Ezt miért csináltad? Segíts kimászni!
-Nem.
-Miért nem? Ja, már tudom... Akkor segíts nekem kimászni, menj be a vízbe, és én is segítek neked kimászni. Oké?
-Bocsi, vigyázni kell Bladio-ra, nem tudok segíteni.-mondta. Látszott, hogy büszke magára, és vigyorog az orra alatt.
-Kösd ki a lovat, és gyere be. Én biztos jobb úszó vagyok, mint te.-ezt csak azért mondtam, hogy bejöjjön.
-Thalia, nem tudom, hogy észre vette-e, de én nem tudom kikötni a lovat.
Oda mentem hozzájuk, egy faághoz kikötöttem Bladio-t, visszamentünk a tópartra, majd egymás kezét fogva beugrottunk a vízbe.
-Na, mit is mondtál, jobb úszó vagy, mint én? Ússzunk el a másik oldalra, és ha te nyersz, kérhetsz valamit tőlem, de ha én, akkor én kérek.  Áll az alku?-nyújtotta oda a kezét.
-Oké. Már gondolkozok is azon, hogy mit kérjek majd.-visszaszámoltam, nagy levegőt vettünk, és elindultunk. Olyan gyorsan úsztam, ahogy csak bírtam. Egy idő után láttam, hogy nincs Harry a közelemben, gondoltam biztos leelőztem. Mikor kiértem a másik oldalra, láttam, hogy Harry csak úgy tett, mint aki elindult, még ott volt, ahonnan indultunk.
-Harry Styles!! Még egy ilyen...!-ordibáltam oda neki, ő ezalatt csak nevetett.-Na jól van! Ezt megjegyeztem...
Visszaúsztam hozzá, amikor odaértem lepocsoltam büntetésül.
-Na jó, most tényleg úszok én is. Kaphatok előnyt?-a meggyőzés érdekében elkezdte rebegtetni a szempilláját.
-Na jó kaphatsz, de csak azért, hogy lássam, hogy most elindulsz.
Ismét visszaszámoltam, és Harry ezúttal tényleg elindult. Alig bírtam utol érni, de sikerült. Annyira elindultam, hogy le is előztem. Mikor a partra értem, fülig ért a szám.
-Chh, hagytalak nyerni-mondta Harry.
-Ugyan már Hazza, tudjuk, hogy én nyertem. És mivel én lettem a nyertes, kérhetek valamit.
-Oké, mit kérsz?
-Háááát, nem is tudom még... Eszembe jutott, egy csókot kérek-mosolyogtam.

-Azt nem kell kérni, kapsz kérés nélkül is.-és megcsókolt.
-Khm...elnézést. Tudnának nekem segíteni?-kérdezte tőlünk egy nő.
-Öm... Igen, mondja csak.-a kérdése csak annyi volt, hogy hol van a Patak Völgyi Lovasudvar (ott lovagolok). Megmutattam neki.
-Ideje tovább menni Harry. Még Rogue-t és a többieket is meg kell keresni.
-Oké, menjünk.
Kimentünk a partra, ki kötöttem Bladio kantárszárát, és elindultunk. Nem ültünk fel rá, nem akartam, hogy a nyereg vizes legyen.
-Thalia, az ott nem Rogue?!-mutatott egy irányba Harry.
-De az ő! Várj meg itt, utána megyek!-amilyen gyorsan csak tudtam, felültem Bladio-ra, vágtába ugrattam, és az elszökött ló után galoppoztunk.
-Na, megvan?-kérdezte Harry, miután visszamentünk.
-Igen, megvan végre-mondtam.-Melyikre szeretnél felülni?
-Nekem mindegy, csak ne menjen össze-vissza.
Oda adtam neki Bladio-t, én felszálltam a másik lóra, és elindultunk mint más sokszor ebben a két napban...
-Thalia...itt vagyok...erre....-megint hallottuk a hangot. De most nem csak hallottuk...

18.: Hol van a lovam?!

Hátra néztem, és Harry a földön ülve fogta a könyökét. Gyorsan leszálltam a lóról, és oda rohantam hozzá.
-Jézusom, Harry jól vagy?-kérdeztem aggódva.
-Nyugi Thalia, nincs semmi bajom, csak bevertem a könyököm.
-De biztos, jól vagy? Tudod mozgatni a karod? A fejedet nem ütötted be?
-Thalia, nyugi, mondom nincs semmi bajom. De hol van Bladio?
Segítettem neki felállni, és láttuk, hogy nem látjuk a lovát. Vagyis az enyémet.
-Nem láttátok merre ment?-kérdeztem egy kicsit kétségbeesve.
-Én csak Harry-re figyeltem, ahogy leesik-mondta Niall.
-Na jó, meg kell keresnünk!-jelentettem ki.
-De mi hogy keressük? Menjünk lépésben? Mást úgy sem tudunk csinálni.-mondta Liam.
-Nem baj, az a lényeg, hogy megtaláljuk! Harry, te ha gondolod szállj fel mögém a lóra, és úgy keressük. Oké?
-Jó, de fogunk vágtázni is, meg ugratni?-kérdezte Hazza egy kicsit félve.
-Hát ugratni nem, de ha meglátjuk a lovat, muszáj lesz vágtázni. Ne félj, kapaszkodj belém, és nem fogsz leesni.-mosolyogtam rá ,miközben "feldobtam" a lóra. Rogue megint elkezdett balhézni, ment össze-vissza...
Mikor nagy nehezen megállt, felszálltam, és megbeszéltük, hogy ki merre fog menni.
Én és Harry az erdőbe mentünk.
-Mindig ezt csinálja a lovad?-kérdezte Harry.
-Melyik? Bladio? Nem, sose csinálta még ezt, nem tudom, hogy miért szökött el...
-Lehet, hogy miattam, nagyon sajnálom Thalia.
-Ne magadat okold ezért Harry, biztos megijedt, hogy leestél róla, és ezért ment el.
Tovább mentünk. Lépésben nagyon lassan haladtunk, gondoltam elkezdünk ügetni. El is indultunk, ekkor megint egy pukkanás volt.
-Auuuu! Szólhattál volna, hogy figyeljek!
-Úristen, Harry nagyon sajnálom, elfelejtettem, hogy te nem tudsz még ügetni!! Ne haragudj!-leszálltam a lóról, segítettem neki felállni (megint),és megöleltem.
-Még egy ilyen, és gyalog megyek!-ekkor elkezdtünk mind a ketten nevetni. Rogue és mi is elfáradtunk, így leültünk egy fa tövébe. Harry leült mellém, megfogta a kezem, és még egyszer bocsánatot kért, hogy (szerinte) miatta szökött el Bladio.
-Harry, ha még egyszer bocsánatot kérsz, tényleg gyalog jössz tovább!-fenyítettem be vigyorogva.
-Jó, akkor nem mondom. Nem akarjuk tovább keresni?
-De, menjünk.
Felálltunk, odaléptem Rogue-hoz, kioldoztam a kantárszárat, és miközben Harry-nek segítettem felszállni, egy hang a nevemen szólított.
-Thalia...
-Tessék? Ki az?-fordultam a hang irányába, de nem láttam senkit.-Ki volt ez Harry?
-Kit láttál? Én nem láttam senkit.
-Én sem, csak hallottam, hogy valaki a nevemen szólított.
-Nem hallottam semmit. Biztos csak képzelődsz Thalia.
-Nem, nem képzelődök!
-Thalia.....-ekkor megint hallottam, hogy szólítanak.
-Na most se hallottad Harry?!
-De, most hallottam. Nézzem meg, hogy ki az?
-Ne, maradj itt, mindjárt összecsinálom magam!
-Ne félj Thalia, ha valaki bántani mer, szétütöm!-ölelt meg Harry.
Felszálltunk a lóra, elindultunk. Pár perc múlva hirtelen megtorpant Rogue, és nem ment tovább. Hiába rúgtam az oldalát, hogy induljon el, semmit nem csinált.
-Jaj, ha én ezt tudom, nem indulok el ezzel a lóval! Miért mindig akkor van napja, amikor ki akarom vinni terepre?-kérdeztem egy kicsit már idegesen.
-Szerintem valamit láthatott, de nem vagyok biztos.-ebben a pillanatban elsuhant valami előttünk, Rogue megijedt, egy hatalmasat ágaskodott, mi leestünk, és elgaloppozott.
-Na ez király, már egy lovunk sincs.. mihez kezdjünk most?!-a félelemtől ,és az idegtől könnybe lábadt a szemem.
-Hívjuk fel a többieket!-elővettem Harry a telefonját, és megkereste valamelyikük számát.-Ez nem igaz, nincs térerő...
-Akkor mi lesz? Hogy fogunk innen kijutni? Hogy fogjuk megtalálni a lovakat? Rogue egy díjugró ló, egy kisebb vagyonba kerül. Miből fogom én kifizetni? És mi lesz Bladio-val??!!
-Thalia, megkeressük a lovakat, ne aggódj.
-Thalia.... itt vagyok....-jött megint a titokzatos hang, majd eltört egy faág. Annyira megijedtünk, hogy amilyen gyorsan csak tudtunk, elfutottunk.
-Egyre jobban félek. Ki szórakozik velünk?
-Nem tudom, de remélem, hogy befejezi... Menjünk valamerre, hátha megtaláljuk a többieket, vagy legalábbis valamelyik lovat.
Elindultunk egy úton, de pontosan mi sem tudtuk, hogy merre visz. Már sötétedett, és el is fáradtunk, de nem akartunk megállni, csak mentünk. Ekkor nyerítést hallottam.
-Ez Bladio!! Ezer ló közül is megismerem a nyerítését!-elindultam a hang irányába, és megláttam a táltosom alakját.
Oda mentem hozzá, és megöleltem a nyakát. Legalább az egyik ló megvan.
-Na végre, hogy megtaláltunk Bladio! Vagyis inkább te találtál meg minket.
-Már késő van Thalia, és besötétedett. Mit csináljunk?-lépett oda hozzánk Harry.
-Nem tudom. Szegény Bladio, teljesen kifáradt. Üljünk le ide, és majd meglátjuk a többit.
Leültünk a föld út szélére, és csak néztünk ki a fejünkből. Legalább már egy ideje nem hallottuk ,hogy valaki szólongatna, és Bladio is megvan. Ő vígan legelészett, mi meg halálra fagytunk. Éjszaka sosincs 40°C-os meleg, főleg Angliába.
-Hát, nem ilyen ünneplésre számítottam... Egy jó napot akartam nektek szervezni, és tessék, miattam vagyunk itt az erdőben egyedül... Szép volt Thalia..
-Hát nem egy szokásos boldog évfordulót ajándék, de legalább örökre emlékezetes marad, hogy ketten eltévedtünk itt az erdőben, egy lóval.-mosolygott Harry.
Hirtelen erős szél támadt. Érdekes volt, és bizarr egyszerre, ugyanis az erdőben nem nagyon szokott fújni a szél. Összekuporodtunk, és vártuk, hogy csillapodjon.
Felnéztem, vagyis oldalra, és láttam, hogy nem látom Harry-t.
-Harry hol vagy???!!

17.: Boldog "Szülinapot" Fiúk!!

Sziasztok! Gondolom már tudjátok, hogy a One Direction ma ünnepli 2. évfordulóját. Ez a fejezet részben erre az alkalomra íródott. 

Happy "Birthday" Boys!! <3

Gyorsan felszaladtam a fürdőbe, rendbe raktam magam, és megkerestem a fiúkat.

-Boldog "szülinapot" fiúk!!-mentem oda hozzájuk.

-Óó,  szóval felébredtél?-kérdezte Louis vigyorogva.

-Igen, és amikor eszembe jutott, hogy ma ünnepelünk, egyből megkerestelek titeket. Igaz, hogy kb. 2 hete ismerjük egymást élőben, de olyan, mintha már 2 éve ismernénk egymást.

-Valaki nagyon fel van dobva ma-jegyezte meg mosolyogva Harry, és oda lépett hozzám.

-Hát igen, hiszem ma van 2 éve, hogy megalakult a One Direction.-nem is tudtam igazából én sem, hogy miért volt ennyire jó kedvem.-Büszke vagyok rátok fiúk!

-Ohh, köszönjük Thalia. Na, hogy tetszik a ház?

-Nagyon szupi.

Szét néztem és mindenütt szalagok, lufik voltak. A legjobban az a 'tábla' tetszett, amire nagy betűkkel volt felírva: Happy Birthday Boys!

-Kinek volt ez az ötlete amúgy?-kérdeztem.

-Meggie csinálta egyedül. Amikor felkeltünk már ilyen volt.-válaszolt Harry.

-De király ötlet volt Meggie. Nagyon jól néz ki.

-Már készültem erre. Vagyis tegnap, amikor hazamentem megkérdezni, hogy ide költözhetek-e, akkor beugrottam egy boltba, megvettem ezeket, és a bőröndben hoztam. Amúgy mit terveztetek mára?

Erre nem tudta senki sem a választ, nem volt ötletünk.

-Tényleg Thalia, nem úgy volt, hogy ma mész lovagolni?-kérdezte Liam.

-De igen, de most kihagyom, hogy tudjunk ünnepelni.

-Menjünk el mindannyian lovagolni!-adta az ötletet Louis.

-De Thalia-n és Meggie-n kívül senki más nem tud lovagolni Louis.-mondta Zayn. Hát igaza is volt.

-Nem baj, majd megoldjuk!-mondtam.-Na, akkor megyünk?

-Na jó, mehetünk-egyezett bele Zayn.

-Nem, még nem mehetünk! A torta még hátra van!-állított meg minket Meggie.

Kihozott egy nagy tortát, amire szintén rá volt írva, hogy boldog szülinapot, és a fiúk képe is rá volt téve. Jól nézett ki. Mindenki nagyon örült neki, de nem kell mondanom, hogy ki örült meg a legjobban a tortának. Mindenki evett belőle egy szeletet (Niall kettőt), én felmentem felvenni a lovaglónadrágomat, összeszedtem a lovas cuccokat, és lementem a kocsikhoz. Már mindenki ott volt, csak engem vártak.

-Jó ez a nadrág. Fel nem tudnám venni.-mondta Niall.

-Drága Niall:

1) ez egy lovaglónadrág

2) ez egy NŐI fajta, de van FÉRFI is, és ezt amúgy sem vennéd fel, mert ez az enyém.-tájékoztattam.

-Ohhh, már ééértem. Na menjünk.-szállt be a kocsiba.

Elindultunk. Gondoltam azért rákérdezek Harry-re, tudja-e, hogy én hol lovagolok.

-Amúgy Hazza, te tudod, hogy én hol lovagolok? Mert nagyon nem erre kell menni-vigyorogtam.

-Nem tudom,hogy hol lovagolsz, csak elindultam egy irányba. Vagyis elindultam One Direction. Érted, érted?-kacsingatott. Elkezdtünk nevetni Harry faviccén, és utána megmondtam, hogy merre kell menni, mert teljesen más irányba mentünk.

-Itt is vagyunk.-mondtam a többieknek, miután megérkeztünk, és kiszálltunk a kocsikból.

-Úú, de büdös van itt-fintorgott Louis.

-Te mondtad, hogy jöjjünk lovagolni, és amúgy sem büdös, hanem lóillat van!-raktam helyre Louis-t.-Gyertek, megkeresem az edzőmet, és megbeszélem vele a dolgokat.

Bementem az istállóba, egyből megtaláltam. Megkérdeztem, hogy kilovagolhatok-e a fiúkkal.

-Na megjöttem. Megkérdeztem, és elenged minket. Gyertek velem, megmutatom, hogy ki melyik lovon fog ülni.

Bevezettem őket az istállóba, Louis megint megjegyezte, hogy (szerinte) milyen büdös van ott.

-Tessék, itt vannak a lovak:

Harry, tiéd Rogue, az a deres ott szélen.

-Melyik itt a deres?-kérdezte. Oda vezettem, és megmutattam.

-Louis, tiéd lesz Báró, Rogue mellett van, a zöld kötőfékes.

Niall, tiéd Moonlight, Báró mellett.

Liam, te kapod Illusion-t, Moonlight mellett van.

Zayn, te Namor-on fogsz lovagolni.

Meggie, te gondolom Dilaberta-ra ülsz.

-Aha, megyek, hozom a nyerget.

-És te melyiken fogsz lovagolni Thalia?-érdeklődött Niall.

-Én a sajátomon, Bladio-n fogok. Na, most hogy mindenki megbarátkozott a lovával, gyertek velem a nyergesbe, hozzuk el a dolgokat.

Elmentünk, magunkkal vittük a felszerelést, a fiúk alig bírták, szerintük nehéz volt.

-Állj már meg Rogue! Mit csinálsz?-szegény Harry-nek meggyűlt a baja Rogue-val, alig akart megállni, és nem fogadott szót.

-Segítek Harry. Te fogd meg a kantárszárat, én meg felnyergelem.

-Ohh,köszi Thalia.

Nagy nehezen felnyergeltük, és láttam, hogy ma Rogue-nak napja van így sehogy sem fog engedelmeskedni, ezért Harry-vel lovat cseréltünk.

Adtam mindenkinek egy kobakot, senki sem tetszett, hogy fel kell venni, de muszáj volt.

-Mindenki kész?

-Igen is kapitány!-válaszolt Liam.

-Oké, akkor üljünk fel a lovakra.

Meglepődtem, mert mindenki fel tudott ülni, nem kellett senkinek sem segíteni. Megmutattam, hogy hogyan kell irányítani a lovat, és lépésben sorban elhagytuk az istállót.

-Merre megyünk Thalia?-ügetett oda hozzám Meggie.

-Hát jó kérdés. Szerintem menjünk el a tóhoz. Az úgy is messze van, addig elsétálunk, ott megpihenünk, és visszajövünk.

-Ez jó ötlet. Amúgy nézem a fiúkat, egész jól csinálják.

-Igen, én is meglepődtem. Talán kedvet kapnak a lovagláshoz, és majd ők is fogják csinálni.-mosolyogtam.

Mentünk tovább, ekkor egy pukkanást hallottam, valaki leesett a lóról!

16.: Tejszínhab

Már a nap is lement teljesen, de mi még mindig ott ültünk a tengerparton. Beszélgettünk mindenféléről, egyszer feltűnt nekem valami.
-Hol van Niall?-ekkor a hátam mögé néztem, és megtaláltam. A pulóverén fekve aludt. Mondani sem kell, nagyon cuki volt.
-Van egy ötletem! Kinél van tejszínhab?-kérdezte Louis nagy vigyorral az arcán.
-Eszedbe se jusson!-figyelmeztette Meggie.
-De ezt nem lehet kihagyni. Képzeld már el milyen "jól" nézne ki egy nagy tejszínhab bajusszal-mondta Liam, és kivette a kajás táskából a tejszínhabot.
-Meggie, mi nem vagyunk normálisak...
-Miért nem?
-Miért raktuk be a tejszínhabot?-kérdeztem nevetve. Ezalatt a fiúk egy kis bajszot csináltak Niall-nak. Sajnáltam szegényt, de nagyon vicces volt.
-Na készen van Mr.Horan. Most már inkább angolnak néz ki, mint írnek ezzel a bajusszal-jegyezte meg Zayn. Elővette a fényképezőt, és csinált vele pár képet. Mivel sötét volt, vakuzni kellett, és erre fel kelt Niall. Semmit nem vett észre, mi meg úgy nevettünk, hogy majdnem megfulladtunk.
-Mit nevettek?-kérdezte álmosan.
-Semmit-válaszoltunk kórusban.
Még egy utolsót nevettünk Niall-en, és kezdtünk összepakolni.
Amikor készen voltunk, elindultunk a kocsikhoz. Niall még mindig nem vette észre az újdonsült bajszát. Pár perc múlva megszólalt a telefonom. Anya volt. Azért hívtak, hogy szóljanak, megérkeztek.
-Ez mégis mi a jó franc az arcomon?!!-meglátta Niall az arcát a kocsi ablakában. Ekkor nagy röhögésbe kezdtünk.-Ki volt ez??
Nem szóltunk semmit, csak Louis-ra mutattunk. Jó, nem volt szép, hogy bemártottuk, de nem lehetett kihagyni. Na meg kíváncsiak voltunk, hogy mi lesz a büntetése.
-Jól van Louis, ezt nem kellett volna!-megfogta Niall Louis karját, és belelökte a vízbe. Szegény Louis akkorát csobbant a vízben, mint egy bálna. Ekkor már fulladoztunk a röhögéstől.
-Most hogy nézem, nem is áll olyan rosszul ez a bajusz-jegyezte meg Niall.
Kimászott Louis a vízből, be akart szállni Harry kocsijába, persze ő is nevetett.
-Állj csak meg Louis! Ilyen vizesen nem szállsz be a kocsimba!-állította meg Hazza.
-Na jó, akkor megyek Zayn-hez-mondta Louis felhúzott orral.
-Ilyen vizesen ide sem szállsz be Louis! Van egy ötletem! Sétálj addig a kocsi mellett, míg meg nem száradsz!
-Na jól van!-mondta ismét sértődötten Louis, persze csak viccelt.
Elindultunk, azt hittem megfulladok a röhögéstől Meggie-vel együtt. Nagyon vicces volt, hogy a két kocsi kb. 2-vel megy, Louis meg ott megy mellette, hogy megszáradjon. Direkt megnéztem az időt, 2 és fél óra alatt értünk Doverből Londonba olyan gyorsasággal, ahogy elindultunk. Abban az utcában, ahol a házunk van, beszállhatott a kocsiba Louis is. Így az utolsó 600 méter normális tempóban tettük meg, és hazaértünk.
-Na, jót sétáltál Louis?-kérdezte bosszúálló vigyorral Niall, akin még mindig ékeskedett a tejszínhab bajusz.
-Igen, nagyon jó volt ez a séta Mr.Horan.-mondta Louis angol úriember módjára.
Lepakoltunk, leültünk a kanapéra, és bekapcsoltuk a TV-t. Épp díjugratás volt benne.
-Juj, ezt nézzük!-fogtam meg Liam kezét, hogy ne kapcsoljon tovább.
-Nem is mondtad, hogy szereted ezt a sportot!-lepődött meg.
-Hát szeretem, és csinálom is, csak most nem lehet menni lovagolni, mert az edző elutazott. Jövő héten már mehetek is.
-Az király. Majd elkísérlek, szeretném megnézni ,hogy hogy ugratsz.-mondta Liam.
Én nagy érdeklődéssel néztem tovább a díjugratást, a többiek annál kevésbé...
-Ez meddig tart még?-kérdezte Niall, egy kicsit már kezdte unni.
-Nyugi, még nincs vége. Amúgy nem akarod már lemosni a bajszod?
-Talán zavar hölgyem?
-Nem, csak na... De pssszt, még nincs vége!!
-Ha nem haragszotok, én már megyek aludni.-mondta Zayn, és egy nagyot ásított.
-De ha annyira zavar, elkapcsolhatunk.-adtam oda a távirányítót.
-Nem kell, tényleg álmos vagyok már. Jó éjt!
Kis idő múlva vége volt a díjugratásnak is, így elkapcsoltunk. Már nagyon álmos voltam, de nem akartam még felmenni. Kényelmes volt Harry ölében feküdni.
-Már én is megyek, mindjárt elalszok. Jó éjt!-köszönt el Niall.
A többiek is felmentek, csak mi ketten maradtunk, Hazza és én.
Megnéztem, hogy mit csinál, már aludt. Nem akartam felkelteni, hát kikapcsoltam a TV-t, és visszafeküdtem az ölébe aludni.
Reggel, amikor felkeltem, Harry nem volt ott. Sőt senki. Felültem, és szét néztem. A ház ki volt díszítve, először nem tudtam az okát. Aztán rájöttem: ma ünnepelünk!

15.: Új lakók

-Na, mondjátok, mi a jó hír?-kíváncsiskodtam.
-Bocsi, rosszul mondtam. Van egy jó, és egy rossz hírünk. Melyikkel kezdjük?-kérdezte Harry.
-Hát, először a jó hírt szeretném hallani.
-Oké, a jó hír az, hogy anyukád megengedte, hogy találkozzunk egymással, szóval bármikor meglátogathattok.-mosolygott.
-Komolyan? Óó, köszi anya!-mentem oda anyához, hogy megöleljem.
-Szívesen. Reggel mindent megbeszéltünk a fiúkkal.
-És, mi a rossz hír?-kérdeztem egy pöppet félve.
-A rossz hír az, hogy kaptam egy ajánlatot munka ügyben...-kezdte mondani anya.
-És ez miért rossz?
-Azért rossz, mert nem itt van Londonban, hanem Glasgow-ban.
-Hogy hol?? Az Anglia másik végében van! Így hogy fogok majd találkozni Meggie-vel, és az 1D-vel?-mikor meghallottam, hogy anya hol kapott új állást, teljesen elképedtem. Nem tudtam elképzelni, hogy mi lesz, ha elköltözünk.-És egyáltalán miért nem jó a mostani munkád? Itt van Londonban, nem kell sokat utazni, és még jól is fizet!
-De Thalia, ez egy kihagyhatatlan ajánlat.
-Nem! Én nem megyek innen sehová! Nem hagyom itt a barátaimat!
-Nyugi Thalia, megoldjuk!-nyugtatgatott Meggie.
-Van egy óriási ötletem!-mondta Amanda.-Mivel te nem akarsz jönni, ezért maradhatnál itt, és hogy ne legyél egyedül ide költözne a One Direction, mert hozzájuk most törtek be. És ha megengedné Meggie anyukája, akkor ő is ide költözne. Én meg anya elköltöznénk Glasgow-ba, és így jó lenne mindenkinek. Na, király vagyok, vagy király vagyok?-osztotta meg Amanda az ötletét velünk, miközben büszke fejet vágott.
-Ez nagyon jó ötlet! Mit gondoltok?-fordultam a fiúkhoz, és Meggie-hez.
-Ez tényleg jó ötlet!-mondta Liam.
-Mit gondol Mrs. Johnson?-kérdezte Meggie.
-Hát...nem is tudom...na jó, ide költözhettek.
Nagyon örültem, hogy anya megengedte, hogy így legyen a dolog.
-Köszi, köszi, köszi, köszi!-olyan szorosan megöleltem anyut, hogy szinte majdnem megfulladt.
Megbeszéltük a továbbiakat, hogy mi hogy lesz ezentúl. Az 1D haza ment, hogy elhozzák a cuccukat, én addig rendbe raktam magam, és megettem egy szelet pirítóst. Már csak attól teljesen izgalomba jöttem, hogy belegondoltam, hogy pár perc múlva ide költözik Harry, na meg persze a One Direction.
Már csak egy kérdés maradt: megengedi Meggie anyukája, hogy hozzánk költözzön? Reméltem, hogy elengedik.
-Na, én megyek, és megkérdezem anyát.-vette fel a cipőjét Meggie.
-Sok sikert!-mondtuk szinte egyszerre.
Ezalatt anya felhívta a főnökét, megbeszélték a dolgokat, és kezdett összepakolni.
-Amúgy hol fogtok lakni? Már lakást is találtatok?-kérdezősködtem.
-A cég ad egy lakást, amíg ott dolgozok, az a miénk lesz. Nagyon jó helyen van, szép kilátás van a területre. Légyszíves nézd már meg Amandát, hogy ő pakol-e már. És ha nem, akkor mond már meg neki, hogy pakoljon.
-Oké, megyek.
Felmentem, bekopogtam a tesóm szobájába, és bementem.
-Anya küldött, hogy megnézzem, hogy pakolsz-e már. Szeretném megköszönni, hogy kitaláltad ezt a dolgot. Ha ez nem jut az eszedbe, itt kéne hagynom mindent, és mindenkit. Nem is tudnám elképzelni, mi lenne, ha...
-Oké, oké. Ebben nem is kell belegondolni, hogy mi lett volna ha... Már meg van oldva-mosolygott.
-Köszi még egyszer.-megöleltem, és segítettem neki bepakolni. Amikor végeztünk, lementem a nappaliba, és abban a pillanatban toppant be Meggie. Szomorú képet vágott, tudtam, hogy mi a helyzet...
-Nem engedik meg, hogy ide költözz?-kérdeztem szomorúan. Rám nézett, majd elkezdett vigyorogni.
-De elengednek!
-Ezaz!! Ez király!-elkezdtünk ugrabugrálni.
-Öm... esetleg zavarok?-jött oda hozzánk Louis vigyorogva.
-Nem dehogy, csak annak örülünk, hogy Meggie is ide költözhet!
-Na ez nagyon jó, így már mindenki itt van-mosolygott ránk, majd bement a konyhába.
Anya, és Amanda már összepakoltak. Kicsit csodálkoztam, hogy ilyen hamar összeszedték a dolgokat, és már készen álltak az indulásra.
-Már készen is vagytok?-kérdeztem.
-Igen, készen vagyunk. Lassan indulni is kéne, mert már vár az új főnök, és még oda is kell érni, kipakolni, stb.
-Hát, akkor itt a búcsúzkodás ideje-mondtam halkan. Kicsit rossz volt úgy elbúcsúzkodni, hogy Anglia másik végére költöznek.
-Legyél jó Thalia, ha bármi van, azonnal hívj, a házat ne nagyon verjétek szét, és vigyázz magadra!-ölelt meg anya.
-Oké, megígérem, vigyázni fogok magamra, minden rendben lesz. Ha megérkeztetek, hívjatok fel!
Oda mentem Amandához is.
-Hát hugi, remélem jó helyre költöztök, azért majd ne nyugodj meg, meg foglak látogatni, és majd lesz kivel veszekedni-öleltem meg őt is mosolyogva.
-Box órákat fogok venni, és majd meglátjuk a dolgokat! Ja, és a szobámat ne nagyon forgassátok fel!-vigyorgott.
Kikísértem őket a kocsihoz, segítettem bepakolni, beszálltak a kocsiba, utoljára elköszöntünk egymástól, és elmentek...
-Hát elmentek...-mondtam egy kicsit szomorúan.-Na gyertek, megmutatom ki hol fog aludni. Vagy legalábbis megmutatom a szobákat. Nem olyan jók, mint a tiétek, de hát na.
Felmentünk az emeletre, megmutattam a "kínálatot". Mindenki elfoglalta a számára szimpi szobát. Liam, Zayn, és Niall foglalta el anya szobáját, Louis, és Harry Amanda szobáját, Meggie és én pedig a szobámat foglaltuk el. Minden szobába két ágy volt, régebben nem tudtam elképzelni, hogy mi értelme van, de most már jó, hogy két ágy van mindenütt. Még délelőtt volt, nem tudtuk, hogy mit csináljunk.
-Menjünk el Dover-be, a La-Manche partjára!-szólalt meg Louis.
-Oké, menjünk. Akkor mindenki szedje elő a fürdőruháját!-adta ki a "parancsot" Liam.
Felvettük a fürdőruhánkat, rá egy pólót, és egy nacit, és készen voltunk az indulásra, de azért még csináltunk pár szendvicset. Beszálltunk a kocsikba, és a fehér sziklák felé vettük az irányt. Nem kellett sok idő, hamar megérkeztünk. Kivettük a csomagtartóból a cuccokat, egész pontosan egy halom kaját. Lementünk a partra, leraktuk a táskákat, levettük a pólót és a nadrágot, és egyenesen bementünk a vízbe. Niall és Zayn kint maradt. Zayn a víz miatt nem csatlakozott hozzánk, Niall pedig a kaja miatt. Ahogy letettük a kajás táskát, egyből elkezdte tömni a fejét. Mikor végzett, akkor bejött.
Nagyon jól szórakoztunk. Kezdett sötétedni. Kiültünk a partra, bár nem volt a legjobb ötlet, mivel a La-Manche partján nem homok, hanem kavics van, és nem a legkényelmesebb azon ülni, de a naplemente gyönyörű látványa elterelte a figyelmet. Mindenki leült, és csak a tájat, és a vizet nézte. Na meg a napot, ahogy szépen lassan eltűnik. Én természetesen Harry mellett ültem. Átkarolt, és csak ültünk. Ekkor éreztem: egy új élet kezdődik számomra...

14.: Mi történt itt?

Helló megint! Mivel sokan írtátok üziben is, és itt is, hogy nagyon kíváncsiak vagytok a folytatásra, (aminek nagyon örülök) ezért gondoltam, hogy mielőtt elutazok írok még egyet, hogy ne kelljen annyit várni rá. :)

-Micsoda? Betörtek?
-hát csak szét kell nézni, és látod, hogy mi van!-mondta Harry.
-Itt mégis mi a franc történt?-kérdezte Liam tátva maradt szájjal.
-Betörtek...
Ekkor meghallottuk, hogy valami leesett. Ezek szerint a betörő még ott volt.
-Úristen Harry, nagyon félek!-bújtam oda hozzá, mikor meghallottam a hangot.
-Ne félj Thalia, megvédelek!
Ekkor megint hangokat hallottunk. Az illető éppen jött le az emeletről.
-Most mit csináljunk? Mindjárt összecsinálom magam!-mondta Niall, és ő is hozzábújt Harry-hez. oké, nem úgy mint én, de vicces volt. Csakhogy abban a helyzetben senkinek nem volt vicces kedve.
-Nem kéne hívni a rendőrséget?-kérdezte Meggie remegő hangon.
-Ne, majd talán később...-mondta Zayn.
-És ha addigra már darabokban leszünk??-mondta Meggie egy kicsit hangosan.
-Ha ilyen hangosan beszélsz, akkor tényleg darabokban végezzük!
Egy kis idő múlva már nem hallottuk azt a bizonyos hangot...
-Én bemegyek, megnézem, hogy mi van ott-indult be Harry.
-Azonnal állj meg! Nem mehetsz oda!-fogtam meg a karját.
-Thalia, mégsem ülhetünk itt ölbe tett kézzel, miközben valaki épp kirabolja a házat!
-Oké, de akkor én is megyek!
Elindultunk ketten a nappaliba, amilyen halkan csak tudtunk. Amikor beértünk nem láttunk semmit. Már csak azért sem, mert kezdett sötétedni, és villanyt nem akartunk kapcsolni.
-Itt nincs senki, menjünk fel az emeletre!-indult el Hazza a lépcső felé.
Felmentünk nagyon lassan. bárcsak ne mentem volna fel... Lesokkolt a látvány, ami akkor ott fogadott...
-Úristen, itt meggyilkoltak valakit?!-kérdeztem lefehéredve, azt hittem elájulok.
A padlón kis vértócsák voltak, csirke fejek, lábak. Valami überelmebeteg lehetett a betörő. Végig mentünk a folyosón, a csirkemaradványokon kívül semmi mást nem láttunk. Benéztünk minden szobába, fel volt dúlva, de a betörő nyomát sehol sem láttuk, pedig még mindig ott volt.
Elérkeztünk Harry szobájához. -Ha eddig nem volt sehol, ott lesz a betörő-gondoltam magamban. Nem mertem hangosan mondani, nem akartam idegesíteni Harry-t. Benyitottunk oda is... Igazam volt, ott volt a váratlan vendég... Épp Harry cuccai közt kutatott.
-Ott van, oda szólok neki!
-Ne szólj Harry, lehet, hogy fegyver van nála!-próbáltam lebeszélni, de nem hallgatott rám.
-Állj! Ki vagy, és mit keresel itt?-kérdezte hangosan.
Felénk fordult a betörő, ekkor a várnyomásom 200 felett járhatott, nagyon féltem.
-Te?!-reagált Harry kikerekedett szemekkel, mikor meglátta a betörő arcát.
-Ki ez Hazza?-kérdeztem tőle.
-Igen, én vagyok az Harry. Emlékszel még rám?-kérdezte a sötét alak sejtelmes vigyorral az arcán.
-Mit keresel te itt?-kérdezte Harry.
-Az ég szerelmére mondja már meg valaki, hogy ki van ott!!!-mondtam már hangosan.
-Ha annyira szeretnéd tudni drága, Vanessa vagyok, Harry barátnője.
-Mi van?! Neked barátnőd van Harry?-fordultam Harry-hez, akkora szemekkel, mint egy gumilabda.
-Ugyan már Vanessa, sose jártam veled! Nem is akartam! Te híresztelted mindenkinek azt, hogy járunk. Amúgy is már van barátnőm!-ezzel a válasszal egy kicsit megnyugtatott.
-Inkább jársz ezzel a kis rondasággal, mint velem? Pfff... mindig is kicsinyes igényeid voltak...-mondta flegmán Vanessa.
-Most azonnal tűnj innen, különben hívom a rendőrséget!!
Eközben már a többiek is feljöttek, nem tudták, hogy mi tartott eddig.
-Vanessa?! Te mit keresel itt?-kérdezte Niall, mikor meglátta Harry szobájában.-Jól vagytok Thalia?
-Igen, nincs semmi bajunk, csak nagyon megijedtem-nem bírtam, hát elsírtam magam az ijedségtől.
-Semmi baj Thalia, már nem kell félni!-ölelt át Louis, hogy ne féljek annyira.
-Óó, tehát összejött a kis csapat. Mi van, már két kretén is csatlakozott hozzátok?-szólalt meg Vanessa...
-Még egyszer nem mondom! Most azonnal tűnj innen, és soha többet ne lássalak!-mondta Harry, már egy kicsit ordibálva.
-Jól van drágám, már itt se vagyok. Puszpá mindenkinek.-dobott egy puszit, és kiment a szobából. Legszívesebben felrúgtam volna csillagnak, nagyon irritált a feje.-Ja igen, a pipiket én dobáltam szét, hogy csináljátok össze magatokat. Látom sikerült-szólt vissza gúnyos mosollyal a kicsit sem szép arcáról.
Mikor Vanessa elhagyta a házat, mindannyian lementünk a nappaliba.
-Ez a csaj elmebeteg!-mondta Liam.
-Hát az...  Nem tudom, hogy mikor fog végre békén hagyni...
-Honnan ismered Harry?-kérdeztem tőle, miközben átkarolt.
-Épp ezaz, hogy csak a nevét tudjuk. Egy szó szerint őrült rajongó. Mióta turnéra járunk, sose hagy békén, mindig a nyomunkba van, minden koncerten ott van. Ami nem is baj, csakhogy kutat utánunk. Egész 'ismeretségünk' alatt egysze beszélgettem vele egy dedikáláson, azóta mindenkinek azt mondja, hogy járunk. És tessék, most meg betört ide. Nem százas... Nagyon bátor voltál!
-Én bátor? Azt hittem párszor, hogy összecsinálom magam-mondtam, és elpirultam.-Tényleg, ki fogja feltakarítani a csirkés dolgokat?
-Majd feltakarítjuk. Nem akarok most ezzel foglalkozni. Legalábbis én nem.
Csöndben ültünk, nem szóltunk semmit egymáshoz. Az óra éjfélt ütött, és eszembe jutott, hogy nekünk még haza is kéne menni...
-Ezek után hol fogtuk aludni?-kérdezte Meggie.
-Hát itt. Mást úgyse tudunk csinálni.
-Itt nem maradhattok! Egy őrült nő tört be hozzátok, és még itt akartok aludni? Szó sem lehet róla!
-Akkor mégis hol aludjunk Thalia?-kérdezte Harry.
-Nálunk!
-Nálatok? De hát az anyukád eltiltott minket tőled.
-Nem érdekel! Én azt szeretném, hogy ha a pasim, és a barátaim nálam aludnának!-mikor kimondtam a 'pasim' szót, eszembe se jutott, hogy a többiek nem is tudják, hogy mi van Harry és köztem.
-Pasid?-kérdezte Louis.
-Öm... hát igen... Thalia és én összejöttünk-mondta Harry szerényen.
-Gratulálunk!-mondták majdnem egyszerre.
-Na, akkor gyerünk hozzám.
Bezártuk a ház ajtaját, és elindultunk a kocsik irányába. Beszálltunk, és elmentünk hozzánk.
-Halkan menjünk, úgy látom, hogy anyáék alszanak.-mondtam.
Bementünk. Hát rosszul hittem... anya még fent volt...
-Ti mit kerestek itt?-kérdezte anya.
-Itt fognak aludni, mert náluk betörtek.
-De megmondtam, hogy...
-Tudom, megmondtad, de én nem bírom ki, hogy ne találkozzak velük! Ha nem tetszik, nem tudok erre mit mondani, sajnálom.
-Na jó, holnap reggel megbeszéljük! Most menjetek aludni.
Felmentünk az emeletre, szerencsére nagy a szobám, így mindenki elfért.
Louis, Liam, Niall, Zayn és Meggie a földön aludtak, én az ágyamon Harry-vel. Nem kell rosszra gondolni, nagy francia ágyam van, így ő az egyik végében, én meg a másik végében aludtunk.
Reggel, mikor felkeltem, már mindenki fent volt rajtam kívül, mert nem volt senki más a szobában.
Lementem megnézni, hogy mi a helyzet. Meglepett, amit láttam. Anya, és a One Direction együtt egy asztalnál beszélgettek.
-Jó reggelt Thalia!-jött oda hozzám Harry, és egy 'jó reggelt' csókot kaptam.-Van egy jó hírünk!

13.: Irány Liverpool!

Üdv olvasók! Holnap ismét elutazok, és nem leszek gépközelben, így a mai az utolsó rész. Legközelebb 21-e után jön következő. Addig is itt a 13-ik rész. :)

Jó ötletnek tűnt egy darabig, aztán rá kellett jönnöm, hogy mégsem az. Emeletes házunk van, és a szobám az első emelten van. Onnan mégsem ugorhatok ki. Gyorsan felhívtam a fiúkat, megkérdeztem, hogy hol vannak.
-Szia Harry, hol vagytok most?
-Még itt vagyunk a házatok előtt, gondolkodunk a"kiszabadításodon".
-Na, akkor van egy ötletem. Mi lenne, ha kimásznék az ablakon?
-Az jó ötlet. De hogy szedjünk le onnan?-kérdezte Harry.
-Hát épp ezért hívtalak titeket. Meggie veletek van?-azért kérdeztem, mert anya a fiúkkal együtt őt is kidobta a házból.
-Igen, itt van. Nincs valami hosszú kötélszerűséged?
-De, minden polcon van kettő...-mondtam kicsit gúnyosan.
-Azt kérdezi Niall, hogy tudsz-e fára mászni? Mert ha igen, akkor le tudsz jönni a fán keresztül.
-Na ez király ötlet. Csak anya figyelmét kell elterelni, mert elég feltűnő, hogy mászik le a lánya a fán. Megoldom, várjatok meg!
Letettük, és behívtam a szobámba Amanda-t.
-Tudom, hogy mostanában sok szívességet kérek tőled, de most vészhelyzet van!
-Mit tervezel Thalia?-kérdezte Amanda értetlenkedve.
-Mivel anya nem enged el a koncertre, ezért megszökök. Neked el kéne terelni a figyelmét, és hallgatni erről az ügyről.
Ekkor megszólalt a csengő. Gyorsan kinéztem az ablakon, nem a One Direction csengetett. Ezek szerint megjött az osztályfőnök...
-Na megjött Mrs. Vén Asszony, így anya el lesz vele. Akkor ha anya kérdezi, hogy mit csinálok, és menjek le, akkor mond azt, hogy rosszul voltam, és lefeküdtem aludni.
-De sokkal fogsz nekem jönni ezért! Menjél, tarom a szám, és falazok neked.
-Köszönöm Amanda, te vagy a legjobb tesó!-megöleltem, és kimásztam az ablakon a legvastagabb faágra, és kezdtem lefele mászni.
Mentem lefelé, mikor megszakadt a ruhám. Hát egyáltalán nem örültem neki, mert a kedvenc pólóm volt, de mindegy. Vissza mégsem mehettem. Az ablakhoz értem, és lelassítottam. Benéztem az ablakon, anya és az osztályfőnök beszélgettek, Amanda pedig a háta mögött mutatta, hogy siessek. Úgy is tettem, siettem, majd leugrottam a fáról, és gyorsan a kocsihoz futottam, nehogy kijöjjön anya. Egyértelműen két kocsival jöttek, én a Harry kocsijába ültem be.
-Na ki van itt?-kérdeztem vigyorogva.-Na menjünk gyorsan, nehogy lebukjunk!
El is indultunk, felhívtam Amanda-t, hogy még egyszer megköszönjem neki, amit tesz értem.
Négyen voltunk Harry kocsijába, Harry, Louis, Meggie, és én. A többiek Zayn új kocsijával jöttek.
-Mennyi az idő? Oda érünk?-izgultam az idő miatt.
-Nyugi van Thalia, oda érünk időben. Amúgy is van egy előzenekar is.
-És kik az előzenekar?-érdeklődött Meggie.
-The Wanted.
-Őket nem szeretem annyira...
-Még jó, akkor mi lenne a One Direction-al?-kérdezte Louis sértődötten. Persze csak viccelt.
Egy idő után mindenki csöndben ült. Nem szeretem annyira a csöndet, hát indítottam zenét. Mondani sem kell, hogy melyiket. Elindult a zene, Louis-nak egyből felcsillant a szeme.
-Jééé, ez tök jó szám, kik éneklik?-viccelődött.
-Gondoltam, hogy meg fogsz szólalni Louis, bíztam benned.-vigyorogtam hátra.
Elkezdtük énekelni, jól elvoltunk.
Mikor megérkeztünk Liverpool-ba, azon belül a koncert helyszínre, tátva maradt a szám. Annyi embert egy helyen még életemben nem láttam, mint akkor ott.
-Azta, ők mind miattatok jöttek ide?-ámuldoztam.
-Hát reméljük-mondta Harry mosolyogva.
Bementünk valahova, kiszálltunk a kocsiból, és bementünk az épületbe. Közben Zayn kocsija is begördült, így meg volt a csapat. Meg mi ketten Meggie-vel...
-Nekünk ki kéne menni a nézőtérre, hogy legyen helyünk, hogy lássunk mindent. Vagyis mindenkit.-mondta Meggie.
-Nem, ti nem mentek sehova. Maradjatok még nyugodtan. Mivel VIP jegyetek van, így nektek külön helyetek lesz, ahonnan mindent fogtok látni.-marasztalt Liam.
Ekkor ismét megszólalt a telefonom. Ismeretlen volt....
-Ezt nem hiszem el...
-Mit nem hiszel el?-kérdezte Harry.
-Valaki mostanában szórakozik velem, felhív rejtet számon, nem szól bele, aztán meg belevisít... Valami boldogtalan csinálja ezt...
-Ne foglalkozz vele, majd csak megunja.
Szét néztünk, hogy milyen is a színfalak mögött, nagyon király volt.
Hét óra volt, kezdődött a koncert. Az egyik biztonsági a helyünkre kísért, tényleg a legjobb helyet kaptuk, mindent láttunk.
Feljött a One Direction a színpadra, mindenki sikítozott. Persze mi is, mégis csak az 1D koncertjén vagyunk. A What Makes You Beautiful volt az első számuk, majd a Gotta be you, One Thing, és így tovább. Végig énekeltük, táncoltuk a számokat, fergeteges volt ez az egész. A More Than This volt a következő számuk a többi után. Harry "konferálta" fel.
-A következő számot egy nagyon kedves lánynak küldöm, nagyon jó vele lenni, és mindent megtudunk beszélni. Thalia, remélem ez a kedvenc számod!-oda nézett rám (tudták, hogy hol van a helyünk), és rám kacsintott. Olyan édesen mondta, legszívesebben felmentem volna a színpadra, és megcsókoltam volna, de hát mégis csak koncerten vagyunk. I'm broken, do you hear me? Kezdte el az éneklést Liam.
Minden jelenlévő ember énekelte, csak úgy, mint a többi számot.
A koncertnek lassan vége volt, elköszönt a One Direction a közönségtől, és mi ketten pedig az öltözők felé vettük az irányt.
Ott várt minket Harry, és Zayn. Már majdnem ott voltunk velük szemben, amikor egy nagydarab, részeg pasas elém állt, és elkezdett nekem beszélni...
-Hellóka, mi járatban erre felé?-eközben már nyújtotta a karját, hogy megfogja a derekam. Nos, egy kicsit meglepődtem, hogy hogy került az az ember oda...
-Héj, te mégis mi a francot csinálsz a csajommal?-jött oda Harry, arrébb lökve a nagydarab embert.
-Te nekem ne beszélj göndörke, én vagyok a jobb-mondta, bár annyira részeg volt, hogy alig bírt beszélni...
Harry behúzott neki egyet, a hapsi összeesett, és otthagytuk.
-Jól vagy Thalia, nem bántott?-fogta meg a vállam Harry.
-Nem, nincs semmi bajom, köszi, hogy megmentettél Super Harry-mosolyogtam, és megpusziltam.
-Ez király volt! Vagyis az a rész, amikor behúztál neki egyet!-mondta Meggie.-Na mi megyünk a többiekhez.
Elmentek Zayn-el, ahogy mondta Meggie.
-Mit is mondtál? Kit hagyjon békén?-kérdeztem felhúzott szemekkel, mosolyogva.
-Hát a csajom!-csókolt meg Harry.
Nagyon örültem, hogy így összejöttünk. Csatlakoztunk a többiekhez.
-Na, menjünk haza, vagy menjünk bulizni valahova?-kérdezte Niall.
-Buli!!!-mindenki egyértelműen válaszolt.
Beszálltunk a kocsiba, és hazamentünk. Útközben úgy döntöttünk, hogy otthon bulizunk.
Mikor hazaértünk kiszálltunk. Megint mi értünk oda elsőnek. Harry kinyitott a kaput, de észre vette, hogy nyitva maradt. Gondoltuk, hogy nyitva hagytuk. Nagyot néztünk, amikor a ház ajtaja is nyitva maradt, bementünk, minden fel volt forgatva.
-Ide betörtek!