14.: Mi történt itt?

Helló megint! Mivel sokan írtátok üziben is, és itt is, hogy nagyon kíváncsiak vagytok a folytatásra, (aminek nagyon örülök) ezért gondoltam, hogy mielőtt elutazok írok még egyet, hogy ne kelljen annyit várni rá. :)

-Micsoda? Betörtek?
-hát csak szét kell nézni, és látod, hogy mi van!-mondta Harry.
-Itt mégis mi a franc történt?-kérdezte Liam tátva maradt szájjal.
-Betörtek...
Ekkor meghallottuk, hogy valami leesett. Ezek szerint a betörő még ott volt.
-Úristen Harry, nagyon félek!-bújtam oda hozzá, mikor meghallottam a hangot.
-Ne félj Thalia, megvédelek!
Ekkor megint hangokat hallottunk. Az illető éppen jött le az emeletről.
-Most mit csináljunk? Mindjárt összecsinálom magam!-mondta Niall, és ő is hozzábújt Harry-hez. oké, nem úgy mint én, de vicces volt. Csakhogy abban a helyzetben senkinek nem volt vicces kedve.
-Nem kéne hívni a rendőrséget?-kérdezte Meggie remegő hangon.
-Ne, majd talán később...-mondta Zayn.
-És ha addigra már darabokban leszünk??-mondta Meggie egy kicsit hangosan.
-Ha ilyen hangosan beszélsz, akkor tényleg darabokban végezzük!
Egy kis idő múlva már nem hallottuk azt a bizonyos hangot...
-Én bemegyek, megnézem, hogy mi van ott-indult be Harry.
-Azonnal állj meg! Nem mehetsz oda!-fogtam meg a karját.
-Thalia, mégsem ülhetünk itt ölbe tett kézzel, miközben valaki épp kirabolja a házat!
-Oké, de akkor én is megyek!
Elindultunk ketten a nappaliba, amilyen halkan csak tudtunk. Amikor beértünk nem láttunk semmit. Már csak azért sem, mert kezdett sötétedni, és villanyt nem akartunk kapcsolni.
-Itt nincs senki, menjünk fel az emeletre!-indult el Hazza a lépcső felé.
Felmentünk nagyon lassan. bárcsak ne mentem volna fel... Lesokkolt a látvány, ami akkor ott fogadott...
-Úristen, itt meggyilkoltak valakit?!-kérdeztem lefehéredve, azt hittem elájulok.
A padlón kis vértócsák voltak, csirke fejek, lábak. Valami überelmebeteg lehetett a betörő. Végig mentünk a folyosón, a csirkemaradványokon kívül semmi mást nem láttunk. Benéztünk minden szobába, fel volt dúlva, de a betörő nyomát sehol sem láttuk, pedig még mindig ott volt.
Elérkeztünk Harry szobájához. -Ha eddig nem volt sehol, ott lesz a betörő-gondoltam magamban. Nem mertem hangosan mondani, nem akartam idegesíteni Harry-t. Benyitottunk oda is... Igazam volt, ott volt a váratlan vendég... Épp Harry cuccai közt kutatott.
-Ott van, oda szólok neki!
-Ne szólj Harry, lehet, hogy fegyver van nála!-próbáltam lebeszélni, de nem hallgatott rám.
-Állj! Ki vagy, és mit keresel itt?-kérdezte hangosan.
Felénk fordult a betörő, ekkor a várnyomásom 200 felett járhatott, nagyon féltem.
-Te?!-reagált Harry kikerekedett szemekkel, mikor meglátta a betörő arcát.
-Ki ez Hazza?-kérdeztem tőle.
-Igen, én vagyok az Harry. Emlékszel még rám?-kérdezte a sötét alak sejtelmes vigyorral az arcán.
-Mit keresel te itt?-kérdezte Harry.
-Az ég szerelmére mondja már meg valaki, hogy ki van ott!!!-mondtam már hangosan.
-Ha annyira szeretnéd tudni drága, Vanessa vagyok, Harry barátnője.
-Mi van?! Neked barátnőd van Harry?-fordultam Harry-hez, akkora szemekkel, mint egy gumilabda.
-Ugyan már Vanessa, sose jártam veled! Nem is akartam! Te híresztelted mindenkinek azt, hogy járunk. Amúgy is már van barátnőm!-ezzel a válasszal egy kicsit megnyugtatott.
-Inkább jársz ezzel a kis rondasággal, mint velem? Pfff... mindig is kicsinyes igényeid voltak...-mondta flegmán Vanessa.
-Most azonnal tűnj innen, különben hívom a rendőrséget!!
Eközben már a többiek is feljöttek, nem tudták, hogy mi tartott eddig.
-Vanessa?! Te mit keresel itt?-kérdezte Niall, mikor meglátta Harry szobájában.-Jól vagytok Thalia?
-Igen, nincs semmi bajunk, csak nagyon megijedtem-nem bírtam, hát elsírtam magam az ijedségtől.
-Semmi baj Thalia, már nem kell félni!-ölelt át Louis, hogy ne féljek annyira.
-Óó, tehát összejött a kis csapat. Mi van, már két kretén is csatlakozott hozzátok?-szólalt meg Vanessa...
-Még egyszer nem mondom! Most azonnal tűnj innen, és soha többet ne lássalak!-mondta Harry, már egy kicsit ordibálva.
-Jól van drágám, már itt se vagyok. Puszpá mindenkinek.-dobott egy puszit, és kiment a szobából. Legszívesebben felrúgtam volna csillagnak, nagyon irritált a feje.-Ja igen, a pipiket én dobáltam szét, hogy csináljátok össze magatokat. Látom sikerült-szólt vissza gúnyos mosollyal a kicsit sem szép arcáról.
Mikor Vanessa elhagyta a házat, mindannyian lementünk a nappaliba.
-Ez a csaj elmebeteg!-mondta Liam.
-Hát az...  Nem tudom, hogy mikor fog végre békén hagyni...
-Honnan ismered Harry?-kérdeztem tőle, miközben átkarolt.
-Épp ezaz, hogy csak a nevét tudjuk. Egy szó szerint őrült rajongó. Mióta turnéra járunk, sose hagy békén, mindig a nyomunkba van, minden koncerten ott van. Ami nem is baj, csakhogy kutat utánunk. Egész 'ismeretségünk' alatt egysze beszélgettem vele egy dedikáláson, azóta mindenkinek azt mondja, hogy járunk. És tessék, most meg betört ide. Nem százas... Nagyon bátor voltál!
-Én bátor? Azt hittem párszor, hogy összecsinálom magam-mondtam, és elpirultam.-Tényleg, ki fogja feltakarítani a csirkés dolgokat?
-Majd feltakarítjuk. Nem akarok most ezzel foglalkozni. Legalábbis én nem.
Csöndben ültünk, nem szóltunk semmit egymáshoz. Az óra éjfélt ütött, és eszembe jutott, hogy nekünk még haza is kéne menni...
-Ezek után hol fogtuk aludni?-kérdezte Meggie.
-Hát itt. Mást úgyse tudunk csinálni.
-Itt nem maradhattok! Egy őrült nő tört be hozzátok, és még itt akartok aludni? Szó sem lehet róla!
-Akkor mégis hol aludjunk Thalia?-kérdezte Harry.
-Nálunk!
-Nálatok? De hát az anyukád eltiltott minket tőled.
-Nem érdekel! Én azt szeretném, hogy ha a pasim, és a barátaim nálam aludnának!-mikor kimondtam a 'pasim' szót, eszembe se jutott, hogy a többiek nem is tudják, hogy mi van Harry és köztem.
-Pasid?-kérdezte Louis.
-Öm... hát igen... Thalia és én összejöttünk-mondta Harry szerényen.
-Gratulálunk!-mondták majdnem egyszerre.
-Na, akkor gyerünk hozzám.
Bezártuk a ház ajtaját, és elindultunk a kocsik irányába. Beszálltunk, és elmentünk hozzánk.
-Halkan menjünk, úgy látom, hogy anyáék alszanak.-mondtam.
Bementünk. Hát rosszul hittem... anya még fent volt...
-Ti mit kerestek itt?-kérdezte anya.
-Itt fognak aludni, mert náluk betörtek.
-De megmondtam, hogy...
-Tudom, megmondtad, de én nem bírom ki, hogy ne találkozzak velük! Ha nem tetszik, nem tudok erre mit mondani, sajnálom.
-Na jó, holnap reggel megbeszéljük! Most menjetek aludni.
Felmentünk az emeletre, szerencsére nagy a szobám, így mindenki elfért.
Louis, Liam, Niall, Zayn és Meggie a földön aludtak, én az ágyamon Harry-vel. Nem kell rosszra gondolni, nagy francia ágyam van, így ő az egyik végében, én meg a másik végében aludtunk.
Reggel, mikor felkeltem, már mindenki fent volt rajtam kívül, mert nem volt senki más a szobában.
Lementem megnézni, hogy mi a helyzet. Meglepett, amit láttam. Anya, és a One Direction együtt egy asztalnál beszélgettek.
-Jó reggelt Thalia!-jött oda hozzám Harry, és egy 'jó reggelt' csókot kaptam.-Van egy jó hírünk!