Sziasztok! Átléptük a 7300 oldalmegjelenítést, köszönöm mindenkinek! :)
~Thalia szemszöge:
Bármennyire is szerettem volna, Harry nem válaszolt.... Mindenért magamat hibáztattam, akármit is mondtak a többiek.
Oldalra néztem, és láttam, hogy Anne az arcát a kezébe temetve sírt. Ettől még jobban bűntudatom támadt. Odavittem egy széket én is, és leültem Anne mellé. Megfogtam Harry kezét, és csak néztem sápadt arcát.
-Thalia, jól vagy? Tisztára sápadt vagy.
-Voltam már jobban is-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Nem bírom így látni a fiamat, kimegyek, ha nem baj-állt fel a székről Anne.
-Kimegyek én is, hogy tudjanak bejönni a többiek-mondtam halkan. Adtam egy puszit Hazza arcára, és kimentem én is.
-Hát te Thalia?-kérdezte Niall meglepődötten, mikor meglátta, hogy én is kijöttem Anne mögött.
-Kijöttem, hogy be tudjon menni más is-mondtam miközben letöröltem az arcomon legördülő könnycseppet.
-De szerintem egyet értünk abban, hogy te bent maradhatsz, majd egyesével cseréjük egymást-mondta Gemma. Erre mindenki elkezdett bólogatni.
-Köszönöm-ezzel visszamentem, ezúttal Gemma-val. Mikor bementünk Gemma kicsit megtorpant, majd őú is leült egy székre. Nem beszéltünk sokat, mjad Gemma törte meg a csendet.
-Na, és hogyan ismerkedtetek meg?-kérdezte mosolyogva.
-Hát... Elizabeth-nek, a legjobb barátnőm unokatesójának valahogy meglett valamelyiküknek a telefon száma, és így tudtunk velük találkozni. Vagyis először anya nem engedett el, így a One Direction eljött a házunkba, így ott találkoztam velük először. Nagyon örültem nekik, és szembesülnöm kellett azzal, hogy Harry élőben még helyesebb, mint a TV-ben.-mondtam mosolyogva, és kicsit el is pirultam.
-Hát igen, öcsi tényleg elég jól néz ki-nevetett Gemma.
-Amint megláttam, tudtam, hogy nekem ő az igazi. alán nem is tudnám mással elképzelni az életemet. De nem is akarom.
-Nagyon jó hallani ezeket. Harry eddigi barátnői nem voltak ilyenek. Amikor arról kérdeztem őket, hogy miért jött össze Harry-vel, nem nagyon jött őszinte válasz... De nehogy azt hidd, hogy minden barátnőjét kifaggattam!
-Nem, dehogyis.-mosolyogtam.
-Na, én megyek-állt fel-Kitartás öcsike-adott egy puszit Hazza arcára. Gemma-n egyáltalán nem látszott, hogy megviselte volna az est, pedig biztos nagyon megijedt.
Gemma után Meggie jött, majd Louis, Niall, Liam, Amanda, anya, és Zayn.
Amikor Zayn-el kimentem, elkezdett mindenki öltözködni, csak én nem.
-Thalia, te nem öltözöl?-kérdezte Anne.
-Nem Mrs. Styles, én itt maradok estére.
-De bent nem lehetsz.
-Majd itt kint. Kényelmesek ezek a székek, elleszek én itt.
-De Thalia, gyere haza. Ha akarod szólunk a nővéreknek, hogy ha bármi van Harry-vel, akkor hívjanak fel-mondta anya.
-Itt akarok maradni Harry-vel! Otthon úgy se lennék nyugodt...
-Thalia, mindenki hazamegy, de hidd el, nem csak te vagy nyugtalan.
-Oké, de akkor mindjért jövök-kivettem a táskámból a kulcsomat, és bementem Harry-hez. A kulcscsomóról levettem a kulcstartót, ami egy kis plüss szív volt, ráírva, hogy : I love you. Odaraktam Hazza ágya szélére, adtam neki még egy puszit, és kimentem.
-Meetünk-mondtam lehajtott fejjel.
Elindult mindenki haza. A mai estét Anne, és Gemma nálunk töltötte.
Amikor hazaértönk, mindenki ment készülődni a lefekvéshez, ahogy én is. Lefeküdtem az ágyra, de órákig nem tudtam elaludni...
*3 nappal később*
~Thalia szemszöge:
Már 3 nap telt el a baleset óta, de Harry még mindig nem tért magához. Minden napomat a kórházban töltöttem.
Lementem az ottani büfébe, mert napok óta alig ettem valamit.
-Ajj, bocsi, nem láttalak-kértem bocsánatot attól az embertől, akinek neki mentem.
-Semmi baj... Thalia?
-Lauren? Te mi járatban vagy erre?
-De régen nem láttalak. Apám itt van a kórházban. Te miért vagy itt?-Lauren régen még általános iskolás koromban a legjobb barátnőm volt Meggie mellett. 3-an csináltunk mindent, de Lauren és a családja elköltözött Franciaországba, így sajnos egy idő után megszakadt a barátságunk.
-Nekem a barátom van itt az intenzíven.
-Ó, nem is mondtad, hogy van barátod. Mondjuk nagyon sok mindent nem mondtunk el egymásnak. Nagyon régen beszéltünk már.
-Hát igen, van mint bepótolnunk.-mosolyogtam.
-Na de mond csak, ki a barátod?
Harry Styles.
-Hogy kicsoda? Ugye csak viccelsz? Imádom az 1D-t, és Harry a ked...-itt megállt.-Mit is mondtál? Az intenzíven van?
-Igen, ott van.-mondtam szomorúan. Lauren felkísért az intenzívre, ott leültünk, és elkezdtünk beszélgetni mindenféléről.
Kb. 2 órát beszélgettünk, amikor Lauren-nek mennie kellett, mert hívta valaki.
-Jót beszélgettünk, majd ha holnap összefutunk, akkor folytatjuk. Szia Thalia.
-Szia.-bementem Harry-hez, és leültem a kis székre.-Jaj Fürtöském.... Nem szeretnél már magadhoz térni?-kérdeztem tőle halkan.
-De, már kezd uncsi lenni itt egy helyben-azt hittem ,hogy képzelődök. De nem. Harry végre magához tért.
-Úristen, Harry, végre magadhoz tértél!!-felpattantam a székről, és megöleltem.
-Áúú, ott óvatosan, eléggé fáj.
-Azt hittem sose jön el ez a pillanat. Jaj Hazza, úgy szeretlek!-a könny patakokban kezdett folyni a szememből, de mos az örömtől.
-Igaz, nem hitted azt, hogy elpatkolok?-mosolygott.
-Nem tudtam már, hogy mit higgyek. Olyan régen nem hallottam a hangodat. Azt hittem elveszítelek...
-Héj, nehogy már elkezd sírni! Na gyere, adj egy puszit-mondta rekedtes hangján. Felé hajoltam, és megcsókoltam.
-Tényleg, felhívom a többieket, és szólok, hogy végre magadhoz tértél.
-Oké, menj csak. De utána gyere vissza!
Kimentem, hogy felhívjam a többieket, és elmondjam, hogy mi a helyzet.
-Na itt is vagyok.-ültem vissza mosolyogva. Ekkor lépett be az orvos.
-Ó, jó reggelt Mr. Styles. Végre magához tért-üdvözölte az orvos Hazza-t.-Mivel felébredt, és úgy látszik minden rendben van, 5 nap múlva hazamehet.
-Komolyan? Ez nagyon jó, köszönöm.-mondta Hazza.
*5 nap múlva*
~Thalia szemszöge:
Végre eljött a nap, és Harry hazamehetett.
Mikor hazaértünk mindenki egyből odament Hazza-hoz, és megölelte.
-De jó végre megint itthon lenni.
2012. augusztus 31., péntek
2012. augusztus 29., szerda
49.: A kórházban
~Thalia szemszöge:
-Harry! Hallasz? Kelj fel, hallod?! Harry!
-Mi történt Thalia?-kérdezte Amanda, aki a fejét fogva előre hajolt.-Jó isten. Mi van Harry-vel?
-Nem tudom, azonnal hívd a mentőket! Harry, hallasz? Nehogy itt hagyj, hallod?!-a szemem már megtelt könnyel, nem láttam semmit.
-Amanda, mi van már?!
-Már hívtam őket, azonnal itt lesznek.-én addig próbáltam Harry-t kiszedni a kocsiból, az én kezemet elvágta az autó ablakának üvege, de egyáltalán nem érdekelt, a legfontosabb most az volt, hogy Hazza életben maradjon. Megnéztem, hogy tulajdonképpen miért is vérzik Harry mellkasa, egy nagy üveg elvágta. Teljesen olyan volt, mint egy horror filmben, csakhogy ez nem film volt...
-Hol vannak már a mentősök?!-ordítottam oda Amanda-nak.-Harry, térj magadhoz, hallod? Ne hagyj itt engem-ezzel kitört belőlem a sírás, fogva Hazza kezét, lehajtott fejjel bőgtem. Attól féltem, hogy mire a mentő ideér, már túl késő lesz...
-Thalia, nyugodj meg, nem sokára me-itt félbe szakítottam.
-Mi az ,hogy nyugodjak meg?!! Itt fekszik Harry eszméletlenül, vérben, az se biztos, hogy él még, és nyugodjak meg???!! Amanda ennél nagyobb baromságot életedben nem mondtál még! Te nem látod, hogy mi van???!!!-eközben megjött a mentőautó, a mentősök egyből Harry-hez mentek, és neki álltak a dolognak.
-Úristen Amanda, ez az én hibám!-mondtam sírva, miközben ott álltam, és néztem, hogy mit csinálnak Hazza-val.
-Ez eszedbe se jusson! Nem a te hibád, nem te csináltad!
-De ha én nem hurcolom magammal a plázába, nem történt volna meg! Ha meghal, sose bocsájtom meg magamnak!
-Thalia, ezt azonnal felejtsd el! Nem okolhatod magadat ezért!-oda jött hozzánk az egyik mentős.
-Most bevisszük a kórházba, ott azonnal neki látunk a műtétnek.
-De mondja meg, életben fog maradni?-kérdeztem remegő hangon.
-Megteszünk mindent. De most megyünk.
-Jézusom-elkezdtem szinte már zokogni.
-Gyere Thalia, mi is bemegyünk a kórházba, csak előtte kéne szólni a többieknek.
Elindult a mentőautó, bekapcsolt szirénával. Máskor is elég rossz érzés tölt el, ha hallom, most meg pláne.
A kórház nem messze volt onnan, ahol most voltunk, úgyhogy gyalog mentünk. A másik autóssal nem foglalkozva elindultunk. Azért nem foglalkoztunk vele, mert neki semmi baja nem lett, és amúgy is, miatta volt mindez...
*A kórházban*
~Thalia szemszöge:
-Felhívtam mindenkit, ők is nem sokára jönnek.-tette el a telefonját Amanda. Már több, mint 1 órája voltak bent a műtőben, nem bírtam egy helyben maradni, felálltam, és elkezdtem oda-vissza járkálni.
-Thalia szerintem inkább ülj le, halál sápadt vagy, nehogy összeess.
-Most Harry-n kívül nem érdekel senki, és semmi már bocs.
-Oké, persze megértem.-megjöttek közben a többiek is, legelöl Louis, egyből odarohantam hozzájuk.
-Minden az én hibám, bocsássatok meg!
-Thalia, te megvesztél? Semmi sem a te hibát!-ölelt át Louis.
-Mióta vannak bent?-amikor megláttam, hogy ki kérdezi, kicsit meglepődtem. Harry anyukája, és a tesója is ott volt.
-Kb. egy órája.-töröltem meg a szemem.-Bár nem itt szerettem volna megismerkedni Harry családjával, de örülök, hogy találkoztunk. Thalia vagyok, Harry barátnője-mondtam szipogva, és kezet nyújtottam.
-Szia Thalia, Harry sokat mesélt rólad. Pont olyan szép vagy, mint amilyennek elmondott-fogtam kezet az anyukájával.-Anne vagyok.
-Üdv Mrs. Styles.
-Szia, én Gemma vagyok, Harry nővére.-jött oda Gemma is.
-Szia, Thalia vagyok, örülök, hogy találkoztunk.
Bár még mindig bírtam volna bőgni, inkább visszafogtam magam, nem akartam, hogy Anne, és Gemma egy hisztis sírós lánynak ismerjen meg. Leült mindenki egy székre, és vártunk. Minden perc egy egész órának tűnt, egyre jobban izgultam.
-Mi tarthat ennyi ideig?!-álltam fel a székemről, már nem bírtam tovább csöndben ülni.
-Nyugi Thalia, biztos nem sokára kijön az orvos, és elmondja, hogy mi van.-Liam-nek igaza volt, ebben a pillanatban kilépett az orvos a műtőből, egyből odamentem.
-Mi van vele? Kérem mondjon el mindent!
-Nos, az az üveg darab, ami elvágta a mellkasát, eléggé nagy kárt tett a belső szervekben. Megtettünk mindent, elállítottuk a vérzést, és összevarrtuk a sebet. Még az intenzív osztályon lesz, amíg magához nem tér.
-És mikor fog magához térni?
-Ezt sajnos nem tudjuk előre.
-És majd bemehetünk megnézni?-zúdítottam a kérdéseket az orvosra.
-Ha majd bevisszük az intenzívre, akkor majd meglehet nézni, de csak kettessével, és 1-2 percre csak. Most ha nem haragszanak mennem kell.
-Sosem hittem volna, hogy ez megtörténik-ültem le az egyik kis székre.
*1-2 órával később*
~Thalia szemszöge:
-Na, ki megy be elsőnek?-kérdezte Louis.
-Én szeretnék, ha nem lenne baj...-mondtam halkan.
-Ez egyértelmű. Ki megy még be?
-Én!-nyújtotta fel a kezét Anne.
Anne ment előre, én nem mertem először bemenni az ajtón. Kinyitotta, és megláttam Harry-t, ahogy fekszik az ágyon. Szörnyű volt így látni... Lassan odamentem, és csak megsimogattam az arcát. Egyből patakokban kezdett folyni a könny a szememből.
-Sajnálom Harry, ne haragudj rám...
-Harry! Hallasz? Kelj fel, hallod?! Harry!
-Mi történt Thalia?-kérdezte Amanda, aki a fejét fogva előre hajolt.-Jó isten. Mi van Harry-vel?
-Nem tudom, azonnal hívd a mentőket! Harry, hallasz? Nehogy itt hagyj, hallod?!-a szemem már megtelt könnyel, nem láttam semmit.
-Amanda, mi van már?!
-Már hívtam őket, azonnal itt lesznek.-én addig próbáltam Harry-t kiszedni a kocsiból, az én kezemet elvágta az autó ablakának üvege, de egyáltalán nem érdekelt, a legfontosabb most az volt, hogy Hazza életben maradjon. Megnéztem, hogy tulajdonképpen miért is vérzik Harry mellkasa, egy nagy üveg elvágta. Teljesen olyan volt, mint egy horror filmben, csakhogy ez nem film volt...
-Hol vannak már a mentősök?!-ordítottam oda Amanda-nak.-Harry, térj magadhoz, hallod? Ne hagyj itt engem-ezzel kitört belőlem a sírás, fogva Hazza kezét, lehajtott fejjel bőgtem. Attól féltem, hogy mire a mentő ideér, már túl késő lesz...
-Thalia, nyugodj meg, nem sokára me-itt félbe szakítottam.
-Mi az ,hogy nyugodjak meg?!! Itt fekszik Harry eszméletlenül, vérben, az se biztos, hogy él még, és nyugodjak meg???!! Amanda ennél nagyobb baromságot életedben nem mondtál még! Te nem látod, hogy mi van???!!!-eközben megjött a mentőautó, a mentősök egyből Harry-hez mentek, és neki álltak a dolognak.
-Úristen Amanda, ez az én hibám!-mondtam sírva, miközben ott álltam, és néztem, hogy mit csinálnak Hazza-val.
-Ez eszedbe se jusson! Nem a te hibád, nem te csináltad!
-De ha én nem hurcolom magammal a plázába, nem történt volna meg! Ha meghal, sose bocsájtom meg magamnak!
-Thalia, ezt azonnal felejtsd el! Nem okolhatod magadat ezért!-oda jött hozzánk az egyik mentős.
-Most bevisszük a kórházba, ott azonnal neki látunk a műtétnek.
-De mondja meg, életben fog maradni?-kérdeztem remegő hangon.
-Megteszünk mindent. De most megyünk.
-Jézusom-elkezdtem szinte már zokogni.
-Gyere Thalia, mi is bemegyünk a kórházba, csak előtte kéne szólni a többieknek.
Elindult a mentőautó, bekapcsolt szirénával. Máskor is elég rossz érzés tölt el, ha hallom, most meg pláne.
A kórház nem messze volt onnan, ahol most voltunk, úgyhogy gyalog mentünk. A másik autóssal nem foglalkozva elindultunk. Azért nem foglalkoztunk vele, mert neki semmi baja nem lett, és amúgy is, miatta volt mindez...
*A kórházban*
~Thalia szemszöge:
-Felhívtam mindenkit, ők is nem sokára jönnek.-tette el a telefonját Amanda. Már több, mint 1 órája voltak bent a műtőben, nem bírtam egy helyben maradni, felálltam, és elkezdtem oda-vissza járkálni.
-Thalia szerintem inkább ülj le, halál sápadt vagy, nehogy összeess.
-Most Harry-n kívül nem érdekel senki, és semmi már bocs.
-Oké, persze megértem.-megjöttek közben a többiek is, legelöl Louis, egyből odarohantam hozzájuk.
-Minden az én hibám, bocsássatok meg!
-Thalia, te megvesztél? Semmi sem a te hibát!-ölelt át Louis.
-Mióta vannak bent?-amikor megláttam, hogy ki kérdezi, kicsit meglepődtem. Harry anyukája, és a tesója is ott volt.
-Kb. egy órája.-töröltem meg a szemem.-Bár nem itt szerettem volna megismerkedni Harry családjával, de örülök, hogy találkoztunk. Thalia vagyok, Harry barátnője-mondtam szipogva, és kezet nyújtottam.
-Szia Thalia, Harry sokat mesélt rólad. Pont olyan szép vagy, mint amilyennek elmondott-fogtam kezet az anyukájával.-Anne vagyok.
-Üdv Mrs. Styles.
-Szia, én Gemma vagyok, Harry nővére.-jött oda Gemma is.
-Szia, Thalia vagyok, örülök, hogy találkoztunk.
Bár még mindig bírtam volna bőgni, inkább visszafogtam magam, nem akartam, hogy Anne, és Gemma egy hisztis sírós lánynak ismerjen meg. Leült mindenki egy székre, és vártunk. Minden perc egy egész órának tűnt, egyre jobban izgultam.
-Mi tarthat ennyi ideig?!-álltam fel a székemről, már nem bírtam tovább csöndben ülni.
-Nyugi Thalia, biztos nem sokára kijön az orvos, és elmondja, hogy mi van.-Liam-nek igaza volt, ebben a pillanatban kilépett az orvos a műtőből, egyből odamentem.
-Mi van vele? Kérem mondjon el mindent!
-Nos, az az üveg darab, ami elvágta a mellkasát, eléggé nagy kárt tett a belső szervekben. Megtettünk mindent, elállítottuk a vérzést, és összevarrtuk a sebet. Még az intenzív osztályon lesz, amíg magához nem tér.
-És mikor fog magához térni?
-Ezt sajnos nem tudjuk előre.
-És majd bemehetünk megnézni?-zúdítottam a kérdéseket az orvosra.
-Ha majd bevisszük az intenzívre, akkor majd meglehet nézni, de csak kettessével, és 1-2 percre csak. Most ha nem haragszanak mennem kell.
-Sosem hittem volna, hogy ez megtörténik-ültem le az egyik kis székre.
*1-2 órával később*
~Thalia szemszöge:
-Na, ki megy be elsőnek?-kérdezte Louis.
-Én szeretnék, ha nem lenne baj...-mondtam halkan.
-Ez egyértelmű. Ki megy még be?
-Én!-nyújtotta fel a kezét Anne.
Anne ment előre, én nem mertem először bemenni az ajtón. Kinyitotta, és megláttam Harry-t, ahogy fekszik az ágyon. Szörnyű volt így látni... Lassan odamentem, és csak megsimogattam az arcát. Egyből patakokban kezdett folyni a könny a szememből.
-Sajnálom Harry, ne haragudj rám...
2012. augusztus 28., kedd
48.: Megtörtént a baj...
Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy mostantól nem fogok válaszolni a kommentekre, viszont továbbra is elolvasom, és köszönöm szépen :)
Mivel átléptük a 6300. oldalmegjelenítést, gondoltam itt az ideje, hogy megmutassam mindenkinek a szereplőket xd. Katt IDE.
~Thalia szemszöge:
-Szia Thalia, én is örülök, hogy látlak...-köszönt anya.
-Jaj, bocsi anya, csak meglepődtem ezen a sok cuccon.
-Nem mondtam?
-Mit?
-Haza jövünk 2 hétre.
-Tessék? Nekem ezt nem mondtad egy szóval sem!
-Hát bocsi, akartam szólni ,csak elfelejtettem.-oda jött Harry is.
-Üdv Mrs. Jonhson.
-Szia Harry. Na, bemehetünk?
-Öm... gyertek, persze-nyitottam ki az ajtót jobban, hogy beférjenek a sok cuccal.
-Thalia, mi ez a sok táska?-kérdezte Hazza suttogva.
-Hazaköltöznek 2 hétre...
-Tessék? Hát minek? Már bocsi.
-Én sem örülök neki nagyon. Amúgy nem tudom, hogy miért, nem mondták. Na megyek, szólok a többieknek...-be is mentem a nappaliba, de csak anyát láttam ott, és Amanda-t, ezért felmentem a fiúk szobájába.
-Sziasztok, megjöttek anyáék...
-Látom örülsz nekik-nevetett Zayn.
-Hát örülök is, meg nem is, mert most nem csak egy napra jöttek.
-Miért, hány napra jöttek?-kérdezte Liam meglepődötten.
-2 hétre, így valamelyik szobát megint át kell adnunk nekik.
-Én majd visszajövök Niall-ékhoz, használják addig az én szobámat.
-Óó köszi Zayn.-átmentünk ketten a szobájába, és átvittük a cuccait, majd én lementem a nappaliba anyáékhoz.
-Na, megcsináltuk a szobátokat, segítsek felvinni a cuccokat?
-Megköszönném ha segítenél Thalia-ezzel fevittük az összes táskát, majd visszamentünk a nappaliba.
-Na mesélj Thalia, mi újság?
-Hát nincs semmi, elvagyok a fiúkkal.
-És Meggie hol van?
-Öm...Meggie? Hát ő hazaköltözött.
-Miért?-kérdezte anya egy kicsit ijedten.
-Az anyukája kapott valami kutatói vagy milyen állást, így el kellett utaznia, de Markot, Meggie tesóját nem tudta magával vinni, így Meggie-nek haza kellett költöznie, hogy vigyázzon az öccsére.
-És Louis?-kérdezte Amanda.
-Louis Meggie-vel ment, hogy ne legyen egyedül.
-Ez azt jelenti, hogy 4 fiúval vagy egy lakásban?-döbbent le ezen anya.
-Igen, de ez miért baj?
-Hát kislányom, te lány vagy, ők fiúk...-itt félbe szakítottam.
-Állj! Tudom, mire akarsz ezzel célozni, de:
1. ők nem olyanok, mint amilyennek te hiszed őket.
2. én Hazza-val járok, és ezt mindenki tiszteletben tartja.
-Jó, oké. És vissza fog költözni?
-Igen, ha az anyukája hazajön, visszaköltöznek. Tényleg, nem vagytok éhesek?
-Nem köszi, ettünk, mielőtt jöttünk.
-Én felmegyek a szobába, kipakolok-indult az emeletre Amanda, majd anya is vele ment.
-Thalia, beszélhetnénk?-jött oda Hazza fogva a telefonját.
-Persze. Valami baj van?
-Nem, nyugi, nincs semmi baj.
-Hu, akkor oké.
-Viszont most hívtak, hogy lenne egy fellépésünk Franciaországban, de te sajnos nem tudnál velünk jönni.
-Ó, értem... De ugye elfogadtad a felkérést?
-Nem.
-Miért nem?!
-Vagyis én nem megyek,a többiek igen.
-Mi az, hogy te nem mész?
-Ha te nem mehetsz, én sem megyek, és amúgy sem szeretném, hogy egyedül maradj.
-Juj Fürtöske nagyon aranyos vagy, de a rajongók rád is kíváncsiak. Miattam ne maradj itthon, menj nyugodtan.
-Nem lenne baj?
-Persze, hogy nem. Mikor mentek?
-Jövő héten.
-Na, akkor nem leszek itthon egyedül, anyáék még itt lesznek.
-Mondjuk ez igaz. De tényleg nem szívesen megyek nélküled-mondta lehajtott fejjel Hazza.
-Jaj Hazza, úgy szeretlek-öleltem meg szorosan, de elengedtem, mert lejött Amanda.
-Hupsz bocsi, én már itt sem vagyok, csak lejöttem inni.
-Nem zavarsz, csak beszélgettünk Harry-vel.
-Na, én akkor megyek szólok a többieknek-indult fel Harry a lépcsőn.
-Na, mesélj hugi, hogy hogy hazaköltöztök 2 hétre?-ültünk le a kanapéra.
-Hát mivel az én sulimban is, meg a tiédben is őszi szünet van, így anya kivett 2 hétre szabadságot, és hazajöttünk, hogy együtt legyünk-vigyorgott Amanda-Látom nem rajongsz érte annyira.
-Kiért nem rajongok annyira?
-Nem kiért, hanem miért. Azért, amiért 2 hétig a nyakatokon leszünk.
-Én ilyet nem mondtam, csak meglepődtem. Meg most hívták Hazza-t, hogy lenne egy fellépésük Franciaországban.
-És az rossz?
-Nem, csak engem nem tudnának elvinni. De nem baj, elleszek addig veletek.-nevettem.
-Óó, köszi, kedves vagy-vigyorgott.
-Na, és hogy állsz a fiúkkal?-löktem oldalba.
-Hát, elvagyok velük...-mondta szerényen.
-Szóval nincs barátod.
-Nincs.-nevetett.
-De mit kapnék, ha szereznék neked egyet? Vagyis, várjál, ez így hülyén hangzik, szóval neki futok még egyszer. Mit kapnék, ha összehoználak valakivel?
-Hááát....attól függ, kivel.-vonta fel a szemöldökét Amanda.-Ha azzal hoznál össze, akire gondolok, nem ellenkeznék.
-Ha arra gondolok, akire te, neki látok az ügynek-vigyorogtam.
-Szerintem egyre gondolunk-kacsintott Amanda. Nos, ezek szerint Zayn-nek új barátnője lesz-mondtam magamban.
-Nos, idefele jövet bementünk egy plázába, olyan király cuccokat láttam, egyből szembe jutott, hogy ezt meg kell vennem. Nem megyünk el megnézni?-egyből felcsillant a szemem.
-Még szép, hogy elmegyünk!-fel is mentünk a szobába, hogy elkészüljünk, és hogy elkérezkedjünk anyától...
-Hova-hova?-kérdezte Harry, miközben a lépcső közepén összefutottunk.
-Megyünk vásárolni-mondta Amanda fülig érő szájjal.
-Ahha. Hát akkor jó vásárlást.
-A-a... Te is jössz drága!-mondtam.
-Én? Hát minek?
-Szerinted hogy jutunk el oda?-kérdeztem egy idióta mosollyal az arcomon.
-Áhá. Szóval el kéne vigyelek titeket?
-Szeretem amikor egyből leesik a lényeg.
-De nekem feltétlenül muszáj mennem?-húzta el a száját Harry.
-Igen, muszáj. Na gyerünk Fürtöske, még oda is kell érni.-nagy nehezen, de Harry is velünk jött. Beszálltunk a kocsiba, és elmentünk a plázába.
-Na, mondjad csak Amanda, hol láttál jó cuccokat?
-Mindenütt király ruhák vannak, így mindenhova bemegyünk.
-Mindenhova?! Ó lányok, ne tegyétek ezt velem...-"könyörgött" Hazza.
-Harry, tudod, hogy szeretlek, de ez a büntetésed.
-Mit csináltam már megint?
-Most semmit. Ez még a megzabált szendvicsért van.
-Na jó, nem mehetnék vissza a kocsihoz, hogy ott várjalak meg titeket?
-Ha veszek neked valamit itt maradsz?
-Mit vennél nekem? Egy magassarkút?-nevetett Hazza.
-Ha tetszik, azt is vehetünk.-húzgáltam a szemöldökömet.
-Összeilletek egyformán buggyantak vagytok-jegyezte meg Amanda, aki végig csöndbe nézte, hogy mit csinálunk Harry-vel.
-Várjál, ezt már mondta valaki, csak nem emlékszek, hogy ki...
-Louis mondta-jegyezte meg Hazza.
-Tééényleg. Na, de induljunk, ha minden boltba be akarunk menni.
Elindultunk, először a földszinten néztünk szét, majd az emeleten. Mint ahogy ígértük is, minden boltba bementünk, Harry ennek persze, hogy nem örült. Amikor már kb. a 20-ik rajongó jött oda hozzánk képet, és aláírást kérni, rájöttem, hogy Hazza emiatt sem akart jönni.
Elértünk az éttermes részhez.
-Nem is értem, hogy ti hogy tudtok ennyit menni, ráadásul magassarkúban...Minden elismerésem a tiétek lányok...-ült le Harry az egyik kis ülőkére fogva a lábát.
-Óó köszi Harry. Ti nem vagytok éhesek?-nézett körül Amanda.
-De, most hogy mondod az vagyok. Vegyünk egy pizzát.-adtam az ötletet. A pizzás az éttermes rész másik oldalán volt, így el kellett gyalogolnunk odáig. Nekünk nem is lett volna baj, csak Harry izélt emiatt.
-Hazza.
-Tessék Thalia.
-Haragszol?
-Én? Miért haragudnék?
-Hát hogy elhurcoltalak ide.
-Dehogy haragszok, csak nem érzem a lábamat...
Vettünk 3 szelet pizzát, leültünk egy asztalhoz, és elkezdtük enni.
-Szóóval Harry. Hány napra is mentek Franciaországba?
-4 napra, két helyen lesz koncert, meg dedikálás is.
-Áá, értem. A többieknek mondtad már?
-Aha, örültek neki.
-Köszi a pizzát, tele vagyok-fogta a hasát Amanda.
-Ezt már én sem bírom megenni-rakta le Harry a kis darabot.
-Akkor szerintem indulhatunk haza.
-Végre...-nevetett Hazza.
Lementünk a kocsihoz, beszálltunk, majd hazaindultunk.
Egy elég forgalmas kereszteződéshez értünk, épp mentünk volna át, amikor egy nagy durranás volt, és elsötétült minden... Mikor magamhoz tértem, a bal karom vér foltos volt, azt hittem mentem elájulok, oldalra néztem ,és sokkot kaptam.
-Úristen Harry!!!
Mivel átléptük a 6300. oldalmegjelenítést, gondoltam itt az ideje, hogy megmutassam mindenkinek a szereplőket xd. Katt IDE.
~Thalia szemszöge:
-Szia Thalia, én is örülök, hogy látlak...-köszönt anya.
-Jaj, bocsi anya, csak meglepődtem ezen a sok cuccon.
-Nem mondtam?
-Mit?
-Haza jövünk 2 hétre.
-Tessék? Nekem ezt nem mondtad egy szóval sem!
-Hát bocsi, akartam szólni ,csak elfelejtettem.-oda jött Harry is.
-Üdv Mrs. Jonhson.
-Szia Harry. Na, bemehetünk?
-Öm... gyertek, persze-nyitottam ki az ajtót jobban, hogy beférjenek a sok cuccal.
-Thalia, mi ez a sok táska?-kérdezte Hazza suttogva.
-Hazaköltöznek 2 hétre...
-Tessék? Hát minek? Már bocsi.
-Én sem örülök neki nagyon. Amúgy nem tudom, hogy miért, nem mondták. Na megyek, szólok a többieknek...-be is mentem a nappaliba, de csak anyát láttam ott, és Amanda-t, ezért felmentem a fiúk szobájába.
-Sziasztok, megjöttek anyáék...
-Látom örülsz nekik-nevetett Zayn.
-Hát örülök is, meg nem is, mert most nem csak egy napra jöttek.
-Miért, hány napra jöttek?-kérdezte Liam meglepődötten.
-2 hétre, így valamelyik szobát megint át kell adnunk nekik.
-Én majd visszajövök Niall-ékhoz, használják addig az én szobámat.
-Óó köszi Zayn.-átmentünk ketten a szobájába, és átvittük a cuccait, majd én lementem a nappaliba anyáékhoz.
-Na, megcsináltuk a szobátokat, segítsek felvinni a cuccokat?
-Megköszönném ha segítenél Thalia-ezzel fevittük az összes táskát, majd visszamentünk a nappaliba.
-Na mesélj Thalia, mi újság?
-Hát nincs semmi, elvagyok a fiúkkal.
-És Meggie hol van?
-Öm...Meggie? Hát ő hazaköltözött.
-Miért?-kérdezte anya egy kicsit ijedten.
-Az anyukája kapott valami kutatói vagy milyen állást, így el kellett utaznia, de Markot, Meggie tesóját nem tudta magával vinni, így Meggie-nek haza kellett költöznie, hogy vigyázzon az öccsére.
-És Louis?-kérdezte Amanda.
-Louis Meggie-vel ment, hogy ne legyen egyedül.
-Ez azt jelenti, hogy 4 fiúval vagy egy lakásban?-döbbent le ezen anya.
-Igen, de ez miért baj?
-Hát kislányom, te lány vagy, ők fiúk...-itt félbe szakítottam.
-Állj! Tudom, mire akarsz ezzel célozni, de:
1. ők nem olyanok, mint amilyennek te hiszed őket.
2. én Hazza-val járok, és ezt mindenki tiszteletben tartja.
-Jó, oké. És vissza fog költözni?
-Igen, ha az anyukája hazajön, visszaköltöznek. Tényleg, nem vagytok éhesek?
-Nem köszi, ettünk, mielőtt jöttünk.
-Én felmegyek a szobába, kipakolok-indult az emeletre Amanda, majd anya is vele ment.
-Thalia, beszélhetnénk?-jött oda Hazza fogva a telefonját.
-Persze. Valami baj van?
-Nem, nyugi, nincs semmi baj.
-Hu, akkor oké.
-Viszont most hívtak, hogy lenne egy fellépésünk Franciaországban, de te sajnos nem tudnál velünk jönni.
-Ó, értem... De ugye elfogadtad a felkérést?
-Nem.
-Miért nem?!
-Vagyis én nem megyek,a többiek igen.
-Mi az, hogy te nem mész?
-Ha te nem mehetsz, én sem megyek, és amúgy sem szeretném, hogy egyedül maradj.
-Juj Fürtöske nagyon aranyos vagy, de a rajongók rád is kíváncsiak. Miattam ne maradj itthon, menj nyugodtan.
-Nem lenne baj?
-Persze, hogy nem. Mikor mentek?
-Jövő héten.
-Na, akkor nem leszek itthon egyedül, anyáék még itt lesznek.
-Mondjuk ez igaz. De tényleg nem szívesen megyek nélküled-mondta lehajtott fejjel Hazza.
-Jaj Hazza, úgy szeretlek-öleltem meg szorosan, de elengedtem, mert lejött Amanda.
-Hupsz bocsi, én már itt sem vagyok, csak lejöttem inni.
-Nem zavarsz, csak beszélgettünk Harry-vel.
-Na, én akkor megyek szólok a többieknek-indult fel Harry a lépcsőn.
-Na, mesélj hugi, hogy hogy hazaköltöztök 2 hétre?-ültünk le a kanapéra.
-Hát mivel az én sulimban is, meg a tiédben is őszi szünet van, így anya kivett 2 hétre szabadságot, és hazajöttünk, hogy együtt legyünk-vigyorgott Amanda-Látom nem rajongsz érte annyira.
-Kiért nem rajongok annyira?
-Nem kiért, hanem miért. Azért, amiért 2 hétig a nyakatokon leszünk.
-Én ilyet nem mondtam, csak meglepődtem. Meg most hívták Hazza-t, hogy lenne egy fellépésük Franciaországban.
-És az rossz?
-Nem, csak engem nem tudnának elvinni. De nem baj, elleszek addig veletek.-nevettem.
-Óó, köszi, kedves vagy-vigyorgott.
-Na, és hogy állsz a fiúkkal?-löktem oldalba.
-Hát, elvagyok velük...-mondta szerényen.
-Szóval nincs barátod.
-Nincs.-nevetett.
-De mit kapnék, ha szereznék neked egyet? Vagyis, várjál, ez így hülyén hangzik, szóval neki futok még egyszer. Mit kapnék, ha összehoználak valakivel?
-Hááát....attól függ, kivel.-vonta fel a szemöldökét Amanda.-Ha azzal hoznál össze, akire gondolok, nem ellenkeznék.
-Ha arra gondolok, akire te, neki látok az ügynek-vigyorogtam.
-Szerintem egyre gondolunk-kacsintott Amanda. Nos, ezek szerint Zayn-nek új barátnője lesz-mondtam magamban.
-Nos, idefele jövet bementünk egy plázába, olyan király cuccokat láttam, egyből szembe jutott, hogy ezt meg kell vennem. Nem megyünk el megnézni?-egyből felcsillant a szemem.
-Még szép, hogy elmegyünk!-fel is mentünk a szobába, hogy elkészüljünk, és hogy elkérezkedjünk anyától...
-Hova-hova?-kérdezte Harry, miközben a lépcső közepén összefutottunk.
-Megyünk vásárolni-mondta Amanda fülig érő szájjal.
-Ahha. Hát akkor jó vásárlást.
-A-a... Te is jössz drága!-mondtam.
-Én? Hát minek?
-Szerinted hogy jutunk el oda?-kérdeztem egy idióta mosollyal az arcomon.
-Áhá. Szóval el kéne vigyelek titeket?
-Szeretem amikor egyből leesik a lényeg.
-De nekem feltétlenül muszáj mennem?-húzta el a száját Harry.
-Igen, muszáj. Na gyerünk Fürtöske, még oda is kell érni.-nagy nehezen, de Harry is velünk jött. Beszálltunk a kocsiba, és elmentünk a plázába.
-Na, mondjad csak Amanda, hol láttál jó cuccokat?
-Mindenütt király ruhák vannak, így mindenhova bemegyünk.
-Mindenhova?! Ó lányok, ne tegyétek ezt velem...-"könyörgött" Hazza.
-Harry, tudod, hogy szeretlek, de ez a büntetésed.
-Mit csináltam már megint?
-Most semmit. Ez még a megzabált szendvicsért van.
-Na jó, nem mehetnék vissza a kocsihoz, hogy ott várjalak meg titeket?
-Ha veszek neked valamit itt maradsz?
-Mit vennél nekem? Egy magassarkút?-nevetett Hazza.
-Ha tetszik, azt is vehetünk.-húzgáltam a szemöldökömet.
-Összeilletek egyformán buggyantak vagytok-jegyezte meg Amanda, aki végig csöndbe nézte, hogy mit csinálunk Harry-vel.
-Várjál, ezt már mondta valaki, csak nem emlékszek, hogy ki...
-Louis mondta-jegyezte meg Hazza.
-Tééényleg. Na, de induljunk, ha minden boltba be akarunk menni.
Elindultunk, először a földszinten néztünk szét, majd az emeleten. Mint ahogy ígértük is, minden boltba bementünk, Harry ennek persze, hogy nem örült. Amikor már kb. a 20-ik rajongó jött oda hozzánk képet, és aláírást kérni, rájöttem, hogy Hazza emiatt sem akart jönni.
Elértünk az éttermes részhez.
-Nem is értem, hogy ti hogy tudtok ennyit menni, ráadásul magassarkúban...Minden elismerésem a tiétek lányok...-ült le Harry az egyik kis ülőkére fogva a lábát.
-Óó köszi Harry. Ti nem vagytok éhesek?-nézett körül Amanda.
-De, most hogy mondod az vagyok. Vegyünk egy pizzát.-adtam az ötletet. A pizzás az éttermes rész másik oldalán volt, így el kellett gyalogolnunk odáig. Nekünk nem is lett volna baj, csak Harry izélt emiatt.
-Hazza.
-Tessék Thalia.
-Haragszol?
-Én? Miért haragudnék?
-Hát hogy elhurcoltalak ide.
-Dehogy haragszok, csak nem érzem a lábamat...
Vettünk 3 szelet pizzát, leültünk egy asztalhoz, és elkezdtük enni.
-Szóóval Harry. Hány napra is mentek Franciaországba?
-4 napra, két helyen lesz koncert, meg dedikálás is.
-Áá, értem. A többieknek mondtad már?
-Aha, örültek neki.
-Köszi a pizzát, tele vagyok-fogta a hasát Amanda.
-Ezt már én sem bírom megenni-rakta le Harry a kis darabot.
-Akkor szerintem indulhatunk haza.
-Végre...-nevetett Hazza.
Lementünk a kocsihoz, beszálltunk, majd hazaindultunk.
Egy elég forgalmas kereszteződéshez értünk, épp mentünk volna át, amikor egy nagy durranás volt, és elsötétült minden... Mikor magamhoz tértem, a bal karom vér foltos volt, azt hittem mentem elájulok, oldalra néztem ,és sokkot kaptam.
-Úristen Harry!!!
2012. augusztus 26., vasárnap
47.: Louis besértődik
Sziasztok! Ez a rész egy kicsit hosszúra sikeredett, remélem azért elolvassátok ;) :)
~Harry szemszöge:
A kórházból kiérve elmentünk a kocsihoz, ahol kb. egy 20 percet álltunk, mert olyan ügyes voltam, hogy azt se tudtam, hogy hol van a kocsikulcs...
-Hazza mit keresel?-kérdezte Thalia.
-Öm... a kocsikulcsot, nem tudom, hogy hova tettem. Még egy óra, és meglesz.
-Ezt keresed?-vette fel mosolyogva a földről.
-Áháá, tudtam, hogy ott van, csak direkt csináltam.
-Ja persze-nevetett. Mivel meg lett nagy nehezen a kulcs, beszálltunk a kocsiba, és a legközelebbi fagyisnál álltunk meg.
-Te milyet kérsz?-kérdeztem tőle.
-Csoki forever-nevetett Thalia. Az elmúlt pár nap után nagyon jó volt látni végre Thalia-t mosolyogni. Vettem magunknak két fagyit, és leültünk egy padra.
-Köszi a fagyit Hazza-mosolygott.
-Szívesen.
~Thalia szemszöge:
-Tényleg, Louis-ék nem ma jönnek át?
-Igen, de te, most, meg amúgy is jobban érdekelsz-lehet ennél édesebb?
-Jaj, nagyon cuki vagy Harry-adtam egy puszit neki.
Miután megettük a fagyit, felálltunk, én elindultam a kocsi irányába, de Harry megfogta a karomat.
-Ne menjünk még haza-persze, hogy nem ellenkeztem, úgyhogy elindultunk. Egymás kezét fogva sétáltunk, közben beszélgettünk, és nevetgéltünk. Nem tudom, hogy hogyan, de a Regent's Park-ban kötöttünk ki, ott sétálgattunk tovább.
-Thalia.
-Tessék.
-Mondtam már, hogy szeretlek?-egyre jobban imádtam ezt a 'gyereket'.
-Igen, mondtad már, de mindig szívesen hallgatom-átölelt, majd megcsókolt. Nem foglalkozva azzal, hogy ki lát, és ki nem, a park "utcája" szélén egymást ölelve csókolóztunk.
Az ég már sötétedett, ezért elindultunk a kocsi felé. Autóba szálltunk, és hazamentünk. Épp amikor Hazza nyitotta ki az ajtót, valami nagy baromságot mondott, amin mind a ketten nevettünk, és így léptünk be a házba, ezért minden tekintet ránk szegeződött.
-Öm...sziasztok-megtorpantam, mikor láttam, hogy mindenki minket bámul-Valami baj van?
-Áá, nincs semmi... Csak eltekintve attól, hogy már tegnap szóltunk, hogy jövünk, erre ti egész nap máshol vagytok...-mondta megvető tekintettel Louis.
-Louis, mostanában elég érthetetlen vagy... 2x mondtam ma, meg tegnap is 1x, hogy nekem és Thalia-nak dolgunk van. Ezt nehéz felfogni?-vágott vissza Harry.
-Harry, nyugi.
-Fuu...-ezzel letette a táskáját, és bement a konyhába.
-Szabad kérdezni, hogy hol voltatok?-kérdezte Meggie normális hangnemben.
-Ha nem lenne baj, nem mondanám el.
-Hát oké. Sajnálom, de nekünk mennünk kell. Még el kell menni Mark-ért is.-állt fel Meggie, majd Louis is, aki még mindig elég rossz szemmel nézett rám. Oda mentem Meggie-hez.
-Meggie, beszélhetnénk?
-Menj előre Louis, majd megyek én is-szólt Lou-nak.-Tessék, mond Thalia.
-Elmondom, hogy hol voltunk, de szeretnélek megkérni, hogy SENKINEK ne mond el, amit most fogok mondani. Megígéred?
-Ugyan már Thalia, sose adom tovább a titkokat.
-Szóval. Pár napja, szinte már pár hete abban a hitben voltam, hogy...-bár már biztos volt minden ez ügyben, még mindig nem szívesen beszéltem róla-talán egyel többen leszünk.
-Jézusom.-Meggie-nek egyből leesett.
-És a mai napon ennek jártunk a végére, elmentünk az orvoshoz, és kiderült, hogy nem vagyok terhes, csak én hittem azt. Ezután Hazza elvitt fagyizni, és elnéztük az időt, ezért jöttünk ilyen későn. Remélem nem haragszol.
-Én nem haragszok egyáltalán, de Louis igen. Ha szeretnéd szólhatok pár szót az érdeketekben-kacsintott.
-Azt nagyon megköszönném, de azért szeretnélek még egyszer megkérni, hogy amit most mondtam ne mond el senkinek.
-Megígérem, nem mondom el senkinek, és megteszek mindent, hogy Louis ne haragudjon.
-Köszönöm Meggie, te vagy a legjobb barátnőm-öleltem meg.
-Nem mondtál újat-kacsintott-na de megyek, szia.-ezzel el is ment. Odamentem Hazza-hoz.
-Harry, remélem nem haragszol ,amiért elmondtam Meggie-nek a dolgot.
-Persze, hogy nem, csak nem értem, hogy Louis miért ilyen piheagyú....
-Meggie próbál vele beszélni ez ügyben, hogy ne haragudjon. Na de én megyek a többiekhez.-oda is mentem hozzájuk.
-Sziasztok, sajnáljuk, hogy csak most jöttünk...-itt félbe szakítottak.
-Ugyan már, nem haragszunk. Gyertek, Liam most rendelt pizzát, még jut nektek is-nyújtotta oda nekem az egyik szelet pizzát Zayn.
-Óó, köszi.-leültem melléjük, majd kis idő múlva Harry is csatlakozott. Miközben ettünk a tv-t néztük, én ott helyben bealudtam, arra keltem, hogy Hazza felvesz az ölébe.
-Héj, jó reggelt.
-Szia Harry. Hova megyünk?-kérdeztem miközben a szememet dörzsöltem.
-Megyünk fel aludni, mert már mindenki álmos.
-Ahha. Akkor a lakosztályomba vigyen kérem-mondtam angol 'úriember' módjára.
-Igen is uram. Izé, asszonyom.-felvitt a szobába, ott ledobott az ágyra-megjöttünk.
-Áúú, ezért nem kap borravalót!-nevetettem.
-Nem kapok? Na jól van! Elmegyek!
-Hova mész?-kerekedett ki a szemem.
-Zuhanyozni-mondta sértődött hangnemben.
-Fú, már megijedtem, hogy tényleg elmész-mondtam.
-Direkt azért mondtam így-nevetett. Elment lezuhanyozni, majd én is. Miután én is lemostam magamról a szutykot (bár nem voltam koszos), lementem még a konyhába, mert megszomjaztam.
-Ááá Niall a szívbajt hoztad rám!
-1000 bocs Thalia, csak megéheztem. Te nem kérsz?
-Köszi, de én csak inni jöttem. Na, jó éjt Niall.
-Jó éjszakát Thalia-visszamentem a szobába, Harry már az ágyban feküdt, de úgy ki volt terülve, mint egy béka, csak hogy én ne férjek oda.
-Drága Harry. Mi lenne ha arréb raknád a nagy fenekedet, hogy én is oda férjek?
-De nekem most így kényelmes, majd ha megunom arrébb megyek.
-Harry ne akard, hogy rád feküdjek!
-Kilapulnék?
-Megeshet.
-Nem félek.
-Oké...-letettem a poharat az éjjeli szekrényre, majd ráfeküdtem Harry-re, vagyis inkább rá vetettem magamat.
-Jézusom Thalia, nem akarlak megbántani, de fogyóznod kéne.
-Áá, szóval dagadtnak tartasz?
-Most igen.
-Örülök neki. Mondtam, hogy ne akard, hogy rád feküdjek!
-Ha bocsánatot kérek letehénkedsz rólam?
-Nem kell bocsánatot kérni, csak helyet csináltam magamnak az ágyon-legurultam róla a nagy nehezen megszerzett helyemre.-Na, mit tanultunk ma?
-Azt, hogy ha még egyszer rám fekszel, összecsinálom magam.
-És még?
-Öm... várjál, gondolkozok.
-Inkább ne gondolkozz, túl sokáig tart az nálad-nevettem.
-Köszi Thalia, én is szeretlek-veregette meg a vállamat Hazza nevetve-Olyan jó téged mosolyogni látni.
-Azt hittem meghalok délelőtt... Nagyon izgultam.
-De most már nem kell izgulni, minden oké. Holnap nem akarunk elmenni valahova?
-Nagyon sajnálom Fürtöske, de holnap jönnek anyáék...
-Ja tényleg. És meddig maradnak?
-Nem tudom, nem hiszem, hogy sokáig.
-Oké, majd ha elmentek, akkor elmegyünk kettesben valahova.
-Megbeszéltük.-pár perc csönd-Harry, mit csinálsz a lábammal?
-Én? Hozzá se érek a lábadhoz.
-Valami birizgálja. Fuu Dusty, állandóan zabálod a lábujjamat?-leraktam a padlóra a macskát, és visszafeküdtem. Harry ezalatt csak nevetett.
-Nem vicces, félig lerágta a nagy lábujjamat.-erre még jobban elkezdett röhögni.
-Bocsi Nino, de nagyon bírom amikor berágsz valamire, és rám szólsz, hogy ne nevessek.
-Örülök, hogy tetszik.
-Na jól van, gyere ide-ölelt meg. A fejemet mellkasára tettem, és bezártam a szemem. Imádtam Harry ölelését, mindig melegség öntötte el a szívem, és mindenről megfeledkeztem, csak ő volt és én.
Kis idő múlva már Harry aludt, de én még egy kicsit sem voltam álmos. Visszatettem a fejemet a párnámra, és néztem az alvó Fürtöskét.
Forgolódtam még párat, majd nagy nehezen én is elaludtam.
*Másnap reggel*
~Thalia szemszöge:
Reggel én keltem fel hamarabb, Harry még szuszogott mellettem. Próbáltam én is visszaaludni, de nem jött össze. A hasamon feküdve voltam, és megint csak Harry-t bámultam, aki velem szembe az oldalán feküdt. Legszívesebben egész nap bámultam volna, mert hihetetlenül aranyos volt.
-Héj, ne bámulj-mosolygott zárt szemekkel.
-Hát te meg fent vagy? Bocsi, azt hittem, hogy alszol.-egy kicsit elvörösödtem.
-Nem, már nem alszok. Jó reggelt-adott egy puszit az arcomra, már nyitott szemmel.
-Jó reggelt Fürtöske. Na, én már kelek fel.
-Nem kelsz fel, itt maradsz.
-De felkelek, anyáék nemsokára jönnek.-adtam egy 'úgyis felkelek, ha tetszik ha nem' puszit Hazza homlokára.
-Nem kelsz még ki az ágyból!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!-ezt még eljátszottuk párszor, majd nagy nehezen felálltam.
-Azt mondtam, hogy még itt maradsz!-dobott hozzám egy párnát Harry.
-Igen? Dobálózunk?-megfogtam a hozzám dobott párnát, és eldobtam. Pontosan telibe találta Harry arcát, ami miatt én jót röhögtem. Elkezdtünk párna csatázni, így Hazza elérte azt, hogy még maradjak egy kicsit.
-Na de most már tényleg megyek készülődni, mert ha anyáék megjönnek, és én még mindig pizsiben vagyok, az elég hülyén fog kinézni.
-Jó, látom nem tudom elérni, hogy még maradj egy kicsit.
-Bocsi Hazza, de na.
-Semmi baj.
Bementem minden szobába, és felkeltettem a 'népet', majd lementem reggelit csinálni nekik.
*1-2 órával később*
~Thalia szemszöge:
Mindenki megreggelizett, rendbe tette magát, és vártuk, hogy anyáék megjöjjenek. Amikor őket várjuk általában mindennek tökéletesnek kell lennie, mert anya mindenbe belekötne...
Amikor megszólalt a csengő, kinyitottam. Eléggé elcsodálkoztam azon, amit láttam.
-Mi ez a sok cucc?
~Harry szemszöge:
A kórházból kiérve elmentünk a kocsihoz, ahol kb. egy 20 percet álltunk, mert olyan ügyes voltam, hogy azt se tudtam, hogy hol van a kocsikulcs...
-Hazza mit keresel?-kérdezte Thalia.
-Öm... a kocsikulcsot, nem tudom, hogy hova tettem. Még egy óra, és meglesz.
-Ezt keresed?-vette fel mosolyogva a földről.
-Áháá, tudtam, hogy ott van, csak direkt csináltam.
-Ja persze-nevetett. Mivel meg lett nagy nehezen a kulcs, beszálltunk a kocsiba, és a legközelebbi fagyisnál álltunk meg.
-Te milyet kérsz?-kérdeztem tőle.
-Csoki forever-nevetett Thalia. Az elmúlt pár nap után nagyon jó volt látni végre Thalia-t mosolyogni. Vettem magunknak két fagyit, és leültünk egy padra.
-Köszi a fagyit Hazza-mosolygott.
-Szívesen.
~Thalia szemszöge:
-Tényleg, Louis-ék nem ma jönnek át?
-Igen, de te, most, meg amúgy is jobban érdekelsz-lehet ennél édesebb?
-Jaj, nagyon cuki vagy Harry-adtam egy puszit neki.
Miután megettük a fagyit, felálltunk, én elindultam a kocsi irányába, de Harry megfogta a karomat.
-Ne menjünk még haza-persze, hogy nem ellenkeztem, úgyhogy elindultunk. Egymás kezét fogva sétáltunk, közben beszélgettünk, és nevetgéltünk. Nem tudom, hogy hogyan, de a Regent's Park-ban kötöttünk ki, ott sétálgattunk tovább.
-Thalia.
-Tessék.
-Mondtam már, hogy szeretlek?-egyre jobban imádtam ezt a 'gyereket'.
-Igen, mondtad már, de mindig szívesen hallgatom-átölelt, majd megcsókolt. Nem foglalkozva azzal, hogy ki lát, és ki nem, a park "utcája" szélén egymást ölelve csókolóztunk.
Az ég már sötétedett, ezért elindultunk a kocsi felé. Autóba szálltunk, és hazamentünk. Épp amikor Hazza nyitotta ki az ajtót, valami nagy baromságot mondott, amin mind a ketten nevettünk, és így léptünk be a házba, ezért minden tekintet ránk szegeződött.
-Öm...sziasztok-megtorpantam, mikor láttam, hogy mindenki minket bámul-Valami baj van?
-Áá, nincs semmi... Csak eltekintve attól, hogy már tegnap szóltunk, hogy jövünk, erre ti egész nap máshol vagytok...-mondta megvető tekintettel Louis.
-Louis, mostanában elég érthetetlen vagy... 2x mondtam ma, meg tegnap is 1x, hogy nekem és Thalia-nak dolgunk van. Ezt nehéz felfogni?-vágott vissza Harry.
-Harry, nyugi.
-Fuu...-ezzel letette a táskáját, és bement a konyhába.
-Szabad kérdezni, hogy hol voltatok?-kérdezte Meggie normális hangnemben.
-Ha nem lenne baj, nem mondanám el.
-Hát oké. Sajnálom, de nekünk mennünk kell. Még el kell menni Mark-ért is.-állt fel Meggie, majd Louis is, aki még mindig elég rossz szemmel nézett rám. Oda mentem Meggie-hez.
-Meggie, beszélhetnénk?
-Menj előre Louis, majd megyek én is-szólt Lou-nak.-Tessék, mond Thalia.
-Elmondom, hogy hol voltunk, de szeretnélek megkérni, hogy SENKINEK ne mond el, amit most fogok mondani. Megígéred?
-Ugyan már Thalia, sose adom tovább a titkokat.
-Szóval. Pár napja, szinte már pár hete abban a hitben voltam, hogy...-bár már biztos volt minden ez ügyben, még mindig nem szívesen beszéltem róla-talán egyel többen leszünk.
-Jézusom.-Meggie-nek egyből leesett.
-És a mai napon ennek jártunk a végére, elmentünk az orvoshoz, és kiderült, hogy nem vagyok terhes, csak én hittem azt. Ezután Hazza elvitt fagyizni, és elnéztük az időt, ezért jöttünk ilyen későn. Remélem nem haragszol.
-Én nem haragszok egyáltalán, de Louis igen. Ha szeretnéd szólhatok pár szót az érdeketekben-kacsintott.
-Azt nagyon megköszönném, de azért szeretnélek még egyszer megkérni, hogy amit most mondtam ne mond el senkinek.
-Megígérem, nem mondom el senkinek, és megteszek mindent, hogy Louis ne haragudjon.
-Köszönöm Meggie, te vagy a legjobb barátnőm-öleltem meg.
-Nem mondtál újat-kacsintott-na de megyek, szia.-ezzel el is ment. Odamentem Hazza-hoz.
-Harry, remélem nem haragszol ,amiért elmondtam Meggie-nek a dolgot.
-Persze, hogy nem, csak nem értem, hogy Louis miért ilyen piheagyú....
-Meggie próbál vele beszélni ez ügyben, hogy ne haragudjon. Na de én megyek a többiekhez.-oda is mentem hozzájuk.
-Sziasztok, sajnáljuk, hogy csak most jöttünk...-itt félbe szakítottak.
-Ugyan már, nem haragszunk. Gyertek, Liam most rendelt pizzát, még jut nektek is-nyújtotta oda nekem az egyik szelet pizzát Zayn.
-Óó, köszi.-leültem melléjük, majd kis idő múlva Harry is csatlakozott. Miközben ettünk a tv-t néztük, én ott helyben bealudtam, arra keltem, hogy Hazza felvesz az ölébe.
-Héj, jó reggelt.
-Szia Harry. Hova megyünk?-kérdeztem miközben a szememet dörzsöltem.
-Megyünk fel aludni, mert már mindenki álmos.
-Ahha. Akkor a lakosztályomba vigyen kérem-mondtam angol 'úriember' módjára.
-Igen is uram. Izé, asszonyom.-felvitt a szobába, ott ledobott az ágyra-megjöttünk.
-Áúú, ezért nem kap borravalót!-nevetettem.
-Nem kapok? Na jól van! Elmegyek!
-Hova mész?-kerekedett ki a szemem.
-Zuhanyozni-mondta sértődött hangnemben.
-Fú, már megijedtem, hogy tényleg elmész-mondtam.
-Direkt azért mondtam így-nevetett. Elment lezuhanyozni, majd én is. Miután én is lemostam magamról a szutykot (bár nem voltam koszos), lementem még a konyhába, mert megszomjaztam.
-Ááá Niall a szívbajt hoztad rám!
-1000 bocs Thalia, csak megéheztem. Te nem kérsz?
-Köszi, de én csak inni jöttem. Na, jó éjt Niall.
-Jó éjszakát Thalia-visszamentem a szobába, Harry már az ágyban feküdt, de úgy ki volt terülve, mint egy béka, csak hogy én ne férjek oda.
-Drága Harry. Mi lenne ha arréb raknád a nagy fenekedet, hogy én is oda férjek?
-De nekem most így kényelmes, majd ha megunom arrébb megyek.
-Harry ne akard, hogy rád feküdjek!
-Kilapulnék?
-Megeshet.
-Nem félek.
-Oké...-letettem a poharat az éjjeli szekrényre, majd ráfeküdtem Harry-re, vagyis inkább rá vetettem magamat.
-Jézusom Thalia, nem akarlak megbántani, de fogyóznod kéne.
-Áá, szóval dagadtnak tartasz?
-Most igen.
-Örülök neki. Mondtam, hogy ne akard, hogy rád feküdjek!
-Ha bocsánatot kérek letehénkedsz rólam?
-Nem kell bocsánatot kérni, csak helyet csináltam magamnak az ágyon-legurultam róla a nagy nehezen megszerzett helyemre.-Na, mit tanultunk ma?
-Azt, hogy ha még egyszer rám fekszel, összecsinálom magam.
-És még?
-Öm... várjál, gondolkozok.
-Inkább ne gondolkozz, túl sokáig tart az nálad-nevettem.
-Köszi Thalia, én is szeretlek-veregette meg a vállamat Hazza nevetve-Olyan jó téged mosolyogni látni.
-Azt hittem meghalok délelőtt... Nagyon izgultam.
-De most már nem kell izgulni, minden oké. Holnap nem akarunk elmenni valahova?
-Nagyon sajnálom Fürtöske, de holnap jönnek anyáék...
-Ja tényleg. És meddig maradnak?
-Nem tudom, nem hiszem, hogy sokáig.
-Oké, majd ha elmentek, akkor elmegyünk kettesben valahova.
-Megbeszéltük.-pár perc csönd-Harry, mit csinálsz a lábammal?
-Én? Hozzá se érek a lábadhoz.
-Valami birizgálja. Fuu Dusty, állandóan zabálod a lábujjamat?-leraktam a padlóra a macskát, és visszafeküdtem. Harry ezalatt csak nevetett.
-Nem vicces, félig lerágta a nagy lábujjamat.-erre még jobban elkezdett röhögni.
-Bocsi Nino, de nagyon bírom amikor berágsz valamire, és rám szólsz, hogy ne nevessek.
-Örülök, hogy tetszik.
-Na jól van, gyere ide-ölelt meg. A fejemet mellkasára tettem, és bezártam a szemem. Imádtam Harry ölelését, mindig melegség öntötte el a szívem, és mindenről megfeledkeztem, csak ő volt és én.
Kis idő múlva már Harry aludt, de én még egy kicsit sem voltam álmos. Visszatettem a fejemet a párnámra, és néztem az alvó Fürtöskét.
Forgolódtam még párat, majd nagy nehezen én is elaludtam.
*Másnap reggel*
~Thalia szemszöge:
Reggel én keltem fel hamarabb, Harry még szuszogott mellettem. Próbáltam én is visszaaludni, de nem jött össze. A hasamon feküdve voltam, és megint csak Harry-t bámultam, aki velem szembe az oldalán feküdt. Legszívesebben egész nap bámultam volna, mert hihetetlenül aranyos volt.
-Héj, ne bámulj-mosolygott zárt szemekkel.
-Hát te meg fent vagy? Bocsi, azt hittem, hogy alszol.-egy kicsit elvörösödtem.
-Nem, már nem alszok. Jó reggelt-adott egy puszit az arcomra, már nyitott szemmel.
-Jó reggelt Fürtöske. Na, én már kelek fel.
-Nem kelsz fel, itt maradsz.
-De felkelek, anyáék nemsokára jönnek.-adtam egy 'úgyis felkelek, ha tetszik ha nem' puszit Hazza homlokára.
-Nem kelsz még ki az ágyból!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!-ezt még eljátszottuk párszor, majd nagy nehezen felálltam.
-Azt mondtam, hogy még itt maradsz!-dobott hozzám egy párnát Harry.
-Igen? Dobálózunk?-megfogtam a hozzám dobott párnát, és eldobtam. Pontosan telibe találta Harry arcát, ami miatt én jót röhögtem. Elkezdtünk párna csatázni, így Hazza elérte azt, hogy még maradjak egy kicsit.
-Na de most már tényleg megyek készülődni, mert ha anyáék megjönnek, és én még mindig pizsiben vagyok, az elég hülyén fog kinézni.
-Jó, látom nem tudom elérni, hogy még maradj egy kicsit.
-Bocsi Hazza, de na.
-Semmi baj.
Bementem minden szobába, és felkeltettem a 'népet', majd lementem reggelit csinálni nekik.
*1-2 órával később*
~Thalia szemszöge:
Mindenki megreggelizett, rendbe tette magát, és vártuk, hogy anyáék megjöjjenek. Amikor őket várjuk általában mindennek tökéletesnek kell lennie, mert anya mindenbe belekötne...
Amikor megszólalt a csengő, kinyitottam. Eléggé elcsodálkoztam azon, amit láttam.
-Mi ez a sok cucc?
2012. augusztus 23., csütörtök
46.: Most minden kiderül
Sziasztok! Átléptük az 5200 oldalmegjelenítést, köszönöm szépen, imádok mindenkit ^^ <3
~Thalia szemszöge:
Szótlanul ültünk, Harry simogatta a hátam, és nekem pedig csak járt az agyam. Nem tudom, hogy miért, de Harry-t most valahogy még jobban megszerettem, mint eddig, bár nem hittem volna, hogy ennél jobban szerethetem, de úgy látszik, hogy mégis. A csöndet Harry törte meg, egész pontosan a hasa, mert megkordult.
-Nem mész le enni?-kérdeztem halkan.
-Nem, úgyis fogyózok-mosolygott.
-Fogyózol?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Dehogyis, csak vicceltem. De azért egy falat se menne le a torkomon most-megcsörrent a telefonja, ami miatt egy kicsit mind a ketten megijedtünk. Megnézte, hogy ki az-Louis hív. Nincs nagy kedvem beszélni vele...
-De beszélj nyugodtan.
-Na jó, felveszem-adott egy puszit a homlokomra, és felvette a telefont. Eszembe jutott, hogy Meggie még nem is tud az egészről, és ha kiderül egy kicsit haragudni fog rám, mivel mindent elmondunk egymásnak. De azért belegondoltam, hogy végül is még nem is biztos, hogy igaz, na meg ez talán nem olyan dolog, hogy szét kéne kürtölni.. Hátha megérti majd, ha később mondom el neki, vagy esetleg egyáltalán nem mondom el neki...
-Na, mi jót beszéltetek, ha nem titkos?
-Louis-ék átjönnének holnap, ha nem lenne baj.
-Holnap? Holnap dolgunk van...
-Tudom, és ki is mentettem magunkat. Holnap átjönnek, de azt mondtam, hogy mi elmegyünk kettesben valahova. Nyugi, nem fogják megtudni.
-Harry, én félek...-jéé, már megint elbőgtem magam....
-Ne félj Nino, bármi lesz, megoldjuk, és emiatt biztos, hogy nem fogok veled szakítani, ezt itt megmondom előre, bármi is lesz.
-Elhiszem, hogy nem fogsz velem szakítani, de félek, hogy mi lesz...-letörölte a könnyt a szememből, megfogta két oldalról az arcom, és belenézett a szemembe azzal a két gyönyörű zöldeskék szemével.
-Thalia, mondtam, ne félj! Ha tényleg terhes vagy azt is megoldjuk, ha nem, akkor örülünk neki. Szeretlek, és bármi történjen, ez nem fog megváltozni. Ne sírj, hagy lássak egy szép mosolyt!-ezek a szavak szíven ütöttek, de persze jó értelemben-Na gyerünk, hagy lássak egy mosoly!-erre csak meghúztam a számat, hogy mosolynak látszódjon-Ez mi volt? Ez nem mosoly! Olyan mosolyt szeretnék látni, amibe én beleszerettem!-erre elmosolyodtam akaratom ellenére is, és megöleltem Hazza-t.-Ez az, ezt a vigyorgó Thalia-t szeretem. Na, de gyere, együnk valamit, mert már tényleg kezdek éhes lenni.-lementünk a konyhába, Harry csinált magának egy szendvicset, én csak öntöttem magamnak egy pohár narancslevet, majd leültünk a kanapéra, csak Zayn volt ott.
-Többiek?-kérdezte Harry.
-Nos, Niall a szobában twitter-ezik, Liam pedig elment valahova, én meg itt nézem a tv-t. Minden rendben van?-kérdezte Zayn, mikor meglátta a sírástól piros szememet.
-Igen, minden rendben van-mondtam halkan.
-Thalia, ismerlek már egy ideje, és tudom, mikor mondasz igazat. De ha nem szeretnéd elmondani, akkor csak szólj, nem faggatlak.
-Rendes vagy Zayn, de ezt nem szeretném elmondani, ha nem baj.
-Persze, hogy nem baj. Harry, nekem is csináltál szendvicset?-húzgálta a szemöldökét.
-Csakis neked csináltam Zayn, persze-nevetett Harry.
-Szóval nem csináltál... Na jól van, meg van jegyezve!-felállt, hogy csináljon magának is ennivalót.
-Tényleg te nem kérsz Thalia?-kérdezte Harry, aki már végzett a saját szendvicsével.
-Köszi nem kérek. Nagy baj lenne, ha felmennék lefeküdni? Elég rossz napom volt, és álmos vagyok.
-Még szép, hogy nem baj. Menjek én is?
-Nagy baj lenne, ha azt mondanám, hogy igen?-kérdeztem kicsit félő hangom.
-Nem baj, azért kérdeztem. Zayn, megyünk aludni-szólt ki a konyhába Harry.
-Oké, jó éjt-ordított vissza. Felmentünk, lezuhanyoztunk (nem egyszerre, nem értjük félre!), és lefeküdtünk egymással szembe az ágyra.
-Köszönöm...-mondtam halkan.
-Mit köszönsz Thalia?
-Hát... hogy itt vagy, hogy nem hagysz magamra, és hogy egyáltalán szeretsz...
-De aranyos vagy, még szép, hogy szeretlek, és hogy nem hagylak magadra-átölelt, és magához szorított, így merültem álomba.
*Másnap reggel*
~Thalia szemszöge:
Már hajnalban fent voltam, alig tudtam aludni, eléggé féltem az előttem álló dolgoktól. Próbáltam visszaaludni, mikor megláttam, hogy 4:25 van, de nem sikerült, így kikeltem az ágyból, lezuhanyoztam, felöltöztem, és lementem a nappaliba, ott leültem a kanapéra, bekapcsoltam a TV-t, és azt néztem. Amikor nem tudok visszaaludni, sose szeretek az ágyban maradni, inkább kikelek, és csinálok valamit.
Viszonylag hamar eltelt az idő, azon kaptam magam, hogy már mindenki felkelt, és lejött reggelizni.
-Jó reggelt Thalia-adott egy puszit Harry a homlokomra.
-Jó reggelt Hazza. Tudtál aludni?
-Nem nagyon. Te?
-Egyáltalán nem. Na mindegy.-felálltam, és kimentem a konyhába-Csináljak nektek reggelit?
-Mit szólnál egy tojás rántottához?-húzgálta a szemöldökét Liam, arra célozva, hogy kezdjek neki. Neki is kezdtem, megcsináltam, majd elosztottam. Miközben mindenki evett, én megkerestem a telefonomat, mert úgy hallottam, mintha SMS-t kaptam volna. Jól hallottam, tényleg azt kaptam, anya írt.
Szia Thalia, nem sokára meglátogatunk titeket. :) Puszi.
Más esetben örültem volna neki, de most egyáltalán nem.
-Anya most írt, hogy nem sokára meglátogatnak minket.-szóltam a többieknek.
-Oké-válaszolták kórusban két nyelés között.
-Harry, bocsi, de nem kéne mennünk?-mentem oda hozzá, mert láttam, hogy ő már befejezte az evést.
-De, azonnal mehetünk, csak átveszem a ruhámat, mert ezt leettem.
-Hova mentek?-kérdezte Liam, mert Niall-on kívül nem tudott senki a dologról.
-Öm... egy kis dolgunk van Harry-vel-mondtam lehajtott fejjel, és én is elmentem átöltözni, majd Harry-vel ketten elindultunk. Egész úton szótlan voltam, bár Harry próbált egy kicsit felvidítani, de szegénynek nem jött össze...
Elmentünk a kórházba, majd leültünk a váróteremben. Én tiszta ideg voltam, és szerintem látszott is rajtam. Harry-n annál kevésbé. Biztos, hogy ideges volt ő is, de rajta nem látszott.
-Nyugi Nino, minden oké lesz.-fogta meg a kezem Hazza.
Amikor behívtak remegő lábakkal mentem be.
~Harry szemszöge:
Eléggé ideges voltam, de nem akartam, hogy Thalia lássa rajtam, mert akkor ennél is jobban idegeskedett volna. Kb. 2 perce volt bent, de nekem óráknak tűnt. Nem bírtam egy helyben maradni, így elkezdtem járkálni oda-vissza. Megrezdült a telefonom, üzenetet kaptam Louis-től, afelől érdeklődött, hogy hol vagyunk. Nem volt türelmem most egyesével leírni minden betűt, így inkább felhívtam.
-Helló Louis. Mondtam, hogy elmegyek valahova kettesben Thalia-val, miért kérdezed mégis?
-Héj héj, nyugi van Harry, csak kérdeztem.
-Oké, de miért? Tegnap már mondtam.
-Jó, bocsi, elfelejtettem. De ha nem titkos megkérdezhetem, hogy miért vagy ilyen feszült?
-Bocsi Louis, most nem szeretném elmondani. Ha hazamentünk, akkor talán majd elmondom.-ekkor kijött Thalia, egyből odarohantam hozzá-bocsi Lou, most le kell tennem, szia. Na, mi volt?-rám nézett, de nem szólt semmit... Féltem egy kicsit attól, hogy az lesz, amire gondoltunk.
-Nem vagyok terhes!-ugrott a nyakamba.
-Ez komoly? Hát ennek nagyon örülök! Mondtam, hogy nem lesz semmi.-oké,talán egy kicsit furán jött ki, hogy annak örültem, hogy még sincs baba, de hát na.
-Jaj Harry, annyira féltem, hogy mit mondanak.
-Most már tényleg megnyugodhatsz, úgy látszik egyelőre ketten maradunk-mosolyogtam.-Lenne kedved elmenni velem fagyizni?
-Még szép, mehetünk.
Megfogtuk egymás kezét, és elindultunk a kórház kijárata felé.
~Thalia szemszöge:
Szótlanul ültünk, Harry simogatta a hátam, és nekem pedig csak járt az agyam. Nem tudom, hogy miért, de Harry-t most valahogy még jobban megszerettem, mint eddig, bár nem hittem volna, hogy ennél jobban szerethetem, de úgy látszik, hogy mégis. A csöndet Harry törte meg, egész pontosan a hasa, mert megkordult.
-Nem mész le enni?-kérdeztem halkan.
-Nem, úgyis fogyózok-mosolygott.
-Fogyózol?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Dehogyis, csak vicceltem. De azért egy falat se menne le a torkomon most-megcsörrent a telefonja, ami miatt egy kicsit mind a ketten megijedtünk. Megnézte, hogy ki az-Louis hív. Nincs nagy kedvem beszélni vele...
-De beszélj nyugodtan.
-Na jó, felveszem-adott egy puszit a homlokomra, és felvette a telefont. Eszembe jutott, hogy Meggie még nem is tud az egészről, és ha kiderül egy kicsit haragudni fog rám, mivel mindent elmondunk egymásnak. De azért belegondoltam, hogy végül is még nem is biztos, hogy igaz, na meg ez talán nem olyan dolog, hogy szét kéne kürtölni.. Hátha megérti majd, ha később mondom el neki, vagy esetleg egyáltalán nem mondom el neki...
-Na, mi jót beszéltetek, ha nem titkos?
-Louis-ék átjönnének holnap, ha nem lenne baj.
-Holnap? Holnap dolgunk van...
-Tudom, és ki is mentettem magunkat. Holnap átjönnek, de azt mondtam, hogy mi elmegyünk kettesben valahova. Nyugi, nem fogják megtudni.
-Harry, én félek...-jéé, már megint elbőgtem magam....
-Ne félj Nino, bármi lesz, megoldjuk, és emiatt biztos, hogy nem fogok veled szakítani, ezt itt megmondom előre, bármi is lesz.
-Elhiszem, hogy nem fogsz velem szakítani, de félek, hogy mi lesz...-letörölte a könnyt a szememből, megfogta két oldalról az arcom, és belenézett a szemembe azzal a két gyönyörű zöldeskék szemével.
-Thalia, mondtam, ne félj! Ha tényleg terhes vagy azt is megoldjuk, ha nem, akkor örülünk neki. Szeretlek, és bármi történjen, ez nem fog megváltozni. Ne sírj, hagy lássak egy szép mosolyt!-ezek a szavak szíven ütöttek, de persze jó értelemben-Na gyerünk, hagy lássak egy mosoly!-erre csak meghúztam a számat, hogy mosolynak látszódjon-Ez mi volt? Ez nem mosoly! Olyan mosolyt szeretnék látni, amibe én beleszerettem!-erre elmosolyodtam akaratom ellenére is, és megöleltem Hazza-t.-Ez az, ezt a vigyorgó Thalia-t szeretem. Na, de gyere, együnk valamit, mert már tényleg kezdek éhes lenni.-lementünk a konyhába, Harry csinált magának egy szendvicset, én csak öntöttem magamnak egy pohár narancslevet, majd leültünk a kanapéra, csak Zayn volt ott.
-Többiek?-kérdezte Harry.
-Nos, Niall a szobában twitter-ezik, Liam pedig elment valahova, én meg itt nézem a tv-t. Minden rendben van?-kérdezte Zayn, mikor meglátta a sírástól piros szememet.
-Igen, minden rendben van-mondtam halkan.
-Thalia, ismerlek már egy ideje, és tudom, mikor mondasz igazat. De ha nem szeretnéd elmondani, akkor csak szólj, nem faggatlak.
-Rendes vagy Zayn, de ezt nem szeretném elmondani, ha nem baj.
-Persze, hogy nem baj. Harry, nekem is csináltál szendvicset?-húzgálta a szemöldökét.
-Csakis neked csináltam Zayn, persze-nevetett Harry.
-Szóval nem csináltál... Na jól van, meg van jegyezve!-felállt, hogy csináljon magának is ennivalót.
-Tényleg te nem kérsz Thalia?-kérdezte Harry, aki már végzett a saját szendvicsével.
-Köszi nem kérek. Nagy baj lenne, ha felmennék lefeküdni? Elég rossz napom volt, és álmos vagyok.
-Még szép, hogy nem baj. Menjek én is?
-Nagy baj lenne, ha azt mondanám, hogy igen?-kérdeztem kicsit félő hangom.
-Nem baj, azért kérdeztem. Zayn, megyünk aludni-szólt ki a konyhába Harry.
-Oké, jó éjt-ordított vissza. Felmentünk, lezuhanyoztunk (nem egyszerre, nem értjük félre!), és lefeküdtünk egymással szembe az ágyra.
-Köszönöm...-mondtam halkan.
-Mit köszönsz Thalia?
-Hát... hogy itt vagy, hogy nem hagysz magamra, és hogy egyáltalán szeretsz...
-De aranyos vagy, még szép, hogy szeretlek, és hogy nem hagylak magadra-átölelt, és magához szorított, így merültem álomba.
*Másnap reggel*
~Thalia szemszöge:
Már hajnalban fent voltam, alig tudtam aludni, eléggé féltem az előttem álló dolgoktól. Próbáltam visszaaludni, mikor megláttam, hogy 4:25 van, de nem sikerült, így kikeltem az ágyból, lezuhanyoztam, felöltöztem, és lementem a nappaliba, ott leültem a kanapéra, bekapcsoltam a TV-t, és azt néztem. Amikor nem tudok visszaaludni, sose szeretek az ágyban maradni, inkább kikelek, és csinálok valamit.
Viszonylag hamar eltelt az idő, azon kaptam magam, hogy már mindenki felkelt, és lejött reggelizni.
-Jó reggelt Thalia-adott egy puszit Harry a homlokomra.
-Jó reggelt Hazza. Tudtál aludni?
-Nem nagyon. Te?
-Egyáltalán nem. Na mindegy.-felálltam, és kimentem a konyhába-Csináljak nektek reggelit?
-Mit szólnál egy tojás rántottához?-húzgálta a szemöldökét Liam, arra célozva, hogy kezdjek neki. Neki is kezdtem, megcsináltam, majd elosztottam. Miközben mindenki evett, én megkerestem a telefonomat, mert úgy hallottam, mintha SMS-t kaptam volna. Jól hallottam, tényleg azt kaptam, anya írt.
Szia Thalia, nem sokára meglátogatunk titeket. :) Puszi.
Más esetben örültem volna neki, de most egyáltalán nem.
-Anya most írt, hogy nem sokára meglátogatnak minket.-szóltam a többieknek.
-Oké-válaszolták kórusban két nyelés között.
-Harry, bocsi, de nem kéne mennünk?-mentem oda hozzá, mert láttam, hogy ő már befejezte az evést.
-De, azonnal mehetünk, csak átveszem a ruhámat, mert ezt leettem.
-Hova mentek?-kérdezte Liam, mert Niall-on kívül nem tudott senki a dologról.
-Öm... egy kis dolgunk van Harry-vel-mondtam lehajtott fejjel, és én is elmentem átöltözni, majd Harry-vel ketten elindultunk. Egész úton szótlan voltam, bár Harry próbált egy kicsit felvidítani, de szegénynek nem jött össze...
Elmentünk a kórházba, majd leültünk a váróteremben. Én tiszta ideg voltam, és szerintem látszott is rajtam. Harry-n annál kevésbé. Biztos, hogy ideges volt ő is, de rajta nem látszott.
-Nyugi Nino, minden oké lesz.-fogta meg a kezem Hazza.
Amikor behívtak remegő lábakkal mentem be.
~Harry szemszöge:
Eléggé ideges voltam, de nem akartam, hogy Thalia lássa rajtam, mert akkor ennél is jobban idegeskedett volna. Kb. 2 perce volt bent, de nekem óráknak tűnt. Nem bírtam egy helyben maradni, így elkezdtem járkálni oda-vissza. Megrezdült a telefonom, üzenetet kaptam Louis-től, afelől érdeklődött, hogy hol vagyunk. Nem volt türelmem most egyesével leírni minden betűt, így inkább felhívtam.
-Helló Louis. Mondtam, hogy elmegyek valahova kettesben Thalia-val, miért kérdezed mégis?
-Héj héj, nyugi van Harry, csak kérdeztem.
-Oké, de miért? Tegnap már mondtam.
-Jó, bocsi, elfelejtettem. De ha nem titkos megkérdezhetem, hogy miért vagy ilyen feszült?
-Bocsi Louis, most nem szeretném elmondani. Ha hazamentünk, akkor talán majd elmondom.-ekkor kijött Thalia, egyből odarohantam hozzá-bocsi Lou, most le kell tennem, szia. Na, mi volt?-rám nézett, de nem szólt semmit... Féltem egy kicsit attól, hogy az lesz, amire gondoltunk.
-Nem vagyok terhes!-ugrott a nyakamba.
-Ez komoly? Hát ennek nagyon örülök! Mondtam, hogy nem lesz semmi.-oké,talán egy kicsit furán jött ki, hogy annak örültem, hogy még sincs baba, de hát na.
-Jaj Harry, annyira féltem, hogy mit mondanak.
-Most már tényleg megnyugodhatsz, úgy látszik egyelőre ketten maradunk-mosolyogtam.-Lenne kedved elmenni velem fagyizni?
-Még szép, mehetünk.
Megfogtuk egymás kezét, és elindultunk a kórház kijárata felé.
2012. augusztus 22., szerda
45.: Új családtag?!
~Harry szemszöge:
Egyből lefagyott a mosoly a képemről...
-Na ne... Ne ne ne ne ne ne ne ne ne, ez nem lehet! Ez egyszerűen nem történhet meg! 18 éves vagyok, hol vagyok én még készen arra, hogy apa legyek?! Kezdjünk gondolkodni a nevén? Nem, ez egyszerűen nem lehet!-annyira lesokkolódtam, hogy nem tértem magamhoz. Felálltam, és elkezdtem járkálni oda-vissza.
-Hát...Jobban fogadtad, mint gondoltam..
-Jobban?! Mindjárt agyf*szt kapok! Ez ez ez ez ez egyszerűen nem történhet meg velünk!-annyira kiakadtam, hogy elkezdtem hangosan, szinte már ordibálva beszélni.
-De Harry higgadja le, még semmi sem biztos!
-Mond azt, hogy csak vicceltél!
-Bárcsak vicceltem volna...
-Hát ez isteni.. Ennél nem is kezdődhetne jobban a nap... Na és mi lesz veled? A gimit hogy fogod elvégezni? Majd bejársz a suliba, én meg maradok itthon a kis Thalia-val, vagy a kis Harry-vel?
-Harry, ne csak engem okolj ezért! Ehhez neked is közöd volt! Nehogy már csak én legyek a hibás! Talán nekem ez így jó, hogy itt őrjöngsz? Köszi Harry...
-Oké, te más esetben mit tennél, amikor ezt hallod: Né' má' apa lettél! Talán később még örülnék is neki, de az az idő nem most van! Ja, és ha szabad kérdezni, ha nem kérdezek rá, mikor akartál nekem szólni ez ügyben?-nem jött válasz, csak lehajtotta a fejét-Na ugye...
~Thalia szemszöge:
Elmondhatatlanul rosszul esett, hogy Harry így fogadta a hírt. Hiába mondtam neki ,hogy még semmi sem biztos, ezt a mondatot valahogy mindig elengedte a füle mellett...
-Hazza hova mész?-elkezdte felvenni a cipőjét, és elindult az ajtóhoz.
-Muszáj sétálnom egyet, mindjárt szétdurran az agyam.
-De Harry...-ebben a pillanatban kezdtem el bőgni. Hazza ezzel nem foglalkozva elment, becsapva maga után az ajtót.-Komolyan erről csak én tehetek? És ha emiatt Harry elhagy engem?-jöttek a kérdések hada, de válasz egy sem jött... Levetettem magamat a földre, és csak sírtam.
-Mi a baj Thalia?-gugolt le hozzám Niall.
-Jaj Niall, mindent elrontottam...-rátettem Niall vállára az arcomat, és úgy sírtam tovább.
-Nem akartam hallgatózni, de mindent hallottam. Nem rontottál el semmit. Bármiben melletted állunk, nyugi.
-És ha Hazza ezek után soha többet nem áll velem szóba? Akkor mi lesz?
-Harry nem olyan. Oké, most kiakadt, de ha megnyugszik, visszajön, és bocsánatot fog kérni. Gyere Thalia, felkísérlek a szobádba, feküdj le egy kicsit.
-Köszönöm Niall, hogy mellettem állsz-mosolyogtam rá, miközben letöröltem a könnyeimet.
Felkísért a szobába, ott leültem az ágy szélére.
-Akarod, hogy felhívjam Harry-t?
-Nem kell köszi. Megértem, hogy így kiborult...
-Jó, akkor kimegyek, hogy tudjál pihenni-mosolygott Niall.
-Niall megtennéd, hogy itt maradsz velem?-kérdeztem kisírt szemekkel. Nagyon nem szerettem volna egyedül maradni.
-Persze, csak akkor megyek kajáért-mosolygott.
.jpg)
~Harry szemszöge:
Elindultam valamerre, muszáj voltam kiszellőztetni a fejem. Ez a hír valahogy lesokkolt teljesen, de szerintem érthető... Visszagondoltam mindenre, ami reggel elhangzott, és megtörtént. Egy bazi nagy paraszt vagyok!-tettem a két kezemet az arcomra. Rájöttem, hogy egy nagy bunkó voltam Thalia-val, és hogy nagyon is paraszt voltam. Egyből azon kezdtem gondolkozni, hogy hogyan is tehetném jóvá. Azonnal haza akartam menni, de nem mertem ezek után Thalia szeme elé kerülni... Teljesen tanácstalan voltam ez ügyben, nem tudtam, hogy mit csináljak. Ekkor eszembe jutott valami. El is indultam hazafelé. Vettem Thalia-nak egy nagy csokor rózsát, annak reményében, hogy nem haragszik rám. A ház előtt megálltam, vettem egy nagy levegőt, és benyitottam. Nem találtam lent senkit, úgyhogy felmentem. Benyitottam a szobába, és Niall-t találtam Thalia-val, aki még mindig sírt.
-Thalia, a lehető legőszintébben szeretnék tőled bocsánatot kérni. Túlzásba vittem, de nagyon kiakadtam. Nem csodálkozok, ha nem szólsz ezek után hozzám, de ezt a rózsát neked hoztam-nyújtottam oda neki. Megtörölte a szemeit, és rá nézett a csokorra.
-Ez egyszerűen gyönyörű Harry. Köszönöm szépen-elvette a virágot, felállt, és olyan szorosan megölelt, hogy azt hittem megfulladok.
-Szóval haragszol még rám?-kérdeztem kicsit félve.
-Egyáltalán nem haragszok. Szeretlek Fürtöske! De... Most mit csináljunk?-kérdezte szipogva.
-Az az ötletem támadt, hogy talán el kéne menni az orvoshoz... Csak hogy biztosak legyünk mindenben.
-Ez jó ötlet. Holnap elmegyünk-ekkor elkezdett megint sírni Thalia.
-Jaj ne sírj, nem lesz semmi baj, megoldunk mindent-tettem a fejét a vállamra.
-Na, akkor én el is megyek, nem zavarok.
-Niall várj! Nagyon köszönök mindent-ölelte meg Thalia.
~Thalia szemszöge:
Nagyon örültem annak a szép rózsacsokornak, és hogy Harry végül lehiggadt. Kerestem egy vázát, öntöttem bele egy kis vizet, és beleraktam a csokrot. Leültünk Hazza-val az ágyam szélére, ő átölelt, és csak néztünk ki a fejünkből.
A holnapi naptól viszont kezdtem félni...
-Na ne... Ne ne ne ne ne ne ne ne ne, ez nem lehet! Ez egyszerűen nem történhet meg! 18 éves vagyok, hol vagyok én még készen arra, hogy apa legyek?! Kezdjünk gondolkodni a nevén? Nem, ez egyszerűen nem lehet!-annyira lesokkolódtam, hogy nem tértem magamhoz. Felálltam, és elkezdtem járkálni oda-vissza.
-Hát...Jobban fogadtad, mint gondoltam..
-Jobban?! Mindjárt agyf*szt kapok! Ez ez ez ez ez egyszerűen nem történhet meg velünk!-annyira kiakadtam, hogy elkezdtem hangosan, szinte már ordibálva beszélni.
-De Harry higgadja le, még semmi sem biztos!
-Mond azt, hogy csak vicceltél!
-Bárcsak vicceltem volna...
-Hát ez isteni.. Ennél nem is kezdődhetne jobban a nap... Na és mi lesz veled? A gimit hogy fogod elvégezni? Majd bejársz a suliba, én meg maradok itthon a kis Thalia-val, vagy a kis Harry-vel?
-Harry, ne csak engem okolj ezért! Ehhez neked is közöd volt! Nehogy már csak én legyek a hibás! Talán nekem ez így jó, hogy itt őrjöngsz? Köszi Harry...
-Oké, te más esetben mit tennél, amikor ezt hallod: Né' má' apa lettél! Talán később még örülnék is neki, de az az idő nem most van! Ja, és ha szabad kérdezni, ha nem kérdezek rá, mikor akartál nekem szólni ez ügyben?-nem jött válasz, csak lehajtotta a fejét-Na ugye...
~Thalia szemszöge:
Elmondhatatlanul rosszul esett, hogy Harry így fogadta a hírt. Hiába mondtam neki ,hogy még semmi sem biztos, ezt a mondatot valahogy mindig elengedte a füle mellett...
-Hazza hova mész?-elkezdte felvenni a cipőjét, és elindult az ajtóhoz.
-Muszáj sétálnom egyet, mindjárt szétdurran az agyam.
-De Harry...-ebben a pillanatban kezdtem el bőgni. Hazza ezzel nem foglalkozva elment, becsapva maga után az ajtót.-Komolyan erről csak én tehetek? És ha emiatt Harry elhagy engem?-jöttek a kérdések hada, de válasz egy sem jött... Levetettem magamat a földre, és csak sírtam.
-Mi a baj Thalia?-gugolt le hozzám Niall.
-Jaj Niall, mindent elrontottam...-rátettem Niall vállára az arcomat, és úgy sírtam tovább.
-Nem akartam hallgatózni, de mindent hallottam. Nem rontottál el semmit. Bármiben melletted állunk, nyugi.
-És ha Hazza ezek után soha többet nem áll velem szóba? Akkor mi lesz?
-Harry nem olyan. Oké, most kiakadt, de ha megnyugszik, visszajön, és bocsánatot fog kérni. Gyere Thalia, felkísérlek a szobádba, feküdj le egy kicsit.
-Köszönöm Niall, hogy mellettem állsz-mosolyogtam rá, miközben letöröltem a könnyeimet.
Felkísért a szobába, ott leültem az ágy szélére.
-Akarod, hogy felhívjam Harry-t?
-Nem kell köszi. Megértem, hogy így kiborult...
-Jó, akkor kimegyek, hogy tudjál pihenni-mosolygott Niall.
-Niall megtennéd, hogy itt maradsz velem?-kérdeztem kisírt szemekkel. Nagyon nem szerettem volna egyedül maradni.
-Persze, csak akkor megyek kajáért-mosolygott.
~Harry szemszöge:Elindultam valamerre, muszáj voltam kiszellőztetni a fejem. Ez a hír valahogy lesokkolt teljesen, de szerintem érthető... Visszagondoltam mindenre, ami reggel elhangzott, és megtörtént. Egy bazi nagy paraszt vagyok!-tettem a két kezemet az arcomra. Rájöttem, hogy egy nagy bunkó voltam Thalia-val, és hogy nagyon is paraszt voltam. Egyből azon kezdtem gondolkozni, hogy hogyan is tehetném jóvá. Azonnal haza akartam menni, de nem mertem ezek után Thalia szeme elé kerülni... Teljesen tanácstalan voltam ez ügyben, nem tudtam, hogy mit csináljak. Ekkor eszembe jutott valami. El is indultam hazafelé. Vettem Thalia-nak egy nagy csokor rózsát, annak reményében, hogy nem haragszik rám. A ház előtt megálltam, vettem egy nagy levegőt, és benyitottam. Nem találtam lent senkit, úgyhogy felmentem. Benyitottam a szobába, és Niall-t találtam Thalia-val, aki még mindig sírt.-Thalia, a lehető legőszintébben szeretnék tőled bocsánatot kérni. Túlzásba vittem, de nagyon kiakadtam. Nem csodálkozok, ha nem szólsz ezek után hozzám, de ezt a rózsát neked hoztam-nyújtottam oda neki. Megtörölte a szemeit, és rá nézett a csokorra.
-Ez egyszerűen gyönyörű Harry. Köszönöm szépen-elvette a virágot, felállt, és olyan szorosan megölelt, hogy azt hittem megfulladok.
-Szóval haragszol még rám?-kérdeztem kicsit félve.
-Egyáltalán nem haragszok. Szeretlek Fürtöske! De... Most mit csináljunk?-kérdezte szipogva.
-Az az ötletem támadt, hogy talán el kéne menni az orvoshoz... Csak hogy biztosak legyünk mindenben.
-Ez jó ötlet. Holnap elmegyünk-ekkor elkezdett megint sírni Thalia.
-Jaj ne sírj, nem lesz semmi baj, megoldunk mindent-tettem a fejét a vállamra.
-Na, akkor én el is megyek, nem zavarok.
-Niall várj! Nagyon köszönök mindent-ölelte meg Thalia.
~Thalia szemszöge:
Nagyon örültem annak a szép rózsacsokornak, és hogy Harry végül lehiggadt. Kerestem egy vázát, öntöttem bele egy kis vizet, és beleraktam a csokrot. Leültünk Hazza-val az ágyam szélére, ő átölelt, és csak néztünk ki a fejünkből.
A holnapi naptól viszont kezdtem félni...
2012. augusztus 21., kedd
44.: Itt valami nincs rendben...
~Thalia szemszöge:
Levegő hiány miatt eltoltam magamtól Harry-t.
-Mi ez a nagy puszi-puszi?-mosolyogtam rá.
-Talán nem szabad?-vonta fel a szemöldökét mosolyogva.
-Azt nem mondtam-nevettem. Nem tudom, hogy mi ütött belénk, úgy viselkedtünk, mint akik csak most jöttek össze, pedig már elég régóta együtt vagyunk.-Jól van Fürtöske, hagy csináljam meg a szendvicset, mert éhen halok.
-Ja, ezt a szendvicset?-erre megfogta, és elkezdte enni.
-Héj, azt magamnak csináltam!
-Bocsi, de éhes vagyok-vigyorgott.
-Na jól van, ameddig csinálok egy másikat, kitalálom, hogy mi legyen ezért a büntetés!
-Félnem kéne?-kérdezte nevetve.
-Még nem... de majd később....-mondtam titokzatosan. Neki kezdtem az újabb szendvicsnek, majd mikor készen lettem vele, leültem a kanapéra, csatlakoztak hozzám a többiek is, és néztük a TV-t. Toy Story volt, Liam legnagyobb örömére.
Közben Zayn is hazajött, és ő is leült közénk nézni a TV-t.
-Na én megyek fel a szobába. Ti nem vagytok még álmosak?-dörzsöltem a szememet.
-Hova mész még? Még csak fél 11 van, és holnap amúgy sincs suli.-csodálkozott Liam.
-Igazad van, de én mindjárt bealszok. Na jó éjt.
-Én még maradok Thalia.-szólt Harry.
-Oké, maradj nyugodtan.
Felmentem a szobába, bekapcsoltam a gépet, és megnéztem a twitter-t. Mivel nem láttam semmi érdekeset, ezért hamar kikapcsoltam a gépet, lezuhanyoztam, fogat mostam, és mentem lefeküdni. Mire elaludtam volna, megcsörrent a telefonom. Stella írt egy SMS-t.
Szia Thalia. Mi lenne ha holnap elmennénk 3-an vásárolgatni?
Gondoltam jó ötlet, de még mielőtt visszaírtam, Meggie-nek írtam egy üzit, hogy megkérdezzem, eljönne-e. Megbeszéltem mind kettőjükkel a honlapi napot, majd miután befejeztem visszafeküdtem, de teljesen kiment az álom a szememből... Úgy döntöttem visszamegyek a többiekhez. Le is mentem, még mindig azt a mesét nézték, csak annyi változott a látványképben, hogy Niall épp evett.
-Jó reggelt, csak nem felkeltél?-köszöntött Harry.
.jpg)
-Jó reggelt, nem is aludtam. Még mindig ezt nézitek?
-Igen, de psszt, ez jó rész.-Liam teljesen belemerült a mese nézésébe, én csak jót nevettem rajta.
Én is leültem a kanapéra, és tovább néztem velük a TV-t. Lassan mindenkit elnyomott az álom, fel is mentek aludni, csak Harry és én maradtunk.
-Nem kéne felmennünk nekünk is szunyálni?
-Muszáj? Én még nem vagyok álmos.
-Akkor mit csináljunk?-kérdeztem.
-Nem tudom, de megyek inni, el ne menj-nevetett Hazza. Én lefeküdtem a kanapéra, és úgy néztem a TV-t.
Harry visszajött, de megállt, én ránéztem, majd odalépett hozzám és megint megcsókolt. Felvett az ölében, és felvitt a szobánkba.
Az éjszaka további részében az alváson kívül történt más is ;)
*Napokkal később*
~Harry szemszöge:
Reggel, amikor felkeltem, Thalia nem volt mellettem, gondoltam már felkelt. Elég álmos voltam, megnéztem az órát, láttam, hogy 11 körül van, ezért felkeltem, nem akartam végig aludni az egész napot. Kimentem a fürdőben, majd lementem a konyhába reggelizni. Még sose voltam ilyen éhes..
-Szia Thalia-adtam egy puszit az arcára.
-Jó reggelt Harry-köszönt halkan. Mostanában elég szótlan, és letörtnek tűnik, rákérdeztem már, hogy mi a baj, de ő mindig csak mosolyogva annyit mondott, hogy nincs semmi. Pedig van valami... Gondoltam megint rákérdezek.
-Thalia, mi a baj? Napok óta szótlan vagy, le vagy törve, és nem mondod meg, hogy mi van. Pedig tudom, hogy van valami.
-Nem szeretnék beszélni róla. Egyelőre...
-Miért egyelőre? Jó oké, ha nem akarod, akkor ne mond el. Sajnálom.-leültem vagyis inkább levetettem magamat a székre, és elkezdtem enni.
-Harry, most haragszol?-kérdezte félve.
-Nem, nem haragszom, csak azt hittem, hogy mindent elmondunk egymásnak...
-Mindig elmondok neked mindent, de ezt nem tudom, hogy hogyan mondjam el neked. És még semmi sem biztos ez ügyben.
-Hogyan mond el nekem? Miért, annyira lesokkolna? Vagy miért?-közben lejött Liam.
-Liam ne haragudj, de szeretnék négy szem közt beszélni Harry-vel. Megtennéd, hogy elmész egy kicsit?
-Persze, nem zavarlak titeket, csak jöttem inni.-na ennél a résznél már kezdtem összecsinálni magam. Mit akar mondani Thalia, amit a többiek nem hallhatnak?
-Na szóval Harry, nem tudom, hogy hogy mondjam el neked. Megpróbálom körülírni-ült le a velem szembelévő székre.
-Oké, de légyszíves siess, mert egyre jobban izgulok.
-Szóval. Emlékszel arra a napra, amikor Meggie-ék elkötöztek?
-Igen emlékszek.
-Azután a nap, vagyis inkább este után talán megváltozik az életünk, de nagy részben az enyém. Remélem gondolod, hogy mire gondolok...
-Annyira figyelek, amennyire csak tudok, de nem nagyon értem, hogy mire akarsz célozni, sajnálom.
-Jaj Harry...-már könnyek gyűltek a szemébe. Bármennyire is akartam, mégsem tudtam rájönni ,hogy mire céloz.
-Talán mond meg kereken.
-Oké...Szóval. Talán nemsokára egyel többen leszünk...
-Na ne.....
Levegő hiány miatt eltoltam magamtól Harry-t.
-Mi ez a nagy puszi-puszi?-mosolyogtam rá.
-Talán nem szabad?-vonta fel a szemöldökét mosolyogva.
-Azt nem mondtam-nevettem. Nem tudom, hogy mi ütött belénk, úgy viselkedtünk, mint akik csak most jöttek össze, pedig már elég régóta együtt vagyunk.-Jól van Fürtöske, hagy csináljam meg a szendvicset, mert éhen halok.
-Ja, ezt a szendvicset?-erre megfogta, és elkezdte enni.
-Héj, azt magamnak csináltam!
-Bocsi, de éhes vagyok-vigyorgott.
-Na jól van, ameddig csinálok egy másikat, kitalálom, hogy mi legyen ezért a büntetés!
-Félnem kéne?-kérdezte nevetve.
-Még nem... de majd később....-mondtam titokzatosan. Neki kezdtem az újabb szendvicsnek, majd mikor készen lettem vele, leültem a kanapéra, csatlakoztak hozzám a többiek is, és néztük a TV-t. Toy Story volt, Liam legnagyobb örömére.
Közben Zayn is hazajött, és ő is leült közénk nézni a TV-t.
-Na én megyek fel a szobába. Ti nem vagytok még álmosak?-dörzsöltem a szememet.
-Hova mész még? Még csak fél 11 van, és holnap amúgy sincs suli.-csodálkozott Liam.
-Igazad van, de én mindjárt bealszok. Na jó éjt.
-Én még maradok Thalia.-szólt Harry.
-Oké, maradj nyugodtan.
Felmentem a szobába, bekapcsoltam a gépet, és megnéztem a twitter-t. Mivel nem láttam semmi érdekeset, ezért hamar kikapcsoltam a gépet, lezuhanyoztam, fogat mostam, és mentem lefeküdni. Mire elaludtam volna, megcsörrent a telefonom. Stella írt egy SMS-t.
Szia Thalia. Mi lenne ha holnap elmennénk 3-an vásárolgatni?
Gondoltam jó ötlet, de még mielőtt visszaírtam, Meggie-nek írtam egy üzit, hogy megkérdezzem, eljönne-e. Megbeszéltem mind kettőjükkel a honlapi napot, majd miután befejeztem visszafeküdtem, de teljesen kiment az álom a szememből... Úgy döntöttem visszamegyek a többiekhez. Le is mentem, még mindig azt a mesét nézték, csak annyi változott a látványképben, hogy Niall épp evett.
-Jó reggelt, csak nem felkeltél?-köszöntött Harry.
.jpg)
-Jó reggelt, nem is aludtam. Még mindig ezt nézitek?-Igen, de psszt, ez jó rész.-Liam teljesen belemerült a mese nézésébe, én csak jót nevettem rajta.
Én is leültem a kanapéra, és tovább néztem velük a TV-t. Lassan mindenkit elnyomott az álom, fel is mentek aludni, csak Harry és én maradtunk.
-Nem kéne felmennünk nekünk is szunyálni?
-Muszáj? Én még nem vagyok álmos.
-Akkor mit csináljunk?-kérdeztem.
-Nem tudom, de megyek inni, el ne menj-nevetett Hazza. Én lefeküdtem a kanapéra, és úgy néztem a TV-t.
Harry visszajött, de megállt, én ránéztem, majd odalépett hozzám és megint megcsókolt. Felvett az ölében, és felvitt a szobánkba.
Az éjszaka további részében az alváson kívül történt más is ;)
*Napokkal később*
~Harry szemszöge:
Reggel, amikor felkeltem, Thalia nem volt mellettem, gondoltam már felkelt. Elég álmos voltam, megnéztem az órát, láttam, hogy 11 körül van, ezért felkeltem, nem akartam végig aludni az egész napot. Kimentem a fürdőben, majd lementem a konyhába reggelizni. Még sose voltam ilyen éhes..
-Szia Thalia-adtam egy puszit az arcára.
-Jó reggelt Harry-köszönt halkan. Mostanában elég szótlan, és letörtnek tűnik, rákérdeztem már, hogy mi a baj, de ő mindig csak mosolyogva annyit mondott, hogy nincs semmi. Pedig van valami... Gondoltam megint rákérdezek.
-Thalia, mi a baj? Napok óta szótlan vagy, le vagy törve, és nem mondod meg, hogy mi van. Pedig tudom, hogy van valami.
-Nem szeretnék beszélni róla. Egyelőre...
-Miért egyelőre? Jó oké, ha nem akarod, akkor ne mond el. Sajnálom.-leültem vagyis inkább levetettem magamat a székre, és elkezdtem enni.
-Harry, most haragszol?-kérdezte félve.
-Nem, nem haragszom, csak azt hittem, hogy mindent elmondunk egymásnak...
-Mindig elmondok neked mindent, de ezt nem tudom, hogy hogyan mondjam el neked. És még semmi sem biztos ez ügyben.
-Hogyan mond el nekem? Miért, annyira lesokkolna? Vagy miért?-közben lejött Liam.
-Liam ne haragudj, de szeretnék négy szem közt beszélni Harry-vel. Megtennéd, hogy elmész egy kicsit?
-Persze, nem zavarlak titeket, csak jöttem inni.-na ennél a résznél már kezdtem összecsinálni magam. Mit akar mondani Thalia, amit a többiek nem hallhatnak?
-Na szóval Harry, nem tudom, hogy hogy mondjam el neked. Megpróbálom körülírni-ült le a velem szembelévő székre.
-Oké, de légyszíves siess, mert egyre jobban izgulok.
-Szóval. Emlékszel arra a napra, amikor Meggie-ék elkötöztek?
-Igen emlékszek.
-Azután a nap, vagyis inkább este után talán megváltozik az életünk, de nagy részben az enyém. Remélem gondolod, hogy mire gondolok...
-Annyira figyelek, amennyire csak tudok, de nem nagyon értem, hogy mire akarsz célozni, sajnálom.
-Jaj Harry...-már könnyek gyűltek a szemébe. Bármennyire is akartam, mégsem tudtam rájönni ,hogy mire céloz.
-Talán mond meg kereken.
-Oké...Szóval. Talán nemsokára egyel többen leszünk...
-Na ne.....
2012. augusztus 19., vasárnap
43.: Hazaköltözés
~Thalia szemszöge:
Stella-ék háza előtt Liam és Stella csókolóztak. Egyből az járt a fejemben, hogy mit csináljak? Menjek át az utca másik felére, és ott menjek? Forduljak vissza, és mondjam el a többieknek? Csak menjek úgy, mint aki semmit nem látott? Várjak még egy kicsit? Amíg így gondolkodtam, Stella azóta bement a házba, Liam pedig elindult felém. El akartam bújni, de nem volt idő, már meglátott, ezért úgy tettem, mint akinek kikötődött a cipőfűzője. Érdekesen nézett ki, mert nem volt fűzője a cipőmnek, na de mindegy.
-Szia Thalia, hát te?-kérdezte Liam, mintha mi sem történt volna.
-Csak kenyérért mentem, mert Zayn és Niall az utolsó szeletért küzdenek.
-Elkísérlek, amúgy is beszélni szeretnék veled.- Hoppá van-gondoltam magamban.
-Oké, de akkor kicsit menjünk gyorsabban, mert a többiek azt hiszik, hogy elvitt a mumus.-elindultunk-Na mond csak, mit szerettél volna mondani?
-Na szóval. Az előbb gondolom láttál engem, és Stella-t. Ezzel nincs is semmi baj, csak azt szeretném kérni, hogy egy ideig ne szólj senkinek semmit ez ügyben.
-Sajnálom, nem direkt kukkoltalak titeket-mondtam lehajtott fejjel.
-Nem baj, nem tudhattad. De számíthatok arra, hogy titokban tartod?
-Persze, nem mondom el senkinek. Éééés... milyen volt?-kérdeztem vigyorogva, erre Liam elnevette magát, majd elmesélt mindent.
Megcsörrent a telefonom, Harry hívott.
-Szia Harry.
-Szia Thalia, bocsi hogy felhívtalak, csak kérdezni szerettem volna valamit.
-Igen Hazza, veszek neked Twix-et-mondtam nevetve, még mielőtt belekezdett volna.
-Köszi Thalia, szeretlek. Csak ennyit akartam, siess haza.
-Van mit Harry, sietek-válaszoltam még mindig nevetve.
-Ki volt az?
-Fürtöske.. Izé, Harry volt.
-Fürtöske, hát ez nagy-kezdett bele a röhögésbe Liam.
-Jól van na, tiszta cuki név. Te is szeretnél egy becenevet esetleg?
-Minden álmom. De nem kell, köszi.-időközben megvettük a kenyeret, és haza indultunk.
-Szia Thalia-fogta meg valaki hátulról a vállam, erre én sikítottam egy nagyot, ugyanis nagyon megijedtem. Hátra fordultam, és megnéztem ,hogy ki az.
-Fu David... Minek ijesztgetsz? Tudod, hogy utálom.
-Bocs, nem lehetett kihagyni. Még mindig együtt vagy azzal a Harry-vel?
-1) Igen, de ha nem lennék vele együtt, akkor sem járnék veled.
2) Te követsz engem?
-Jessica-nak volt bulija, onnan jövök. Na megyek, szia Thalia.
-Szia neked is-köszönt Liam vissza, ugyanis őt levegőnek nézte.
-Ezt a gyereket egyszer felrúgom...
-Nyugi Thalia, van kenyér az a lényeg-nevetett Liam. Hazaértünk, Niall egyből elvette a kenyeret, és enni kezdte.
-Visszajöttünk!-szóltam be a nappaliba.
-Helló Thalia, van valamid a számomra?-állt elém Harry.
-Óó, ezer bocs, de elfelejtettem venni csokit.
-Na, akkor ma este éhen maradok...-ment vissza a nappaliba lehajtott fejjel.
-Vicceltem Harry, tessék, itt a csoki-egyből visszaugrott.
-Köszi, én is így gondoltam-adott egy 'köszi a csokit' puszit, és elkezdte enni. Liam is bejött, elkezdtek tapsolni a többiek. Hogy miért? Ki tudja.. De vicces volt.
-Mennyi az idő emberek?-kérdeztem.
-22:47-adta az infót Meggie, aki már szinte teljesen összepakolt, Louis-al együtt.
-Ti hova mentek?-kérdezte felvont szemöldökkel Liam. Elmondtak neki mindent.
Felmentem a szobába, mert kerestem valamit, ekkor megakadt a szemem egy papírdarabon: Irodalomból köv. órán felelek!
Egyből megkerestem a könyvet, és elkezdtem tanulni.
Egy csomó ideje görnyedtem a tankönyv felett, de szinte semmi nem maradt meg a fejemben, valahogy nem tudtam megjegyezni.
-Hát te?-jött oda Harry.
-Most láttam, hogy holnap felelek irodalomból, arra tanulok, de semmit nem ér, szinte semmit nem jegyeztem meg eddig...
-Tudok segíteni valamiben?
-Köszi Hazza, de nem tudsz. Többiek?
-Már mindenki ment aludni, azért jöttem én is. Na megyek lezuhanyzok, és jövök.
-Oké, menj csak, én elleszek ezzel...
Órák óta tanultam, azóta mindenki elaludt, valahogy én is bealudtam.
*Másnap reggel*
~Meggie szemszöge:
Reggel amint felkeltem, eszembe jutott, hogy ma költözök haza. Igaz, csak egy hónapra, és Louis is jön, de belegondolva abba, hogy egy egész hónapig nem leszek együtt a 'családommal', könny gyűlt a szemembe.
-Jó reggelt Meggie-köszöntött Louis, álmosan.
-Szia Lou-adtam egy puszit neki, és felálltam az ágyról ,hogy elmenjek a fürdőbe.
-Minden rendben Meggie?-kérdezte Louis.
-Persze, minden rendben.-mondtam halkan. Kimentem a fürdőbe, rendbe raktam magam, és lementem reggelizni. Vagy legalábbis lementem a konyhába, csináltam magamnak egy szendvicset, de egy falat nem ment le a torkomon.
-Jó reggelt Meggie-köszönt Harry, mert közben ő is lejött.
-Szia Harry.
-Mi a baj? Ja...-érdeklődött, de közben leesett neki. Nem bírtam tovább, és kitört belőlem a sírás.
-Nem akarok elköltözni-oda jött Harry, és megölelt azért, hogy megvigasztaljon. Lejött Thalia is.
-Sziasztok. Mi történt?
-Semmi, csak elbőgtem magam, mert nem akarok hazaköltözni, Harry pedig csak megvigasztalt, ne értsd félre.
-Persze, nem értem félre. Nagyon sajnálom, hogy tényleg el kell menned, de ha akarod, minden nap meglátogathatunk, meg gondolom anyukád sem bánja, ha majd áthozzátok a tesódat, elleszünk vele, és addig is itt lesztek.
-Na meg igaz, hogy Louis egy pihent agyú ember, de legalább ott lesz veled, és nem leszel egyedül-vigasztalt Harry is.
-Köszönöm, hogy vigasztaltok, de na... Na mindegy nem sajnáltatom magam. Ideje lenne indulni, nemsokára 8 óra.
-Akkor összehívom a bandát.-oda lépett Thalia a lépcsőhöz, ami az emeltre vezet, és felordított.
-Héj mindenki! Indulás van!-nagyon vicces volt, ahogy felszólt a többieknek, bár nem voltam vicces kedvemben, ezen mégis jót nevettem. Lejött mindenki, csak Zayn nem.
-Zayn barátunk hol van már ennyi ideje?-érdeklődött Thalia.
-Ki tudja, biztos a haját igazgatja.-jegyezte meg Niall.
-Megjöttem, indulhatunk.-jött le az emeletről Zayn.
-Azt hittük, hogy már beleragadtál a hajzselébe, és nem tudsz lejönni-nevetett Thalia.
Elindultunk a gimibe, csengetés előtt 5 perccel értünk be.
Az órák gyorsan teltek, aminek ez esetben egyáltalán nem örültem, mivel egyre jobban közeledett az idő, hogy hazaköltözzek.
~Thalia szemszöge:
Nekem elég gyorsan telt a nap, Stella és Liam egész nap szemezgetett egymással, amin ugyebár én nem lepődtem meg, mert tudtam mindenről.
Elérkezett a 'halálom', az irodalom óra...
-Fu, alig tudok valamit a leckéből...-aggodalmaskodtam Harry-nek egész nap.
-Nyugi, hátha nem fog feleltetni.
-Olyan nincs. Ha beígérte, hogy én felelek, akkor az úgy lesz. Nem menekülök a felelés elől.-panaszkodtam. 10 perc telt el az órából, de a tanár még nem jött be, így tudtam beszélgetni. Aztán belépett egy tanár az ajtón.
-Sziasztok! Ma én leszek veletek, mert a tanárotok nincs ma itt.-erre egy óriási kő esett le a szívemről.
-Ez az, megúsztam...-könnyebbültem meg.
-Mondtam, hogy megúszod-mosolygott Harry.
Ha helyettesítő tanár van, általában katasztrófa az óra. Ma sem volt másképp, egyik galacsin repült a másik után, köpőcsövek voltak mindenkinél, az osztály egyszerűen a feje tetejére fordult. Én ilyenkor általában csak simán felrakott lábakkal beszélgetek az épp aktuális dolgokról a mellettem, és körülöttem ülő emberekkel. Hát mit ne mondjak, az osztályunknak van a legrosszabb híre a gimiben. Mondhatnám, hogy büszkék is vagyunk rá, de az elég furán hangzana.
Megszólalt a kicsengő, a helyettesítő szinte futva hagyta el a termet, mi összepakoltuk a cuccunkat, és hazaindultunk. Meggie egész nap le volt törve, ami érthető. Mindenki azon volt, hogy egy kicsit jobb kedvre derítse, de sajnos nem nagyon sikerült.
Hazaértünk, Meggie és Louis egyből mentek is a cuccukért, mert Meggie anyukája nemsokára indult.
-Hát sziasztok...-köszönt el könnyes szemmel egyesével mindenkitől Meggie, Louis-al együtt.
-Azért majd meglátogathattok. Szia Nino-ölelt meg Meggie. A Nino nevet még régen, általános suliban kaptam, nincs semmi jelentése, csak így hívott Meggie.
-Szia Meggie. Persze, akár minden nap meglátogatunk. De azért ti is gyertek!
-Hát 1 hónapig nem lesz kit szívatni... De ha mégis kötekedős kedvembe vagyok, átjövök, és lefárasztom az agyadat! Szia Thalia-jött köszönni Louis is.
-Tudod hogy van Louis: Szeretlek, imádlak, megeszlek, kihánylak. Ha kötekedős kedvembe vagyok én is, egyből hozzád megyek.
-Hozzám jössz?
-Nem úgy te nagyon bamba-nevettem. Elköszönt mindenki Meggie-éktől, beültek Zayn kocsijába, és elmentek.
-Hát csöndes lesz a ház nélkülük...-zártam be az ajtót.
-Az az egy hónap hamar eltelik, észre sem fogjuk venni, és már megint itt fognak baromkodni közöttünk-vigasztalt Niall, mert közben nem nagyon bírtam visszafogni magam, így könnycseppek gördültek le az arcomon.
-Remélem, hogy így lesz. Nem vagy éhes esetleg?-bíztam benne, hogy Niall igent mond, de csalódnom kellett, mert elutasított.
-Most nem, az előbb ettem.
-Hogy lehet az?
-Hogy az előbb ettem?
-Nem, hanem, hogy nem vagy éhes.-nevettem.
-Vannak még csodák Thalia. Na megyek, felmászok twitter-re.
-Oké.-én viszont éhes lettem, és neki álltam csinálni magamnak egy szendvicset. Egyszer csak lépteket hallottam mögöttem, és azon kaptam magam, hogy valaki megfogta a derekam.
-Szia Noni, mit csinálsz?-kérdezte Hazza suttogva a fülembe.
-Szia Fürtöske, szendvicset csinálok, és nem Noni vagyok, hanem Nino, de nem baj.-hátra fordultam, és Harry egyből megcsókolt. Nem zavartattuk magunkat, ott álltunk egymásba fonódva, és csókolóztunk.
Stella-ék háza előtt Liam és Stella csókolóztak. Egyből az járt a fejemben, hogy mit csináljak? Menjek át az utca másik felére, és ott menjek? Forduljak vissza, és mondjam el a többieknek? Csak menjek úgy, mint aki semmit nem látott? Várjak még egy kicsit? Amíg így gondolkodtam, Stella azóta bement a házba, Liam pedig elindult felém. El akartam bújni, de nem volt idő, már meglátott, ezért úgy tettem, mint akinek kikötődött a cipőfűzője. Érdekesen nézett ki, mert nem volt fűzője a cipőmnek, na de mindegy.
-Szia Thalia, hát te?-kérdezte Liam, mintha mi sem történt volna.
-Csak kenyérért mentem, mert Zayn és Niall az utolsó szeletért küzdenek.
-Elkísérlek, amúgy is beszélni szeretnék veled.- Hoppá van-gondoltam magamban.
-Oké, de akkor kicsit menjünk gyorsabban, mert a többiek azt hiszik, hogy elvitt a mumus.-elindultunk-Na mond csak, mit szerettél volna mondani?
-Na szóval. Az előbb gondolom láttál engem, és Stella-t. Ezzel nincs is semmi baj, csak azt szeretném kérni, hogy egy ideig ne szólj senkinek semmit ez ügyben.
-Sajnálom, nem direkt kukkoltalak titeket-mondtam lehajtott fejjel.
-Nem baj, nem tudhattad. De számíthatok arra, hogy titokban tartod?
-Persze, nem mondom el senkinek. Éééés... milyen volt?-kérdeztem vigyorogva, erre Liam elnevette magát, majd elmesélt mindent.
Megcsörrent a telefonom, Harry hívott.
-Szia Harry.
-Szia Thalia, bocsi hogy felhívtalak, csak kérdezni szerettem volna valamit.
-Igen Hazza, veszek neked Twix-et-mondtam nevetve, még mielőtt belekezdett volna.
-Köszi Thalia, szeretlek. Csak ennyit akartam, siess haza.
-Van mit Harry, sietek-válaszoltam még mindig nevetve.
-Ki volt az?
-Fürtöske.. Izé, Harry volt.
-Fürtöske, hát ez nagy-kezdett bele a röhögésbe Liam.
-Jól van na, tiszta cuki név. Te is szeretnél egy becenevet esetleg?
-Minden álmom. De nem kell, köszi.-időközben megvettük a kenyeret, és haza indultunk.
-Szia Thalia-fogta meg valaki hátulról a vállam, erre én sikítottam egy nagyot, ugyanis nagyon megijedtem. Hátra fordultam, és megnéztem ,hogy ki az.
-Fu David... Minek ijesztgetsz? Tudod, hogy utálom.
-Bocs, nem lehetett kihagyni. Még mindig együtt vagy azzal a Harry-vel?
-1) Igen, de ha nem lennék vele együtt, akkor sem járnék veled.
2) Te követsz engem?
-Jessica-nak volt bulija, onnan jövök. Na megyek, szia Thalia.
-Szia neked is-köszönt Liam vissza, ugyanis őt levegőnek nézte.
-Ezt a gyereket egyszer felrúgom...
-Nyugi Thalia, van kenyér az a lényeg-nevetett Liam. Hazaértünk, Niall egyből elvette a kenyeret, és enni kezdte.
-Visszajöttünk!-szóltam be a nappaliba.
-Helló Thalia, van valamid a számomra?-állt elém Harry.
-Óó, ezer bocs, de elfelejtettem venni csokit.
-Na, akkor ma este éhen maradok...-ment vissza a nappaliba lehajtott fejjel.
-Vicceltem Harry, tessék, itt a csoki-egyből visszaugrott.
-Köszi, én is így gondoltam-adott egy 'köszi a csokit' puszit, és elkezdte enni. Liam is bejött, elkezdtek tapsolni a többiek. Hogy miért? Ki tudja.. De vicces volt.
-Mennyi az idő emberek?-kérdeztem.
-22:47-adta az infót Meggie, aki már szinte teljesen összepakolt, Louis-al együtt.
-Ti hova mentek?-kérdezte felvont szemöldökkel Liam. Elmondtak neki mindent.
Felmentem a szobába, mert kerestem valamit, ekkor megakadt a szemem egy papírdarabon: Irodalomból köv. órán felelek!
Egyből megkerestem a könyvet, és elkezdtem tanulni.
Egy csomó ideje görnyedtem a tankönyv felett, de szinte semmi nem maradt meg a fejemben, valahogy nem tudtam megjegyezni.
-Hát te?-jött oda Harry.
-Most láttam, hogy holnap felelek irodalomból, arra tanulok, de semmit nem ér, szinte semmit nem jegyeztem meg eddig...
-Tudok segíteni valamiben?
-Köszi Hazza, de nem tudsz. Többiek?
-Már mindenki ment aludni, azért jöttem én is. Na megyek lezuhanyzok, és jövök.
-Oké, menj csak, én elleszek ezzel...
Órák óta tanultam, azóta mindenki elaludt, valahogy én is bealudtam.
*Másnap reggel*
~Meggie szemszöge:
Reggel amint felkeltem, eszembe jutott, hogy ma költözök haza. Igaz, csak egy hónapra, és Louis is jön, de belegondolva abba, hogy egy egész hónapig nem leszek együtt a 'családommal', könny gyűlt a szemembe.
-Jó reggelt Meggie-köszöntött Louis, álmosan.
-Szia Lou-adtam egy puszit neki, és felálltam az ágyról ,hogy elmenjek a fürdőbe.
-Minden rendben Meggie?-kérdezte Louis.
-Persze, minden rendben.-mondtam halkan. Kimentem a fürdőbe, rendbe raktam magam, és lementem reggelizni. Vagy legalábbis lementem a konyhába, csináltam magamnak egy szendvicset, de egy falat nem ment le a torkomon.
-Jó reggelt Meggie-köszönt Harry, mert közben ő is lejött.
-Szia Harry.
-Mi a baj? Ja...-érdeklődött, de közben leesett neki. Nem bírtam tovább, és kitört belőlem a sírás.
-Nem akarok elköltözni-oda jött Harry, és megölelt azért, hogy megvigasztaljon. Lejött Thalia is.
-Sziasztok. Mi történt?
-Semmi, csak elbőgtem magam, mert nem akarok hazaköltözni, Harry pedig csak megvigasztalt, ne értsd félre.
-Persze, nem értem félre. Nagyon sajnálom, hogy tényleg el kell menned, de ha akarod, minden nap meglátogathatunk, meg gondolom anyukád sem bánja, ha majd áthozzátok a tesódat, elleszünk vele, és addig is itt lesztek.
-Na meg igaz, hogy Louis egy pihent agyú ember, de legalább ott lesz veled, és nem leszel egyedül-vigasztalt Harry is.
-Köszönöm, hogy vigasztaltok, de na... Na mindegy nem sajnáltatom magam. Ideje lenne indulni, nemsokára 8 óra.
-Akkor összehívom a bandát.-oda lépett Thalia a lépcsőhöz, ami az emeltre vezet, és felordított.
-Héj mindenki! Indulás van!-nagyon vicces volt, ahogy felszólt a többieknek, bár nem voltam vicces kedvemben, ezen mégis jót nevettem. Lejött mindenki, csak Zayn nem.
-Zayn barátunk hol van már ennyi ideje?-érdeklődött Thalia.
-Ki tudja, biztos a haját igazgatja.-jegyezte meg Niall.
-Megjöttem, indulhatunk.-jött le az emeletről Zayn.
-Azt hittük, hogy már beleragadtál a hajzselébe, és nem tudsz lejönni-nevetett Thalia.
Elindultunk a gimibe, csengetés előtt 5 perccel értünk be.
Az órák gyorsan teltek, aminek ez esetben egyáltalán nem örültem, mivel egyre jobban közeledett az idő, hogy hazaköltözzek.
~Thalia szemszöge:
Nekem elég gyorsan telt a nap, Stella és Liam egész nap szemezgetett egymással, amin ugyebár én nem lepődtem meg, mert tudtam mindenről.
Elérkezett a 'halálom', az irodalom óra...
-Fu, alig tudok valamit a leckéből...-aggodalmaskodtam Harry-nek egész nap.
-Nyugi, hátha nem fog feleltetni.
-Olyan nincs. Ha beígérte, hogy én felelek, akkor az úgy lesz. Nem menekülök a felelés elől.-panaszkodtam. 10 perc telt el az órából, de a tanár még nem jött be, így tudtam beszélgetni. Aztán belépett egy tanár az ajtón.
-Sziasztok! Ma én leszek veletek, mert a tanárotok nincs ma itt.-erre egy óriási kő esett le a szívemről.
-Ez az, megúsztam...-könnyebbültem meg.
-Mondtam, hogy megúszod-mosolygott Harry.
Ha helyettesítő tanár van, általában katasztrófa az óra. Ma sem volt másképp, egyik galacsin repült a másik után, köpőcsövek voltak mindenkinél, az osztály egyszerűen a feje tetejére fordult. Én ilyenkor általában csak simán felrakott lábakkal beszélgetek az épp aktuális dolgokról a mellettem, és körülöttem ülő emberekkel. Hát mit ne mondjak, az osztályunknak van a legrosszabb híre a gimiben. Mondhatnám, hogy büszkék is vagyunk rá, de az elég furán hangzana.
Megszólalt a kicsengő, a helyettesítő szinte futva hagyta el a termet, mi összepakoltuk a cuccunkat, és hazaindultunk. Meggie egész nap le volt törve, ami érthető. Mindenki azon volt, hogy egy kicsit jobb kedvre derítse, de sajnos nem nagyon sikerült.
Hazaértünk, Meggie és Louis egyből mentek is a cuccukért, mert Meggie anyukája nemsokára indult.
-Hát sziasztok...-köszönt el könnyes szemmel egyesével mindenkitől Meggie, Louis-al együtt.
-Azért majd meglátogathattok. Szia Nino-ölelt meg Meggie. A Nino nevet még régen, általános suliban kaptam, nincs semmi jelentése, csak így hívott Meggie.
-Szia Meggie. Persze, akár minden nap meglátogatunk. De azért ti is gyertek!
-Hát 1 hónapig nem lesz kit szívatni... De ha mégis kötekedős kedvembe vagyok, átjövök, és lefárasztom az agyadat! Szia Thalia-jött köszönni Louis is.
-Tudod hogy van Louis: Szeretlek, imádlak, megeszlek, kihánylak. Ha kötekedős kedvembe vagyok én is, egyből hozzád megyek.
-Hozzám jössz?
-Nem úgy te nagyon bamba-nevettem. Elköszönt mindenki Meggie-éktől, beültek Zayn kocsijába, és elmentek.
-Hát csöndes lesz a ház nélkülük...-zártam be az ajtót.
-Az az egy hónap hamar eltelik, észre sem fogjuk venni, és már megint itt fognak baromkodni közöttünk-vigasztalt Niall, mert közben nem nagyon bírtam visszafogni magam, így könnycseppek gördültek le az arcomon.
-Remélem, hogy így lesz. Nem vagy éhes esetleg?-bíztam benne, hogy Niall igent mond, de csalódnom kellett, mert elutasított.
-Most nem, az előbb ettem.
-Hogy lehet az?
-Hogy az előbb ettem?
-Nem, hanem, hogy nem vagy éhes.-nevettem.
-Vannak még csodák Thalia. Na megyek, felmászok twitter-re.
-Oké.-én viszont éhes lettem, és neki álltam csinálni magamnak egy szendvicset. Egyszer csak lépteket hallottam mögöttem, és azon kaptam magam, hogy valaki megfogta a derekam.
-Szia Noni, mit csinálsz?-kérdezte Hazza suttogva a fülembe.
-Szia Fürtöske, szendvicset csinálok, és nem Noni vagyok, hanem Nino, de nem baj.-hátra fordultam, és Harry egyből megcsókolt. Nem zavartattuk magunkat, ott álltunk egymásba fonódva, és csókolóztunk.
2012. augusztus 18., szombat
42.: Kenyér
~Liam szemszöge:
-És mit terveztél mára Liam-kérdezte Stella mosolyogva, ezzel megtörve a köztünk lévő csöndet.
-Nos, mit szólnál egy mozihoz, és utána egy sétához a Regent's Parkban?
-Nagyszerű-mosolygott. A mozi felé vettük az irányt. Nem tudtuk, hogy épp mit adnak ,így akkor, ott választottuk ki a filmet. Stella a Titanic-ot szerette volna megnézni, így arra esett a választás.
~Thalia szemszöge:
-Csak én vagyok ennyire kíváncsi, hogy Liam hova ment?
-Mindenki kíváncsi rajtam kívül, mivel én tudom, hogy hova ment-büszkélkedett Louis, miközben tömte a fejét.
-Louis, ha nem mondasz semmit, inkább csak egyél.
-Hát mit ne mondjak, jó érzés, ha egy titkot csak te tudsz, és senki más. Hát igen... király vagyok-dőlt hátra a széken, csakhogy az ülőkének nem volt háttámlája, így Louis egy nagyot puffant. Oda rohant Meggie, hogy felszedje, addig a többiek-velem együtt-könnyeztek a röhögéstől.
-Ha a szerencsétlenség fájna...-röhögtem kárörvendően.
-Jaj Thalia, tudod, hogy direkt csináltam.
-Ja, na persze.
-Mi van persze?-jött le Harry kómás fejjel, mert nem tudom, hogy hogy, de bevágta fent a szobában a szunyát, és most kelt fel.
-Jó reggelt Hazza-vigyorogtam-Louis hátra esett a székkel, állítása szerint direkt, és arra mondtam, hogy 'ja, na persze'. Jaaaj de aranyoos vagy ííígy-mondtam kislány módjára.
-Miért, hogy nézek ki?-kérdezte Harry rémült arccal.
-Kicsit borzos vagy, de nagyon cuki.
-Jesszus, mint akit megtépett egy mosómedve-nézett kikerekedett szemekkel a tükörbe Hazza. Elrohant a fürdőbe, hogy rendbe szedje -amúgy szerintem tökéletes- fürjeit, majd visszajött közénk.
-Nem tudjátok, hogy Liam mikor jön haza?
-Elég sokat kérdezősködsz felőle Thalia, esetleg feltőr belőled a féltékenység?-kérdezte Louis szemöldökét húzogatva.
-Ki féltékeny kire?-torpant meg Harry.
-Fuu Louis, hogy lehetsz ilyen? Egyáltalán nem vagyok féltékeny, csak kíváncsi vagyok. Én Harry-t szeretem...-mondtam lekezelő hangom. Nem nagyon bírtam, amikor Louis ezt csinálta, legszívesebben kiraktam volna a ház elé 2-3 napra...
-Jaj nyugi már, csak ugratlak.
-Ez szép és jó, de mi van?-kérdezte Harry, mert számára még mindig sötétség volt.
-Semmi-semmi. Louis mondja a baromságait, csak a szokásos.
-Ja, értem.
Elindultam a hűtő felé, Hazza pedig leült egy székre a konyhában. Épp visszafele mentem, amikor megcsúsztam valami löttyön, ami ki volt borulva a padlón, és egyenesen Harry ölébe estem, aki majdnem szívrohamot kapott az ijedségtől.
-Héj Thalia, ha ide akarsz ülni, csak szólj, értem én anélkül is, hogy rám ugrasz-nevetett.
-Nagyon bocsi Harry, csak megcsúsztam azon a valamin.
-Jójó, nem kell mentegetőzni.
-Nem mentegetőzök Harold, tényleg így volt.
-Thalia, bárhogy hívhatsz, csak Harold-nak nem, ezt most tisztázzuk!
-Hohó, akkor már tudom, hogy mivel szívassalak, ha épp kötekedős kedvedben vagy!-felálltam, és a nappali felé vettem az irányt.
~Liam szemszöge:
A film után -mint ahogy be is volt tervezve- a Regent's Park felé vettük az irányt. Időközben már besötétedett az ég, de ez nem nagyon zavart minket. A film alatt, és utána már feloldódtunk, így rengeteget beszélgettünk minden féléről. Nagyon jól éreztük magunkat mind a ketten. Sétálgattunk egy kicsit a parkban, majd leültünk egy padra.
~Thalia szemszöge:
Mindenki leült TV-t nézni, azzal töltöttük az esténket. Egyszer csak megszólalt Meggie telefonja. Nem tudom, hogy miért, de mindenki megijedt tőle. Nem hallottuk tisztán, hogy mit beszél, majd úgy is elmondja, ha végzett. Legalább is gondoltuk, hogy elmondja... Mikor végzett, lehajtott fejjel ült vissza a kanapéra.
-Mi a baj Meggie?-kérdezte Louis.
-Anya hívott, és azt mondta, hogy költözzek haza.
-Micsoda?!-kérdeztük szinte egyszerre.
-Innen te el nem mész!-reagált rá Louis.-Mégis miért mondta, hogy költözz haza?
-Nem örökre kéne-itt mindenki kiengedte a levegőt, ami az előző hír hallatán magába szívott-csak 1 hónapig. Anya kapott valami kutatói munkát mit tudom én hol, de a tesómat nem tudja magával vinni, így nekem kell majd rá vigyázni. Reggel oviba viszem, este érte megyek, és ennyi.
-Úú, milyen jó ötletem támadt! Mi lenne, ha a tesód ideköltözne addig?-adta az ötletet Lou.
-Ezt én is mondtam, de anya szerint nem lenne jó neki 5 srác, meg 2 lány között. Sajnálom, nincs mit tenni.
-Ha te elköltözöl, én is megyek!
-Nagyon aranyos vagy Lou, de ezt nem kérhetem tőled.
-Miért nem? Legalább te sem lennél egyedül, tudtommal nem sokára kezdődik az őszi szünet.
-De Mark-nak-a tesójának- is lesz, így nem leszek egyedül.
-Nem baj. Elleszünk majd hárman, és kész.
-Óó istenem Louis, nagyon köszönöm-ölelte meg. Mi ezalatt csendben ültünk, és néztük ahogy tárgyalják a dolgot. Őszintén szólva én sem örültem neki, hogy haza kell mennie egy hónapra.
-És mikor kellene hazaköltöznöd?-érdeklődtem.
-Pénteken. Vagyis holnap...
Ezután nem beszélgettünk olyan sokat, néztük tovább a filmet, amit éppen adtak, habár nem nagyon figyeltünk oda. Időközben teljesen elálmosodtam, Harry vállán aludtam el.
Sokat nem tudtam aludni -legalábbis is szerintem 5 percnél tovább nem tudtam aludni- mert arra keltem, hogy Zayn és Niall veszekszik az utolsó szelet kenyéren. Kinyitottam a szemem, és körül néztem. Meggie és Louis volt még rajtam kívül a kanapén egymást ölelve, Niall és Zayn -mint már mondtam- küzdöttek a kenyérért, Harry meg épp nyakig a hűtőben kotorászott.
-Fiúk, ti mit csináltok?-mentem oda hozzájuk. Elmondták, hogy min veszekednek, majd úgy döntöttem véget vetek a témának, elmegyek a közeli boltba, ami éjjel-nappal nyitva van, és a két éhenkórásznak veszek kenyeret, még mielőtt egymást falják fel.
Felöltöztem, kinyitottam az ajtót, és elmentem a kisbolt felé, útba ejtve Stella-ék házát. Kb. 400 méterre voltam a házuk előtt, mikor megtorpantam, nem hittem a szememnek...
-És mit terveztél mára Liam-kérdezte Stella mosolyogva, ezzel megtörve a köztünk lévő csöndet.
-Nos, mit szólnál egy mozihoz, és utána egy sétához a Regent's Parkban?
-Nagyszerű-mosolygott. A mozi felé vettük az irányt. Nem tudtuk, hogy épp mit adnak ,így akkor, ott választottuk ki a filmet. Stella a Titanic-ot szerette volna megnézni, így arra esett a választás.
~Thalia szemszöge:
-Csak én vagyok ennyire kíváncsi, hogy Liam hova ment?
-Mindenki kíváncsi rajtam kívül, mivel én tudom, hogy hova ment-büszkélkedett Louis, miközben tömte a fejét.
-Louis, ha nem mondasz semmit, inkább csak egyél.
-Hát mit ne mondjak, jó érzés, ha egy titkot csak te tudsz, és senki más. Hát igen... király vagyok-dőlt hátra a széken, csakhogy az ülőkének nem volt háttámlája, így Louis egy nagyot puffant. Oda rohant Meggie, hogy felszedje, addig a többiek-velem együtt-könnyeztek a röhögéstől.
-Ha a szerencsétlenség fájna...-röhögtem kárörvendően.
-Jaj Thalia, tudod, hogy direkt csináltam.
-Ja, na persze.
-Mi van persze?-jött le Harry kómás fejjel, mert nem tudom, hogy hogy, de bevágta fent a szobában a szunyát, és most kelt fel.
-Jó reggelt Hazza-vigyorogtam-Louis hátra esett a székkel, állítása szerint direkt, és arra mondtam, hogy 'ja, na persze'. Jaaaj de aranyoos vagy ííígy-mondtam kislány módjára.
-Miért, hogy nézek ki?-kérdezte Harry rémült arccal.
-Kicsit borzos vagy, de nagyon cuki.
-Jesszus, mint akit megtépett egy mosómedve-nézett kikerekedett szemekkel a tükörbe Hazza. Elrohant a fürdőbe, hogy rendbe szedje -amúgy szerintem tökéletes- fürjeit, majd visszajött közénk.
-Nem tudjátok, hogy Liam mikor jön haza?
-Elég sokat kérdezősködsz felőle Thalia, esetleg feltőr belőled a féltékenység?-kérdezte Louis szemöldökét húzogatva.
-Ki féltékeny kire?-torpant meg Harry.
-Fuu Louis, hogy lehetsz ilyen? Egyáltalán nem vagyok féltékeny, csak kíváncsi vagyok. Én Harry-t szeretem...-mondtam lekezelő hangom. Nem nagyon bírtam, amikor Louis ezt csinálta, legszívesebben kiraktam volna a ház elé 2-3 napra...
-Jaj nyugi már, csak ugratlak.
-Ez szép és jó, de mi van?-kérdezte Harry, mert számára még mindig sötétség volt.
-Semmi-semmi. Louis mondja a baromságait, csak a szokásos.
-Ja, értem.
Elindultam a hűtő felé, Hazza pedig leült egy székre a konyhában. Épp visszafele mentem, amikor megcsúsztam valami löttyön, ami ki volt borulva a padlón, és egyenesen Harry ölébe estem, aki majdnem szívrohamot kapott az ijedségtől.
-Héj Thalia, ha ide akarsz ülni, csak szólj, értem én anélkül is, hogy rám ugrasz-nevetett.
-Nagyon bocsi Harry, csak megcsúsztam azon a valamin.
-Jójó, nem kell mentegetőzni.
-Nem mentegetőzök Harold, tényleg így volt.
-Thalia, bárhogy hívhatsz, csak Harold-nak nem, ezt most tisztázzuk!
-Hohó, akkor már tudom, hogy mivel szívassalak, ha épp kötekedős kedvedben vagy!-felálltam, és a nappali felé vettem az irányt.
~Liam szemszöge:
A film után -mint ahogy be is volt tervezve- a Regent's Park felé vettük az irányt. Időközben már besötétedett az ég, de ez nem nagyon zavart minket. A film alatt, és utána már feloldódtunk, így rengeteget beszélgettünk minden féléről. Nagyon jól éreztük magunkat mind a ketten. Sétálgattunk egy kicsit a parkban, majd leültünk egy padra.
~Thalia szemszöge:
Mindenki leült TV-t nézni, azzal töltöttük az esténket. Egyszer csak megszólalt Meggie telefonja. Nem tudom, hogy miért, de mindenki megijedt tőle. Nem hallottuk tisztán, hogy mit beszél, majd úgy is elmondja, ha végzett. Legalább is gondoltuk, hogy elmondja... Mikor végzett, lehajtott fejjel ült vissza a kanapéra.
-Mi a baj Meggie?-kérdezte Louis.
-Anya hívott, és azt mondta, hogy költözzek haza.
-Micsoda?!-kérdeztük szinte egyszerre.
-Innen te el nem mész!-reagált rá Louis.-Mégis miért mondta, hogy költözz haza?
-Nem örökre kéne-itt mindenki kiengedte a levegőt, ami az előző hír hallatán magába szívott-csak 1 hónapig. Anya kapott valami kutatói munkát mit tudom én hol, de a tesómat nem tudja magával vinni, így nekem kell majd rá vigyázni. Reggel oviba viszem, este érte megyek, és ennyi.
-Úú, milyen jó ötletem támadt! Mi lenne, ha a tesód ideköltözne addig?-adta az ötletet Lou.
-Ezt én is mondtam, de anya szerint nem lenne jó neki 5 srác, meg 2 lány között. Sajnálom, nincs mit tenni.
-Ha te elköltözöl, én is megyek!
-Nagyon aranyos vagy Lou, de ezt nem kérhetem tőled.
-Miért nem? Legalább te sem lennél egyedül, tudtommal nem sokára kezdődik az őszi szünet.
-De Mark-nak-a tesójának- is lesz, így nem leszek egyedül.
-Nem baj. Elleszünk majd hárman, és kész.
-Óó istenem Louis, nagyon köszönöm-ölelte meg. Mi ezalatt csendben ültünk, és néztük ahogy tárgyalják a dolgot. Őszintén szólva én sem örültem neki, hogy haza kell mennie egy hónapra.
-És mikor kellene hazaköltöznöd?-érdeklődtem.
-Pénteken. Vagyis holnap...
Ezután nem beszélgettünk olyan sokat, néztük tovább a filmet, amit éppen adtak, habár nem nagyon figyeltünk oda. Időközben teljesen elálmosodtam, Harry vállán aludtam el.
Sokat nem tudtam aludni -legalábbis is szerintem 5 percnél tovább nem tudtam aludni- mert arra keltem, hogy Zayn és Niall veszekszik az utolsó szelet kenyéren. Kinyitottam a szemem, és körül néztem. Meggie és Louis volt még rajtam kívül a kanapén egymást ölelve, Niall és Zayn -mint már mondtam- küzdöttek a kenyérért, Harry meg épp nyakig a hűtőben kotorászott.
-Fiúk, ti mit csináltok?-mentem oda hozzájuk. Elmondták, hogy min veszekednek, majd úgy döntöttem véget vetek a témának, elmegyek a közeli boltba, ami éjjel-nappal nyitva van, és a két éhenkórásznak veszek kenyeret, még mielőtt egymást falják fel.
Felöltöztem, kinyitottam az ajtót, és elmentem a kisbolt felé, útba ejtve Stella-ék házát. Kb. 400 méterre voltam a házuk előtt, mikor megtorpantam, nem hittem a szememnek...
2012. augusztus 16., csütörtök
41.: Liam
Sziasztok! Először is szeretném mindenkinek megköszönni a látogatását a blogomon, mert átléptük a 4200 oldalmegjelenítést, aminek nagyon örülök :) Másodszor pedig egy másik szereplő szemszögéből olvashatjátok majd a sztorit ;)
Na de jöjjön a következő fejezet.
~Thalia szemszöge:
Na de jöjjön a következő fejezet.
~Thalia szemszöge:
-Mi a rossz hír?-kérdeztem félve, nem tudtam elképzelni, hogy mi az.
-Jessica megtudta, hogy együtt lakunk a One Direction-al, meg hogy te jársz Harry-vel, én meg Louis-al.
-Ennyi?
-Miért, ez nem rossz hír? Úgy tudtam, hogy titokban tartjuk.
-Óó én hülye... Teljesen elfelejtettem...
-Micsodát?-kérdezte Meggie felvont szemöldökkel.
-Tegnap este, vagyis délután úgy döntöttünk Harry-vel, hogy nem titkolózunk tovább, és nem fog érdekelni engem, hogy ezek után mit fognak gondolni rólam. Nagyon sajnálom, remélem nem kerültél kellemetlen helyzetbe..
-Hát nem kerültem, de kicsi kellett volna hozzá... Miért nem szóltál? Ja igen, a másik. Jessica mit keresett itt reggel?
-Bocsi, mondtam, hogy teljesen elfelejtettem. És nem tudom, hogy Jessica valójában minek jött. Reggel csengetett, bocsánatot kért, aláírást akart Harry-től meg egy képet is csináltak, ezzel el is ment. Na de mond, mit csináltatok a suliban?
-Olyan szerencsés vagy.... Ma írtunk röpdogát matekból, de csak azért mert a sok lökött nem fogta be a száját... Juj, de képzeld el, nyelvtanon Liam hintázott a székkel, és...-itt abbahagyta a mesélést, mert kitört belőle a nevetés, ezért Liam-hez fordultam.
-Felborultál a székkel?
-Én nem borultam fel, csak a pad..-mondta szerényen. Ezt elképzeltem, és kitört belőlem is a nevetés.
-Juj, azt látni kellett volna-tette hozzá Louis.-Mindenki röhögött, a tanár meg majdnem szívrohamot kapott.
-Szép volt Liam-pacsizott vele Hazza.
-És ti mit csináltatok, míg mi a gimiben voltunk?-kérdezte Meggie. Harry-vel egymásra néztünk, majd belekezdtem.
-A drága Harry-nek ma elég kötekedős napja volt, maradjunk ennyiben.
-Ajaj, az tudom milyen-jegyezte meg Louis, erre mindenki elkezdett nevetni. Ki akartunk menni a kertbe, de a vihar, és az eső megint keresztbe tett, ezért csak egy filmnézéssel töltöttük a nap további részét.
-Eléggé álmos vagyok, megyek aludni, sziasztok-indultam fel az emeletre, ami persze beletelt 10 percbe... 'Felmásztam' a szobába, átöltöztem pizsamába, és lefeküdtem aludni, bár nem volt még olyan késő, de engem valahogy hamar elnyomott az álom. Túl sokat nem tudtam aludni, mert arra keltem, hogy Hazza nevet. Felültem, és megnéztem, hogy mi olyan nevetséges.
-Harry, te min nevetsz?-nem jött válasz. Hagytam, gondoltam, álmában nevetett.
-Wááá!-ijesztett meg.
-Harry!! Ezt ne csináld! Majdnem leestem az ágyról-másztam vissza az ágy széléről.
-Bocsi, csak nem hagyhattam ki, hogy ne ijesszelek meg-vigyorgott.
-Nem baj, majd visszakapod. De amúgy min nevettél az előbb?
-Csak eszembe jutott, hogy mennyire bepipultál amikor a Tv elé raktam a poharat.
-Jaj, na jól van. Na aludjál Hazza, jó éjt.
-Igenis főnök, jó éjt!
Még kb. 2 percit röhögött magába, majd elaludt.
*Napokkal később*
~Thalia szemszöge:
Hála égnek már az a gipsz izé is lekerült a lábamról, ami jó egy részről, más részről meg nem, mert akkor azt jelenti, hogy újra mennem kell suliba, és tesiznem is kell...
Elindultunk most is a gimibe, ahogy eddig. Az osztálytársak, vagyis a lányok már kezdték megszokni, hogy mi is van velünk a One Direction-al kapcsolatban, bár eleinte elég rossz szemmel néztek ránk, de ez engem egyáltalán nem zavart, sőt mit is mondjak, kicsit még élveztem is, hogy irigykednek rám. Hétfő volt, amiről azt kell tudni, hogy utálom azt a napot...
Az első óra ének volt, majd matek, nyelvtan, tesi, és töri. Matekon kiosztották azt a dolgozatot, amit én pont nem írtam, örültem a fejemnek, mert mindenki, vagyis az osztály nagy részének 1-es lett.
Ezen a napon csak 5 óránk volt, amit azt jelenti, hogy hamar hazaértünk.
Mindenki elfoglalta a számára legjobb helyet, hogy nekiüljön megírni a házit. Törtiből volt, de vagy 10 oldal... Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Liam nem a házit csinálja, hanem a haját igazgatja.
-Hova-hova?-kérdeztem.
-Khm... van egy kis dolgom.
-Één tudoom-mondta Louis, miközben egy idióta mosoly ült az arcára.
-Louis, ha elmondod, kicsinállak!-'fenyegetőzött' Liam.
-Nyugi Liam, nem mondom el senkinek....Vagy mégis. Nem, nem mondom el senkinek.
-Na azért-mikor Liam végzett, felvette a cipőjét, és elment. Mi egyből Lou-nak estünk.
-Na mesélj csak, hova megy Liam!-erre Louis nem mondott semmit, csak ugyan olyan hülyén vigyorgott, mint az előbb. Miután láttuk, hogy reménytelen a helyzet, folytattuk a töri házit.
~Liam szemszöge:
Kivettem a ház előtt a zsebemből egy kis papír darabot, amin egy lakcím volt, megnéztem, majd elindultam. Nem kellett sokat mennem, mindössze egy utcányit. Odamentem a ház ajtajához, majd becsöngettem. Kis idő múlva kinyílt az ajtó, és Stella állt előttem.
-Szia-köszönt elpirulva.
-Szia, jól nézel ki. Indulhatunk?
-Igen, persze.
-Ajaj, az tudom milyen-jegyezte meg Louis, erre mindenki elkezdett nevetni. Ki akartunk menni a kertbe, de a vihar, és az eső megint keresztbe tett, ezért csak egy filmnézéssel töltöttük a nap további részét.
-Eléggé álmos vagyok, megyek aludni, sziasztok-indultam fel az emeletre, ami persze beletelt 10 percbe... 'Felmásztam' a szobába, átöltöztem pizsamába, és lefeküdtem aludni, bár nem volt még olyan késő, de engem valahogy hamar elnyomott az álom. Túl sokat nem tudtam aludni, mert arra keltem, hogy Hazza nevet. Felültem, és megnéztem, hogy mi olyan nevetséges.
-Harry, te min nevetsz?-nem jött válasz. Hagytam, gondoltam, álmában nevetett.
-Wááá!-ijesztett meg.
-Harry!! Ezt ne csináld! Majdnem leestem az ágyról-másztam vissza az ágy széléről.
-Bocsi, csak nem hagyhattam ki, hogy ne ijesszelek meg-vigyorgott.
-Nem baj, majd visszakapod. De amúgy min nevettél az előbb?
-Csak eszembe jutott, hogy mennyire bepipultál amikor a Tv elé raktam a poharat.
-Jaj, na jól van. Na aludjál Hazza, jó éjt.
-Igenis főnök, jó éjt!
Még kb. 2 percit röhögött magába, majd elaludt.
*Napokkal később*
~Thalia szemszöge:
Hála égnek már az a gipsz izé is lekerült a lábamról, ami jó egy részről, más részről meg nem, mert akkor azt jelenti, hogy újra mennem kell suliba, és tesiznem is kell...
Elindultunk most is a gimibe, ahogy eddig. Az osztálytársak, vagyis a lányok már kezdték megszokni, hogy mi is van velünk a One Direction-al kapcsolatban, bár eleinte elég rossz szemmel néztek ránk, de ez engem egyáltalán nem zavart, sőt mit is mondjak, kicsit még élveztem is, hogy irigykednek rám. Hétfő volt, amiről azt kell tudni, hogy utálom azt a napot...
Az első óra ének volt, majd matek, nyelvtan, tesi, és töri. Matekon kiosztották azt a dolgozatot, amit én pont nem írtam, örültem a fejemnek, mert mindenki, vagyis az osztály nagy részének 1-es lett.
Ezen a napon csak 5 óránk volt, amit azt jelenti, hogy hamar hazaértünk.
Mindenki elfoglalta a számára legjobb helyet, hogy nekiüljön megírni a házit. Törtiből volt, de vagy 10 oldal... Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Liam nem a házit csinálja, hanem a haját igazgatja.
-Hova-hova?-kérdeztem.
-Khm... van egy kis dolgom.
-Louis, ha elmondod, kicsinállak!-'fenyegetőzött' Liam.
-Nyugi Liam, nem mondom el senkinek....Vagy mégis. Nem, nem mondom el senkinek.
-Na azért-mikor Liam végzett, felvette a cipőjét, és elment. Mi egyből Lou-nak estünk.
-Na mesélj csak, hova megy Liam!-erre Louis nem mondott semmit, csak ugyan olyan hülyén vigyorgott, mint az előbb. Miután láttuk, hogy reménytelen a helyzet, folytattuk a töri házit.
~Liam szemszöge:
Kivettem a ház előtt a zsebemből egy kis papír darabot, amin egy lakcím volt, megnéztem, majd elindultam. Nem kellett sokat mennem, mindössze egy utcányit. Odamentem a ház ajtajához, majd becsöngettem. Kis idő múlva kinyílt az ajtó, és Stella állt előttem.
-Szia-köszönt elpirulva.
-Szia, jól nézel ki. Indulhatunk?
-Igen, persze.
2012. augusztus 14., kedd
40.: Egy kötekedős nap
~Thalia szemszöge:
-Jessica, neked nem a suliban kéne lenned? És mit keresel itt a házunkba?-kicsit nagyon is meglepődtem a 'váratlan vendég' láttán.
-Csak szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi miatt.-magamban csak annyit kérdeztem, hogy: mi van?!
-Mit szeretnél ezzel elérni Jessica? Te nem szoktál csak úgy bocsánatot kérni. Főleg nem tőlem.
-Igazad van, nem szoktam senkitől bocsánatot kérni, de tegnap talán túlzásba vittem. Egyébként mi lett a lábaddal?-kedvem lett volna felrúgni, de mivel nem tudtam, ezért nem tettem.... Annyira átlátszó volt, de mindegy.
-Tegnap, ahogy valamelyik drága barátodat utánunk küldted, mi a szeméttelepre menekültünk, ott beleléptem egy gödörbe, és kiment a bokám...
-Szóval miattam van?-úgy kérdezte, mint akit érdekel is..
-Ja..-mondtam halkan.
-Nagyon sajnálom Thalia. Na de bemehetek?-Ide? Muszáj?-mormoltam magamban.
-Gyere be...-beengedtem, és én is leültem nagy nehezen a kanapéra.-Neked nem a suliban kéne lenned?
-Még csak 7:40 van, ha elindulok háromnegyedkor, akkor is oda érek. Ti együtt laktok?
-Kivel?
-Harry-vel-Hazza-ra néztem, aki épp egy szendvicset csinált a konyhába. Rám nézett, és bólintott.
-Igen, együtt lakunk. De nem csak vele, hanem az egész bandával.
-Komolyan? És mennyi ideje?
-Régóta.
-Nem vagy nagy beszédes kedvedben-mondta mosolyogva. Már azon gondolkoztam, hogy leveszem a lábamról a gipszet, és megdobom vele...
-Még fáradt vagyok, meg fáj egy kicsit a fejem.
-Lehetne egy kérésem?-fordult Harry-hez.
-Persze.
-Adnál nekem egy aláírást, és csinálnánk közös képet?-rebegtette a szempilláit. Én már a fejemet fogtam. Csináltak közös képet, Harry adott aláírást, és Jessica már ment is. Mondjuk örültem neki ,hogy végre elment.
-Na, sziasztok.-ezzel el is ment.
-Fuu ez a csaj...
-Nyugi Thalia, legalább már elment.-ült le mellém a kanapéra Harry.
-Mi jót eszel?
-Szendvicset. Kérsz?
-Nem, köszi. Mit csináljunk?
-Nem tudom. Te nem fázol?-erre megint tüsszentett.
-Látom te igen-nevettem. Kiment egy pulcsiért, én meg lefeküdtem a kanapéra.
-Na és én hova üljek?-kérdezte Harry, miután visszajött.
-Oda-mutattam nevetve a földre.
-Köszi, a kedvesség csak úgy sugárzik belőled.
-Vicceltem, gyere ide-arrébb mentem, hogy elférjen Hazza is.
-Na én is így gondoltam-erre vállba böktem.-Áúú, ezt miért kaptam?
-Csak úgy-vigyorogtam idióta módjára.
-Mindjárt jövök-állt fel Harry.
-Hova mész?
-Keresek Twix-et, asszem még van EGY itthon-kihangsúlyozta az 'egy' szót, célozva arra, hogy nem biztos, hogy én is kapok. Kis idő múlva visszajött, kezében a csokival, és elkezdte enni.
-Khm... Harry, nem felejtettél el semmit?
-Várjunk-gondolkozási szünet-szerintem nem.-ette büszke fejjel a csokit.
-Na jó, akkor mondom én. Adsz a csokiból?-néztem rá boci szemekkel.
-Tessék-kivette az egyik rudat, vagy mit, én meg elakartam venni, de nem jött össze, mert elhúzta, és ette a másikat, kezében a nekem járó résszel.
-Nem kapsz Thalia.
-Miért nem?
-Mert vállon ütöttél-mondta felhúzott orral.
-Áhhá...-odahajoltam hozzá-Léciiiiiiii.-rám nézett, nevetett, majd válaszolt.
-Nem.
-De léciiiiiiiiiiii-ezt még kb. 10x eljátszottuk.
-Na jó, adok belőle-erre letört egy alig 2 centis darabot, és ide adta.
-Köszi Harry, ezzel sokat érek-néztem a tenyerembe tett kis darabot.
-Te kértél ,én adtam, szavad nem lehet.
-Na jól van...
-Mi van jól? A hajam? Köszi-húzogatta a szemöldökét.
-Ezt még visszakapod Harry Sty-ekkor eszembe jutott valami.-Emlékszel még arra, amikor egyszer a nyáron találtam egy Twix-et, és nem tudtam ,hogy kié?-vontam fel a szemöldökömet.
-Emlékszek. Jaaa, értem már. Na jó, tessék.-ide adta a másik felét, és ezúttal nem vette el, tényleg nekem adta. Elkezdtem én is enni, de megszomjaztam.
-Nem vagy szomjas?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Nem.
-Biztos?-tudtam, hogy tudja, hogy mire célzok, de azért szívatott.
-Teljesen biztos.
-Fuu Harry, látom ma kötekedős kedvedbe vagy.
-Talán igen, talán nem.-mondta büszkén.
-Ha lelöknélek a kanapéról mit csinálnál?
-Felállnék, aztán visszaülnék-erre csak kicsit meglöktem a lábammal, de nem úgy, hogy leessen. Egyből belemarkolt a kanapé sarkába, én erre csak nevettem.
-Héj csak okosan!
-Bocsi, csak kíváncsi voltam a reakciódra. Na visszatérve a szomjúságra. Még mindig nem vagy szomjas?
-Még mindig nem.
-Na jó, akkor elmondom konkrétan. Légyszíves hozzál már inni, mert szomjan halok!
-Mindjárt, csak megeszem a csokit.
-Nehogy elkezd morzsánként enni!-késő volt, már úgy ette.
-Na jó, hozok. Mit is kérsz?
-Víz tökéletes lesz, köszi.-kiment, és már hozta is a vizet, de nem hogy nekem adta volna, még lerakja a TV elé.
-Harry, ez komoly?
-Micsoda drága?
-Az, hogy oda raktad a vizet.
-Hát úgy látszik.-nevetett.
-Ha én ezt tudom, inkább én megyek ki magamnak önteni.-lemásztam az ágyról, ahogy Harry is, oda ugrott, elvette a vizet, visszaült a kanapéra, és ott várt engem.
-Fuu Harry, direkt csinálod?
-Aha, olyan vicces idegesíteni.
-Ahha, szóval vicces. Na jó...-kimentem a konyhába, és kis idő múlva egy joghurttal, és egy kiskanállal tértem vissza.-Na akkor. Itt a joghurt vonat, tütűűűűt-tudtam, hogy Hazza-t ez idegesíti a legjobban, de kellett neki kötekedni.
-Thalia, ezt ne!
-De csak egy kanállal, olyan finooom.
-Nem kérek.
-Ez nem kérés kérdése, tessék, egyél egy kicsit.-mindig elhúzta a fejét, de ezzel nem ért sokat.
-Thalia, nem kérek-megfogta a kezem, és eltolta, de én akkor is nyújtottam volna oda neki, így elvoltunk ezzel egy darabig.-Légyszíves ne kínozz ezzel!
-Oké, akkor mondj valamit.
-Mit?
-Tudod te!
-Nem tudom.
-Oké, akkor segítek: bo
-Bo?
-Bocsi, hogy...
-Jaaa, szóval: bocsi, hogy kötekedtem.
-Ááá semmi baj. Legközelebb majd meggondolod, hogy mit csinálsz drága-húztam fel a szemöldököm.
Végre megtudtam inni azt az egy szerencsétlen pohár vizet, amiért egy csomót küzdöttem, majd néztük a TV-t. Vihar készülődött, ami nagy dörgésekkel, és villámlásokkal járt. Amikor először dörgött, majdnem összecsináltam magam, és szinte Harry nyakába ugrottam.
-Te mit csinálsz?-'szedett' le magáról.
-Bocsi, csak megijedtem-erre egy nagyot röhögött.-Nem vicces, azt hittem becsinálok-mondtam durcásan.
-Bírom, amikor valami miatt megijedsz, nagyokat röhögök rajta.
-Hát én nem.
-Most haragszol?-kérdezte.
-Nem is tudom. Talán igen, talán nem.-oda hajolt hozzám, hogy adjon egy puszit, de én eltoltam magamtól. Erre ő csak egy nagyot nézett.
-Most mi van?-kérdezte megijedve.
-Semmi ,csak látni akartam az arcodat, hogy hogyan reagálsz-erre adtam neki egy puszit.
-Már megijedtem, hogy tényleg besértődtél-nevetett.
Annyira elvoltunk ketten ezzel a lököttel, hogy nem is vettük észre, mennyire elment az idő. Kinyílt az ajtó, és megjöttek a többiek.
-Sziasztok!-köszöntünk oda egyszerre.
-Sziasztok!-köszöntek vissza. Oda jött hozzám Meggie, lehajtott fejjel.
-Thalia, van egy rossz hírem.
-Jessica, neked nem a suliban kéne lenned? És mit keresel itt a házunkba?-kicsit nagyon is meglepődtem a 'váratlan vendég' láttán.
-Csak szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi miatt.-magamban csak annyit kérdeztem, hogy: mi van?!
-Mit szeretnél ezzel elérni Jessica? Te nem szoktál csak úgy bocsánatot kérni. Főleg nem tőlem.
-Igazad van, nem szoktam senkitől bocsánatot kérni, de tegnap talán túlzásba vittem. Egyébként mi lett a lábaddal?-kedvem lett volna felrúgni, de mivel nem tudtam, ezért nem tettem.... Annyira átlátszó volt, de mindegy.
-Tegnap, ahogy valamelyik drága barátodat utánunk küldted, mi a szeméttelepre menekültünk, ott beleléptem egy gödörbe, és kiment a bokám...
-Szóval miattam van?-úgy kérdezte, mint akit érdekel is..
-Ja..-mondtam halkan.
-Nagyon sajnálom Thalia. Na de bemehetek?-Ide? Muszáj?-mormoltam magamban.
-Gyere be...-beengedtem, és én is leültem nagy nehezen a kanapéra.-Neked nem a suliban kéne lenned?
-Még csak 7:40 van, ha elindulok háromnegyedkor, akkor is oda érek. Ti együtt laktok?
-Kivel?
-Harry-vel-Hazza-ra néztem, aki épp egy szendvicset csinált a konyhába. Rám nézett, és bólintott.
-Igen, együtt lakunk. De nem csak vele, hanem az egész bandával.
-Komolyan? És mennyi ideje?
-Régóta.
-Nem vagy nagy beszédes kedvedben-mondta mosolyogva. Már azon gondolkoztam, hogy leveszem a lábamról a gipszet, és megdobom vele...
-Még fáradt vagyok, meg fáj egy kicsit a fejem.
-Lehetne egy kérésem?-fordult Harry-hez.
-Persze.
-Adnál nekem egy aláírást, és csinálnánk közös képet?-rebegtette a szempilláit. Én már a fejemet fogtam. Csináltak közös képet, Harry adott aláírást, és Jessica már ment is. Mondjuk örültem neki ,hogy végre elment.
-Na, sziasztok.-ezzel el is ment.
-Fuu ez a csaj...
-Nyugi Thalia, legalább már elment.-ült le mellém a kanapéra Harry.
-Mi jót eszel?
-Szendvicset. Kérsz?
-Nem, köszi. Mit csináljunk?
-Nem tudom. Te nem fázol?-erre megint tüsszentett.
-Látom te igen-nevettem. Kiment egy pulcsiért, én meg lefeküdtem a kanapéra.
-Na és én hova üljek?-kérdezte Harry, miután visszajött.
-Oda-mutattam nevetve a földre.
-Köszi, a kedvesség csak úgy sugárzik belőled.
-Vicceltem, gyere ide-arrébb mentem, hogy elférjen Hazza is.
-Na én is így gondoltam-erre vállba böktem.-Áúú, ezt miért kaptam?
-Csak úgy-vigyorogtam idióta módjára.
-Mindjárt jövök-állt fel Harry.
-Hova mész?
-Keresek Twix-et, asszem még van EGY itthon-kihangsúlyozta az 'egy' szót, célozva arra, hogy nem biztos, hogy én is kapok. Kis idő múlva visszajött, kezében a csokival, és elkezdte enni.
-Khm... Harry, nem felejtettél el semmit?
-Várjunk-gondolkozási szünet-szerintem nem.-ette büszke fejjel a csokit.
-Na jó, akkor mondom én. Adsz a csokiból?-néztem rá boci szemekkel.
-Tessék-kivette az egyik rudat, vagy mit, én meg elakartam venni, de nem jött össze, mert elhúzta, és ette a másikat, kezében a nekem járó résszel.
-Nem kapsz Thalia.
-Miért nem?
-Mert vállon ütöttél-mondta felhúzott orral.
-Áhhá...-odahajoltam hozzá-Léciiiiiiii.-rám nézett, nevetett, majd válaszolt.
-Nem.
-De léciiiiiiiiiiii-ezt még kb. 10x eljátszottuk.
-Na jó, adok belőle-erre letört egy alig 2 centis darabot, és ide adta.
-Köszi Harry, ezzel sokat érek-néztem a tenyerembe tett kis darabot.
-Te kértél ,én adtam, szavad nem lehet.
-Na jól van...
-Mi van jól? A hajam? Köszi-húzogatta a szemöldökét.
-Ezt még visszakapod Harry Sty-ekkor eszembe jutott valami.-Emlékszel még arra, amikor egyszer a nyáron találtam egy Twix-et, és nem tudtam ,hogy kié?-vontam fel a szemöldökömet.
-Emlékszek. Jaaa, értem már. Na jó, tessék.-ide adta a másik felét, és ezúttal nem vette el, tényleg nekem adta. Elkezdtem én is enni, de megszomjaztam.
-Nem vagy szomjas?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Nem.
-Biztos?-tudtam, hogy tudja, hogy mire célzok, de azért szívatott.
-Teljesen biztos.
-Fuu Harry, látom ma kötekedős kedvedbe vagy.
-Talán igen, talán nem.-mondta büszkén.
-Ha lelöknélek a kanapéról mit csinálnál?
-Felállnék, aztán visszaülnék-erre csak kicsit meglöktem a lábammal, de nem úgy, hogy leessen. Egyből belemarkolt a kanapé sarkába, én erre csak nevettem.
-Héj csak okosan!
-Bocsi, csak kíváncsi voltam a reakciódra. Na visszatérve a szomjúságra. Még mindig nem vagy szomjas?
-Még mindig nem.
-Na jó, akkor elmondom konkrétan. Légyszíves hozzál már inni, mert szomjan halok!
-Mindjárt, csak megeszem a csokit.
-Nehogy elkezd morzsánként enni!-késő volt, már úgy ette.
-Na jó, hozok. Mit is kérsz?
-Víz tökéletes lesz, köszi.-kiment, és már hozta is a vizet, de nem hogy nekem adta volna, még lerakja a TV elé.
-Harry, ez komoly?
-Micsoda drága?
-Az, hogy oda raktad a vizet.
-Hát úgy látszik.-nevetett.
-Ha én ezt tudom, inkább én megyek ki magamnak önteni.-lemásztam az ágyról, ahogy Harry is, oda ugrott, elvette a vizet, visszaült a kanapéra, és ott várt engem.
-Fuu Harry, direkt csinálod?
-Aha, olyan vicces idegesíteni.
-Ahha, szóval vicces. Na jó...-kimentem a konyhába, és kis idő múlva egy joghurttal, és egy kiskanállal tértem vissza.-Na akkor. Itt a joghurt vonat, tütűűűűt-tudtam, hogy Hazza-t ez idegesíti a legjobban, de kellett neki kötekedni.
-Thalia, ezt ne!
-De csak egy kanállal, olyan finooom.
-Nem kérek.
-Ez nem kérés kérdése, tessék, egyél egy kicsit.-mindig elhúzta a fejét, de ezzel nem ért sokat.
-Thalia, nem kérek-megfogta a kezem, és eltolta, de én akkor is nyújtottam volna oda neki, így elvoltunk ezzel egy darabig.-Légyszíves ne kínozz ezzel!
-Oké, akkor mondj valamit.
-Mit?
-Tudod te!
-Nem tudom.
-Oké, akkor segítek: bo
-Bo?
-Bocsi, hogy...
-Jaaa, szóval: bocsi, hogy kötekedtem.
-Ááá semmi baj. Legközelebb majd meggondolod, hogy mit csinálsz drága-húztam fel a szemöldököm.
Végre megtudtam inni azt az egy szerencsétlen pohár vizet, amiért egy csomót küzdöttem, majd néztük a TV-t. Vihar készülődött, ami nagy dörgésekkel, és villámlásokkal járt. Amikor először dörgött, majdnem összecsináltam magam, és szinte Harry nyakába ugrottam.
-Te mit csinálsz?-'szedett' le magáról.
-Bocsi, csak megijedtem-erre egy nagyot röhögött.-Nem vicces, azt hittem becsinálok-mondtam durcásan.
-Bírom, amikor valami miatt megijedsz, nagyokat röhögök rajta.
-Hát én nem.
-Most haragszol?-kérdezte.
-Nem is tudom. Talán igen, talán nem.-oda hajolt hozzám, hogy adjon egy puszit, de én eltoltam magamtól. Erre ő csak egy nagyot nézett.
-Most mi van?-kérdezte megijedve.
-Semmi ,csak látni akartam az arcodat, hogy hogyan reagálsz-erre adtam neki egy puszit.
-Már megijedtem, hogy tényleg besértődtél-nevetett.
Annyira elvoltunk ketten ezzel a lököttel, hogy nem is vettük észre, mennyire elment az idő. Kinyílt az ajtó, és megjöttek a többiek.
-Sziasztok!-köszöntünk oda egyszerre.
-Sziasztok!-köszöntek vissza. Oda jött hozzám Meggie, lehajtott fejjel.
-Thalia, van egy rossz hírem.
2012. augusztus 13., hétfő
39.: Egy hétig otthon
~Thalia szemszöge:
-Jézusom! Te mit keresel itt?-ugrottam el Harry-től, mivel megijedtem.
-Csak azért jöttem utánad, hogy mondjak valamit, csak nem akartam ordibálni, mert nem tudtam hogy hallod-e. De mégis mi a jó francot csináltok itt?-kérdezte Stella, szinte lesokkolva.
-Na jó... Elmondom neked, hogy mi van, de ez egy óriási titok, légyszíves ne mond el senkinek.
-Oké, hallgatlak.-elmondtam neki mindent elejétől a végéig.
-Ezt eddig miért nem mondtad el?
-Igazából ezt Meggie-n kívül nem tudja senki, mint barát vagy ismerős. De még egyszer szeretnélek megkérni, hogy ne mond el senkinek.
-Megígérem, nem fogom.
-Na, mit is akartál mondani amúgy?
-Teljesen elfelejtettem... Majd ha eszembe jut, felhívlak, sziasztok-lesokkolva, és szomorúan ment el. A szomorúsága azért volt, mert eddig nem mondtam el neki.
-Hát ez szívás...-mondtam halkan.
-Esetleg félni kéne attól, hogy elmondja valakinek?
-Nem, nem szokta elmondani senkinek, ha mondok neki egy titkot, de megértem, ha most haragszik rám.-hazaindultunk, útközben nem nagyon beszélgettünk.
-Meggie?-törte meg a csendet Harry.
-Valami grafika szakköre van, oda ment. A többiek hazamentek már?
-Aha, már rég.
Az eső már elállt, de tiszta vizesek voltunk, így kicsit gyorsabban mentünk hazafele. Az út végén megláttam Jessica-t, és a 'rabszolgáit'. 3-4-en mindig ott legyeskedtek körülötte, és figyelték minden mozdulatát, csak azért, hogy menők legyenek. Szánalmas... De eszembe jutott, hogy ha meglátnak Harry-vel, akkor tuti nem marad titokban a dolog. De túl késő volt, azon kaptam magam, hogy egymással szembe kerültünk velük.
-Harry te mit csinálsz vele?-kérdezte nyájasan Jessica.
-Hagyd őt békén, azt csinálok, amit akarok-védett Harry.
-Na, akkor ezt örökítsük meg ezt a pillanatot-elővette a telefonját, hogy lefotózzon.
-Fussunk-húzott el Harry. Amilyen gyorsan csak tudtunk elfutottunk. Egészen egy szeméttelepig, mert az agyilag zokni Jessica valamelyik 'rabszolgáját' utánunk küldte, hogy lefotózzon...
-Leráztuk?-kérdeztem, miközben felálltam.
-Ez a Jessica nem normális... Mindig ezt csinálja?
-Ha engem akar kicsinálni, akkor igen. Én már megszoktam...
-Szerinted már elment?-nézett körül Hazza.
-Nem tudom, és nem is érdekel. Most jöttem rá arra, hogy semmi értelme sincs titkolózni... Az se érdekel mostantól, ha emiatt mindenki megutál a suliban, ha nem fognak hozzám szólni, én Harry Styles-al járok, és kész. Ha nem tetszik valakinek, ne nézzen rám, vagy ne barátkozzon velem. Ennyi.
-Örülök, hogy meggondoltad magad-egy nagy durranást hallottunk, nagyon megijedtünk. Elég kísérteties volt a hely na meg büdös. Ahogy szétnéztünk csak magas szemétdombokat láttunk. Az eső megint elkezdett esni, így nagyon lehűlt a levegő, én meg majdnem megfagytam.
-Szerintem menjünk innen Hazza, kezdek egy kicsit félni-mondtam remegve.
-Nagyon fázol? Tessék, vedd fel a pulcsimat.
-És akkor te? Meg fogsz fagyni. Nem kérem, köszi.
-Ne ellenkezz, vedd fel, én elleszek valahogy-rám erőltette a pulóverét, így ő csak egy pólóban volt.
-Akkor keressünk neked itt valamilyen pulcsit, biztos találunk.
-Ja na persze, mert fel is fogom venni. Ki tudja kin volt utoljára-nevetett.
-De szerintem menjünk, keressük meg a kijáratot. Nem láttad, hogy merre jöttünk?
-Nem láttam semmit. Talán induljunk el arra-mutatott egy irányba. Elindultunk, de nem mentünk messzire, ugyanis zsákutca volt. Visszafordultunk, és elmentünk megint egy másik irányba. Órák óta bojongtunk, de nem találtuk sehol a kijáratot. Megszólalt a telefonom, Meggie hívott.
-Szia Thalia, hol vagytok ennyi ideje? Már én is hazaértem, nektek már rég itthon kellene lennetek.
-Csak annyit mondok, hogy itt vagyunk a szeméttelepen, és eltévedtünk. Ha kijutunk innen, minden elmesélek.
-Jesszus... Hogy-ekkor megszakadt a vonal, lemerült a telefonom.
-Ez isteni...
-Mi a baj?-kérdezte Harry.
-Lemerült a telefonom. A tiéden tudunk beszélni a többiekkel?
-Az enyém is lemerült-nézte meg a telefonját.
-Na menjünk valahova. Arra még nem voltunk.-elindultam arra, amerre gondoltam, hogy még nem jártunk.-Áúúú!
-Mi a baj Thalia???-jött oda Harry.
-Beleléptem ebbe a gödörbe, és kiment a bokám. Nagyon fáj...-felvett az ölébe.-Köszi Harry, de lerakhatsz, egy lábon is tudok menni.
-Hülyéskedsz? Dehogyis, elbírlak.-kis bolyongás után végre megtaláltuk a kijáratot, és hazaindultunk. Már besötétedett az ég, ezért sötétbe mentünk haza. Az eső már elállt, de még mindig hideg volt. Nagy nehezen hazaértünk vagyis csak a ház elé. Harry elkezdte keresni a kulcsot a cuccok között, de nem találta sehol.
-Éljen, nincs meg a kulcs...
-És a pulcsi zsebedben nézted már?-nyúltam be a bal zsebbe (mert még mindig rajtam volt a pulóvere), és kivettem a kulcsot.
-Uh, már azt hittem, hogy elhagytam valahol.-kinyitotta az ajtót, bevitt a nappaliba, és lerakott a kanapéra.-Nem kéne orvost hívni?
-Nem kell, köszi, majd meggyógyul.
-Thalia... kiment a bokád, ez magától nem fog meggyógyulni.
-Na végre, hogy hazajöttetek. Mi történt Thalia?-kérdezte Meggie, mikor meglátta, hogy fogom a lában.
-Ügyes voltam, és beleléptem egy gödörbe, ami miatt kiment a bokám.
-És azt is tedd hozzá, hogy nem akarsz elmenni vele az orvoshoz.-tette hozzá Hazza.
-Thalia, ugye tisztába vagy azzal ,hogy így nem fog meggyógyulni a lábad?
-Összebeszéltetek? Harry is ugyanezt mondta... Többiek?
-Találtak valami hülye játékot a gépen, azzal játszanak.
-Az igen-nevettem.
-Na de elég a beszédből, irány a kórház-vett fel megint az ölébe Harry.
-Óó ne már!-akárhogy is ellenkeztem, berakott a kocsiba, és elvitt a kórházba. Ott leültünk a váróterembe, mert elég sokan voltak. Köztük az egyik osztálytársam is, David...
-Hát szia Thalia. Miért vagy itt?-üdvözölt nagy kedvvel...
-Szia David...-itt belém fojtotta a szót.
-És hogy-hogy vele vagy itt?-kérdezte kikerekedett szemekkel, miután meglátta Fürtöskét mellettem.
-Járunk-mondtam büszke vigyorral az arcomon.
-Mi...micsoda?-alig bírt megszólalni a meglepődéstől.
-Jól hallottad-most egy gonosz vigyor volt az arcomon. Elkezdett nevetni.
-Ez jó vicc volt Thalia.
-Ne nevess, nem viccelt-húzta fel a szemöldökét Harry. Na erre megint elhallgatott.
-Na akkor én megyek is...-és ezzel visszament a helyére. Hazza-val egymásra néztünk ,és elkezdtünk nevetni. Mindig is akartam látni az arcát David-nak, amikor megmondom neki ,hogy van barátom. Kb. 45 percet ültünk a váróteremben, mire ránk került a sor. Megröntgenezték a bokámat, majd az orvos visszarakta. Nem mondom, hogy kellemes volt... Az orvos szerint eléggé kiment, így begipszelték. Nagy nehezen kimásztünk a kocsihoz, beszálltunk, és hazamentünk.
-Na, milyen ügyes vagyok... Nem mondta az orvos, hogy meddig maradjak otthon?-fordultam Harry-hez. Erre ő egy nagyot tüsszentett, még meg is ijedtem egy kicsit.
-Azt mondta, hogy ezen a héten maradj otthon, és majd vissza kell jönni.
-Egészségedre amúgy. Ezen a héten végig??? De akkor egyedül leszek itthon.. Éljek én...-erre Harry válasz helyett megint egy nagyot tüsszentett.
-Bocsi, ezek szerintem megfáztam...
-Na majd kikúrálunk-nevettem. Hazaértünk. Kimásztam a kocsiból, bementünk a házba, én egyből leültem megint a kanapéra. Eszembe jutott, hogy ebből egy darabig lovaglás sem lesz.
Nemsokára leültek a többiek is, és bekapcsoltuk a TV-t. A zene csatornán pont a What Makes You Beautiful-t adták, erre Meggie és én elkezdtünk énekelni.
-Hova-hova?-kérdezte Harry, miután felálltam a kanapéról, és megpróbáltam kimenni a konyhába.
-Éhes vagyok, megyek enni.
-Na te csak ülj a fenekeden, én majd hozok neked enni.
-Juj, nagyon aranyos vagy Hazza, de nem kell-mosolyogtam.
-Ne ellenkezz, ülj vissza, és mond, hogy mit kérsz-megint, akaratlanul is elmosolyodtam.
-Van még pizza?-kérdeztem.
-Igen, még van-válaszolt.
-Akkor azt kérem, és köszi-behozta, én meg elkezdtem enni.
Késő volt, mindenki elálmosodott, így mentünk lefeküdni. Harry ezalatt kb. 14x tüsszentett.
-Fuu, de utálok megfázni..-mondta miközben lefeküdt.-Komolyan mondom, nem fogok menni holnap suliba...
-És mit fogsz majd mondani a tanárnak?
-Végül is hivatalosan nem is járok az osztályba, így nem kell igazolnom, hogy hol vagyok. Majd megüzenem a többiekkel. Így legalább nem leszel egyedül, ameddig az a cucc a lábadon lesz.-egy részről örültem neki, hogy itthon marad, másrészről meg nem, mert beteg.
Elaludtunk.
*Másnap, reggel*
~Thalia szemszöge:
Már mindenki készen volt az indulásra, így elköszöntünk, és Meggie-ék elmentek a suliba.
-Hát nem nagyon irigylem őket-mondta Harry.
-De aranyoos hangod vaan-öleltem meg.
-Nem is, olyan a hangom, mint egy egérnek...
Csöngettek, és Harry nyitott ajtót. Megláttam, hogy ki az.
-Hát te?
-Jézusom! Te mit keresel itt?-ugrottam el Harry-től, mivel megijedtem.
-Csak azért jöttem utánad, hogy mondjak valamit, csak nem akartam ordibálni, mert nem tudtam hogy hallod-e. De mégis mi a jó francot csináltok itt?-kérdezte Stella, szinte lesokkolva.
-Na jó... Elmondom neked, hogy mi van, de ez egy óriási titok, légyszíves ne mond el senkinek.
-Oké, hallgatlak.-elmondtam neki mindent elejétől a végéig.
-Ezt eddig miért nem mondtad el?
-Igazából ezt Meggie-n kívül nem tudja senki, mint barát vagy ismerős. De még egyszer szeretnélek megkérni, hogy ne mond el senkinek.
-Megígérem, nem fogom.
-Na, mit is akartál mondani amúgy?
-Teljesen elfelejtettem... Majd ha eszembe jut, felhívlak, sziasztok-lesokkolva, és szomorúan ment el. A szomorúsága azért volt, mert eddig nem mondtam el neki.
-Hát ez szívás...-mondtam halkan.
-Esetleg félni kéne attól, hogy elmondja valakinek?
-Nem, nem szokta elmondani senkinek, ha mondok neki egy titkot, de megértem, ha most haragszik rám.-hazaindultunk, útközben nem nagyon beszélgettünk.
-Meggie?-törte meg a csendet Harry.
-Valami grafika szakköre van, oda ment. A többiek hazamentek már?
-Aha, már rég.
Az eső már elállt, de tiszta vizesek voltunk, így kicsit gyorsabban mentünk hazafele. Az út végén megláttam Jessica-t, és a 'rabszolgáit'. 3-4-en mindig ott legyeskedtek körülötte, és figyelték minden mozdulatát, csak azért, hogy menők legyenek. Szánalmas... De eszembe jutott, hogy ha meglátnak Harry-vel, akkor tuti nem marad titokban a dolog. De túl késő volt, azon kaptam magam, hogy egymással szembe kerültünk velük.
-Harry te mit csinálsz vele?-kérdezte nyájasan Jessica.
-Hagyd őt békén, azt csinálok, amit akarok-védett Harry.
-Na, akkor ezt örökítsük meg ezt a pillanatot-elővette a telefonját, hogy lefotózzon.
-Fussunk-húzott el Harry. Amilyen gyorsan csak tudtunk elfutottunk. Egészen egy szeméttelepig, mert az agyilag zokni Jessica valamelyik 'rabszolgáját' utánunk küldte, hogy lefotózzon...
-Leráztuk?-kérdeztem, miközben felálltam.
-Ez a Jessica nem normális... Mindig ezt csinálja?
-Ha engem akar kicsinálni, akkor igen. Én már megszoktam...
-Szerinted már elment?-nézett körül Hazza.
-Nem tudom, és nem is érdekel. Most jöttem rá arra, hogy semmi értelme sincs titkolózni... Az se érdekel mostantól, ha emiatt mindenki megutál a suliban, ha nem fognak hozzám szólni, én Harry Styles-al járok, és kész. Ha nem tetszik valakinek, ne nézzen rám, vagy ne barátkozzon velem. Ennyi.
-Örülök, hogy meggondoltad magad-egy nagy durranást hallottunk, nagyon megijedtünk. Elég kísérteties volt a hely na meg büdös. Ahogy szétnéztünk csak magas szemétdombokat láttunk. Az eső megint elkezdett esni, így nagyon lehűlt a levegő, én meg majdnem megfagytam.
-Szerintem menjünk innen Hazza, kezdek egy kicsit félni-mondtam remegve.
-Nagyon fázol? Tessék, vedd fel a pulcsimat.
-És akkor te? Meg fogsz fagyni. Nem kérem, köszi.
-Ne ellenkezz, vedd fel, én elleszek valahogy-rám erőltette a pulóverét, így ő csak egy pólóban volt.
-Akkor keressünk neked itt valamilyen pulcsit, biztos találunk.
-Ja na persze, mert fel is fogom venni. Ki tudja kin volt utoljára-nevetett.
-De szerintem menjünk, keressük meg a kijáratot. Nem láttad, hogy merre jöttünk?
-Nem láttam semmit. Talán induljunk el arra-mutatott egy irányba. Elindultunk, de nem mentünk messzire, ugyanis zsákutca volt. Visszafordultunk, és elmentünk megint egy másik irányba. Órák óta bojongtunk, de nem találtuk sehol a kijáratot. Megszólalt a telefonom, Meggie hívott.
-Szia Thalia, hol vagytok ennyi ideje? Már én is hazaértem, nektek már rég itthon kellene lennetek.
-Csak annyit mondok, hogy itt vagyunk a szeméttelepen, és eltévedtünk. Ha kijutunk innen, minden elmesélek.
-Jesszus... Hogy-ekkor megszakadt a vonal, lemerült a telefonom.
-Ez isteni...
-Mi a baj?-kérdezte Harry.
-Lemerült a telefonom. A tiéden tudunk beszélni a többiekkel?
-Az enyém is lemerült-nézte meg a telefonját.
-Na menjünk valahova. Arra még nem voltunk.-elindultam arra, amerre gondoltam, hogy még nem jártunk.-Áúúú!
-Mi a baj Thalia???-jött oda Harry.
-Beleléptem ebbe a gödörbe, és kiment a bokám. Nagyon fáj...-felvett az ölébe.-Köszi Harry, de lerakhatsz, egy lábon is tudok menni.
-Hülyéskedsz? Dehogyis, elbírlak.-kis bolyongás után végre megtaláltuk a kijáratot, és hazaindultunk. Már besötétedett az ég, ezért sötétbe mentünk haza. Az eső már elállt, de még mindig hideg volt. Nagy nehezen hazaértünk vagyis csak a ház elé. Harry elkezdte keresni a kulcsot a cuccok között, de nem találta sehol.
-Éljen, nincs meg a kulcs...
-És a pulcsi zsebedben nézted már?-nyúltam be a bal zsebbe (mert még mindig rajtam volt a pulóvere), és kivettem a kulcsot.
-Uh, már azt hittem, hogy elhagytam valahol.-kinyitotta az ajtót, bevitt a nappaliba, és lerakott a kanapéra.-Nem kéne orvost hívni?
-Nem kell, köszi, majd meggyógyul.
-Thalia... kiment a bokád, ez magától nem fog meggyógyulni.
-Na végre, hogy hazajöttetek. Mi történt Thalia?-kérdezte Meggie, mikor meglátta, hogy fogom a lában.
-Ügyes voltam, és beleléptem egy gödörbe, ami miatt kiment a bokám.
-És azt is tedd hozzá, hogy nem akarsz elmenni vele az orvoshoz.-tette hozzá Hazza.
-Thalia, ugye tisztába vagy azzal ,hogy így nem fog meggyógyulni a lábad?
-Összebeszéltetek? Harry is ugyanezt mondta... Többiek?
-Találtak valami hülye játékot a gépen, azzal játszanak.
-Az igen-nevettem.
-Na de elég a beszédből, irány a kórház-vett fel megint az ölébe Harry.
-Óó ne már!-akárhogy is ellenkeztem, berakott a kocsiba, és elvitt a kórházba. Ott leültünk a váróterembe, mert elég sokan voltak. Köztük az egyik osztálytársam is, David...
-Hát szia Thalia. Miért vagy itt?-üdvözölt nagy kedvvel...
-Szia David...-itt belém fojtotta a szót.
-És hogy-hogy vele vagy itt?-kérdezte kikerekedett szemekkel, miután meglátta Fürtöskét mellettem.
-Járunk-mondtam büszke vigyorral az arcomon.
-Mi...micsoda?-alig bírt megszólalni a meglepődéstől.
-Jól hallottad-most egy gonosz vigyor volt az arcomon. Elkezdett nevetni.
-Ez jó vicc volt Thalia.
-Ne nevess, nem viccelt-húzta fel a szemöldökét Harry. Na erre megint elhallgatott.
-Na akkor én megyek is...-és ezzel visszament a helyére. Hazza-val egymásra néztünk ,és elkezdtünk nevetni. Mindig is akartam látni az arcát David-nak, amikor megmondom neki ,hogy van barátom. Kb. 45 percet ültünk a váróteremben, mire ránk került a sor. Megröntgenezték a bokámat, majd az orvos visszarakta. Nem mondom, hogy kellemes volt... Az orvos szerint eléggé kiment, így begipszelték. Nagy nehezen kimásztünk a kocsihoz, beszálltunk, és hazamentünk.
-Na, milyen ügyes vagyok... Nem mondta az orvos, hogy meddig maradjak otthon?-fordultam Harry-hez. Erre ő egy nagyot tüsszentett, még meg is ijedtem egy kicsit.
-Azt mondta, hogy ezen a héten maradj otthon, és majd vissza kell jönni.
-Egészségedre amúgy. Ezen a héten végig??? De akkor egyedül leszek itthon.. Éljek én...-erre Harry válasz helyett megint egy nagyot tüsszentett.
-Bocsi, ezek szerintem megfáztam...
-Na majd kikúrálunk-nevettem. Hazaértünk. Kimásztam a kocsiból, bementünk a házba, én egyből leültem megint a kanapéra. Eszembe jutott, hogy ebből egy darabig lovaglás sem lesz.
Nemsokára leültek a többiek is, és bekapcsoltuk a TV-t. A zene csatornán pont a What Makes You Beautiful-t adták, erre Meggie és én elkezdtünk énekelni.
-Hova-hova?-kérdezte Harry, miután felálltam a kanapéról, és megpróbáltam kimenni a konyhába.
-Éhes vagyok, megyek enni.
-Na te csak ülj a fenekeden, én majd hozok neked enni.
-Juj, nagyon aranyos vagy Hazza, de nem kell-mosolyogtam.
-Ne ellenkezz, ülj vissza, és mond, hogy mit kérsz-megint, akaratlanul is elmosolyodtam.
-Van még pizza?-kérdeztem.
-Igen, még van-válaszolt.
-Akkor azt kérem, és köszi-behozta, én meg elkezdtem enni.
Késő volt, mindenki elálmosodott, így mentünk lefeküdni. Harry ezalatt kb. 14x tüsszentett.
-Fuu, de utálok megfázni..-mondta miközben lefeküdt.-Komolyan mondom, nem fogok menni holnap suliba...
-És mit fogsz majd mondani a tanárnak?
-Végül is hivatalosan nem is járok az osztályba, így nem kell igazolnom, hogy hol vagyok. Majd megüzenem a többiekkel. Így legalább nem leszel egyedül, ameddig az a cucc a lábadon lesz.-egy részről örültem neki, hogy itthon marad, másrészről meg nem, mert beteg.
Elaludtunk.
*Másnap, reggel*
~Thalia szemszöge:
Már mindenki készen volt az indulásra, így elköszöntünk, és Meggie-ék elmentek a suliba.
-Hát nem nagyon irigylem őket-mondta Harry.
-De aranyoos hangod vaan-öleltem meg.
-Nem is, olyan a hangom, mint egy egérnek...
Csöngettek, és Harry nyitott ajtót. Megláttam, hogy ki az.
-Hát te?
2012. augusztus 11., szombat
38.: Új osztálytársak
*Napokkal később, amikor megérkeznek az új osztálytársak*
~Thalia szemszöge:
Eljött a nap, vagyis a reggel, amikor a One Direction újra iskola padba ül. Mindenki nagy sürgés-forgásban volt aznap.
-Na ideje indulni Meggie-álltam fel a konyhaasztaltól.
-Oké, megyek mindjárt.-elköszöntünk a többiektől, ugyanis nem egyszerre mentünk, túl feltűnő lett volna.
-Sziasztok. Azért majd lepődjetek meg, ha belépünk az ajtón-köszönt el Harry. A szívem egész reggel gyorsan dobogott, amikor arra gondoltam, hogy kik lesznek az új osztálytársaink. A gimihez érve 'megrohamoztak' az oszitársak, és egyből az elkövetkezendő 2 hét lett a téma. Én és Meggie néha-néha egymásra mosolyogtunk, miközben a többiek semmit sem sejtve beszélgettek. Megszólalt a jelző csengő, így bementünk a tanterembe.
-Légyszíves mindenki csöndesedjen el. Nemsokára megérkeznek az új osztálytársak, lehet, hogy lesznek olyanok, akik nem fognak nekik örülni ,de jó lenne, ha ezt nem mutatnátok nyilvánosan. Amikor megérkeznek, nem szeretném, hogy sikítozzatok, ordítsatok, vagy vergődjetek, mert az elég ciki lenne mindenkinek.-világosított fel minket a tanár. Ekkor Meggie-vel egymásra néztünk, és elkezdtük húzgálni a szemöldökünket. Kis idő múlva megjöttek a fiúk. Kopogtak.
-Na ezek biztosan ők lesznek, még egyszer megkérek mindenkit, hogy ember módjára viselkedjen.-oda sétált az ajtóhoz, kinyitotta, és beengedte a vendégeket. Mindenki úgy csinál, mint amikor általánosban jött a mikulás. Beléptek az ajtón Harry-ék.
-Sziasztok-köszöntött minket Hazza. Erre mindenki lefagyott, de nem kellett sok idő,-és bár megkért minket Mrs. Vén Asszony, hogy ne sikítsunk-elkezdtünk visítozni.
-Na, szóval ők lennének az új osztálytársak, gondolom mindenki ismeri őket, a One Direction-mutatta be a tanár őket.-Foglaljatok helyet.-persze, hogy Harry mellém került, aminek nagyon örültem. Oda jött, köszönt, mint akit nem ismer, leült mellém, és észrevétlenül rám kacsintott. Akaratlanul is elmosolyodtam. A többiek is helyet foglaltak. David teljességgel utálja a One Direction-t, így amikor a tekintetünk összetalálkozott, felhúztam a szemöldökömet, és rámosolyogtam. Ő elkezdte forgatni a szemét, majd előre fordult.
-Na de légyszíves mindenki fejezze be a beszédet, kezdjük az órát-töri óra volt... Eleinte mindenki jól viselkedett, de Zayn a többi körülötte ülő lökött osztálytársammal elkezdett baromkodni. Elől ültek, így mindenki látta, és nevetését visszafojtotta. Először csak mindenféle fura hangokat adtak ki, majd mikor a tanár a táblára firkált, felállva táncoltak, és mikor visszafordult egyből visszaültek. Belegondoltam, hogy milyen király lesz ezek után ez a 2 hét.
-Megkérek mindenkit, hogy üljön meg normálisan a helyén!-kicsöngettek, így nem ült senki a helyén, és nem hogy kimentek volna szünetre, egyből megrohamozták a One Direction-t. Mivel körbevették szegény Harry-t is, így én odamentem Meggie-hez.
-Hát nem tudom, hogy féltékenykedjek-e-nevettünk.
-Ugyan már, nézd meg kik a vetélytársak-mondtam beképzelt hangom. Persze, hogy csak vicceltem.
-Úristen, elhiszitek ezt? Mondtam én, hogy mindig bejönnek a megérzéseim. Mindjárt agykukit kapok, nem hiszem le!-odajött hozzánk Stella. Teljesen fel volt villanyozva, attól féltünk, hogy elájul.
-Nyugi Stella, az kéne, hogy összeess-nevettem.
-Túl nyugodt vagy Thalia. Azt hittem jobban fogsz nekik örülni-mondta Stella.
-Azért vagyok nyugodt, mert még mindig alig fogom fel.-mentettem ki magam. Oda jött hozzánk Harry.
-Sziasztok, Harry vagyok.
-Szia, Thalia vagyok-majdnem elröhögtem magam.-Mindjárt elröhögöm magam-mondtam neki halkan. Odajött Jessica is...
-Óó, helló Harry, Jessica vagyok-mutatkozott be nyájasan. Tudtam, hogy Hazza utálja az ilyen lányokat, így nem nagyon féltem a 'jövőtől' ezzel kapcsolatban.
-Szia Jessica-odafordult hozzám, felhúzta a szemöldökét, és én bólintottam. Tegnap már elmondtam, hogy mi fog rá várni. Gondoltam visszavágok Jessica-nak egy kicsit, az összes eddigiért.
-Jessica, nem azt mondtad, hogy utálod a One Direction-t?-na erre lefehéredett.
-Én nem mondtam ilyet egyszer sem. Én vagyok a legnagyobb rajongójuk. Jaj, Thalia, ne így akarj már bevágódni Harry-nél...
-Ha te tudnál mindent...-mondtam halkan gonosz vigyorral az arcomon. Megszólalt a becsengő. Elég hamar szólt, de nem zavart annyira, legalább hamarabb végeztünk. Ének óra volt. Egy tökéletes alkalom, hogy a One Direction énekeljen. A tanárnak is megfordult a fejében.
-Na, most ének óra van, így gondoltam elénekelhetnétek pár számot.-mondta a fiúknak. Fel is álltak, és kimentek a tanári asztal elé, Louis a zongorához lépett, és elkezdtek énekelni. Az elején mindenki csöndbe hallgatta, majd mikor Harry elkezdte énekelni a dalt, mindenkinek (vagyis inkább a lányoknak, akik rajongók) leesett, hogy mit énekelnek.
-Give you this, give you that, blow a kiss, take it back...-aki csak ismerte, mindenki elkezdte énekelni a számot, doboltuk az ütemet, nagyon királyságos óra volt. Ezek után már nem is utáltam annyira az ének órát. Bár nem értettem a lényegét, de a tanár új dalt tanított velünk ( nem Mrs. Vén Asszony, az egy hangot nem tud kiénekelni). Megtanultuk ezt is, de vagy 11x elénekeltük... Kicsöngettek, és mindenki indult a szekrényekhez.
-Most milyen óra lesz?-kérdezte Harry.
-Tesi-vigyorogtam.-Fogtok tesizni?
-Mit tom én-mondta 'parasztosan', nevettem egyet rajta, erre persze mindenki felénk fordult, úgy tettem, mintha Meggie-hez beszéltem volna. Érdekesen nézett ki, mert a közelembe se volt. Napi égés kipipálva. Elmentünk az öltözőkbe, és készülődtünk a tesiórára. A becsengő után bejött a tesitanár, hogy szóljon, hogy menjünk. Most is az udvarra vitt ki minket, nem a tornaterembe... Utálok ott tesizni, mindenki minket néz. Harry-n ez atléta volt, és valami naci.
-rmkhllkhsmh...-csak ennyit tudtam mondani, amikor megláttam.
-Na ez szép volt Thalia. Mit is mondtál?-kérdezte nevetve Stella. Megfogtam a fejét, és Harry irányába fordítottam.
-jahklhnhlkhjs-kb. ő is csak ennyit tudott kinyögni. Kimentünk az udvarra. Kb. 20 fok lehetett kint, nem volt olyan hideg, de rövid nadrágba, és pólóban igen.
-Ma távolugrást fogunk csinálni.-juhé...-2 kör bemelegítő futást kérek, és utána gyertek a távolugró részhez.
Ilyenkor mindenki elkezd futni a salak pályán, mint egy galopp ló, de az első 500 méter után lefárad. Meggie-vel már megszoktuk, hogy ez van, így mi leghátul futottunk, de hamar előre kerültünk.
-Pff, csak ennyire bírsz futni?-került mellém Harry.
-Csak azt hiszed-mondtam neki.
-Akkor előzz ki-elkezdett futni előttem, úgy porzott a lába alatt a talaj, hogy alig láttam valamit. Mivel szeretek futni, így nem hagytam, hogy ő nyerjen, egyből utána futottam, és nem érdekelt, hogy mit gondolnak a többiek. Lefutottuk a két kört, vagyis csak Hazza meg én, mert mi ugye elkezdtünk előre futni, mint az örültek. Mondanom se kell, Harry győzött. Lihegve odamentünk a távolugró gödörhöz, és vártuk a többieket. Elkezdtük csinálni a távolugrást, igazság szerint nem vagyok a legjobb benne... Harry-ék is csinálták, olvadoztam, amikor Harry-n volt a sor.
Tesi után jött a nyelvtan, és végül a matek. A nap így, hogy megjöttek az új osztálytársak, nagyon hamar eltelt. Mindenki hazafele indult.
-Király, esik...-mondtam, miközben kiléptünk a gimi ajtaján. A One Direction már hamarabb elment, hogy ne legyen feltűnő senkinek, hogy egyszerre megyünk egy irányba. Meggie még ott maradt, mert neki valami grafika szakköre volt, vagy mi, így én egyedül mentem haza. Elhaladtam egy sikátor mellett, amikor valaki megfogta a karom, és behúzott oda.
-Ki vagy? Azonnal engedj el!-próbáltam menteni magam.
-Nyugi Thalia, csak én vagyok.-nem láttam, hogy Harry az, csak miután szólt.
-Fuu a szívbajt hozod rám.
-Bocsi-magához húzott és megcsókolt. Ott álltunk egymásba fonódva, de hirtelen valaki szólított.
-Thalia?!
~Thalia szemszöge:
Eljött a nap, vagyis a reggel, amikor a One Direction újra iskola padba ül. Mindenki nagy sürgés-forgásban volt aznap.
-Na ideje indulni Meggie-álltam fel a konyhaasztaltól.
-Oké, megyek mindjárt.-elköszöntünk a többiektől, ugyanis nem egyszerre mentünk, túl feltűnő lett volna.
-Sziasztok. Azért majd lepődjetek meg, ha belépünk az ajtón-köszönt el Harry. A szívem egész reggel gyorsan dobogott, amikor arra gondoltam, hogy kik lesznek az új osztálytársaink. A gimihez érve 'megrohamoztak' az oszitársak, és egyből az elkövetkezendő 2 hét lett a téma. Én és Meggie néha-néha egymásra mosolyogtunk, miközben a többiek semmit sem sejtve beszélgettek. Megszólalt a jelző csengő, így bementünk a tanterembe.
-Légyszíves mindenki csöndesedjen el. Nemsokára megérkeznek az új osztálytársak, lehet, hogy lesznek olyanok, akik nem fognak nekik örülni ,de jó lenne, ha ezt nem mutatnátok nyilvánosan. Amikor megérkeznek, nem szeretném, hogy sikítozzatok, ordítsatok, vagy vergődjetek, mert az elég ciki lenne mindenkinek.-világosított fel minket a tanár. Ekkor Meggie-vel egymásra néztünk, és elkezdtük húzgálni a szemöldökünket. Kis idő múlva megjöttek a fiúk. Kopogtak.
-Na ezek biztosan ők lesznek, még egyszer megkérek mindenkit, hogy ember módjára viselkedjen.-oda sétált az ajtóhoz, kinyitotta, és beengedte a vendégeket. Mindenki úgy csinál, mint amikor általánosban jött a mikulás. Beléptek az ajtón Harry-ék.
-Sziasztok-köszöntött minket Hazza. Erre mindenki lefagyott, de nem kellett sok idő,-és bár megkért minket Mrs. Vén Asszony, hogy ne sikítsunk-elkezdtünk visítozni.
-Na, szóval ők lennének az új osztálytársak, gondolom mindenki ismeri őket, a One Direction-mutatta be a tanár őket.-Foglaljatok helyet.-persze, hogy Harry mellém került, aminek nagyon örültem. Oda jött, köszönt, mint akit nem ismer, leült mellém, és észrevétlenül rám kacsintott. Akaratlanul is elmosolyodtam. A többiek is helyet foglaltak. David teljességgel utálja a One Direction-t, így amikor a tekintetünk összetalálkozott, felhúztam a szemöldökömet, és rámosolyogtam. Ő elkezdte forgatni a szemét, majd előre fordult.
-Na de légyszíves mindenki fejezze be a beszédet, kezdjük az órát-töri óra volt... Eleinte mindenki jól viselkedett, de Zayn a többi körülötte ülő lökött osztálytársammal elkezdett baromkodni. Elől ültek, így mindenki látta, és nevetését visszafojtotta. Először csak mindenféle fura hangokat adtak ki, majd mikor a tanár a táblára firkált, felállva táncoltak, és mikor visszafordult egyből visszaültek. Belegondoltam, hogy milyen király lesz ezek után ez a 2 hét.
-Megkérek mindenkit, hogy üljön meg normálisan a helyén!-kicsöngettek, így nem ült senki a helyén, és nem hogy kimentek volna szünetre, egyből megrohamozták a One Direction-t. Mivel körbevették szegény Harry-t is, így én odamentem Meggie-hez.
-Hát nem tudom, hogy féltékenykedjek-e-nevettünk.
-Ugyan már, nézd meg kik a vetélytársak-mondtam beképzelt hangom. Persze, hogy csak vicceltem.
-Úristen, elhiszitek ezt? Mondtam én, hogy mindig bejönnek a megérzéseim. Mindjárt agykukit kapok, nem hiszem le!-odajött hozzánk Stella. Teljesen fel volt villanyozva, attól féltünk, hogy elájul.
-Nyugi Stella, az kéne, hogy összeess-nevettem.
-Túl nyugodt vagy Thalia. Azt hittem jobban fogsz nekik örülni-mondta Stella.
-Azért vagyok nyugodt, mert még mindig alig fogom fel.-mentettem ki magam. Oda jött hozzánk Harry.
-Sziasztok, Harry vagyok.
-Szia, Thalia vagyok-majdnem elröhögtem magam.-Mindjárt elröhögöm magam-mondtam neki halkan. Odajött Jessica is...
-Óó, helló Harry, Jessica vagyok-mutatkozott be nyájasan. Tudtam, hogy Hazza utálja az ilyen lányokat, így nem nagyon féltem a 'jövőtől' ezzel kapcsolatban.
-Szia Jessica-odafordult hozzám, felhúzta a szemöldökét, és én bólintottam. Tegnap már elmondtam, hogy mi fog rá várni. Gondoltam visszavágok Jessica-nak egy kicsit, az összes eddigiért.
-Jessica, nem azt mondtad, hogy utálod a One Direction-t?-na erre lefehéredett.
-Én nem mondtam ilyet egyszer sem. Én vagyok a legnagyobb rajongójuk. Jaj, Thalia, ne így akarj már bevágódni Harry-nél...
-Ha te tudnál mindent...-mondtam halkan gonosz vigyorral az arcomon. Megszólalt a becsengő. Elég hamar szólt, de nem zavart annyira, legalább hamarabb végeztünk. Ének óra volt. Egy tökéletes alkalom, hogy a One Direction énekeljen. A tanárnak is megfordult a fejében.
-Na, most ének óra van, így gondoltam elénekelhetnétek pár számot.-mondta a fiúknak. Fel is álltak, és kimentek a tanári asztal elé, Louis a zongorához lépett, és elkezdtek énekelni. Az elején mindenki csöndbe hallgatta, majd mikor Harry elkezdte énekelni a dalt, mindenkinek (vagyis inkább a lányoknak, akik rajongók) leesett, hogy mit énekelnek.
-Give you this, give you that, blow a kiss, take it back...-aki csak ismerte, mindenki elkezdte énekelni a számot, doboltuk az ütemet, nagyon királyságos óra volt. Ezek után már nem is utáltam annyira az ének órát. Bár nem értettem a lényegét, de a tanár új dalt tanított velünk ( nem Mrs. Vén Asszony, az egy hangot nem tud kiénekelni). Megtanultuk ezt is, de vagy 11x elénekeltük... Kicsöngettek, és mindenki indult a szekrényekhez.
-Most milyen óra lesz?-kérdezte Harry.
-Tesi-vigyorogtam.-Fogtok tesizni?
-Mit tom én-mondta 'parasztosan', nevettem egyet rajta, erre persze mindenki felénk fordult, úgy tettem, mintha Meggie-hez beszéltem volna. Érdekesen nézett ki, mert a közelembe se volt. Napi égés kipipálva. Elmentünk az öltözőkbe, és készülődtünk a tesiórára. A becsengő után bejött a tesitanár, hogy szóljon, hogy menjünk. Most is az udvarra vitt ki minket, nem a tornaterembe... Utálok ott tesizni, mindenki minket néz. Harry-n ez atléta volt, és valami naci.
-rmkhllkhsmh...-csak ennyit tudtam mondani, amikor megláttam.
-Na ez szép volt Thalia. Mit is mondtál?-kérdezte nevetve Stella. Megfogtam a fejét, és Harry irányába fordítottam.
-jahklhnhlkhjs-kb. ő is csak ennyit tudott kinyögni. Kimentünk az udvarra. Kb. 20 fok lehetett kint, nem volt olyan hideg, de rövid nadrágba, és pólóban igen.
-Ma távolugrást fogunk csinálni.-juhé...-2 kör bemelegítő futást kérek, és utána gyertek a távolugró részhez.
Ilyenkor mindenki elkezd futni a salak pályán, mint egy galopp ló, de az első 500 méter után lefárad. Meggie-vel már megszoktuk, hogy ez van, így mi leghátul futottunk, de hamar előre kerültünk.
-Pff, csak ennyire bírsz futni?-került mellém Harry.
-Csak azt hiszed-mondtam neki.
-Akkor előzz ki-elkezdett futni előttem, úgy porzott a lába alatt a talaj, hogy alig láttam valamit. Mivel szeretek futni, így nem hagytam, hogy ő nyerjen, egyből utána futottam, és nem érdekelt, hogy mit gondolnak a többiek. Lefutottuk a két kört, vagyis csak Hazza meg én, mert mi ugye elkezdtünk előre futni, mint az örültek. Mondanom se kell, Harry győzött. Lihegve odamentünk a távolugró gödörhöz, és vártuk a többieket. Elkezdtük csinálni a távolugrást, igazság szerint nem vagyok a legjobb benne... Harry-ék is csinálták, olvadoztam, amikor Harry-n volt a sor.
Tesi után jött a nyelvtan, és végül a matek. A nap így, hogy megjöttek az új osztálytársak, nagyon hamar eltelt. Mindenki hazafele indult.
-Király, esik...-mondtam, miközben kiléptünk a gimi ajtaján. A One Direction már hamarabb elment, hogy ne legyen feltűnő senkinek, hogy egyszerre megyünk egy irányba. Meggie még ott maradt, mert neki valami grafika szakköre volt, vagy mi, így én egyedül mentem haza. Elhaladtam egy sikátor mellett, amikor valaki megfogta a karom, és behúzott oda.
-Ki vagy? Azonnal engedj el!-próbáltam menteni magam.
-Nyugi Thalia, csak én vagyok.-nem láttam, hogy Harry az, csak miután szólt.
-Fuu a szívbajt hozod rám.
-Bocsi-magához húzott és megcsókolt. Ott álltunk egymásba fonódva, de hirtelen valaki szólított.
-Thalia?!
2012. augusztus 10., péntek
37.: Fürtöske
Helló! Átléptük a 3100 o.megjelenítést, köszönöm mindenkinek!
Meghoztam a kövi részt, jó olvasást :)
~Thalia szemszöge:
-Na szóval az lenne a kérdésem, hogy nem felejtettél el elmondani valamit?-néztem rá felhúzott szemöldökkel. Amikor meghallotta, kikerekedett a szeme.
-Miért, kellett volna?-kérdezte kicsit félve.
-Szerintem igen. Na, mivel nem tudod, hogy miről van szó, ezért elmondom én. 2 hét múlva új osztálytársakat kapunk. Pontosabban híres osztálytársakat. Esetleg nem kegyed lesz az a többi jó madárral?
-Új osztálytársak? Király, kik lehetnek vajon?-kérdezte Harry felhúzott szemöldökkel, vigyorogva.
-Aha, felismerem ezt a nézést, ez a 'jaj én tudom, hogy miről van szó ' nézés, ismerlek Harry Styles, engem nem versz át!-mutogattam büszkén.
-De nem mi leszünk azok.
-Ja persze.
-Esküszöm, hogy nem mi leszünk!
-Harry... Ismerlek már, mint a rossz pénzt, engem nem versz át drága.
-Na jó, téged tényleg nem lehet átverni. Csak azt akartam, hogy meglepetés legyen.-elkezdett szipogni, mi t aki sír.
-Juj, ha ezt tudom, nem kérdezek rá! Bocsi Harry!-bocsánatot kértem tőle, tényleg nem akartam elrontani a meglepit.
-Háhh, mégis át lehet téged verni! De jó színész vagyok-büszkén vigyorgott magába.
-Óó Harry, hogy lehetsz ilyen? Már azt hittem, hogy igazából bőgsz...-itt belém fojtotta a szót.
-Mi az, hogy 'bőgsz'? Harry Styles nem szokott 'bőgni'! Na de azért még szeretsz, igaz?-húzogatta a szemöldökét.
-Szercsi, puszcsi lávcsi van-egy elég hülye vigyort csináltam.
-Fuu, de utálom, amikor így mondod-jegyezte meg Harry.
-Tudom Harry, tudom-a hülye vigyor nem tűnt el még mindig az arcomról, csak miután hazaértünk.
-Köszi még egyszer, hogy elvittél az istállóba.
-Ugyan már, szívesen.
Felmentem a szobámba, leültem az ágyra, és elkezdtem nyomkodni a telefonom. Kis idő múlva Meggie kopogott.
-Na, ők lesznek az osztálytársaink?-kérdezte, miközben belépett a szobába.
-Hát szia neked is Meggie. Igen ők lesznek.
-Áá, ez királyságos-kacsingatott Meggie.-Harry-nek megmondtad, hogy nem nagyon örülsz neki?
-Viccelsz? Azt fogja hinni, hogy egyáltalán nem szeretném, hogy 2 hétig oszitársak lennénk. Csak majd annyit szeretnék megbeszélni vele, hogy ez alatt mi legyen.
-Ezt nekem is meg kéne beszélnem Lou-val. Remélem Jessica, és társai nem fognak rájuk mászni, mert ütni-vágni fogok.
-Ezzel én is így vagyok. De ha Harry-ék tényleg szeretnek minket, akkor nem fogják hagyni magukat.
-Én is ebben bízok. Na megyek, nem zavarlak. Amúgy mit csinálsz?
-Nem zavarsz, maradhatsz. A twitter-t nézem.
-De megyek, mert megéheztem. Na szia.
-Szia.-épp befejeztem a twitter-ezést, és leraktam a telefonom, amikor megcsörrent. Stella volt az.
-Szia Stella, na mesélj.
-Helló, csak azért hívlak, hogy megmondjam, szerintem tudom, hogy kik lesznek az új osztálytársak.-én már tudtam, de kíváncsi voltam az ő véleményére.
-Na mond!-mondtam izgatottan, nem akartam, hogy feltűnjön neki, hogy én már tudok valamit.
-Ne nevess ki, de szerintem a One Direction lesz az!
-Ezt honnan gondolod? Mondjuk nagyon király lenne, ha ők lennének.
-Nem tudom, csak olyan megérzés, és tudod, általában bejönnek a megérzéseim.
-Na akkor szurkoljunk, hogy ők legyenek.
-Jaja. És milyen jó lenne, ha összejönnénk velük. Te Harry-vel, Meggie Louis-al, én meg Liam-el.
-Fuu ne is mond. Olyan jó lenne. De ez csak álom...-teljesen úgy beszéltem, mintha nem is ismernének egymást a One Direction-el.
-Mi az álom?-bejött Harry.
-Ki volt ez? Olyan ismerős a hangja.-kérdezett rá Stella.
-Bocsi Stella, most le kell tennem, majd még beszélünk. Szia
-Oké, szia.
-Fuu Harry, majdnem lebuktunk!
-Miben?-kérdezte megijedve.
-Most Stella-val beszélgettem, és meghallotta, ahogy kérdezted, hogy mi az álom.
-És ebben mi a baj?
-Az, hogy az osztálytársam, és imád titeket.
-Óó, értem. Bocsi, nem tudtam.
-Semmi baj, csak majd ki kell magyaráznom magam.
-Tényleg bocsi, nem tudtam.
-Mondom semmi baj. Na, hogy haladtok a narancslé folttal?
-Hát már kezd kimenni, most Liam és Niall sikálja, az előbb Louis és Meggie pucolta.-egy nagyot ásított, és elment lezuhanyozni. Én addig bepakoltam a táskámba a holnapi napra. Kihúztam a fiókot, és kiesett belőle egy kép. Megnéztem, hogy mi van rajta. Én voltam, és egy sárga paci. Elmosolyodtam, de meg is könnyeztem. A képen a kedvenc lovamon ülök kiskoromban, Lunasic-on. Ő volt az első lovam, rajta kezdtem a 'pályafutásomat'. Egyszerre sírtam, és mosolyogtam. Mosolyogtam, mert eszembe jutottak a régi szép emlékeke, és sírtam, mert Lunasic már az örök mezőkön vágtázik...
-Na kész vagyok. Mi a baj Thalia?-jött oda Hazza.
-Csak megtaláltam ezt a képet.-megmutattam neki.
-De aranyos ez a kislány, és szép a ló. Kik vannak rajta?
-Én és az első lovam.
-És az lett a pacival, amire gondolok?-törölte le az arcomról a könnyt.
-Igen, Lunasic már nincs közöttünk...
-Sajnálom Thalia, nem akartam rákérdezni.
-Nem baj, nem tudhattad-megölelt, én meg a vállára tettem az arcom.
-Jó hír emberek! Úú bocsi, zavarok?-jött be a ajtón Meggie.
-Nem nem zavarsz. Mi a jó hír?-kérdeztem.
-Miért sírtál Thalia? Valami baj van?
-Nem, nincs semmi baj, csak megtaláltam az utolsó közös képünket Lunasic-al, és ezért bőgtem el magam. Na de mond, mi a jó hír?
-Kijött a narancslé folt a szőnyegből.
-Na, ez király. Már holnap akartam venni új szőnyeget-nevetett Harry.
-Harry.
-Tessék?
-Hívhatlak Fürtöskének?-kérdeztem boci szemekkel.
-Na ez hogy jön ide?-nevetett megint Harry.
-Nem tudom, csak olyan cuki ez a név.
-Oké, hívhatsz.
-Jáj, köszi.
-De komolyan, ez hogy jön ide?
-Komolyan nem tudom, csak úgy kérdeztem.
-Jól van, szép volt Thalia-dicsért meg, majd kitessékelt a szobából, mert át akart öltözni. Nem kell megijedni, nem pucéran jött be a szobába, egy törölköző rajta volt. Kimentem, és egyből a fürdő felé vettem az irányt. Bementem, lezuhanyoztam, fogat mostam, és visszamentem a szobába.
-Tényleg, Dusty-val mi van? Régen nem láttam már-mentem az ágyhoz.
-Ott van valahol a sarokban.-lefeküdtünk, készen voltunk az alváshoz, de egyből felültem, mert megkordult a hasam, na meg nem köszöntünk el a többiektől.
-Megyek, eszek valamit.
-Oké.
-Nem oké, te is jössz.
-Én minek? Talán a nagy Thalia Jonhson összecsinálná magát egyedül?
-A nagy Thalia Jonhson nem csinálná össze magát, viszont a nagy Harry Fürtöske Styles-nak el kéne köszönni a többiektől-megfogtam a kezét, kihúztam az ágyból, és magammal húzva elköszöntünk mindenkitől.
-Csak azért jöttünk, hogy elköszönjünk. Jó éjt.-Harry csöndbe volt-köszönj szépen Harry!
-Jó éjt-úgy mondta, mint egy kisgyerek. Zabálni való volt. Bementünk Meggie-ékhez is.
-Jó éjszakát jöttünk kívánni, köszönj szépen megint Harry!-most oda köszönt ő is, és Louis-ék elkezdtek rajtunk röhögni.
-Esetleg megkérdezhetjük, hogy mit csináltok, vagy inkább hagyjuk?-kérdezte két nevetés között Meggie.
-Harry nem volt hajlandó elköszönni senkitől, mert állítása szerint álmos, én meg éhes voltam, és egyúttal elköszöntünk mindenkitől, ezért hoztam magammal.
-Összeilletek, egyformán buggyantak vagytok-dicsért meg minket Louis, szintén nevetni.
-Óó köszönjük szépen-mosolyogtam, majd lementünk a konyhába. Még mindig húztam magam után Hazza-t, neki nem tetszett, én viszont végig röhögtem.
-Na mit kér a kis Harry enni?
-Thalia, komolyan úgy csinálsz, mintha kis gyerek lennék.
-Nem ez volt a kérdés, azt kérdeztem, hogy Harry mit akar enni.-tudtam, hogy Harry nem nagyon szereti, ha így viselkedek vele, de nem tudtam kihagyni.
-Nem kérek semmit.-leült az asztalhoz, és kivettem egy joghurtot, és kínoztam tovább.
-Na, itt van a finom joghurt vonat, tütűűűt-vezette a szája elé a kiskanalat. Majdnem megfulladtam, alig tudtam visszafojtani a nevetést.
-Thalia, megfogod bánni-"fenyegetőzött".
-Hmm, de finom ez a bébipapi, Harry-ke nem kér? Na csak egy falatot-tartottam elé a joghurtos kanalat.
-Egy falat se kell-kikapta a kezemből a kanalat, a joghurtos poharat, felvett a vállára, mint egy zsákot, bevitt a fürdőbe, beállított a zuhanykabinba, és megengedte a hideg vizet.
-Állj!! Ez hideeeeg!!!-elkezdtem sikítozni, mert tényleg nagyon hideg volt.-HARRY!!!
-Na, úgy kell neked!-most tényleg úgy csinált, mint egy kisgyerek, elkezdett nevetni, majd elfutott, otthagyva engem a zuhany alatt. Kimásztam, elállítottam a vizet, majd a fogmosó poharamat teletöltöttem hideg vízzel, és elmentem a szobánkba.
-Hova bújtál Harry? Szó szerint nem úszod meg szárazon!-megtaláltam az ágyon a paplan alá bújva, megfogtam megint a kezét, kirángattam-persze nem örült módjára-és ráöntöttem az egész pohár vizet.
-Fuuuu Thalia!
-Állj Harry, visszakaptad, kvittek vagyunk!
-Na jó, megérdemeltem-odalépett hozzám, megölelt, de egyből eltoltuk egymást.
-Tiszta víz vagy-mondtuk egyszerre. Elkezdtünk nevetni, én a fürdőben, ő a szobában öltöztünk át, és bebújtunk az ágyba, hiszen már elég késő volt. Ráfeküdtem a mellkasára, egyik kezével átölelt, a másikkal meg elkezdte birizgálni a hajam. Nem kellett sok idő elaludtunk.
Meghoztam a kövi részt, jó olvasást :)
~Thalia szemszöge:
-Na szóval az lenne a kérdésem, hogy nem felejtettél el elmondani valamit?-néztem rá felhúzott szemöldökkel. Amikor meghallotta, kikerekedett a szeme.
-Miért, kellett volna?-kérdezte kicsit félve.
-Szerintem igen. Na, mivel nem tudod, hogy miről van szó, ezért elmondom én. 2 hét múlva új osztálytársakat kapunk. Pontosabban híres osztálytársakat. Esetleg nem kegyed lesz az a többi jó madárral?
-Új osztálytársak? Király, kik lehetnek vajon?-kérdezte Harry felhúzott szemöldökkel, vigyorogva.
-Aha, felismerem ezt a nézést, ez a 'jaj én tudom, hogy miről van szó ' nézés, ismerlek Harry Styles, engem nem versz át!-mutogattam büszkén.
-De nem mi leszünk azok.
-Ja persze.
-Esküszöm, hogy nem mi leszünk!
-Harry... Ismerlek már, mint a rossz pénzt, engem nem versz át drága.
-Na jó, téged tényleg nem lehet átverni. Csak azt akartam, hogy meglepetés legyen.-elkezdett szipogni, mi t aki sír.
-Juj, ha ezt tudom, nem kérdezek rá! Bocsi Harry!-bocsánatot kértem tőle, tényleg nem akartam elrontani a meglepit.
-Háhh, mégis át lehet téged verni! De jó színész vagyok-büszkén vigyorgott magába.
-Óó Harry, hogy lehetsz ilyen? Már azt hittem, hogy igazából bőgsz...-itt belém fojtotta a szót.
-Mi az, hogy 'bőgsz'? Harry Styles nem szokott 'bőgni'! Na de azért még szeretsz, igaz?-húzogatta a szemöldökét.
-Szercsi, puszcsi lávcsi van-egy elég hülye vigyort csináltam.
-Fuu, de utálom, amikor így mondod-jegyezte meg Harry.
-Tudom Harry, tudom-a hülye vigyor nem tűnt el még mindig az arcomról, csak miután hazaértünk.
-Köszi még egyszer, hogy elvittél az istállóba.
-Ugyan már, szívesen.
Felmentem a szobámba, leültem az ágyra, és elkezdtem nyomkodni a telefonom. Kis idő múlva Meggie kopogott.
-Na, ők lesznek az osztálytársaink?-kérdezte, miközben belépett a szobába.
-Hát szia neked is Meggie. Igen ők lesznek.
-Áá, ez királyságos-kacsingatott Meggie.-Harry-nek megmondtad, hogy nem nagyon örülsz neki?
-Viccelsz? Azt fogja hinni, hogy egyáltalán nem szeretném, hogy 2 hétig oszitársak lennénk. Csak majd annyit szeretnék megbeszélni vele, hogy ez alatt mi legyen.
-Ezt nekem is meg kéne beszélnem Lou-val. Remélem Jessica, és társai nem fognak rájuk mászni, mert ütni-vágni fogok.
-Ezzel én is így vagyok. De ha Harry-ék tényleg szeretnek minket, akkor nem fogják hagyni magukat.
-Én is ebben bízok. Na megyek, nem zavarlak. Amúgy mit csinálsz?
-Nem zavarsz, maradhatsz. A twitter-t nézem.
-De megyek, mert megéheztem. Na szia.
-Szia.-épp befejeztem a twitter-ezést, és leraktam a telefonom, amikor megcsörrent. Stella volt az.
-Szia Stella, na mesélj.
-Helló, csak azért hívlak, hogy megmondjam, szerintem tudom, hogy kik lesznek az új osztálytársak.-én már tudtam, de kíváncsi voltam az ő véleményére.
-Na mond!-mondtam izgatottan, nem akartam, hogy feltűnjön neki, hogy én már tudok valamit.
-Ne nevess ki, de szerintem a One Direction lesz az!
-Ezt honnan gondolod? Mondjuk nagyon király lenne, ha ők lennének.
-Nem tudom, csak olyan megérzés, és tudod, általában bejönnek a megérzéseim.
-Na akkor szurkoljunk, hogy ők legyenek.
-Jaja. És milyen jó lenne, ha összejönnénk velük. Te Harry-vel, Meggie Louis-al, én meg Liam-el.
-Fuu ne is mond. Olyan jó lenne. De ez csak álom...-teljesen úgy beszéltem, mintha nem is ismernének egymást a One Direction-el.
-Mi az álom?-bejött Harry.
-Ki volt ez? Olyan ismerős a hangja.-kérdezett rá Stella.
-Bocsi Stella, most le kell tennem, majd még beszélünk. Szia
-Oké, szia.
-Fuu Harry, majdnem lebuktunk!
-Miben?-kérdezte megijedve.
-Most Stella-val beszélgettem, és meghallotta, ahogy kérdezted, hogy mi az álom.
-És ebben mi a baj?
-Az, hogy az osztálytársam, és imád titeket.
-Óó, értem. Bocsi, nem tudtam.
-Semmi baj, csak majd ki kell magyaráznom magam.
-Tényleg bocsi, nem tudtam.
-Mondom semmi baj. Na, hogy haladtok a narancslé folttal?
-Hát már kezd kimenni, most Liam és Niall sikálja, az előbb Louis és Meggie pucolta.-egy nagyot ásított, és elment lezuhanyozni. Én addig bepakoltam a táskámba a holnapi napra. Kihúztam a fiókot, és kiesett belőle egy kép. Megnéztem, hogy mi van rajta. Én voltam, és egy sárga paci. Elmosolyodtam, de meg is könnyeztem. A képen a kedvenc lovamon ülök kiskoromban, Lunasic-on. Ő volt az első lovam, rajta kezdtem a 'pályafutásomat'. Egyszerre sírtam, és mosolyogtam. Mosolyogtam, mert eszembe jutottak a régi szép emlékeke, és sírtam, mert Lunasic már az örök mezőkön vágtázik...
-Na kész vagyok. Mi a baj Thalia?-jött oda Hazza.
-Csak megtaláltam ezt a képet.-megmutattam neki.
-De aranyos ez a kislány, és szép a ló. Kik vannak rajta?
-Én és az első lovam.
-És az lett a pacival, amire gondolok?-törölte le az arcomról a könnyt.
-Igen, Lunasic már nincs közöttünk...
-Sajnálom Thalia, nem akartam rákérdezni.
-Nem baj, nem tudhattad-megölelt, én meg a vállára tettem az arcom.
-Jó hír emberek! Úú bocsi, zavarok?-jött be a ajtón Meggie.
-Nem nem zavarsz. Mi a jó hír?-kérdeztem.
-Miért sírtál Thalia? Valami baj van?
-Nem, nincs semmi baj, csak megtaláltam az utolsó közös képünket Lunasic-al, és ezért bőgtem el magam. Na de mond, mi a jó hír?
-Kijött a narancslé folt a szőnyegből.
-Na, ez király. Már holnap akartam venni új szőnyeget-nevetett Harry.
-Harry.
-Tessék?
-Hívhatlak Fürtöskének?-kérdeztem boci szemekkel.
-Na ez hogy jön ide?-nevetett megint Harry.
-Nem tudom, csak olyan cuki ez a név.
-Oké, hívhatsz.
-Jáj, köszi.
-De komolyan, ez hogy jön ide?
-Komolyan nem tudom, csak úgy kérdeztem.
-Jól van, szép volt Thalia-dicsért meg, majd kitessékelt a szobából, mert át akart öltözni. Nem kell megijedni, nem pucéran jött be a szobába, egy törölköző rajta volt. Kimentem, és egyből a fürdő felé vettem az irányt. Bementem, lezuhanyoztam, fogat mostam, és visszamentem a szobába.
-Tényleg, Dusty-val mi van? Régen nem láttam már-mentem az ágyhoz.
-Ott van valahol a sarokban.-lefeküdtünk, készen voltunk az alváshoz, de egyből felültem, mert megkordult a hasam, na meg nem köszöntünk el a többiektől.
-Megyek, eszek valamit.
-Oké.
-Nem oké, te is jössz.
-Én minek? Talán a nagy Thalia Jonhson összecsinálná magát egyedül?
-A nagy Thalia Jonhson nem csinálná össze magát, viszont a nagy Harry Fürtöske Styles-nak el kéne köszönni a többiektől-megfogtam a kezét, kihúztam az ágyból, és magammal húzva elköszöntünk mindenkitől.
-Csak azért jöttünk, hogy elköszönjünk. Jó éjt.-Harry csöndbe volt-köszönj szépen Harry!
-Jó éjt-úgy mondta, mint egy kisgyerek. Zabálni való volt. Bementünk Meggie-ékhez is.
-Jó éjszakát jöttünk kívánni, köszönj szépen megint Harry!-most oda köszönt ő is, és Louis-ék elkezdtek rajtunk röhögni.
-Esetleg megkérdezhetjük, hogy mit csináltok, vagy inkább hagyjuk?-kérdezte két nevetés között Meggie.
-Harry nem volt hajlandó elköszönni senkitől, mert állítása szerint álmos, én meg éhes voltam, és egyúttal elköszöntünk mindenkitől, ezért hoztam magammal.
-Összeilletek, egyformán buggyantak vagytok-dicsért meg minket Louis, szintén nevetni.
-Óó köszönjük szépen-mosolyogtam, majd lementünk a konyhába. Még mindig húztam magam után Hazza-t, neki nem tetszett, én viszont végig röhögtem.
-Na mit kér a kis Harry enni?
-Thalia, komolyan úgy csinálsz, mintha kis gyerek lennék.
-Nem ez volt a kérdés, azt kérdeztem, hogy Harry mit akar enni.-tudtam, hogy Harry nem nagyon szereti, ha így viselkedek vele, de nem tudtam kihagyni.
-Nem kérek semmit.-leült az asztalhoz, és kivettem egy joghurtot, és kínoztam tovább.
-Na, itt van a finom joghurt vonat, tütűűűt-vezette a szája elé a kiskanalat. Majdnem megfulladtam, alig tudtam visszafojtani a nevetést.
-Thalia, megfogod bánni-"fenyegetőzött".
-Hmm, de finom ez a bébipapi, Harry-ke nem kér? Na csak egy falatot-tartottam elé a joghurtos kanalat.
-Egy falat se kell-kikapta a kezemből a kanalat, a joghurtos poharat, felvett a vállára, mint egy zsákot, bevitt a fürdőbe, beállított a zuhanykabinba, és megengedte a hideg vizet.
-Állj!! Ez hideeeeg!!!-elkezdtem sikítozni, mert tényleg nagyon hideg volt.-HARRY!!!
-Na, úgy kell neked!-most tényleg úgy csinált, mint egy kisgyerek, elkezdett nevetni, majd elfutott, otthagyva engem a zuhany alatt. Kimásztam, elállítottam a vizet, majd a fogmosó poharamat teletöltöttem hideg vízzel, és elmentem a szobánkba.
-Hova bújtál Harry? Szó szerint nem úszod meg szárazon!-megtaláltam az ágyon a paplan alá bújva, megfogtam megint a kezét, kirángattam-persze nem örült módjára-és ráöntöttem az egész pohár vizet.
-Fuuuu Thalia!
-Állj Harry, visszakaptad, kvittek vagyunk!
-Na jó, megérdemeltem-odalépett hozzám, megölelt, de egyből eltoltuk egymást.
-Tiszta víz vagy-mondtuk egyszerre. Elkezdtünk nevetni, én a fürdőben, ő a szobában öltöztünk át, és bebújtunk az ágyba, hiszen már elég késő volt. Ráfeküdtem a mellkasára, egyik kezével átölelt, a másikkal meg elkezdte birizgálni a hajam. Nem kellett sok idő elaludtunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)