42.: Kenyér

~Liam szemszöge:
-És mit terveztél mára Liam-kérdezte Stella mosolyogva, ezzel megtörve a köztünk lévő csöndet.
-Nos, mit szólnál egy mozihoz, és utána egy sétához a Regent's Parkban?
-Nagyszerű-mosolygott. A mozi felé vettük az irányt. Nem tudtuk, hogy épp mit adnak ,így akkor, ott választottuk ki a filmet. Stella a Titanic-ot szerette volna megnézni, így arra esett a választás.

~Thalia szemszöge:
-Csak én vagyok ennyire kíváncsi, hogy Liam hova ment?
-Mindenki kíváncsi rajtam kívül, mivel én tudom, hogy hova ment-büszkélkedett Louis, miközben tömte a fejét.
-Louis, ha nem mondasz semmit, inkább csak egyél.
-Hát mit ne mondjak, jó érzés, ha egy titkot csak te tudsz, és senki más. Hát igen... király vagyok-dőlt hátra a széken, csakhogy az ülőkének nem volt háttámlája, így Louis egy nagyot puffant. Oda rohant Meggie, hogy felszedje, addig a többiek-velem együtt-könnyeztek a röhögéstől.
-Ha a szerencsétlenség fájna...-röhögtem kárörvendően.
-Jaj Thalia, tudod, hogy direkt csináltam.
-Ja, na persze.
-Mi van persze?-jött le Harry kómás fejjel, mert nem tudom, hogy hogy, de bevágta fent a szobában a szunyát, és most kelt fel.
-Jó reggelt Hazza-vigyorogtam-Louis hátra esett a székkel, állítása szerint direkt, és arra mondtam, hogy 'ja, na persze'. Jaaaj de aranyoos vagy ííígy-mondtam kislány módjára.
-Miért, hogy nézek ki?-kérdezte Harry rémült arccal.
-Kicsit borzos vagy, de nagyon cuki.
-Jesszus, mint akit megtépett egy mosómedve-nézett kikerekedett szemekkel a tükörbe Hazza. Elrohant a fürdőbe, hogy rendbe szedje -amúgy szerintem tökéletes- fürjeit, majd visszajött közénk.
-Nem tudjátok, hogy Liam mikor jön haza?
-Elég sokat kérdezősködsz felőle Thalia, esetleg feltőr belőled a féltékenység?-kérdezte Louis szemöldökét húzogatva.
-Ki féltékeny kire?-torpant meg Harry.
-Fuu Louis, hogy lehetsz ilyen? Egyáltalán nem vagyok féltékeny, csak kíváncsi vagyok. Én Harry-t szeretem...-mondtam lekezelő hangom. Nem nagyon bírtam, amikor Louis ezt csinálta, legszívesebben kiraktam volna a ház elé 2-3 napra...
-Jaj nyugi már, csak ugratlak.
-Ez szép és jó, de mi van?-kérdezte Harry, mert számára még mindig sötétség volt.
-Semmi-semmi. Louis mondja a baromságait, csak a szokásos.
-Ja, értem.
Elindultam a hűtő felé, Hazza pedig leült egy székre a konyhában. Épp visszafele mentem, amikor megcsúsztam valami löttyön, ami ki volt borulva a padlón, és egyenesen Harry ölébe estem, aki majdnem szívrohamot kapott az ijedségtől.
-Héj Thalia, ha ide akarsz ülni, csak szólj, értem én anélkül is, hogy rám ugrasz-nevetett.
-Nagyon bocsi Harry, csak megcsúsztam azon a valamin.
-Jójó, nem kell mentegetőzni.
-Nem mentegetőzök Harold, tényleg így volt.
-Thalia, bárhogy hívhatsz, csak Harold-nak nem, ezt most tisztázzuk!
-Hohó, akkor már tudom, hogy mivel szívassalak, ha épp kötekedős kedvedben vagy!-felálltam, és a nappali felé vettem az irányt.

~Liam szemszöge:
A film után -mint ahogy be is volt tervezve- a Regent's Park felé vettük az irányt. Időközben már besötétedett az ég, de ez nem nagyon zavart minket. A film alatt, és utána már feloldódtunk, így rengeteget beszélgettünk minden féléről. Nagyon jól éreztük magunkat mind a ketten. Sétálgattunk egy kicsit a parkban, majd leültünk egy padra.

~Thalia szemszöge:
Mindenki leült TV-t nézni, azzal töltöttük az esténket. Egyszer csak megszólalt Meggie telefonja. Nem tudom, hogy miért, de mindenki megijedt tőle. Nem hallottuk tisztán, hogy mit beszél, majd úgy is elmondja, ha végzett. Legalább is gondoltuk, hogy elmondja... Mikor végzett, lehajtott fejjel ült vissza a kanapéra.
-Mi a baj Meggie?-kérdezte Louis.
-Anya hívott, és azt mondta, hogy költözzek haza.
-Micsoda?!-kérdeztük szinte egyszerre.
-Innen te el nem mész!-reagált rá Louis.-Mégis miért mondta, hogy költözz haza?
-Nem örökre kéne-itt mindenki kiengedte a levegőt, ami az előző hír hallatán magába szívott-csak 1 hónapig. Anya kapott valami kutatói munkát mit tudom én hol, de a tesómat nem tudja magával vinni, így nekem kell majd rá vigyázni. Reggel oviba viszem, este érte megyek, és ennyi.
-Úú, milyen jó ötletem támadt! Mi lenne, ha a tesód ideköltözne addig?-adta az ötletet Lou.
-Ezt én is mondtam, de anya szerint nem lenne jó neki 5 srác, meg 2 lány között. Sajnálom, nincs mit tenni.
-Ha te elköltözöl, én is megyek!
-Nagyon aranyos vagy Lou, de ezt nem kérhetem tőled.
-Miért nem? Legalább te sem lennél egyedül, tudtommal nem sokára kezdődik az őszi szünet.
-De Mark-nak-a tesójának- is lesz, így nem leszek egyedül.
-Nem baj. Elleszünk majd hárman, és kész.
-Óó istenem Louis, nagyon köszönöm-ölelte meg. Mi ezalatt csendben ültünk, és néztük ahogy tárgyalják a dolgot. Őszintén szólva én sem örültem neki, hogy haza kell mennie egy hónapra.
-És mikor kellene hazaköltöznöd?-érdeklődtem.
-Pénteken. Vagyis holnap...
Ezután nem beszélgettünk olyan sokat, néztük tovább a filmet, amit éppen adtak, habár nem nagyon figyeltünk oda. Időközben teljesen elálmosodtam, Harry vállán aludtam el.
Sokat nem tudtam aludni -legalábbis is szerintem 5 percnél tovább nem tudtam aludni- mert arra keltem, hogy Zayn és Niall veszekszik az utolsó szelet kenyéren. Kinyitottam a szemem, és körül néztem. Meggie és Louis volt még rajtam kívül a kanapén egymást ölelve, Niall és Zayn -mint már mondtam- küzdöttek a kenyérért, Harry meg épp nyakig a hűtőben kotorászott.
-Fiúk, ti mit csináltok?-mentem oda hozzájuk. Elmondták, hogy min veszekednek, majd úgy döntöttem véget vetek a témának, elmegyek a közeli boltba, ami éjjel-nappal nyitva van, és a két éhenkórásznak veszek kenyeret, még mielőtt egymást falják fel.
Felöltöztem, kinyitottam az ajtót, és elmentem a kisbolt felé, útba ejtve Stella-ék házát. Kb. 400 méterre voltam a házuk előtt, mikor megtorpantam, nem hittem a szememnek...