46.: Most minden kiderül

Sziasztok! Átléptük az 5200 oldalmegjelenítést, köszönöm szépen, imádok mindenkit ^^ <3

~Thalia szemszöge:
Szótlanul ültünk, Harry simogatta a hátam, és nekem pedig csak járt az agyam. Nem tudom, hogy miért, de Harry-t most valahogy még jobban megszerettem, mint eddig, bár nem hittem volna, hogy ennél jobban szerethetem, de úgy látszik, hogy mégis. A csöndet Harry törte meg, egész pontosan a hasa, mert megkordult.
-Nem mész le enni?-kérdeztem halkan.
-Nem, úgyis fogyózok-mosolygott.
-Fogyózol?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Dehogyis, csak vicceltem. De azért egy falat se menne le a torkomon most-megcsörrent a telefonja, ami miatt egy kicsit mind a ketten megijedtünk. Megnézte, hogy ki az-Louis hív. Nincs nagy kedvem beszélni vele...
-De beszélj nyugodtan.
-Na jó, felveszem-adott egy puszit a homlokomra, és felvette a telefont. Eszembe jutott, hogy Meggie még nem is tud az egészről, és ha kiderül egy kicsit haragudni fog rám, mivel mindent elmondunk egymásnak. De azért belegondoltam, hogy végül is még nem is biztos, hogy igaz, na meg ez talán nem olyan dolog, hogy szét kéne kürtölni.. Hátha megérti majd, ha később mondom el neki, vagy esetleg egyáltalán nem mondom el neki...
-Na, mi jót beszéltetek, ha nem titkos?
-Louis-ék átjönnének holnap, ha nem lenne baj.
-Holnap? Holnap dolgunk van...
-Tudom, és ki is mentettem magunkat. Holnap átjönnek, de azt mondtam, hogy mi elmegyünk kettesben valahova. Nyugi, nem fogják megtudni.
-Harry, én félek...-jéé, már megint elbőgtem magam....
-Ne félj Nino, bármi lesz, megoldjuk, és emiatt biztos, hogy nem fogok veled szakítani, ezt itt megmondom előre, bármi is lesz.
-Elhiszem, hogy nem fogsz velem szakítani, de félek, hogy mi lesz...-letörölte a könnyt a szememből, megfogta két oldalról az arcom, és belenézett a szemembe azzal a két gyönyörű zöldeskék szemével.
-Thalia, mondtam, ne félj! Ha tényleg terhes vagy azt is megoldjuk, ha nem, akkor örülünk neki. Szeretlek, és bármi történjen, ez nem fog megváltozni. Ne sírj, hagy lássak egy szép mosolyt!-ezek a szavak szíven ütöttek, de persze jó értelemben-Na gyerünk, hagy lássak egy mosoly!-erre csak meghúztam a számat, hogy mosolynak látszódjon-Ez mi volt? Ez nem mosoly! Olyan mosolyt szeretnék látni, amibe én beleszerettem!-erre elmosolyodtam akaratom ellenére is, és megöleltem Hazza-t.-Ez az, ezt a vigyorgó Thalia-t szeretem. Na, de gyere, együnk valamit, mert már tényleg kezdek éhes lenni.-lementünk a konyhába, Harry csinált magának egy szendvicset, én csak öntöttem magamnak egy pohár narancslevet, majd leültünk a kanapéra, csak Zayn volt ott.
-Többiek?-kérdezte Harry.
-Nos, Niall a szobában twitter-ezik, Liam pedig elment valahova, én meg itt nézem a tv-t. Minden rendben van?-kérdezte Zayn, mikor meglátta a sírástól piros szememet.
-Igen, minden rendben van-mondtam halkan.
-Thalia, ismerlek már egy ideje, és tudom, mikor mondasz igazat. De ha nem szeretnéd elmondani, akkor csak szólj, nem faggatlak.
-Rendes vagy Zayn, de ezt nem szeretném elmondani, ha nem baj.
-Persze, hogy nem baj. Harry, nekem is csináltál szendvicset?-húzgálta a szemöldökét.
-Csakis neked csináltam Zayn, persze-nevetett Harry.
-Szóval nem csináltál... Na jól van, meg van jegyezve!-felállt, hogy csináljon magának is ennivalót.
-Tényleg te nem kérsz Thalia?-kérdezte Harry, aki már végzett a saját szendvicsével.
-Köszi nem kérek. Nagy baj lenne, ha felmennék lefeküdni? Elég rossz napom volt, és álmos vagyok.
-Még szép, hogy nem baj. Menjek én is?
-Nagy baj lenne, ha azt mondanám, hogy igen?-kérdeztem kicsit félő hangom.
-Nem baj, azért kérdeztem. Zayn, megyünk aludni-szólt ki a konyhába Harry.
-Oké, jó éjt-ordított vissza. Felmentünk, lezuhanyoztunk (nem egyszerre, nem értjük félre!), és lefeküdtünk egymással szembe az ágyra.
-Köszönöm...-mondtam halkan.
-Mit köszönsz Thalia?
-Hát... hogy itt vagy, hogy nem hagysz magamra, és hogy egyáltalán szeretsz...
-De aranyos vagy, még szép, hogy szeretlek, és hogy nem hagylak magadra-átölelt, és magához szorított, így merültem álomba.

*Másnap reggel*

~Thalia szemszöge:
Már hajnalban fent voltam, alig tudtam aludni, eléggé féltem az előttem álló dolgoktól. Próbáltam visszaaludni, mikor megláttam, hogy 4:25 van, de nem sikerült, így kikeltem az ágyból, lezuhanyoztam, felöltöztem, és lementem a nappaliba, ott leültem a kanapéra, bekapcsoltam a TV-t, és azt néztem. Amikor nem tudok visszaaludni, sose szeretek az ágyban maradni, inkább kikelek, és csinálok valamit.
Viszonylag hamar eltelt az idő, azon kaptam magam, hogy már mindenki felkelt, és lejött reggelizni.
-Jó reggelt Thalia-adott egy puszit Harry a homlokomra.
-Jó reggelt Hazza. Tudtál aludni?
-Nem nagyon. Te?
-Egyáltalán nem. Na mindegy.-felálltam, és kimentem a konyhába-Csináljak nektek reggelit?
-Mit szólnál egy tojás rántottához?-húzgálta a szemöldökét Liam, arra célozva, hogy kezdjek neki. Neki is kezdtem, megcsináltam, majd elosztottam. Miközben mindenki evett, én megkerestem a telefonomat, mert úgy hallottam, mintha SMS-t kaptam volna. Jól hallottam, tényleg azt kaptam, anya írt.
Szia Thalia, nem sokára meglátogatunk titeket. :) Puszi.
Más esetben örültem volna neki, de most egyáltalán nem.
-Anya most írt, hogy nem sokára meglátogatnak minket.-szóltam a többieknek.
-Oké-válaszolták kórusban két nyelés között.
-Harry, bocsi, de nem kéne mennünk?-mentem oda hozzá, mert láttam, hogy ő már befejezte az evést.
-De, azonnal mehetünk, csak átveszem a ruhámat, mert ezt leettem.
-Hova mentek?-kérdezte Liam, mert Niall-on kívül nem tudott senki a dologról.
-Öm... egy kis dolgunk van Harry-vel-mondtam lehajtott fejjel, és én is elmentem átöltözni, majd Harry-vel ketten elindultunk. Egész úton szótlan voltam, bár Harry próbált egy kicsit felvidítani, de szegénynek nem jött össze...
Elmentünk a kórházba, majd leültünk a váróteremben. Én tiszta ideg voltam, és szerintem látszott is rajtam. Harry-n annál kevésbé. Biztos, hogy ideges volt ő is, de rajta nem látszott.
-Nyugi Nino, minden oké lesz.-fogta meg a kezem Hazza.
Amikor behívtak remegő lábakkal mentem be.

~Harry szemszöge:
Eléggé ideges voltam, de nem akartam, hogy Thalia lássa rajtam, mert akkor ennél is jobban idegeskedett volna.  Kb. 2 perce volt bent, de nekem óráknak tűnt. Nem bírtam egy helyben maradni, így elkezdtem járkálni oda-vissza. Megrezdült a telefonom, üzenetet kaptam Louis-től, afelől érdeklődött, hogy hol vagyunk. Nem volt türelmem most egyesével leírni minden betűt, így inkább felhívtam.
-Helló Louis. Mondtam, hogy elmegyek valahova kettesben Thalia-val, miért kérdezed mégis?
-Héj héj, nyugi van Harry, csak kérdeztem.
-Oké, de miért? Tegnap már mondtam.
-Jó, bocsi, elfelejtettem. De ha nem titkos megkérdezhetem, hogy miért vagy ilyen feszült?
-Bocsi Louis, most nem szeretném elmondani. Ha hazamentünk, akkor talán majd elmondom.-ekkor kijött Thalia, egyből odarohantam hozzá-bocsi Lou, most le kell tennem, szia. Na, mi volt?-rám nézett, de nem szólt semmit... Féltem egy kicsit attól, hogy az lesz, amire gondoltunk.
-Nem vagyok terhes!-ugrott a nyakamba.
-Ez komoly? Hát ennek nagyon örülök! Mondtam, hogy nem lesz semmi.-oké,talán egy kicsit furán jött ki, hogy annak örültem, hogy még sincs baba, de hát na.
-Jaj Harry, annyira féltem, hogy mit mondanak.
-Most már tényleg megnyugodhatsz, úgy látszik egyelőre ketten maradunk-mosolyogtam.-Lenne kedved elmenni velem fagyizni?
-Még szép, mehetünk.
Megfogtuk egymás kezét, és elindultunk a kórház kijárata felé.