49.: A kórházban

~Thalia szemszöge:
-Harry! Hallasz? Kelj fel, hallod?! Harry!
-Mi történt Thalia?-kérdezte Amanda, aki a fejét fogva előre hajolt.-Jó isten. Mi van Harry-vel?
-Nem tudom, azonnal hívd a mentőket! Harry, hallasz? Nehogy itt hagyj, hallod?!-a szemem már megtelt könnyel, nem láttam semmit.
-Amanda, mi van már?!
-Már hívtam őket, azonnal itt lesznek.-én addig próbáltam Harry-t kiszedni a kocsiból, az én kezemet elvágta az autó ablakának üvege, de egyáltalán nem érdekelt, a legfontosabb most az volt, hogy Hazza életben maradjon. Megnéztem, hogy tulajdonképpen miért is vérzik Harry mellkasa, egy nagy üveg elvágta. Teljesen olyan volt, mint egy horror filmben, csakhogy ez nem film volt...
-Hol vannak már a mentősök?!-ordítottam oda Amanda-nak.-Harry, térj magadhoz, hallod? Ne hagyj itt engem-ezzel kitört belőlem a sírás, fogva Hazza kezét, lehajtott fejjel bőgtem. Attól féltem, hogy mire a mentő ideér, már túl késő lesz...
-Thalia, nyugodj meg, nem sokára me-itt félbe szakítottam.
-Mi az ,hogy nyugodjak meg?!! Itt fekszik Harry eszméletlenül, vérben, az se biztos, hogy él még, és nyugodjak meg???!! Amanda ennél nagyobb baromságot életedben nem mondtál még! Te nem látod, hogy mi van???!!!-eközben megjött a mentőautó, a mentősök egyből Harry-hez mentek, és neki álltak a dolognak.
-Úristen Amanda, ez az én hibám!-mondtam sírva, miközben ott álltam, és néztem, hogy mit csinálnak Hazza-val.
-Ez eszedbe se jusson! Nem a te hibád, nem te csináltad!
-De ha én nem hurcolom magammal a plázába, nem történt volna meg! Ha meghal, sose bocsájtom meg magamnak!
-Thalia, ezt azonnal felejtsd el! Nem okolhatod magadat ezért!-oda jött hozzánk az egyik mentős.
-Most bevisszük a kórházba, ott azonnal neki látunk a műtétnek.
-De mondja meg, életben fog maradni?-kérdeztem remegő hangon.
-Megteszünk mindent. De most megyünk.
-Jézusom-elkezdtem szinte már zokogni.
-Gyere Thalia, mi is bemegyünk a kórházba, csak előtte kéne szólni a többieknek.
Elindult a mentőautó, bekapcsolt szirénával. Máskor is elég rossz érzés tölt el, ha hallom, most meg pláne.
A kórház nem messze volt onnan, ahol most voltunk, úgyhogy gyalog mentünk. A másik autóssal nem foglalkozva elindultunk. Azért nem foglalkoztunk vele, mert neki semmi baja nem lett, és amúgy is, miatta volt mindez...

*A kórházban*

~Thalia szemszöge:
-Felhívtam mindenkit, ők is nem sokára jönnek.-tette el a telefonját Amanda. Már több, mint 1 órája voltak bent a műtőben, nem bírtam egy helyben maradni, felálltam, és elkezdtem oda-vissza járkálni.
-Thalia szerintem inkább ülj le, halál sápadt vagy, nehogy összeess.
-Most Harry-n kívül nem érdekel senki, és semmi már bocs.
-Oké, persze megértem.-megjöttek közben a többiek is, legelöl Louis, egyből odarohantam hozzájuk.
-Minden az én hibám, bocsássatok meg!
-Thalia, te megvesztél? Semmi sem a te hibát!-ölelt át Louis.
-Mióta vannak bent?-amikor megláttam, hogy ki kérdezi, kicsit meglepődtem. Harry anyukája, és a tesója is ott volt.
-Kb. egy órája.-töröltem meg a szemem.-Bár nem itt szerettem volna megismerkedni Harry családjával, de örülök, hogy találkoztunk. Thalia vagyok, Harry barátnője-mondtam szipogva, és kezet nyújtottam.
-Szia Thalia, Harry sokat mesélt rólad. Pont olyan szép vagy, mint amilyennek elmondott-fogtam kezet az anyukájával.-Anne vagyok.
-Üdv Mrs. Styles.
-Szia, én Gemma vagyok, Harry nővére.-jött oda Gemma is.
-Szia, Thalia vagyok, örülök, hogy találkoztunk.
Bár még mindig bírtam volna bőgni, inkább visszafogtam magam, nem akartam, hogy Anne, és Gemma egy hisztis sírós lánynak ismerjen meg. Leült mindenki egy székre, és vártunk. Minden perc egy egész órának tűnt, egyre jobban izgultam.
-Mi tarthat ennyi ideig?!-álltam fel a székemről, már nem bírtam tovább csöndben ülni.
-Nyugi Thalia, biztos nem sokára kijön az orvos, és elmondja, hogy mi van.-Liam-nek igaza volt, ebben a pillanatban kilépett az orvos a műtőből, egyből odamentem.
-Mi van vele? Kérem mondjon el mindent!
-Nos, az az üveg darab, ami elvágta a mellkasát, eléggé nagy kárt tett a belső szervekben. Megtettünk mindent, elállítottuk a vérzést, és összevarrtuk a sebet. Még az intenzív osztályon lesz, amíg magához nem tér.
-És mikor fog magához térni?
-Ezt sajnos nem tudjuk előre.
-És majd bemehetünk megnézni?-zúdítottam a  kérdéseket az orvosra.
-Ha majd bevisszük az intenzívre, akkor majd meglehet nézni, de csak kettessével, és 1-2 percre csak. Most ha nem haragszanak mennem kell.
-Sosem hittem volna, hogy ez megtörténik-ültem le az egyik kis székre.

*1-2 órával később*

~Thalia szemszöge:
-Na, ki megy be elsőnek?-kérdezte Louis.
-Én szeretnék, ha nem lenne baj...-mondtam halkan.
-Ez egyértelmű. Ki megy még be?
-Én!-nyújtotta fel a kezét Anne.
Anne ment előre, én nem mertem először bemenni az ajtón. Kinyitotta, és megláttam Harry-t, ahogy fekszik az ágyon. Szörnyű volt így látni... Lassan odamentem, és csak megsimogattam az arcát. Egyből patakokban kezdett folyni a könny a szememből.
-Sajnálom Harry, ne haragudj rám...