23.: Na, milyen volt?

Sziasztok! Remélem, hogy nem nagy baj, hogy ilyenkor rakom fel a következő részt. 
Megígértem Annának, hogy berakok egy képet az előző részhez, de sajnos nem tudtam megcsinálni úgy, hogy jó legyen, így ide rakom be. Bocsi Anna, hogy ide rakom, remélem nem baj. ;) Na, de jöjjön a következő rész.

A hotel ablakában besütött a nap, amikor felkeltem nem láttam semmit. Felültem, és körülnéztem. Harry még aludt mellettem. Ekkor eszembe jutott a tegnapi nap, és az este. Miközben visszagondoltam minderre, éreztem, hogy elmosolyodtam.
Visszafeküdtem, és elnyomott megint az álom, de nem alhattam nagyon mélyen, mert hallottam, hogy Harry felkelt, és kimászott az ágyból.
-Jó reggelt Thalia-mosolygott rám Harry, mikor kinyitottam a szemem.
-Jó reggelt. Nocsak urasága is felkelt?-köszöntöttem.
-Fel, de vissza tudnék még aludni, az biztos.
-Na, én már megtettem. Felkeltem már egyszer, csak még te is aludtál, gondoltam visszaalszok én is.
Kimásztam én is az ágyból, és kinéztem az ablakon. A nap annyira sütött, hogy alig láttam valamit. Egyszer megszólalt a telefon. Meggie volt. Egyből Harry-re néztem.
-Öm... Meggie hív, mit csináljak?
-Lehet, hogy bunkóság, de szerintem ne vedd fel. Khm... még egy 'jó reggelt' puszit sem kapok? Meg van jegyezve!
-Dehogynem kapsz.-adtam neki egy puszit, és elkezdtünk táncolni a csengőhangra, mert hát nem vettem fel.
-Ennyi ideig aludtunk? Már 10:23 van. Mondjuk nem baj, csak mondtam.-azért egy kicsit meglepődtem, hogy eddig 'húztuk a lóbőrt'.
-Na, akkor ideje hazaindulni. A többiek azt fogják hinni, hogy elvesztünk.-vigyorgott.
Összepakoltunk. Vagyis nem kellett sokat pakolni, mert nem készültünk arra, hogy egy hotelben fogjuk tölteni az éjszakát, szóval csak a telefonomat raktam be a táskában, és készen voltunk az indulásra. El is indultunk. Mikor kiléptünk a hotel ajtaján, két lány megpillantotta Harry-t, és oda jöttek. Persze aláírást kértek, Hazza adott, megköszönték, beszálltunk a kocsiba, és hazaindultunk.
-Tudom, hogy már megköszöntem de még egyszer köszönöm, hogy elhívtál randira.
-Nagyon szívesen.-mosolygott.
Hazaértünk. Lassan mentünk be az ajtón, hogy a többiek ne tudják, hogy megjöttünk. De nem jött össze, Meggie egyből ott volt előttünk.
-Na meséljetek, milyen volt?-kérdezte.
Nem szóltunk semmit, csak vigyorogtunk. Megbeszéltük hazafele, hogy nem szólunk ez ügyben semmit, csak vigyorgunk majd.
-Jaj, mondjatok már valamit, annyira kíváncsi vagyok!
-Nyugi Meggie.-mosolyogtam rá egy hülye vigyorral.
-Ohh, nicsak, kik jöttek meg. Azt hittük, hogy megint elvesztetek.-'köszöntött' Louis. Megint nem szóltunk semmit, csak vigyorogtunk.
-Ha nem haragszotok, én felmennék átvenni a cuccot.-indultam fel az emeletre. Meggie egyből jött utánam, ezek szerint tényleg nagyon kíváncsi volt a randira.
-Óó, ne kínozz már Thalia, mesélj már, hogy milyen volt!
Leültem az ágyra, és direkt húztam az időt, hogy Meggie-t idegesítsem. Tiszta vicces volt, hogy annyira kíváncsi volt rá.
-Na jó, elmondom. Először golfozni mentünk, onnan Doverbe, ott ettünk-ittunk, majd elmentünk egy hotelbe . Ennyi.
-Ezért lehetett volna részletesebb, de azért köszi, hogy elmondtad. Úú, kérdezhetek valamit?-kérdezte Meggie. Tudtam, hogy mit akar kérdezni.
-Kérdezhetsz. Az már egy másik dolog, hogy válaszolok-e rá.-vigyorogtam megint olyan hülye mosollyal.
-Oké, szóval. A hotelben az volt, amire gondolok?-kacsingatott rám.
-Hát ezt a fantáziádra bízom drága-kacsingattam vissza.-De most már tényleg átakarom venni a ruhát, 2 napig ebben voltam.
-Megéreztem, hogy ez lesz a válaszod, de hát végül is ez csak rátok tartozik. A cipő végig rajtad volt?
-Nem, a La-Manche-nál levettem, meg nem ebben golfoztam. De köszi még egyszer, hogy felvehettem ezt a ruhát.
-Ha gondolod neked adom, én úgy sem tudom felvenni sehova. Louis biztos, hogy nem fog sose elhívni randira... Nekem ez csak egy álom marad.
-Ne legyél ilyen pesszimista Meggie, nem tudhatod előre. És köszönöm szépen, hogy nekem adtad-átöltöztem, és lementem a konyhába enni valamit. Nem volt ott senki, nem tudtam, hogy hol vannak. Az asztalon megláttam egy Twix-et. Mivel imádom azt a csokit, egyből utána jártam, hogy kié, és hogy megehetem-e. Visszamentem az emeletre, bekopogtam először Liam-ék szobájába. Nem volt bent senki, ahogy Harry-ék szobájában sem.
-Meggie, nem tudod, hogy hol vannak a többiek?-kérdeztem egy kicsit értetlenkedve.
-Nem tudom. A szobákban nézted már?
-Onnan jövök.
-Honnan van az a csoki?!-meglátta Meggie a kezemben, egyből elkezdett 'folyni a nyála'.
-Pont a gazdáját keresem.-ekkor Harry jött fel a lépcsőn.
-Hát te? Hol voltál? És a többiek?-kezdtem el 'faggatni', de csak azért, hogy megtudjam, hogy hol vannak.
-Kint vagyunk a kertben, azért jöttem, hogy lehívjalak titeket. Kié az a csoki?!!-Harry is imádja a Twix-et, így ő is szívesen megette volna.
-Jó kérdés, azért kerestelek titeket, hogy megtudjam ,hogy ki a gazdája.
-Állj csak meg Harry! Én már lestoppoltam!-szólt Meggie.
-Nyugi van gyerekek, senkinek nem adok belőle. Főleg, hogy azt se tudjuk, hogy kié-vigyorogtam büszkén.
Lementünk mind a hárman a többiekhez. Kint ültek a kerti asztalnál.
-Fiúk!! Van egy fontos kérdésem! Kié ez a csoki?-mutattam fel a Twix-et.
-Az enyém, de megeheted. Egy kedves rajongó adta nekem, de én nem szeretem a Twix-et.-mondta Zayn.
-Ohh, köszönöm szépen.-elkezdtem enni az egyiket.
-Thalia, tudod, mi legjobb barátnők vagyunk. És én éhezem!-próbálkozott Meggie. Ekkor már  Harry is odajött.
-Én nem éhezek, de imádom a Twix-et, úgyhogy szívesen kaphatok belőle-kért belőle Harry is. Pont a számomra két legfontosabb ember jött oda csórni a csokimból, jó hogy adtam nekik. Megköszönték, és elkezdték enni.
-Ti nem kértek?-kérdeztem a többieket.
-Én szeretnék kérni!-jelentkezett Niall. Miután elosztogattam a csokit magunk között, leültem én is a kerti asztal padjára, és beszélgettünk.
-És milyen volt az első randi?-kacsingatott Liam.
-Jó volt-vigyorgott Harry.
-Van egy ötletem! Játszunk 'felelsz vagy mersz'-et! Mindenki kap zsetonokat, és ha nem válaszol, vagy nem teljesíti, akkor adnia kell egyet, és akinek a leghamarabb elfogy, holnap telesítenie kell a kérésünket. Na, mit gondoltok?-adta az ötletet Niall.
-Oké, játszunk.-Niall be ment a házba a zsetonokért. Valami játékhoz volt. Körbe mentünk, először Louis kérdezhetett Liam-től.
-Na Liam, felelsz vagy mersz?
-Merek.
-Oké... akkor vedd fel a lányok egyik ruháját, és a játék végéig legyen rajtad.
-Én majd keresek neki ruhát!-álltam fel, hogy bekísérjem.
Mikor Liam visszament az egyik ruhámban, mindenki fulladozott a röhögéstől a látvány miatt. Játszottunk tovább. Sorra került mindenki, jól szórakoztunk. Egy kicsit örültem, hogy nem kérdeztek semmit a randival kapcsolatban se tőlem, se Harry-től. Közben rendeltünk egy pizzát, és azt ettük vacsorára. A vesztes ezúttal Louis lett, így holnap ő fog minket kiszolgálni.
Amikor befejeztük a játékot, és megettük a vacsit, mindenki fel ment aludni, csak én és Harry maradtunk.
-Nézd, hullócsillag! Kívánjunk valamit!-mutattam az égre, mert közben már be is sötétedett. Kívántam gyorsan, még pedig azt, hogy örökké ilyen életem legyen.-Na, kívántál Harry?
-Nem, ugyanis már meg van mindenem.-rám nézett, elmosolyogta magát, és megölelt.
-De édes vagy.-mosolyogtam rá én is.-Még nem vagyok álmos. Nem akarunk valahova menni?
-De, jó ötlet. St. James Park? Ott úgyis régen voltunk.
Felvettük a cipőnket, és elmentünk a parkba. Leültünk egy padra, ami pont a tóval szemben van. Harry átölelt, beszélgettünk a következő koncertről, és arról, hogy nem gondoltam-e meg magam azzal kapcsolatban, hogy énekeljek velük egy számot. Ekkor elénk lépett valaki.
-Jaj ne...