9.: Éjszaka a parkban

Mikor kimondta Harry ezeket a szavakat,  elsötétült minden. Nem, most nem ájultam el, hanem most ébredtem fel... Ami az ájulásom után történt, minden csak álom volt. Felültem az ágyon, és csak fogtam a fejem. Nem fájt, hanem gondolkoztam. Szóval ezek a "beléd szerettem" szavak Harry-től csak álom volt? Nagyszerű... Felálltam, megnéztem, hogy egész pontosan hol is vagyok, aztán lementem a nappaliba. Csönd volt, csak a TV szólt. Valami horror filmet néztek, mert sötét volt a szobába, és mindenki takarta a szemét. Odamentem hozzájuk, és köszöntem.
-Jóóó reggelt!-direkt elváltoztattam a hangomat, hogy megijesszem őket. Nem lehetett kihagyni.
Erre mindenki nagy ordításba kezdett. Nagyon vicces volt.
-Jól van Thalia, ezt még visszakapod!-ült vissza Niall a kanapéra, mert annyira megijedt, hogy lecsúszott róla.
-Bocsi mindenki, de ez vissza nem térő alkalom volt-vigyorogtam.
-Amúgy jobban vagy már? Elég sokáig nem tértél magadhoz, és felvittünk téged a szobába.-kérdezte Zayn.
-Persze, semmi bajom, és köszi. Mit néztek?
-Hát most már semmit, pont vége van-mondta Louis.-Még egy filmet?
-Dehogyis, ettől is majdnem összecsináltam magam!-ellenkezett egyből Liam.
Harry nagyon csendbe volt... Nem csinált semmit, csak ült, és maga elé nézett. Szerettem volna megkérdezni, hogy mi a baj, de akkor hirtelen eszembe jutott: nem szóltunk a szüleinknek!
-Jézusom, Meggie, nem szóltunk anyáéknak!!
Gyorsan felszaladtam az emeletre, aztán visszamentem, mert rájöttem, hogy a táskában van a mobilom, az pedig a konyhába van. Az órára néztem, 0:14 volt. Nem tudtam, hogy hívjam-e fel, vagy csak írjak neki.
-Te írsz anyukádnak, vagy felhívod?-kérdeztem Meggie-t, aki még a telefonját kereste.
-Én csak írok neki, de csak akkor, ha meglesz a telefonom-mondta, "nyakig" a táskájában.
-Oké, akkor én is csak írok.
'Szia anya! Bocsi, hogy eddig nem írtam, meg nem hívtalak, csak annyira jól elvoltunk, hogy teljesen megfeledkeztem mindenről. Ma Meggie-nél alszok, ha nem baj. Jó éjt!
                                                                                                                  Thalia.
Elküldtem az sms-t.
-Én úgy írtam, hogy nálatok alszok.-mondtam Meggie-nek.
-Oké, én meg úgy, hogy nálatok.
Üzentünk az anyukáinknak, és visszamentünk a fiúkhoz.
-Bocsi, hogy elrohantunk, de na-ült vissza a kanapéra Meggie.
-Te nem ülsz le Thalia?-kérdezte Harry. Most meg mosolygott, jó kedve volt, az előbb meg szótlanul ült a kanapé szélén. Nem tudom, hogy miért volt így.
Nem akartam rákérdezni a "kettőnk" között lévő dologra, holnapra hagytam. Talán azért is, mert féltem egy kicsit a választól.
-Nem köszi, inkább felmegyek, lezuhanyzok, és lefekszek aludni.
-Én is megyek, már álmos vagyok-jött velem Meggie.
-Hát már nekünk is kéne menni aludni-ásított egy nagyot Zayn.
Mindenki felment a szobájába, és várta, hogy rá kerüljön a sor a zuhanyzásnál.
-Hú, öcsém, még mindig nem bírom elképzelni, hogy a One Direction házában vagyunk!
Nem válaszoltam. Leültem az ágy sarkára, és néztem a holdat. Pont telihold volt. Ahhoz képest, hogy én akartam menni elsőnek zuhanyozni, utolsó lettem, de nem baj. Gondoltam, mialatt várok a soromra, elköszönök mindenkitől. Sorban bekopogtam az ajtókon, és jó éjszakát kívántam mindenkinek. A zuhanyzásnál Liam volt az első, ő már végzett, és már aludt is, tehát tőle nem tudtam elköszönni. Cukin aludt, a hasán fekve, a bal lába lelógott oldalt az ágyról.
-Kopp-kopp, bejöhetek?-kérdeztem.
-Igen, gyere nyugodtan.
-Csak jó éjszakát akartam kívánni.-értem oda Harry-hez.
-Jó éjt Thalia.Ha valami mászik ki az ágyból, ne ijedj meg!
-Micsoda? Mi mászik ki az ágyból?-el nem tudtam képzelni.
-Háhá, ezt most vissza kaptad! Csak vicceltem, nem fog semmi sem kimászni.- vigyorgott büszkén Harry.
-Jaj, már megijedtem-nevettünk.-Na de megyek, mert úgy látom én következek a "pancsikálásban". Jó éjt még egyszer!
-Jó éjt!
Elmentem a fürdőszobába, lezuhanyoztam, majd visszamentem lefeküdni.
-Jó 'éccakát' Thalia!-köszönt el Meggie.
-Jó éjt Meggie!
Lefeküdtem, és "óránként 5 percet" tudtam aludni. Lassan telt az idő, azt hittem sose lesz reggel. Megszomjaztam, lementem inni egy pohár vizet. Mikor leértem a konyha ajtajához, mozgást hallottam, de nem láttam senkit. Lábujjhegyen lépkedtem, nem akartam nagy zajt csapni, nehogy észre vegyen az a valaki. Jó, persze nagyon be voltam ijedve, így nem is mertem gyorsan menni.
-Ki az?-kérdeztem csöndben, de úgy, hogy az ott lévő személy meghallja. Nem válaszolt senki, azon gondolkoztam, hogy most azonnal felmegyek az emeletre, és lehívok valakit, hogy segítsen.
Megkérdeztem még egyszer, de most egy kicsit hangosabban.
-Ki van ott?
-Én-jött végre a válasz.
-Ki az az én?-kérdeztem ijedten
-Harry, te buta-mosolygott.
-Jaj, azt hittem valami betörő vagy. Fu, de megijedtem.-felkapcsoltam a villanyt.
-Tőlem? Olyan ijesztő vagyok?-kiskutya pofit vágott, hogy megmutassa, mennyire ijesztő.
-Dehogyis, nem vagy az.-oda léptem hozzá, de nem öleltem meg.-Hát neked nem kéne már aludni?
-És neked?-'válaszolt' a kérdésre.
Megint belenéztem két gyönyörű szemébe, és megint melegség öntötte el a szívem.
-Miért jöttél le, és ráadásul a sötétbe?-kérdeztem.
-Csak megszomjaztam, és nem akartam felkapcsolni a villanyt. És te, mi járatban errefelé?
-Én is inni jöttem.
Öntöttem egy kis vizet, és leültünk az asztalhoz.
-Tényleg, miért ájultál el, amikor készültetek elmenni?-kérdezte Harry.
-Öm...csak alig ettem egész nap valamit, és azért-nem akartam elmondani neki, hogy azért, mert két "búcsú" puszit nyomott az arcomra. Érdekes, ha álmodunk, mindent könnyebben kimond az ember...
Iszogattuk a kis vizünket, nem nagyon szóltunk egymáshoz.
-Egyáltalán nem vagyok álmos, szívesen kimennék a parkba.-én hülye, gőzöm sincs, hogy miért mondtam.
-Én sem vagyok az, menjünk ki.
-Nem tudom, hogy miért mondtam, nem muszáj kimenni-mentegetőztem.
-De ez jó ötlet, vedd a cipőt, kimegyünk a parkba!-állt fel az asztaltól Harry.
Nem ellenkeztem, én is felálltam, és mentem a cipőmért. Készen voltunk az induláshoz.
-Mehetünk?-kérdezte Harry.
-Igen, mehetünk.
Kimentünk a házból, az utcára. Az irányt a St. James Park felé vettük. Hideg volt, nem tudtam megállni, hogy ne vacogjak.
-Várj, visszamegyek egy pulcsiért, látom, hogy mindjárt megfagysz. Várj meg itt!-szaladt vissza Harry a házba.
Olyan cuki volt. Nagyon jó érzés volt, hogy Harry Styles, és én elmegyünk ketten(!) a parkba.
-Na már itt is vagyok-jött vissza Harry, kezében egy pulóverrel.-Ne haragudj, csak ezt találtam.
-Semmi baj, ez is tökéletes.
Felvettem a felsőt, és mentünk tovább.
Kiértünk a parkba. Sétálgattunk, beszélgettünk. Egyszer éreztem, hogy Harry egyre közelebb jön, és megfogja a kezem. Eszem ágában sem volt, hogy elengedjem. Végre csak ő volt, és én. Megálltunk a kis tó előtt, és néztük a vizet. Nagyon szép volt, ahogy a Hold visszatükröződött a felszínén.
-Olyan szép...-jegyeztem meg suttogva, vagy legalábbis nagyon halkan.
-Az bizony.
Harry szembe fordult velem, és a szemembe nézett. A szája egyre közelebb került az enyémhez, és egyszer csak összeért... Átölelt, és megcsókolt...