28.: Talán vége mindennek...

~Harry szemszöge:
-Ti mégis mit csináltok?!-nem hagyhattam szó nélkül.
-Öm... izé...Harry ne értsd félre! Nem az, aminek látszik!-mentegetőzött Thalia.
-Miért, akkor mi? Ölelgetitek egymást, összebeszéltek, nem szóltok, hogy hova mentek, ezt hogy nem lehet félreérteni? Azt hittem, hogy te más lány vagy Thalia, de látom tévedtem...-talán most volt az a pont, amikor már elegem volt az egészből... Visszafordultam, és lementem a nappaliba.
-Harry várj!-jött utánam Thalia.
-Nem várok, elegem van... Mindig ez van. Két hétig járunk, aztán talál valaki mást magának, és elhagy. Most is ez van...-leraktam a szendvicset az asztalra, felvettem a cipőmet, egy kabátot, és elmentem. Muszáj volt kiszellőztetni a fejem. Elindultam egy irányba, nem nagyon érdekelt, hogy merre, csak menjek minél messzebb Thalia-tól, és Louis-tól.
Kb. 15 perce mentem, amikor megcsörrent a telefonom. Thalia volt, kinyomtam. Pont ő volt, akivel nem szerettem volna beszélni.-Talán kicsit túl reagáltam a dolgokat-gondoltam magamban. Aztán végig gondoltam, hogy miért is borultam ki ennyire.
A Hyde Park-ba értem, leültem egy padra, rákönyököltem a lábamra, és néztem a földet.
-Ohh istenem, Harry Styles!-jött oda hozzám egy rajongó.-Kaphatok egy aláírást?
-Persze.-akármennyire is ideges voltam, nem mondhattam azt neki, hogy most nem érdekel semmi, menj innen. A rajongók nem tehetnek semmiről, ezért nem utasítottam el a kérést. Aláírtam neki azt a kis papírt, amit elém rakott, és tovább ment. Visszaültem, és éreztem, hogy rezeg a zsebem. SMS-t kaptam Thalia-tól: Harry ne haragudj rám, Louis csak azért ölelt meg, mert megkérte anya, hogy adja át. Én még mindig téged szeretlek, és így is marad. Ne haragudj Hazza, gyere haza! :"(
Elolvastam, de nem válaszoltam. Elkezdett esni az eső. Haza még nem akartam menni, ezért gondoltam megnézem a 'régi' házunkat. Mióta Vanessa betört, azóta nem voltam ott.
Elmentem, megkerestem a kulcsokat, és bementem. Egyből a szobámba mentem fel, és ott leültem az ágyam szélére. Bekapcsoltam a gépem, és felmentem twitter-re. Végig néztem a twitt-eket, és megláttam, hogy Thalia ezt írta ki: Hogy lehettem ekkora marha?!:(
Erre csak annyit tudtam volna mondani, hogy késő bánat, de mindegy. Végig mentem a házon, sok minden jutott az eszembe, köztük az is, hogy ameddig itt laktunk, és nem találkoztam Thalia-val, addig egy kicsit unalmas volt az életem. Mióta megismertem valami megváltozott. Hogy mi, azt nem tudom, de valami más lett...
Elég sok időt voltam a régi házunkban, ezért hazaindultam. Még mindig haragudtam Louis-ékra, de már nem annyira. Talán tényleg túl reagáltam egy kicsit, de bocsánatot akkor sem nekem kell kérni. Hazaértem, kinyitottam az ajtót, Thalia egyből a nyakamba ugrott.
-Harry hányszor mondjam még, hogy ne haragudj?-kérdezte sírva.
-Egyszer sem kell mondanod Thalia-mondtam ridegen.-Csak választ szeretnék kapni a kérdéseimre.
-Oké, mindent elmondok, de ezt fogadd el tőlem.-előhúzott egy dobozt. Néztem rá, nem tudtam mi van benne.-Ez a tiéd Harry. Ezért titkolóztam előtted, ezért beszéltem össze Louis-al, és emiatt nem akartunk neked szólni. Tessék, nyisd ki.
Levettem a kabátot, a cipőt, és kinyitottam a dobozt. Nagyon meglepődtem, amit benne láttam.
-Ezt komolyan én kapom?-kérdeztem.
-Igen, a tiéd. Remélem, örülsz neki-válaszolt Thalia, miközben letörölte a könnyeit az arcáról.
Kivettem a doboz tartalmát.
-Nagyon aranyos, nem hiszem el, hogy vettetek nekem-az ajándékom egy fekete-fehér kismacska volt. Megfogtam a kezemben, és Thalia-hoz léptem.-Köszönöm szépen, de mégis miért kaptam?-kérdeztem, miközben adtam egy 'köszi' puszit.
-Ne csak nekem köszönd, Louis is benne volt-mosolygott. Neki is megköszöntem. Leraktam a földre a kismacskát, és bocsánatot kértem tőlük.
-Nos, nagyon köszönöm a kiscicát, nem is tudom, hogy miért kaptam, de nagyon örülök neki. De szeretnék tőletek bocsánatot kérni, túl reagáltam a dolgokat. Remélem nem haragszotok.-eközben már a többiek is oda jöttek.
-Nem, neked nem kell bocsánatot kérni, inkább nekünk kéne. Sajnáljuk, hogy titkolóztunk előtted, de még sem mondhattuk el, hogy mit kapsz tőlünk-vigyorgott Louis.
-Na, és hogy fogják hívni?-kérdezte Liam.
-Legyen Dusty!-csak úgy rávágtam.

~Thalia szemszöge:
Nagyon örültem annak, hogy Harry már nem haragszik, na meg annak, hogy örül a kis 'ajándéknak'.
Leültünk a kanapéra, és elkezdtünk játszani a kiscicával.
-Na de még mindig nem tudom, hogy miért kaptam-mosolygott Harry.
-Azért, amiért randira hívtál. Életem legjobb napja és estéje volt. Így köszönöm meg neked, mert egy madárka csicseregte, hogy szereted a macskákat-mondtam.
Nagyon jól el volt mindenki Dusty-val, mindenki örült az új 'család tagnak'.
Bekapcsoltuk a TV-t, épp a híradó ment.
-Baleset történt Glasgow környékén, egy vonat ütközött egy kocsival-mondta a híradós.
-MICSODA???!! Anyáék azon a vonaton ültek!!!