29.: Jól vagytok?!

~Thalia szemszöge:
-Úristen!! Mi van, ha valami történt velük?! És ha a legrosszabb történt?-azt hittem szívrohamot kapok.
-Thalia, nyugodj meg, most mondta, hogy nincs egy halott sem. Biztos minden rendben van velük -nyugtatgatott Hazza.
-De és ha mégis valami nagy baj történt???!!! Hol van  a telefonom??-amilyen gyorsan csak tudtam, felrohantam a telefonomért, és egyből anyát hívtam.-Haló, anya??? Hallasz? Minden rendben van veletek???
-Szia Thalia, velem minden rendben van, de Amandával nincs...-ekkor elkezdett sírni.
-Miért?! Mi van Amandával?!
-Ő pont a wc-n volt, amikor a kocsi belement a vonatba, kb. 5 méterre volt, és most nincs magánál.
-Micsoda??!!
-Az orvosok már kezelik, egy nagy púp van a fején, de azért mondják, hogy fel fog ébredni.
-Azonnal oda megyek...-már én is sírtam, nagyon féltem attól, hogy mi lesz Amandával.
-Ne, ne gyere Thalia. Mire te ide érnél, addigra Amandát elviszik a kórházba, és nem ismered a környéket. Bármi van, egyből felhívlak. Ne aggódj kislányom, minden rendben lesz.
-De ha mégsem??!!
-Higgy nekem, az orvosok mindent megtesznek, és nincs életveszélyben. Meg fog gyógyulni. De most leteszem, majd még hívlak. Szia!
-Szia anyu-letettük a telefont, én leültem a földre, és csak sírtam.
-Minden rendben Thalia?-jött be lassan Harry.
-Nem, nincs rendben. Amanda nincs magánál-ekkor még jobban kezdtem el sírni.
-Micsoda? De ugye nem fog bekövetkezni a legrosszabb?-kérdezte félve.
-Anya azt mondta, hogy az orvosok szerint túl fogja élni, de.... Úristen Harry, ez miért velem történik?-sírva szorosan megöleltem.
-Semmi baj Thalia, minden rendben lesz-próbált szegénykém nyugtatgatni, de most nem nagyon hatott a dolog. Még pár percig sírtam, aztán megnyugodtam annyira, hogy legalább a sírást befejeztem. Persze még ugyanúgy aggódtam, de Harry jelenléte egy kicsit javított a helyzeten. Mivel a telefonom még Harry-ék szobájában volt, ezért ott maradtam.
-Azt hittem, hogy ez a nap nem lehet rosszabb, de úgy látszik mégis az lett...
-Most ne foglalkozz ezzel Thalia, ha bármi van, anyukád úgyis fog hívni.
-Köszönöm Harry, hogy itt vagy velem.-egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Ugyan már. Még szép, hogy a barátnőm mellett vagyok, bármi is történjék-magához ölelt, és gyengéden megcsókolt.
-Harry, ha szeretnéd, nyugodtan menj le a többiekhez.
-Dehogy megyek, itt maradok veled.
Ledőltem az ölébe, és csöndben ültünk.
-Tudom, mi dob fel, ha szomorú vagy-elkezdett halkan énekelni. Egyszerűen imádom a hangját, legszívesebben csak azt hallgatnám éjjel-nappal. A More Than This-t énekelte el először, mert mint köztudott, hogy az a kedvencem. Én bezártam a szemem, és csak hallgattam, ahogy Hazza énekel. Időközben elaludtam, de nem azért, mert uncsi volt(!).
Kint vihar volt, és arra keltem, hogy dörög az ég. Be kell valljam, egy pöppet féltem tőle. Felültem, és szétnéztem. Harry-ék szobájában voltam, én a Hazza ágyában, Harry meg Louis ágyában, Dusty pedig a földön, Harry ágya előtt. Gondoltam Louis átköltözött Meggie-hez.
Odaléptem Harry ágyához.
-Harry....-mondtam halkan
-Tessék Thalia?
-Félek a vihartól-mondtam egy kicsit félve, és szerényen.
-Gyere, feküdj mellém-ment arrébb mosolyogva. Lefeküdtem mellé, és összebújva aludtunk tovább.

~Harry szemszöge:
Reggel arra keltem, hogy valaki nyalogatja a lábujjam. Nem tudtam elképzelni, hogy ki csinálja, azt hittem, hogy Thalia szórakozik... Kinyitottam a szemem, és megnéztem, hogy mi van. Dusty volt az...
-Héj Dusty, ha éhes vagy, ne a lábujjamat nyalogasd-raktam arrébb. Mivel már ki ment az álom a szememből, ezért kikeltem az ágyból. Thalia még aludt, persze, hogy nem keltettem fel. Első dolgom az volt, hogy a macskát megetessem, mert még a végén az egész lábszáramat megeszi. Hirtelen megcsörrent a telefonom, erre Thalia is felkelt.
-Neked is most kell hívnod?-mérgelődtem. A koncert szervező volt, megkért, hogy már ma kezdjük a próbát...
-Ki volt az Harry?-kérdezte Thalia álmosan.
-A koncert szervező, megkért, hogy menjünk próbálni...
-Te már fent voltál, vagy a telefon csörgésére keltél?
-Arra keltem, hogy Dusty nyalogatja a lábujjam...-erre Thalia elkezdett nevetni. A tegnapi nap után jó volt látni, hogy egy kicsit megnyugodott, és jobb kedve lett. Bementem minden szobába, és felkeltettem a többieket, hogy szóljak nekik, keljenek fel, mert megyünk próbálni.
Mindenki álmos fejjel mászott le a konyhába.
-És hol lesz a próba?-kérdezte Meggie.
-Cambridge-ben-válaszolt Louis.
Gyorsan megreggeliztünk, aztán mindenki elfoglalta a fürdőt sorban, mert hamar a koncert helyszínre kellett érnünk.


~Thalia szemszöge:
Evés közben, azt hittem bealszok, annyira álmos voltam. Nagy nehezen megettem a reggelit, és vártam a sorom a fürdőbe. Leültem a kanapéra.
-Héj Dusty, ne mássz a képembe-szedtem le magamról a kismacskát.
Végre rám került a sor, elmentem zuhanyozni, aztán kerestem valami ruhát, megcsináltam a hajam, és lementem a ház elé, mert már a többiek készen voltak, és ott vártak.
Beültünk a kocsikba, és elindultunk. Kb. fél óráig bírtam fent maradni, utána elaludtam.
Arra keltem, hogy csörög a telefonom. Megnéztem, hogy ki az. Anya hívott...