30.: A próbán

~Thalia szemszöge:

Amilyen gyorsan csak tudtam, megkerestem a telefonomat, és felvettem.

-Szia anya, na mesélj-mondtam egy kicsit félve.

-Jó hírem van! Amanda magához tért, és már ma hazaengedik a kórházból!

-Na hála égnek...

-Csak ennyit akartam. Most leteszem, szia Thalia.

-Szia anya.-letettem a telefont-Anya volt, azért hívott, hogy megmondja, Amanda magához tért, és ma már haza is mehet.

-Na, ez nagyon jó.-mondták a többiek.

Még mindig úton voltunk, kezdtem egy kicsit unatkozni.

-Sok van még az útból Harry?-kérdeztem.

-Nem, már nemsokára oda érünk.-tényleg nem kellett sok idő, megérkeztünk. Nagyot néztem, mert nem a koncert helyszínre mentünk, hanem egy próbaterembe.

-Öm... itt fogtok próbálni? Ilyen izé Londonban is van.

-Igen, itt fogunk próbálni. És azért itt, mert azt mondták, hogy ide jöjjünk-vigyorgott Harry. Bementünk az épületbe, és azon belül pedig egy tükrös terembe. Leraktuk a táskákat a kis padok mellé, a fiúk elkezdték a próbát, Meggie és én leültünk a kispadra.

-Na, milyen volt kettesben aludni Louis-al?-kérdeztem kacsingatva.

-Hát nem egy ágyon aludtunk, úgyhogy olyan volt, mintha bárki mással aludtam volna. De nagyon jó volt, egy csomót beszélgettünk, és nevetgéltünk. Nem haragudnék meg, ha ma este is Harry-nél aludnál-vigyorgott.

-Hát ha nem baj, nem utasítom vissza. Ti nem féltetek a vihartól?

-Nem, nem foglalkoztunk vele. Viszont te egy pici összecsináltad magad, nem?-vigyorgott Meggie.
-Csak egy kicsit. De nem tartott sokáig. Átmentem Harry ágyába. Na, nem rég ettem, és már is éhes vagyok... Niall állandó ehetnékje átragad rám is, úgy látszik.-néztem rá Niall-ra.
-Én is éhes lettem, most hogy mondod. Nem megyünk el enni?
-És hova drága Meggie?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Drága Thalia. Nem haragszok, hogy így kérdezted, mivel ide fele jövet bealudtál, és nem láttad, hogy Cambridge-be is vannak kajás boltok.-lökött meg Meggie.
-De akkor szóljunk a fiúknak.-erre Meggie már nyitotta a száját, hogy oda ordítson, de én gyorsan oda tettem a kezem-Nehogy most szólj, épp a szám közepén vannak. Majd ha vége, akkor szólunk.
-Ja oké.
Kb. két perc múlva lett vége a számnak, amit épp énekeltek, és oda mentem Harry-nek szólni.
-Harry, megéheztünk, megyünk valami kaját keresni, nektek hozzunk valamit?
-Nem kell, köszönjük.-adott egy puszit, és visszament a többiekhez.
Meggie-vel elmentünk a legközelebbi kajás boltba. Egy csomó csokit vettünk, mert hát az valahogy jobban esett, mint bármi más kaja. Azért a fiúknak is vettünk csokit. Mikor visszaértünk, a többiek épp szünetet tartottak, mert a földön ülve baromkodtak.
Nem nagyon tudtuk, hogy mit csinálnak, de elég érdekesen néztek ki, ezért egyből elkezdtünk nevetni.
-Megkérdezhetem, hogy mit csináltok, vagy inkább hagyjuk?-kérdeztem, még mindig nevetve.
-Elmondom hogy volt: Harry elővette az innivalóját, elkezdte inni, Zayn oda lépett, meglökte a flakont, Harry leöntötte magát, és olyan lett a nadrágja, mint aki bewc-zett, ezért most meg akarja verni Zayn-t, de Liam meg próbálja menteni-mondta nagy nehezen Niall, mert úgy röhögött, hogy ő tényleg majdnem összecsinálta magát.
-Úristen, mint a 2 éves gyerekek-röhögtünk.
-És Louis?
-Louis-t hívta valaki, és vele beszél.
Eközben Harry már Liam-at kergette.
-Mentsetek meeeg!-bújt a hátunk mögé Liam. Harry megállt, felemelt, arrébb rakott, és tovább kergette a szerencsétlent.
-Na jól van, ideje folytatni a próbát.-állt fel Niall a földről.
Nagy nehezen beállt mindenki, ahogy kellett, és elkezdték. Mikor meghallottam, hogy melyiket éneklik, felcsillant a szemem. Elkezdtem én is halkan énekelni. Amikor Harry része volt, felém fordult, és úgy énekelte.
Sorban elénekelték még a számokat, utoljára hagyták a What Makes You Beautiful-t. Ekkora már mondhatni bulihangulat lett, így mindenki táncolt, és énekelt. Nagyon jól éreztük magunkat, egy kis időre sikerült elfelejtenem minden rossz dolgot, ami eddig történt.
-Tiszta jó volt, ne menjünk már még-mondta Meggie, mert már kezdtünk összepakolni, és hazaindulni.
-De muszáj menni, nemsokára jönnek ide mások is.-válaszolt Louis.
Összepakoltunk, és a kocsikhoz mentünk.
-Holnap is fogtok itt próbálni Harry?-kérdeztem.
-Nem, holnap nem itt fogunk. Londonban. Na, jól éreztétek magatokat?-kérdezte vigyorogva.
-Nagyon király volt, jöhetnénk minden nap-mosolyogtam.
Beültünk a kocsiba, és hazaindultunk. Az út most rövidebbnek tűnt, mint mikor jöttünk.
-Ki éhes?-Niall egyből a hűtő felé vette az irányt.
-Tényleg, Dusty hol van?-megnéztem a nappaliba, és a konyhába is, de nem láttam sehol.
-Jó kérdés. Én utoljára a konyhába láttam.-mondta Harry.
Mindenki elkezdte keresni, de sehol nem találtuk.
-Dusty elszökött?