35.: Az első nap...

~Harry szemszöge:
-Bocsi, nem tudtam ,hogy zavarok-Niall elpirult.
-Mi történt? Óó jézusom...-felébredt Thalia.
-Már itt sem vagyok, és bocsi.
-Niall várj! Nehogy egy szót is merj szólni ez ügyben! Oké?
-Jó, persze nem szólok semmit.-elpirulva kilépett a szobából, és bezárta az ajtót. Thalia-val egymásra néztünk, majd elkezdtünk nevetni. Az okát nem nagyon tudom megmondani.
-Mennyi idő van?-kérdezte Thalia.
-19:23. Nem kéne lemenni a többiekhez? Már így is beégtünk egyszer, nem kéne, hogy kérdezősködjenek-ekkor megint elkezdtünk nevetni.
Lementünk a nappaliba, de nem láttunk senkit.
-Hova lettek?-nézett körül Thalia.
-Itt vagyunk kint!-szólt be Louis. Ezek szerint elállt az eső. Mi is kimentünk.
-Mi jót csináltok?-ült le Thalia.
-Beszélgetünk. Ha nem vagyok túl kíváncsi, ti mit csináltatok eddig?-kérdezte Meggie. Pont ettől féltünk...
-Üvegeztünk, és beszélgettünk-mondta lehajtott fejjel, halkan Thalia. A többiek szerencsére elhitték, úgyhogy nem kerültünk kínos helyzetbe...

~Thalia szemszöge:
-Ti nem vagytok éhesek?
-Már jobban vagy?-kérdezte Meggie mosolyogva.
-Hát nem vagyok szuperül, de jobban, mint reggel. Na, de komolyan, ki éhes?-senki nem volt az, így egyedül mentem vissza a házba kajálni. Bementem a konyhába, és megláttam Meggie táskáját. A sulis táskája volt az. Ekkor eszembe jutott, hogy én még össze se pakoltam honlapra. Ott hagytam mindent, és gyorsan felszaladtam a szobámba, megkerestem a táskám, és minden mást, ami majd holnap kell. Az íróasztalomon megláttam a közös képet rólam, és Harry-ről, ami még a La-Manche partján készült, az első randinkon. Elmosolyodtam, majd pakoltam tovább.
-Mit csinálsz ennyi ideig Thalia?-jött be a szobába Louis.
-Csak pakolok holnapra, mert teljesen elfelejtettem mindent. És te mi  járatban errefelé?
-Jöttem én is enni, csak nem találtak a konyhába. Segítsek?
-Igen, az jó lenne. Sehol nem találom a bizonyítványomat...
-Ezt keresed?-húzta ki az ágy alól Louis.
-Ahh, köszi, kb. 10 perce ezt keresem. Ha megint eltűnik valami, téged hívlak-vigyorogtam.
-Dr. Sherlock Tomlinson azonnal ott terem.
Betettem azt is a táskába, és lementünk enni. Én egy szendvicset csináltam magamnak, Louis kettőt. Visszamentünk a többiekhez, és leültünk, hogy ott együk tovább a kaját.
Még egyszer 'utoljára' felidéztük, hogy mik is történtek velünk a nyáron, jókat nevettünk a vicces dolgokon. Az ég is besötétedett, a levegő is lehűlt még jobban, így bementünk a házba. Mindenki ledobta magát vagy a földre, vagy a kanapéra, és ismét horror estét tartottunk. Liam egyből figyelmeztetett, hogy ne ijesztgessem őket, mert visszakapom. Megígértem, hogy nem fogom, nem is tettem meg. Nem tudom, hogy hogy csináltam, de bealudtam a filmen, és nem zavart, hogy a többiek épp ordítoznak. Valami überhülyeséget álmodhattam, mert leestem az ágyról. Gyorsan visszamásztam, és szétnéztem. A szobámba voltam, ezek szerint Harry, vagy valaki felhozott.
-A szívrohamot hozod rám! Mit csinálsz?-riadt fel Harry.
-Jaj, bocsi Hazza, csak valahogy a földön kötöttem ki.-ezen elnevette magát, és visszaaludt. Megnéztem, hogy mennyi az idő. 04:10 volt. Szóval nemsokára kelnem kellett... Jó is, hogy eszembe jutott, ezért beállítottam az ébresztőt, és lefeküdtem, hogy aludjak tovább. Amikor megint felkeltem, már az ébresztő riasztott fel. Gyorsan leállítottam, mert még Harry nagyban aludt. Néztem valami ruhát, és elfoglaltam a fürdőt. Belenézem a tükörbe, a sápadtságom legalább már eltűnt, és nem néztem ki úgy, mint egy zombi... Egyáltalán nem vártam a mai napot.. Belegondoltam, hogy újra több hónapig a korán kelés, a tanulás, az osztálytársaim baromkodása, és Mrs. Vén Asszony fog 'boldogítani'. De nem tehettem ez ügyben semmit, kelni kellett, menni kellett. Valaki bekopogott.
-Thalia, te vagy bent?-kérdezte Meggie.
-Igen, mindjárt megvagyok-nem akartam mondani neki, hogy a földszinten is van fürdő...-Utálom a hétfőt...-mondtam neki, miközben kimentem.
-Én is...  Főleg ha suli van...-elfoglalta ő is a fürdőt, én meg lementem reggelizni.
-Óóó, hogy az a...-sikeresen leöntöttem magam a tejjel, így visszamehettem az emeletre átöltözni... Az első nap sose telik el zökkenőmentesen. Legalábbis nekem. Felmentem a szobámba, kiválasztottam egy másik pólót,és ahogy megfordultam, hogy kimenjek, nekimentem az asztalomnak, borult minden, és Harry is felkelt.
-Jaj, ne haragudj Harry, elég kretén vagyok ma reggel.
-Azt látom-odajött megölelni-Úú, tiszta víz vagy. Vagy mi ez?
-Leöntöttem magam tejjel, azért jöttem, hogy átöltözzek.
-Aha. Akkor én nem is tartalak fel, megyek lezuhanyzok.
-Nem tartasz fel, de menjél nyugodtan.-mivel Harry kiment a szobából, így ott gyorsan átcseréltem a pólót, aztán elkezdtem sietni, mert már majdnem elkéstem.
Elkészültem nagy nehezen, ettem egy-két falatot, elköszöntünk a többiektől, és elindultunk. Gyalog a házunktól a gimi, kb. 5 percre volt, de így is gyors léptekkel mentünk, mert már majdnem 8 óra volt. Ciki lett volna elkésni már az első nap.
Beértünk a gimibe, gyorsan felmentünk a termünkbe, elfoglaltuk a számunkra leginkább tetsző helyet, és "vártuk", hogy megkezdődjön az idei évi tanítás...
-Jaj ne...