36.: Elkezdődött a suli...

~Thalia szemszöge:
-Szia Thalia!-jött oda a "drága" David... Mióta egy osztályba kerültünk, sose hagy békén, mindig azon van, hogy összejöjjünk. Bár még az évnyitó sem volt meg, én már azt vártam, hogy vége legyen az egész tanévnek...
-Szia David... Most itt az első nap szögezzük le, hogy nem fogok veled járni soha...
-Még most ezt mondod, majd később rájössz.-egy (szerinte) szexi mosolyt erőltetett az arcára.
-Miért, csak nem barátod van?-"hála égnek" Jessica is megérkezett. Az a csaj egyszerűen nem bír elviselni engem. Mondjuk én sem őt, de én nem adom ennyire a tudtára, mint ő...
-D...-ekkor abba is hagytam, megbeszéltük Hazza-val, hogy egyelőre nem mondom el senkinek. Nem azért, mert szégyeljük egymást, hanem azért, mert az osztályban nem én vagyok az egyetlen (Meggie-n kívül) Directioner. Egyből megrohamoznák a házat.
-Esetleg azt akartad mondani, hogy van barátod? Pff, ennyit ne hazudj, neked sose lesz-egy naiv nevetéssel odébb állt. Szerencsére megszólalt a csengő, így David is a helyére ment. Belépett az ajtón Mrs. Vén Asszony, leült az asztalához, és megkezdődött az évnyitó. Egy percet nem figyeltem, már most Harry járt a fejemben.
-Miss. Jonhson. Esetleg zavarok?-jött oda elém a tanár.
-Elnézést...-mondtam halkan. Nagyszerű, minden kretén, és idegesítő személy megtalált már az első napon... Feleszméltem a gondolkozásból, és rájöttem, hogy vge a megnyitónak, ez az év is elkezdődött...
-Na köszöntök mindenkit. Elkezdődött a végzős évetek...-Mrs. Vén Asszony elkezdte mondani a szokásos, sziasztok, elkezdődött az év dumáját. Nem figyelt oda senki olyan nagyon, ugyanis minden évben ugyanazt mondta el, szinte kívülről tudtuk. Egy mondatra viszont felkaptam a fejem.
-Ezen a napon hamarabb hazamehettek, pontosabban 12:00-kor.-ennek mindenki örült, és nem nagyon foglalkoztatott az ok. A lényeg az volt, hogy hamarabb hazamehettünk. Egyszer megrezzent a zsebem. SMS-t kaptam. Megnéztem, hogy ki és mit írt. Harry volt.
'Szia Thalia! Louis kiborította a narancslevet a szőnyegre, mit csináljunk? Amúgy hogy telik az első nap a gimiben? :)         
                                                                                                               Kitartás: Harry
Ahogy elolvastam, elmosolyogtam. Titokban visszaírtam neki: Louis-nak üzenem, hogy büszke vagyok rá. :D Valahogy szedjétek ki, mert nem lenne jó, ha benne maradna. Borzalmasan telik, de legalább hamarabb hazaengednek.
                                                                                                              Puszi: Thalia :)
-Ki volt az? Láttam, hogy elvigyorgod magad-kérdezve suttogva Meggie.
-Harry volt, hogy a te Louis-od kiborította a narancslevet a szőnyegre, és kérdezte Hazza, hogy hogy telik az első nap.
-Jaj, hát nem hiába szeretem Louis-t-vigyorgott Meggie. Kicsöngettek az első óráról. Mindenki szinte futva hagyta el a termet. Lementünk az aulába, és a mindenki a megszokott helyére ült le.
-Hát, nem szeretem a gimit, sőt egyenesen utálom, de csak azért vártam egy kicsit, hogy tudjak hülyéskedni a többiekkel-mondta mosolyogva Stella, aki mondhatni a 2. legjobb barátnőm. Neki is elmondok sok mindent, de még sem vagyok annyira jóban vele, mint Meggie-vel. Elkezdtünk beszélgetni az osztálytársakkal, na de csak a normálisabb réteggel, és megcsörrent a telefonom. Vicent volt az. Felvettem.
-Szia! Ráérsz?
-Szia! Igen, csak kicsit légyszíves mond hangosabban, mert nem nagyon hallak.
-Bladio-ról lenne szó...-mondta szomorkásan, és ridegen egyszerre. Lefagytam.
-Ugye nincs semmi baja a patásomnak?-kérdeztem ijedten.
-Hát nem tudjuk, hogy baj van-e vele, de napok óta nem eszik, és egyre jobban fogy le, na meg sántít a jobb hátsó lábára. Nem akartam szólni  legelőször, mert azt hittem, hogy átmegy rajta, de most gondoltam, elmondom neked. Eltudnál jönni az istállóba?
-Óó, szegény pacipajtás... Nem tudok elmenni, suli van. Csak 12:00 után.-nem tudtam, hogy mi baja lehet a lovamnak, ezután még jobban vártam, hogy mehessünk haza.
-Na ki volt, ha nem titkos?-kérdezte Stella.
-A lovas oktató volt, azért hívott, hogy valami van Bladio-val.
Megszólalt a jelző csengő, mindenki felment a termébe. Ez volt az utolsó óra ezena napon, így ezután egyből mehettem is az istállóba. Osztályfőnöki óra volt, a tanár mindent elmondott, amit ezzel a tanévvel kapcsolatban tudni kell. Még csak szeptember van, de Mrs. Vén Asszony már a farsangon gondolkozik... Megint megcsörrent a telefonom, szerencsére le volt halkítva, így nem hallotta senki. Kikérezkedtem a wc-be, hogy ott tudjam felvenni. Kimentem gyorsan, és megnéztem, hogy ki az. Ismeretlen volt, úgyhogy nem vettem fel, inkább kinyomtam. Hogy ne legyen feltűnő, hogy ilyen gyorsan végeztem a dolgommal, ezért volt egy kis időm megcsinálni a hajam. Mikor úgy láttam, hogy áll valahogy, és nem lesz feltűnő, visszamentem.
-Na, most hogy visszajött Miss. Jonhson, elmondom még egyszer. A tanév folyamán lesz egy nagy meglepetés, hírességek fognak beülni közétek az iskola padba, és 2 héten keresztül veletek fognak járni egy osztályba. Ez azért van, mert a tavalyi Romeo, és Júlia előadással megnyertük a versenyt, és ez a jutalom.-mindenki elkezdett egyből sugdolózni, hogy vajon kik lehetnek azok. Nekem volt egy sejtésem, de nem mondtam el senkinek, majd utána járok. Ezután a hír után az osztály alig bírt csöndben maradni.
-És tanárnő, mikor fognak jönni majd?-rákérdeztem.
-2 hét múlva.
Ha azok jönnek, akikre gondolok, nem tudom, hogy örüljek-e neki, vagy inkább ne...
-Szerinted is azok jönnek, akikre gondolok?-kacsintott Meggie.
-Hát reméljük.
-Nem örülsz neki annyira.
-Majd hazafelé elmondom, hogy annyira miért nem.
Nagy nehezen elcsöndesedett mindenki, így a tanár tovább tudta folytatni a mondanivalója.
-És gondolom mindenki tudja, hogy mivel ebben az évben már végzősök vagytok, ezért nektek m,ost lesz a végzős bál.
-Jaj de jó...-igazság szerint utálom az ilyen bálokat, de mindegy.
-Valami ellenvetése van Miss. Jonhson?-kérdezte felhúzott szemöldökkel Mrs. Vén Asszony.
-Nem, nincs semmi ellenvetésem-érdekes, azt mindig észre veszi, ha én beszélek, a többiek ordítanak, de az őt nem érdekli... Megszólalt az a hang, amit ilyenkor mindig a legjobban várok, a kicsengő. Összepakoltunk, és amilyen gyorsan tudtuk, elhagytuk a termet, és a gimit.
-Na, megyünk hazafele, mesélj, miért nem örülsz, ha az 1D lesz az 'osztálytársunk'?
-Hát azért nem örülök annyira, mert elég izé lesz őket úgy kezelni majd, mintha nem ismernénk egymást, holott, én Harry-nek vagyok a barátnője, te meg Louis-nak. És képzeld el, ha valamelyik rászáll az egyikükre, mit fogunk csinálni?
-Ahha. Most hogy így mondod, tényleg nem olyan jó. De legalább 2 hétig nem lesz unalmas a suli. Csak tudod mit nem tudok?
-Na, mit?-húztam fel a szemöldököm.
-Ha tényleg a fiúk jönnek majd hozzánk 2 hétre, miért nem mondták?
-Na, ez jó kérdés. De az sem biztos, hogy ők jönnek, csak mi gondoljuk úgy. Tudod mit? Kérdezzük meg, és akkor biztosra fogjuk tudni.
Haza is értünk. Bementünk az ajtón, Harry egyből odajött és megcsókolt.
-Héj, mi ez a nagy üdvözlés?-mosolyogtam rá felhúzott szemöldökkel-Na jó, mi rosszat csináltatok?
-Khm...nem jött ki a narancslé a szőnyegből. Vagyis nem hogy nem jött ki, még nagyobb lett.
-Azt meg hogy?
-Ahogy elkezdtük pucolni, nemhogy eltűnt volna, nagyobb lett.-mondta Harry lehajtott fejjel.
-Áhhá, szóval ezért kaptam csókot. Jól van göndörke!-felhúzott orral mentem be.
-Bocsiii-elém állt, és bociszemekkel nézett rám. Lehet ennek ellenállni?
-Na jó, megbocsájtok-vigyorogtam.
-De amúgy hogy-hogy ilyen hamar jöttetek?
-Ma csak ennyi óra volt megtartva. Ja igen, lenne egy kérésem. Elvinnél engem az istállóba?
-Persze, de miért?
-Vicent hívott, hogy van valami Bladio-val, és szeretném megnézni.
-Oké,akkor menjünk.-Elis indultunk, és hamar oda értünk. Egyből a lovamhoz mentem, és megnéztem, hogy mi van vele. A legelőn volt kint, és csak állt a többi ló között.
-Szia Thalia!
-Szia Vicent. Na, mi baja van a patásomnak?
-Most már kezd normálisan enni meg minden, de még mindig sántít. Hívtuk az állatorvost, nemsokára kijön, és megnézi.
-Oké, bemegyek hozzá.-kinyitottam a karám ajtaját, és odamentem a pacihoz.
-Szia Bladio, na mit hoztam neked?-elé nyújtottam egy almát, és ő meg is ette.Megpaskoltam a nyakát, és megnéztem a lábát. Nem láttam semmit, bár nem vagyok állatorvos.
-Mi lenne, ha megfutószáraztatnám? Talán én is látnám, hogy mi a baja.-szóltam oda Vicent-hez.
-Jó ötlet.-kimentem a karámból, magamhoz vettem Bladio kantárját, egy futószárat, és oda mentem Harry-hez.
-Figyelj Harry, ha szeretnél menjél haza nyugodtan.
-És akkor hogy jössz haza? Bladio-n haza ügetsz?
-Nem, majd hazasétálok-mosolyogtam.
-Nem, itt maradok.
-Köszi.-visszamentem a legelőre, ráraktam Bladio-ra a kantárt, és bevezettem a pályára. Ott ráraktam a futószárat is, és elindítottam lépésben.

~Harry szemszöge:
Én is odamentem a pályához, és néztem, hogy Thalia mit csinál. Nem nagyon, sőt egyáltalán nem értek az ilyen lovas dolgokhoz, így csöndben maradtam, és úgy néztem. Olyan érzésem volt, mintha elfelejtettem volna mondani valamit.
Nemsokára végzett Thalia, odament beszélni Vicent-el, vagy kivel, és mentünk haza.
-Nagyon csöndben tetszik lenni.-jegyeztem meg a kocsiban.
-Gondolkozok.
-Áhh, szóval azért vagy csöndben.
-Jól van na-vigyorgott-kérdezhetek valamit?