37.: Fürtöske

Helló! Átléptük a 3100 o.megjelenítést, köszönöm mindenkinek!
Meghoztam a kövi részt, jó olvasást :)

~Thalia szemszöge:
-Na szóval az lenne a kérdésem, hogy nem felejtettél el elmondani valamit?-néztem rá felhúzott szemöldökkel. Amikor meghallotta, kikerekedett a szeme.
-Miért, kellett volna?-kérdezte kicsit félve.
-Szerintem igen. Na, mivel nem tudod, hogy miről van szó, ezért elmondom én. 2 hét múlva új osztálytársakat kapunk. Pontosabban híres osztálytársakat. Esetleg nem kegyed lesz az a többi jó madárral?
-Új osztálytársak? Király, kik lehetnek vajon?-kérdezte Harry felhúzott szemöldökkel, vigyorogva.
-Aha, felismerem ezt a nézést, ez a 'jaj én tudom, hogy miről van szó ' nézés, ismerlek Harry Styles, engem nem versz át!-mutogattam büszkén.
-De nem mi leszünk azok.
-Ja persze.
-Esküszöm, hogy nem mi leszünk!
-Harry... Ismerlek már, mint a rossz pénzt, engem nem versz át drága.
-Na jó, téged tényleg nem lehet átverni. Csak azt akartam, hogy meglepetés legyen.-elkezdett szipogni, mi t aki sír.
-Juj, ha ezt tudom, nem kérdezek rá! Bocsi Harry!-bocsánatot kértem tőle,  tényleg nem akartam elrontani a meglepit.
-Háhh, mégis át lehet téged verni! De jó színész vagyok-büszkén vigyorgott magába.
-Óó Harry, hogy lehetsz ilyen? Már azt hittem, hogy igazából bőgsz...-itt belém fojtotta a szót.
-Mi az, hogy 'bőgsz'? Harry Styles nem szokott 'bőgni'! Na de azért még szeretsz, igaz?-húzogatta a szemöldökét.
-Szercsi, puszcsi lávcsi van-egy elég hülye vigyort csináltam.
-Fuu, de utálom, amikor így mondod-jegyezte meg Harry.
-Tudom Harry, tudom-a hülye vigyor nem tűnt el még mindig az arcomról, csak miután hazaértünk.
-Köszi még egyszer, hogy elvittél az istállóba.
-Ugyan már, szívesen.
Felmentem a szobámba, leültem az ágyra, és elkezdtem nyomkodni a telefonom. Kis idő múlva Meggie kopogott.
-Na, ők lesznek az osztálytársaink?-kérdezte, miközben belépett a szobába.
-Hát szia neked is Meggie. Igen ők lesznek.
-Áá, ez királyságos-kacsingatott Meggie.-Harry-nek megmondtad, hogy nem nagyon örülsz neki?
-Viccelsz? Azt fogja hinni, hogy egyáltalán nem szeretném, hogy 2 hétig oszitársak lennénk. Csak majd annyit szeretnék megbeszélni vele, hogy ez alatt mi legyen.
-Ezt nekem is meg kéne beszélnem Lou-val. Remélem Jessica, és társai nem fognak rájuk mászni, mert ütni-vágni fogok.
-Ezzel én is így vagyok. De ha Harry-ék tényleg szeretnek minket, akkor nem fogják hagyni magukat.
-Én is ebben bízok. Na megyek, nem zavarlak. Amúgy mit csinálsz?
-Nem zavarsz, maradhatsz. A twitter-t nézem.
-De megyek, mert megéheztem. Na szia.
-Szia.-épp befejeztem a twitter-ezést, és leraktam a telefonom, amikor megcsörrent. Stella volt az.
-Szia Stella, na mesélj.
-Helló, csak azért hívlak, hogy megmondjam, szerintem tudom, hogy kik lesznek az új osztálytársak.-én már tudtam, de kíváncsi voltam az ő véleményére.
-Na mond!-mondtam izgatottan, nem akartam, hogy feltűnjön neki, hogy én már tudok valamit.
-Ne nevess ki, de szerintem a One Direction lesz az!
-Ezt honnan gondolod? Mondjuk nagyon király lenne, ha ők lennének.
-Nem tudom, csak olyan megérzés, és tudod, általában bejönnek a megérzéseim.
-Na akkor szurkoljunk, hogy ők legyenek.
-Jaja. És milyen jó lenne, ha összejönnénk velük. Te Harry-vel, Meggie Louis-al, én meg Liam-el.
-Fuu ne is mond. Olyan jó lenne. De ez csak álom...-teljesen úgy beszéltem, mintha nem is ismernének egymást a One Direction-el.
-Mi az álom?-bejött Harry.
-Ki volt ez? Olyan ismerős a hangja.-kérdezett rá Stella.
-Bocsi Stella, most le kell tennem, majd még beszélünk. Szia
-Oké, szia.
-Fuu Harry, majdnem lebuktunk!
-Miben?-kérdezte megijedve.
-Most Stella-val beszélgettem, és meghallotta, ahogy kérdezted, hogy mi az álom.
-És ebben mi a baj?
-Az, hogy az osztálytársam, és imád titeket.
-Óó, értem. Bocsi, nem tudtam.
-Semmi baj, csak majd ki kell magyaráznom magam.
-Tényleg bocsi, nem tudtam.
-Mondom semmi baj. Na, hogy haladtok a narancslé folttal?
-Hát már kezd kimenni, most Liam és Niall sikálja, az előbb Louis és Meggie pucolta.-egy nagyot ásított, és elment lezuhanyozni. Én addig bepakoltam a táskámba a holnapi napra. Kihúztam a fiókot, és kiesett belőle egy kép. Megnéztem, hogy mi van rajta. Én voltam, és egy sárga paci. Elmosolyodtam, de meg is könnyeztem. A képen a kedvenc lovamon ülök kiskoromban, Lunasic-on. Ő volt az első lovam, rajta kezdtem a 'pályafutásomat'. Egyszerre sírtam, és mosolyogtam. Mosolyogtam, mert eszembe jutottak a régi szép emlékeke, és sírtam, mert Lunasic már az örök mezőkön vágtázik...
-Na kész vagyok. Mi a baj Thalia?-jött oda Hazza.
-Csak megtaláltam ezt a képet.-megmutattam neki.
-De aranyos ez a kislány, és szép a ló. Kik vannak rajta?
-Én és az első lovam.
-És az lett a pacival, amire gondolok?-törölte le az arcomról a könnyt.
-Igen, Lunasic már nincs közöttünk...
-Sajnálom Thalia, nem akartam rákérdezni.
-Nem baj, nem tudhattad-megölelt, én meg a vállára tettem az arcom.
-Jó hír emberek! Úú bocsi, zavarok?-jött be a ajtón Meggie.
-Nem nem zavarsz. Mi a jó hír?-kérdeztem.
-Miért sírtál Thalia? Valami baj van?
-Nem, nincs semmi baj, csak megtaláltam az utolsó közös képünket Lunasic-al, és ezért bőgtem el magam. Na de mond, mi a jó hír?
-Kijött a narancslé folt a szőnyegből.
-Na, ez király. Már holnap akartam venni új szőnyeget-nevetett Harry.
-Harry.
-Tessék?
-Hívhatlak Fürtöskének?-kérdeztem boci szemekkel.
-Na ez hogy jön ide?-nevetett megint Harry.
-Nem tudom, csak olyan cuki ez a név.
-Oké, hívhatsz.
-Jáj, köszi.
-De komolyan, ez hogy jön ide?
-Komolyan nem tudom, csak úgy kérdeztem.
-Jól van, szép volt  Thalia-dicsért meg, majd kitessékelt a szobából, mert át akart öltözni. Nem kell megijedni, nem pucéran jött be a szobába, egy törölköző rajta volt. Kimentem, és egyből a fürdő felé vettem az irányt. Bementem, lezuhanyoztam, fogat mostam, és visszamentem a szobába.
-Tényleg, Dusty-val mi van? Régen nem láttam már-mentem az ágyhoz.
-Ott van valahol a sarokban.-lefeküdtünk, készen voltunk az alváshoz, de egyből felültem, mert megkordult a hasam, na meg nem köszöntünk el a többiektől.
-Megyek, eszek valamit.
-Oké.
-Nem oké, te is jössz.
-Én minek? Talán a nagy Thalia Jonhson összecsinálná magát egyedül?
-A nagy Thalia Jonhson nem csinálná össze magát, viszont a nagy Harry Fürtöske Styles-nak el kéne köszönni a többiektől-megfogtam a kezét, kihúztam az ágyból, és magammal húzva elköszöntünk mindenkitől.
-Csak azért jöttünk, hogy elköszönjünk. Jó éjt.-Harry csöndbe volt-köszönj szépen Harry!
-Jó éjt-úgy mondta, mint egy kisgyerek. Zabálni való volt. Bementünk Meggie-ékhez is.
-Jó éjszakát jöttünk kívánni, köszönj szépen megint Harry!-most oda köszönt ő is, és Louis-ék elkezdtek rajtunk röhögni.
-Esetleg megkérdezhetjük, hogy mit csináltok, vagy inkább hagyjuk?-kérdezte két nevetés között Meggie.
-Harry nem volt hajlandó elköszönni senkitől, mert állítása szerint álmos, én meg éhes voltam, és egyúttal elköszöntünk mindenkitől, ezért hoztam magammal.
-Összeilletek, egyformán buggyantak vagytok-dicsért meg minket Louis, szintén nevetni.
-Óó köszönjük szépen-mosolyogtam, majd lementünk a konyhába. Még mindig húztam magam után Hazza-t, neki nem tetszett, én viszont végig röhögtem.
-Na mit kér a kis Harry enni?
-Thalia, komolyan úgy csinálsz, mintha kis gyerek lennék.
-Nem ez volt a kérdés, azt kérdeztem, hogy Harry mit akar enni.-tudtam, hogy Harry nem nagyon szereti, ha így viselkedek vele, de nem tudtam kihagyni.
-Nem kérek semmit.-leült az asztalhoz, és kivettem egy joghurtot, és kínoztam tovább.
-Na, itt van a finom joghurt vonat, tütűűűt-vezette a szája elé a kiskanalat. Majdnem megfulladtam, alig tudtam visszafojtani a nevetést.
-Thalia, megfogod bánni-"fenyegetőzött".
-Hmm, de finom ez a bébipapi, Harry-ke nem kér? Na csak egy falatot-tartottam elé a joghurtos kanalat.
-Egy falat se kell-kikapta a kezemből a kanalat, a joghurtos poharat, felvett a vállára, mint egy zsákot, bevitt a fürdőbe, beállított a zuhanykabinba, és megengedte a hideg vizet.
-Állj!! Ez hideeeeg!!!-elkezdtem sikítozni, mert tényleg nagyon hideg volt.-HARRY!!!
-Na, úgy kell neked!-most tényleg úgy csinált, mint egy kisgyerek, elkezdett nevetni, majd elfutott, otthagyva engem a zuhany alatt. Kimásztam, elállítottam a vizet, majd a fogmosó poharamat teletöltöttem hideg vízzel, és elmentem a szobánkba.
-Hova bújtál Harry? Szó szerint nem úszod meg szárazon!-megtaláltam az ágyon a paplan alá bújva, megfogtam megint a kezét, kirángattam-persze nem örült módjára-és ráöntöttem az egész pohár vizet.
-Fuuuu Thalia!
-Állj Harry, visszakaptad, kvittek vagyunk!
-Na jó, megérdemeltem-odalépett hozzám, megölelt, de egyből eltoltuk egymást.
-Tiszta víz vagy-mondtuk egyszerre. Elkezdtünk nevetni, én a fürdőben, ő a szobában öltöztünk át, és bebújtunk az ágyba, hiszen már elég késő volt. Ráfeküdtem a mellkasára, egyik kezével átölelt, a másikkal meg elkezdte birizgálni a hajam. Nem kellett sok idő elaludtunk.