40.: Egy kötekedős nap

~Thalia szemszöge:
-Jessica, neked nem a suliban kéne lenned? És mit keresel itt a házunkba?-kicsit nagyon is meglepődtem a 'váratlan vendég' láttán.
-Csak szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi miatt.-magamban csak annyit kérdeztem, hogy: mi van?!
-Mit szeretnél ezzel elérni Jessica? Te nem szoktál csak úgy bocsánatot kérni. Főleg nem tőlem.
-Igazad van, nem szoktam senkitől bocsánatot kérni, de tegnap talán túlzásba vittem. Egyébként mi lett a lábaddal?-kedvem lett volna felrúgni, de mivel nem tudtam, ezért nem tettem.... Annyira átlátszó volt, de mindegy.
-Tegnap, ahogy valamelyik drága barátodat utánunk küldted, mi a szeméttelepre menekültünk, ott beleléptem egy gödörbe, és kiment a bokám...
-Szóval miattam van?-úgy kérdezte, mint akit érdekel is..
-Ja..-mondtam halkan.
-Nagyon sajnálom Thalia. Na de bemehetek?-Ide? Muszáj?-mormoltam magamban.
-Gyere be...-beengedtem, és én is leültem nagy nehezen a kanapéra.-Neked nem a suliban kéne lenned?
-Még csak 7:40 van, ha elindulok háromnegyedkor, akkor is oda érek. Ti együtt laktok?
-Kivel?
-Harry-vel-Hazza-ra néztem, aki épp egy szendvicset csinált a konyhába. Rám nézett, és bólintott.
-Igen, együtt lakunk. De nem csak vele, hanem az egész bandával.
-Komolyan? És mennyi ideje?
-Régóta.
-Nem vagy nagy beszédes kedvedben-mondta mosolyogva. Már azon gondolkoztam, hogy leveszem a lábamról a gipszet, és megdobom vele...
-Még fáradt vagyok, meg fáj egy kicsit a fejem.
-Lehetne egy kérésem?-fordult Harry-hez.
-Persze.
-Adnál nekem egy aláírást, és csinálnánk közös képet?-rebegtette a szempilláit. Én már a fejemet fogtam. Csináltak közös képet, Harry adott aláírást, és Jessica már ment is. Mondjuk örültem neki ,hogy végre elment.
-Na, sziasztok.-ezzel el is ment.
-Fuu ez a csaj...
-Nyugi Thalia, legalább már elment.-ült le mellém a kanapéra Harry.
-Mi jót eszel?
-Szendvicset. Kérsz?
-Nem, köszi. Mit csináljunk?
-Nem tudom. Te nem fázol?-erre megint tüsszentett.
-Látom te igen-nevettem. Kiment egy pulcsiért, én meg lefeküdtem a kanapéra.
-Na és én hova üljek?-kérdezte Harry, miután visszajött.
-Oda-mutattam nevetve a földre.
-Köszi, a kedvesség csak úgy sugárzik belőled.
-Vicceltem, gyere ide-arrébb mentem, hogy elférjen Hazza is.
-Na én is így gondoltam-erre vállba böktem.-Áúú, ezt miért kaptam?
-Csak úgy-vigyorogtam idióta módjára.
-Mindjárt jövök-állt fel Harry.
-Hova mész?
-Keresek Twix-et, asszem még van EGY itthon-kihangsúlyozta az 'egy' szót, célozva arra, hogy nem biztos, hogy én is kapok. Kis idő múlva visszajött, kezében a csokival, és elkezdte enni.
-Khm... Harry, nem felejtettél el semmit?
-Várjunk-gondolkozási szünet-szerintem nem.-ette büszke fejjel a csokit.
-Na jó, akkor mondom én. Adsz a csokiból?-néztem rá boci szemekkel.
-Tessék-kivette az egyik rudat, vagy mit, én meg elakartam venni, de nem jött össze, mert elhúzta, és ette a másikat, kezében a nekem járó résszel.
-Nem kapsz Thalia.
-Miért nem?
-Mert vállon ütöttél-mondta felhúzott orral.
-Áhhá...-odahajoltam hozzá-Léciiiiiiii.-rám nézett, nevetett, majd válaszolt.
-Nem.
-De léciiiiiiiiiiii-ezt még kb. 10x eljátszottuk.
-Na jó, adok belőle-erre letört egy alig 2 centis darabot, és ide adta.
-Köszi Harry, ezzel sokat érek-néztem a tenyerembe tett kis darabot.
-Te kértél ,én adtam, szavad nem lehet.
-Na jól van...
-Mi van jól? A hajam? Köszi-húzogatta a szemöldökét.
-Ezt még visszakapod Harry Sty-ekkor eszembe jutott valami.-Emlékszel még arra, amikor egyszer a nyáron találtam egy Twix-et, és nem tudtam ,hogy kié?-vontam fel a szemöldökömet.
-Emlékszek. Jaaa, értem már. Na jó, tessék.-ide adta a másik felét, és ezúttal nem vette el, tényleg nekem adta. Elkezdtem én is enni, de megszomjaztam.
-Nem vagy szomjas?-kérdeztem csillogó szemekkel.
-Nem.
-Biztos?-tudtam, hogy tudja, hogy mire célzok, de azért szívatott.
-Teljesen biztos.
-Fuu Harry, látom ma kötekedős kedvedbe vagy.
-Talán igen, talán nem.-mondta büszkén.
-Ha lelöknélek a kanapéról mit csinálnál?
-Felállnék, aztán visszaülnék-erre csak kicsit meglöktem a lábammal, de nem úgy, hogy leessen. Egyből belemarkolt a kanapé sarkába, én erre csak nevettem.
-Héj csak okosan!
-Bocsi, csak kíváncsi voltam a reakciódra. Na visszatérve a szomjúságra. Még mindig nem vagy szomjas?
-Még mindig nem.
-Na jó, akkor elmondom konkrétan. Légyszíves hozzál már inni, mert szomjan halok!
-Mindjárt, csak megeszem a csokit.
-Nehogy elkezd morzsánként enni!-késő volt, már úgy ette.
-Na jó, hozok. Mit is kérsz?
-Víz tökéletes lesz, köszi.-kiment, és már hozta is a vizet,  de nem hogy nekem adta volna, még lerakja a TV elé.
-Harry, ez komoly?
-Micsoda drága?
-Az, hogy oda raktad a vizet.
-Hát úgy látszik.-nevetett.
-Ha én ezt tudom, inkább én megyek ki magamnak önteni.-lemásztam az ágyról, ahogy Harry is, oda ugrott, elvette a vizet, visszaült a kanapéra, és ott várt engem.
-Fuu Harry, direkt csinálod?
-Aha, olyan vicces idegesíteni.
-Ahha, szóval vicces. Na jó...-kimentem a konyhába, és kis idő múlva egy joghurttal, és egy kiskanállal tértem vissza.-Na akkor. Itt a joghurt vonat, tütűűűűt-tudtam, hogy Hazza-t ez idegesíti a legjobban, de kellett neki kötekedni.
-Thalia, ezt ne!
-De csak egy kanállal, olyan finooom.
-Nem kérek.
-Ez nem kérés kérdése, tessék, egyél egy kicsit.-mindig elhúzta a fejét, de ezzel nem ért sokat.
-Thalia, nem kérek-megfogta a kezem, és eltolta, de én akkor is nyújtottam volna oda neki, így elvoltunk ezzel egy darabig.-Légyszíves ne kínozz ezzel!
-Oké, akkor mondj valamit.
-Mit?
-Tudod te!
-Nem tudom.
-Oké, akkor segítek: bo
-Bo?
-Bocsi, hogy...
-Jaaa, szóval: bocsi, hogy kötekedtem.
-Ááá semmi baj. Legközelebb majd meggondolod, hogy mit csinálsz drága-húztam fel a szemöldököm.
Végre megtudtam inni azt az egy szerencsétlen pohár vizet, amiért egy csomót küzdöttem, majd néztük a TV-t. Vihar készülődött, ami nagy dörgésekkel, és villámlásokkal járt. Amikor először dörgött, majdnem összecsináltam magam, és szinte Harry nyakába ugrottam.
-Te mit csinálsz?-'szedett' le magáról.
-Bocsi, csak megijedtem-erre egy nagyot röhögött.-Nem vicces, azt hittem becsinálok-mondtam durcásan.
-Bírom, amikor valami miatt megijedsz, nagyokat röhögök rajta.
-Hát én nem.
-Most haragszol?-kérdezte.
-Nem is tudom. Talán igen, talán nem.-oda hajolt hozzám, hogy adjon egy puszit, de én eltoltam magamtól. Erre ő csak egy nagyot nézett.
-Most mi van?-kérdezte megijedve.
-Semmi ,csak látni akartam az arcodat, hogy hogyan reagálsz-erre adtam neki egy puszit.
-Már megijedtem, hogy tényleg besértődtél-nevetett.
Annyira elvoltunk ketten ezzel a lököttel, hogy nem is vettük észre, mennyire elment az idő. Kinyílt az ajtó, és megjöttek a többiek.
-Sziasztok!-köszöntünk oda egyszerre.
-Sziasztok!-köszöntek vissza. Oda jött hozzám Meggie, lehajtott fejjel.
-Thalia, van egy rossz hírem.