41.: Liam

Sziasztok! Először is szeretném mindenkinek megköszönni a látogatását a blogomon, mert átléptük a 4200 oldalmegjelenítést, aminek nagyon örülök :) Másodszor pedig egy másik szereplő szemszögéből olvashatjátok majd a sztorit ;)
Na de jöjjön a következő fejezet.

~Thalia szemszöge:

-Mi a rossz hír?-kérdeztem félve, nem tudtam elképzelni, hogy mi az.

-Jessica megtudta, hogy együtt lakunk a One Direction-al, meg hogy te jársz Harry-vel, én meg Louis-al.

-Ennyi?

-Miért, ez nem rossz hír? Úgy tudtam, hogy titokban tartjuk.

-Óó én hülye... Teljesen elfelejtettem...

-Micsodát?-kérdezte Meggie felvont szemöldökkel.

-Tegnap este, vagyis délután úgy döntöttünk Harry-vel, hogy nem titkolózunk tovább, és nem fog érdekelni engem, hogy ezek után mit fognak gondolni rólam. Nagyon sajnálom, remélem nem kerültél kellemetlen helyzetbe..

-Hát nem kerültem, de kicsi kellett volna hozzá... Miért nem szóltál? Ja igen, a másik. Jessica mit keresett itt reggel?

-Bocsi, mondtam, hogy teljesen elfelejtettem. És nem tudom, hogy Jessica valójában minek jött. Reggel csengetett, bocsánatot kért, aláírást akart Harry-től meg egy képet is csináltak, ezzel el is ment. Na de mond, mit csináltatok a suliban?

-Olyan szerencsés vagy.... Ma írtunk röpdogát matekból, de csak azért mert a sok lökött nem fogta be a száját... Juj, de képzeld el, nyelvtanon Liam hintázott a székkel, és...-itt abbahagyta a mesélést, mert kitört belőle a nevetés, ezért Liam-hez fordultam.

-Felborultál a székkel?

-Én nem borultam fel, csak a pad..-mondta szerényen. Ezt elképzeltem, és kitört belőlem is a nevetés.

-Juj, azt látni kellett volna-tette hozzá Louis.-Mindenki röhögött, a tanár meg majdnem szívrohamot kapott.

-Szép volt Liam-pacsizott vele Hazza.

-És ti mit csináltatok, míg mi a gimiben voltunk?-kérdezte Meggie. Harry-vel egymásra néztünk, majd belekezdtem.

-A drága Harry-nek ma elég kötekedős napja volt, maradjunk ennyiben.
-Ajaj, az tudom milyen-jegyezte meg Louis, erre mindenki elkezdett nevetni. Ki akartunk menni a kertbe, de a vihar, és az eső megint keresztbe tett, ezért csak egy filmnézéssel töltöttük a nap további részét.
-Eléggé álmos vagyok, megyek aludni, sziasztok-indultam fel az emeletre, ami persze beletelt 10 percbe... 'Felmásztam' a szobába, átöltöztem pizsamába, és lefeküdtem aludni, bár nem volt még olyan késő, de engem valahogy hamar elnyomott az álom. Túl sokat nem tudtam aludni, mert arra keltem, hogy Hazza nevet.  Felültem, és megnéztem, hogy mi olyan nevetséges.
-Harry, te min nevetsz?-nem jött válasz. Hagytam, gondoltam, álmában nevetett.
-Wááá!-ijesztett meg.
-Harry!! Ezt ne csináld! Majdnem leestem az ágyról-másztam vissza az ágy széléről.
-Bocsi, csak nem hagyhattam ki, hogy ne ijesszelek meg-vigyorgott.
-Nem baj, majd visszakapod. De amúgy min nevettél az előbb?
-Csak eszembe jutott, hogy mennyire bepipultál amikor a Tv elé raktam a poharat.
-Jaj, na jól van. Na aludjál Hazza, jó éjt.
-Igenis főnök, jó éjt!
Még kb. 2 percit röhögött magába, majd elaludt.

*Napokkal később*

~Thalia szemszöge:
Hála égnek már az a gipsz izé is lekerült a lábamról, ami jó egy részről, más részről meg nem, mert akkor azt jelenti, hogy újra mennem kell suliba, és tesiznem is kell...
Elindultunk most is a gimibe, ahogy eddig. Az osztálytársak, vagyis a lányok már kezdték megszokni, hogy mi is van velünk a One Direction-al kapcsolatban, bár eleinte elég rossz szemmel néztek ránk, de ez engem egyáltalán nem zavart, sőt mit is mondjak, kicsit még élveztem is, hogy irigykednek rám. Hétfő volt, amiről azt kell tudni, hogy utálom azt a napot...
Az első óra ének volt, majd matek, nyelvtan, tesi, és töri. Matekon kiosztották azt a dolgozatot, amit én pont nem írtam, örültem a fejemnek, mert mindenki, vagyis az osztály nagy részének 1-es lett.
Ezen a napon csak 5 óránk volt, amit azt jelenti, hogy hamar hazaértünk.
Mindenki elfoglalta a számára legjobb helyet, hogy nekiüljön megírni a házit. Törtiből volt, de vagy 10 oldal... Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy Liam nem a házit csinálja, hanem a haját igazgatja.
-Hova-hova?-kérdeztem.
-Khm... van egy kis dolgom.

-Één tudoom-mondta Louis, miközben egy idióta mosoly ült az arcára.
-Louis, ha elmondod, kicsinállak!-'fenyegetőzött' Liam.
-Nyugi Liam, nem mondom el senkinek....Vagy mégis. Nem, nem mondom el senkinek.
-Na azért-mikor Liam végzett, felvette a cipőjét, és elment. Mi egyből Lou-nak estünk.
-Na mesélj csak, hova megy Liam!-erre Louis nem mondott semmit, csak ugyan olyan hülyén vigyorgott, mint az előbb. Miután láttuk, hogy reménytelen a helyzet, folytattuk a töri házit.

~Liam szemszöge:
Kivettem a ház előtt a zsebemből egy kis papír darabot, amin egy lakcím volt, megnéztem, majd elindultam. Nem kellett sokat mennem, mindössze egy utcányit. Odamentem a ház ajtajához, majd becsöngettem. Kis idő múlva kinyílt az ajtó, és Stella állt előttem.
-Szia-köszönt elpirulva.
-Szia, jól nézel ki. Indulhatunk?
-Igen, persze.