43.: Hazaköltözés

~Thalia szemszöge:
Stella-ék háza előtt Liam és Stella csókolóztak. Egyből az járt a fejemben, hogy mit csináljak? Menjek át az utca másik felére, és ott menjek? Forduljak vissza, és mondjam el a többieknek? Csak menjek úgy, mint aki semmit nem látott? Várjak még egy kicsit? Amíg így gondolkodtam, Stella azóta bement a házba, Liam pedig elindult felém. El akartam bújni, de nem volt idő, már meglátott, ezért úgy tettem, mint akinek kikötődött a cipőfűzője. Érdekesen nézett ki, mert nem volt fűzője a cipőmnek, na de mindegy.
-Szia Thalia, hát te?-kérdezte Liam, mintha mi sem történt volna.
-Csak kenyérért mentem, mert Zayn és Niall az utolsó szeletért küzdenek.
-Elkísérlek, amúgy is beszélni szeretnék veled.- Hoppá van-gondoltam magamban.
-Oké, de akkor kicsit menjünk gyorsabban, mert a többiek azt hiszik, hogy elvitt a mumus.-elindultunk-Na mond csak, mit szerettél volna mondani?
-Na szóval. Az előbb gondolom láttál engem, és Stella-t. Ezzel nincs is semmi baj, csak azt szeretném kérni, hogy egy ideig ne szólj senkinek semmit ez ügyben.
-Sajnálom, nem direkt kukkoltalak titeket-mondtam lehajtott fejjel.
-Nem baj, nem tudhattad. De számíthatok arra, hogy titokban tartod?
-Persze, nem mondom el senkinek. Éééés... milyen volt?-kérdeztem vigyorogva, erre Liam elnevette magát, majd elmesélt mindent.
Megcsörrent a telefonom, Harry hívott.
-Szia Harry.
-Szia Thalia, bocsi hogy felhívtalak, csak kérdezni szerettem volna valamit.
-Igen Hazza, veszek neked Twix-et-mondtam nevetve, még mielőtt belekezdett volna.
-Köszi Thalia, szeretlek. Csak ennyit akartam, siess haza.
-Van mit Harry, sietek-válaszoltam még mindig nevetve.
-Ki volt az?
-Fürtöske.. Izé, Harry volt.
-Fürtöske, hát ez nagy-kezdett bele a röhögésbe Liam.
-Jól van na, tiszta cuki név. Te is szeretnél egy becenevet esetleg?
-Minden álmom. De nem kell, köszi.-időközben megvettük a kenyeret, és haza indultunk.
-Szia Thalia-fogta meg valaki hátulról a vállam, erre én sikítottam egy nagyot, ugyanis nagyon megijedtem. Hátra fordultam, és megnéztem ,hogy ki az.
-Fu David... Minek ijesztgetsz? Tudod, hogy utálom.
-Bocs, nem lehetett kihagyni. Még mindig együtt vagy azzal a Harry-vel?
-1) Igen, de ha nem lennék vele együtt, akkor sem járnék veled.
 2) Te követsz engem?
-Jessica-nak volt bulija, onnan jövök. Na megyek, szia Thalia.
-Szia neked is-köszönt Liam vissza, ugyanis őt levegőnek nézte.
-Ezt a gyereket egyszer felrúgom...
-Nyugi Thalia, van kenyér az a lényeg-nevetett Liam. Hazaértünk, Niall egyből elvette a kenyeret, és enni kezdte.
-Visszajöttünk!-szóltam be a nappaliba.
-Helló Thalia, van valamid a számomra?-állt elém Harry.
-Óó, ezer bocs, de elfelejtettem venni csokit.
-Na, akkor ma este éhen maradok...-ment vissza a nappaliba lehajtott fejjel.
-Vicceltem Harry, tessék, itt a csoki-egyből visszaugrott.
-Köszi, én is így gondoltam-adott egy 'köszi a csokit' puszit, és elkezdte enni. Liam is bejött, elkezdtek tapsolni a többiek. Hogy miért? Ki tudja.. De vicces volt.
-Mennyi az idő emberek?-kérdeztem.
-22:47-adta az infót Meggie, aki már szinte teljesen összepakolt, Louis-al együtt.
-Ti hova mentek?-kérdezte felvont szemöldökkel Liam. Elmondtak neki mindent.
Felmentem a szobába, mert kerestem valamit, ekkor megakadt a szemem egy papírdarabon: Irodalomból köv. órán felelek!
Egyből megkerestem a könyvet, és elkezdtem tanulni.
Egy csomó ideje görnyedtem a tankönyv felett, de szinte semmi nem maradt meg a fejemben, valahogy nem tudtam megjegyezni.
-Hát te?-jött oda Harry.
-Most láttam, hogy holnap felelek irodalomból, arra tanulok, de semmit nem ér, szinte semmit nem jegyeztem meg eddig...
-Tudok segíteni valamiben?
-Köszi Hazza, de nem tudsz. Többiek?
-Már mindenki ment aludni, azért jöttem én is. Na megyek lezuhanyzok, és jövök.
-Oké, menj csak, én elleszek ezzel...
Órák óta tanultam, azóta mindenki elaludt, valahogy én is bealudtam.

*Másnap reggel*

~Meggie szemszöge:
Reggel amint felkeltem, eszembe jutott, hogy ma költözök haza. Igaz, csak egy hónapra, és Louis is jön, de belegondolva abba, hogy egy egész hónapig nem leszek együtt a 'családommal', könny gyűlt a szemembe.
-Jó reggelt Meggie-köszöntött Louis, álmosan.
-Szia Lou-adtam egy puszit neki, és felálltam az ágyról ,hogy elmenjek a fürdőbe.
-Minden rendben Meggie?-kérdezte Louis.
-Persze, minden rendben.-mondtam halkan. Kimentem a fürdőbe, rendbe raktam magam, és lementem reggelizni. Vagy legalábbis lementem a konyhába, csináltam magamnak egy szendvicset, de egy falat nem ment le a torkomon.
-Jó reggelt Meggie-köszönt Harry, mert közben ő is lejött.
-Szia Harry.
-Mi a baj? Ja...-érdeklődött, de közben leesett neki. Nem bírtam tovább, és kitört belőlem a sírás.
-Nem akarok elköltözni-oda jött Harry, és megölelt azért, hogy megvigasztaljon. Lejött Thalia is.
-Sziasztok. Mi történt?
-Semmi, csak elbőgtem magam, mert nem akarok hazaköltözni, Harry pedig csak megvigasztalt, ne értsd félre.
-Persze, nem értem félre. Nagyon sajnálom, hogy tényleg el kell menned, de ha akarod, minden nap meglátogathatunk, meg gondolom anyukád sem bánja, ha majd áthozzátok a tesódat, elleszünk vele, és addig is itt lesztek.
-Na meg igaz, hogy Louis egy pihent agyú ember, de legalább ott lesz veled, és nem leszel egyedül-vigasztalt Harry is.
-Köszönöm, hogy vigasztaltok, de na... Na mindegy nem sajnáltatom magam. Ideje lenne indulni, nemsokára 8 óra.
-Akkor összehívom a bandát.-oda lépett Thalia a lépcsőhöz, ami az emeltre vezet, és felordított.
-Héj mindenki! Indulás van!-nagyon vicces volt, ahogy felszólt a többieknek, bár nem voltam vicces kedvemben, ezen mégis jót nevettem. Lejött mindenki, csak Zayn nem.
-Zayn barátunk hol van már ennyi ideje?-érdeklődött Thalia.
-Ki tudja, biztos a haját igazgatja.-jegyezte meg Niall.
-Megjöttem, indulhatunk.-jött le az emeletről Zayn.
-Azt hittük, hogy már beleragadtál a hajzselébe, és nem tudsz lejönni-nevetett Thalia.
Elindultunk a gimibe, csengetés előtt 5 perccel értünk be.
Az órák gyorsan teltek, aminek ez esetben egyáltalán nem örültem, mivel egyre jobban közeledett az idő, hogy hazaköltözzek.

~Thalia szemszöge:
Nekem elég gyorsan telt a nap, Stella és Liam egész nap szemezgetett egymással, amin ugyebár én nem lepődtem meg, mert tudtam mindenről.
Elérkezett a 'halálom', az irodalom óra...
-Fu, alig tudok valamit a leckéből...-aggodalmaskodtam Harry-nek egész nap.
-Nyugi, hátha nem fog feleltetni.
-Olyan nincs. Ha beígérte, hogy én felelek, akkor az úgy lesz. Nem menekülök a felelés elől.-panaszkodtam. 10 perc telt el az órából, de a tanár még nem jött be, így tudtam beszélgetni. Aztán belépett egy tanár az ajtón.
-Sziasztok! Ma én leszek veletek, mert a tanárotok nincs ma itt.-erre egy óriási kő esett le a szívemről.
-Ez az, megúsztam...-könnyebbültem meg.
-Mondtam, hogy megúszod-mosolygott Harry.
Ha helyettesítő tanár van, általában katasztrófa az óra. Ma sem volt másképp, egyik galacsin repült a másik után, köpőcsövek voltak mindenkinél, az osztály egyszerűen a feje tetejére fordult. Én ilyenkor általában csak simán felrakott lábakkal beszélgetek az épp aktuális dolgokról a mellettem, és körülöttem ülő emberekkel. Hát mit ne mondjak, az osztályunknak van a legrosszabb híre a gimiben. Mondhatnám, hogy büszkék is vagyunk rá, de az elég furán hangzana.
Megszólalt a kicsengő, a helyettesítő szinte futva hagyta el a termet, mi összepakoltuk a cuccunkat, és hazaindultunk. Meggie egész nap le volt törve, ami érthető. Mindenki azon volt, hogy egy kicsit jobb kedvre derítse, de sajnos nem nagyon sikerült.
Hazaértünk, Meggie és Louis egyből mentek is a cuccukért, mert Meggie anyukája nemsokára indult.
-Hát sziasztok...-köszönt el könnyes szemmel egyesével mindenkitől Meggie, Louis-al együtt.
-Azért majd meglátogathattok. Szia Nino-ölelt meg Meggie. A Nino nevet még régen, általános suliban kaptam, nincs semmi jelentése, csak így hívott Meggie.
-Szia Meggie. Persze, akár minden nap meglátogatunk. De azért ti is gyertek!
-Hát 1 hónapig nem lesz kit szívatni... De ha mégis kötekedős kedvembe vagyok, átjövök, és lefárasztom az agyadat! Szia Thalia-jött köszönni Louis is.
-Tudod hogy van Louis: Szeretlek, imádlak, megeszlek, kihánylak. Ha kötekedős kedvembe vagyok én is, egyből hozzád megyek.
-Hozzám jössz?
-Nem úgy te nagyon bamba-nevettem. Elköszönt mindenki Meggie-éktől, beültek Zayn kocsijába, és elmentek.
-Hát csöndes lesz a ház nélkülük...-zártam be az ajtót.
-Az az egy hónap hamar eltelik, észre sem fogjuk venni, és már megint itt fognak baromkodni közöttünk-vigasztalt Niall, mert közben nem nagyon bírtam visszafogni magam, így könnycseppek gördültek le az arcomon.
-Remélem, hogy így lesz. Nem vagy éhes esetleg?-bíztam benne, hogy Niall igent mond, de csalódnom kellett, mert elutasított.
-Most nem, az előbb ettem.
-Hogy lehet az?
-Hogy az előbb ettem?
-Nem, hanem, hogy nem vagy éhes.-nevettem.
-Vannak még csodák Thalia. Na megyek, felmászok twitter-re.
-Oké.-én viszont éhes lettem, és neki álltam csinálni magamnak egy szendvicset. Egyszer csak lépteket hallottam mögöttem, és azon kaptam magam, hogy valaki megfogta a derekam.
-Szia Noni, mit csinálsz?-kérdezte Hazza suttogva a fülembe.
-Szia Fürtöske, szendvicset csinálok, és nem Noni vagyok, hanem Nino, de nem baj.-hátra fordultam, és Harry egyből megcsókolt. Nem zavartattuk magunkat, ott álltunk egymásba fonódva, és csókolóztunk.