44.: Itt valami nincs rendben...

~Thalia szemszöge:
Levegő hiány miatt eltoltam magamtól Harry-t.
-Mi ez a nagy puszi-puszi?-mosolyogtam rá.
-Talán nem szabad?-vonta fel a szemöldökét mosolyogva.
-Azt nem mondtam-nevettem. Nem tudom, hogy mi ütött belénk, úgy viselkedtünk, mint akik csak most jöttek össze, pedig már elég régóta együtt vagyunk.-Jól van Fürtöske, hagy csináljam meg a szendvicset, mert éhen halok.
-Ja, ezt a szendvicset?-erre megfogta, és elkezdte enni.
-Héj, azt magamnak csináltam!
-Bocsi, de éhes vagyok-vigyorgott.
-Na jól van, ameddig csinálok egy másikat, kitalálom, hogy mi legyen ezért a büntetés!
-Félnem kéne?-kérdezte nevetve.
-Még nem... de majd később....-mondtam titokzatosan. Neki kezdtem az újabb szendvicsnek, majd mikor készen lettem vele, leültem a kanapéra, csatlakoztak hozzám a többiek is, és néztük a TV-t. Toy Story volt, Liam legnagyobb örömére.
Közben Zayn is hazajött, és ő is leült közénk nézni a TV-t.
-Na én megyek fel a szobába. Ti nem vagytok még álmosak?-dörzsöltem a szememet.
-Hova mész még? Még csak fél 11 van, és holnap amúgy sincs suli.-csodálkozott Liam.
-Igazad van, de én mindjárt bealszok. Na jó éjt.
-Én még maradok Thalia.-szólt Harry.
-Oké, maradj nyugodtan.
Felmentem a szobába, bekapcsoltam a gépet, és megnéztem a twitter-t. Mivel nem láttam semmi érdekeset, ezért hamar kikapcsoltam a gépet, lezuhanyoztam, fogat mostam, és mentem lefeküdni. Mire elaludtam volna, megcsörrent a telefonom. Stella írt egy SMS-t.
Szia Thalia. Mi lenne ha holnap elmennénk 3-an vásárolgatni?
Gondoltam jó ötlet, de még mielőtt visszaírtam, Meggie-nek írtam egy üzit, hogy megkérdezzem, eljönne-e. Megbeszéltem mind kettőjükkel a honlapi napot, majd miután befejeztem visszafeküdtem, de teljesen kiment az álom a szememből... Úgy döntöttem visszamegyek a többiekhez. Le is mentem, még mindig azt a mesét nézték, csak annyi változott a látványképben, hogy Niall épp evett.
-Jó reggelt, csak nem felkeltél?-köszöntött Harry.
-Jó reggelt, nem is aludtam. Még mindig ezt nézitek?
-Igen, de psszt, ez jó rész.-Liam teljesen belemerült a mese nézésébe, én csak jót nevettem rajta.
Én is leültem a kanapéra, és tovább néztem velük a TV-t. Lassan mindenkit elnyomott az álom, fel is mentek aludni, csak Harry és én maradtunk.
-Nem kéne felmennünk nekünk is szunyálni?
-Muszáj? Én még nem vagyok álmos.
-Akkor mit csináljunk?-kérdeztem.
-Nem tudom, de megyek inni, el ne menj-nevetett Hazza. Én lefeküdtem a kanapéra, és úgy néztem a TV-t.
Harry visszajött, de megállt, én ránéztem, majd odalépett hozzám és megint megcsókolt. Felvett az ölében, és felvitt a szobánkba.
Az éjszaka további részében az alváson kívül történt más is ;)

*Napokkal később*

~Harry szemszöge:
Reggel, amikor felkeltem, Thalia nem volt mellettem, gondoltam már felkelt. Elég álmos voltam, megnéztem az órát, láttam, hogy 11 körül van, ezért felkeltem, nem akartam végig aludni az egész napot. Kimentem a fürdőben, majd lementem a konyhába reggelizni. Még sose voltam ilyen éhes..
-Szia Thalia-adtam egy puszit az arcára.
-Jó reggelt Harry-köszönt halkan. Mostanában elég szótlan, és letörtnek tűnik, rákérdeztem már, hogy mi  a baj, de ő mindig csak mosolyogva annyit mondott, hogy nincs semmi. Pedig van valami... Gondoltam megint rákérdezek.
-Thalia, mi a baj? Napok óta szótlan vagy, le vagy törve, és nem mondod meg, hogy mi van. Pedig tudom, hogy van valami.
-Nem szeretnék beszélni róla. Egyelőre...
-Miért egyelőre? Jó oké, ha nem akarod, akkor ne mond el. Sajnálom.-leültem vagyis inkább levetettem magamat a székre, és elkezdtem enni.
-Harry, most haragszol?-kérdezte félve.
-Nem, nem haragszom, csak azt hittem, hogy mindent elmondunk egymásnak...
-Mindig elmondok neked mindent, de ezt nem tudom, hogy hogyan mondjam el neked. És még semmi sem biztos ez ügyben.
-Hogyan mond el nekem? Miért, annyira lesokkolna? Vagy miért?-közben lejött Liam.
-Liam ne haragudj, de szeretnék négy szem közt beszélni Harry-vel. Megtennéd, hogy elmész egy kicsit?
-Persze, nem zavarlak titeket, csak jöttem inni.-na ennél a résznél már kezdtem összecsinálni magam. Mit akar mondani Thalia, amit a többiek nem hallhatnak?
-Na szóval Harry, nem tudom, hogy hogy mondjam el neked. Megpróbálom körülírni-ült le a velem szembelévő székre.
-Oké, de légyszíves siess, mert egyre jobban izgulok.
-Szóval. Emlékszel arra a napra, amikor Meggie-ék elkötöztek?
-Igen emlékszek.
-Azután a nap, vagyis inkább este után talán megváltozik az életünk, de nagy részben az enyém. Remélem gondolod, hogy mire gondolok...
-Annyira figyelek, amennyire csak tudok, de nem nagyon értem, hogy mire akarsz célozni, sajnálom.
-Jaj Harry...-már könnyek gyűltek a szemébe. Bármennyire is akartam, mégsem tudtam rájönni ,hogy  mire céloz.
-Talán mond meg kereken.
-Oké...Szóval. Talán nemsokára egyel többen leszünk...
-Na ne.....