45.: Új családtag?!

~Harry szemszöge:

Egyből lefagyott a mosoly a képemről...
-Na ne... Ne ne ne ne ne ne ne ne ne, ez nem lehet! Ez egyszerűen nem történhet meg! 18 éves vagyok, hol vagyok én még készen arra, hogy apa legyek?! Kezdjünk gondolkodni a nevén? Nem, ez egyszerűen nem lehet!-annyira lesokkolódtam, hogy nem tértem magamhoz. Felálltam, és elkezdtem járkálni oda-vissza.
-Hát...Jobban fogadtad, mint gondoltam..
-Jobban?! Mindjárt agyf*szt kapok! Ez ez ez ez ez egyszerűen nem történhet meg velünk!-annyira kiakadtam, hogy elkezdtem hangosan, szinte már ordibálva beszélni.
-De Harry higgadja le, még semmi sem biztos!
-Mond azt, hogy csak vicceltél!
-Bárcsak vicceltem volna...
-Hát ez isteni.. Ennél nem is kezdődhetne jobban a nap... Na és mi lesz veled? A gimit hogy fogod elvégezni? Majd bejársz a suliba, én meg maradok itthon a kis Thalia-val, vagy a kis Harry-vel?
-Harry, ne csak engem okolj ezért! Ehhez neked is közöd volt! Nehogy már csak én legyek a hibás! Talán nekem ez így jó, hogy itt őrjöngsz? Köszi Harry...
-Oké, te más esetben mit tennél, amikor ezt hallod: Né' má' apa lettél! Talán később még örülnék is neki, de az az idő nem most van! Ja, és ha szabad kérdezni, ha nem kérdezek rá, mikor akartál nekem szólni ez ügyben?-nem jött válasz, csak lehajtotta a fejét-Na ugye...

~Thalia szemszöge:
Elmondhatatlanul rosszul esett, hogy Harry így fogadta a hírt. Hiába mondtam neki ,hogy még semmi sem biztos, ezt a mondatot valahogy mindig elengedte a füle mellett...
-Hazza hova mész?-elkezdte felvenni a cipőjét, és elindult az ajtóhoz.
-Muszáj sétálnom egyet, mindjárt szétdurran az agyam.
-De Harry...-ebben a pillanatban kezdtem el bőgni. Hazza ezzel nem foglalkozva elment, becsapva maga után az ajtót.-Komolyan erről csak én tehetek? És ha emiatt Harry elhagy engem?-jöttek a kérdések hada, de válasz egy sem jött... Levetettem magamat a földre, és csak sírtam.
-Mi a baj Thalia?-gugolt le hozzám Niall.
-Jaj Niall, mindent elrontottam...-rátettem Niall vállára az arcomat, és úgy sírtam tovább.
-Nem akartam hallgatózni, de mindent hallottam. Nem rontottál el semmit. Bármiben melletted állunk, nyugi.
-És ha Hazza ezek után soha többet nem áll velem szóba? Akkor mi lesz?
-Harry nem olyan. Oké, most kiakadt, de ha megnyugszik, visszajön, és bocsánatot fog kérni. Gyere Thalia, felkísérlek a szobádba, feküdj le egy kicsit.
-Köszönöm Niall, hogy mellettem állsz-mosolyogtam rá, miközben letöröltem a könnyeimet.
Felkísért a szobába, ott leültem az ágy szélére.
-Akarod, hogy felhívjam Harry-t?
-Nem kell köszi. Megértem, hogy így kiborult...
-Jó, akkor kimegyek, hogy tudjál pihenni-mosolygott Niall.
-Niall megtennéd, hogy itt maradsz velem?-kérdeztem kisírt szemekkel. Nagyon nem szerettem volna egyedül maradni.
-Persze, csak akkor megyek kajáért-mosolygott.

~Harry szemszöge:
Elindultam valamerre, muszáj voltam kiszellőztetni a fejem. Ez a hír valahogy lesokkolt teljesen, de szerintem érthető... Visszagondoltam mindenre, ami reggel elhangzott, és megtörtént. Egy bazi nagy paraszt vagyok!-tettem a két kezemet az arcomra. Rájöttem, hogy egy nagy bunkó voltam Thalia-val, és hogy nagyon is paraszt voltam. Egyből azon kezdtem gondolkozni, hogy hogyan is tehetném jóvá. Azonnal haza akartam menni, de nem mertem ezek után Thalia szeme elé kerülni... Teljesen tanácstalan voltam ez ügyben, nem tudtam, hogy mit csináljak. Ekkor eszembe jutott valami. El is indultam hazafelé. Vettem Thalia-nak egy nagy csokor rózsát, annak reményében, hogy nem haragszik rám. A ház előtt megálltam, vettem egy nagy levegőt, és benyitottam. Nem találtam lent senkit, úgyhogy felmentem. Benyitottam a szobába, és Niall-t találtam Thalia-val, aki még mindig sírt.
-Thalia, a lehető legőszintébben szeretnék tőled bocsánatot kérni. Túlzásba vittem, de nagyon kiakadtam. Nem csodálkozok, ha nem szólsz ezek után hozzám, de ezt a rózsát neked hoztam-nyújtottam oda neki. Megtörölte a szemeit, és rá nézett a csokorra.
-Ez egyszerűen gyönyörű Harry. Köszönöm szépen-elvette a virágot, felállt, és olyan szorosan megölelt, hogy azt hittem megfulladok.
-Szóval haragszol még rám?-kérdeztem kicsit félve.
-Egyáltalán nem haragszok. Szeretlek Fürtöske! De... Most mit csináljunk?-kérdezte szipogva.
-Az az ötletem támadt, hogy talán el kéne menni az orvoshoz... Csak hogy biztosak legyünk mindenben.
-Ez jó ötlet. Holnap elmegyünk-ekkor elkezdett megint sírni Thalia.
-Jaj ne sírj, nem lesz semmi baj, megoldunk mindent-tettem a fejét a vállamra.
-Na, akkor én el is megyek, nem zavarok.
-Niall várj! Nagyon köszönök mindent-ölelte meg Thalia.

~Thalia szemszöge:
Nagyon örültem annak a szép rózsacsokornak, és hogy Harry végül lehiggadt. Kerestem egy vázát, öntöttem bele egy kis vizet, és beleraktam a csokrot. Leültünk Hazza-val az ágyam szélére, ő átölelt, és csak néztünk ki a fejünkből.
A holnapi naptól viszont kezdtem félni...