47.: Louis besértődik

Sziasztok! Ez a rész egy kicsit hosszúra sikeredett, remélem azért elolvassátok ;) :)

~Harry szemszöge:
A kórházból kiérve elmentünk a kocsihoz, ahol kb. egy 20 percet álltunk, mert olyan ügyes voltam, hogy azt se tudtam, hogy hol van a kocsikulcs...
-Hazza mit keresel?-kérdezte Thalia.
-Öm... a kocsikulcsot, nem tudom, hogy hova tettem. Még egy óra, és meglesz.
-Ezt keresed?-vette fel mosolyogva a földről.
-Áháá, tudtam, hogy ott van, csak direkt csináltam.
-Ja persze-nevetett. Mivel meg lett nagy nehezen a kulcs, beszálltunk a kocsiba, és a legközelebbi fagyisnál álltunk meg.
-Te milyet kérsz?-kérdeztem tőle.
-Csoki forever-nevetett Thalia. Az elmúlt pár nap után nagyon jó volt látni végre Thalia-t mosolyogni. Vettem magunknak két fagyit, és leültünk egy padra.
-Köszi a fagyit Hazza-mosolygott.
-Szívesen.

~Thalia szemszöge:
-Tényleg, Louis-ék nem ma jönnek át?
-Igen, de te, most, meg amúgy is jobban érdekelsz-lehet ennél édesebb?
-Jaj, nagyon cuki vagy Harry-adtam egy puszit neki.
Miután megettük a fagyit, felálltunk, én elindultam a kocsi irányába, de Harry megfogta a karomat.
-Ne menjünk még haza-persze, hogy nem ellenkeztem, úgyhogy elindultunk. Egymás kezét fogva sétáltunk, közben beszélgettünk, és nevetgéltünk. Nem tudom, hogy hogyan, de a Regent's Park-ban kötöttünk ki, ott sétálgattunk tovább.
-Thalia.
-Tessék.
-Mondtam már, hogy szeretlek?-egyre jobban imádtam ezt a 'gyereket'.
-Igen, mondtad már, de mindig szívesen hallgatom-átölelt, majd megcsókolt. Nem foglalkozva azzal, hogy ki lát, és ki nem, a park "utcája" szélén egymást ölelve csókolóztunk.
Az ég már sötétedett, ezért elindultunk a kocsi felé. Autóba szálltunk, és hazamentünk. Épp amikor Hazza nyitotta ki az ajtót, valami nagy baromságot mondott, amin mind a ketten nevettünk, és így léptünk be a házba, ezért minden tekintet ránk szegeződött.
-Öm...sziasztok-megtorpantam, mikor láttam, hogy mindenki minket bámul-Valami baj van?
-Áá, nincs semmi... Csak eltekintve attól, hogy már tegnap szóltunk, hogy jövünk, erre ti egész nap máshol vagytok...-mondta megvető tekintettel Louis.
-Louis, mostanában elég érthetetlen vagy... 2x mondtam ma, meg tegnap is 1x, hogy nekem és Thalia-nak dolgunk van. Ezt nehéz felfogni?-vágott vissza Harry.
-Harry, nyugi.
-Fuu...-ezzel letette a táskáját, és bement a konyhába.
-Szabad kérdezni, hogy hol voltatok?-kérdezte Meggie normális hangnemben.
-Ha nem lenne baj, nem mondanám el.
-Hát oké. Sajnálom, de nekünk mennünk kell. Még el kell menni Mark-ért is.-állt fel Meggie, majd Louis is, aki még mindig elég rossz szemmel nézett rám. Oda mentem Meggie-hez.
-Meggie, beszélhetnénk?
-Menj előre Louis, majd megyek én is-szólt Lou-nak.-Tessék, mond Thalia.
-Elmondom, hogy hol voltunk, de szeretnélek megkérni, hogy SENKINEK ne mond el, amit most fogok mondani. Megígéred?
-Ugyan már Thalia, sose adom tovább a titkokat.
-Szóval. Pár napja, szinte már pár hete abban a hitben voltam, hogy...-bár már biztos volt minden ez ügyben, még mindig nem szívesen beszéltem róla-talán egyel többen leszünk.
-Jézusom.-Meggie-nek egyből leesett.
-És a mai napon ennek jártunk a végére, elmentünk az orvoshoz, és kiderült, hogy nem vagyok terhes, csak én hittem azt. Ezután Hazza elvitt fagyizni, és elnéztük az időt, ezért jöttünk ilyen későn. Remélem nem haragszol.
-Én nem haragszok egyáltalán, de Louis igen. Ha szeretnéd szólhatok pár szót az érdeketekben-kacsintott.
-Azt nagyon megköszönném, de azért szeretnélek még egyszer megkérni, hogy amit most mondtam ne mond el senkinek.
-Megígérem, nem mondom el senkinek, és megteszek mindent, hogy Louis ne haragudjon.
-Köszönöm Meggie, te vagy a legjobb barátnőm-öleltem meg.
-Nem mondtál újat-kacsintott-na de megyek, szia.-ezzel el is ment. Odamentem Hazza-hoz.
-Harry, remélem nem haragszol ,amiért elmondtam Meggie-nek a dolgot.
-Persze, hogy nem, csak nem értem, hogy Louis miért ilyen piheagyú....
-Meggie próbál vele beszélni ez ügyben, hogy ne haragudjon. Na de én megyek a többiekhez.-oda is mentem hozzájuk.
-Sziasztok, sajnáljuk, hogy csak most jöttünk...-itt félbe szakítottak.
-Ugyan már, nem haragszunk. Gyertek, Liam most rendelt pizzát, még jut nektek is-nyújtotta oda nekem az egyik szelet pizzát Zayn.
-Óó, köszi.-leültem melléjük, majd kis idő múlva Harry is csatlakozott. Miközben ettünk a tv-t néztük, én ott helyben bealudtam, arra keltem, hogy Hazza felvesz az ölébe.
-Héj, jó reggelt.
-Szia Harry. Hova megyünk?-kérdeztem miközben a szememet dörzsöltem.
-Megyünk fel aludni, mert már mindenki álmos.
-Ahha. Akkor a lakosztályomba vigyen kérem-mondtam angol 'úriember' módjára.
-Igen is uram. Izé, asszonyom.-felvitt a szobába, ott ledobott az ágyra-megjöttünk.
-Áúú, ezért nem kap borravalót!-nevetettem.
-Nem kapok? Na jól van! Elmegyek!
-Hova mész?-kerekedett ki a szemem.
-Zuhanyozni-mondta sértődött hangnemben.
-Fú, már megijedtem, hogy tényleg elmész-mondtam.
-Direkt azért mondtam így-nevetett. Elment lezuhanyozni, majd én is. Miután én is lemostam magamról a szutykot (bár nem voltam koszos), lementem még a konyhába, mert megszomjaztam.
-Ááá Niall a szívbajt hoztad rám!
-1000 bocs Thalia, csak megéheztem. Te nem kérsz?
-Köszi, de én csak inni jöttem. Na, jó éjt Niall.
-Jó éjszakát Thalia-visszamentem a szobába, Harry már az ágyban feküdt, de úgy ki volt terülve, mint egy béka, csak hogy én ne férjek oda.
-Drága Harry. Mi lenne ha arréb raknád a nagy fenekedet, hogy én is oda férjek?
-De nekem most így kényelmes, majd ha megunom arrébb megyek.
-Harry ne akard, hogy rád feküdjek!
-Kilapulnék?
-Megeshet.
-Nem félek.
-Oké...-letettem a poharat az éjjeli szekrényre, majd ráfeküdtem Harry-re, vagyis inkább rá vetettem magamat.
-Jézusom Thalia, nem akarlak megbántani, de fogyóznod kéne.
-Áá, szóval dagadtnak tartasz?
-Most igen.
-Örülök neki. Mondtam, hogy ne akard, hogy rád feküdjek!
-Ha bocsánatot kérek letehénkedsz rólam?
-Nem kell bocsánatot kérni, csak helyet csináltam magamnak az ágyon-legurultam róla a nagy nehezen megszerzett helyemre.-Na, mit tanultunk ma?
-Azt, hogy ha még egyszer rám fekszel, összecsinálom magam.
-És még?
-Öm... várjál, gondolkozok.
-Inkább ne gondolkozz, túl sokáig tart az nálad-nevettem.
-Köszi Thalia, én is szeretlek-veregette meg a vállamat Hazza nevetve-Olyan jó téged mosolyogni látni.
-Azt hittem meghalok délelőtt... Nagyon izgultam.
-De most már nem kell izgulni, minden oké. Holnap nem akarunk elmenni valahova?
-Nagyon sajnálom Fürtöske, de holnap jönnek anyáék...
-Ja tényleg. És meddig maradnak?
-Nem tudom, nem hiszem, hogy sokáig.
-Oké, majd ha elmentek, akkor elmegyünk kettesben valahova.
-Megbeszéltük.-pár perc csönd-Harry, mit csinálsz a lábammal?
-Én? Hozzá se érek a lábadhoz.
-Valami birizgálja. Fuu Dusty, állandóan zabálod a lábujjamat?-leraktam a padlóra a macskát, és visszafeküdtem. Harry ezalatt csak nevetett.
-Nem vicces, félig lerágta a nagy lábujjamat.-erre még jobban elkezdett röhögni.
-Bocsi Nino, de nagyon bírom amikor berágsz valamire, és rám szólsz, hogy ne nevessek.
-Örülök, hogy tetszik.
-Na jól van, gyere ide-ölelt meg. A fejemet mellkasára tettem, és bezártam a szemem. Imádtam Harry ölelését, mindig melegség öntötte el a szívem, és mindenről megfeledkeztem, csak ő volt és én.
Kis idő múlva már Harry aludt, de én még egy kicsit sem voltam álmos. Visszatettem a fejemet a párnámra, és néztem az alvó Fürtöskét.
Forgolódtam még párat, majd nagy nehezen én is elaludtam.

*Másnap reggel*

~Thalia szemszöge:
Reggel én keltem fel hamarabb, Harry még szuszogott mellettem. Próbáltam én is visszaaludni, de nem jött össze. A hasamon feküdve voltam, és megint csak Harry-t bámultam, aki velem szembe az oldalán feküdt. Legszívesebben egész nap bámultam volna, mert hihetetlenül aranyos volt.
-Héj, ne bámulj-mosolygott zárt szemekkel.
-Hát te meg fent vagy? Bocsi, azt hittem, hogy alszol.-egy kicsit elvörösödtem.
-Nem, már nem alszok. Jó reggelt-adott egy puszit az arcomra, már nyitott szemmel.
-Jó reggelt Fürtöske. Na, én már kelek fel.
-Nem kelsz fel, itt maradsz.
-De felkelek, anyáék nemsokára jönnek.-adtam egy 'úgyis felkelek, ha tetszik ha nem' puszit Hazza homlokára.
-Nem kelsz még ki az ágyból!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!-ezt még eljátszottuk párszor, majd nagy nehezen felálltam.
-Azt mondtam, hogy még itt maradsz!-dobott hozzám egy párnát Harry.
-Igen? Dobálózunk?-megfogtam a hozzám dobott párnát, és eldobtam. Pontosan telibe találta Harry arcát, ami miatt én jót röhögtem. Elkezdtünk párna csatázni, így Hazza elérte azt, hogy még maradjak egy kicsit.
-Na de most már tényleg megyek készülődni, mert ha anyáék megjönnek, és én még mindig pizsiben vagyok, az elég hülyén fog kinézni.
-Jó, látom nem tudom elérni, hogy még maradj egy kicsit.
-Bocsi Hazza, de na.
-Semmi baj.
Bementem minden szobába, és felkeltettem a 'népet', majd lementem reggelit csinálni nekik.

*1-2 órával később*

~Thalia szemszöge:
Mindenki megreggelizett, rendbe tette magát, és vártuk, hogy anyáék megjöjjenek. Amikor őket várjuk általában mindennek tökéletesnek kell lennie, mert anya mindenbe belekötne...
Amikor megszólalt a csengő, kinyitottam. Eléggé elcsodálkoztam azon, amit láttam.
-Mi ez a sok cucc?