50.: Lauren

Sziasztok! Átléptük a 7300 oldalmegjelenítést, köszönöm mindenkinek! :)

~Thalia szemszöge:
Bármennyire is szerettem volna, Harry nem válaszolt.... Mindenért magamat hibáztattam, akármit is mondtak a többiek.
Oldalra néztem, és láttam, hogy Anne az arcát a kezébe temetve sírt. Ettől még jobban bűntudatom támadt. Odavittem egy széket én is, és leültem Anne mellé. Megfogtam Harry kezét, és csak néztem sápadt arcát.
-Thalia, jól vagy? Tisztára sápadt vagy.
-Voltam már jobban is-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Nem bírom így látni a fiamat, kimegyek, ha nem baj-állt fel a székről Anne.
-Kimegyek én is, hogy tudjanak bejönni a többiek-mondtam halkan. Adtam egy puszit Hazza arcára, és kimentem én is.
-Hát te Thalia?-kérdezte Niall meglepődötten, mikor meglátta, hogy én is kijöttem Anne mögött.
-Kijöttem, hogy be tudjon menni más is-mondtam miközben letöröltem az arcomon legördülő könnycseppet.
-De szerintem egyet értünk abban, hogy te bent maradhatsz, majd egyesével cseréjük egymást-mondta Gemma. Erre mindenki elkezdett bólogatni.
-Köszönöm-ezzel visszamentem, ezúttal Gemma-val. Mikor bementünk Gemma kicsit megtorpant, majd őú is leült egy székre. Nem beszéltünk sokat, mjad Gemma törte meg a csendet.
-Na, és hogyan ismerkedtetek meg?-kérdezte mosolyogva.
-Hát... Elizabeth-nek, a legjobb barátnőm unokatesójának valahogy meglett valamelyiküknek a telefon száma, és így tudtunk velük találkozni. Vagyis először anya nem engedett el, így a One Direction eljött a házunkba, így ott találkoztam velük először. Nagyon örültem nekik, és szembesülnöm kellett azzal, hogy Harry élőben még helyesebb, mint a TV-ben.-mondtam mosolyogva, és kicsit el is pirultam.
-Hát igen, öcsi tényleg elég jól néz ki-nevetett Gemma.
-Amint megláttam, tudtam, hogy nekem ő az igazi. alán nem is tudnám mással elképzelni az életemet. De nem is akarom.
-Nagyon jó hallani ezeket. Harry eddigi barátnői nem voltak ilyenek. Amikor  arról kérdeztem őket, hogy miért jött össze Harry-vel, nem nagyon jött őszinte válasz... De nehogy azt hidd, hogy minden barátnőjét kifaggattam!
-Nem, dehogyis.-mosolyogtam.
-Na, én megyek-állt fel-Kitartás öcsike-adott egy puszit Hazza arcára. Gemma-n egyáltalán nem látszott, hogy megviselte volna az est, pedig biztos nagyon megijedt.
Gemma után Meggie jött, majd Louis, Niall, Liam, Amanda, anya, és Zayn.
Amikor Zayn-el kimentem, elkezdett mindenki öltözködni, csak én nem.
-Thalia, te nem öltözöl?-kérdezte Anne.
-Nem Mrs. Styles, én itt maradok estére.
-De bent nem lehetsz.
-Majd itt kint. Kényelmesek ezek a székek, elleszek én itt.
-De Thalia, gyere haza. Ha akarod szólunk a nővéreknek, hogy ha bármi van Harry-vel, akkor hívjanak fel-mondta anya.
-Itt akarok maradni Harry-vel! Otthon úgy se lennék nyugodt...
-Thalia, mindenki hazamegy, de hidd el, nem csak te vagy nyugtalan.
-Oké, de akkor mindjért jövök-kivettem a táskámból a kulcsomat, és bementem Harry-hez. A kulcscsomóról levettem a kulcstartót, ami egy kis plüss szív volt, ráírva, hogy : I love you. Odaraktam Hazza ágya szélére, adtam neki még egy puszit, és kimentem.
-Meetünk-mondtam lehajtott fejjel.
Elindult mindenki haza. A mai estét Anne, és Gemma nálunk töltötte.
Amikor hazaértönk, mindenki ment készülődni a lefekvéshez, ahogy én is. Lefeküdtem az ágyra, de órákig nem tudtam elaludni...

*3 nappal később*

~Thalia szemszöge:
Már 3 nap telt el a baleset óta, de Harry még mindig nem tért magához. Minden napomat a kórházban töltöttem.
Lementem az ottani büfébe, mert napok óta alig ettem valamit.
-Ajj, bocsi, nem láttalak-kértem bocsánatot attól az embertől, akinek neki mentem.
-Semmi baj... Thalia?
-Lauren? Te mi járatban vagy erre?
-De régen nem láttalak. Apám itt van a kórházban. Te miért vagy itt?-Lauren régen még általános iskolás koromban a legjobb barátnőm volt Meggie mellett. 3-an csináltunk mindent, de Lauren és a családja elköltözött Franciaországba, így sajnos egy idő után megszakadt a barátságunk.
-Nekem a barátom van itt az intenzíven.
-Ó, nem is mondtad, hogy van barátod. Mondjuk nagyon sok mindent nem mondtunk el egymásnak. Nagyon régen beszéltünk már.
-Hát igen, van mint bepótolnunk.-mosolyogtam.
-Na de mond csak, ki a barátod?
Harry Styles.
-Hogy kicsoda? Ugye csak viccelsz? Imádom az 1D-t, és Harry a ked...-itt megállt.-Mit is mondtál? Az intenzíven van?
-Igen, ott van.-mondtam szomorúan. Lauren felkísért az intenzívre, ott leültünk, és elkezdtünk beszélgetni mindenféléről.
Kb. 2 órát beszélgettünk, amikor Lauren-nek mennie kellett, mert hívta valaki.
-Jót beszélgettünk, majd ha holnap összefutunk, akkor folytatjuk. Szia Thalia.
-Szia.-bementem Harry-hez, és leültem a kis székre.-Jaj Fürtöském.... Nem szeretnél már magadhoz térni?-kérdeztem tőle halkan.
-De, már kezd uncsi lenni itt egy helyben-azt hittem ,hogy képzelődök. De nem. Harry végre magához tért.
-Úristen, Harry, végre magadhoz tértél!!-felpattantam a székről, és megöleltem.
-Áúú, ott óvatosan, eléggé fáj.
-Azt hittem sose jön el ez a pillanat. Jaj Hazza, úgy szeretlek!-a könny patakokban kezdett folyni a szememből, de mos az örömtől.
-Igaz, nem hitted azt, hogy elpatkolok?-mosolygott.
-Nem tudtam már, hogy mit higgyek. Olyan régen nem hallottam a hangodat. Azt hittem elveszítelek...
-Héj, nehogy már elkezd sírni! Na gyere, adj egy puszit-mondta rekedtes hangján. Felé hajoltam, és megcsókoltam.
-Tényleg, felhívom a többieket, és szólok, hogy végre magadhoz tértél.
-Oké, menj csak. De utána gyere vissza!
Kimentem, hogy felhívjam a többieket, és elmondjam, hogy mi a helyzet.
-Na itt is vagyok.-ültem vissza mosolyogva. Ekkor lépett be az orvos.
-Ó, jó reggelt Mr. Styles. Végre magához tért-üdvözölte az orvos Hazza-t.-Mivel felébredt, és úgy látszik minden rendben van, 5 nap múlva hazamehet.
-Komolyan? Ez nagyon jó, köszönöm.-mondta Hazza.

*5 nap múlva*

~Thalia szemszöge:
Végre eljött a nap, és Harry hazamehetett.
Mikor hazaértünk mindenki egyből odament Hazza-hoz, és megölelte.
-De jó végre megint itthon lenni.