51.: Madame Tussaud's

Sziasztok! Ez a rész elég hosszúra sikeredett, remélem nem baj ;)

~Thalia szemszöge:
Mindenki nagy örömmel köszöntötte Hazza-t.
-Na, annak örömére, hogy Harry hazajött, enni kéne valamit-adta az ötletet Niall.-Ki éhes?
Nem jött "én éhes vagyok" válasz, így Niall egyedül kezdett neki a kajának.
Harry és én leültünk a kanapéra, de kis idő múlva csatlakozott hozzánk Anne és Gemma.
-Olyan jó így együtt látni titeket-mondta mosolyogva Anne.
-Hát már azt hittem, hogy sose ölelhetem át Hazza-t...
-Na de most már itt vagyok, megölelhetsz-tárta szét a karjait Fürtöske. Meg is öleltem.
-Na, de azért jöttünk ,hogy elköszönjünk.
-Miért, hova mentek?-kérdezte Harry.
-Én haza, Gemma pedig Doncaster-be.
-Ahha, értem... Hát akkor sziasztok-ölelte meg őket.
-Szia Thalia, aztán vigyázz a fiamra!-ölelt Anne.
-Megígérem Mrs. Styles, vigyázni fogok rá-mosolyogtam. Elköszöntek mindenkitől, és elmentek.
-Niall eszel még?-ment ki a konyhába Hazza.
-Igen, még eszek.
-És mit?
-Reggelről maradt 2 pirítós, most eszem az egyiket.
-A másikat nem szeretnéd nekem adni?-rebegtette a szempilláit Harry,azt hitte, hogy ezzel elér valamit Niall-nál. Én ezalatt csak nevettem.
-Nem-egyből rávágta.
-Jaj Fürtöske, csinálok én neked-be is raktam 2 szelet kenyeret a kenyérpirítóba.
-Ó, köszönöm.
Felmentem a szobába, és láttam, hogy anyáék pakolnak.
-Hát ti?
-Már eltelt a 2 hét, holnap indulunk haza.-világosított fel anya.
-Értem... Segítsek összepakolni?
-Nem kell, köszi.
-Oké, akkor én megyek le.
Fél úton majdnem neki mentem Hazza-nak, akinél még mindig ott volt a 2 szelet pirítós.
-Juj, bocsi.
-Miért bocsi?-kérdezte teli szájjal.
-Hát hogy majdnem fellöktelek.
-Ja... azt már megszoktam.
-Héj, nem is löklek fel mindig.
-Jól van na, csak szívatlak.
-Ja... azt már megszoktam-próbáltam Harry hangján mondani, de nem nagyon sikerült, ezért Hazza elkezdett röhögni rajtam.-Ez nem röhögcséges!
-Mi nem?
-Röhög..-itt abba hagytam, mert sugárzott a bambaság Harry fejéről.-Áhh, semmi, hagyjuk.
-Szerintem is-nevetett.
Ő elindult fel az emeletre, én meg le a földszintre Meggie-ékhez.
-Tényleg, képzeld el, nem is mondtam, hogy kivel találkoztam a kórházban.
-Na mesélj. Kivel?
-Lauren-el.
-Lauren Formiller-rel? Ő nem Franciaországban lakik?
-De igen, csak most hazajöttek Angliába, csak itt elkapott valami bacit az apja, így kórházba került, ezért most itt vannak Londonban.
-Ez király! Mármint, hogy itt van Londonban-ránézett az órájára-sajnálom Thalia, de mennünk kell...
-Ó, ne menjetek már még!
-Muszáj, Mark egy kis barátjánál van, haza kell vinnünk.
-Ja értem, hát akkor sziasztok.
-Nyugi, 2 hét, és jövünk.
-Tudom, csak na....-beköszöntek még a nappaliba, és elmentek.
-És ti hova mentek?-kérdeztem Liam-éket, mikor láttam, hogy ők is készülődnek valahova.
-Én a Nando's-ba megyek-adta az infót Niall.
-Én a parkba megyek Stella-val.-vette fel a cipőjét Liam.
-Én meg csak a hajamat igazítom-nézte magát a tükörben Zayn.
-Hát oké, akkor jó szórakozást, és jó hajigazítást-indultam fel az emeltre.
Felmentem a szobába, Harry az ágyon ülve még mindig a pirítóst ette. Odamentem, és leültem mellé.
-Még mindig ezt eszed?
-Aha, az előbb telefonáltam.
-Ja értem... Tudod mi jutott az eszembe?
-Nem, de úgyis mindjárt elmondod.
-Holnap mennétek a francia koncertre. Mi lesz azzal a fellépéssel?
-A fiúk lemondták miattam, pedig nincs már semmi bajom, el tudnék menni. De így legalább itthon maradok veled.
-Óó, de cuki vagy.
-Tudom.
-És még milyen szerény is...
-Mi ez a nagy csend? Mindenki elment?
-Nos, anyáékon, és Zayn-en kívül elment mindenki.
-Ahha... Mi nem akarunk elmenni valahova?
-De, jó ötlet. És hova?
-Oda menjünk, ahol már régen voltunk. Te hol voltál már régen?
-Hát... Én kis koromban voltam utoljára a Madame Tussaud's-ba, és akkor sem mentünk végig-mondtam arra célozva, hogy menjünk oda.
-Na, ez király ötlet. Menjünk akkor oda. Segítenél eltüntetni ezt a szeletet?-nyújtotta oda nekem azt a szerencsétlen pirítóst.

-Segítek-elvettem, és elkezdtem enni ,miközben kerestem egy jó rucit, mégsem mehettem el fekete cicanadrágban, és egy pólóban, ami megtetszett, és elvettem Harry-től. Nagy nehezen megtaláltam a megfelelő ruhadarabokat, megkerestem a fényképezőt, és mentem anyunak szólni hogy elmegyek... Elég cikis volt, mintha kis gyerek lennék, de mindegy.
-Óó, valaki nagyon jól néz ki-mért végig a szemével Hazza, mikor leértem a lépcsőn.
-Köszi, te sem panaszkodhatsz-húzgáltam a szemöldököm.
Már majdnem kiléptünk az ajtón, amikor eszünkbe jutott mind kettőnknek, hogy Harry-nek most nincs kocsija, mert a balesetben kakivá ment.
-De várjunk. Mivel menjünk?
-Busszal-vágtam rá egyből.
-Busszal.... Thalia, ha még ma oda akarsz érni zárás előtt, akkor inkább menjünk gyalog-először nem értettem, hogy Hazza mire mondja, de rájöttem, hogy a mondandója lényege az volt, hogy ha felszállna a buszra, mindenki megrohanná aláírás meg képek miatt.
-Ja tényleg...
-Bírom amikor ilyen ötleteid vannak-nevetett.
-Jól van na. Akkor menjünk gyalog?
-Oké, de akkor induljunk el most, mert elég messze van, és úgy tudom, hogy  egy fél óra nem elég ahhoz, hogy körbemenjünk.
-Oké ,akkor induljunk-nyitottam ki a bejárati ajtót. Egymást kezét fogva elindultunk a belvárosba.
Kb. az odafele út felénél tartottunk, amikor Harry kérdezett valamit.
-Tényleg, mondtad, hogy nem mentetek régen végig a Madame Tussaud'-s-ba. Miért nem?
-Hát tudod van az a horrorkamra rész, és ott nem mertem végig menni. Akkor még 10 éves körül lehettem, most 18 éves vagyok, és még mindig nem merek végig menni rajta-mondtam lehajtott fejjel, elpirulva.
-De te szereted a horror filmeket, nem?
-A horror filmeket szeretem nézni, de nem szívesen megyek be egy horror kamrába.
-Ja értem. Majd SuperHazza megvéd-húzta ki magát Harry.
-Te tudod, hogy mi van ott? Felakasztott emberek, karóra húzott fejek, meg ilyenek.
-Thalia... tudom mit takar a 'horror' kifejezés, és nyugi, azok nem igazi emberek, meg fejek.
-Tudom, de akkor is.
-Nyugi Nino, nem lesz ijesztő. Na gyere, vegyük meg a belépőket, mielőtt még többen lesznek-beálltunk a sorba, megvettük a jegyeket, és bementünk. Minden 'hírességgel' csináltunk hülyébbnél-hülyébb képeket, nagyon jól szórakoztam.
Elértünk az énekesekhez.
-Nocsak, nocsak kit látnak szemeim...-mondtam szemrehányó hangon.
-Kit látsz?
-A drága Justin Bieber-t. Ezek a bábuk életnagyságúak?
-Látom "rajongsz" érte-nevetett Harry-Igen, azok.
-Akkor jó kicsi, a vállamig ér. A tv-ben nagyobbnak tűnsz öcsi-mondtam a bábúnak.- Amúgy nagyon nem a kedvencem, maradjunk ennyiben. Tényleg, Niall-nek ne vigyük haza?
-De, várjál, megpróbálom felemelni-erre elkezdtünk nevetni, majd tovább mentünk.
-Nem úgy volt, hogy ti is itt lesztek?
-De úgy volt, nem tudom, hogy most mi van. Nézd, itt van Niall másik barátja-fedezte fel Harry az amerikai elnököt.
-Csináljunk vele egy képet? Csak, hogy legyen irigykedni valója Niall-nek-vettem elő egy fényképezőt.
-Király ötlet.-úgy volt megcsinálva, hogy Obama ült egy asztalnál, mellette volt még egy szék, és egy telefon. Harry leült mellé, kezébe vette a telefont, mintha beszélt volna valakivel, én pedig lefotóztam.
-Na mehetünk tovább.-mentünk is, de megtorpantam egy lépcsőnél, és egy folyosónál.
-Mi a baj Thalia?
-Drága Harry... Ne csak nézzél, lássál is. Nem hallod a 'zenét'? Meg nézd meg a falat... Fekete háttér, visító fejek, piros cucc a falon.. Elérkeztünk a horror kamrához, forduljunk vissza légyszíves-mondtam vékony hangon.
-Thalia, nehogy visszafordulj! Ne félj, nem lesz ijesztő. Ez meg csak festék a falon-odanyúlt, de vissza is húzta a kezét.-Fúúj, mi a franc van ezen?-egy idióta arcot vágott, ezen elnevettem magam.
-Na látod, ha kiértünk ebből a horror izéből ,akkor is így fogsz nevetni, mert látni fogod, hogy nem is annyira ijesztő.
-Hát oké, de ha összecsinálom magam, az a te hibád lesz!
-Oké, majd kimagyarázom-nevetett Harry, megfogta a kezem, és húzva maga után elmentünk a bejárathoz.  Már csak ott összecsináltam magam, mert mikor leértünk a lépcsőn egy csöppet sem szép látvány fogadott. Egy pár felakasztott ember, valami zombi akármi, szellemek, meg ilyenek... És ha még nem lett volna már most elegem belőle, akkor még volt ott egy kis tv is, amiben azt mutatták, hogy csinálják össze magukat az emberek... Legszívesebben azonnal visszafordultam volna, de Harry nem engedte. Egy kis sor volt a bejárat előtt, addig végig azt néztem abban a kis tv-ben ,hogy mitől fogok becsinálni...
Bementünk... Én szorosan Harry-be kapaszkodtam, és remegő lábakkal mentem mellette. Semmit nem láttam, tiszta sötét volt, csak visongást hallottam, és azt, hogy mindjárt kiugrik a szívem a helyéről... Kb. 100 métert mentünk, addig nem is volt olyan ijesztő, meg is nyugodtam egy kicsit, de túl hamar... Beljebb értünk, ott már tényleg az volt, amire számítottam... Ha felnéztél a plafonra felakasztott embereket láttál, ha oldalra néztél karóra húzott emberfejeket... Ha ez nem lett volna elég, hogy becsinálj, még a falból emberek ugrottak ki eléd, és próbáltak behúzni téged a rács mögé.
-Harry, soha többet nem hallgatok rád!-mondtam remegő hangon, de Harry nem hallotta, mert pont valaki mögöttünk elordította magát. Szinte már futva mentünk, nagyon féltem, azt hittem, hogy sose lesz vége, de hála égnek kiértünk. Ott megálltunk, és Harry megölelt.
-Ne haragudj rám Thalia-mondta megbánó hangon. Egy kis ideig nem válaszoltam, csak levegő után kapkodtam, mert odabent vagy visítottam, vagy futottam.
-Egyáltalán nem haragszok Harry. A lényeg, hogy már kijöttünk-adtam egy puszit neki. Tovább mentünk. Elérkeztünk egy kis vasúthoz. Nagyon cuki volt, két személyes ülőkék voltak, de úgy voltak megcsinálva, mintha egy taxi hátuljában ülnénk. Beszálltunk, leültünk, és mentünk. Mindig a helyszínhez illő zene szólt, nagyon cuki volt, legalább kicsit lenyugodtam ezalatt. Mielőtt kiszálltunk volna, mindenkiről csináltak képet, ahogy éppen ült  a taxiban. Amikor végig mentünk, kiszálltunk, és mentünk tovább. A következő látni való egy 4D-s mozi volt, beültünk oda is, végig néztük, majd azután is mentünk tovább.
Ezután már csak a kijárat volt a látnivaló, de persze egy ajándékbolton át lehetett kimenni. Szétnéztünk, de nem vettünk semmit, és kimentünk.
-Köszi Harry, hogy elhoztál ide, nagyon jól éreztem magam.-öleltem át.
-Thalia, szeretnék még egyszer bocsánatot kérni, hogy "átrángattalak" azon az izén. Ezt elfogadnád tőlem?-odanyújtott nekem egy kis dobozt.
-Mi van benne?-kérdeztem mosolyogva.
-Nyisd ki, és meglátod.-kinyitottam. Elámultam attól, amit benne láttam.