52.: A kínai negyedben

~Thalia szemszöge:
-Ezt...ezt miért kapom?-kérdeztem ledöbbenve.
-Amiért minden nap velem voltál a kórházban.
-Úristen, nagyon köszönöm Fürtöske!-az ajándékom egy gyönyörű ezüst fülbevaló volt. Beraktam a fülembe, és megnéztem, hogy hogy is áll.
-Ez egy vagyonba kerülhetett... Nagyon nagyon tetszik!-öleltem meg szorosan.
-Az árával ne foglalkozz, ha neked veszek valamit, nem számít az ár. Örülök, hogy tetszik. Na, menjünk még valahova?
-Aha, még nincs kedvem hazamenni-ekkor megkordult a gyomrom.
-Látom valaki éhes-nevetett Harry.
-Hát na, egész nap nem ettem semmit.
-Mit szólnál a kínaihoz?
-Ajj, jó ötlet. De itt a közelben nem tudok egy kínai étteremről sem, csak a kínai negyedben.
-Akkor menjünk oda. Az tele van kínai kajával.
-Nem rajongok annyira a a kínai negyedért, de mehetünk.
-Ha nem szeretnél, nem muszáj menni.
-De mehetünk, csak ki fogunk tűnni a tömegből.
-Mert?
-Ajaj Harry, ma eléggé nem fog az agyad. Láttál már kínai embert? Azok tiszta kicsi, mi meg tiszta nagyok vagyunk.
-Nem baj az. Indulhatunk hölgyem?
-Mehetünk uram.-Harry átkarolt a derekamnál, és elindultunk.

~Harry szemszöge:
-Na, melyikbe menjünk?-kérdeztem, de nem jött válasz. Oldalra fordultam, és nem láttam Thalia-t mellettem. Gyorsan hátra fordultam, mert kicsit megijedtem, hogy hova tűnt. Mikor megláttam, hogy egy bolt kirakata előtt, megnyugodtam. Épp az új fülbevalóját nézegette.
-Látom nagyon tetszik-léptem oda hozzá.
-Igen, nagyon. Ez a kirakat pont jó, hogy lássam milyen jól áll-kacsintott.
-Ki vele, melyik ruhát szeretnéd?-tudtam ,hogy nem csak azért állt meg, hogy a fülbevalóját nézze meg.
-Honnan gondolod, hogy szeretném valamelyik ruhát?-kérdezte. Én erre csak felvontam a szemöldökömet, és karba tett kézzel néztem rá.
-Na jó, tényleg szeretném az egyiket...
-Háhá, tudtam én!
-Szóóóval... azt a kéket szeretném!-mutattam rá a jobb oldali ruhára.
-Thalia tudtommal enni jöttünk.
-Tuudom, de olyan szép az a ruha-mondta kislány módjára.
-Hogy én milyen jó szívű vagyok...-ezzel elindultunk a bolt bejárata felé. Én nem szeretek ilyen boltba bemenni, de ha Thalia ettől lesz boldog, akkor bemegyek én is.
Végigmentünk az egész bolton, nagy nehezen, de megtaláltuk azt a ruhát, amit a kirakatban láttunk.
-21 font?! Mi ilyen drága ezen???-kikerekedett a szemem, amikor megláttam az árát.
-Hát nem tartozik az 'olcsó' kategóriába...-mondtam szomorúan-Na, majd megveszi más...
-Miért, nem szeretnéd megvenni?
-Dehogynem, de hát nézd már az árát.
-Majd kifizetem én.
-Dehogy fizeted. Nem azért mondtam, hogy te vedd meg.
-Pedig szívesen megveszem.
-Jaj, nagyon aranyos vagy Hazza, de nem akarlak kifosztani. És amúgy is igazad volt, kajálni jöttünk, nem vásárolni...
-Fúú te lány... Ha nem vesszük meg ezt a ruhát, akkor nem is fogunk kínait sem enni!-látszott Thalia-n, hogy nagyon szeretné azt a ruhát, gondoltam megveszem neki. Először kicsit még tétovázott, aztán végül csak elment egyet felpróbálni.
-Úgy szeretlek Fürtöske, köszönöm.-adott egy puszit, majd bement az egyik próbafülkébe. Mikor felvette a ruhát, kijött, hogy megmutassa hogy is áll rajta.

~Thalia szemszöge:
Felvettem a ruhát, és megmutattam Hazza-nak. Amikor meglátta, leesett az álla.
-Héj, berepül egy légy-nevettem.
-Öm.. bocsi, csak na..
-Szóval hogy áll?-kérdeztem.
-Nagyon jól-mondta halkan, magához ölelt, és a kezét a fenekemre csúsztatta.
-Na na na, ezt majd otthon-mondtam mosolyogva.
-Bocsi, csak tényleg jól áll ez a ruha-mondta Hazza nevetve.
-Akkor el van döntve... megvesszük-egyszerre mondtunk a 'megvesszük' szót. Visszamentem a próbafülkébe, levettem a ruhát, és visszavettem azt amiben eddig voltam, és elmentünk a pénztárhoz. A kassza felé megakadt a szemem egy nagyon jó cipőn, de ezt nem mondtam Harry-nek, így is alig akartam, hogy ő fizesse ki a ruhát.
-Na, most, hogy 'shoppingoltunk', megkérdezem még egyszer. Na, melyikbe menjünk?
-Abba!-mutattam az egyik étterem felé.-Ott nagyon finom pekingi kacsát adnak.
-Akkor menjünk oda.
Bementünk, és leültünk egy asztalhoz.
-Szóval mit eszünk?-kérdezte Harry szemügyre véve az étlapot.-Te ettél már a japán csirkén, vagy na, a pekingi kacsán kívül mást?- a "japán csirkén" jót röhögtem.
-Egyszer kóstoltam a sushit, de amilyen gyorsan a számba raktam, olyan gyorsan köptem ki. Valami borzalmas volt...
-Ahha... akkor azt kihagyom.
-Én is-nevettem.-Maradok a kacsánál. Te mit választottál?
-Nekem is jó lesz az-tette le az étlapot.
Kis idő múlva jött is a pincér, kértünk két kacsát, és elkezdtünk beszélgetni. Az ég már kezdett sötétedni, ami azt jelentette, hogy estefelé volt már.
-Köszi még egyszer a fülbevalót, és a ruhát Fürtöske.
-Szívesen-mondtam mosolyogva. A háttérben halkan kínai zene szólt, ami általában idegesít, de most nem zavart.
-Amúgy Hazza, most hogy így belegondolok, neked nem kellett volna otthon maradnod pár napig?
-Hát nem hiszem, hogy feltétlenül otthon kellene maradnom, már nincs semmi bajom.
-Akkor oké.-eközben meghozták az ételt, amit rendeltünk és nekikezdtünk.
-Öcsém, ez jó nagy állat...-nézte a tányérját Harry.
-Ez? Nem is nagy.
-Az nem... De nézd meg ezt! Van akkora, mint egy liba. Azt hittem a pekingi kacsa kis állat-nagyon vicces volt, ahogy Hazza ítélkezett az elé rakott ételen.
-Ha akarod cserélhetünk.
-Nem kell köszi, jó ez. Majd legfeljebb hazavisszük a maradékot Dusty-nak.
-Vagy Niall-nak.
-Ja igen, vagy neki. És mi ez a barna trutyi mellette?
-Az szósz drága Hazza. Finom, kóstold meg-végül megkóstolta nagy nehezen.
-Nem is rossz.
-Na ugye-vontam fel a szemöldökömet.
Elkezdtük enni a kaját, közben beszélgettünk.
A végén, amikor  már mind a ketten végeztünk a kacsánkkal, odahívtuk a pincért, és kifizettük a vacsorát.
-Úú most legalább 3 kilóval több lettem...-fogtam a hasam.
-Hát akkor én mit mondjak?? Az enyém 2x akkora volt, mint a tied-ezen elnevettem magam.
Felálltunk az asztaltól, és elindultunk a kijárat felé. Már majdnem besötétedett, ezért hazaindultunk a Trafalgar téren át.Volt ott egy utcai zenész, aki épp gitározott, és énekelt. Nem ismertem azt a számot amit pont akkor játszott, de tetszett.
-Táncolunk?-kérdezte Harry.
-Miért is ne?-mosolyogtam. Harry megfogta a derekam, én pedig két karomat a vállára tettem, az ujjaimat összekulcsoltam, és úgy táncoltunk. Mikor vége lett a számnak, megtapsoltuk a zenészt, aki belekezdett a következő számba, ami a More Than This volt. Kicsit meglepődtünk, majd folytattuk a táncikálást, és  Harry is elkezdte énekelni a számot. (Mint később kiderült, a zenész szereti a One Direction-t)  Belenéztem két gyönyörű zöldeskék szemébe, és melegség öntötte el a szívem, ami gyorsabban vert, mint a horror kamrában a Madame Tussaud's-ban.
Fejemet Harry mellkasára tettem, és ő szorosan átölelt. Hallgattam, ahogy Harry énekel nekem. Imádom a hangját, főleg ennél a számnál. Kezdett lehűlni a levegő, ezért úgy döntöttünk, hogy most már tényleg hazamegyünk. A zenésznek raktunk egy kis pénzt a dobozába, és a kérésére Hazza aláírta a gitárját.
-Reggel nem is gondoltam, hogy ilyen jó lesz ez a nap-mondtam.
-Szóval jól érezted magad?
-Az nem kifejezés. Köszi Fürtöském.
-Mit Thalia?-kérdezte kedves hangon.
-Hát úgy mindent.
-Szívesen-mosolygott.
Pont akkor értünk a ház elé, amikor Liam is.
-Sziasztok. Hát ti?
-Voltunk a kínai negyedben, meg a Madame Tussaud's-ban. Te gondolom Stella-tól jössz-húzgáltam a szemöldökömet.
-Eltaláltad-vigyorgott Liam.
-Ódetudok!-vigyorogtam büszkén.
Bementünk a házba, és egy kicsit meglepődtem azon, amit láttam. Zayn és Amanda kettesben TV-ztek.
-Sziasztok-köszöntem be, majd bementem a konyhába.
-Szia anyu. mi ez a jó illat?
-Szia Thalia. Jól szórakoztatok? Csirkét sütök.
-Igen, nagyon jól. Mmmm....csirke.
-Gondoltam sütök egyet, mivel szereted, meg holnap amúgy is megyünk haza.
-Jó ötlet, régen ettem már olyat. Na felmegyek a szobámba.
-Várj csak Thalia! Mutasd csak mi van a füledben.
-Ja tényleg, majdnem elfelejtettem megmutatni. Fürtöskétől kaptam-tettem a fülem mögé egy tincset.
-Azta, ez gyönyörű! De ki az a Fürtöske?
-Harry, anya... Harry.
-Ja igen.
-Szólj, ha kész a kaja.
-Oké, szólok-felmentem a szobába, felvettem az új ruhámat, és nézegettem magamat a tükörben. Nem vagyok beképzelt, de ez a ruha egész jól állt rajtam. Bejött Harry a szobába.
-Ej-ej, valaki de jól néz ki!-jött oda hozzám.
-Juj nem is láttam, hogy bejöttél.
-Nem baj, már itt vagyok-a hajamat lesöpörte a vállamról, és elkezdte csókolgatni a nyakamat. Megfordultam, és elkezdtünk csókolózni, majd lefeküdtünk az ágyra, Harry volt felül. Kezét a ruhám cipzárjára tette, kezdte volna lehúzni, de megállítottam.
-Harry, most ne. Bármikor benyithatnak-mondtam halkan.
-Ajj ne már...
-Bocsi Fürtöském.
-Semmi baj-ekkor hallottuk, hogy anya szólt nekem.
-Végre kész a csirke.
-Úú, te még tudsz enni?
-Ha megkóstolod anya csirkéjét, te sem tudsz majd neki ellenállni.
-Megharagudna anyukád, ha én most nem ennék belőle?
-Dehogyis-mosolyogtam. Átvettem az otthoni ruhámat, és lementem enni. Vagyis csak a lépcső aljáig jutottam, mert elég "érdekes" dolgot láttam.
-Az igen...