55.: Amanda-ék hazamennek

~Thalia szemszöge:

-Ó, értem...Köszi, hogy beszéltél vele-mondta kissé letörve Amanda.

-Szívesen.

-Most anya munkahelye miatt nem jöhetek össze azzal, akivel szeretnék? Eddig sem szerettem Glasgow-ban lakni, most már még jobban utálok...-mondta könnyes szemekkel.

-Ne sírj hugi. Lesz másik fiú, aki tetszeni fog, és összejösztök majd.

-Már hogyne sírnék! Neked összejött minden, jársz Harry-vel, teljesen boldog vagy, szavad nem lehet. És nekem nem kell másik fiú, én Zayn-t szeretem, ő is járna velem, és mégsem jöhetek össze vele? Ezért ne sírjak?-Amanda szavai kicsit szíven ütöttek. Teljesen igaza volt... A végén már kezdtem okolni magamat amiatt, hogy Zayn és Amanda nem jöhetnek össze.

-Tudom mit érzel...

-Mit tudod te? Neked sosem kellett semmiért megszenvedned, neked minden sikerül... Tudod mit? Inkább ne vigasztalj!-felállt a kanapéról, és gyors léptekkel, könnyes szemekkel felment az emeletre. Nem akartam utána menni, jobbnak láttam inkább hagyni a dolgot. Bármit is szerettem volna tenni, nem tudtam. Felmentem a szobába, Harry már szuszogott az ágyban. Csendben melléfeküdtem, és bezártam a szemem. Szerettem volna visszaaludni, de nem tudtam. A hajnal sugarai már kezdtek besütni az ablakon, pont Harry arcára. Annyira aranyosan aludt, nem tudtam nem bámulni. Közben Amanda szavai jártak a fejemben: Neked minden összejött... Neked sosem kellett semmiért megszenvedned.... Nem is igaz, volt pár dolog, ami miatt megszenvedtem! Igaza volt, tényleg nem volt-mondtam magamban. Ránéztem az órára, negyed 5 volt, lassan telt az idő. Támadt egy ötletem, gondoltam Amanda nem aludt vissza, ezért átmentem hozzájuk. Bekopogtam, de csak halkan, gondoltam anya még alszik.

-Amanda fent vagy?-léptem be az ajtón.

-Fent vagyok. Mit szeretnél?-kérdezte szipogva.

-Szerintem te sem vagy álmos, menjünk sétálni, és beszéljük meg a dolgokat.

-Semmi kedvem sincs sétálni, és nem szeretnék beszélgetni.

-Jaj Amanda ne csináld már ezt! Én nem csináltam semmit, rám ne haragudj!-mondtam kicsit feszültem. Utálom, ha valaki ok nélkül vádaskodik, vagy okolja a másikat, azért, amit meg sem tett. Na, meg ne is beszéljünk az önsajnáltatásról...
-Oké, igazad van, ne haragudj. Szóval hova mennénk sétálni?
-Na ez a beszéd. Mit szólnál a St. James Parkhoz?
-Mindig odamész, nem unod már?
-Nem unom. Tudod milyen jó ott leülni egy padra, és hallgatni/nézni a körülötted lévő dolgokat?
-Látom elvan döntve, hogy hova megyünk. Na menj ki, át akarok öltözni.
-Oké, én is átveszem a ruhát, és mehetünk.-átmentem a szobába, nem láttam Dusty-t, ezért véletlenül rá léptem a farkára, ami miatt elkezdett nyávogni.
-Fuu Dusty, ne nyávogj már, nem fáj az annyira!-mondtam félhangosan. Harry elkezdett mozgolódni, azt hittem, hogy felkel, de csak a másik oldalára fordult.
-Dusty, ha miattad felkel a gazdid, bajok lesznek!-hogy az őszintét megmondjam, a macska nem tartozik a kedvenc állataim közé. Kerestem egy nadrágot, és egy pulóvert, majd lementem felvenni a cipőmet, kis idő múlva Amanda is lejött. Írtunk egy kis cetlit, hogy a többiek tudják majd, hogy hol vagyunk, ha talán hamarabb felkelnének. Kimentünk a házból, megcsapott a hűvös hajnali szellő.
-Hát nincs 30°C-os meleg-mondtam.
-De várjál, a park nem a másik irányba van?
-De igen, de most nem oda megyünk.
-Akkor hova?
-Hát úgy arra-mutattam előre.
-Öm... Thalia szeretnék bocsánatot kérni, amiért téged hibáztattalak az előbb.
-Semmi baj. Akartam valamit kérdezni, de elfelejtettem....-gondolkozási szünet- Ja megvan!! te amúgy miért jöttél le a konyhába éjszaka?
-Megszomjaztam, és inni akartam, aztán megláttam, hogy baromkodtok.
-Igazából mi is inni mentünk le, de végül nem ittunk.-közben elértünk egy játszótérre, ott leültünk a hintába, és ott beszélgettünk tovább.
-Ti amúgy mióta is vagytok együtt Harry-vel?-kérdezte Amanda.
-Hát kb. 5 hónapja.
-Olyan régóta? Nem is tűnik annyinak.
-Ja most, hogy így belegondolok, gyorsan telik az idő. Amúgy mondtad, hogy nem szereted Glasgow-ot. Miért nem?
-Hát nem tudom... Nekem London 1000x jobban tetszik. Az ottani suliban sokkal rosszabban tanítanak, mint itt.. Valahogy nem tudom megszokni azt a várost.
-Értem. Egyszer majd én is elakarok menni, megnézni az új házatokat, a környezetet, ilyesmit. Kíváncsi vagyok rá.
-Hát nem nagy cucc, de majd jöhetsz. Tényleg, Meggie-ék mikor is költöznek vissza?
-Asszem két hét múlva.
-Jesszus már ennyi az idő?-kérdezte kikerekedett szemekkel Amanda, amikor ránézett az órájára.
-Miért, mennyi?
-5:45. Úgy volt, hogy 6-kor kelünk anyuval, és még összepakoljuk az összes cuccot. Szerintem menjünk haza.
-Oké, menjünk.-hazaindultunk. Útközben még beszélgettünk egy kicsit. Negyed 7-re értünk haza.
-Úú, most jut eszembe. Mit mondunk anyának, ha rákérdez az üres hűtőre?
-Na ez jó kérdés-nevetett.
-Mindegy, majd elmegyek Hazza-val, vagy valakivel bevásárolni.-bementünk a házba, anya már fent volt, a reggeli kávéját itta.
-Jó reggelt-köszöntünk egyszerre.
-Sziasztok lányok-ekkor lejött Harry is.
-Jó reggelt evribodri-dörzsölte meg a szemét.
-Jó reggelt Fürtöske.-adtam neki egy puszit, és levettem a cipőt.
-Lányok, mi az oka annak, hogy üres a hűtő?-kérdezte anya kávészürcsölés közben. Amanda-val , és Harry-vel egymásra néztünk, majd elmondtam, hogy mi is történt.
-Öm... éjszaka rosszat álmodtam, le akartunk jönni kakaót inni Hazza-val, de kaja csatázni kezdtünk. Amanda nem volt benne, és ez az egész az én ötletem volt-mondtam lehajtott fejjel.
-Áhhá, értem... Remélem tudjátok, hogy be kell vásárolnotok?-kérdezte anya felhúzott szemöldökkel.
-Tudom, majd elmegyek-odamentem Harry-hez, épp vajas pirítóst csinált a maradék vajból.-Vissza tudtál aludni Harry?
-Aha,aludtam, mint állat. Te?
-Én nem. Tudod milyen cukin alszol?-kérdeztem, miközben lekezdtem birizgálni az egyik hajtincsét.
-Igen tudom, legalább 30x mondtad már-vigyorgott.
-Mondhatod harmincegyedszer is?
-Essünk túl rajta-nevetett.
-Oké, szóval. Olyan cukin alszol.
-Köszönöm-mondta büszkén.
Lejött mindenki, és elkezdtünk reggelizni a maradékokból, majd eljött a búcsú ideje, anyáék indultak haza. Zayn, Harry és én is kimentünk a vasútállomásra, Niall és Liam még otthon köszöntek el.
Bepakoltuk a táskákat a kocsiba, és elindultunk.
Kimentünk a peronra, vagy mire, és vártuk, hogy begördüljön a vonat. Egy kicsit szomorkás volt a hangulat. Harry-n és rajtam volt napszemüveg. Zayn és Amanda kicsit tovább kettesben voltak.
-Megfogod egy kicsit a napszemüvegem? Belement valami izé a szemembe-nyújtotta oda nekem a szemüvegét Harry. Gondoltam kicsit javítok a hangulaton, így felvettem Hazza szemüvegét az enyémre, és azzal kezdtem baromkodni.
-Nézzétek, 2D-ben látok!
-Ha képen váglak, 3D-ben fogsz látni!-mondta kicsit idegesen anya.

-Bocsi, csak próbáltam oldani a feszültséget-Harry mondjuk jót röhögött rajta. Bejött a vonat.

~Amanda szemszöge:
-Itt a vonat, mennünk kell-mondtam Zayn-nek lehajtott fejjel.
-Hát... akkor szia, vigyázz magadra-ölelt magához. Legszívesebben azonnal elbőgtem volna magam, de próbáltam visszafojtani.
-Te is vigyázz magadra-csak ennyit tudtam mondani.
-Gyere Amanda, mindjárt indul a vonat-szólt anyu. Elengedtem Zayn-t, de adtam egy puszit az arcára. Felszálltunk a vonatra, ott lehúztuk az ablakot, és kihajoltunk.
Elindult a vonat, elkezdtünk integetni. Én addig integettem Zayn-nek, ameddig csak láttam. Mikor már nem láttam, leültem az ülésre, és ott már elkezdtem sírni.

~Thalia szemszöge:
Elindult a vonat, majd amikor elment, mi is elindultunk.
-Gyertek, menjünk haza-mondtam. Elmentünk a kocsiig, beszálltunk, és hazaindultunk.
-Várjatok, hol van a másik fülbevalóm?!