53.: 'Zamanda'

Sziasztok! Átléptük a 8200 oldalmegjelenítést, köszönöm szépen ^^

~Thalia szemszöge:
Épp Zayn megcsókolta Amanda-t.
-Hát te ne...-itt félbe szakítottam Harry-t, aki épp jött le a lépcsőn.
-Pssszt!
-Hupsz,bocsi... Miért is kell csöndben maradni?-kérdezte suttogva.
-Nézz már oda!-mutattam a nappali irányába.
-Mit kell nézni? Azt, hogy Zayn és Amanda beszélget?
-Fuu Fürtöske... Oké, most már nincs semmi látnivaló.
-Miért, eddig volt?
-Hagyjuk... Erre jön Zayn, nevessünk, mintha valami vicceset mondtál volna.-mondtam hadarva. Elkezdtünk nevetni, majd abbahagytuk, mikor Zayn odalépett.
-Min nevettek?-kérdezte vigyorogva.
-Ööööö Harry mondott egy viccet, mond el neki Fürtöske-ezzel villámgyorsan elmentem a konyhába.

~Harry szemszöge:
-Biztos, hogy szeretnéd hallani?-kérdeztem Zayn-től, mert ugye Thalia arra kért, hogy mondjam el neki végül is a semmit..
-Na mond.
-Akkor mondom...Szóval....Volt egy tyúk, aki... kapirgált az udvaron, de... mégsem tudott kapirgálni, mert.... a Temze felett repült, amikor rájött, hogy.... mégsem tud repülni..-nem vagyok nagy rögtönöző, ezért egy kretén viccet mondtam. Zayn elég furán nézett rám, szerintem még a vicc folytatását várta, ezért elkezdtem nevetni, arra célozva, hogy ne várja, mert nincs tovább.
-Na, hogy tetszett?-kérdeztem idióta mosollyal az arcomon.
-Hát most azon gondolkozok, hogy melyik szó illik rá.-mondta még mindig a vicc hatása alatt.
-Asszem én... most megyek enni-indultam a konyha felé.
Megláttam Thalia-t, éppen evett az anyukájával, és a tesójával. Leültem a Thalia melletti székre,és odahajoltam hozzá.
-Fuu Thalia, köszi, most tisztára leégettem magam...-erre ő rám nézett, és elkezdett nevetni.
-Ez nagyon nem vicces...
-Bocsi Hazza, csak én nem tudtam volna mit mondani, és amúgy is jöttem, mert kihűlt volna a kaja.
-Nem vagy jó érvelő...-húztam fel a szemöldököm.
-Harry te is kérsz?-kérdezte Thalia anyja.
-Nem, köszönöm Mrs. Jonhson, csak jöttem mondani valamit Thalia-nak.
-Először is, csak szólíts Linda-nak. Másodszor, ha megéheztél, akkor szólj!
-Köszönöm. Linda. Te pedig ha végeztél gyere fel, beszélni szeretnék veled.-súgtam oda Thalia-nak.
-Oké, pár perc, és felmegyek.
Felmentem a szobába, ott leültem az ágyra, odajött Dusty, és elkezdte megint harapdálni a lábujjamat...
-Dusty, te nem hagynád békén a szegény lábujjaimat? Az egyiket már félig megetted...-tettem le a földre.
Megcsörrent Thalia telefonja, leordítottam neki, de nem jött érte, ezért levittem neki.
-Thalia, szeretlek, de nagyon süket vagy-nyújtottam oda a telefonját, ami ekkor már nem csörgött.
-Én is szeretlek Harry, de miért is vagyok süket?-kérdezte csodálkozva.
-Nem hallottad? Csörgött a telefonod, még szóltam is neked.
-Én nem hallottam.
-Süketebb vagy, mint gondoltam-nevettem.
-Jaj na, jól van na. Ki hívott?
-Nem tudom, nem néztem. Linda, van még abból a csirkéből?-kérdeztem.
-Igen, van.
-Király, akkor eszek én is-odamentem a konyhapulthoz, szedtem magamnak, és leültem közéjük, már Liam, Niall, és Zayn is csatlakozott.
-Hú anya, ez nagyon finom, köszönöm-állt fel az asztaltól Thalia amikor végzett. Már nagyjából mindenki megette, így elpakoltuk a tányérokat, evőeszközöket, stb.
Felmentünk Thalia-val a szobába, ő egyből rávetette magát az ágyra, én leültem a földre.
-Hazza.
-Igen?
-Elmondod azt a viccet, amit Zayn-nek mondtál?-kérdezte bociszemekkel.
-Már nem emlékszek rá, de nagy baromság volt. Volt benne tyúk, kapirgálás, a Temze, meg ilyenek-ezen Thalia elkezdett röhögni.
-Tyúk? Úristen-röhögött.
-Jól van na, más nem jutott az eszembe.
-Hát Fürtöském, téged sem az eszedért szeretlek.-mondta nevetve.-Amúgy miért nem jössz fel az ágyra?
-Hát úgy elterültél, hogy nem férnék oda.
-Jaj na gyere ide-tárta szét a karjait. Azt hitte, hogy odafekszek, és megölelem, de kicsit elszámította magát, mert felálltam, és rávetettem magam.
-Áúúú! De nehéz vagy!
-Na ezt most visszakaptad kis anyám! Kellett neked a múltkor rám tehénkedni!
-Most boldog vagy?-vigyorgott rám.
-Ennél már nem is lehetnék boldogabb-mondtam büszkén. Elég érdekesen nézhettünk kis, ahogy Thalia fekszik a hátán, és meg rajta keresztben.
-Thalia...úúú bocsi-jött be Amanda. De amilyen gyorsan bejött,azzal a lendülettel ki is fordult az ajtón, mindketten megijedtünk.
-Öm...nem zavarsz-ült fel Thalia az ágyról, erre én lecsúsztam róla, és tovább estem a földre.
-Jézusom Hazza, jól vagy?-hajolt le Thalia az ágyról.
-Tökéletesen-tápászkodtam fela földről. Felálltam, ránéztem Thalia-ra, majd Amanda-ra, és kitört belőlünk a röhögés. Amanda már könnyezett, Thalia majdnem megfulladt, én meg jobbnak láttam, ha azonnal kimegyek a wc-re.

~Thalia szemszöge:
-Ti mégis mit csináltatok?-kérdezte Amanda a szemét dörzsölve.
-Hosszú... Szegény Hazza mekkorát taknyolt-én még mindig nem tudtam abbahagyni a nevetést, de próbáltam.
-Na visszajöttem-jött be Harry.
-Juj Hazza, nagyon sajnálom, nem akartalak lelökni.
-Semmi baj, majd ezt is visszakapod-kacsintott, erre én adtam neki egy "majd meglátjuk" puszit.
-De amúgy miért is jöttél hugi?
-Hát szeretnék veled beszélni-erre mind ketten Harry-re néztünk, arra célozva, hogy a beszélgetés 4 szem közt történne.
-Oké, értem én, megyek már-állt fel az ágyról.
-Köszi Fürtöske-amikor kiment, Amanda ült le a helyére.
-Na mesélj.
-Szóval, rólam meg Zayn-ről lenne szó.-ohóó, tudtam én!-gondoltam.
-Talán van valami köztetek?-kacsintottam.
-Pontosan én sem tudom.. azt utóbbi pár napban lég közel kerültünk  egymáshoz, de mi holnap megyünk haza, és nem tudom, hogy mi lesz ezzel a dologgal. Na meg nem is tudom, hogy igazából mit is higgyek. Én komolyan gondolnám, de nem tudom, hogy ő hogy gondolja.
-Teljes mértékben tudom, hogy mit érzel. Én ugyan így voltam Harry-vel... Nem tudom, hogy mit higgyek, és hogy mi legyen. Meggie-hez fordultam ,és ő azt mondta, hogy beszéljek vele. Megfogadtam a tanácsát, beszéltem vele, és tessék, itt tartunk. Én is ugyan ezt tudom mondani, mint amit ő mondott, beszélj vele.
-De én nem merek így elé állni.
-Érdekes, pedig már meg is csó...-itt abbahagytam, és a szám elé tettem a kezem.
-Héj, te leskelődtél?
-Nem, csak pont mentem le a lépcsőn, és akkor láttam.
-Nem leskelődünk!-ezzel képen törölt egy párnával.
-Áúúú, az egyik rám ugrik, a másik üt-vág a párnával... És nem leskelődtem!-ezzel én is odavágtam hozzá egy párnát. Elkezdtünk párna csatázni, addig, amíg Amanda fel nem adta.
-Párna csatéban sosem tudlak legyőzni-igazgatta a haját.
-Verhetetlen vagyok-vigyorogtam büszkén.-Na de visszatérve erre az ügyre. Ha most nem beszélsz vele, máskor talán már késő lesz...
-Tudom, de nem merek beszélni vele ez ügyben.
-Szeretnéd, hogy én beszéljek vele?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Megtennéd?-kérdezte bociszemekkel.
-Máris nekikezdek...-kimentem a szobából, és megkerestem Zayn-t. A konyhában volt Liam-el, valamiről beszélgettek.
-Sziasztok. Zayn, beszélhetnénk?
-Aha, egy perc-kiitta az utolsó csepp vizet a pohárból, és odajött hozzám. Leültünk ketten a kanapéra. Belekezdtem, elmondtam mindent, azt is, hogy láttam ahogy épp megcsókolja Amanda-t, és fény derült az idióta vicc értelmére is. Azt persze nem mondtam, hogy Amanda nevében beszélek, inkább játszottam az aggódó nagy tesót.
-Szeretném, ha a következő kérdésre a lehető legőszintébben válaszolnál.
-Oké, ne kímélj.
-Szóval. Ez a kérdés 2 részből fog állni. Biztos tudod, hogy Amanda-ék holnap mennek vissza Glasgow-ba, és az lenne a kérdésem első része, hogy te is komolyan gondolnád ezt a kapcsolatot? A második része pedig az, hogy ha te is szereted Amanda-t, akkor is vele lennél, ha ő kb. 100 km-re lenne tőled? Mert végülis holnap ismét olyan messze lesztek egymástól.-ettól a kérdéstől Zayn kicsit ledermedt, kattogott az agya a válaszon.
-Ez egy nagyon jó kérdés. Szívesen járnék a tesóddal, viszont nem tudom, hogy ez az egész hogy lenne. Ritkán látnánk egymás, és biztos, hogy Glasgow-ban is vannak helyes pasik...
-Szóval nem szeretnél vele összejönni?
-De igen, viszont nem vagyok ebben 100%-ig biztos. Ha itt lakna velünk, a válaszom egyértelmű lenne, de most hogy így belegondolok, egyre inkább arra a döntésre hajlok, hogy kényszerből inkább nem jönnék vele össze.-látszott Zayn-en, hogy tényleg bizonytalan, és hogy teljesen őszintén beszélt most.- Te mit tennél a helyemben?
-Hát ugyan annyira tehetetlen lennék, mint most te.
-Én a legjobbat szeretném Amanda-nak.
-Ha tényleg a legjobbat szeretnéd neki, akkor eleneged. Holnap amikor elmennek, ne lássa rajtad egy kicsit sem, hogy nem szívesen köszönsz el tőle.
-De már megvolt az első csók is. Szegényt még jobban felbiztattam.-hajtotta le a fejét.
-Ő teljesen tisztában van azzal, hogy holnap hazamegy, ezért próbálja a lehető legegyszerűbben felfogni a dolgot.
-Thalia, jössz fel? Már mindenki megy fel aludni-jött oda Harry.
-Egy pillanat Hazza, nem sokára felmegyek-mosolyogtam.
-Oké, gyere. Jó éjt Zayn.
-Jó éjt Harry. Szóval akkor holnap csináljak úgy, mintha mi sem történt volt, és engedjem el?-kérdezte kicsit szomorkásan Zayn.
-Pontosan.
-Értem... Köszi Thalia, hogy megbeszéltük.
-Nagyon szívesen-mosolyogtam. Megöleltük egymást, és felmentem a fürdőbe, majd a szobába Harry-hez. Amanda-val holnap akartam beszélni, még indulás előtt.
-Nocsak, kit látnak szemeim-"üdvözölt" Harry, amikor beléptem a szobába. Ő már az ágyon feküdt, átöltöztem pizsibe, és én is lefeküdtem a helyemre. Harry felé fordultam, ő is felém, a karját az oldalamra tette, és adott egy 'jóéjt' puszit. Általában így szoktunk elaludni.
Bezártam a szemem, nem kellett sok idő, és már aludtam is.