~Thalia szemszöge:
-Hova tűnt?-kérdeztem kétségbeesetten.
-Nyugi Thalia, ott lesz valahol.-nyugtatgatott Harry.
-De ha a vasútállomáson hagytam el? Akkor valaki már biztos elvitte.
-Mit kezdenének egy fél fülbevalóval? Egyáltalán milyen fülbevalóról van szó?-kérdezte Zayn, miközben parkolóhelyet keresett, hogy vissza tudjunk menni megkeresni.
*Eközben Meggie-éknél*
~Meggie szemszöge:
-Mark, azonnal hozd vissza a telefonom!-Mark már teljesen kikészített a elmúlt hetekben.... Minden tiszteletem anyáé emiatt.
-Fuu Louis ne csak ne nevess ott, segíts is! Mark gyere ide, különben nincs gumicukor!-általában amikor a t tesóm elvesz valamit, a gumicukorral be tudom fenyíteni, de most ez sem használt. Louis és én elkezdtük kergetni Mark-ot, hogy adja vissza a telefonom. Nagy nehezen, de meg tudtuk szerezni.
-Menj fel a szobádba, és gondolkozz el azon, hogy hányszor mondtam már,hogy ne-vedd-el-a-cuccom!-most kivételesen egyből felment a szobájába.
-Fuu ez a gyerek aztán tud futni-ült le Louis kifáradva a fotelba.
-Egyszer odakötözöm az ágyhoz... Szerinted is hívjam fel Thalia-t?
-Hát hívjad.
Megkerestem a nagy nehezen megszerzett telefonomban a nevét, és felhívtam. Nem vette fel, megszakadt.
-Mi az, nem veszi fel?-kérdezte Louis.
-Nem.. Na mindegy, majd visszahív. Tudod min csodálkozok?
-Na min?
-Hogy Markus már ilyen korán fent van. Bezzeg, ha suliba kell vinni, akkor meg alig tudjuk felébreszteni.
-HÁt, nem csak ilyen-vigyorgott Louis.
-Miért, még ki?
-Te-nevetett.
Én?
-Aha. Hányszor volt olyan, hogy én ébresztettelek fel a suli miatt?
-Csak ritkán van-mondtam durcásan.
-Drága Meggie. Nem gondolod, hogy el kéne menni bevásárolni? Tiszta üres a hűtő-kérdezte Louis, miközben benézett a hűtőbe.
-De Mark-ot hova tegyük addig?
-Esetleg vigyük át Harry-ékhez. Ha jól emlékszek, azt mondták, hogy ha szükséges, átvihetjük hozzájuk.
-Ajj, király ötlet Lou- máris szólok neki-adtam egy puszit az arcára, és felmentem Markus szobájába.
-Mark gyere, átmegyünk Thalia-ékhoz!
-De én nem akajok-mondta durcásan.
-Teljesen olyan amikor bedurcázik, mint te-súgta a fülembe Louis. Nagyon megijedtem, kicsi kellett ahhoz, hogy becsináljak.
-Jézusom, Louis, a kakit is kiijeszted belőlem egyszer!-erre ő csak elkezdett nevetni, majd odaszólt Mark-nak.
-Mark, ha most elkezdesz öltözködni, és átjössz velünk Thalia-ékhoz, akkor kapsz gumicukrot!-egyáltalán nem tudom, hogy Louis hoy csinálja, de Mark mindig hallgat rá.
*Otthon*
~Thalia szemszöge:
Bejártuk az egész vasútállomást, de sehol nem találtuk meg, ezért hazaindultunk.
-Thalia, ne szomorkodj a fülbevaló miatt, majd veszek neked másikat.-vigasztalt Harry, a kanapén ülve.
-De az már nem lesz ugyanaz.
-Na, de jó, hogy hazajöttetek, találtam egy fülbevalót a hűtőben (?), gondolom a tiéd Thalia.--adta oda nekem a hiányzó fülbevalót Liam.
-Óó Liam, köszönöm, már mindenütt kerestem!-nagyon megörültem, amikor megláttam Liam kezében.
-Nincs mit. Ja, és Meggie hívott, mondta, hogy nem vetted fel a telefont, és áthoznák Mark-ot, ha nem lenne baj.
-Hááát nem baj, ha nektek meg az nem baj, ha nincs itthon egy falat kaja se.
-Nincs itthon kaja?!-torpant meg Niall, pont a konyhába ment-Ez hogy történhetett meg??
-Nyugi Niall, megoldjuk-nevettem-Felhívom Meggie-t, hogy ha lehet később hozzák át Mark-ot.-megkerestem a telefonomat, én megnéztem, hogy miért is nem hallottam, hogy csörög. Le volt némítva, bár nem emlékeztem rá, hogy lehalkítottam volna. Mindegy. Nem volt kedvem keresgélni a nevek között, ezért beírtam a telefonszámot.
-Szia Meggie. Először is bocsi, hogy nem vettem fel a telefont, csak le volt halkítva. Másodszor, hallottam, hogy át szeretnétek hozni Mark-ot. Hozzátok nyugodtan, csak egy kicsit később kellene, mert most nekünk dolgunk van. Nem baj?-szinte egy levegővétellel mondtam el az egészet, Meggie szóhoz se jutott.
-Szia Thalia. Na akkor menjünk sorban. Nem baj, hogy nem vetted fel, gondoltam, hogy nem hallod. Akkor kb. mikor mehetünk át?
-Hát egy másfél óra múlva?
-Oké, akkor majd megyünk. De biztos, hogy nem baj, hogy átvisszük?
-Persze, hogy nem baj, tudod, hogy elvagyunk vele.
-Oké ,akkor köszi előre is. Szia.
-Szia-kinyomtam a telefont, és összehívtam a 'népet' kupaktanácsra.
-Szóval, beszéltem Meggie-vel, másfél óra múlva hozzák Mark-ot, addig le kéne tudni a bevásárlást. Ki jön?
-Én megyek-nyújtotta fel egyből a kezét Niall.
-Én is-mondta Harry.
-Oké, ti nem jösztök?- kérdeztem Liam-et, és Zayn-t.
-Mi itthin maradunk.
-De mivel menjünk?-kérdezte Niall.
-Menjetek a kocsimmal.
-Köszi Zayn.
Felvettük a cipőt, a pulcsit, magunkhoz vettük a pénztárcát, a kocsikulcsot, és elindultunk.
-Hova megyünk?-kérdezte Niall izgatottan.
-Az Asda megfelel?-kérdeztem nevetve.
-Tökéletes lesz.
Alig találtunk helyet a parkolóban, de nagy nehezen le tudtunk parkolni.
-Jó sokan lehetnek bent-mondta Hazza, miközben kivett egy bevásárlókocsit.
-Oké, még mielőtt bemegyünk, tisztázzunk pár dolgot. Nem álltok le beszélgetni, aláírást adni, és fényképezkedni senkivel. Nincs most idő az ilyenekre. És Niall.. Nem azért jöttünk, hogy megvegyük az egész boltot, csak 2 dolgot vehetsz magamnak. Oké?
-Igenis főnök-mondták egyszerre.
-Ezt már szeretem-nevettem. Bementünk az áruházba, Harry-nek igaza volt,. tényleg sokan voltak. Goyrs léptekkel mentünk, vagyis inkább mentünk volna, ha Harry és Niall nem álltak volna meg minden nekik tetsző helyen. Mondogatták, hogy ezt szeretnék, azt szeretnék, tisztára úgy éreztem magam, mintha a két éhes gyerekemmel mentem volna el bevásárolni.
-Értem már, hogy anya miért nem vitt el sose vásárolni-mondtam miközben végig néztem, hogy mennyi mindent raktunk ki végül a szalagra a pénztárnál. Kifizettük a dolgokat,é s 8 szatyornyi kajával mentünk a kocsihoz.
-Remélem azért valamit hagytunk még a többi vásárlónak is-nevettem.-Tényleg, nem is köszöntétek meg, hogy ezeket megvettük!-erre odajöttek mindketten, Niall bal oldalon, Harry jobb oldalon adott egy puszit, egy 'köszi' kíséretében. Beültünk a kocsiba, Niall már ott elkezdte enni a magának vett csokit.
-Jujuj, kicsit sietni kéne Meggie-ék nem sokára jönnek.
-Oké, akkor belehúzunk.-hamar haza is értünk, épp hogy bepakoltuk a kaját a hűtőbe, csöngettek is.
-Sziasztok!-köszöntöttem Meggie-éket. Mark egyből Harry-hez rohant, nagyon szeretett vele játszani.
-Hát heló kisember!-vette fel az ölébe.
-Szia Thalia, köszi még egyszer hogy vigyáztok Markus-ra.
-Ugyan már, szívesen vigyázunk rá, látod, hogy hogy el van Harry-vel-nevettem-És ha nem titkos, akkor hova mentek?
-Nem titkos, otthon bezabáltuk z egész kaját, megyünk bevásárolni. Egy óra múlva már jövünk is vissza.
-Tudjátok mit? Maradjon itt Mark egész napra, ti meg menjetek fel valahova, vagy csak élvezzétek a csendet otthon-vigyorogtam.
-Óó ez jó ötlet, köszi Nino-ölelt meg.-De nem baj?
-Miért lenne baj? elleszünk vele.
-Köszi szépen.
-Nincs mit. Tényleg, nem jösztök be?
-Most nem, majd este, ha jövünk a tesómért, akkor beszélgetünk.
-Oké, akkor előre is jó szórakozást!
-Köszi. Na akkor megyünk is, szia.
-Oké, sziasztok.-bezártam az ajtót, és bementem a nappaliba.
-Na fiúk, ma egész nap mi fogunk vigyázni Mark-ra.-mondtam vigyorogva.
-Oké-válaszolták egyszerre. Kimentem a konyhába, csináltam magamnak kakaót, és leültem egy székre.
-Csak nem kakaót iszol?-jött oda Harry vigyorogva Mark-al.
-Én is kéjek!-mondta Mark.
-Azonnal csinálok. Igaz te is kérsz Fürtöske?-kérdeztem vigyorogva.
-Már hogyne kérnék!-csináltam kettőjüknek is kakaó, és visszaültem a székre, de már Mark és Harry is csatlakozott. Én csak néztem őket, ahogy itták a kakaót, akaratlanul is elmosolyodtam.
.-Min mosolyogsz Thalia?-kérdezte Harry kakaó bajusszal az arcán.
-Olyan cukin isszátok-itt már elnevettem magam, mert Markus-nak is ugyanolyan bajsza lett, mint Hazza-nak.
-Mint két tojás-nézte őket Zayn kicsit idióta nézéssel.
-Még szép ,hogy hasonlít rám, én vagyok a mentora, hogy hogyan legyen menő fiú. Pont mint én-vigyorgott büszkén Harry.
-Jaj jól van buggyantkám, kérsz még a kakaóból?
-Nem köszi.
-És te Mark?
-Én igen-nyújtotta oda nekem a bögrét. Csináltam még neki, majd felmentem a szobába, mert eszembe jutott, hogy holnap már folytatódik a suli, és még nem csináltam meg minden házit.
Neki is kezdtem, de nem tudtam sokáig csinálni, mert Harry és Mark 'rontott' be az ajtón. A következőképpen nézett ki a dolog: Harry hátán volt Mark, akin az én régi cowboy kalapom volt. (A kalapot még régen kaptam kiskoromban, szülinapomra)
-De jól áll valakinek az a kalap-mosolyogtam. Hazza letette Mark-ot a hátáról, és odajött mellém.
-Mi jót csinálsz?
-A házit.
-Ja, akkor nem is zavarok.
-Nem zavarsz, majd megcsinálom este. Tényleg, nem akarunk elmenni valahova Mark-al?
2012. szeptember 7., péntek
2012. szeptember 6., csütörtök
55.: Amanda-ék hazamennek
~Thalia szemszöge:
-Ó, értem...Köszi, hogy beszéltél vele-mondta kissé letörve Amanda.
-Szívesen.
-Most anya munkahelye miatt nem jöhetek össze azzal, akivel szeretnék? Eddig sem szerettem Glasgow-ban lakni, most már még jobban utálok...-mondta könnyes szemekkel.
-Ne sírj hugi. Lesz másik fiú, aki tetszeni fog, és összejösztök majd.
-Már hogyne sírnék! Neked összejött minden, jársz Harry-vel, teljesen boldog vagy, szavad nem lehet. És nekem nem kell másik fiú, én Zayn-t szeretem, ő is járna velem, és mégsem jöhetek össze vele? Ezért ne sírjak?-Amanda szavai kicsit szíven ütöttek. Teljesen igaza volt... A végén már kezdtem okolni magamat amiatt, hogy Zayn és Amanda nem jöhetnek össze.
-Tudom mit érzel...
-Mit tudod te? Neked sosem kellett semmiért megszenvedned, neked minden sikerül... Tudod mit? Inkább ne vigasztalj!-felállt a kanapéról, és gyors léptekkel, könnyes szemekkel felment az emeletre. Nem akartam utána menni, jobbnak láttam inkább hagyni a dolgot. Bármit is szerettem volna tenni, nem tudtam. Felmentem a szobába, Harry már szuszogott az ágyban. Csendben melléfeküdtem, és bezártam a szemem. Szerettem volna visszaaludni, de nem tudtam. A hajnal sugarai már kezdtek besütni az ablakon, pont Harry arcára. Annyira aranyosan aludt, nem tudtam nem bámulni. Közben Amanda szavai jártak a fejemben: Neked minden összejött... Neked sosem kellett semmiért megszenvedned.... Nem is igaz, volt pár dolog, ami miatt megszenvedtem! Igaza volt, tényleg nem volt-mondtam magamban. Ránéztem az órára, negyed 5 volt, lassan telt az idő. Támadt egy ötletem, gondoltam Amanda nem aludt vissza, ezért átmentem hozzájuk. Bekopogtam, de csak halkan, gondoltam anya még alszik.
-Amanda fent vagy?-léptem be az ajtón.
-Fent vagyok. Mit szeretnél?-kérdezte szipogva.
-Szerintem te sem vagy álmos, menjünk sétálni, és beszéljük meg a dolgokat.
-Semmi kedvem sincs sétálni, és nem szeretnék beszélgetni.
-Jaj Amanda ne csináld már ezt! Én nem csináltam semmit, rám ne haragudj!-mondtam kicsit feszültem. Utálom, ha valaki ok nélkül vádaskodik, vagy okolja a másikat, azért, amit meg sem tett. Na, meg ne is beszéljünk az önsajnáltatásról...
-Oké, igazad van, ne haragudj. Szóval hova mennénk sétálni?
-Na ez a beszéd. Mit szólnál a St. James Parkhoz?
-Mindig odamész, nem unod már?
-Nem unom. Tudod milyen jó ott leülni egy padra, és hallgatni/nézni a körülötted lévő dolgokat?
-Látom elvan döntve, hogy hova megyünk. Na menj ki, át akarok öltözni.
-Oké, én is átveszem a ruhát, és mehetünk.-átmentem a szobába, nem láttam Dusty-t, ezért véletlenül rá léptem a farkára, ami miatt elkezdett nyávogni.
-Fuu Dusty, ne nyávogj már, nem fáj az annyira!-mondtam félhangosan. Harry elkezdett mozgolódni, azt hittem, hogy felkel, de csak a másik oldalára fordult.
-Dusty, ha miattad felkel a gazdid, bajok lesznek!-hogy az őszintét megmondjam, a macska nem tartozik a kedvenc állataim közé. Kerestem egy nadrágot, és egy pulóvert, majd lementem felvenni a cipőmet, kis idő múlva Amanda is lejött. Írtunk egy kis cetlit, hogy a többiek tudják majd, hogy hol vagyunk, ha talán hamarabb felkelnének. Kimentünk a házból, megcsapott a hűvös hajnali szellő.
-Hát nincs 30°C-os meleg-mondtam.
-De várjál, a park nem a másik irányba van?
-De igen, de most nem oda megyünk.
-Akkor hova?
-Hát úgy arra-mutattam előre.
-Öm... Thalia szeretnék bocsánatot kérni, amiért téged hibáztattalak az előbb.
-Semmi baj. Akartam valamit kérdezni, de elfelejtettem....-gondolkozási szünet- Ja megvan!! te amúgy miért jöttél le a konyhába éjszaka?
-Megszomjaztam, és inni akartam, aztán megláttam, hogy baromkodtok.
-Igazából mi is inni mentünk le, de végül nem ittunk.-közben elértünk egy játszótérre, ott leültünk a hintába, és ott beszélgettünk tovább.
-Ti amúgy mióta is vagytok együtt Harry-vel?-kérdezte Amanda.
-Hát kb. 5 hónapja.
-Olyan régóta? Nem is tűnik annyinak.
-Ja most, hogy így belegondolok, gyorsan telik az idő. Amúgy mondtad, hogy nem szereted Glasgow-ot. Miért nem?
-Hát nem tudom... Nekem London 1000x jobban tetszik. Az ottani suliban sokkal rosszabban tanítanak, mint itt.. Valahogy nem tudom megszokni azt a várost.
-Értem. Egyszer majd én is elakarok menni, megnézni az új házatokat, a környezetet, ilyesmit. Kíváncsi vagyok rá.
-Hát nem nagy cucc, de majd jöhetsz. Tényleg, Meggie-ék mikor is költöznek vissza?
-Asszem két hét múlva.
-Jesszus már ennyi az idő?-kérdezte kikerekedett szemekkel Amanda, amikor ránézett az órájára.
-Miért, mennyi?
-5:45. Úgy volt, hogy 6-kor kelünk anyuval, és még összepakoljuk az összes cuccot. Szerintem menjünk haza.
-Oké, menjünk.-hazaindultunk. Útközben még beszélgettünk egy kicsit. Negyed 7-re értünk haza.
-Úú, most jut eszembe. Mit mondunk anyának, ha rákérdez az üres hűtőre?
-Na ez jó kérdés-nevetett.
-Mindegy, majd elmegyek Hazza-val, vagy valakivel bevásárolni.-bementünk a házba, anya már fent volt, a reggeli kávéját itta.
-Jó reggelt-köszöntünk egyszerre.
-Sziasztok lányok-ekkor lejött Harry is.
-Jó reggelt evribodri-dörzsölte meg a szemét.
-Jó reggelt Fürtöske.-adtam neki egy puszit, és levettem a cipőt.
-Lányok, mi az oka annak, hogy üres a hűtő?-kérdezte anya kávészürcsölés közben. Amanda-val , és Harry-vel egymásra néztünk, majd elmondtam, hogy mi is történt.
-Öm... éjszaka rosszat álmodtam, le akartunk jönni kakaót inni Hazza-val, de kaja csatázni kezdtünk. Amanda nem volt benne, és ez az egész az én ötletem volt-mondtam lehajtott fejjel.
-Áhhá, értem... Remélem tudjátok, hogy be kell vásárolnotok?-kérdezte anya felhúzott szemöldökkel.
-Tudom, majd elmegyek-odamentem Harry-hez, épp vajas pirítóst csinált a maradék vajból.-Vissza tudtál aludni Harry?
-Aha,aludtam, mint állat. Te?
-Én nem. Tudod milyen cukin alszol?-kérdeztem, miközben lekezdtem birizgálni az egyik hajtincsét.
-Igen tudom, legalább 30x mondtad már-vigyorgott.
-Mondhatod harmincegyedszer is?
-Essünk túl rajta-nevetett.
-Oké, szóval. Olyan cukin alszol.
-Köszönöm-mondta büszkén.
Lejött mindenki, és elkezdtünk reggelizni a maradékokból, majd eljött a búcsú ideje, anyáék indultak haza. Zayn, Harry és én is kimentünk a vasútállomásra, Niall és Liam még otthon köszöntek el.
Bepakoltuk a táskákat a kocsiba, és elindultunk.
Kimentünk a peronra, vagy mire, és vártuk, hogy begördüljön a vonat. Egy kicsit szomorkás volt a hangulat. Harry-n és rajtam volt napszemüveg. Zayn és Amanda kicsit tovább kettesben voltak.
-Megfogod egy kicsit a napszemüvegem? Belement valami izé a szemembe-nyújtotta oda nekem a szemüvegét Harry. Gondoltam kicsit javítok a hangulaton, így felvettem Hazza szemüvegét az enyémre, és azzal kezdtem baromkodni.
-Nézzétek, 2D-ben látok!
-Ha képen váglak, 3D-ben fogsz látni!-mondta kicsit idegesen anya.
-Bocsi, csak próbáltam oldani a feszültséget-Harry mondjuk jót röhögött rajta. Bejött a vonat.
~Amanda szemszöge:
-Itt a vonat, mennünk kell-mondtam Zayn-nek lehajtott fejjel.
-Hát... akkor szia, vigyázz magadra-ölelt magához. Legszívesebben azonnal elbőgtem volna magam, de próbáltam visszafojtani.
-Te is vigyázz magadra-csak ennyit tudtam mondani.
-Gyere Amanda, mindjárt indul a vonat-szólt anyu. Elengedtem Zayn-t, de adtam egy puszit az arcára. Felszálltunk a vonatra, ott lehúztuk az ablakot, és kihajoltunk.
Elindult a vonat, elkezdtünk integetni. Én addig integettem Zayn-nek, ameddig csak láttam. Mikor már nem láttam, leültem az ülésre, és ott már elkezdtem sírni.
~Thalia szemszöge:
Elindult a vonat, majd amikor elment, mi is elindultunk.
-Gyertek, menjünk haza-mondtam. Elmentünk a kocsiig, beszálltunk, és hazaindultunk.
-Várjatok, hol van a másik fülbevalóm?!
-Oké, igazad van, ne haragudj. Szóval hova mennénk sétálni?
-Na ez a beszéd. Mit szólnál a St. James Parkhoz?
-Mindig odamész, nem unod már?
-Nem unom. Tudod milyen jó ott leülni egy padra, és hallgatni/nézni a körülötted lévő dolgokat?
-Látom elvan döntve, hogy hova megyünk. Na menj ki, át akarok öltözni.
-Oké, én is átveszem a ruhát, és mehetünk.-átmentem a szobába, nem láttam Dusty-t, ezért véletlenül rá léptem a farkára, ami miatt elkezdett nyávogni.
-Fuu Dusty, ne nyávogj már, nem fáj az annyira!-mondtam félhangosan. Harry elkezdett mozgolódni, azt hittem, hogy felkel, de csak a másik oldalára fordult.
-Dusty, ha miattad felkel a gazdid, bajok lesznek!-hogy az őszintét megmondjam, a macska nem tartozik a kedvenc állataim közé. Kerestem egy nadrágot, és egy pulóvert, majd lementem felvenni a cipőmet, kis idő múlva Amanda is lejött. Írtunk egy kis cetlit, hogy a többiek tudják majd, hogy hol vagyunk, ha talán hamarabb felkelnének. Kimentünk a házból, megcsapott a hűvös hajnali szellő.
-Hát nincs 30°C-os meleg-mondtam.
-De várjál, a park nem a másik irányba van?
-De igen, de most nem oda megyünk.
-Akkor hova?
-Hát úgy arra-mutattam előre.
-Öm... Thalia szeretnék bocsánatot kérni, amiért téged hibáztattalak az előbb.
-Semmi baj. Akartam valamit kérdezni, de elfelejtettem....-gondolkozási szünet- Ja megvan!! te amúgy miért jöttél le a konyhába éjszaka?
-Megszomjaztam, és inni akartam, aztán megláttam, hogy baromkodtok.
-Igazából mi is inni mentünk le, de végül nem ittunk.-közben elértünk egy játszótérre, ott leültünk a hintába, és ott beszélgettünk tovább.
-Ti amúgy mióta is vagytok együtt Harry-vel?-kérdezte Amanda.
-Hát kb. 5 hónapja.
-Olyan régóta? Nem is tűnik annyinak.
-Ja most, hogy így belegondolok, gyorsan telik az idő. Amúgy mondtad, hogy nem szereted Glasgow-ot. Miért nem?
-Hát nem tudom... Nekem London 1000x jobban tetszik. Az ottani suliban sokkal rosszabban tanítanak, mint itt.. Valahogy nem tudom megszokni azt a várost.
-Értem. Egyszer majd én is elakarok menni, megnézni az új házatokat, a környezetet, ilyesmit. Kíváncsi vagyok rá.
-Hát nem nagy cucc, de majd jöhetsz. Tényleg, Meggie-ék mikor is költöznek vissza?
-Asszem két hét múlva.
-Jesszus már ennyi az idő?-kérdezte kikerekedett szemekkel Amanda, amikor ránézett az órájára.
-Miért, mennyi?
-5:45. Úgy volt, hogy 6-kor kelünk anyuval, és még összepakoljuk az összes cuccot. Szerintem menjünk haza.
-Oké, menjünk.-hazaindultunk. Útközben még beszélgettünk egy kicsit. Negyed 7-re értünk haza.
-Úú, most jut eszembe. Mit mondunk anyának, ha rákérdez az üres hűtőre?
-Na ez jó kérdés-nevetett.
-Mindegy, majd elmegyek Hazza-val, vagy valakivel bevásárolni.-bementünk a házba, anya már fent volt, a reggeli kávéját itta.
-Jó reggelt-köszöntünk egyszerre.
-Sziasztok lányok-ekkor lejött Harry is.
-Jó reggelt evribodri-dörzsölte meg a szemét.
-Jó reggelt Fürtöske.-adtam neki egy puszit, és levettem a cipőt.
-Lányok, mi az oka annak, hogy üres a hűtő?-kérdezte anya kávészürcsölés közben. Amanda-val , és Harry-vel egymásra néztünk, majd elmondtam, hogy mi is történt.
-Öm... éjszaka rosszat álmodtam, le akartunk jönni kakaót inni Hazza-val, de kaja csatázni kezdtünk. Amanda nem volt benne, és ez az egész az én ötletem volt-mondtam lehajtott fejjel.
-Áhhá, értem... Remélem tudjátok, hogy be kell vásárolnotok?-kérdezte anya felhúzott szemöldökkel.
-Tudom, majd elmegyek-odamentem Harry-hez, épp vajas pirítóst csinált a maradék vajból.-Vissza tudtál aludni Harry?
-Aha,aludtam, mint állat. Te?
-Én nem. Tudod milyen cukin alszol?-kérdeztem, miközben lekezdtem birizgálni az egyik hajtincsét.
-Igen tudom, legalább 30x mondtad már-vigyorgott.
-Mondhatod harmincegyedszer is?
-Essünk túl rajta-nevetett.
-Oké, szóval. Olyan cukin alszol.
-Köszönöm-mondta büszkén.
Lejött mindenki, és elkezdtünk reggelizni a maradékokból, majd eljött a búcsú ideje, anyáék indultak haza. Zayn, Harry és én is kimentünk a vasútállomásra, Niall és Liam még otthon köszöntek el.
Bepakoltuk a táskákat a kocsiba, és elindultunk.
Kimentünk a peronra, vagy mire, és vártuk, hogy begördüljön a vonat. Egy kicsit szomorkás volt a hangulat. Harry-n és rajtam volt napszemüveg. Zayn és Amanda kicsit tovább kettesben voltak.
-Megfogod egy kicsit a napszemüvegem? Belement valami izé a szemembe-nyújtotta oda nekem a szemüvegét Harry. Gondoltam kicsit javítok a hangulaton, így felvettem Hazza szemüvegét az enyémre, és azzal kezdtem baromkodni.
-Nézzétek, 2D-ben látok!
-Ha képen váglak, 3D-ben fogsz látni!-mondta kicsit idegesen anya.
~Amanda szemszöge:
-Itt a vonat, mennünk kell-mondtam Zayn-nek lehajtott fejjel.
-Hát... akkor szia, vigyázz magadra-ölelt magához. Legszívesebben azonnal elbőgtem volna magam, de próbáltam visszafojtani.
-Te is vigyázz magadra-csak ennyit tudtam mondani.
-Gyere Amanda, mindjárt indul a vonat-szólt anyu. Elengedtem Zayn-t, de adtam egy puszit az arcára. Felszálltunk a vonatra, ott lehúztuk az ablakot, és kihajoltunk.
Elindult a vonat, elkezdtünk integetni. Én addig integettem Zayn-nek, ameddig csak láttam. Mikor már nem láttam, leültem az ülésre, és ott már elkezdtem sírni.
~Thalia szemszöge:
Elindult a vonat, majd amikor elment, mi is elindultunk.
-Gyertek, menjünk haza-mondtam. Elmentünk a kocsiig, beszálltunk, és hazaindultunk.
-Várjatok, hol van a másik fülbevalóm?!
2012. szeptember 5., szerda
54.: Rémálom után kakaózgatás?
~Thalia szemszöge:
Reggel amikor felkeltem, Harry már nem volt mellettem, gondoltam én is felkelek. Felöltöztem, és lementem a konyhába. Ott volt mindenki, anyán és Amanda-n kívül.
-Sziasztok!-köszöntem. Nem köszöntek vissza, eléggé meglepődtem. Harry csak rám nézett, de már folytatta is a reggelizést.-Ööööö okéé... Anyáék már hazamentek?-ismét nem jött válasz.-Nektek most mi bajotok van? Miért néztek levegőnek?
-Te még levegőnek is rossz vagy...-jegyezte meg Niall. A 'ledöbbentem' enyhe kifejezés.
-Mi van?
-Jól hallottad-mondta gúnyosan. Én csak ott álltam kikerekedett szemekkel, ledöbbenve.
-Mit állsz ott? Idegesít, hogy így állsz-mondta Liam.
-Thalia.
-Tessék Harry.
-Szakítok veled, ez van.
-TESSÉK?! De miért???
-Nem is tudom, hogy mit szerettem benned, egyáltalán nem vagy szép, és nem is vagy az esetem.-mondta félvállról-Ja igen, a ruhádat, amit tegnap kaptál, odaadtam valakinek, és visszavettem az árát.-na erre aztán nem tudtam mit mondani, még a síráshoz is túlságosan le voltam sokkolva. Megszólalt a csengő.
-Na ez a barátnőm lesz-állt fel az asztaltól Harry.
-Barátnőd?!-erre Harry nem válaszolt, csak kinyitotta az ajtót, és belépett az a személy, aki az előbb csengetett.
-Jessica?!!
-Pff-csak ennyi jött válaszképpen. Megdörzsöltem a szemem, nem hittem el, hogy azt látom-e, ami ott volt.
-Jessica te mit keresel az én ruhámban?!
-Én adtam oda neki, rajta sokkal jobban áll-erre elkezdtek csókolózni...
-Thalia, mi lenne, ha te elmennél innen?-húzott ki Zayn a karomnál fogva egészen a bejárati kapuig, ott elengedett.
-Zayn, mi lett itt?-kérdeztem ekkor már sírva.
-Harry végre rájött arra, hogy nem veled kéne járnia. Mindig is utáltunk.
-De Zayn-fogtam meg a karját, de ő ellökött, elestem az úton, épp amikor arra száguldott egy teherautó.
-Neeeee!-ordítottam. Egy nagy durranás, és elsötétült minden....
~Harry szemszöge:
-Harry!!-ordította Thalia. Eléggé megijedtem, felültem, és megnéztem, hogy mi van. Thalia forgolódott, és elsírta magát álmában. Felébresztettem.
-Nino kelj fel, minden rendben van, csak rosszat álmodtál!-kinyitotta a szemét, és szorosan megölelt.
-Úristen Hazza, nagyon rossz álmom volt...-mondta könnyes szemmel.
-Semmi baj, itt vagyok veled. Mit álmodtál?
-Azt álmodtam, hogy levegőnek néztetek, utáltatok, te szakítottál velem, elmondtad, hogy sose tetszettem neked, odaadtad a ruhámat Jessica-nak, és engem kidobtatok itthonról, majd elütött egy teheraitó-mondta egy levegővel.
~Thalia szemszöge:
-Ez csak álom volt, sosem szakítanék veled, és tudod, hogy szeretlek-mondta Harry mosolyogva.
-Tudom, de olyan igaznak tűnt...
-Kellett neked még csirkét enni éjszakára.-nevetett.
-Héj, nem csak én ettem! Király, teljesen kiment az álom a szememből....-mondtam.
-Igyunk kakaót!-adta az ötletet Harry.
-De most azért nem kell lemenni, látszik rajtad, hogy te még tudnál aludni.
-De megszomjaztam.
-Oké, akkor menjünk..kimentünk a szobából, persze tök sötétben. Nem láttunk semmit, kerestük a lépcsőt, meg is találtuk.
-Hogy az a....-mondtam mérgesen.
-Mi az?-kérdezte Harry, aki már indult lefele a lépcsőn.
-Telibe vertem a korlátot a hasammal...-mondtam halkan, nem akartam, hogy a többiek felkeljenek. Hazza elkezdett nevetni.
-Nem vicces, úgy fáj, mint állat.
-Nem kéne villanyt kapcsolni?
-Jó így, le tudok menni így is.
-Hát erre nem vennék mérget-Harry még mindig nevetet. Nagy nehezen, de lementünk a konyhába, úgyahogy megszokta a szemünk a sötétet, ezért már nem annyira bambáskodtunk.
-Szóval kakaót iszunk?-kérdezte Hazza.
-Aha-odament a hűtőhöz, kinyitotta hogy ki vegye a tejet, csakhogy ha kinyitjuk a hűtrőt, ugyebár az világít, és ez pont "jó volt" a szemünknek.
-A szemem!!-rakta a kezét a szeme elé. Mivel nem látott semmit a keze miatt, úgy próbálta kivenni a tejet a hűtőből, ennek eredményeképpen borult minden, én csak röhögtem rajta.
-Harry talán ha látnál is valamit, akkor nem borítanál ki mindent.
-De fáj a szemem-erre belenyúlt valamibe-Mi ez a trutymó?!
-Nutellának hívják.
-Hát így a kezemen másra hasonlít, nem nutellára.
-Fúúj, most hogy így mondod, tényleg olyan, mint a pottyantás-fintorogtam.-Mondtam Harry, hogy ne turkálj benne!-nevettem.
-Jaj, hagy simítsam meg az arcodat-erre az összes nutellát a pofámra kente.
-Ááá ne már! Na oké, ezt még visszakapod!-kivettem a vajat, kiszedtem egy elég nagy darabot belőle, és végig kentem Hazza arcán-Na de jó vagyok!-vigyorogtam büszkén.
-Jó vagy? Biztos?-erre Hazza megint egy nagy adag nutellával lepett meg... Elkezdtünk kajacsatázni, mint a kisgyerekek. Minden kenhető és önthető ételt felhasználtunk egymás dobálására, vagy leöntésére. A tejen kívül szinte minden más kikerült a hűtőből.
-Itt meg mégis mi az isten nyila történt???-jött be Amanda a konyhába. Ismét elég hülyén nézhettünk ki,én épp Harry hajába kentem a joghurtot, ő pedig pont leönteni készült a narancslével.
-Ööm szia hugi-mondtam ledermedve.
-Mintha egy csapat örült tört volna be ide!
-Hát nem pont egy csapat, csak kettő örült.-mondta Harry, próbálta kiszedni a teljes étlapot a hajából.
-Igaz tudjátok, hogy ezt fel kell takarítani?
-Te nem szeretnél segíteni?-kérdeztem.
-Jól kérdezted, nem szeretnék.
-De léci segíts már, ezzel nem leszünk készen, mire anya, meg a többiek felkelnek.
-Na jó segítek, én elkezdem, ti pedig menjetek átöltözni, meg elzuhanyozni.
-Köszi Amanda, pár perc, és itt leszünk.-felmentünk a szobába, vettünk ki tiszta ruhákat, vagyis alváshoz alkalmas ruhadarabokat, Harry az emeleten ment el zuhanyozni, én a földszinten. Visszamentem tusolás után a szobába egy törülközőben, mert ott hagytam a tiszta pizsimet. Harry is pont akkor jött be, szintén törülközőben.
-Te hol lettél ilyen tiszta?-kérdezte Hazza.
-Harry.... Elég régóta laksz itt, és nem tűnt fel, hogy a földszinten is van egy zuhanyzó?-kérdeztem miközben töröltem a hajamat.
-Ha azt mondom, hogy eddig nem tudtam róla, mi lesz a reakciód?
-Mint már ma mondtam egyszer Hazza, téged sem az eszedért szeretlek. Na de menjünk, mert Amanda végül egyedül fogja megcsinálni az egészet. Fuuu, ez a pizsi is mutyis.... Harryyyyy-mondtam kislány módjára,arra célozva, hogy szeretném elkérni az egyik pólóját.
-Melyik pólómat szeretnéd?-odamentem a szekrényéhez, megnéztem a "kínálatot", és kivettem egy pólót.
-Ezt szeretném-fogtam meg egy szürke pólót.
-De ez még rám is nagy.
-Annál jobb, legalább nem kell nacit vennem, elég egy bugyi, a póló úgyis hosszabb lesz.
-Oké, te tudod. Na mehetünk, készen vagyok.
-Há várjá má'!-mondtam parasztosan.
-Megvárlak, nehogy becsinálj a sötétben egyedül.
-Haha, nem csinálnék be-mondtam durcásan.
-Oké, akkor megyek,
-Héj, jössz vissza!! Várj már csak a pólót kell felvenni. Neked már megszáradt a hajad? Jó már neked... Az enyém még tocsog a vízben.
-Ismered a hajszárítót, nem?
-Ó de persze, most kezdjem szárítani a hajamat, hagy keljen fel mindenki.
-Az igaz. Na készen vagy már?
-Igen, mehetünk-lementünk a konyhába, Amanda már majdnem végzett a takarítással.
-Óóó nagyon sajnálom Ami, nem akartam rád hagyni az egészet, ne haragudj.
-Semmi baj,már mindjárt kész.
-Menj fel aludni, mi majd folytatjuk
-Segítsetek befejezni, és ha kész, cserébe mond el, hogy mit mondott Zayn.
-Oké, akkor álljunk neki.-kitakarítottuk az egész konyhát, kb. hajnali 4-re végeztünk.
-Fürtöském, nyugodtan menj fel aludni, és is nem sokára megyek.
-Oké, akkor majd gyere.-ő felment, én pedig elmondtam mindent Amanda-nak.
Reggel amikor felkeltem, Harry már nem volt mellettem, gondoltam én is felkelek. Felöltöztem, és lementem a konyhába. Ott volt mindenki, anyán és Amanda-n kívül.
-Sziasztok!-köszöntem. Nem köszöntek vissza, eléggé meglepődtem. Harry csak rám nézett, de már folytatta is a reggelizést.-Ööööö okéé... Anyáék már hazamentek?-ismét nem jött válasz.-Nektek most mi bajotok van? Miért néztek levegőnek?
-Te még levegőnek is rossz vagy...-jegyezte meg Niall. A 'ledöbbentem' enyhe kifejezés.
-Mi van?
-Jól hallottad-mondta gúnyosan. Én csak ott álltam kikerekedett szemekkel, ledöbbenve.
-Mit állsz ott? Idegesít, hogy így állsz-mondta Liam.
-Thalia.
-Tessék Harry.
-Szakítok veled, ez van.
-TESSÉK?! De miért???
-Nem is tudom, hogy mit szerettem benned, egyáltalán nem vagy szép, és nem is vagy az esetem.-mondta félvállról-Ja igen, a ruhádat, amit tegnap kaptál, odaadtam valakinek, és visszavettem az árát.-na erre aztán nem tudtam mit mondani, még a síráshoz is túlságosan le voltam sokkolva. Megszólalt a csengő.
-Na ez a barátnőm lesz-állt fel az asztaltól Harry.
-Barátnőd?!-erre Harry nem válaszolt, csak kinyitotta az ajtót, és belépett az a személy, aki az előbb csengetett.
-Jessica?!!
-Pff-csak ennyi jött válaszképpen. Megdörzsöltem a szemem, nem hittem el, hogy azt látom-e, ami ott volt.
-Jessica te mit keresel az én ruhámban?!
-Én adtam oda neki, rajta sokkal jobban áll-erre elkezdtek csókolózni...
-Thalia, mi lenne, ha te elmennél innen?-húzott ki Zayn a karomnál fogva egészen a bejárati kapuig, ott elengedett.
-Zayn, mi lett itt?-kérdeztem ekkor már sírva.
-Harry végre rájött arra, hogy nem veled kéne járnia. Mindig is utáltunk.
-De Zayn-fogtam meg a karját, de ő ellökött, elestem az úton, épp amikor arra száguldott egy teherautó.
-Neeeee!-ordítottam. Egy nagy durranás, és elsötétült minden....
~Harry szemszöge:
-Harry!!-ordította Thalia. Eléggé megijedtem, felültem, és megnéztem, hogy mi van. Thalia forgolódott, és elsírta magát álmában. Felébresztettem.
-Nino kelj fel, minden rendben van, csak rosszat álmodtál!-kinyitotta a szemét, és szorosan megölelt.
-Úristen Hazza, nagyon rossz álmom volt...-mondta könnyes szemmel.
-Semmi baj, itt vagyok veled. Mit álmodtál?
-Azt álmodtam, hogy levegőnek néztetek, utáltatok, te szakítottál velem, elmondtad, hogy sose tetszettem neked, odaadtad a ruhámat Jessica-nak, és engem kidobtatok itthonról, majd elütött egy teheraitó-mondta egy levegővel.
~Thalia szemszöge:
-Ez csak álom volt, sosem szakítanék veled, és tudod, hogy szeretlek-mondta Harry mosolyogva.
-Tudom, de olyan igaznak tűnt...
-Kellett neked még csirkét enni éjszakára.-nevetett.
-Héj, nem csak én ettem! Király, teljesen kiment az álom a szememből....-mondtam.
-Igyunk kakaót!-adta az ötletet Harry.
-De most azért nem kell lemenni, látszik rajtad, hogy te még tudnál aludni.
-De megszomjaztam.
-Oké, akkor menjünk..kimentünk a szobából, persze tök sötétben. Nem láttunk semmit, kerestük a lépcsőt, meg is találtuk.
-Hogy az a....-mondtam mérgesen.
-Mi az?-kérdezte Harry, aki már indult lefele a lépcsőn.
-Telibe vertem a korlátot a hasammal...-mondtam halkan, nem akartam, hogy a többiek felkeljenek. Hazza elkezdett nevetni.
-Nem vicces, úgy fáj, mint állat.
-Nem kéne villanyt kapcsolni?
-Jó így, le tudok menni így is.
-Hát erre nem vennék mérget-Harry még mindig nevetet. Nagy nehezen, de lementünk a konyhába, úgyahogy megszokta a szemünk a sötétet, ezért már nem annyira bambáskodtunk.
-Szóval kakaót iszunk?-kérdezte Hazza.
-Aha-odament a hűtőhöz, kinyitotta hogy ki vegye a tejet, csakhogy ha kinyitjuk a hűtrőt, ugyebár az világít, és ez pont "jó volt" a szemünknek.
-A szemem!!-rakta a kezét a szeme elé. Mivel nem látott semmit a keze miatt, úgy próbálta kivenni a tejet a hűtőből, ennek eredményeképpen borult minden, én csak röhögtem rajta.
-Harry talán ha látnál is valamit, akkor nem borítanál ki mindent.
-De fáj a szemem-erre belenyúlt valamibe-Mi ez a trutymó?!
-Nutellának hívják.
-Hát így a kezemen másra hasonlít, nem nutellára.
-Fúúj, most hogy így mondod, tényleg olyan, mint a pottyantás-fintorogtam.-Mondtam Harry, hogy ne turkálj benne!-nevettem.
-Jaj, hagy simítsam meg az arcodat-erre az összes nutellát a pofámra kente.
-Ááá ne már! Na oké, ezt még visszakapod!-kivettem a vajat, kiszedtem egy elég nagy darabot belőle, és végig kentem Hazza arcán-Na de jó vagyok!-vigyorogtam büszkén.
-Jó vagy? Biztos?-erre Hazza megint egy nagy adag nutellával lepett meg... Elkezdtünk kajacsatázni, mint a kisgyerekek. Minden kenhető és önthető ételt felhasználtunk egymás dobálására, vagy leöntésére. A tejen kívül szinte minden más kikerült a hűtőből.
-Itt meg mégis mi az isten nyila történt???-jött be Amanda a konyhába. Ismét elég hülyén nézhettünk ki,én épp Harry hajába kentem a joghurtot, ő pedig pont leönteni készült a narancslével.
-Ööm szia hugi-mondtam ledermedve.
-Mintha egy csapat örült tört volna be ide!
-Hát nem pont egy csapat, csak kettő örült.-mondta Harry, próbálta kiszedni a teljes étlapot a hajából.
-Igaz tudjátok, hogy ezt fel kell takarítani?
-Te nem szeretnél segíteni?-kérdeztem.
-Jól kérdezted, nem szeretnék.
-De léci segíts már, ezzel nem leszünk készen, mire anya, meg a többiek felkelnek.
-Na jó segítek, én elkezdem, ti pedig menjetek átöltözni, meg elzuhanyozni.
-Köszi Amanda, pár perc, és itt leszünk.-felmentünk a szobába, vettünk ki tiszta ruhákat, vagyis alváshoz alkalmas ruhadarabokat, Harry az emeleten ment el zuhanyozni, én a földszinten. Visszamentem tusolás után a szobába egy törülközőben, mert ott hagytam a tiszta pizsimet. Harry is pont akkor jött be, szintén törülközőben.
-Te hol lettél ilyen tiszta?-kérdezte Hazza.
-Harry.... Elég régóta laksz itt, és nem tűnt fel, hogy a földszinten is van egy zuhanyzó?-kérdeztem miközben töröltem a hajamat.
-Ha azt mondom, hogy eddig nem tudtam róla, mi lesz a reakciód?
-Mint már ma mondtam egyszer Hazza, téged sem az eszedért szeretlek. Na de menjünk, mert Amanda végül egyedül fogja megcsinálni az egészet. Fuuu, ez a pizsi is mutyis.... Harryyyyy-mondtam kislány módjára,arra célozva, hogy szeretném elkérni az egyik pólóját.
-Melyik pólómat szeretnéd?-odamentem a szekrényéhez, megnéztem a "kínálatot", és kivettem egy pólót.
-Ezt szeretném-fogtam meg egy szürke pólót.
-De ez még rám is nagy.
-Annál jobb, legalább nem kell nacit vennem, elég egy bugyi, a póló úgyis hosszabb lesz.
-Oké, te tudod. Na mehetünk, készen vagyok.
-Há várjá má'!-mondtam parasztosan.
-Megvárlak, nehogy becsinálj a sötétben egyedül.
-Haha, nem csinálnék be-mondtam durcásan.
-Oké, akkor megyek,
-Héj, jössz vissza!! Várj már csak a pólót kell felvenni. Neked már megszáradt a hajad? Jó már neked... Az enyém még tocsog a vízben.
-Ismered a hajszárítót, nem?
-Ó de persze, most kezdjem szárítani a hajamat, hagy keljen fel mindenki.
-Az igaz. Na készen vagy már?
-Igen, mehetünk-lementünk a konyhába, Amanda már majdnem végzett a takarítással.
-Óóó nagyon sajnálom Ami, nem akartam rád hagyni az egészet, ne haragudj.
-Semmi baj,már mindjárt kész.
-Menj fel aludni, mi majd folytatjuk
-Segítsetek befejezni, és ha kész, cserébe mond el, hogy mit mondott Zayn.
-Oké, akkor álljunk neki.-kitakarítottuk az egész konyhát, kb. hajnali 4-re végeztünk.
-Fürtöském, nyugodtan menj fel aludni, és is nem sokára megyek.
-Oké, akkor majd gyere.-ő felment, én pedig elmondtam mindent Amanda-nak.
2012. szeptember 4., kedd
53.: 'Zamanda'
Sziasztok! Átléptük a 8200 oldalmegjelenítést, köszönöm szépen ^^
~Thalia szemszöge:
Épp Zayn megcsókolta Amanda-t.
-Hát te ne...-itt félbe szakítottam Harry-t, aki épp jött le a lépcsőn.
-Pssszt!
-Hupsz,bocsi... Miért is kell csöndben maradni?-kérdezte suttogva.
-Nézz már oda!-mutattam a nappali irányába.
-Mit kell nézni? Azt, hogy Zayn és Amanda beszélget?
-Fuu Fürtöske... Oké, most már nincs semmi látnivaló.
-Miért, eddig volt?
-Hagyjuk... Erre jön Zayn, nevessünk, mintha valami vicceset mondtál volna.-mondtam hadarva. Elkezdtünk nevetni, majd abbahagytuk, mikor Zayn odalépett.
-Min nevettek?-kérdezte vigyorogva.
-Ööööö Harry mondott egy viccet, mond el neki Fürtöske-ezzel villámgyorsan elmentem a konyhába.
~Harry szemszöge:
-Biztos, hogy szeretnéd hallani?-kérdeztem Zayn-től, mert ugye Thalia arra kért, hogy mondjam el neki végül is a semmit..
-Na mond.
-Akkor mondom...Szóval....Volt egy tyúk, aki... kapirgált az udvaron, de... mégsem tudott kapirgálni, mert.... a Temze felett repült, amikor rájött, hogy.... mégsem tud repülni..-nem vagyok nagy rögtönöző, ezért egy kretén viccet mondtam. Zayn elég furán nézett rám, szerintem még a vicc folytatását várta, ezért elkezdtem nevetni, arra célozva, hogy ne várja, mert nincs tovább.
-Na, hogy tetszett?-kérdeztem idióta mosollyal az arcomon.
-Hát most azon gondolkozok, hogy melyik szó illik rá.-mondta még mindig a vicc hatása alatt.
-Asszem én... most megyek enni-indultam a konyha felé.
Megláttam Thalia-t, éppen evett az anyukájával, és a tesójával. Leültem a Thalia melletti székre,és odahajoltam hozzá.
-Fuu Thalia, köszi, most tisztára leégettem magam...-erre ő rám nézett, és elkezdett nevetni.
-Ez nagyon nem vicces...
-Bocsi Hazza, csak én nem tudtam volna mit mondani, és amúgy is jöttem, mert kihűlt volna a kaja.
-Nem vagy jó érvelő...-húztam fel a szemöldököm.
-Harry te is kérsz?-kérdezte Thalia anyja.
-Nem, köszönöm Mrs. Jonhson, csak jöttem mondani valamit Thalia-nak.
-Először is, csak szólíts Linda-nak. Másodszor, ha megéheztél, akkor szólj!
-Köszönöm. Linda. Te pedig ha végeztél gyere fel, beszélni szeretnék veled.-súgtam oda Thalia-nak.
-Oké, pár perc, és felmegyek.
Felmentem a szobába, ott leültem az ágyra, odajött Dusty, és elkezdte megint harapdálni a lábujjamat...
-Dusty, te nem hagynád békén a szegény lábujjaimat? Az egyiket már félig megetted...-tettem le a földre.
Megcsörrent Thalia telefonja, leordítottam neki, de nem jött érte, ezért levittem neki.
-Thalia, szeretlek, de nagyon süket vagy-nyújtottam oda a telefonját, ami ekkor már nem csörgött.
-Én is szeretlek Harry, de miért is vagyok süket?-kérdezte csodálkozva.
-Nem hallottad? Csörgött a telefonod, még szóltam is neked.
-Én nem hallottam.
-Süketebb vagy, mint gondoltam-nevettem.
-Jaj na, jól van na. Ki hívott?
-Nem tudom, nem néztem. Linda, van még abból a csirkéből?-kérdeztem.
-Igen, van.
-Király, akkor eszek én is-odamentem a konyhapulthoz, szedtem magamnak, és leültem közéjük, már Liam, Niall, és Zayn is csatlakozott.
-Hú anya, ez nagyon finom, köszönöm-állt fel az asztaltól Thalia amikor végzett. Már nagyjából mindenki megette, így elpakoltuk a tányérokat, evőeszközöket, stb.
Felmentünk Thalia-val a szobába, ő egyből rávetette magát az ágyra, én leültem a földre.
-Hazza.
-Igen?
-Elmondod azt a viccet, amit Zayn-nek mondtál?-kérdezte bociszemekkel.
-Már nem emlékszek rá, de nagy baromság volt. Volt benne tyúk, kapirgálás, a Temze, meg ilyenek-ezen Thalia elkezdett röhögni.
-Tyúk? Úristen-röhögött.
-Jól van na, más nem jutott az eszembe.
-Hát Fürtöském, téged sem az eszedért szeretlek.-mondta nevetve.-Amúgy miért nem jössz fel az ágyra?
-Hát úgy elterültél, hogy nem férnék oda.
-Jaj na gyere ide-tárta szét a karjait. Azt hitte, hogy odafekszek, és megölelem, de kicsit elszámította magát, mert felálltam, és rávetettem magam.
-Áúúú! De nehéz vagy!
-Na ezt most visszakaptad kis anyám! Kellett neked a múltkor rám tehénkedni!
-Most boldog vagy?-vigyorgott rám.
-Ennél már nem is lehetnék boldogabb-mondtam büszkén. Elég érdekesen nézhettünk kis, ahogy Thalia fekszik a hátán, és meg rajta keresztben.
-Thalia...úúú bocsi-jött be Amanda. De amilyen gyorsan bejött,azzal a lendülettel ki is fordult az ajtón, mindketten megijedtünk.
-Öm...nem zavarsz-ült fel Thalia az ágyról, erre én lecsúsztam róla, és tovább estem a földre.
-Jézusom Hazza, jól vagy?-hajolt le Thalia az ágyról.
-Tökéletesen-tápászkodtam fela földről. Felálltam, ránéztem Thalia-ra, majd Amanda-ra, és kitört belőlünk a röhögés. Amanda már könnyezett, Thalia majdnem megfulladt, én meg jobbnak láttam, ha azonnal kimegyek a wc-re.
~Thalia szemszöge:
-Ti mégis mit csináltatok?-kérdezte Amanda a szemét dörzsölve.
-Hosszú... Szegény Hazza mekkorát taknyolt-én még mindig nem tudtam abbahagyni a nevetést, de próbáltam.
-Na visszajöttem-jött be Harry.
-Juj Hazza, nagyon sajnálom, nem akartalak lelökni.
-Semmi baj, majd ezt is visszakapod-kacsintott, erre én adtam neki egy "majd meglátjuk" puszit.
-De amúgy miért is jöttél hugi?
-Hát szeretnék veled beszélni-erre mind ketten Harry-re néztünk, arra célozva, hogy a beszélgetés 4 szem közt történne.
-Oké, értem én, megyek már-állt fel az ágyról.
-Köszi Fürtöske-amikor kiment, Amanda ült le a helyére.
-Na mesélj.
-Szóval, rólam meg Zayn-ről lenne szó.-ohóó, tudtam én!-gondoltam.
-Talán van valami köztetek?-kacsintottam.
-Pontosan én sem tudom.. azt utóbbi pár napban lég közel kerültünk egymáshoz, de mi holnap megyünk haza, és nem tudom, hogy mi lesz ezzel a dologgal. Na meg nem is tudom, hogy igazából mit is higgyek. Én komolyan gondolnám, de nem tudom, hogy ő hogy gondolja.
-Teljes mértékben tudom, hogy mit érzel. Én ugyan így voltam Harry-vel... Nem tudom, hogy mit higgyek, és hogy mi legyen. Meggie-hez fordultam ,és ő azt mondta, hogy beszéljek vele. Megfogadtam a tanácsát, beszéltem vele, és tessék, itt tartunk. Én is ugyan ezt tudom mondani, mint amit ő mondott, beszélj vele.
-De én nem merek így elé állni.
-Érdekes, pedig már meg is csó...-itt abbahagytam, és a szám elé tettem a kezem.
-Héj, te leskelődtél?
-Nem, csak pont mentem le a lépcsőn, és akkor láttam.
-Nem leskelődünk!-ezzel képen törölt egy párnával.
-Áúúú, az egyik rám ugrik, a másik üt-vág a párnával... És nem leskelődtem!-ezzel én is odavágtam hozzá egy párnát. Elkezdtünk párna csatázni, addig, amíg Amanda fel nem adta.
-Párna csatéban sosem tudlak legyőzni-igazgatta a haját.
-Verhetetlen vagyok-vigyorogtam büszkén.-Na de visszatérve erre az ügyre. Ha most nem beszélsz vele, máskor talán már késő lesz...
-Tudom, de nem merek beszélni vele ez ügyben.
-Szeretnéd, hogy én beszéljek vele?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Megtennéd?-kérdezte bociszemekkel.
-Máris nekikezdek...-kimentem a szobából, és megkerestem Zayn-t. A konyhában volt Liam-el, valamiről beszélgettek.
-Sziasztok. Zayn, beszélhetnénk?
-Aha, egy perc-kiitta az utolsó csepp vizet a pohárból, és odajött hozzám. Leültünk ketten a kanapéra. Belekezdtem, elmondtam mindent, azt is, hogy láttam ahogy épp megcsókolja Amanda-t, és fény derült az idióta vicc értelmére is. Azt persze nem mondtam, hogy Amanda nevében beszélek, inkább játszottam az aggódó nagy tesót.
-Szeretném, ha a következő kérdésre a lehető legőszintébben válaszolnál.
-Oké, ne kímélj.
-Szóval. Ez a kérdés 2 részből fog állni. Biztos tudod, hogy Amanda-ék holnap mennek vissza Glasgow-ba, és az lenne a kérdésem első része, hogy te is komolyan gondolnád ezt a kapcsolatot? A második része pedig az, hogy ha te is szereted Amanda-t, akkor is vele lennél, ha ő kb. 100 km-re lenne tőled? Mert végülis holnap ismét olyan messze lesztek egymástól.-ettól a kérdéstől Zayn kicsit ledermedt, kattogott az agya a válaszon.
-Ez egy nagyon jó kérdés. Szívesen járnék a tesóddal, viszont nem tudom, hogy ez az egész hogy lenne. Ritkán látnánk egymás, és biztos, hogy Glasgow-ban is vannak helyes pasik...
-Szóval nem szeretnél vele összejönni?
-De igen, viszont nem vagyok ebben 100%-ig biztos. Ha itt lakna velünk, a válaszom egyértelmű lenne, de most hogy így belegondolok, egyre inkább arra a döntésre hajlok, hogy kényszerből inkább nem jönnék vele össze.-látszott Zayn-en, hogy tényleg bizonytalan, és hogy teljesen őszintén beszélt most.- Te mit tennél a helyemben?
-Hát ugyan annyira tehetetlen lennék, mint most te.
-Én a legjobbat szeretném Amanda-nak.
-Ha tényleg a legjobbat szeretnéd neki, akkor eleneged. Holnap amikor elmennek, ne lássa rajtad egy kicsit sem, hogy nem szívesen köszönsz el tőle.
-De már megvolt az első csók is. Szegényt még jobban felbiztattam.-hajtotta le a fejét.
-Ő teljesen tisztában van azzal, hogy holnap hazamegy, ezért próbálja a lehető legegyszerűbben felfogni a dolgot.
-Thalia, jössz fel? Már mindenki megy fel aludni-jött oda Harry.
-Egy pillanat Hazza, nem sokára felmegyek-mosolyogtam.
-Oké, gyere. Jó éjt Zayn.
-Jó éjt Harry. Szóval akkor holnap csináljak úgy, mintha mi sem történt volt, és engedjem el?-kérdezte kicsit szomorkásan Zayn.
-Pontosan.
-Értem... Köszi Thalia, hogy megbeszéltük.
-Nagyon szívesen-mosolyogtam. Megöleltük egymást, és felmentem a fürdőbe, majd a szobába Harry-hez. Amanda-val holnap akartam beszélni, még indulás előtt.
-Nocsak, kit látnak szemeim-"üdvözölt" Harry, amikor beléptem a szobába. Ő már az ágyon feküdt, átöltöztem pizsibe, és én is lefeküdtem a helyemre. Harry felé fordultam, ő is felém, a karját az oldalamra tette, és adott egy 'jóéjt' puszit. Általában így szoktunk elaludni.
Bezártam a szemem, nem kellett sok idő, és már aludtam is.
~Thalia szemszöge:
Épp Zayn megcsókolta Amanda-t.
-Hát te ne...-itt félbe szakítottam Harry-t, aki épp jött le a lépcsőn.
-Pssszt!
-Hupsz,bocsi... Miért is kell csöndben maradni?-kérdezte suttogva.
-Nézz már oda!-mutattam a nappali irányába.
-Mit kell nézni? Azt, hogy Zayn és Amanda beszélget?
-Fuu Fürtöske... Oké, most már nincs semmi látnivaló.
-Miért, eddig volt?
-Hagyjuk... Erre jön Zayn, nevessünk, mintha valami vicceset mondtál volna.-mondtam hadarva. Elkezdtünk nevetni, majd abbahagytuk, mikor Zayn odalépett.
-Min nevettek?-kérdezte vigyorogva.
-Ööööö Harry mondott egy viccet, mond el neki Fürtöske-ezzel villámgyorsan elmentem a konyhába.
~Harry szemszöge:
-Biztos, hogy szeretnéd hallani?-kérdeztem Zayn-től, mert ugye Thalia arra kért, hogy mondjam el neki végül is a semmit..
-Na mond.
-Akkor mondom...Szóval....Volt egy tyúk, aki... kapirgált az udvaron, de... mégsem tudott kapirgálni, mert.... a Temze felett repült, amikor rájött, hogy.... mégsem tud repülni..-nem vagyok nagy rögtönöző, ezért egy kretén viccet mondtam. Zayn elég furán nézett rám, szerintem még a vicc folytatását várta, ezért elkezdtem nevetni, arra célozva, hogy ne várja, mert nincs tovább.
-Na, hogy tetszett?-kérdeztem idióta mosollyal az arcomon.
-Hát most azon gondolkozok, hogy melyik szó illik rá.-mondta még mindig a vicc hatása alatt.
-Asszem én... most megyek enni-indultam a konyha felé.
Megláttam Thalia-t, éppen evett az anyukájával, és a tesójával. Leültem a Thalia melletti székre,és odahajoltam hozzá.
-Fuu Thalia, köszi, most tisztára leégettem magam...-erre ő rám nézett, és elkezdett nevetni.
-Ez nagyon nem vicces...
-Bocsi Hazza, csak én nem tudtam volna mit mondani, és amúgy is jöttem, mert kihűlt volna a kaja.
-Nem vagy jó érvelő...-húztam fel a szemöldököm.
-Harry te is kérsz?-kérdezte Thalia anyja.
-Nem, köszönöm Mrs. Jonhson, csak jöttem mondani valamit Thalia-nak.
-Először is, csak szólíts Linda-nak. Másodszor, ha megéheztél, akkor szólj!
-Köszönöm. Linda. Te pedig ha végeztél gyere fel, beszélni szeretnék veled.-súgtam oda Thalia-nak.
-Oké, pár perc, és felmegyek.
Felmentem a szobába, ott leültem az ágyra, odajött Dusty, és elkezdte megint harapdálni a lábujjamat...
-Dusty, te nem hagynád békén a szegény lábujjaimat? Az egyiket már félig megetted...-tettem le a földre.
Megcsörrent Thalia telefonja, leordítottam neki, de nem jött érte, ezért levittem neki.
-Thalia, szeretlek, de nagyon süket vagy-nyújtottam oda a telefonját, ami ekkor már nem csörgött.
-Én is szeretlek Harry, de miért is vagyok süket?-kérdezte csodálkozva.
-Nem hallottad? Csörgött a telefonod, még szóltam is neked.
-Én nem hallottam.
-Süketebb vagy, mint gondoltam-nevettem.
-Jaj na, jól van na. Ki hívott?
-Nem tudom, nem néztem. Linda, van még abból a csirkéből?-kérdeztem.
-Igen, van.
-Király, akkor eszek én is-odamentem a konyhapulthoz, szedtem magamnak, és leültem közéjük, már Liam, Niall, és Zayn is csatlakozott.
-Hú anya, ez nagyon finom, köszönöm-állt fel az asztaltól Thalia amikor végzett. Már nagyjából mindenki megette, így elpakoltuk a tányérokat, evőeszközöket, stb.
Felmentünk Thalia-val a szobába, ő egyből rávetette magát az ágyra, én leültem a földre.
-Hazza.
-Igen?
-Elmondod azt a viccet, amit Zayn-nek mondtál?-kérdezte bociszemekkel.
-Már nem emlékszek rá, de nagy baromság volt. Volt benne tyúk, kapirgálás, a Temze, meg ilyenek-ezen Thalia elkezdett röhögni.
-Tyúk? Úristen-röhögött.
-Jól van na, más nem jutott az eszembe.
-Hát Fürtöském, téged sem az eszedért szeretlek.-mondta nevetve.-Amúgy miért nem jössz fel az ágyra?
-Hát úgy elterültél, hogy nem férnék oda.
-Jaj na gyere ide-tárta szét a karjait. Azt hitte, hogy odafekszek, és megölelem, de kicsit elszámította magát, mert felálltam, és rávetettem magam.
-Áúúú! De nehéz vagy!
-Na ezt most visszakaptad kis anyám! Kellett neked a múltkor rám tehénkedni!
-Most boldog vagy?-vigyorgott rám.
-Ennél már nem is lehetnék boldogabb-mondtam büszkén. Elég érdekesen nézhettünk kis, ahogy Thalia fekszik a hátán, és meg rajta keresztben.
-Thalia...úúú bocsi-jött be Amanda. De amilyen gyorsan bejött,azzal a lendülettel ki is fordult az ajtón, mindketten megijedtünk.
-Öm...nem zavarsz-ült fel Thalia az ágyról, erre én lecsúsztam róla, és tovább estem a földre.
-Jézusom Hazza, jól vagy?-hajolt le Thalia az ágyról.
-Tökéletesen-tápászkodtam fela földről. Felálltam, ránéztem Thalia-ra, majd Amanda-ra, és kitört belőlünk a röhögés. Amanda már könnyezett, Thalia majdnem megfulladt, én meg jobbnak láttam, ha azonnal kimegyek a wc-re.
~Thalia szemszöge:
-Ti mégis mit csináltatok?-kérdezte Amanda a szemét dörzsölve.
-Hosszú... Szegény Hazza mekkorát taknyolt-én még mindig nem tudtam abbahagyni a nevetést, de próbáltam.
-Na visszajöttem-jött be Harry.
-Juj Hazza, nagyon sajnálom, nem akartalak lelökni.
-Semmi baj, majd ezt is visszakapod-kacsintott, erre én adtam neki egy "majd meglátjuk" puszit.
-De amúgy miért is jöttél hugi?
-Hát szeretnék veled beszélni-erre mind ketten Harry-re néztünk, arra célozva, hogy a beszélgetés 4 szem közt történne.
-Oké, értem én, megyek már-állt fel az ágyról.
-Köszi Fürtöske-amikor kiment, Amanda ült le a helyére.
-Na mesélj.
-Szóval, rólam meg Zayn-ről lenne szó.-ohóó, tudtam én!-gondoltam.
-Talán van valami köztetek?-kacsintottam.
-Pontosan én sem tudom.. azt utóbbi pár napban lég közel kerültünk egymáshoz, de mi holnap megyünk haza, és nem tudom, hogy mi lesz ezzel a dologgal. Na meg nem is tudom, hogy igazából mit is higgyek. Én komolyan gondolnám, de nem tudom, hogy ő hogy gondolja.
-Teljes mértékben tudom, hogy mit érzel. Én ugyan így voltam Harry-vel... Nem tudom, hogy mit higgyek, és hogy mi legyen. Meggie-hez fordultam ,és ő azt mondta, hogy beszéljek vele. Megfogadtam a tanácsát, beszéltem vele, és tessék, itt tartunk. Én is ugyan ezt tudom mondani, mint amit ő mondott, beszélj vele.
-De én nem merek így elé állni.
-Érdekes, pedig már meg is csó...-itt abbahagytam, és a szám elé tettem a kezem.
-Héj, te leskelődtél?
-Nem, csak pont mentem le a lépcsőn, és akkor láttam.
-Nem leskelődünk!-ezzel képen törölt egy párnával.
-Áúúú, az egyik rám ugrik, a másik üt-vág a párnával... És nem leskelődtem!-ezzel én is odavágtam hozzá egy párnát. Elkezdtünk párna csatázni, addig, amíg Amanda fel nem adta.
-Párna csatéban sosem tudlak legyőzni-igazgatta a haját.
-Verhetetlen vagyok-vigyorogtam büszkén.-Na de visszatérve erre az ügyre. Ha most nem beszélsz vele, máskor talán már késő lesz...
-Tudom, de nem merek beszélni vele ez ügyben.
-Szeretnéd, hogy én beszéljek vele?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Megtennéd?-kérdezte bociszemekkel.
-Máris nekikezdek...-kimentem a szobából, és megkerestem Zayn-t. A konyhában volt Liam-el, valamiről beszélgettek.
-Sziasztok. Zayn, beszélhetnénk?
-Aha, egy perc-kiitta az utolsó csepp vizet a pohárból, és odajött hozzám. Leültünk ketten a kanapéra. Belekezdtem, elmondtam mindent, azt is, hogy láttam ahogy épp megcsókolja Amanda-t, és fény derült az idióta vicc értelmére is. Azt persze nem mondtam, hogy Amanda nevében beszélek, inkább játszottam az aggódó nagy tesót.
-Szeretném, ha a következő kérdésre a lehető legőszintébben válaszolnál.
-Oké, ne kímélj.
-Szóval. Ez a kérdés 2 részből fog állni. Biztos tudod, hogy Amanda-ék holnap mennek vissza Glasgow-ba, és az lenne a kérdésem első része, hogy te is komolyan gondolnád ezt a kapcsolatot? A második része pedig az, hogy ha te is szereted Amanda-t, akkor is vele lennél, ha ő kb. 100 km-re lenne tőled? Mert végülis holnap ismét olyan messze lesztek egymástól.-ettól a kérdéstől Zayn kicsit ledermedt, kattogott az agya a válaszon.
-Ez egy nagyon jó kérdés. Szívesen járnék a tesóddal, viszont nem tudom, hogy ez az egész hogy lenne. Ritkán látnánk egymás, és biztos, hogy Glasgow-ban is vannak helyes pasik...
-Szóval nem szeretnél vele összejönni?
-De igen, viszont nem vagyok ebben 100%-ig biztos. Ha itt lakna velünk, a válaszom egyértelmű lenne, de most hogy így belegondolok, egyre inkább arra a döntésre hajlok, hogy kényszerből inkább nem jönnék vele össze.-látszott Zayn-en, hogy tényleg bizonytalan, és hogy teljesen őszintén beszélt most.- Te mit tennél a helyemben?
-Hát ugyan annyira tehetetlen lennék, mint most te.
-Én a legjobbat szeretném Amanda-nak.
-Ha tényleg a legjobbat szeretnéd neki, akkor eleneged. Holnap amikor elmennek, ne lássa rajtad egy kicsit sem, hogy nem szívesen köszönsz el tőle.
-De már megvolt az első csók is. Szegényt még jobban felbiztattam.-hajtotta le a fejét.
-Ő teljesen tisztában van azzal, hogy holnap hazamegy, ezért próbálja a lehető legegyszerűbben felfogni a dolgot.
-Thalia, jössz fel? Már mindenki megy fel aludni-jött oda Harry.
-Egy pillanat Hazza, nem sokára felmegyek-mosolyogtam.
-Oké, gyere. Jó éjt Zayn.
-Jó éjt Harry. Szóval akkor holnap csináljak úgy, mintha mi sem történt volt, és engedjem el?-kérdezte kicsit szomorkásan Zayn.
-Pontosan.
-Értem... Köszi Thalia, hogy megbeszéltük.
-Nagyon szívesen-mosolyogtam. Megöleltük egymást, és felmentem a fürdőbe, majd a szobába Harry-hez. Amanda-val holnap akartam beszélni, még indulás előtt.
-Nocsak, kit látnak szemeim-"üdvözölt" Harry, amikor beléptem a szobába. Ő már az ágyon feküdt, átöltöztem pizsibe, és én is lefeküdtem a helyemre. Harry felé fordultam, ő is felém, a karját az oldalamra tette, és adott egy 'jóéjt' puszit. Általában így szoktunk elaludni.
Bezártam a szemem, nem kellett sok idő, és már aludtam is.
2012. szeptember 3., hétfő
52.: A kínai negyedben
~Thalia szemszöge:
-Ezt...ezt miért kapom?-kérdeztem ledöbbenve.
-Amiért minden nap velem voltál a kórházban.
-Úristen, nagyon köszönöm Fürtöske!-az ajándékom egy gyönyörű ezüst fülbevaló volt. Beraktam a fülembe, és megnéztem, hogy hogy is áll.
-Ez egy vagyonba kerülhetett... Nagyon nagyon tetszik!-öleltem meg szorosan.
-Az árával ne foglalkozz, ha neked veszek valamit, nem számít az ár. Örülök, hogy tetszik. Na, menjünk még valahova?
-Aha, még nincs kedvem hazamenni-ekkor megkordult a gyomrom.
-Látom valaki éhes-nevetett Harry.
-Hát na, egész nap nem ettem semmit.
-Mit szólnál a kínaihoz?
-Ajj, jó ötlet. De itt a közelben nem tudok egy kínai étteremről sem, csak a kínai negyedben.
-Akkor menjünk oda. Az tele van kínai kajával.
-Nem rajongok annyira a a kínai negyedért, de mehetünk.
-Ha nem szeretnél, nem muszáj menni.
-De mehetünk, csak ki fogunk tűnni a tömegből.
-Mert?
-Ajaj Harry, ma eléggé nem fog az agyad. Láttál már kínai embert? Azok tiszta kicsi, mi meg tiszta nagyok vagyunk.
-Nem baj az. Indulhatunk hölgyem?
-Mehetünk uram.-Harry átkarolt a derekamnál, és elindultunk.
~Harry szemszöge:
-Na, melyikbe menjünk?-kérdeztem, de nem jött válasz. Oldalra fordultam, és nem láttam Thalia-t mellettem. Gyorsan hátra fordultam, mert kicsit megijedtem, hogy hova tűnt. Mikor megláttam, hogy egy bolt kirakata előtt, megnyugodtam. Épp az új fülbevalóját nézegette.
-Látom nagyon tetszik-léptem oda hozzá.
-Igen, nagyon. Ez a kirakat pont jó, hogy lássam milyen jól áll-kacsintott.
-Ki vele, melyik ruhát szeretnéd?-tudtam ,hogy nem csak azért állt meg, hogy a fülbevalóját nézze meg.
-Honnan gondolod, hogy szeretném valamelyik ruhát?-kérdezte. Én erre csak felvontam a szemöldökömet, és karba tett kézzel néztem rá.
-Na jó, tényleg szeretném az egyiket...
-Háhá, tudtam én!
-Szóóóval... azt a kéket szeretném!-mutattam rá a jobb oldali ruhára.
-Thalia tudtommal enni jöttünk.
-Tuudom, de olyan szép az a ruha-mondta kislány módjára.
-Hogy én milyen jó szívű vagyok...-ezzel elindultunk a bolt bejárata felé. Én nem szeretek ilyen boltba bemenni, de ha Thalia ettől lesz boldog, akkor bemegyek én is.
Végigmentünk az egész bolton, nagy nehezen, de megtaláltuk azt a ruhát, amit a kirakatban láttunk.
-21 font?! Mi ilyen drága ezen???-kikerekedett a szemem, amikor megláttam az árát.
-Hát nem tartozik az 'olcsó' kategóriába...-mondtam szomorúan-Na, majd megveszi más...
-Miért, nem szeretnéd megvenni?
-Dehogynem, de hát nézd már az árát.
-Majd kifizetem én.
-Dehogy fizeted. Nem azért mondtam, hogy te vedd meg.
-Pedig szívesen megveszem.
-Jaj, nagyon aranyos vagy Hazza, de nem akarlak kifosztani. És amúgy is igazad volt, kajálni jöttünk, nem vásárolni...
-Fúú te lány... Ha nem vesszük meg ezt a ruhát, akkor nem is fogunk kínait sem enni!-látszott Thalia-n, hogy nagyon szeretné azt a ruhát, gondoltam megveszem neki. Először kicsit még tétovázott, aztán végül csak elment egyet felpróbálni.
-Úgy szeretlek Fürtöske, köszönöm.-adott egy puszit, majd bement az egyik próbafülkébe. Mikor felvette a ruhát, kijött, hogy megmutassa hogy is áll rajta.
~Thalia szemszöge:
Felvettem a ruhát, és megmutattam Hazza-nak. Amikor meglátta, leesett az álla.
-Héj, berepül egy légy-nevettem.
-Öm.. bocsi, csak na..
-Szóval hogy áll?-kérdeztem.
-Nagyon jól-mondta halkan, magához ölelt, és a kezét a fenekemre csúsztatta.
-Na na na, ezt majd otthon-mondtam mosolyogva.
-Bocsi, csak tényleg jól áll ez a ruha-mondta Hazza nevetve.
-Akkor el van döntve... megvesszük-egyszerre mondtunk a 'megvesszük' szót. Visszamentem a próbafülkébe, levettem a ruhát, és visszavettem azt amiben eddig voltam, és elmentünk a pénztárhoz. A kassza felé megakadt a szemem egy nagyon jó cipőn, de ezt nem mondtam Harry-nek, így is alig akartam, hogy ő fizesse ki a ruhát.
-Na, most, hogy 'shoppingoltunk', megkérdezem még egyszer. Na, melyikbe menjünk?
-Abba!-mutattam az egyik étterem felé.-Ott nagyon finom pekingi kacsát adnak.
-Akkor menjünk oda.
Bementünk, és leültünk egy asztalhoz.
-Szóval mit eszünk?-kérdezte Harry szemügyre véve az étlapot.-Te ettél már a japán csirkén, vagy na, a pekingi kacsán kívül mást?- a "japán csirkén" jót röhögtem.
-Egyszer kóstoltam a sushit, de amilyen gyorsan a számba raktam, olyan gyorsan köptem ki. Valami borzalmas volt...
-Ahha... akkor azt kihagyom.
-Én is-nevettem.-Maradok a kacsánál. Te mit választottál?
-Nekem is jó lesz az-tette le az étlapot.
Kis idő múlva jött is a pincér, kértünk két kacsát, és elkezdtünk beszélgetni. Az ég már kezdett sötétedni, ami azt jelentette, hogy estefelé volt már.
-Köszi még egyszer a fülbevalót, és a ruhát Fürtöske.
-Szívesen-mondtam mosolyogva. A háttérben halkan kínai zene szólt, ami általában idegesít, de most nem zavart.
-Amúgy Hazza, most hogy így belegondolok, neked nem kellett volna otthon maradnod pár napig?
-Hát nem hiszem, hogy feltétlenül otthon kellene maradnom, már nincs semmi bajom.
-Akkor oké.-eközben meghozták az ételt, amit rendeltünk és nekikezdtünk.
-Öcsém, ez jó nagy állat...-nézte a tányérját Harry.
-Ez? Nem is nagy.
-Az nem... De nézd meg ezt! Van akkora, mint egy liba. Azt hittem a pekingi kacsa kis állat-nagyon vicces volt, ahogy Hazza ítélkezett az elé rakott ételen.
-Ha akarod cserélhetünk.
-Nem kell köszi, jó ez. Majd legfeljebb hazavisszük a maradékot Dusty-nak.
-Vagy Niall-nak.
-Ja igen, vagy neki. És mi ez a barna trutyi mellette?
-Az szósz drága Hazza. Finom, kóstold meg-végül megkóstolta nagy nehezen.
-Nem is rossz.
-Na ugye-vontam fel a szemöldökömet.
Elkezdtük enni a kaját, közben beszélgettünk.
A végén, amikor már mind a ketten végeztünk a kacsánkkal, odahívtuk a pincért, és kifizettük a vacsorát.
-Úú most legalább 3 kilóval több lettem...-fogtam a hasam.
-Hát akkor én mit mondjak?? Az enyém 2x akkora volt, mint a tied-ezen elnevettem magam.
Felálltunk az asztaltól, és elindultunk a kijárat felé. Már majdnem besötétedett, ezért hazaindultunk a Trafalgar téren át.Volt ott egy utcai zenész, aki épp gitározott, és énekelt. Nem ismertem azt a számot amit pont akkor játszott, de tetszett.
-Táncolunk?-kérdezte Harry.
-Miért is ne?-mosolyogtam. Harry megfogta a derekam, én pedig két karomat a vállára tettem, az ujjaimat összekulcsoltam, és úgy táncoltunk. Mikor vége lett a számnak, megtapsoltuk a zenészt, aki belekezdett a következő számba, ami a More Than This volt. Kicsit meglepődtünk, majd folytattuk a táncikálást, és Harry is elkezdte énekelni a számot. (Mint később kiderült, a zenész szereti a One Direction-t) Belenéztem két gyönyörű zöldeskék szemébe, és melegség öntötte el a szívem, ami gyorsabban vert, mint a horror kamrában a Madame Tussaud's-ban.
Fejemet Harry mellkasára tettem, és ő szorosan átölelt. Hallgattam, ahogy Harry énekel nekem. Imádom a hangját, főleg ennél a számnál. Kezdett lehűlni a levegő, ezért úgy döntöttünk, hogy most már tényleg hazamegyünk. A zenésznek raktunk egy kis pénzt a dobozába, és a kérésére Hazza aláírta a gitárját.
-Reggel nem is gondoltam, hogy ilyen jó lesz ez a nap-mondtam.
-Szóval jól érezted magad?
-Az nem kifejezés. Köszi Fürtöském.
-Mit Thalia?-kérdezte kedves hangon.
-Hát úgy mindent.
-Szívesen-mosolygott.
Pont akkor értünk a ház elé, amikor Liam is.
-Sziasztok. Hát ti?
-Voltunk a kínai negyedben, meg a Madame Tussaud's-ban. Te gondolom Stella-tól jössz-húzgáltam a szemöldökömet.
-Eltaláltad-vigyorgott Liam.
-Ódetudok!-vigyorogtam büszkén.
Bementünk a házba, és egy kicsit meglepődtem azon, amit láttam. Zayn és Amanda kettesben TV-ztek.
-Sziasztok-köszöntem be, majd bementem a konyhába.
-Szia anyu. mi ez a jó illat?
-Szia Thalia. Jól szórakoztatok? Csirkét sütök.
-Igen, nagyon jól. Mmmm....csirke.
-Gondoltam sütök egyet, mivel szereted, meg holnap amúgy is megyünk haza.
-Jó ötlet, régen ettem már olyat. Na felmegyek a szobámba.
-Várj csak Thalia! Mutasd csak mi van a füledben.
-Ja tényleg, majdnem elfelejtettem megmutatni. Fürtöskétől kaptam-tettem a fülem mögé egy tincset.
-Azta, ez gyönyörű! De ki az a Fürtöske?
-Harry, anya... Harry.
-Ja igen.
-Szólj, ha kész a kaja.
-Oké, szólok-felmentem a szobába, felvettem az új ruhámat, és nézegettem magamat a tükörben. Nem vagyok beképzelt, de ez a ruha egész jól állt rajtam. Bejött Harry a szobába.
-Ej-ej, valaki de jól néz ki!-jött oda hozzám.
-Juj nem is láttam, hogy bejöttél.
-Nem baj, már itt vagyok-a hajamat lesöpörte a vállamról, és elkezdte csókolgatni a nyakamat. Megfordultam, és elkezdtünk csókolózni, majd lefeküdtünk az ágyra, Harry volt felül. Kezét a ruhám cipzárjára tette, kezdte volna lehúzni, de megállítottam.
-Harry, most ne. Bármikor benyithatnak-mondtam halkan.
-Ajj ne már...
-Bocsi Fürtöském.
-Semmi baj-ekkor hallottuk, hogy anya szólt nekem.
-Végre kész a csirke.
-Úú, te még tudsz enni?
-Ha megkóstolod anya csirkéjét, te sem tudsz majd neki ellenállni.
-Megharagudna anyukád, ha én most nem ennék belőle?
-Dehogyis-mosolyogtam. Átvettem az otthoni ruhámat, és lementem enni. Vagyis csak a lépcső aljáig jutottam, mert elég "érdekes" dolgot láttam.
-Az igen...
-Ezt...ezt miért kapom?-kérdeztem ledöbbenve.
-Amiért minden nap velem voltál a kórházban.
-Úristen, nagyon köszönöm Fürtöske!-az ajándékom egy gyönyörű ezüst fülbevaló volt. Beraktam a fülembe, és megnéztem, hogy hogy is áll.
-Ez egy vagyonba kerülhetett... Nagyon nagyon tetszik!-öleltem meg szorosan.
-Az árával ne foglalkozz, ha neked veszek valamit, nem számít az ár. Örülök, hogy tetszik. Na, menjünk még valahova?
-Aha, még nincs kedvem hazamenni-ekkor megkordult a gyomrom.
-Látom valaki éhes-nevetett Harry.
-Hát na, egész nap nem ettem semmit.
-Mit szólnál a kínaihoz?
-Ajj, jó ötlet. De itt a közelben nem tudok egy kínai étteremről sem, csak a kínai negyedben.
-Akkor menjünk oda. Az tele van kínai kajával.
-Nem rajongok annyira a a kínai negyedért, de mehetünk.
-Ha nem szeretnél, nem muszáj menni.
-De mehetünk, csak ki fogunk tűnni a tömegből.
-Mert?
-Ajaj Harry, ma eléggé nem fog az agyad. Láttál már kínai embert? Azok tiszta kicsi, mi meg tiszta nagyok vagyunk.
-Nem baj az. Indulhatunk hölgyem?
-Mehetünk uram.-Harry átkarolt a derekamnál, és elindultunk.
~Harry szemszöge:
-Na, melyikbe menjünk?-kérdeztem, de nem jött válasz. Oldalra fordultam, és nem láttam Thalia-t mellettem. Gyorsan hátra fordultam, mert kicsit megijedtem, hogy hova tűnt. Mikor megláttam, hogy egy bolt kirakata előtt, megnyugodtam. Épp az új fülbevalóját nézegette.
-Látom nagyon tetszik-léptem oda hozzá.
-Igen, nagyon. Ez a kirakat pont jó, hogy lássam milyen jól áll-kacsintott.
-Ki vele, melyik ruhát szeretnéd?-tudtam ,hogy nem csak azért állt meg, hogy a fülbevalóját nézze meg.
-Honnan gondolod, hogy szeretném valamelyik ruhát?-kérdezte. Én erre csak felvontam a szemöldökömet, és karba tett kézzel néztem rá.
-Na jó, tényleg szeretném az egyiket...
-Háhá, tudtam én!
-Thalia tudtommal enni jöttünk.
-Tuudom, de olyan szép az a ruha-mondta kislány módjára.
-Hogy én milyen jó szívű vagyok...-ezzel elindultunk a bolt bejárata felé. Én nem szeretek ilyen boltba bemenni, de ha Thalia ettől lesz boldog, akkor bemegyek én is.
Végigmentünk az egész bolton, nagy nehezen, de megtaláltuk azt a ruhát, amit a kirakatban láttunk.
-21 font?! Mi ilyen drága ezen???-kikerekedett a szemem, amikor megláttam az árát.
-Hát nem tartozik az 'olcsó' kategóriába...-mondtam szomorúan-Na, majd megveszi más...
-Miért, nem szeretnéd megvenni?
-Dehogynem, de hát nézd már az árát.
-Majd kifizetem én.
-Dehogy fizeted. Nem azért mondtam, hogy te vedd meg.
-Pedig szívesen megveszem.
-Jaj, nagyon aranyos vagy Hazza, de nem akarlak kifosztani. És amúgy is igazad volt, kajálni jöttünk, nem vásárolni...
-Fúú te lány... Ha nem vesszük meg ezt a ruhát, akkor nem is fogunk kínait sem enni!-látszott Thalia-n, hogy nagyon szeretné azt a ruhát, gondoltam megveszem neki. Először kicsit még tétovázott, aztán végül csak elment egyet felpróbálni.
-Úgy szeretlek Fürtöske, köszönöm.-adott egy puszit, majd bement az egyik próbafülkébe. Mikor felvette a ruhát, kijött, hogy megmutassa hogy is áll rajta.
~Thalia szemszöge:
Felvettem a ruhát, és megmutattam Hazza-nak. Amikor meglátta, leesett az álla.
-Héj, berepül egy légy-nevettem.
-Öm.. bocsi, csak na..
-Szóval hogy áll?-kérdeztem.
-Nagyon jól-mondta halkan, magához ölelt, és a kezét a fenekemre csúsztatta.
-Na na na, ezt majd otthon-mondtam mosolyogva.
-Bocsi, csak tényleg jól áll ez a ruha-mondta Hazza nevetve.
-Akkor el van döntve... megvesszük-egyszerre mondtunk a 'megvesszük' szót. Visszamentem a próbafülkébe, levettem a ruhát, és visszavettem azt amiben eddig voltam, és elmentünk a pénztárhoz. A kassza felé megakadt a szemem egy nagyon jó cipőn, de ezt nem mondtam Harry-nek, így is alig akartam, hogy ő fizesse ki a ruhát.
-Na, most, hogy 'shoppingoltunk', megkérdezem még egyszer. Na, melyikbe menjünk?
-Abba!-mutattam az egyik étterem felé.-Ott nagyon finom pekingi kacsát adnak.
-Akkor menjünk oda.
Bementünk, és leültünk egy asztalhoz.
-Szóval mit eszünk?-kérdezte Harry szemügyre véve az étlapot.-Te ettél már a japán csirkén, vagy na, a pekingi kacsán kívül mást?- a "japán csirkén" jót röhögtem.
-Egyszer kóstoltam a sushit, de amilyen gyorsan a számba raktam, olyan gyorsan köptem ki. Valami borzalmas volt...
-Ahha... akkor azt kihagyom.
-Én is-nevettem.-Maradok a kacsánál. Te mit választottál?
-Nekem is jó lesz az-tette le az étlapot.
Kis idő múlva jött is a pincér, kértünk két kacsát, és elkezdtünk beszélgetni. Az ég már kezdett sötétedni, ami azt jelentette, hogy estefelé volt már.
-Köszi még egyszer a fülbevalót, és a ruhát Fürtöske.
-Szívesen-mondtam mosolyogva. A háttérben halkan kínai zene szólt, ami általában idegesít, de most nem zavart.
-Amúgy Hazza, most hogy így belegondolok, neked nem kellett volna otthon maradnod pár napig?
-Hát nem hiszem, hogy feltétlenül otthon kellene maradnom, már nincs semmi bajom.
-Akkor oké.-eközben meghozták az ételt, amit rendeltünk és nekikezdtünk.
-Öcsém, ez jó nagy állat...-nézte a tányérját Harry.
-Ez? Nem is nagy.
-Az nem... De nézd meg ezt! Van akkora, mint egy liba. Azt hittem a pekingi kacsa kis állat-nagyon vicces volt, ahogy Hazza ítélkezett az elé rakott ételen.
-Ha akarod cserélhetünk.
-Nem kell köszi, jó ez. Majd legfeljebb hazavisszük a maradékot Dusty-nak.
-Vagy Niall-nak.
-Ja igen, vagy neki. És mi ez a barna trutyi mellette?
-Az szósz drága Hazza. Finom, kóstold meg-végül megkóstolta nagy nehezen.
-Nem is rossz.
-Na ugye-vontam fel a szemöldökömet.
Elkezdtük enni a kaját, közben beszélgettünk.
A végén, amikor már mind a ketten végeztünk a kacsánkkal, odahívtuk a pincért, és kifizettük a vacsorát.
-Úú most legalább 3 kilóval több lettem...-fogtam a hasam.
-Hát akkor én mit mondjak?? Az enyém 2x akkora volt, mint a tied-ezen elnevettem magam.
Felálltunk az asztaltól, és elindultunk a kijárat felé. Már majdnem besötétedett, ezért hazaindultunk a Trafalgar téren át.Volt ott egy utcai zenész, aki épp gitározott, és énekelt. Nem ismertem azt a számot amit pont akkor játszott, de tetszett.
-Táncolunk?-kérdezte Harry.
-Miért is ne?-mosolyogtam. Harry megfogta a derekam, én pedig két karomat a vállára tettem, az ujjaimat összekulcsoltam, és úgy táncoltunk. Mikor vége lett a számnak, megtapsoltuk a zenészt, aki belekezdett a következő számba, ami a More Than This volt. Kicsit meglepődtünk, majd folytattuk a táncikálást, és Harry is elkezdte énekelni a számot. (Mint később kiderült, a zenész szereti a One Direction-t) Belenéztem két gyönyörű zöldeskék szemébe, és melegség öntötte el a szívem, ami gyorsabban vert, mint a horror kamrában a Madame Tussaud's-ban.
Fejemet Harry mellkasára tettem, és ő szorosan átölelt. Hallgattam, ahogy Harry énekel nekem. Imádom a hangját, főleg ennél a számnál. Kezdett lehűlni a levegő, ezért úgy döntöttünk, hogy most már tényleg hazamegyünk. A zenésznek raktunk egy kis pénzt a dobozába, és a kérésére Hazza aláírta a gitárját.
-Reggel nem is gondoltam, hogy ilyen jó lesz ez a nap-mondtam.
-Szóval jól érezted magad?
-Az nem kifejezés. Köszi Fürtöském.
-Mit Thalia?-kérdezte kedves hangon.
-Hát úgy mindent.
-Szívesen-mosolygott.
Pont akkor értünk a ház elé, amikor Liam is.
-Sziasztok. Hát ti?
-Voltunk a kínai negyedben, meg a Madame Tussaud's-ban. Te gondolom Stella-tól jössz-húzgáltam a szemöldökömet.
-Eltaláltad-vigyorgott Liam.
-Ódetudok!-vigyorogtam büszkén.
Bementünk a házba, és egy kicsit meglepődtem azon, amit láttam. Zayn és Amanda kettesben TV-ztek.
-Sziasztok-köszöntem be, majd bementem a konyhába.
-Szia anyu. mi ez a jó illat?
-Szia Thalia. Jól szórakoztatok? Csirkét sütök.
-Igen, nagyon jól. Mmmm....csirke.
-Gondoltam sütök egyet, mivel szereted, meg holnap amúgy is megyünk haza.
-Jó ötlet, régen ettem már olyat. Na felmegyek a szobámba.
-Várj csak Thalia! Mutasd csak mi van a füledben.
-Ja tényleg, majdnem elfelejtettem megmutatni. Fürtöskétől kaptam-tettem a fülem mögé egy tincset.
-Azta, ez gyönyörű! De ki az a Fürtöske?
-Harry, anya... Harry.
-Ja igen.
-Szólj, ha kész a kaja.
-Oké, szólok-felmentem a szobába, felvettem az új ruhámat, és nézegettem magamat a tükörben. Nem vagyok beképzelt, de ez a ruha egész jól állt rajtam. Bejött Harry a szobába.
-Ej-ej, valaki de jól néz ki!-jött oda hozzám.
-Juj nem is láttam, hogy bejöttél.
-Nem baj, már itt vagyok-a hajamat lesöpörte a vállamról, és elkezdte csókolgatni a nyakamat. Megfordultam, és elkezdtünk csókolózni, majd lefeküdtünk az ágyra, Harry volt felül. Kezét a ruhám cipzárjára tette, kezdte volna lehúzni, de megállítottam.
-Harry, most ne. Bármikor benyithatnak-mondtam halkan.
-Ajj ne már...
-Bocsi Fürtöském.
-Semmi baj-ekkor hallottuk, hogy anya szólt nekem.
-Végre kész a csirke.
-Úú, te még tudsz enni?
-Ha megkóstolod anya csirkéjét, te sem tudsz majd neki ellenállni.
-Megharagudna anyukád, ha én most nem ennék belőle?
-Dehogyis-mosolyogtam. Átvettem az otthoni ruhámat, és lementem enni. Vagyis csak a lépcső aljáig jutottam, mert elég "érdekes" dolgot láttam.
-Az igen...
2012. szeptember 2., vasárnap
51.: Madame Tussaud's
Sziasztok! Ez a rész elég hosszúra sikeredett, remélem nem baj ;)
~Thalia szemszöge:
Mindenki nagy örömmel köszöntötte Hazza-t.
-Na, annak örömére, hogy Harry hazajött, enni kéne valamit-adta az ötletet Niall.-Ki éhes?
Nem jött "én éhes vagyok" válasz, így Niall egyedül kezdett neki a kajának.
Harry és én leültünk a kanapéra, de kis idő múlva csatlakozott hozzánk Anne és Gemma.
-Olyan jó így együtt látni titeket-mondta mosolyogva Anne.
-Hát már azt hittem, hogy sose ölelhetem át Hazza-t...
-Na de most már itt vagyok, megölelhetsz-tárta szét a karjait Fürtöske. Meg is öleltem.
-Na, de azért jöttünk ,hogy elköszönjünk.
-Miért, hova mentek?-kérdezte Harry.
-Én haza, Gemma pedig Doncaster-be.
-Ahha, értem... Hát akkor sziasztok-ölelte meg őket.
-Szia Thalia, aztán vigyázz a fiamra!-ölelt Anne.
-Megígérem Mrs. Styles, vigyázni fogok rá-mosolyogtam. Elköszöntek mindenkitől, és elmentek.
-Niall eszel még?-ment ki a konyhába Hazza.
-Igen, még eszek.
-És mit?
-Reggelről maradt 2 pirítós, most eszem az egyiket.
-A másikat nem szeretnéd nekem adni?-rebegtette a szempilláit Harry,azt hitte, hogy ezzel elér valamit Niall-nál. Én ezalatt csak nevettem.
-Nem-egyből rávágta.
-Jaj Fürtöske, csinálok én neked-be is raktam 2 szelet kenyeret a kenyérpirítóba.
-Ó, köszönöm.
Felmentem a szobába, és láttam, hogy anyáék pakolnak.
-Hát ti?
-Már eltelt a 2 hét, holnap indulunk haza.-világosított fel anya.
-Értem... Segítsek összepakolni?
-Nem kell, köszi.
-Oké, akkor én megyek le.
Fél úton majdnem neki mentem Hazza-nak, akinél még mindig ott volt a 2 szelet pirítós.
-Juj, bocsi.
-Miért bocsi?-kérdezte teli szájjal.
-Hát hogy majdnem fellöktelek.
-Ja... azt már megszoktam.
-Héj, nem is löklek fel mindig.
-Jól van na, csak szívatlak.
-Ja... azt már megszoktam-próbáltam Harry hangján mondani, de nem nagyon sikerült, ezért Hazza elkezdett röhögni rajtam.-Ez nem röhögcséges!
-Mi nem?
-Röhög..-itt abba hagytam, mert sugárzott a bambaság Harry fejéről.-Áhh, semmi, hagyjuk.
-Szerintem is-nevetett.
Ő elindult fel az emeletre, én meg le a földszintre Meggie-ékhez.
-Tényleg, képzeld el, nem is mondtam, hogy kivel találkoztam a kórházban.
-Na mesélj. Kivel?
-Lauren-el.
-Lauren Formiller-rel? Ő nem Franciaországban lakik?
-De igen, csak most hazajöttek Angliába, csak itt elkapott valami bacit az apja, így kórházba került, ezért most itt vannak Londonban.
-Ez király! Mármint, hogy itt van Londonban-ránézett az órájára-sajnálom Thalia, de mennünk kell...
-Ó, ne menjetek már még!
-Muszáj, Mark egy kis barátjánál van, haza kell vinnünk.
-Ja értem, hát akkor sziasztok.
-Nyugi, 2 hét, és jövünk.
-Tudom, csak na....-beköszöntek még a nappaliba, és elmentek.
-És ti hova mentek?-kérdeztem Liam-éket, mikor láttam, hogy ők is készülődnek valahova.
-Én a Nando's-ba megyek-adta az infót Niall.
-Én a parkba megyek Stella-val.-vette fel a cipőjét Liam.
-Én meg csak a hajamat igazítom-nézte magát a tükörben Zayn.
-Hát oké, akkor jó szórakozást, és jó hajigazítást-indultam fel az emeltre.
Felmentem a szobába, Harry az ágyon ülve még mindig a pirítóst ette. Odamentem, és leültem mellé.
-Még mindig ezt eszed?
-Aha, az előbb telefonáltam.
-Ja értem... Tudod mi jutott az eszembe?
-Nem, de úgyis mindjárt elmondod.
-Holnap mennétek a francia koncertre. Mi lesz azzal a fellépéssel?
-A fiúk lemondták miattam, pedig nincs már semmi bajom, el tudnék menni. De így legalább itthon maradok veled.
-Óó, de cuki vagy.
-Tudom.
-És még milyen szerény is...
-Mi ez a nagy csend? Mindenki elment?
-Nos, anyáékon, és Zayn-en kívül elment mindenki.
-Ahha... Mi nem akarunk elmenni valahova?
-De, jó ötlet. És hova?
-Oda menjünk, ahol már régen voltunk. Te hol voltál már régen?
-Hát... Én kis koromban voltam utoljára a Madame Tussaud's-ba, és akkor sem mentünk végig-mondtam arra célozva, hogy menjünk oda.
-Na, ez király ötlet. Menjünk akkor oda. Segítenél eltüntetni ezt a szeletet?-nyújtotta oda nekem azt a szerencsétlen pirítóst.
-Segítek-elvettem, és elkezdtem enni ,miközben kerestem egy jó rucit, mégsem mehettem el fekete cicanadrágban, és egy pólóban, ami megtetszett, és elvettem Harry-től. Nagy nehezen megtaláltam a megfelelő ruhadarabokat, megkerestem a fényképezőt, és mentem anyunak szólni hogy elmegyek... Elég cikis volt, mintha kis gyerek lennék, de mindegy.
-Óó, valaki nagyon jól néz ki-mért végig a szemével Hazza, mikor leértem a lépcsőn.
-Köszi, te sem panaszkodhatsz-húzgáltam a szemöldököm.
Már majdnem kiléptünk az ajtón, amikor eszünkbe jutott mind kettőnknek, hogy Harry-nek most nincs kocsija, mert a balesetben kakivá ment.
-De várjunk. Mivel menjünk?
-Busszal-vágtam rá egyből.
-Busszal.... Thalia, ha még ma oda akarsz érni zárás előtt, akkor inkább menjünk gyalog-először nem értettem, hogy Hazza mire mondja, de rájöttem, hogy a mondandója lényege az volt, hogy ha felszállna a buszra, mindenki megrohanná aláírás meg képek miatt.
-Ja tényleg...
-Bírom amikor ilyen ötleteid vannak-nevetett.
-Jól van na. Akkor menjünk gyalog?
-Oké, de akkor induljunk el most, mert elég messze van, és úgy tudom, hogy egy fél óra nem elég ahhoz, hogy körbemenjünk.
-Oké ,akkor induljunk-nyitottam ki a bejárati ajtót. Egymást kezét fogva elindultunk a belvárosba.
Kb. az odafele út felénél tartottunk, amikor Harry kérdezett valamit.
-Tényleg, mondtad, hogy nem mentetek régen végig a Madame Tussaud'-s-ba. Miért nem?
-Hát tudod van az a horrorkamra rész, és ott nem mertem végig menni. Akkor még 10 éves körül lehettem, most 18 éves vagyok, és még mindig nem merek végig menni rajta-mondtam lehajtott fejjel, elpirulva.
-De te szereted a horror filmeket, nem?
-A horror filmeket szeretem nézni, de nem szívesen megyek be egy horror kamrába.
-Ja értem. Majd SuperHazza megvéd-húzta ki magát Harry.
-Te tudod, hogy mi van ott? Felakasztott emberek, karóra húzott fejek, meg ilyenek.
-Thalia... tudom mit takar a 'horror' kifejezés, és nyugi, azok nem igazi emberek, meg fejek.
-Tudom, de akkor is.
-Nyugi Nino, nem lesz ijesztő. Na gyere, vegyük meg a belépőket, mielőtt még többen lesznek-beálltunk a sorba, megvettük a jegyeket, és bementünk. Minden 'hírességgel' csináltunk hülyébbnél-hülyébb képeket, nagyon jól szórakoztam.
Elértünk az énekesekhez.
-Nocsak, nocsak kit látnak szemeim...-mondtam szemrehányó hangon.
-Kit látsz?
-A drága Justin Bieber-t. Ezek a bábuk életnagyságúak?
-Látom "rajongsz" érte-nevetett Harry-Igen, azok.
-Akkor jó kicsi, a vállamig ér. A tv-ben nagyobbnak tűnsz öcsi-mondtam a bábúnak.- Amúgy nagyon nem a kedvencem, maradjunk ennyiben. Tényleg, Niall-nek ne vigyük haza?
-De, várjál, megpróbálom felemelni-erre elkezdtünk nevetni, majd tovább mentünk.
-Nem úgy volt, hogy ti is itt lesztek?
-De úgy volt, nem tudom, hogy most mi van. Nézd, itt van Niall másik barátja-fedezte fel Harry az amerikai elnököt.
-Csináljunk vele egy képet? Csak, hogy legyen irigykedni valója Niall-nek-vettem elő egy fényképezőt.
-Király ötlet.-úgy volt megcsinálva, hogy Obama ült egy asztalnál, mellette volt még egy szék, és egy telefon. Harry leült mellé, kezébe vette a telefont, mintha beszélt volna valakivel, én pedig lefotóztam.
-Na mehetünk tovább.-mentünk is, de megtorpantam egy lépcsőnél, és egy folyosónál.
-Mi a baj Thalia?
-Drága Harry... Ne csak nézzél, lássál is. Nem hallod a 'zenét'? Meg nézd meg a falat... Fekete háttér, visító fejek, piros cucc a falon.. Elérkeztünk a horror kamrához, forduljunk vissza légyszíves-mondtam vékony hangon.
-Thalia, nehogy visszafordulj! Ne félj, nem lesz ijesztő. Ez meg csak festék a falon-odanyúlt, de vissza is húzta a kezét.-Fúúj, mi a franc van ezen?-egy idióta arcot vágott, ezen elnevettem magam.
-Na látod, ha kiértünk ebből a horror izéből ,akkor is így fogsz nevetni, mert látni fogod, hogy nem is annyira ijesztő.
-Hát oké, de ha összecsinálom magam, az a te hibád lesz!
-Oké, majd kimagyarázom-nevetett Harry, megfogta a kezem, és húzva maga után elmentünk a bejárathoz. Már csak ott összecsináltam magam, mert mikor leértünk a lépcsőn egy csöppet sem szép látvány fogadott. Egy pár felakasztott ember, valami zombi akármi, szellemek, meg ilyenek... És ha még nem lett volna már most elegem belőle, akkor még volt ott egy kis tv is, amiben azt mutatták, hogy csinálják össze magukat az emberek... Legszívesebben azonnal visszafordultam volna, de Harry nem engedte. Egy kis sor volt a bejárat előtt, addig végig azt néztem abban a kis tv-ben ,hogy mitől fogok becsinálni...
Bementünk... Én szorosan Harry-be kapaszkodtam, és remegő lábakkal mentem mellette. Semmit nem láttam, tiszta sötét volt, csak visongást hallottam, és azt, hogy mindjárt kiugrik a szívem a helyéről... Kb. 100 métert mentünk, addig nem is volt olyan ijesztő, meg is nyugodtam egy kicsit, de túl hamar... Beljebb értünk, ott már tényleg az volt, amire számítottam... Ha felnéztél a plafonra felakasztott embereket láttál, ha oldalra néztél karóra húzott emberfejeket... Ha ez nem lett volna elég, hogy becsinálj, még a falból emberek ugrottak ki eléd, és próbáltak behúzni téged a rács mögé.
-Harry, soha többet nem hallgatok rád!-mondtam remegő hangon, de Harry nem hallotta, mert pont valaki mögöttünk elordította magát. Szinte már futva mentünk, nagyon féltem, azt hittem, hogy sose lesz vége, de hála égnek kiértünk. Ott megálltunk, és Harry megölelt.
-Ne haragudj rám Thalia-mondta megbánó hangon. Egy kis ideig nem válaszoltam, csak levegő után kapkodtam, mert odabent vagy visítottam, vagy futottam.
-Egyáltalán nem haragszok Harry. A lényeg, hogy már kijöttünk-adtam egy puszit neki. Tovább mentünk. Elérkeztünk egy kis vasúthoz. Nagyon cuki volt, két személyes ülőkék voltak, de úgy voltak megcsinálva, mintha egy taxi hátuljában ülnénk. Beszálltunk, leültünk, és mentünk. Mindig a helyszínhez illő zene szólt, nagyon cuki volt, legalább kicsit lenyugodtam ezalatt. Mielőtt kiszálltunk volna, mindenkiről csináltak képet, ahogy éppen ült a taxiban. Amikor végig mentünk, kiszálltunk, és mentünk tovább. A következő látni való egy 4D-s mozi volt, beültünk oda is, végig néztük, majd azután is mentünk tovább.
Ezután már csak a kijárat volt a látnivaló, de persze egy ajándékbolton át lehetett kimenni. Szétnéztünk, de nem vettünk semmit, és kimentünk.
-Köszi Harry, hogy elhoztál ide, nagyon jól éreztem magam.-öleltem át.
-Thalia, szeretnék még egyszer bocsánatot kérni, hogy "átrángattalak" azon az izén. Ezt elfogadnád tőlem?-odanyújtott nekem egy kis dobozt.
-Mi van benne?-kérdeztem mosolyogva.
-Nyisd ki, és meglátod.-kinyitottam. Elámultam attól, amit benne láttam.
~Thalia szemszöge:
Mindenki nagy örömmel köszöntötte Hazza-t.
-Na, annak örömére, hogy Harry hazajött, enni kéne valamit-adta az ötletet Niall.-Ki éhes?
Nem jött "én éhes vagyok" válasz, így Niall egyedül kezdett neki a kajának.
Harry és én leültünk a kanapéra, de kis idő múlva csatlakozott hozzánk Anne és Gemma.
-Olyan jó így együtt látni titeket-mondta mosolyogva Anne.
-Hát már azt hittem, hogy sose ölelhetem át Hazza-t...
-Na de most már itt vagyok, megölelhetsz-tárta szét a karjait Fürtöske. Meg is öleltem.
-Na, de azért jöttünk ,hogy elköszönjünk.
-Miért, hova mentek?-kérdezte Harry.
-Én haza, Gemma pedig Doncaster-be.
-Ahha, értem... Hát akkor sziasztok-ölelte meg őket.
-Szia Thalia, aztán vigyázz a fiamra!-ölelt Anne.
-Megígérem Mrs. Styles, vigyázni fogok rá-mosolyogtam. Elköszöntek mindenkitől, és elmentek.
-Niall eszel még?-ment ki a konyhába Hazza.
-Igen, még eszek.
-És mit?
-Reggelről maradt 2 pirítós, most eszem az egyiket.
-A másikat nem szeretnéd nekem adni?-rebegtette a szempilláit Harry,azt hitte, hogy ezzel elér valamit Niall-nál. Én ezalatt csak nevettem.
-Nem-egyből rávágta.
-Jaj Fürtöske, csinálok én neked-be is raktam 2 szelet kenyeret a kenyérpirítóba.
-Ó, köszönöm.
Felmentem a szobába, és láttam, hogy anyáék pakolnak.
-Hát ti?
-Már eltelt a 2 hét, holnap indulunk haza.-világosított fel anya.
-Értem... Segítsek összepakolni?
-Nem kell, köszi.
-Oké, akkor én megyek le.
Fél úton majdnem neki mentem Hazza-nak, akinél még mindig ott volt a 2 szelet pirítós.
-Juj, bocsi.
-Miért bocsi?-kérdezte teli szájjal.
-Hát hogy majdnem fellöktelek.
-Ja... azt már megszoktam.
-Héj, nem is löklek fel mindig.
-Jól van na, csak szívatlak.
-Ja... azt már megszoktam-próbáltam Harry hangján mondani, de nem nagyon sikerült, ezért Hazza elkezdett röhögni rajtam.-Ez nem röhögcséges!
-Mi nem?
-Röhög..-itt abba hagytam, mert sugárzott a bambaság Harry fejéről.-Áhh, semmi, hagyjuk.
-Szerintem is-nevetett.
Ő elindult fel az emeletre, én meg le a földszintre Meggie-ékhez.
-Tényleg, képzeld el, nem is mondtam, hogy kivel találkoztam a kórházban.
-Na mesélj. Kivel?
-Lauren-el.
-Lauren Formiller-rel? Ő nem Franciaországban lakik?
-De igen, csak most hazajöttek Angliába, csak itt elkapott valami bacit az apja, így kórházba került, ezért most itt vannak Londonban.
-Ez király! Mármint, hogy itt van Londonban-ránézett az órájára-sajnálom Thalia, de mennünk kell...
-Ó, ne menjetek már még!
-Muszáj, Mark egy kis barátjánál van, haza kell vinnünk.
-Ja értem, hát akkor sziasztok.
-Nyugi, 2 hét, és jövünk.
-Tudom, csak na....-beköszöntek még a nappaliba, és elmentek.
-És ti hova mentek?-kérdeztem Liam-éket, mikor láttam, hogy ők is készülődnek valahova.
-Én a Nando's-ba megyek-adta az infót Niall.
-Én a parkba megyek Stella-val.-vette fel a cipőjét Liam.
-Én meg csak a hajamat igazítom-nézte magát a tükörben Zayn.
-Hát oké, akkor jó szórakozást, és jó hajigazítást-indultam fel az emeltre.
Felmentem a szobába, Harry az ágyon ülve még mindig a pirítóst ette. Odamentem, és leültem mellé.
-Még mindig ezt eszed?
-Aha, az előbb telefonáltam.
-Ja értem... Tudod mi jutott az eszembe?
-Nem, de úgyis mindjárt elmondod.
-Holnap mennétek a francia koncertre. Mi lesz azzal a fellépéssel?
-A fiúk lemondták miattam, pedig nincs már semmi bajom, el tudnék menni. De így legalább itthon maradok veled.
-Óó, de cuki vagy.
-Tudom.
-És még milyen szerény is...
-Mi ez a nagy csend? Mindenki elment?
-Nos, anyáékon, és Zayn-en kívül elment mindenki.
-Ahha... Mi nem akarunk elmenni valahova?
-De, jó ötlet. És hova?
-Oda menjünk, ahol már régen voltunk. Te hol voltál már régen?
-Hát... Én kis koromban voltam utoljára a Madame Tussaud's-ba, és akkor sem mentünk végig-mondtam arra célozva, hogy menjünk oda.
-Na, ez király ötlet. Menjünk akkor oda. Segítenél eltüntetni ezt a szeletet?-nyújtotta oda nekem azt a szerencsétlen pirítóst.
-Óó, valaki nagyon jól néz ki-mért végig a szemével Hazza, mikor leértem a lépcsőn.
-Köszi, te sem panaszkodhatsz-húzgáltam a szemöldököm.
Már majdnem kiléptünk az ajtón, amikor eszünkbe jutott mind kettőnknek, hogy Harry-nek most nincs kocsija, mert a balesetben kakivá ment.
-De várjunk. Mivel menjünk?
-Busszal-vágtam rá egyből.
-Busszal.... Thalia, ha még ma oda akarsz érni zárás előtt, akkor inkább menjünk gyalog-először nem értettem, hogy Hazza mire mondja, de rájöttem, hogy a mondandója lényege az volt, hogy ha felszállna a buszra, mindenki megrohanná aláírás meg képek miatt.
-Ja tényleg...
-Bírom amikor ilyen ötleteid vannak-nevetett.
-Jól van na. Akkor menjünk gyalog?
-Oké, de akkor induljunk el most, mert elég messze van, és úgy tudom, hogy egy fél óra nem elég ahhoz, hogy körbemenjünk.
-Oké ,akkor induljunk-nyitottam ki a bejárati ajtót. Egymást kezét fogva elindultunk a belvárosba.
Kb. az odafele út felénél tartottunk, amikor Harry kérdezett valamit.
-Tényleg, mondtad, hogy nem mentetek régen végig a Madame Tussaud'-s-ba. Miért nem?
-Hát tudod van az a horrorkamra rész, és ott nem mertem végig menni. Akkor még 10 éves körül lehettem, most 18 éves vagyok, és még mindig nem merek végig menni rajta-mondtam lehajtott fejjel, elpirulva.
-De te szereted a horror filmeket, nem?
-A horror filmeket szeretem nézni, de nem szívesen megyek be egy horror kamrába.
-Ja értem. Majd SuperHazza megvéd-húzta ki magát Harry.
-Te tudod, hogy mi van ott? Felakasztott emberek, karóra húzott fejek, meg ilyenek.
-Thalia... tudom mit takar a 'horror' kifejezés, és nyugi, azok nem igazi emberek, meg fejek.
-Tudom, de akkor is.
-Nyugi Nino, nem lesz ijesztő. Na gyere, vegyük meg a belépőket, mielőtt még többen lesznek-beálltunk a sorba, megvettük a jegyeket, és bementünk. Minden 'hírességgel' csináltunk hülyébbnél-hülyébb képeket, nagyon jól szórakoztam.
Elértünk az énekesekhez.
-Nocsak, nocsak kit látnak szemeim...-mondtam szemrehányó hangon.
-Kit látsz?
-A drága Justin Bieber-t. Ezek a bábuk életnagyságúak?
-Látom "rajongsz" érte-nevetett Harry-Igen, azok.
-Akkor jó kicsi, a vállamig ér. A tv-ben nagyobbnak tűnsz öcsi-mondtam a bábúnak.- Amúgy nagyon nem a kedvencem, maradjunk ennyiben. Tényleg, Niall-nek ne vigyük haza?
-De, várjál, megpróbálom felemelni-erre elkezdtünk nevetni, majd tovább mentünk.
-Nem úgy volt, hogy ti is itt lesztek?
-De úgy volt, nem tudom, hogy most mi van. Nézd, itt van Niall másik barátja-fedezte fel Harry az amerikai elnököt.
-Csináljunk vele egy képet? Csak, hogy legyen irigykedni valója Niall-nek-vettem elő egy fényképezőt.
-Király ötlet.-úgy volt megcsinálva, hogy Obama ült egy asztalnál, mellette volt még egy szék, és egy telefon. Harry leült mellé, kezébe vette a telefont, mintha beszélt volna valakivel, én pedig lefotóztam.
-Na mehetünk tovább.-mentünk is, de megtorpantam egy lépcsőnél, és egy folyosónál.
-Mi a baj Thalia?
-Drága Harry... Ne csak nézzél, lássál is. Nem hallod a 'zenét'? Meg nézd meg a falat... Fekete háttér, visító fejek, piros cucc a falon.. Elérkeztünk a horror kamrához, forduljunk vissza légyszíves-mondtam vékony hangon.
-Thalia, nehogy visszafordulj! Ne félj, nem lesz ijesztő. Ez meg csak festék a falon-odanyúlt, de vissza is húzta a kezét.-Fúúj, mi a franc van ezen?-egy idióta arcot vágott, ezen elnevettem magam.
-Na látod, ha kiértünk ebből a horror izéből ,akkor is így fogsz nevetni, mert látni fogod, hogy nem is annyira ijesztő.
-Hát oké, de ha összecsinálom magam, az a te hibád lesz!
-Oké, majd kimagyarázom-nevetett Harry, megfogta a kezem, és húzva maga után elmentünk a bejárathoz. Már csak ott összecsináltam magam, mert mikor leértünk a lépcsőn egy csöppet sem szép látvány fogadott. Egy pár felakasztott ember, valami zombi akármi, szellemek, meg ilyenek... És ha még nem lett volna már most elegem belőle, akkor még volt ott egy kis tv is, amiben azt mutatták, hogy csinálják össze magukat az emberek... Legszívesebben azonnal visszafordultam volna, de Harry nem engedte. Egy kis sor volt a bejárat előtt, addig végig azt néztem abban a kis tv-ben ,hogy mitől fogok becsinálni...
Bementünk... Én szorosan Harry-be kapaszkodtam, és remegő lábakkal mentem mellette. Semmit nem láttam, tiszta sötét volt, csak visongást hallottam, és azt, hogy mindjárt kiugrik a szívem a helyéről... Kb. 100 métert mentünk, addig nem is volt olyan ijesztő, meg is nyugodtam egy kicsit, de túl hamar... Beljebb értünk, ott már tényleg az volt, amire számítottam... Ha felnéztél a plafonra felakasztott embereket láttál, ha oldalra néztél karóra húzott emberfejeket... Ha ez nem lett volna elég, hogy becsinálj, még a falból emberek ugrottak ki eléd, és próbáltak behúzni téged a rács mögé.
-Harry, soha többet nem hallgatok rád!-mondtam remegő hangon, de Harry nem hallotta, mert pont valaki mögöttünk elordította magát. Szinte már futva mentünk, nagyon féltem, azt hittem, hogy sose lesz vége, de hála égnek kiértünk. Ott megálltunk, és Harry megölelt.
-Ne haragudj rám Thalia-mondta megbánó hangon. Egy kis ideig nem válaszoltam, csak levegő után kapkodtam, mert odabent vagy visítottam, vagy futottam.
-Egyáltalán nem haragszok Harry. A lényeg, hogy már kijöttünk-adtam egy puszit neki. Tovább mentünk. Elérkeztünk egy kis vasúthoz. Nagyon cuki volt, két személyes ülőkék voltak, de úgy voltak megcsinálva, mintha egy taxi hátuljában ülnénk. Beszálltunk, leültünk, és mentünk. Mindig a helyszínhez illő zene szólt, nagyon cuki volt, legalább kicsit lenyugodtam ezalatt. Mielőtt kiszálltunk volna, mindenkiről csináltak képet, ahogy éppen ült a taxiban. Amikor végig mentünk, kiszálltunk, és mentünk tovább. A következő látni való egy 4D-s mozi volt, beültünk oda is, végig néztük, majd azután is mentünk tovább.
Ezután már csak a kijárat volt a látnivaló, de persze egy ajándékbolton át lehetett kimenni. Szétnéztünk, de nem vettünk semmit, és kimentünk.
-Köszi Harry, hogy elhoztál ide, nagyon jól éreztem magam.-öleltem át.
-Thalia, szeretnék még egyszer bocsánatot kérni, hogy "átrángattalak" azon az izén. Ezt elfogadnád tőlem?-odanyújtott nekem egy kis dobozt.
-Mi van benne?-kérdeztem mosolyogva.
-Nyisd ki, és meglátod.-kinyitottam. Elámultam attól, amit benne láttam.
2012. augusztus 31., péntek
50.: Lauren
Sziasztok! Átléptük a 7300 oldalmegjelenítést, köszönöm mindenkinek! :)
~Thalia szemszöge:
Bármennyire is szerettem volna, Harry nem válaszolt.... Mindenért magamat hibáztattam, akármit is mondtak a többiek.
Oldalra néztem, és láttam, hogy Anne az arcát a kezébe temetve sírt. Ettől még jobban bűntudatom támadt. Odavittem egy széket én is, és leültem Anne mellé. Megfogtam Harry kezét, és csak néztem sápadt arcát.
-Thalia, jól vagy? Tisztára sápadt vagy.
-Voltam már jobban is-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Nem bírom így látni a fiamat, kimegyek, ha nem baj-állt fel a székről Anne.
-Kimegyek én is, hogy tudjanak bejönni a többiek-mondtam halkan. Adtam egy puszit Hazza arcára, és kimentem én is.
-Hát te Thalia?-kérdezte Niall meglepődötten, mikor meglátta, hogy én is kijöttem Anne mögött.
-Kijöttem, hogy be tudjon menni más is-mondtam miközben letöröltem az arcomon legördülő könnycseppet.
-De szerintem egyet értünk abban, hogy te bent maradhatsz, majd egyesével cseréjük egymást-mondta Gemma. Erre mindenki elkezdett bólogatni.
-Köszönöm-ezzel visszamentem, ezúttal Gemma-val. Mikor bementünk Gemma kicsit megtorpant, majd őú is leült egy székre. Nem beszéltünk sokat, mjad Gemma törte meg a csendet.
-Na, és hogyan ismerkedtetek meg?-kérdezte mosolyogva.
-Hát... Elizabeth-nek, a legjobb barátnőm unokatesójának valahogy meglett valamelyiküknek a telefon száma, és így tudtunk velük találkozni. Vagyis először anya nem engedett el, így a One Direction eljött a házunkba, így ott találkoztam velük először. Nagyon örültem nekik, és szembesülnöm kellett azzal, hogy Harry élőben még helyesebb, mint a TV-ben.-mondtam mosolyogva, és kicsit el is pirultam.
-Hát igen, öcsi tényleg elég jól néz ki-nevetett Gemma.
-Amint megláttam, tudtam, hogy nekem ő az igazi. alán nem is tudnám mással elképzelni az életemet. De nem is akarom.
-Nagyon jó hallani ezeket. Harry eddigi barátnői nem voltak ilyenek. Amikor arról kérdeztem őket, hogy miért jött össze Harry-vel, nem nagyon jött őszinte válasz... De nehogy azt hidd, hogy minden barátnőjét kifaggattam!
-Nem, dehogyis.-mosolyogtam.
-Na, én megyek-állt fel-Kitartás öcsike-adott egy puszit Hazza arcára. Gemma-n egyáltalán nem látszott, hogy megviselte volna az est, pedig biztos nagyon megijedt.
Gemma után Meggie jött, majd Louis, Niall, Liam, Amanda, anya, és Zayn.
Amikor Zayn-el kimentem, elkezdett mindenki öltözködni, csak én nem.
-Thalia, te nem öltözöl?-kérdezte Anne.
-Nem Mrs. Styles, én itt maradok estére.
-De bent nem lehetsz.
-Majd itt kint. Kényelmesek ezek a székek, elleszek én itt.
-De Thalia, gyere haza. Ha akarod szólunk a nővéreknek, hogy ha bármi van Harry-vel, akkor hívjanak fel-mondta anya.
-Itt akarok maradni Harry-vel! Otthon úgy se lennék nyugodt...
-Thalia, mindenki hazamegy, de hidd el, nem csak te vagy nyugtalan.
-Oké, de akkor mindjért jövök-kivettem a táskámból a kulcsomat, és bementem Harry-hez. A kulcscsomóról levettem a kulcstartót, ami egy kis plüss szív volt, ráírva, hogy : I love you. Odaraktam Hazza ágya szélére, adtam neki még egy puszit, és kimentem.
-Meetünk-mondtam lehajtott fejjel.
Elindult mindenki haza. A mai estét Anne, és Gemma nálunk töltötte.
Amikor hazaértönk, mindenki ment készülődni a lefekvéshez, ahogy én is. Lefeküdtem az ágyra, de órákig nem tudtam elaludni...
*3 nappal később*
~Thalia szemszöge:
Már 3 nap telt el a baleset óta, de Harry még mindig nem tért magához. Minden napomat a kórházban töltöttem.
Lementem az ottani büfébe, mert napok óta alig ettem valamit.
-Ajj, bocsi, nem láttalak-kértem bocsánatot attól az embertől, akinek neki mentem.
-Semmi baj... Thalia?
-Lauren? Te mi járatban vagy erre?
-De régen nem láttalak. Apám itt van a kórházban. Te miért vagy itt?-Lauren régen még általános iskolás koromban a legjobb barátnőm volt Meggie mellett. 3-an csináltunk mindent, de Lauren és a családja elköltözött Franciaországba, így sajnos egy idő után megszakadt a barátságunk.
-Nekem a barátom van itt az intenzíven.
-Ó, nem is mondtad, hogy van barátod. Mondjuk nagyon sok mindent nem mondtunk el egymásnak. Nagyon régen beszéltünk már.
-Hát igen, van mint bepótolnunk.-mosolyogtam.
-Na de mond csak, ki a barátod?
Harry Styles.
-Hogy kicsoda? Ugye csak viccelsz? Imádom az 1D-t, és Harry a ked...-itt megállt.-Mit is mondtál? Az intenzíven van?
-Igen, ott van.-mondtam szomorúan. Lauren felkísért az intenzívre, ott leültünk, és elkezdtünk beszélgetni mindenféléről.
Kb. 2 órát beszélgettünk, amikor Lauren-nek mennie kellett, mert hívta valaki.
-Jót beszélgettünk, majd ha holnap összefutunk, akkor folytatjuk. Szia Thalia.
-Szia.-bementem Harry-hez, és leültem a kis székre.-Jaj Fürtöském.... Nem szeretnél már magadhoz térni?-kérdeztem tőle halkan.
-De, már kezd uncsi lenni itt egy helyben-azt hittem ,hogy képzelődök. De nem. Harry végre magához tért.
-Úristen, Harry, végre magadhoz tértél!!-felpattantam a székről, és megöleltem.
-Áúú, ott óvatosan, eléggé fáj.
-Azt hittem sose jön el ez a pillanat. Jaj Hazza, úgy szeretlek!-a könny patakokban kezdett folyni a szememből, de mos az örömtől.
-Igaz, nem hitted azt, hogy elpatkolok?-mosolygott.
-Nem tudtam már, hogy mit higgyek. Olyan régen nem hallottam a hangodat. Azt hittem elveszítelek...
-Héj, nehogy már elkezd sírni! Na gyere, adj egy puszit-mondta rekedtes hangján. Felé hajoltam, és megcsókoltam.
-Tényleg, felhívom a többieket, és szólok, hogy végre magadhoz tértél.
-Oké, menj csak. De utána gyere vissza!
Kimentem, hogy felhívjam a többieket, és elmondjam, hogy mi a helyzet.
-Na itt is vagyok.-ültem vissza mosolyogva. Ekkor lépett be az orvos.
-Ó, jó reggelt Mr. Styles. Végre magához tért-üdvözölte az orvos Hazza-t.-Mivel felébredt, és úgy látszik minden rendben van, 5 nap múlva hazamehet.
-Komolyan? Ez nagyon jó, köszönöm.-mondta Hazza.
*5 nap múlva*
~Thalia szemszöge:
Végre eljött a nap, és Harry hazamehetett.
Mikor hazaértünk mindenki egyből odament Hazza-hoz, és megölelte.
-De jó végre megint itthon lenni.
~Thalia szemszöge:
Bármennyire is szerettem volna, Harry nem válaszolt.... Mindenért magamat hibáztattam, akármit is mondtak a többiek.
Oldalra néztem, és láttam, hogy Anne az arcát a kezébe temetve sírt. Ettől még jobban bűntudatom támadt. Odavittem egy széket én is, és leültem Anne mellé. Megfogtam Harry kezét, és csak néztem sápadt arcát.
-Thalia, jól vagy? Tisztára sápadt vagy.
-Voltam már jobban is-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Nem bírom így látni a fiamat, kimegyek, ha nem baj-állt fel a székről Anne.
-Kimegyek én is, hogy tudjanak bejönni a többiek-mondtam halkan. Adtam egy puszit Hazza arcára, és kimentem én is.
-Hát te Thalia?-kérdezte Niall meglepődötten, mikor meglátta, hogy én is kijöttem Anne mögött.
-Kijöttem, hogy be tudjon menni más is-mondtam miközben letöröltem az arcomon legördülő könnycseppet.
-De szerintem egyet értünk abban, hogy te bent maradhatsz, majd egyesével cseréjük egymást-mondta Gemma. Erre mindenki elkezdett bólogatni.
-Köszönöm-ezzel visszamentem, ezúttal Gemma-val. Mikor bementünk Gemma kicsit megtorpant, majd őú is leült egy székre. Nem beszéltünk sokat, mjad Gemma törte meg a csendet.
-Na, és hogyan ismerkedtetek meg?-kérdezte mosolyogva.
-Hát... Elizabeth-nek, a legjobb barátnőm unokatesójának valahogy meglett valamelyiküknek a telefon száma, és így tudtunk velük találkozni. Vagyis először anya nem engedett el, így a One Direction eljött a házunkba, így ott találkoztam velük először. Nagyon örültem nekik, és szembesülnöm kellett azzal, hogy Harry élőben még helyesebb, mint a TV-ben.-mondtam mosolyogva, és kicsit el is pirultam.
-Hát igen, öcsi tényleg elég jól néz ki-nevetett Gemma.
-Amint megláttam, tudtam, hogy nekem ő az igazi. alán nem is tudnám mással elképzelni az életemet. De nem is akarom.
-Nagyon jó hallani ezeket. Harry eddigi barátnői nem voltak ilyenek. Amikor arról kérdeztem őket, hogy miért jött össze Harry-vel, nem nagyon jött őszinte válasz... De nehogy azt hidd, hogy minden barátnőjét kifaggattam!
-Nem, dehogyis.-mosolyogtam.
-Na, én megyek-állt fel-Kitartás öcsike-adott egy puszit Hazza arcára. Gemma-n egyáltalán nem látszott, hogy megviselte volna az est, pedig biztos nagyon megijedt.
Gemma után Meggie jött, majd Louis, Niall, Liam, Amanda, anya, és Zayn.
Amikor Zayn-el kimentem, elkezdett mindenki öltözködni, csak én nem.
-Thalia, te nem öltözöl?-kérdezte Anne.
-Nem Mrs. Styles, én itt maradok estére.
-De bent nem lehetsz.
-Majd itt kint. Kényelmesek ezek a székek, elleszek én itt.
-De Thalia, gyere haza. Ha akarod szólunk a nővéreknek, hogy ha bármi van Harry-vel, akkor hívjanak fel-mondta anya.
-Itt akarok maradni Harry-vel! Otthon úgy se lennék nyugodt...
-Thalia, mindenki hazamegy, de hidd el, nem csak te vagy nyugtalan.
-Oké, de akkor mindjért jövök-kivettem a táskámból a kulcsomat, és bementem Harry-hez. A kulcscsomóról levettem a kulcstartót, ami egy kis plüss szív volt, ráírva, hogy : I love you. Odaraktam Hazza ágya szélére, adtam neki még egy puszit, és kimentem.
-Meetünk-mondtam lehajtott fejjel.
Elindult mindenki haza. A mai estét Anne, és Gemma nálunk töltötte.
Amikor hazaértönk, mindenki ment készülődni a lefekvéshez, ahogy én is. Lefeküdtem az ágyra, de órákig nem tudtam elaludni...
*3 nappal később*
~Thalia szemszöge:
Már 3 nap telt el a baleset óta, de Harry még mindig nem tért magához. Minden napomat a kórházban töltöttem.
Lementem az ottani büfébe, mert napok óta alig ettem valamit.
-Ajj, bocsi, nem láttalak-kértem bocsánatot attól az embertől, akinek neki mentem.
-Semmi baj... Thalia?
-Lauren? Te mi járatban vagy erre?
-De régen nem láttalak. Apám itt van a kórházban. Te miért vagy itt?-Lauren régen még általános iskolás koromban a legjobb barátnőm volt Meggie mellett. 3-an csináltunk mindent, de Lauren és a családja elköltözött Franciaországba, így sajnos egy idő után megszakadt a barátságunk.
-Nekem a barátom van itt az intenzíven.
-Ó, nem is mondtad, hogy van barátod. Mondjuk nagyon sok mindent nem mondtunk el egymásnak. Nagyon régen beszéltünk már.
-Hát igen, van mint bepótolnunk.-mosolyogtam.
-Na de mond csak, ki a barátod?
Harry Styles.
-Hogy kicsoda? Ugye csak viccelsz? Imádom az 1D-t, és Harry a ked...-itt megállt.-Mit is mondtál? Az intenzíven van?
-Igen, ott van.-mondtam szomorúan. Lauren felkísért az intenzívre, ott leültünk, és elkezdtünk beszélgetni mindenféléről.
Kb. 2 órát beszélgettünk, amikor Lauren-nek mennie kellett, mert hívta valaki.
-Jót beszélgettünk, majd ha holnap összefutunk, akkor folytatjuk. Szia Thalia.
-Szia.-bementem Harry-hez, és leültem a kis székre.-Jaj Fürtöském.... Nem szeretnél már magadhoz térni?-kérdeztem tőle halkan.
-De, már kezd uncsi lenni itt egy helyben-azt hittem ,hogy képzelődök. De nem. Harry végre magához tért.
-Úristen, Harry, végre magadhoz tértél!!-felpattantam a székről, és megöleltem.
-Áúú, ott óvatosan, eléggé fáj.
-Azt hittem sose jön el ez a pillanat. Jaj Hazza, úgy szeretlek!-a könny patakokban kezdett folyni a szememből, de mos az örömtől.
-Igaz, nem hitted azt, hogy elpatkolok?-mosolygott.
-Nem tudtam már, hogy mit higgyek. Olyan régen nem hallottam a hangodat. Azt hittem elveszítelek...
-Héj, nehogy már elkezd sírni! Na gyere, adj egy puszit-mondta rekedtes hangján. Felé hajoltam, és megcsókoltam.
-Tényleg, felhívom a többieket, és szólok, hogy végre magadhoz tértél.
-Oké, menj csak. De utána gyere vissza!
Kimentem, hogy felhívjam a többieket, és elmondjam, hogy mi a helyzet.
-Na itt is vagyok.-ültem vissza mosolyogva. Ekkor lépett be az orvos.
-Ó, jó reggelt Mr. Styles. Végre magához tért-üdvözölte az orvos Hazza-t.-Mivel felébredt, és úgy látszik minden rendben van, 5 nap múlva hazamehet.
-Komolyan? Ez nagyon jó, köszönöm.-mondta Hazza.
*5 nap múlva*
~Thalia szemszöge:
Végre eljött a nap, és Harry hazamehetett.
Mikor hazaértünk mindenki egyből odament Hazza-hoz, és megölelte.
-De jó végre megint itthon lenni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)