52.: A kínai negyedben

~Thalia szemszöge:
-Ezt...ezt miért kapom?-kérdeztem ledöbbenve.
-Amiért minden nap velem voltál a kórházban.
-Úristen, nagyon köszönöm Fürtöske!-az ajándékom egy gyönyörű ezüst fülbevaló volt. Beraktam a fülembe, és megnéztem, hogy hogy is áll.
-Ez egy vagyonba kerülhetett... Nagyon nagyon tetszik!-öleltem meg szorosan.
-Az árával ne foglalkozz, ha neked veszek valamit, nem számít az ár. Örülök, hogy tetszik. Na, menjünk még valahova?
-Aha, még nincs kedvem hazamenni-ekkor megkordult a gyomrom.
-Látom valaki éhes-nevetett Harry.
-Hát na, egész nap nem ettem semmit.
-Mit szólnál a kínaihoz?
-Ajj, jó ötlet. De itt a közelben nem tudok egy kínai étteremről sem, csak a kínai negyedben.
-Akkor menjünk oda. Az tele van kínai kajával.
-Nem rajongok annyira a a kínai negyedért, de mehetünk.
-Ha nem szeretnél, nem muszáj menni.
-De mehetünk, csak ki fogunk tűnni a tömegből.
-Mert?
-Ajaj Harry, ma eléggé nem fog az agyad. Láttál már kínai embert? Azok tiszta kicsi, mi meg tiszta nagyok vagyunk.
-Nem baj az. Indulhatunk hölgyem?
-Mehetünk uram.-Harry átkarolt a derekamnál, és elindultunk.

~Harry szemszöge:
-Na, melyikbe menjünk?-kérdeztem, de nem jött válasz. Oldalra fordultam, és nem láttam Thalia-t mellettem. Gyorsan hátra fordultam, mert kicsit megijedtem, hogy hova tűnt. Mikor megláttam, hogy egy bolt kirakata előtt, megnyugodtam. Épp az új fülbevalóját nézegette.
-Látom nagyon tetszik-léptem oda hozzá.
-Igen, nagyon. Ez a kirakat pont jó, hogy lássam milyen jól áll-kacsintott.
-Ki vele, melyik ruhát szeretnéd?-tudtam ,hogy nem csak azért állt meg, hogy a fülbevalóját nézze meg.
-Honnan gondolod, hogy szeretném valamelyik ruhát?-kérdezte. Én erre csak felvontam a szemöldökömet, és karba tett kézzel néztem rá.
-Na jó, tényleg szeretném az egyiket...
-Háhá, tudtam én!
-Szóóóval... azt a kéket szeretném!-mutattam rá a jobb oldali ruhára.
-Thalia tudtommal enni jöttünk.
-Tuudom, de olyan szép az a ruha-mondta kislány módjára.
-Hogy én milyen jó szívű vagyok...-ezzel elindultunk a bolt bejárata felé. Én nem szeretek ilyen boltba bemenni, de ha Thalia ettől lesz boldog, akkor bemegyek én is.
Végigmentünk az egész bolton, nagy nehezen, de megtaláltuk azt a ruhát, amit a kirakatban láttunk.
-21 font?! Mi ilyen drága ezen???-kikerekedett a szemem, amikor megláttam az árát.
-Hát nem tartozik az 'olcsó' kategóriába...-mondtam szomorúan-Na, majd megveszi más...
-Miért, nem szeretnéd megvenni?
-Dehogynem, de hát nézd már az árát.
-Majd kifizetem én.
-Dehogy fizeted. Nem azért mondtam, hogy te vedd meg.
-Pedig szívesen megveszem.
-Jaj, nagyon aranyos vagy Hazza, de nem akarlak kifosztani. És amúgy is igazad volt, kajálni jöttünk, nem vásárolni...
-Fúú te lány... Ha nem vesszük meg ezt a ruhát, akkor nem is fogunk kínait sem enni!-látszott Thalia-n, hogy nagyon szeretné azt a ruhát, gondoltam megveszem neki. Először kicsit még tétovázott, aztán végül csak elment egyet felpróbálni.
-Úgy szeretlek Fürtöske, köszönöm.-adott egy puszit, majd bement az egyik próbafülkébe. Mikor felvette a ruhát, kijött, hogy megmutassa hogy is áll rajta.

~Thalia szemszöge:
Felvettem a ruhát, és megmutattam Hazza-nak. Amikor meglátta, leesett az álla.
-Héj, berepül egy légy-nevettem.
-Öm.. bocsi, csak na..
-Szóval hogy áll?-kérdeztem.
-Nagyon jól-mondta halkan, magához ölelt, és a kezét a fenekemre csúsztatta.
-Na na na, ezt majd otthon-mondtam mosolyogva.
-Bocsi, csak tényleg jól áll ez a ruha-mondta Hazza nevetve.
-Akkor el van döntve... megvesszük-egyszerre mondtunk a 'megvesszük' szót. Visszamentem a próbafülkébe, levettem a ruhát, és visszavettem azt amiben eddig voltam, és elmentünk a pénztárhoz. A kassza felé megakadt a szemem egy nagyon jó cipőn, de ezt nem mondtam Harry-nek, így is alig akartam, hogy ő fizesse ki a ruhát.
-Na, most, hogy 'shoppingoltunk', megkérdezem még egyszer. Na, melyikbe menjünk?
-Abba!-mutattam az egyik étterem felé.-Ott nagyon finom pekingi kacsát adnak.
-Akkor menjünk oda.
Bementünk, és leültünk egy asztalhoz.
-Szóval mit eszünk?-kérdezte Harry szemügyre véve az étlapot.-Te ettél már a japán csirkén, vagy na, a pekingi kacsán kívül mást?- a "japán csirkén" jót röhögtem.
-Egyszer kóstoltam a sushit, de amilyen gyorsan a számba raktam, olyan gyorsan köptem ki. Valami borzalmas volt...
-Ahha... akkor azt kihagyom.
-Én is-nevettem.-Maradok a kacsánál. Te mit választottál?
-Nekem is jó lesz az-tette le az étlapot.
Kis idő múlva jött is a pincér, kértünk két kacsát, és elkezdtünk beszélgetni. Az ég már kezdett sötétedni, ami azt jelentette, hogy estefelé volt már.
-Köszi még egyszer a fülbevalót, és a ruhát Fürtöske.
-Szívesen-mondtam mosolyogva. A háttérben halkan kínai zene szólt, ami általában idegesít, de most nem zavart.
-Amúgy Hazza, most hogy így belegondolok, neked nem kellett volna otthon maradnod pár napig?
-Hát nem hiszem, hogy feltétlenül otthon kellene maradnom, már nincs semmi bajom.
-Akkor oké.-eközben meghozták az ételt, amit rendeltünk és nekikezdtünk.
-Öcsém, ez jó nagy állat...-nézte a tányérját Harry.
-Ez? Nem is nagy.
-Az nem... De nézd meg ezt! Van akkora, mint egy liba. Azt hittem a pekingi kacsa kis állat-nagyon vicces volt, ahogy Hazza ítélkezett az elé rakott ételen.
-Ha akarod cserélhetünk.
-Nem kell köszi, jó ez. Majd legfeljebb hazavisszük a maradékot Dusty-nak.
-Vagy Niall-nak.
-Ja igen, vagy neki. És mi ez a barna trutyi mellette?
-Az szósz drága Hazza. Finom, kóstold meg-végül megkóstolta nagy nehezen.
-Nem is rossz.
-Na ugye-vontam fel a szemöldökömet.
Elkezdtük enni a kaját, közben beszélgettünk.
A végén, amikor  már mind a ketten végeztünk a kacsánkkal, odahívtuk a pincért, és kifizettük a vacsorát.
-Úú most legalább 3 kilóval több lettem...-fogtam a hasam.
-Hát akkor én mit mondjak?? Az enyém 2x akkora volt, mint a tied-ezen elnevettem magam.
Felálltunk az asztaltól, és elindultunk a kijárat felé. Már majdnem besötétedett, ezért hazaindultunk a Trafalgar téren át.Volt ott egy utcai zenész, aki épp gitározott, és énekelt. Nem ismertem azt a számot amit pont akkor játszott, de tetszett.
-Táncolunk?-kérdezte Harry.
-Miért is ne?-mosolyogtam. Harry megfogta a derekam, én pedig két karomat a vállára tettem, az ujjaimat összekulcsoltam, és úgy táncoltunk. Mikor vége lett a számnak, megtapsoltuk a zenészt, aki belekezdett a következő számba, ami a More Than This volt. Kicsit meglepődtünk, majd folytattuk a táncikálást, és  Harry is elkezdte énekelni a számot. (Mint később kiderült, a zenész szereti a One Direction-t)  Belenéztem két gyönyörű zöldeskék szemébe, és melegség öntötte el a szívem, ami gyorsabban vert, mint a horror kamrában a Madame Tussaud's-ban.
Fejemet Harry mellkasára tettem, és ő szorosan átölelt. Hallgattam, ahogy Harry énekel nekem. Imádom a hangját, főleg ennél a számnál. Kezdett lehűlni a levegő, ezért úgy döntöttünk, hogy most már tényleg hazamegyünk. A zenésznek raktunk egy kis pénzt a dobozába, és a kérésére Hazza aláírta a gitárját.
-Reggel nem is gondoltam, hogy ilyen jó lesz ez a nap-mondtam.
-Szóval jól érezted magad?
-Az nem kifejezés. Köszi Fürtöském.
-Mit Thalia?-kérdezte kedves hangon.
-Hát úgy mindent.
-Szívesen-mosolygott.
Pont akkor értünk a ház elé, amikor Liam is.
-Sziasztok. Hát ti?
-Voltunk a kínai negyedben, meg a Madame Tussaud's-ban. Te gondolom Stella-tól jössz-húzgáltam a szemöldökömet.
-Eltaláltad-vigyorgott Liam.
-Ódetudok!-vigyorogtam büszkén.
Bementünk a házba, és egy kicsit meglepődtem azon, amit láttam. Zayn és Amanda kettesben TV-ztek.
-Sziasztok-köszöntem be, majd bementem a konyhába.
-Szia anyu. mi ez a jó illat?
-Szia Thalia. Jól szórakoztatok? Csirkét sütök.
-Igen, nagyon jól. Mmmm....csirke.
-Gondoltam sütök egyet, mivel szereted, meg holnap amúgy is megyünk haza.
-Jó ötlet, régen ettem már olyat. Na felmegyek a szobámba.
-Várj csak Thalia! Mutasd csak mi van a füledben.
-Ja tényleg, majdnem elfelejtettem megmutatni. Fürtöskétől kaptam-tettem a fülem mögé egy tincset.
-Azta, ez gyönyörű! De ki az a Fürtöske?
-Harry, anya... Harry.
-Ja igen.
-Szólj, ha kész a kaja.
-Oké, szólok-felmentem a szobába, felvettem az új ruhámat, és nézegettem magamat a tükörben. Nem vagyok beképzelt, de ez a ruha egész jól állt rajtam. Bejött Harry a szobába.
-Ej-ej, valaki de jól néz ki!-jött oda hozzám.
-Juj nem is láttam, hogy bejöttél.
-Nem baj, már itt vagyok-a hajamat lesöpörte a vállamról, és elkezdte csókolgatni a nyakamat. Megfordultam, és elkezdtünk csókolózni, majd lefeküdtünk az ágyra, Harry volt felül. Kezét a ruhám cipzárjára tette, kezdte volna lehúzni, de megállítottam.
-Harry, most ne. Bármikor benyithatnak-mondtam halkan.
-Ajj ne már...
-Bocsi Fürtöském.
-Semmi baj-ekkor hallottuk, hogy anya szólt nekem.
-Végre kész a csirke.
-Úú, te még tudsz enni?
-Ha megkóstolod anya csirkéjét, te sem tudsz majd neki ellenállni.
-Megharagudna anyukád, ha én most nem ennék belőle?
-Dehogyis-mosolyogtam. Átvettem az otthoni ruhámat, és lementem enni. Vagyis csak a lépcső aljáig jutottam, mert elég "érdekes" dolgot láttam.
-Az igen...

51.: Madame Tussaud's

Sziasztok! Ez a rész elég hosszúra sikeredett, remélem nem baj ;)

~Thalia szemszöge:
Mindenki nagy örömmel köszöntötte Hazza-t.
-Na, annak örömére, hogy Harry hazajött, enni kéne valamit-adta az ötletet Niall.-Ki éhes?
Nem jött "én éhes vagyok" válasz, így Niall egyedül kezdett neki a kajának.
Harry és én leültünk a kanapéra, de kis idő múlva csatlakozott hozzánk Anne és Gemma.
-Olyan jó így együtt látni titeket-mondta mosolyogva Anne.
-Hát már azt hittem, hogy sose ölelhetem át Hazza-t...
-Na de most már itt vagyok, megölelhetsz-tárta szét a karjait Fürtöske. Meg is öleltem.
-Na, de azért jöttünk ,hogy elköszönjünk.
-Miért, hova mentek?-kérdezte Harry.
-Én haza, Gemma pedig Doncaster-be.
-Ahha, értem... Hát akkor sziasztok-ölelte meg őket.
-Szia Thalia, aztán vigyázz a fiamra!-ölelt Anne.
-Megígérem Mrs. Styles, vigyázni fogok rá-mosolyogtam. Elköszöntek mindenkitől, és elmentek.
-Niall eszel még?-ment ki a konyhába Hazza.
-Igen, még eszek.
-És mit?
-Reggelről maradt 2 pirítós, most eszem az egyiket.
-A másikat nem szeretnéd nekem adni?-rebegtette a szempilláit Harry,azt hitte, hogy ezzel elér valamit Niall-nál. Én ezalatt csak nevettem.
-Nem-egyből rávágta.
-Jaj Fürtöske, csinálok én neked-be is raktam 2 szelet kenyeret a kenyérpirítóba.
-Ó, köszönöm.
Felmentem a szobába, és láttam, hogy anyáék pakolnak.
-Hát ti?
-Már eltelt a 2 hét, holnap indulunk haza.-világosított fel anya.
-Értem... Segítsek összepakolni?
-Nem kell, köszi.
-Oké, akkor én megyek le.
Fél úton majdnem neki mentem Hazza-nak, akinél még mindig ott volt a 2 szelet pirítós.
-Juj, bocsi.
-Miért bocsi?-kérdezte teli szájjal.
-Hát hogy majdnem fellöktelek.
-Ja... azt már megszoktam.
-Héj, nem is löklek fel mindig.
-Jól van na, csak szívatlak.
-Ja... azt már megszoktam-próbáltam Harry hangján mondani, de nem nagyon sikerült, ezért Hazza elkezdett röhögni rajtam.-Ez nem röhögcséges!
-Mi nem?
-Röhög..-itt abba hagytam, mert sugárzott a bambaság Harry fejéről.-Áhh, semmi, hagyjuk.
-Szerintem is-nevetett.
Ő elindult fel az emeletre, én meg le a földszintre Meggie-ékhez.
-Tényleg, képzeld el, nem is mondtam, hogy kivel találkoztam a kórházban.
-Na mesélj. Kivel?
-Lauren-el.
-Lauren Formiller-rel? Ő nem Franciaországban lakik?
-De igen, csak most hazajöttek Angliába, csak itt elkapott valami bacit az apja, így kórházba került, ezért most itt vannak Londonban.
-Ez király! Mármint, hogy itt van Londonban-ránézett az órájára-sajnálom Thalia, de mennünk kell...
-Ó, ne menjetek már még!
-Muszáj, Mark egy kis barátjánál van, haza kell vinnünk.
-Ja értem, hát akkor sziasztok.
-Nyugi, 2 hét, és jövünk.
-Tudom, csak na....-beköszöntek még a nappaliba, és elmentek.
-És ti hova mentek?-kérdeztem Liam-éket, mikor láttam, hogy ők is készülődnek valahova.
-Én a Nando's-ba megyek-adta az infót Niall.
-Én a parkba megyek Stella-val.-vette fel a cipőjét Liam.
-Én meg csak a hajamat igazítom-nézte magát a tükörben Zayn.
-Hát oké, akkor jó szórakozást, és jó hajigazítást-indultam fel az emeltre.
Felmentem a szobába, Harry az ágyon ülve még mindig a pirítóst ette. Odamentem, és leültem mellé.
-Még mindig ezt eszed?
-Aha, az előbb telefonáltam.
-Ja értem... Tudod mi jutott az eszembe?
-Nem, de úgyis mindjárt elmondod.
-Holnap mennétek a francia koncertre. Mi lesz azzal a fellépéssel?
-A fiúk lemondták miattam, pedig nincs már semmi bajom, el tudnék menni. De így legalább itthon maradok veled.
-Óó, de cuki vagy.
-Tudom.
-És még milyen szerény is...
-Mi ez a nagy csend? Mindenki elment?
-Nos, anyáékon, és Zayn-en kívül elment mindenki.
-Ahha... Mi nem akarunk elmenni valahova?
-De, jó ötlet. És hova?
-Oda menjünk, ahol már régen voltunk. Te hol voltál már régen?
-Hát... Én kis koromban voltam utoljára a Madame Tussaud's-ba, és akkor sem mentünk végig-mondtam arra célozva, hogy menjünk oda.
-Na, ez király ötlet. Menjünk akkor oda. Segítenél eltüntetni ezt a szeletet?-nyújtotta oda nekem azt a szerencsétlen pirítóst.

-Segítek-elvettem, és elkezdtem enni ,miközben kerestem egy jó rucit, mégsem mehettem el fekete cicanadrágban, és egy pólóban, ami megtetszett, és elvettem Harry-től. Nagy nehezen megtaláltam a megfelelő ruhadarabokat, megkerestem a fényképezőt, és mentem anyunak szólni hogy elmegyek... Elég cikis volt, mintha kis gyerek lennék, de mindegy.
-Óó, valaki nagyon jól néz ki-mért végig a szemével Hazza, mikor leértem a lépcsőn.
-Köszi, te sem panaszkodhatsz-húzgáltam a szemöldököm.
Már majdnem kiléptünk az ajtón, amikor eszünkbe jutott mind kettőnknek, hogy Harry-nek most nincs kocsija, mert a balesetben kakivá ment.
-De várjunk. Mivel menjünk?
-Busszal-vágtam rá egyből.
-Busszal.... Thalia, ha még ma oda akarsz érni zárás előtt, akkor inkább menjünk gyalog-először nem értettem, hogy Hazza mire mondja, de rájöttem, hogy a mondandója lényege az volt, hogy ha felszállna a buszra, mindenki megrohanná aláírás meg képek miatt.
-Ja tényleg...
-Bírom amikor ilyen ötleteid vannak-nevetett.
-Jól van na. Akkor menjünk gyalog?
-Oké, de akkor induljunk el most, mert elég messze van, és úgy tudom, hogy  egy fél óra nem elég ahhoz, hogy körbemenjünk.
-Oké ,akkor induljunk-nyitottam ki a bejárati ajtót. Egymást kezét fogva elindultunk a belvárosba.
Kb. az odafele út felénél tartottunk, amikor Harry kérdezett valamit.
-Tényleg, mondtad, hogy nem mentetek régen végig a Madame Tussaud'-s-ba. Miért nem?
-Hát tudod van az a horrorkamra rész, és ott nem mertem végig menni. Akkor még 10 éves körül lehettem, most 18 éves vagyok, és még mindig nem merek végig menni rajta-mondtam lehajtott fejjel, elpirulva.
-De te szereted a horror filmeket, nem?
-A horror filmeket szeretem nézni, de nem szívesen megyek be egy horror kamrába.
-Ja értem. Majd SuperHazza megvéd-húzta ki magát Harry.
-Te tudod, hogy mi van ott? Felakasztott emberek, karóra húzott fejek, meg ilyenek.
-Thalia... tudom mit takar a 'horror' kifejezés, és nyugi, azok nem igazi emberek, meg fejek.
-Tudom, de akkor is.
-Nyugi Nino, nem lesz ijesztő. Na gyere, vegyük meg a belépőket, mielőtt még többen lesznek-beálltunk a sorba, megvettük a jegyeket, és bementünk. Minden 'hírességgel' csináltunk hülyébbnél-hülyébb képeket, nagyon jól szórakoztam.
Elértünk az énekesekhez.
-Nocsak, nocsak kit látnak szemeim...-mondtam szemrehányó hangon.
-Kit látsz?
-A drága Justin Bieber-t. Ezek a bábuk életnagyságúak?
-Látom "rajongsz" érte-nevetett Harry-Igen, azok.
-Akkor jó kicsi, a vállamig ér. A tv-ben nagyobbnak tűnsz öcsi-mondtam a bábúnak.- Amúgy nagyon nem a kedvencem, maradjunk ennyiben. Tényleg, Niall-nek ne vigyük haza?
-De, várjál, megpróbálom felemelni-erre elkezdtünk nevetni, majd tovább mentünk.
-Nem úgy volt, hogy ti is itt lesztek?
-De úgy volt, nem tudom, hogy most mi van. Nézd, itt van Niall másik barátja-fedezte fel Harry az amerikai elnököt.
-Csináljunk vele egy képet? Csak, hogy legyen irigykedni valója Niall-nek-vettem elő egy fényképezőt.
-Király ötlet.-úgy volt megcsinálva, hogy Obama ült egy asztalnál, mellette volt még egy szék, és egy telefon. Harry leült mellé, kezébe vette a telefont, mintha beszélt volna valakivel, én pedig lefotóztam.
-Na mehetünk tovább.-mentünk is, de megtorpantam egy lépcsőnél, és egy folyosónál.
-Mi a baj Thalia?
-Drága Harry... Ne csak nézzél, lássál is. Nem hallod a 'zenét'? Meg nézd meg a falat... Fekete háttér, visító fejek, piros cucc a falon.. Elérkeztünk a horror kamrához, forduljunk vissza légyszíves-mondtam vékony hangon.
-Thalia, nehogy visszafordulj! Ne félj, nem lesz ijesztő. Ez meg csak festék a falon-odanyúlt, de vissza is húzta a kezét.-Fúúj, mi a franc van ezen?-egy idióta arcot vágott, ezen elnevettem magam.
-Na látod, ha kiértünk ebből a horror izéből ,akkor is így fogsz nevetni, mert látni fogod, hogy nem is annyira ijesztő.
-Hát oké, de ha összecsinálom magam, az a te hibád lesz!
-Oké, majd kimagyarázom-nevetett Harry, megfogta a kezem, és húzva maga után elmentünk a bejárathoz.  Már csak ott összecsináltam magam, mert mikor leértünk a lépcsőn egy csöppet sem szép látvány fogadott. Egy pár felakasztott ember, valami zombi akármi, szellemek, meg ilyenek... És ha még nem lett volna már most elegem belőle, akkor még volt ott egy kis tv is, amiben azt mutatták, hogy csinálják össze magukat az emberek... Legszívesebben azonnal visszafordultam volna, de Harry nem engedte. Egy kis sor volt a bejárat előtt, addig végig azt néztem abban a kis tv-ben ,hogy mitől fogok becsinálni...
Bementünk... Én szorosan Harry-be kapaszkodtam, és remegő lábakkal mentem mellette. Semmit nem láttam, tiszta sötét volt, csak visongást hallottam, és azt, hogy mindjárt kiugrik a szívem a helyéről... Kb. 100 métert mentünk, addig nem is volt olyan ijesztő, meg is nyugodtam egy kicsit, de túl hamar... Beljebb értünk, ott már tényleg az volt, amire számítottam... Ha felnéztél a plafonra felakasztott embereket láttál, ha oldalra néztél karóra húzott emberfejeket... Ha ez nem lett volna elég, hogy becsinálj, még a falból emberek ugrottak ki eléd, és próbáltak behúzni téged a rács mögé.
-Harry, soha többet nem hallgatok rád!-mondtam remegő hangon, de Harry nem hallotta, mert pont valaki mögöttünk elordította magát. Szinte már futva mentünk, nagyon féltem, azt hittem, hogy sose lesz vége, de hála égnek kiértünk. Ott megálltunk, és Harry megölelt.
-Ne haragudj rám Thalia-mondta megbánó hangon. Egy kis ideig nem válaszoltam, csak levegő után kapkodtam, mert odabent vagy visítottam, vagy futottam.
-Egyáltalán nem haragszok Harry. A lényeg, hogy már kijöttünk-adtam egy puszit neki. Tovább mentünk. Elérkeztünk egy kis vasúthoz. Nagyon cuki volt, két személyes ülőkék voltak, de úgy voltak megcsinálva, mintha egy taxi hátuljában ülnénk. Beszálltunk, leültünk, és mentünk. Mindig a helyszínhez illő zene szólt, nagyon cuki volt, legalább kicsit lenyugodtam ezalatt. Mielőtt kiszálltunk volna, mindenkiről csináltak képet, ahogy éppen ült  a taxiban. Amikor végig mentünk, kiszálltunk, és mentünk tovább. A következő látni való egy 4D-s mozi volt, beültünk oda is, végig néztük, majd azután is mentünk tovább.
Ezután már csak a kijárat volt a látnivaló, de persze egy ajándékbolton át lehetett kimenni. Szétnéztünk, de nem vettünk semmit, és kimentünk.
-Köszi Harry, hogy elhoztál ide, nagyon jól éreztem magam.-öleltem át.
-Thalia, szeretnék még egyszer bocsánatot kérni, hogy "átrángattalak" azon az izén. Ezt elfogadnád tőlem?-odanyújtott nekem egy kis dobozt.
-Mi van benne?-kérdeztem mosolyogva.
-Nyisd ki, és meglátod.-kinyitottam. Elámultam attól, amit benne láttam.

50.: Lauren

Sziasztok! Átléptük a 7300 oldalmegjelenítést, köszönöm mindenkinek! :)

~Thalia szemszöge:
Bármennyire is szerettem volna, Harry nem válaszolt.... Mindenért magamat hibáztattam, akármit is mondtak a többiek.
Oldalra néztem, és láttam, hogy Anne az arcát a kezébe temetve sírt. Ettől még jobban bűntudatom támadt. Odavittem egy széket én is, és leültem Anne mellé. Megfogtam Harry kezét, és csak néztem sápadt arcát.
-Thalia, jól vagy? Tisztára sápadt vagy.
-Voltam már jobban is-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Nem bírom így látni a fiamat, kimegyek, ha nem baj-állt fel a székről Anne.
-Kimegyek én is, hogy tudjanak bejönni a többiek-mondtam halkan. Adtam egy puszit Hazza arcára, és kimentem én is.
-Hát te Thalia?-kérdezte Niall meglepődötten, mikor meglátta, hogy én is kijöttem Anne mögött.
-Kijöttem, hogy be tudjon menni más is-mondtam miközben letöröltem az arcomon legördülő könnycseppet.
-De szerintem egyet értünk abban, hogy te bent maradhatsz, majd egyesével cseréjük egymást-mondta Gemma. Erre mindenki elkezdett bólogatni.
-Köszönöm-ezzel visszamentem, ezúttal Gemma-val. Mikor bementünk Gemma kicsit megtorpant, majd őú is leült egy székre. Nem beszéltünk sokat, mjad Gemma törte meg a csendet.
-Na, és hogyan ismerkedtetek meg?-kérdezte mosolyogva.
-Hát... Elizabeth-nek, a legjobb barátnőm unokatesójának valahogy meglett valamelyiküknek a telefon száma, és így tudtunk velük találkozni. Vagyis először anya nem engedett el, így a One Direction eljött a házunkba, így ott találkoztam velük először. Nagyon örültem nekik, és szembesülnöm kellett azzal, hogy Harry élőben még helyesebb, mint a TV-ben.-mondtam mosolyogva, és kicsit el is pirultam.
-Hát igen, öcsi tényleg elég jól néz ki-nevetett Gemma.
-Amint megláttam, tudtam, hogy nekem ő az igazi. alán nem is tudnám mással elképzelni az életemet. De nem is akarom.
-Nagyon jó hallani ezeket. Harry eddigi barátnői nem voltak ilyenek. Amikor  arról kérdeztem őket, hogy miért jött össze Harry-vel, nem nagyon jött őszinte válasz... De nehogy azt hidd, hogy minden barátnőjét kifaggattam!
-Nem, dehogyis.-mosolyogtam.
-Na, én megyek-állt fel-Kitartás öcsike-adott egy puszit Hazza arcára. Gemma-n egyáltalán nem látszott, hogy megviselte volna az est, pedig biztos nagyon megijedt.
Gemma után Meggie jött, majd Louis, Niall, Liam, Amanda, anya, és Zayn.
Amikor Zayn-el kimentem, elkezdett mindenki öltözködni, csak én nem.
-Thalia, te nem öltözöl?-kérdezte Anne.
-Nem Mrs. Styles, én itt maradok estére.
-De bent nem lehetsz.
-Majd itt kint. Kényelmesek ezek a székek, elleszek én itt.
-De Thalia, gyere haza. Ha akarod szólunk a nővéreknek, hogy ha bármi van Harry-vel, akkor hívjanak fel-mondta anya.
-Itt akarok maradni Harry-vel! Otthon úgy se lennék nyugodt...
-Thalia, mindenki hazamegy, de hidd el, nem csak te vagy nyugtalan.
-Oké, de akkor mindjért jövök-kivettem a táskámból a kulcsomat, és bementem Harry-hez. A kulcscsomóról levettem a kulcstartót, ami egy kis plüss szív volt, ráírva, hogy : I love you. Odaraktam Hazza ágya szélére, adtam neki még egy puszit, és kimentem.
-Meetünk-mondtam lehajtott fejjel.
Elindult mindenki haza. A mai estét Anne, és Gemma nálunk töltötte.
Amikor hazaértönk, mindenki ment készülődni a lefekvéshez, ahogy én is. Lefeküdtem az ágyra, de órákig nem tudtam elaludni...

*3 nappal később*

~Thalia szemszöge:
Már 3 nap telt el a baleset óta, de Harry még mindig nem tért magához. Minden napomat a kórházban töltöttem.
Lementem az ottani büfébe, mert napok óta alig ettem valamit.
-Ajj, bocsi, nem láttalak-kértem bocsánatot attól az embertől, akinek neki mentem.
-Semmi baj... Thalia?
-Lauren? Te mi járatban vagy erre?
-De régen nem láttalak. Apám itt van a kórházban. Te miért vagy itt?-Lauren régen még általános iskolás koromban a legjobb barátnőm volt Meggie mellett. 3-an csináltunk mindent, de Lauren és a családja elköltözött Franciaországba, így sajnos egy idő után megszakadt a barátságunk.
-Nekem a barátom van itt az intenzíven.
-Ó, nem is mondtad, hogy van barátod. Mondjuk nagyon sok mindent nem mondtunk el egymásnak. Nagyon régen beszéltünk már.
-Hát igen, van mint bepótolnunk.-mosolyogtam.
-Na de mond csak, ki a barátod?
Harry Styles.
-Hogy kicsoda? Ugye csak viccelsz? Imádom az 1D-t, és Harry a ked...-itt megállt.-Mit is mondtál? Az intenzíven van?
-Igen, ott van.-mondtam szomorúan. Lauren felkísért az intenzívre, ott leültünk, és elkezdtünk beszélgetni mindenféléről.
Kb. 2 órát beszélgettünk, amikor Lauren-nek mennie kellett, mert hívta valaki.
-Jót beszélgettünk, majd ha holnap összefutunk, akkor folytatjuk. Szia Thalia.
-Szia.-bementem Harry-hez, és leültem a kis székre.-Jaj Fürtöském.... Nem szeretnél már magadhoz térni?-kérdeztem tőle halkan.
-De, már kezd uncsi lenni itt egy helyben-azt hittem ,hogy képzelődök. De nem. Harry végre magához tért.
-Úristen, Harry, végre magadhoz tértél!!-felpattantam a székről, és megöleltem.
-Áúú, ott óvatosan, eléggé fáj.
-Azt hittem sose jön el ez a pillanat. Jaj Hazza, úgy szeretlek!-a könny patakokban kezdett folyni a szememből, de mos az örömtől.
-Igaz, nem hitted azt, hogy elpatkolok?-mosolygott.
-Nem tudtam már, hogy mit higgyek. Olyan régen nem hallottam a hangodat. Azt hittem elveszítelek...
-Héj, nehogy már elkezd sírni! Na gyere, adj egy puszit-mondta rekedtes hangján. Felé hajoltam, és megcsókoltam.
-Tényleg, felhívom a többieket, és szólok, hogy végre magadhoz tértél.
-Oké, menj csak. De utána gyere vissza!
Kimentem, hogy felhívjam a többieket, és elmondjam, hogy mi a helyzet.
-Na itt is vagyok.-ültem vissza mosolyogva. Ekkor lépett be az orvos.
-Ó, jó reggelt Mr. Styles. Végre magához tért-üdvözölte az orvos Hazza-t.-Mivel felébredt, és úgy látszik minden rendben van, 5 nap múlva hazamehet.
-Komolyan? Ez nagyon jó, köszönöm.-mondta Hazza.

*5 nap múlva*

~Thalia szemszöge:
Végre eljött a nap, és Harry hazamehetett.
Mikor hazaértünk mindenki egyből odament Hazza-hoz, és megölelte.
-De jó végre megint itthon lenni.

49.: A kórházban

~Thalia szemszöge:
-Harry! Hallasz? Kelj fel, hallod?! Harry!
-Mi történt Thalia?-kérdezte Amanda, aki a fejét fogva előre hajolt.-Jó isten. Mi van Harry-vel?
-Nem tudom, azonnal hívd a mentőket! Harry, hallasz? Nehogy itt hagyj, hallod?!-a szemem már megtelt könnyel, nem láttam semmit.
-Amanda, mi van már?!
-Már hívtam őket, azonnal itt lesznek.-én addig próbáltam Harry-t kiszedni a kocsiból, az én kezemet elvágta az autó ablakának üvege, de egyáltalán nem érdekelt, a legfontosabb most az volt, hogy Hazza életben maradjon. Megnéztem, hogy tulajdonképpen miért is vérzik Harry mellkasa, egy nagy üveg elvágta. Teljesen olyan volt, mint egy horror filmben, csakhogy ez nem film volt...
-Hol vannak már a mentősök?!-ordítottam oda Amanda-nak.-Harry, térj magadhoz, hallod? Ne hagyj itt engem-ezzel kitört belőlem a sírás, fogva Hazza kezét, lehajtott fejjel bőgtem. Attól féltem, hogy mire a mentő ideér, már túl késő lesz...
-Thalia, nyugodj meg, nem sokára me-itt félbe szakítottam.
-Mi az ,hogy nyugodjak meg?!! Itt fekszik Harry eszméletlenül, vérben, az se biztos, hogy él még, és nyugodjak meg???!! Amanda ennél nagyobb baromságot életedben nem mondtál még! Te nem látod, hogy mi van???!!!-eközben megjött a mentőautó, a mentősök egyből Harry-hez mentek, és neki álltak a dolognak.
-Úristen Amanda, ez az én hibám!-mondtam sírva, miközben ott álltam, és néztem, hogy mit csinálnak Hazza-val.
-Ez eszedbe se jusson! Nem a te hibád, nem te csináltad!
-De ha én nem hurcolom magammal a plázába, nem történt volna meg! Ha meghal, sose bocsájtom meg magamnak!
-Thalia, ezt azonnal felejtsd el! Nem okolhatod magadat ezért!-oda jött hozzánk az egyik mentős.
-Most bevisszük a kórházba, ott azonnal neki látunk a műtétnek.
-De mondja meg, életben fog maradni?-kérdeztem remegő hangon.
-Megteszünk mindent. De most megyünk.
-Jézusom-elkezdtem szinte már zokogni.
-Gyere Thalia, mi is bemegyünk a kórházba, csak előtte kéne szólni a többieknek.
Elindult a mentőautó, bekapcsolt szirénával. Máskor is elég rossz érzés tölt el, ha hallom, most meg pláne.
A kórház nem messze volt onnan, ahol most voltunk, úgyhogy gyalog mentünk. A másik autóssal nem foglalkozva elindultunk. Azért nem foglalkoztunk vele, mert neki semmi baja nem lett, és amúgy is, miatta volt mindez...

*A kórházban*

~Thalia szemszöge:
-Felhívtam mindenkit, ők is nem sokára jönnek.-tette el a telefonját Amanda. Már több, mint 1 órája voltak bent a műtőben, nem bírtam egy helyben maradni, felálltam, és elkezdtem oda-vissza járkálni.
-Thalia szerintem inkább ülj le, halál sápadt vagy, nehogy összeess.
-Most Harry-n kívül nem érdekel senki, és semmi már bocs.
-Oké, persze megértem.-megjöttek közben a többiek is, legelöl Louis, egyből odarohantam hozzájuk.
-Minden az én hibám, bocsássatok meg!
-Thalia, te megvesztél? Semmi sem a te hibát!-ölelt át Louis.
-Mióta vannak bent?-amikor megláttam, hogy ki kérdezi, kicsit meglepődtem. Harry anyukája, és a tesója is ott volt.
-Kb. egy órája.-töröltem meg a szemem.-Bár nem itt szerettem volna megismerkedni Harry családjával, de örülök, hogy találkoztunk. Thalia vagyok, Harry barátnője-mondtam szipogva, és kezet nyújtottam.
-Szia Thalia, Harry sokat mesélt rólad. Pont olyan szép vagy, mint amilyennek elmondott-fogtam kezet az anyukájával.-Anne vagyok.
-Üdv Mrs. Styles.
-Szia, én Gemma vagyok, Harry nővére.-jött oda Gemma is.
-Szia, Thalia vagyok, örülök, hogy találkoztunk.
Bár még mindig bírtam volna bőgni, inkább visszafogtam magam, nem akartam, hogy Anne, és Gemma egy hisztis sírós lánynak ismerjen meg. Leült mindenki egy székre, és vártunk. Minden perc egy egész órának tűnt, egyre jobban izgultam.
-Mi tarthat ennyi ideig?!-álltam fel a székemről, már nem bírtam tovább csöndben ülni.
-Nyugi Thalia, biztos nem sokára kijön az orvos, és elmondja, hogy mi van.-Liam-nek igaza volt, ebben a pillanatban kilépett az orvos a műtőből, egyből odamentem.
-Mi van vele? Kérem mondjon el mindent!
-Nos, az az üveg darab, ami elvágta a mellkasát, eléggé nagy kárt tett a belső szervekben. Megtettünk mindent, elállítottuk a vérzést, és összevarrtuk a sebet. Még az intenzív osztályon lesz, amíg magához nem tér.
-És mikor fog magához térni?
-Ezt sajnos nem tudjuk előre.
-És majd bemehetünk megnézni?-zúdítottam a  kérdéseket az orvosra.
-Ha majd bevisszük az intenzívre, akkor majd meglehet nézni, de csak kettessével, és 1-2 percre csak. Most ha nem haragszanak mennem kell.
-Sosem hittem volna, hogy ez megtörténik-ültem le az egyik kis székre.

*1-2 órával később*

~Thalia szemszöge:
-Na, ki megy be elsőnek?-kérdezte Louis.
-Én szeretnék, ha nem lenne baj...-mondtam halkan.
-Ez egyértelmű. Ki megy még be?
-Én!-nyújtotta fel a kezét Anne.
Anne ment előre, én nem mertem először bemenni az ajtón. Kinyitotta, és megláttam Harry-t, ahogy fekszik az ágyon. Szörnyű volt így látni... Lassan odamentem, és csak megsimogattam az arcát. Egyből patakokban kezdett folyni a könny a szememből.
-Sajnálom Harry, ne haragudj rám...

48.: Megtörtént a baj...

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy mostantól nem fogok válaszolni a kommentekre, viszont továbbra is elolvasom, és köszönöm szépen :)
Mivel átléptük a 6300. oldalmegjelenítést, gondoltam itt az ideje, hogy megmutassam mindenkinek a szereplőket xd. Katt IDE.

~Thalia szemszöge:
-Szia Thalia, én is örülök, hogy látlak...-köszönt anya.
-Jaj, bocsi anya, csak meglepődtem ezen a sok cuccon.
-Nem mondtam?
-Mit?
-Haza jövünk 2 hétre.
-Tessék? Nekem ezt nem mondtad egy szóval sem!
-Hát bocsi, akartam szólni ,csak elfelejtettem.-oda jött Harry is.
-Üdv Mrs. Jonhson.
-Szia Harry. Na, bemehetünk?
-Öm... gyertek, persze-nyitottam ki az ajtót jobban, hogy beférjenek a sok cuccal.
-Thalia, mi ez a sok táska?-kérdezte Hazza suttogva.
-Hazaköltöznek 2 hétre...
-Tessék? Hát minek?  Már bocsi.
-Én sem örülök neki nagyon. Amúgy nem tudom, hogy miért, nem mondták. Na megyek, szólok a többieknek...-be is mentem a nappaliba, de csak anyát láttam ott, és Amanda-t, ezért felmentem a fiúk szobájába.
-Sziasztok, megjöttek anyáék...
-Látom örülsz nekik-nevetett Zayn.
-Hát örülök is, meg nem is, mert most nem csak egy napra jöttek.
-Miért, hány napra jöttek?-kérdezte Liam meglepődötten.
-2 hétre, így valamelyik szobát megint át kell adnunk nekik.
-Én majd visszajövök Niall-ékhoz, használják addig az én szobámat.
-Óó köszi Zayn.-átmentünk ketten a szobájába, és átvittük a cuccait, majd én lementem a nappaliba anyáékhoz.
-Na, megcsináltuk a szobátokat, segítsek felvinni a cuccokat?
-Megköszönném ha segítenél Thalia-ezzel fevittük az összes táskát, majd visszamentünk a nappaliba.
-Na mesélj Thalia, mi újság?
-Hát nincs semmi, elvagyok a fiúkkal.
-És Meggie hol van?
-Öm...Meggie? Hát ő hazaköltözött.
-Miért?-kérdezte anya egy kicsit ijedten.
-Az anyukája kapott valami kutatói vagy milyen állást, így el kellett utaznia, de Markot, Meggie tesóját nem tudta magával vinni, így Meggie-nek haza kellett költöznie, hogy vigyázzon az öccsére.
-És Louis?-kérdezte Amanda.
-Louis Meggie-vel ment, hogy ne legyen egyedül.
-Ez azt jelenti, hogy 4 fiúval vagy egy lakásban?-döbbent le ezen anya.
-Igen, de ez miért baj?
-Hát kislányom, te lány vagy, ők fiúk...-itt félbe szakítottam.
-Állj! Tudom, mire akarsz ezzel célozni, de:
1. ők nem olyanok, mint amilyennek te hiszed őket.
2. én Hazza-val járok, és ezt mindenki tiszteletben tartja.
-Jó, oké. És vissza fog költözni?
-Igen, ha az anyukája hazajön, visszaköltöznek. Tényleg, nem vagytok éhesek?
-Nem köszi, ettünk, mielőtt jöttünk.
-Én felmegyek a szobába, kipakolok-indult az emeletre Amanda, majd anya is vele ment.
-Thalia, beszélhetnénk?-jött oda Hazza fogva a telefonját.
-Persze. Valami baj van?
-Nem, nyugi, nincs semmi baj.
-Hu, akkor oké.
-Viszont most hívtak, hogy lenne egy fellépésünk Franciaországban, de te sajnos nem tudnál velünk jönni.
-Ó, értem... De ugye elfogadtad a felkérést?
-Nem.
-Miért nem?!
-Vagyis én nem megyek,a többiek igen.
-Mi az, hogy te nem mész?
-Ha te nem mehetsz, én sem megyek, és amúgy sem szeretném, hogy egyedül maradj.
-Juj Fürtöske nagyon aranyos vagy, de a rajongók rád is kíváncsiak. Miattam ne maradj itthon, menj nyugodtan.
-Nem lenne baj?
-Persze, hogy nem. Mikor mentek?
-Jövő héten.
-Na, akkor nem leszek itthon egyedül, anyáék még itt lesznek.
-Mondjuk ez igaz. De tényleg nem szívesen megyek nélküled-mondta lehajtott fejjel Hazza.
-Jaj Hazza, úgy szeretlek-öleltem meg szorosan, de elengedtem, mert lejött Amanda.
-Hupsz bocsi, én már itt sem vagyok, csak lejöttem inni.
-Nem zavarsz, csak beszélgettünk Harry-vel.
-Na, én akkor megyek szólok a többieknek-indult fel Harry a lépcsőn.
-Na, mesélj hugi, hogy hogy hazaköltöztök 2 hétre?-ültünk le a kanapéra.
-Hát mivel az én sulimban is, meg a tiédben is őszi szünet van, így anya kivett 2 hétre szabadságot, és hazajöttünk, hogy együtt legyünk-vigyorgott Amanda-Látom nem rajongsz érte annyira.
-Kiért nem rajongok annyira?
-Nem kiért, hanem miért. Azért, amiért 2 hétig a nyakatokon leszünk.
-Én ilyet nem mondtam, csak meglepődtem. Meg most hívták Hazza-t, hogy lenne egy fellépésük Franciaországban.
-És az rossz?
-Nem, csak engem nem tudnának elvinni. De nem baj, elleszek addig veletek.-nevettem.
-Óó, köszi, kedves vagy-vigyorgott.
-Na, és hogy állsz a fiúkkal?-löktem oldalba.
-Hát, elvagyok velük...-mondta szerényen.
-Szóval nincs barátod.
-Nincs.-nevetett.
-De mit kapnék, ha szereznék neked egyet? Vagyis, várjál, ez így hülyén hangzik, szóval neki futok még egyszer. Mit kapnék, ha összehoználak valakivel?
-Hááát....attól függ, kivel.-vonta fel a szemöldökét Amanda.-Ha azzal hoznál össze, akire gondolok, nem ellenkeznék.
-Ha arra gondolok, akire te, neki látok az ügynek-vigyorogtam.
-Szerintem egyre gondolunk-kacsintott Amanda. Nos, ezek szerint Zayn-nek új barátnője lesz-mondtam magamban.
-Nos, idefele jövet bementünk egy plázába, olyan király cuccokat láttam, egyből szembe jutott, hogy ezt meg kell vennem. Nem megyünk el megnézni?-egyből felcsillant a szemem.
-Még szép, hogy elmegyünk!-fel is mentünk a szobába, hogy elkészüljünk, és hogy elkérezkedjünk anyától...
-Hova-hova?-kérdezte Harry, miközben a lépcső közepén összefutottunk.
-Megyünk vásárolni-mondta Amanda fülig érő szájjal.
-Ahha. Hát akkor jó vásárlást.
-A-a... Te is jössz drága!-mondtam.
-Én? Hát minek?
-Szerinted hogy jutunk el oda?-kérdeztem egy idióta mosollyal az arcomon.
-Áhá. Szóval el kéne vigyelek titeket?
-Szeretem amikor egyből leesik a lényeg.
-De nekem feltétlenül muszáj mennem?-húzta el a száját Harry.
-Igen, muszáj. Na gyerünk Fürtöske, még oda is kell érni.-nagy nehezen, de Harry is velünk jött. Beszálltunk a kocsiba, és elmentünk a plázába.
-Na, mondjad csak Amanda, hol láttál jó cuccokat?
-Mindenütt király ruhák vannak, így mindenhova bemegyünk.
-Mindenhova?! Ó lányok, ne tegyétek ezt velem...-"könyörgött" Hazza.
-Harry, tudod, hogy szeretlek, de ez a büntetésed.
-Mit csináltam már megint?
-Most semmit. Ez még a megzabált szendvicsért van.
-Na jó, nem mehetnék vissza a kocsihoz, hogy ott várjalak meg titeket?
-Ha veszek neked valamit itt maradsz?
-Mit vennél nekem? Egy magassarkút?-nevetett Hazza.
-Ha tetszik, azt is vehetünk.-húzgáltam a szemöldökömet.
-Összeilletek egyformán buggyantak vagytok-jegyezte meg Amanda, aki végig csöndbe nézte, hogy mit csinálunk Harry-vel.
-Várjál, ezt már mondta valaki, csak nem emlékszek, hogy ki...
-Louis mondta-jegyezte meg Hazza.
-Tééényleg. Na, de induljunk, ha minden boltba be akarunk menni.
Elindultunk, először a földszinten néztünk szét, majd az emeleten. Mint ahogy ígértük is, minden boltba bementünk, Harry ennek persze, hogy nem örült. Amikor már kb. a 20-ik rajongó jött oda hozzánk képet, és aláírást kérni, rájöttem, hogy Hazza emiatt sem akart jönni.
Elértünk az éttermes részhez.
-Nem is értem, hogy ti hogy tudtok ennyit menni, ráadásul magassarkúban...Minden elismerésem a tiétek lányok...-ült le Harry az egyik kis ülőkére fogva a lábát.
-Óó köszi Harry. Ti nem vagytok éhesek?-nézett körül Amanda.
-De, most hogy mondod az vagyok. Vegyünk egy pizzát.-adtam az ötletet. A pizzás az éttermes rész másik oldalán volt, így el kellett gyalogolnunk odáig. Nekünk nem is lett volna baj, csak Harry izélt emiatt.
-Hazza.
-Tessék Thalia.
-Haragszol?
-Én? Miért haragudnék?
-Hát hogy elhurcoltalak ide.
-Dehogy haragszok, csak nem érzem a lábamat...
Vettünk 3 szelet pizzát, leültünk egy asztalhoz, és elkezdtük enni.
-Szóóval Harry. Hány napra is mentek Franciaországba?
-4 napra, két helyen lesz koncert, meg dedikálás is.
-Áá, értem. A többieknek mondtad már?
-Aha, örültek neki.
-Köszi a pizzát, tele vagyok-fogta a hasát Amanda.
-Ezt már én sem bírom megenni-rakta le Harry a kis darabot.
-Akkor szerintem indulhatunk haza.
-Végre...-nevetett Hazza.
Lementünk a kocsihoz, beszálltunk, majd hazaindultunk.
Egy elég forgalmas kereszteződéshez értünk, épp mentünk volna át, amikor egy nagy durranás volt, és elsötétült minden... Mikor magamhoz tértem, a bal karom vér foltos volt, azt hittem mentem elájulok, oldalra néztem ,és sokkot kaptam.
-Úristen Harry!!!

47.: Louis besértődik

Sziasztok! Ez a rész egy kicsit hosszúra sikeredett, remélem azért elolvassátok ;) :)

~Harry szemszöge:
A kórházból kiérve elmentünk a kocsihoz, ahol kb. egy 20 percet álltunk, mert olyan ügyes voltam, hogy azt se tudtam, hogy hol van a kocsikulcs...
-Hazza mit keresel?-kérdezte Thalia.
-Öm... a kocsikulcsot, nem tudom, hogy hova tettem. Még egy óra, és meglesz.
-Ezt keresed?-vette fel mosolyogva a földről.
-Áháá, tudtam, hogy ott van, csak direkt csináltam.
-Ja persze-nevetett. Mivel meg lett nagy nehezen a kulcs, beszálltunk a kocsiba, és a legközelebbi fagyisnál álltunk meg.
-Te milyet kérsz?-kérdeztem tőle.
-Csoki forever-nevetett Thalia. Az elmúlt pár nap után nagyon jó volt látni végre Thalia-t mosolyogni. Vettem magunknak két fagyit, és leültünk egy padra.
-Köszi a fagyit Hazza-mosolygott.
-Szívesen.

~Thalia szemszöge:
-Tényleg, Louis-ék nem ma jönnek át?
-Igen, de te, most, meg amúgy is jobban érdekelsz-lehet ennél édesebb?
-Jaj, nagyon cuki vagy Harry-adtam egy puszit neki.
Miután megettük a fagyit, felálltunk, én elindultam a kocsi irányába, de Harry megfogta a karomat.
-Ne menjünk még haza-persze, hogy nem ellenkeztem, úgyhogy elindultunk. Egymás kezét fogva sétáltunk, közben beszélgettünk, és nevetgéltünk. Nem tudom, hogy hogyan, de a Regent's Park-ban kötöttünk ki, ott sétálgattunk tovább.
-Thalia.
-Tessék.
-Mondtam már, hogy szeretlek?-egyre jobban imádtam ezt a 'gyereket'.
-Igen, mondtad már, de mindig szívesen hallgatom-átölelt, majd megcsókolt. Nem foglalkozva azzal, hogy ki lát, és ki nem, a park "utcája" szélén egymást ölelve csókolóztunk.
Az ég már sötétedett, ezért elindultunk a kocsi felé. Autóba szálltunk, és hazamentünk. Épp amikor Hazza nyitotta ki az ajtót, valami nagy baromságot mondott, amin mind a ketten nevettünk, és így léptünk be a házba, ezért minden tekintet ránk szegeződött.
-Öm...sziasztok-megtorpantam, mikor láttam, hogy mindenki minket bámul-Valami baj van?
-Áá, nincs semmi... Csak eltekintve attól, hogy már tegnap szóltunk, hogy jövünk, erre ti egész nap máshol vagytok...-mondta megvető tekintettel Louis.
-Louis, mostanában elég érthetetlen vagy... 2x mondtam ma, meg tegnap is 1x, hogy nekem és Thalia-nak dolgunk van. Ezt nehéz felfogni?-vágott vissza Harry.
-Harry, nyugi.
-Fuu...-ezzel letette a táskáját, és bement a konyhába.
-Szabad kérdezni, hogy hol voltatok?-kérdezte Meggie normális hangnemben.
-Ha nem lenne baj, nem mondanám el.
-Hát oké. Sajnálom, de nekünk mennünk kell. Még el kell menni Mark-ért is.-állt fel Meggie, majd Louis is, aki még mindig elég rossz szemmel nézett rám. Oda mentem Meggie-hez.
-Meggie, beszélhetnénk?
-Menj előre Louis, majd megyek én is-szólt Lou-nak.-Tessék, mond Thalia.
-Elmondom, hogy hol voltunk, de szeretnélek megkérni, hogy SENKINEK ne mond el, amit most fogok mondani. Megígéred?
-Ugyan már Thalia, sose adom tovább a titkokat.
-Szóval. Pár napja, szinte már pár hete abban a hitben voltam, hogy...-bár már biztos volt minden ez ügyben, még mindig nem szívesen beszéltem róla-talán egyel többen leszünk.
-Jézusom.-Meggie-nek egyből leesett.
-És a mai napon ennek jártunk a végére, elmentünk az orvoshoz, és kiderült, hogy nem vagyok terhes, csak én hittem azt. Ezután Hazza elvitt fagyizni, és elnéztük az időt, ezért jöttünk ilyen későn. Remélem nem haragszol.
-Én nem haragszok egyáltalán, de Louis igen. Ha szeretnéd szólhatok pár szót az érdeketekben-kacsintott.
-Azt nagyon megköszönném, de azért szeretnélek még egyszer megkérni, hogy amit most mondtam ne mond el senkinek.
-Megígérem, nem mondom el senkinek, és megteszek mindent, hogy Louis ne haragudjon.
-Köszönöm Meggie, te vagy a legjobb barátnőm-öleltem meg.
-Nem mondtál újat-kacsintott-na de megyek, szia.-ezzel el is ment. Odamentem Hazza-hoz.
-Harry, remélem nem haragszol ,amiért elmondtam Meggie-nek a dolgot.
-Persze, hogy nem, csak nem értem, hogy Louis miért ilyen piheagyú....
-Meggie próbál vele beszélni ez ügyben, hogy ne haragudjon. Na de én megyek a többiekhez.-oda is mentem hozzájuk.
-Sziasztok, sajnáljuk, hogy csak most jöttünk...-itt félbe szakítottak.
-Ugyan már, nem haragszunk. Gyertek, Liam most rendelt pizzát, még jut nektek is-nyújtotta oda nekem az egyik szelet pizzát Zayn.
-Óó, köszi.-leültem melléjük, majd kis idő múlva Harry is csatlakozott. Miközben ettünk a tv-t néztük, én ott helyben bealudtam, arra keltem, hogy Hazza felvesz az ölébe.
-Héj, jó reggelt.
-Szia Harry. Hova megyünk?-kérdeztem miközben a szememet dörzsöltem.
-Megyünk fel aludni, mert már mindenki álmos.
-Ahha. Akkor a lakosztályomba vigyen kérem-mondtam angol 'úriember' módjára.
-Igen is uram. Izé, asszonyom.-felvitt a szobába, ott ledobott az ágyra-megjöttünk.
-Áúú, ezért nem kap borravalót!-nevetettem.
-Nem kapok? Na jól van! Elmegyek!
-Hova mész?-kerekedett ki a szemem.
-Zuhanyozni-mondta sértődött hangnemben.
-Fú, már megijedtem, hogy tényleg elmész-mondtam.
-Direkt azért mondtam így-nevetett. Elment lezuhanyozni, majd én is. Miután én is lemostam magamról a szutykot (bár nem voltam koszos), lementem még a konyhába, mert megszomjaztam.
-Ááá Niall a szívbajt hoztad rám!
-1000 bocs Thalia, csak megéheztem. Te nem kérsz?
-Köszi, de én csak inni jöttem. Na, jó éjt Niall.
-Jó éjszakát Thalia-visszamentem a szobába, Harry már az ágyban feküdt, de úgy ki volt terülve, mint egy béka, csak hogy én ne férjek oda.
-Drága Harry. Mi lenne ha arréb raknád a nagy fenekedet, hogy én is oda férjek?
-De nekem most így kényelmes, majd ha megunom arrébb megyek.
-Harry ne akard, hogy rád feküdjek!
-Kilapulnék?
-Megeshet.
-Nem félek.
-Oké...-letettem a poharat az éjjeli szekrényre, majd ráfeküdtem Harry-re, vagyis inkább rá vetettem magamat.
-Jézusom Thalia, nem akarlak megbántani, de fogyóznod kéne.
-Áá, szóval dagadtnak tartasz?
-Most igen.
-Örülök neki. Mondtam, hogy ne akard, hogy rád feküdjek!
-Ha bocsánatot kérek letehénkedsz rólam?
-Nem kell bocsánatot kérni, csak helyet csináltam magamnak az ágyon-legurultam róla a nagy nehezen megszerzett helyemre.-Na, mit tanultunk ma?
-Azt, hogy ha még egyszer rám fekszel, összecsinálom magam.
-És még?
-Öm... várjál, gondolkozok.
-Inkább ne gondolkozz, túl sokáig tart az nálad-nevettem.
-Köszi Thalia, én is szeretlek-veregette meg a vállamat Hazza nevetve-Olyan jó téged mosolyogni látni.
-Azt hittem meghalok délelőtt... Nagyon izgultam.
-De most már nem kell izgulni, minden oké. Holnap nem akarunk elmenni valahova?
-Nagyon sajnálom Fürtöske, de holnap jönnek anyáék...
-Ja tényleg. És meddig maradnak?
-Nem tudom, nem hiszem, hogy sokáig.
-Oké, majd ha elmentek, akkor elmegyünk kettesben valahova.
-Megbeszéltük.-pár perc csönd-Harry, mit csinálsz a lábammal?
-Én? Hozzá se érek a lábadhoz.
-Valami birizgálja. Fuu Dusty, állandóan zabálod a lábujjamat?-leraktam a padlóra a macskát, és visszafeküdtem. Harry ezalatt csak nevetett.
-Nem vicces, félig lerágta a nagy lábujjamat.-erre még jobban elkezdett röhögni.
-Bocsi Nino, de nagyon bírom amikor berágsz valamire, és rám szólsz, hogy ne nevessek.
-Örülök, hogy tetszik.
-Na jól van, gyere ide-ölelt meg. A fejemet mellkasára tettem, és bezártam a szemem. Imádtam Harry ölelését, mindig melegség öntötte el a szívem, és mindenről megfeledkeztem, csak ő volt és én.
Kis idő múlva már Harry aludt, de én még egy kicsit sem voltam álmos. Visszatettem a fejemet a párnámra, és néztem az alvó Fürtöskét.
Forgolódtam még párat, majd nagy nehezen én is elaludtam.

*Másnap reggel*

~Thalia szemszöge:
Reggel én keltem fel hamarabb, Harry még szuszogott mellettem. Próbáltam én is visszaaludni, de nem jött össze. A hasamon feküdve voltam, és megint csak Harry-t bámultam, aki velem szembe az oldalán feküdt. Legszívesebben egész nap bámultam volna, mert hihetetlenül aranyos volt.
-Héj, ne bámulj-mosolygott zárt szemekkel.
-Hát te meg fent vagy? Bocsi, azt hittem, hogy alszol.-egy kicsit elvörösödtem.
-Nem, már nem alszok. Jó reggelt-adott egy puszit az arcomra, már nyitott szemmel.
-Jó reggelt Fürtöske. Na, én már kelek fel.
-Nem kelsz fel, itt maradsz.
-De felkelek, anyáék nemsokára jönnek.-adtam egy 'úgyis felkelek, ha tetszik ha nem' puszit Hazza homlokára.
-Nem kelsz még ki az ágyból!
-De!
-Nem!
-De!
-Nem!
-De!-ezt még eljátszottuk párszor, majd nagy nehezen felálltam.
-Azt mondtam, hogy még itt maradsz!-dobott hozzám egy párnát Harry.
-Igen? Dobálózunk?-megfogtam a hozzám dobott párnát, és eldobtam. Pontosan telibe találta Harry arcát, ami miatt én jót röhögtem. Elkezdtünk párna csatázni, így Hazza elérte azt, hogy még maradjak egy kicsit.
-Na de most már tényleg megyek készülődni, mert ha anyáék megjönnek, és én még mindig pizsiben vagyok, az elég hülyén fog kinézni.
-Jó, látom nem tudom elérni, hogy még maradj egy kicsit.
-Bocsi Hazza, de na.
-Semmi baj.
Bementem minden szobába, és felkeltettem a 'népet', majd lementem reggelit csinálni nekik.

*1-2 órával később*

~Thalia szemszöge:
Mindenki megreggelizett, rendbe tette magát, és vártuk, hogy anyáék megjöjjenek. Amikor őket várjuk általában mindennek tökéletesnek kell lennie, mert anya mindenbe belekötne...
Amikor megszólalt a csengő, kinyitottam. Eléggé elcsodálkoztam azon, amit láttam.
-Mi ez a sok cucc?

46.: Most minden kiderül

Sziasztok! Átléptük az 5200 oldalmegjelenítést, köszönöm szépen, imádok mindenkit ^^ <3

~Thalia szemszöge:
Szótlanul ültünk, Harry simogatta a hátam, és nekem pedig csak járt az agyam. Nem tudom, hogy miért, de Harry-t most valahogy még jobban megszerettem, mint eddig, bár nem hittem volna, hogy ennél jobban szerethetem, de úgy látszik, hogy mégis. A csöndet Harry törte meg, egész pontosan a hasa, mert megkordult.
-Nem mész le enni?-kérdeztem halkan.
-Nem, úgyis fogyózok-mosolygott.
-Fogyózol?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Dehogyis, csak vicceltem. De azért egy falat se menne le a torkomon most-megcsörrent a telefonja, ami miatt egy kicsit mind a ketten megijedtünk. Megnézte, hogy ki az-Louis hív. Nincs nagy kedvem beszélni vele...
-De beszélj nyugodtan.
-Na jó, felveszem-adott egy puszit a homlokomra, és felvette a telefont. Eszembe jutott, hogy Meggie még nem is tud az egészről, és ha kiderül egy kicsit haragudni fog rám, mivel mindent elmondunk egymásnak. De azért belegondoltam, hogy végül is még nem is biztos, hogy igaz, na meg ez talán nem olyan dolog, hogy szét kéne kürtölni.. Hátha megérti majd, ha később mondom el neki, vagy esetleg egyáltalán nem mondom el neki...
-Na, mi jót beszéltetek, ha nem titkos?
-Louis-ék átjönnének holnap, ha nem lenne baj.
-Holnap? Holnap dolgunk van...
-Tudom, és ki is mentettem magunkat. Holnap átjönnek, de azt mondtam, hogy mi elmegyünk kettesben valahova. Nyugi, nem fogják megtudni.
-Harry, én félek...-jéé, már megint elbőgtem magam....
-Ne félj Nino, bármi lesz, megoldjuk, és emiatt biztos, hogy nem fogok veled szakítani, ezt itt megmondom előre, bármi is lesz.
-Elhiszem, hogy nem fogsz velem szakítani, de félek, hogy mi lesz...-letörölte a könnyt a szememből, megfogta két oldalról az arcom, és belenézett a szemembe azzal a két gyönyörű zöldeskék szemével.
-Thalia, mondtam, ne félj! Ha tényleg terhes vagy azt is megoldjuk, ha nem, akkor örülünk neki. Szeretlek, és bármi történjen, ez nem fog megváltozni. Ne sírj, hagy lássak egy szép mosolyt!-ezek a szavak szíven ütöttek, de persze jó értelemben-Na gyerünk, hagy lássak egy mosoly!-erre csak meghúztam a számat, hogy mosolynak látszódjon-Ez mi volt? Ez nem mosoly! Olyan mosolyt szeretnék látni, amibe én beleszerettem!-erre elmosolyodtam akaratom ellenére is, és megöleltem Hazza-t.-Ez az, ezt a vigyorgó Thalia-t szeretem. Na, de gyere, együnk valamit, mert már tényleg kezdek éhes lenni.-lementünk a konyhába, Harry csinált magának egy szendvicset, én csak öntöttem magamnak egy pohár narancslevet, majd leültünk a kanapéra, csak Zayn volt ott.
-Többiek?-kérdezte Harry.
-Nos, Niall a szobában twitter-ezik, Liam pedig elment valahova, én meg itt nézem a tv-t. Minden rendben van?-kérdezte Zayn, mikor meglátta a sírástól piros szememet.
-Igen, minden rendben van-mondtam halkan.
-Thalia, ismerlek már egy ideje, és tudom, mikor mondasz igazat. De ha nem szeretnéd elmondani, akkor csak szólj, nem faggatlak.
-Rendes vagy Zayn, de ezt nem szeretném elmondani, ha nem baj.
-Persze, hogy nem baj. Harry, nekem is csináltál szendvicset?-húzgálta a szemöldökét.
-Csakis neked csináltam Zayn, persze-nevetett Harry.
-Szóval nem csináltál... Na jól van, meg van jegyezve!-felállt, hogy csináljon magának is ennivalót.
-Tényleg te nem kérsz Thalia?-kérdezte Harry, aki már végzett a saját szendvicsével.
-Köszi nem kérek. Nagy baj lenne, ha felmennék lefeküdni? Elég rossz napom volt, és álmos vagyok.
-Még szép, hogy nem baj. Menjek én is?
-Nagy baj lenne, ha azt mondanám, hogy igen?-kérdeztem kicsit félő hangom.
-Nem baj, azért kérdeztem. Zayn, megyünk aludni-szólt ki a konyhába Harry.
-Oké, jó éjt-ordított vissza. Felmentünk, lezuhanyoztunk (nem egyszerre, nem értjük félre!), és lefeküdtünk egymással szembe az ágyra.
-Köszönöm...-mondtam halkan.
-Mit köszönsz Thalia?
-Hát... hogy itt vagy, hogy nem hagysz magamra, és hogy egyáltalán szeretsz...
-De aranyos vagy, még szép, hogy szeretlek, és hogy nem hagylak magadra-átölelt, és magához szorított, így merültem álomba.

*Másnap reggel*

~Thalia szemszöge:
Már hajnalban fent voltam, alig tudtam aludni, eléggé féltem az előttem álló dolgoktól. Próbáltam visszaaludni, mikor megláttam, hogy 4:25 van, de nem sikerült, így kikeltem az ágyból, lezuhanyoztam, felöltöztem, és lementem a nappaliba, ott leültem a kanapéra, bekapcsoltam a TV-t, és azt néztem. Amikor nem tudok visszaaludni, sose szeretek az ágyban maradni, inkább kikelek, és csinálok valamit.
Viszonylag hamar eltelt az idő, azon kaptam magam, hogy már mindenki felkelt, és lejött reggelizni.
-Jó reggelt Thalia-adott egy puszit Harry a homlokomra.
-Jó reggelt Hazza. Tudtál aludni?
-Nem nagyon. Te?
-Egyáltalán nem. Na mindegy.-felálltam, és kimentem a konyhába-Csináljak nektek reggelit?
-Mit szólnál egy tojás rántottához?-húzgálta a szemöldökét Liam, arra célozva, hogy kezdjek neki. Neki is kezdtem, megcsináltam, majd elosztottam. Miközben mindenki evett, én megkerestem a telefonomat, mert úgy hallottam, mintha SMS-t kaptam volna. Jól hallottam, tényleg azt kaptam, anya írt.
Szia Thalia, nem sokára meglátogatunk titeket. :) Puszi.
Más esetben örültem volna neki, de most egyáltalán nem.
-Anya most írt, hogy nem sokára meglátogatnak minket.-szóltam a többieknek.
-Oké-válaszolták kórusban két nyelés között.
-Harry, bocsi, de nem kéne mennünk?-mentem oda hozzá, mert láttam, hogy ő már befejezte az evést.
-De, azonnal mehetünk, csak átveszem a ruhámat, mert ezt leettem.
-Hova mentek?-kérdezte Liam, mert Niall-on kívül nem tudott senki a dologról.
-Öm... egy kis dolgunk van Harry-vel-mondtam lehajtott fejjel, és én is elmentem átöltözni, majd Harry-vel ketten elindultunk. Egész úton szótlan voltam, bár Harry próbált egy kicsit felvidítani, de szegénynek nem jött össze...
Elmentünk a kórházba, majd leültünk a váróteremben. Én tiszta ideg voltam, és szerintem látszott is rajtam. Harry-n annál kevésbé. Biztos, hogy ideges volt ő is, de rajta nem látszott.
-Nyugi Nino, minden oké lesz.-fogta meg a kezem Hazza.
Amikor behívtak remegő lábakkal mentem be.

~Harry szemszöge:
Eléggé ideges voltam, de nem akartam, hogy Thalia lássa rajtam, mert akkor ennél is jobban idegeskedett volna.  Kb. 2 perce volt bent, de nekem óráknak tűnt. Nem bírtam egy helyben maradni, így elkezdtem járkálni oda-vissza. Megrezdült a telefonom, üzenetet kaptam Louis-től, afelől érdeklődött, hogy hol vagyunk. Nem volt türelmem most egyesével leírni minden betűt, így inkább felhívtam.
-Helló Louis. Mondtam, hogy elmegyek valahova kettesben Thalia-val, miért kérdezed mégis?
-Héj héj, nyugi van Harry, csak kérdeztem.
-Oké, de miért? Tegnap már mondtam.
-Jó, bocsi, elfelejtettem. De ha nem titkos megkérdezhetem, hogy miért vagy ilyen feszült?
-Bocsi Louis, most nem szeretném elmondani. Ha hazamentünk, akkor talán majd elmondom.-ekkor kijött Thalia, egyből odarohantam hozzá-bocsi Lou, most le kell tennem, szia. Na, mi volt?-rám nézett, de nem szólt semmit... Féltem egy kicsit attól, hogy az lesz, amire gondoltunk.
-Nem vagyok terhes!-ugrott a nyakamba.
-Ez komoly? Hát ennek nagyon örülök! Mondtam, hogy nem lesz semmi.-oké,talán egy kicsit furán jött ki, hogy annak örültem, hogy még sincs baba, de hát na.
-Jaj Harry, annyira féltem, hogy mit mondanak.
-Most már tényleg megnyugodhatsz, úgy látszik egyelőre ketten maradunk-mosolyogtam.-Lenne kedved elmenni velem fagyizni?
-Még szép, mehetünk.
Megfogtuk egymás kezét, és elindultunk a kórház kijárata felé.